Joseph, the eleventh son of Jacob and Rachel, the beautiful and beloved. His struggle against the Egyptian temptress.

2. 1. FEJEZET
József, Jákob és Ráhel tizenegyedik fia, a szép és
szeretett. Küzdelme az egyiptomi kísértő ellen.
1 József Testamentumának másolata.
2 Amikor meghalt, összehívta fiait és testvéreit, és így
szólt hozzájuk:
3 Fivéreim és fiaim, hallgassatok Józsefre, Izrael
szerelmére; Figyeljetek fiaim atyátokra.
4 Láttam életemben irigységet és halált, de nem
tévedtem el, hanem kitartottam az Úr igazsága mellett.
5 Ezek az én testvéreim gyűlöltek engem, de az Úr
szeretett engem:
6 Meg akartak ölni, de atyáim Istene megőrzött engem:
7 Leengedtek a gödörbe, és a Magasságos felhozott
újra.
8 Rabszolgának adtak el, és mindenek Ura szabaddá
tett.
9 Fogságba vittek, és erős keze támogatott.
10 Éhség gyötört, és maga az Úr táplált engem.
11 Egyedül voltam, és Isten megvigasztalt:
12 Beteg voltam, és az Úr meglátogatott.
13 Börtönben voltam, és Istenem kegyes volt hozzám;
14 Megkötözve, és elengedett engem;
15 Rágalmazta, és ügyemre hivatkozott;
16 Az egyiptomiak keserűen ellene szóltak, és
megmentett engem;
17 Irigyelték szolgatársaim, és felmagasztalt engem.
18 És a fáraó főkapitánya rám bízta a házát.
19 És küzdöttem egy szemérmetlen asszony ellen, és
arra buzdítottam, hogy vétkezzek vele; de Izráel Istene,
atyám megszabadított engem az égő lángtól.
20 Börtönbe vetettek, megvertek, kicsúfoltak; de az Úr
megengedte nekem, hogy irgalmat találjak a börtönőr
szemében.
21 Mert nem hagyja el az Úr az őt félőket sem
sötétségben, sem kötelékben, sem nyomorúságban,
sem szükségben.
22 Mert Isten nem szégyenül meg, mint ember, sem
mint emberfia nem fél, sem mint a föld szülötte, nem
gyönge vagy ijedt.
23 De mindezekben védelmet ad, és sokféleképpen
vigasztal, bár egy kis időre elmegy, hogy megpróbálja
a lélek hajlamát.
24 Tíz kísértésben helyeselt engem, és mindegyikben
kitartottam; mert a kitartás hatalmas varázs, és a
türelem sok jót ad.
25 Hányszor fenyegetett engem az egyiptomi asszony
halállal!
26 Hányszor engedett át a büntetésnek, majd
visszahívott és megfenyegetett, és amikor nem voltam
hajlandó vele együtt lenni, így szólt hozzám:
27 Uram leszel nekem és mindennek, ami házamban
van, ha nekem adod magad, és olyan leszel, mint a mi
urunk.
28 De emlékeztem apám szavaira, és bementem a
szobámba, sírtam és imádkoztam az Úrhoz.
29 És böjtöltem abban a hét esztendőben, és úgy
jelentem meg az egyiptomiaknak, mint aki finoman él,
mert akik az Istenért böjtölnek, az arc szépségét kapják.
30 És ha az én uram távol volt otthonról, nem ittam bort;
három napig sem vittem az ételemet, hanem
szegényeknek és betegeknek adtam.
31 És korán kerestem az Urat, és sírtam a memphisi
egyiptomi asszony miatt, mert szüntelenül zaklatott
engem, mert éjszaka is hozzám jött azzal az ürüggyel,
hogy meglátogat.
32 És mivel nem volt fiúgyermeke, úgy tett, mintha
fiamnak tartana.
33 És egy ideig úgy ölelt, mint egy fiút, és én nem
tudtam; de később megpróbált paráznaságba vonni.
34 És amikor észrevettem, halálig bánkódtam; és
mikor kiment, magamhoz tértem, és sok napon át
siránkoztam miatta, mert felismertem álnokságát és
álnokságát.
35 És kijelentettem neki a Magasságos szavait, ha talán
elfordul gonosz vágyától.
36 Ezért gyakran hízelgett nekem, mint szent
embernek, szavakkal, és beszédében álnokságosan
dicsérte tisztaságomat férje előtt, miközben tőrbe akart
csalni, amikor egyedül voltunk.
37 Mert nyíltan tisztanak dicsért, és titokban ezt
mondta nekem: Ne félj a férjemtől; mert meg van
győződve a te tisztaságodról, mert ha valaki mondaná
is neki rólunk, nem hinné.
38 Mindezek miatt a földön feküdtem, és könyörögtem
Istenhez, hogy az Úr szabadítson meg az ő
csalárdságától.
39 És miután ezzel semmit sem győzött, ismét eljött
hozzám tanításra, hogy megtanulja az Isten szavát.
40 És azt mondta nekem: Ha akarod, hogy elhagyjam
a bálványaimat, feküdj velem, és ráveszem a férjemet,
hogy térjen el a bálványaitól, és a törvény szerint
fogunk járni a te Urad által.
41 És azt mondtam neki: Az Úr nem akarja. hogy akik
Őt tisztelik, tisztátalanok legyenek, és nem azokban
gyönyörködik, akik házasságtörést követnek el, hanem
azokban, akik tiszta szívvel és tisztátalan ajkakkal
közelednek hozzá.
42 De vigyáz a békéjére, vágyik arra, hogy
megvalósítsa gonosz vágyát.
43 És még jobban átadtam magam a böjtnek és az
imádságnak, hogy az Úr megszabadítson tőle.
44 És ismét, egy másik alkalommal azt mondta nekem:
Ha nem követsz el házasságtörést, megölöm a férjemet
méreggel; és vegyél a férjemnek.
45 Amikor ezt hallottam, megszaggattam a ruháimat,
és így szóltam hozzá:
46 Asszony, tiszteld az Istent, és ne tedd ezt a gonosz
cselekedetet, hogy el ne vesszenek; mert tudd, hogy ezt
a szándékodat minden embernek hirdetem.
47 A nő tehát félve kérte, hogy ne jelentsem ki ezt az
eszközt.
48 És elment, megnyugtatott engem ajándékokkal, és

3. elküldte hozzám az emberek fiainak minden
kedvességét.
49 Utána pedig varázslatokkal kevert ételt küldött
nekem.
50 És amikor megérkezett az eunuch, aki elhozta,
felnéztem, és láttam, hogy egy szörnyű ember kardot
adott nekem a tányérral, és láttam, hogy szándéka el
akar csalni.
51 És amikor kiment, sírtam, és nem kóstoltam sem azt,
sem más ételt.
52 Egy nap múlva tehát odajött hozzám, megnézte az
ételt, és így szólt hozzám: Miért nem ettél az ételből?
53 És azt mondtam neki: Ez azért van, mert halálos
varázslatokkal töltötted meg; és hogyan mondtad: Nem
közelítek a bálványokhoz, hanem egyedül az Úrhoz.
54 Most tehát tudd meg, hogy atyám Istene
kinyilatkoztatta nekem az ő angyala által a te
gonoszságodat, és megtartottam, hogy meggyőzzelek
téged, ha talán meglátod és megbánod.
55 De hogy megtudd, hogy az istentelenek
gonoszságának nincs hatalma azokon, akik tisztán
imádják Istent, íme, veszek belőle, és eszem előtted.
56 És miután ezt mondtam, így imádkoztam: Atyáim
Istene és Ábrahám angyala légy velem; és evett.
57, És amikor ezt látta, sírva borult arcra a lábamhoz;
én pedig felemeltem és intettem.
58 És megígérte, hogy többé nem teszi ezt a
gonoszságot.
59 De a szíve még mindig a gonoszra vetette magát, és
körülnézett, hogyan ejthet tőrbe, és mélyet sóhajtva
lehangolt, bár nem volt beteg.
60 És amikor a férje meglátta őt, így szólt hozzá: Miért
borult meg az arcod?
61 És azt mondta neki: Fájdalom van a szívemben, és
lelkem nyögései nyomasztanak; és így vigasztalta őt,
aki nem volt beteg.
62 Aztán, ennek megfelelően megragadva az alkalmat,
hozzám rohant, amikor a férje még kívül volt, és ezt
mondta nekem: Felakasztom magam, vagy levetem
magam egy sziklára, ha nem fekszel velem.
63 És amikor láttam, hogy Beliar szelleme
nyugtalanítja, imádkoztam az Úrhoz, és így szóltam
hozzá:
64 Miért vagy te, nyomorult asszony, háborgatva és
zaklatva, elvakítva a bűnöktől?
65 Emlékezz arra, hogy ha megölöd magad, Asteho, a
férjed ágyasa, a riválisod, megveri a gyermekeidet, és
te elpusztítod az emlékhelyedet a földről.
66 És azt mondta nekem: Íme, akkor szeretsz engem;
legyen elég nekem: csak az életemért és a
gyermekeimért törekedjem, és elvárom, hogy
vágyamat is élvezzem.
67 De nem tudta, hogy az én uram miatt beszéltem így,
és nem miatta.
68 Mert ha valaki egy gonosz vágy szenvedélye elé
került, és annak rabságába került, akárcsak ő, bármi jót
is hall ezzel a szenvedéllyel kapcsolatban, azt gonosz
vágya miatt fogadja el.
69 Kijelentem tehát nektek, gyermekeim, hogy
körülbelül a hatodik óra volt, amikor eltávozott tőlem;
és térdeltem az Úr előtt egész nap és egész éjjel; és
hajnalban felkeltem, közben sírtam, és imádkoztam,
hogy szabaduljon meg tőle.
70 Végül aztán megragadta a ruháimat, és erőszakkal
rántott, hogy kapcsolatba kerüljek vele.
71 Amikor tehát láttam, hogy őrültségében a ruhámhoz
ragaszkodik, otthagytam, és meztelenül elmenekültem.
72 És a ruhához ragaszkodva hamisan vádolt engem,
és amikor a férje megérkezett, börtönbe vetett a
házában; másnap pedig megostoroztatott, és a fáraó
börtönébe küldött.
73 És amikor megkötözve voltam, az egyiptomi
asszonyt elnyomta a bánat, és eljött, és meghallotta,
hogyan hálát adtam az Úrnak, és énekelek dicséretet a
sötétség hajlékában, és vidám hangon örvendeztem,
dicsőítve Istenemet, hogy megszabadultam. az
egyiptomi nő kéjes vágyától.
74 És gyakran küldött hozzám, mondván: Fogadj bele,
hogy teljesítsem kívánságomat, és kiszabadítalak a
kötelékeidből, és kiszabadítalak a sötétségből.
75 És még gondolatban sem hajoltam hozzá.
76 Mert Isten jobban szereti azt, aki a gonoszság
barlangjában a böjtöt tisztasággal egyesíti, mint azt az
embert, aki a királyi kamrákban a fényűzést
engedéllyel párosítja.
77 És ha valaki tisztaságban él, és dicsőségre is vágyik,
és a Magasságos tudja, hogy ez hasznos neki, ezt is
megajándékozza velem.
78 Bár beteg volt, hányszor jött le hozzám váratlan
időkben, és hallgatott a hangomra, miközben
imádkoztam!
79 És amikor meghallottam nyögését, elhallgattam.
80 Mert amikor a házában voltam, megszokta, hogy
karját, keblét és lábát felmutassa, hogy vele feküdjek;
mert nagyon szép volt, pompásan feldíszített, hogy
elcsábítson.
81 És az Úr megóvott engem a cselszövéseitől.
2. FEJEZET
Joseph sok összeesküvés áldozata a memphiai nő
gonosz találékonysága miatt. Egy érdekes prófétai
példázatért lásd a 73-74. verseket.
1 Látjátok tehát, gyermekeim, milyen nagy dolgokat
művel a türelem és az imádság böjtöléssel.
2 Így ti is, ha a tisztaságot és tisztaságot követitek
türelemmel és imával, böjtöléssel, alázatos szívvel, az
Úr közöttetek fog lakni, mert szereti a tisztaságot.
3 És bárhol is lakik a Magasságos, bár irigység,
rabszolgaság vagy rágalmazás éri az embert, a benne
lakozó Úr az ő tisztasága miatt nemcsak megszabadítja
a gonosztól, hanem fel is emeli, akárcsak engem.
4 Mert minden módon felemelkedik az ember, akár
tettben, akár szóban, akár gondolatban.

4. 5 Tudták atyámfiai, hogy szeret engem az én atyám, de
nem emeltem fel magamat gondolatomban; bár
gyermek voltam, Isten félelme volt szívemben; mert
tudtam, hogy minden elmúlik.
6 És nem gonosz szándékkal keltem fel ellenük, hanem
tiszteltem testvéreimet; és az irántuk való tiszteletből
még akkor sem, amikor eladtak, tartózkodtam attól,
hogy elmondjam az izmaelitáknak, hogy Jákob fia
vagyok, nagy ember és hatalmas.
7 Ti is, gyermekeim, legyen szemetek előtt Isten
félelme minden cselekedetében, és tiszteljétek
testvéreiteket.
8 Mert mindazt, aki az Úr törvényét cselekszi, szeretni
fogja.
9 Amikor pedig az Indokolpitákhoz értem az
izmaelitákkal, megkérdezték tőlem, mondván:
10 Rabszolga vagy? És azt mondtam, hogy otthon
született rabszolga vagyok, hogy ne szégyenítsem
testvéreimet.
11 És a legidősebb közülük azt mondta nekem: Nem
vagy rabszolga, mert még a megjelenésed is
nyilvánvalóvá teszi.
12 De azt mondtam, hogy a rabszolgájuk vagyok.
13 Mikor pedig Egyiptomba értünk, vitatkoztak értem,
hogy melyikük vegyen meg és vigyen el.
14 Ezért mindenkinek jónak tűnt, hogy Egyiptomban
maradjak az ő kereskedőjével, amíg vissza nem jönnek
árut hozni.
15 És az Úr kegyelmet adott nekem a kereskedő szemei
előtt, és rám bízta házát.
16 És Isten megáldotta őt az én eszközemmel, és
megsokasította aranyban és ezüstben, valamint a
szolgák számában.
17 És én vele voltam három hónap és öt nap.
18 Abban az időben pedig a memphiai asszony,
Pentephris felesége leszállt egy szekéren, nagy
pompával, mert hallott eunuchjaitól rólam.
19 És azt mondta férjének, hogy a kereskedő egy fiatal
héber által gazdagodott meg, és azt mondják, hogy őt
biztosan ellopták Kánaán földjéről.
20 Most tehát adj igazságot neki, és vidd el a fiatalokat
a te házadba; így áld meg téged a héberek Istene, mert
mennyei kegyelem van rajta.
21 Pentephrist pedig meggyőzték szavai, és
megparancsolta, hogy hozzák a kereskedőt, és így szólt
hozzá:
22 Mi az, amit hallok rólad, hogy embereket lopsz
Kánaán földjéről, és szolgáknak adod el őket?
23 De a kereskedő lábaihoz borult, és könyörgött hozzá,
mondván: Könyörgök, uram, nem tudom, mit mondasz.
24 És Pentephris ezt mondta neki: Honnan van hát a
héber rabszolga?
25 És ezt mondta: Az izmaeliták rám bízták őt, amíg
vissza nem térnek.
26 De ő nem hitt neki, hanem megparancsolta, hogy
vetkőzzék le és verjék meg.
27 És amikor kitartott e kijelentés mellett, Pentephris
így szólt: Hozzák el a fiatalokat.
28 Mikor pedig bevittek, hódoltam Pentefrisznek, mert
harmadik volt a fáraó szolgái között.
29 És elválasztott magától, és ezt mondta nekem:
Rabszolga vagy vagy szabad?
30 És azt mondtam: rabszolga.
31 És azt mondta: Kié?
32 És azt mondtam: Az izmaelitáké.
33 És azt mondta: Hogyan lettél a rabszolgájuk?
34 És azt mondtam: Kánaán földjéről vásároltak meg.
35 És azt mondta nekem: Valóban hazudsz; és azonnal
megparancsolta, hogy vetkőzzek le és verjenek meg.
36 Nos, a memphiai nő az ablakon keresztül nézett rám,
miközben vertek, mert közel volt a háza, és ezt üzente
neki:
37 Igazságtalan a te ítéleted; mert megbünteted a
szabad embert, akit elloptak, mintha törvényszegő
lenne.
38 És amikor nem változtattam a kijelentésemen, noha
megvertek, elrendelte, hogy zárjanak be, amíg, mondta,
el nem jönnek a fiú tulajdonosai.
39 És monda az asszony a férjének: Miért tartod fogva
a fogoly és jólszületett legényt, akit inkább szabadon
kell bocsátani és várni?
40 Mert a bűn vágya miatt szeretett volna látni engem,
de tudatlan voltam mindezeket illetően.
41 Ő pedig így szólt hozzá: Az egyiptomiak nem
szokásuk, hogy a bizonyítás előtt elvegyék azt, ami
másoké.
42 Ezt tehát a kereskedőről mondta; de ami a legényt
illeti, be kell zárni.
43 Huszonnégy nap múlva eljöttek az izmaeliták; mert
hallották, hogy Jákób, az én atyám, nagyon gyászol
miattam.
44 És odajöttek, és ezt mondták nekem: Hogy van az,
hogy azt mondtad, hogy rabszolga vagy? és íme,
megtudtuk, hogy te egy hatalmas ember fia vagy
Kánaán földjén, és atyád még mindig zsákruhában és
hamuban gyászol miattad.
45 Amikor ezt meghallottam, a beleim megolvadtak, a
szívem megolvadt, és nagyon szerettem volna sírni, de
visszafogtam magam, hogy ne szégyenítsem
testvéreimet.
46 És mondám nékik: Nem tudom, szolga vagyok.
47 Ezért tanácsot tartottak, hogy eladnak engem, hogy
ne találjanak a kezükben.
48 Mert féltek apámtól, nehogy eljöjjön, és súlyos
bosszút álljon rajtuk.
49 Mert hallották, hogy hatalmas az Istennel és az
emberekkel.
50 Ekkor így szólt hozzájuk a kereskedő: Engedjetek
el Pentiphri ítéletétől.
51 És jöttek és kértek, mondván: Mondd, hogy pénzen
vettünk meg téged, és kiszabadít minket.
52 A memphiai asszony így szólt férjéhez: Vedd meg
a fiatalokat; mert hallom, mondta, hogy eladják őt.
53 És azonnal küldött egy eunuchot az izmaelitákhoz,
és megkérte őket, hogy adjanak el engem.

5. 54 De mivel az eunuch nem volt hajlandó megvenni
engem az ő árukért, visszatért, próbát tett velük, és
tudatta úrnőjével, hogy nagy árat kérnek
rabszolgájukért.
55 És küldött egy másik eunuchot, mondván: Ha két
minát kérnek is, adj nekik, ne kíméld az aranyat; csak
vedd meg a fiút, és hozd el hozzám.
56 Elment azért az eunuch, és adott nekik nyolcvan
aranyat, és befogadott engem; de az egyiptomi
asszonynak azt mondta, százat adtam.
57 És bár tudtam ezt, hallgattam, nehogy az eunuch
megszégyenüljön.
58 Látjátok tehát, gyermekeim, milyen nagy dolgokat
szenvedtem el, hogy ne szégyenítsem meg testvéreimet.
59 Ti is szeressétek tehát egymást, és hosszútűréssel
rejtsétek el egymás hibáit.
60 Mert gyönyörködik Isten a testvérek egységében és
a szeretetben gyönyörködõ szív szándékában.
61 Mikor pedig testvéreim Egyiptomba jöttek,
megtudták, hogy visszaadtam nekik a pénzüket, és nem
szidalmaztam őket, és megvigasztalták őket.
62 És apám Jákób halála után még jobban szerettem
őket, és mindent, amit parancsolt, nagyon bőségesen
megtettem értük.
63 És megengedtem nekik, hogy a legkisebb dologban
se szenvedjenek; és mindent, ami a kezemben volt,
nekik adtam.
64 És az ő gyermekeik az én gyermekeim voltak, és az
én gyermekeim, mint a szolgáik; és az ő életük az én
életem, és minden szenvedésük az én szenvedésem volt,
és minden betegségük az én erőtlenségem.
65 Az én földem volt az ő földjük, és az ő tanácsuk az
én tanácsom.
66 És nem emeltem fel magamat közöttük
kevélységben világi dicsőségem miatt, hanem úgy
voltam köztük, mint egy a legkisebbek között.
67 Ha tehát ti is az Úr parancsolatai szerint jártok,
gyermekeim, ott felmagasztal benneteket, és jó
dolgokkal áld meg benneteket mindörökkön-örökké.
68 És ha valaki rosszat akar tenni veletek, tegyetek jót
vele, és imádkozzatok érte, és megváltattatok az Úrtól
minden gonosztól.
69 Mert íme, látjátok, hogy alázatosságomból és
hosszútűrésemből feleségül vettem Heliopolis
papjának lányát.
70 És száz talentum aranyat adtak nekem vele, és az Úr
szolgálta őket.
71 És adott nekem olyan szépséget is, mint egy virágot
Izrael gyönyörűségein túl; és megőrzött öreg koromig
erőben és szépségben, mert mindenben hasonló voltam
Jákóbhoz.
72 És halljátok, gyermekeim, azt a látomást is, amelyet
láttam.
73 Tizenkét szarvas legelt, és a kilenc először
szétszóródott az egész földön, és hasonlóképpen a
három is.
74 És láttam, hogy Júdából egy vászonruhát viselő szűz
született, és abból egy szeplőtelen bárány született; bal
kezén pedig mintha oroszlán volt; és minden vadállat
ellene rohant, és a bárány legyőzte őket, elpusztította
és lábbal taposta őket.
75 És örvendeztek miatta az angyalok és az emberek,
és az egész föld.
76 És ezek a dolgok a maguk idejében, az utolsó
napokban történnek.
77 Ti tehát, fiaim, tartsátok meg az Úr parancsolatait,
és tiszteljétek Lévit és Júdát; mert belőlük támad fel
nektek az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit, aki
megmenti az összes pogányt és Izraelt.
78 Mert az ő országa örökkévaló ország, amely el nem
múlik; de az én országom köztetek úgy ér véget, mint
egy őrző függőágy, amely a nyár után eltűnik.
79 Mert tudom, hogy halálom után az egyiptomiak
sanyargatnak titeket, de Isten megbosszulja magát, és
bevezet benneteket arra, amit atyáitoknak ígért.
80 De az én csontjaimat vigyétek magatokkal; mert
amikor csontjaimat oda viszik, az Úr veletek lesz a
világosságban, és Beliar a sötétségben lesz az
egyiptomiakkal.
81 És vigyétek fel Asenátot a ti anyátokat a
Hippodromba, és temessék el anyátokat Ráhel
közelében.
82 És amikor ezeket mondta, kinyújtotta a lábát, és jó
öregen meghalt.
83 És gyászolta őt egész Izráel, és egész Egyiptom
nagy gyászolással.
84 Mikor pedig Izrael fiai kimentek Egyiptomból,
magukkal vitték József csontjait, és eltemették
Hebronban az ő atyáihoz, és életének éve száztíz
esztendő volt.