Book of Baruch, ancient text purportedly written by Baruch, secretary and friend of Jeremiah, the Old Testament prophet. The text is still extant in Greek and in several translations from Greek into Latin, Syriac, Coptic, Ethiopic, and other languages. The Book of Baruch is apocryphal to the Hebrew and Protestant canons but was incorporated in the Septuagint and was included in the Old Testament for Roman Catholics. The work is a compilation of several authors and is the only work among the apocrypha that was consciously modeled after the prophetic writings of the Old Testament.

2. 1. FEJEZET
1 És ezek annak a könyvnek a szavai, amelyet Báruk,
Neriás fia, aki Maasiás fia, aki Szedekiás fia, aki
Aszádiás fia, Khelkiás fia írt Babilonban,
2 Az ötödik évben és a hónap hetedik napján, amikor
a káldeusok elfoglalták Jeruzsálemet, és
felgyújtották azt tűzzel.
3 És Báruk felolvasta ennek a könyvnek a szavait
Jekhoniásnak, Joakim fiának, Júda királyának
hallatára, és az egész nép füle hallatára, amely eljött,
hogy hallja a könyvet,
4 És a nemesek és a király fiai hallatára, és a vének
hallatára és az egész nép hallatára, a
legalacsonyabbtól a legmagasabbig, mindazok közül,
akik Babilonban laktak a Sud folyó mellett.
5 Azután sírtak, böjtöltek és imádkoztak az Úr előtt.
6 Pénzt is gyűjtöttek minden ember ereje szerint:
7 Elküldték azt Jeruzsálembe Joachim főpapnak,
Khelkiás fiának, Salom fiának, és a papoknak és az
egész népnek, amelyet vele találtak Jeruzsálemben.
8 Ugyanabban az időben, amikor átvette az Úr
házának edényeit, amelyeket a templomból kivittek,
hogy visszavigye azokat Júda földjére, Siván hónap
tizedik napján, mégpedig az ezüst edényeket,
amelyeket Sedecia, Jósiás fia, Jáda királya készítette,
9 Azután Nabukodonozor, Babilon királya
elhurcolta Jeruzsálemből Jekoniást, a fejedelmeket,
a foglyokat, a vitézeket és a föld népét, és Babilonba
vitte őket.
10 És mondának: Íme, pénzt küldtünk néktek, hogy
vegyetek néktek egészen égõáldozatokat, bûnért
való áldozatokat és tömjént, és készítsetek mannát és
áldozzatok az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán;
11 És imádkozzatok Nabuchodonosor babiloni
király életéért és fiának, Baltazárnak életéért, hogy
napjaik a földön olyanok legyenek, mint az ég napjai.
12 És az Úr erőt ad nekünk, és megvilágosítja a
szemünket, és Nabukodonozornak, Babilónia
királyának és fiának, Baltazárnak az árnyékában
fogunk élni, és sok napig szolgáljuk őket, és
kegyelmet találunk előttük. .
13 Könyörögj érettünk is az Úrhoz, a mi Istenünkhöz,
mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen; és mind
a mai napig nem fordult el rólunk az Úr haragja és
haragja.
14 És olvassátok el ezt a könyvet, amelyet
elküldtünk nektek, hogy gyónást tegyetek az Úr
házában, az ünnepeken és az ünnepi napokon.
15 És ezt mondjátok: Az Úré, a mi Istenünké az
igazság, de miénk az arcok összezavarása, amint ez
ma történt, Júda lakóinak és Jeruzsálem lakóinak.
16 És királyainknak, fejedelmeinknek, papjainknak,
prófétáinknak és atyáinknak.
17 Mert vétkeztünk az Úr előtt,
18 És nem engedelmeskedtek neki, és nem hallgattak
az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy a
parancsolatok szerint járjatok, amelyeket nyíltan
adott nekünk.
19 Attól a naptól fogva, amikor az Úr kihozta
ősatyáinkat Egyiptom földjéről, mind a mai napig
engedetlenek vagyunk az Úrnak, a mi Istenünknek,
és hanyagul hallgattuk meg a hangját.
20 Ezért ragadtak hozzánk a gonoszságok és az átok,
amelyet az Úr Mózes, az ő szolgája által rendelt
abban az időben, amikor kihozta atyáinkat Egyiptom
földjéről, hogy adjon nekünk egy tejjel és mézzel
folyó földet, mint amilyen látni ezt a napot.
21 Mindazonáltal nem hallgattunk az Úrnak, a mi
Istenünknek a szavára, a próféták minden szava
szerint, akiket elküldött hozzánk:
22 De mindenki a maga gonosz szívének képzeletét
követte, hogy idegen isteneknek szolgáljon, és
gonoszul cselekedjen az Úrnak, a mi Istenünknek
szemei előtt.
2. FEJEZET
1 Ezért az Úr beváltotta szavát, amelyet kimondott
ellenünk és bíráink ellen, akik ítélték Izráelt, és
királyaink ellen, fejedelmeink ellen, valamint Izrael
és Júda férfiai ellen.
2 Hogy olyan nagy csapásokat hozzanak ránk,
amelyek soha nem történtek az egész ég alatt, a mint
az történt Jeruzsálemben, a Mózes törvényében
megírt dolgok szerint;
3 Hogy az ember egye a saját fiának húsát és a saját
leányának húsát.
4 Sőt, átadta őket, hogy engedelmeskedjenek a
körülöttünk lévő minden országnak, hogy gyalázattá
és pusztasággá legyenek az egész nép között, ahová
az Úr szétszórta őket.
5 Így lettünk levertek, és nem emelkedtünk fel, mert
vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, és nem
engedelmeskedtünk az ő szavára.
6 Az Úrnak, a mi Istenünknek van igazságossága, de
nekünk és atyáinknak nyílt szégyen, amint ma
látható.
7 Mert mind ezek a csapások sújtottak bennünket,
amelyeket az Úr hirdetett ránk
8 Mégsem imádkoztunk az Úr előtt, hogy mindenkit
eltérítsünk gonosz szívének képzeletétől.
9 Azért vigyázott ránk az Úr a gonoszságra, és az Úr
ránk hozta, mert igaz az Úr minden cselekedetében,
a melyeket nékünk parancsolt.
10 Mégsem hallgattunk az ő szavára, hogy az Úr
parancsolatai szerint járjunk, amelyeket elénk adott.
11 És most, ó, Izráel Istene, aki hatalmas kézzel és
magas karral, jelekkel, csodákkal és nagy erővel

3. kihoztad népedet Egyiptom földjéről, és nevet
szereztél magadnak, ahogy ma látszik:
12 Uram, Istenünk, vétkeztünk, istentelenül
cselekedtünk, hamisan cselekedtünk minden
rendelésedben.
13 Forduljon el rólunk haragod, mert csak kevesen
maradtunk a pogányok között, ahová szétszórtál
minket.
14 Hallgasd meg imáinkat, Urunk, és
könyörgéseinket, és szabadíts meg minket magadért,
és könyörögj nekünk azok előtt, akik elvezettek
minket.
15 Hogy megtudja az egész föld, hogy te vagy az Úr,
a mi Istenünk, mert Izraelt és utódait a te neveden
nevezik.
16 Uram, tekints le szent házadból, és gondolj ránk;
hajtsd le füledet, Uram, hogy meghallj minket.
17 Nyisd ki szemeidet, és íme; mert a halottak, akik
a sírban vannak, és akiknek lelke kiszakadt testükből,
sem dicséretet, sem igazságot nem adnak az Úrnak.
18 De a nagyon megviselt lélek, amely görnyedt és
erőtlen, és a kimerült szemek és az éhező lélek,
dicséretet és igazságot adnak neked, Uram.
19 Ezért nem könyörögünk alázatosan te előtted,
Urunk, Istenünk, atyáink és királyaink igazságáért.
20 Mert ránk küldted haragodat és haragodat, amint
szóltál a te szolgáid, a próféták által, mondván:
21 Ezt mondja az Úr: Hajtsátok le a vállátokat, hogy
szolgáljátok Babilon királyát; így maradjatok azon a
földön, amelyet atyáitoknak adtam.
22 De ha nem hallgatjátok az Úr szavát, hogy
szolgáljátok Babilon királyát,
23 Megszüntetem Júda városaiból és Jeruzsálem
kívülről a vidámság hangját, az öröm szavát, a
vőlegény hangját és a menyasszony szavát, és az
egész föld puszta lesz. lakosok.
24 De mi nem akartunk hallgatni a te szavára, hogy
Babilon királyát szolgáljuk; ezért jóvá tetted azokat
a beszédeket, amelyeket szolgáid, a próféták által
mondtál, nevezetesen, hogy királyaink csontjai és
atyáink csontjai kivonják a helyükről.
25 És íme, kivetik őket a nappal melegébe és az
éjszakai fagyba, és meghaltak nagy nyomorúságban
éhínségben, kardban és döghalálban.
26 És a házat, amelyet a te nevedről neveznek,
elpusztítottad, amint ez ma látható, Izrael házának és
Júda házának gonoszsága miatt.
27 Urunk, mi Istenünk, minden jóságod szerint
bántál velünk, és minden nagy irgalmad szerint,
28 Amint megmondtad Mózes szolgád által azon a
napon, amikor megparancsoltad neki, hogy írja le a
törvényt Izráel fiai előtt, mondván:
29 Ha nem hallgattok az én szavamra, bizony ez a
nagy sokaság kevéssé lesz a nemzetek között, ahová
szétszórom őket.
30 Mert tudtam, hogy nem hallgatnak rám, mert
keménynyakú nép ez; de fogságuk földjén
megemlékeznek magukról.
31 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenük,
mert szívet és fület adok nekik, hogy halljanak.
32 És dicsérnek engem fogságuk földjén, és
gondolnak az én nevemre,
33 És térjetek meg merev nyakukból és gonosz
tetteikből, mert megemlékeznek atyáik útjáról, a kik
vétkeztek az Úr előtt.
34 És visszahozom őket arra a földre, amelyet
esküvel megígértem atyáiknak, Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákóbnak, és urai lesznek annak, és
megsokasítom őket, és nem fogynak el.
35 És örök szövetséget kötök velük, hogy Istenük
leszek, és ők az én népem lesznek, és többé nem
űzöm ki Izráel népét abból a földből, amelyet nékik
adtam.
3. FEJEZET
1 Ó, mindenható Uram, Izráel Istene, hozzád kiált a
nyugtalan lélek, a nyugtalan lélek.
2 Halld, Uram, és irgalmazz! mert irgalmas vagy, és
könyörülj rajtunk, mert vétkeztünk előtted.
3 Mert te örökké megmaradsz, mi pedig végleg
elveszünk.
4 Mindenható Uram, Izráel Istene, hallgasd meg a
halott izraeliták és fiaik könyörgését, akik vétkeztek
előtted, és nem hallgattak Istenük szavára, mert ezek
a csapások ezért ragadnak ránk. .
5 Ne emlékezz atyáink gonoszságaira, hanem
gondolj hatalmadra és nevedre most ebben az időben.
6 Mert te vagy az Úr, a mi Istenünk, és téged, Uram,
dicsérünk.
7 Ezért helyezted szívünkbe félelmedet, hogy
segítségül hívjuk a te nevedet, és magasztaljunk
téged fogságunkban, mert eszünkbe juttattuk atyáink
minden gonoszságát, a kik vétkeztek előtted.
8 Íme, még ma is fogságunkban vagyunk, ahová
szétszórtál minket, gyalázat és átok miatt, és
fizetségül atyáink minden gonoszsága szerint,
amelyek eltávoztak az Úrtól, a mi Istenünktől.
9 Halld, Izráel, az élet parancsolatait, hallgasd meg a
bölcsességet!
10 Hogyan történik Izráel, hogy ellenségeid földjén
vagy, hogy megöregedtél egy idegen országban,
hogy beszennyezett vagy halottakkal?
11 A sírba szállók közé számítanak?
12 Elhagytad a bölcsesség forrását.
13 Mert ha az Isten útján jártál volna, békében
lakhattál volna örökké.
14 Tanuljátok meg, hol a bölcsesség, hol az erő, hol
az értelem; hogy megtudd, hol a napok hossza és az
élet, hol a szemek fénye és a békesség.

4. 15 Ki találta meg a helyét? vagy ki jutott be az ő
kincseibe?
16 Hová lettek a pogányok fejedelmei, és hová lettek
a barmok a földön?
17 Azok, akiknek kedvük volt az ég madaraival, és
akik ezüstöt és aranyat halmoztak fel, akikben
bíznak az emberek, és nem végeztek szerzésükkel?
18 Mert akik ezüstből dolgoztak, és oly gondosak
voltak, és akiknek munkái kikutathatatlanok,
19 Eltűntek, és lementek a sírba, és mások jönnek fel
helyettük.
20 Az ifjak látták a világosságot, és a földön laktak,
de a tudás útját nem ismerik,
21 Nem értették annak ösvényeit, és nem is ragadták
meg: gyermekeik távol voltak attól az úttól.
22 Kánaánban nem hallottak róla, sem Themanban
nem látták.
23 Az agarenék, akik bölcsességet keresnek a földön,
Meran és Theman kereskedői, mesék szerzői és
értelmes kutatók; ezek közül egyik sem ismerte a
bölcsesség útját, és nem emlékszik az ő ösvényeire.
24 Izráel, mily nagy az Isten háza! és mekkora a
birtoka!
25 Nagy, és nincs vége; magas és mérhetetlen.
26 Voltak a kezdetektől híres óriások, akik oly nagy
termetűek voltak, és olyan jártasak voltak a
háborúban.
27 Nem azokat választotta ki az Úr, és nem adta meg
nekik a tudás útját:
28 De elpusztultak, mert nem volt bölcsességük, és
elpusztultak saját balgaságuk miatt.
29 Ki ment fel a mennybe, vette el és hozta le a
felhők közül?
30 Ki ment át a tengeren, és találta meg és hozza el
tiszta aranyért?
31 Senki sem ismeri az ő útját, és nem gondol az ő
ösvényére.
32 De aki mindent tud, az ismeri őt, és az ő
értelmével találta meg: a ki a földet örökre
elkészítette, négylábú vadállatokkal töltötte meg.
33 Aki fényt küld, és az elmegy, újra hívja, és
félelemmel engedelmeskedik neki.
34 Világítanak a csillagok az ő óráikban, és
örvendeztek; ha hívja őket, azt mondják: Itt vagyunk!
és így vidáman mutattak világosságot annak, aki
teremtette őket.
35 Ez a mi Istenünk, és nem számítanak másnak
hozzá képest
36 Megtudta a tudás minden útját, és átadta Jákóbnak,
az õ szolgájának, és Izráelnek, az õ szerelmének.
37 Utána megjelent a földön, és beszélgetett az
emberekkel.
4. FEJEZET
1 Ez az Isten parancsolatainak könyve, és a törvény,
amely örökké tart: mindazok, akik megtartják azt,
életre kelnek; de aki elmegy, az meghal.
2 Fordulj meg, Jákób, és ragadd meg: járj annak
fénye előtt, hogy megvilágosodj.
3 Ne add oda a te becsületedet másnak, és azt, ami
neked hasznos, idegen nemzetnek.
4 Boldogok vagyunk, Izráel, mert az Istennek tetsző
dolgok megismertetnek velünk.
5 Bízzatok, népem, Izrael emlékműve.
6 Nem a pusztulásotok miatt adtak el titeket a
nemzeteknek, hanem mert haragot ingereltetek
Istenre, az ellenség kezébe adtatok.
7 Mert felbosszantátok a teremtőt azzal, hogy
ördögöknek áldoztatok, és nem Istennek.
8 Elfelejtettetek az örökkévaló Istent, a ki felnevelt
titeket; és megszomorítottad Jeruzsálemet, aki
szoptatta titeket.
9 Mert amikor látta, hogy Isten haragja jön rátok, így
szólt: Hallgassatok, Sion lakói! Nagy gyászt hozott
rám az Isten;
10 Mert láttam fiaim és leányaim fogságát, amelyet
az örökkévalóság hozott rájuk.
11 Örömmel tápláltam őket; hanem sírva és
gyászolva elküldte őket.
12 Senki se örvendezzen rajtam, aki özvegy vagyok,
és sokaktól elhagyatott vagyok, aki gyermekeim
bűnei miatt pusztaságra maradtam; mert eltértek
Isten törvényétől.
13 Nem ismerték rendelkezéseit, nem jártak az ő
parancsolatainak útján, és nem taposták a
fegyelmezés ösvényeit az ő igazságában.
14 Jöjjenek el a Sionon lakók, és emlékezzetek fiaim
és leányaim fogságára, amelyet az Örökkévalóság
hozott rájuk.
15 Mert messziről hozatott rájuk egy szégyentelen
nemzetet és idegen nyelvű népet, amely nem tisztelte
az öreget, és nem irigyelte a gyermeket.
16 Ezek elhurcolták az özvegy szeretett gyermekeit,
és elhagyták őt, aki egyedül volt, leányok nélkül.
17 De miben segíthetek?
18 Mert aki ezeket a csapásokat rád hozta,
megszabadít téged ellenségeid kezéből.
19 Menjetek, gyermekeim, menjetek, mert
elhagyatott vagyok.
20 Levetettem a békesség ruháját, és magamra
öltöttem imádságom zsákruháját: Örökkévalóhoz
kiáltok napjaimban.
21 Bízzatok, gyermekeim, kiáltsatok az Úrhoz, és ő
megszabadít benneteket az ellenségek hatalmából és
kezéből.
22 Mert az én reményem az örökkévalóságban van,
hogy megszabadít titeket; és öröm jött hozzám a

5. Szenttől az irgalom miatt, amely hamarosan eljön
hozzátok az Örökkévaló Megváltónktól.
23 Mert gyászolva és sírva küldtelek ki titeket, de az
Isten örömmel és ujjongással ad vissza titeket
mindörökké.
24 Ahogyan most Sion szomszédai látták fogságodat,
úgy látják hamarosan a te szabadításodat a mi
Istenünktől, aki rád száll az örökkévalóság nagy
dicsőségével és fényességével.
25 Gyermekeim, türelemmel viseljétek el az Isten
haragját, a mely rátok jő, mert ellenségeitek üldöz
titeket; de hamarosan meglátod pusztítását, és
rátapossz a nyakára.
26 Kényeim nehéz utakat jártak be, és elvitték őket,
mint egy nyáj, amelyet az ellenség fogott el.
27 Vigasztaljatok, fiaim, és kiáltsatok Istenhez, mert
megemlékezik rólatok, aki ezeket rátok hozta.
28 Mert a miképen az volt a szándékotok, hogy
eltérjetek az Istentől, úgy, hogy visszatértek,
keressétek őt még tízszer.
29 Mert aki ezeket a csapásokat hozta rátok, örök
örömet szerez néktek üdvösségetekkel.
30 Légy jó szíved, Jeruzsálem, mert aki ezt a nevet
adta neked, az vigasztal meg téged.
31 Nyomorultak, akik nyomorgattak téged, és
örvendeztek a te bukásodnak.
32 Nyomorúak a városok, amelyeknek a te fiaid
szolgáltak, nyomorult az, aki befogadta fiaidat.
33 Mert a miképen örvendett a te pusztulásodnak, és
örült a te bukásodnak, úgy bánkódni fog a maga
pusztasága miatt.
34 Mert elveszem az ő nagy sokaságának ujjongását,
és kevélysége gyászba változik.
35 Mert tűz száll rá az örökkévalóságból, hosszú
ideig tartó; és ördögök lakják majd sokáig.
36 Ó, Jeruzsálem, nézz magad körül kelet felé, és
lásd az örömöt, amely Istentől érkezik hozzád.
37 Íme, eljönnek a te fiaid, akiket elküldtél, keletről
nyugatra egybegyűlve jönnek a Szent szavára,
örvendezve az Isten dicsőségében.
5. FEJEZET
1 Vetsd le, Jeruzsálem, a gyász és a nyomorúság
ruháját, és öltsd fel az Istentől jövő dicsőség
szépségét mindörökké.
2 Vess magadra kettős ruhát az Istentől származó
igazságnak; és tégy fejedre az Örökkévaló
dicsőségének diadémát.
3 Mert Isten megmutatja fényességedet minden
országnak az ég alatt.
4 Mert Isten hívja a te nevedet mindörökké: az
igazság békessége, és Isten imádásának dicsősége.
5 Kelj fel, Jeruzsálem, és állj a magasba, és nézz
körül kelet felé, és íme, gyermekeid összegyűltek
nyugatról keletre a Szent szava által, örvendezve az
Isten emlékének.
6 Mert gyalog indultak el tőled, és elűzték őket
ellenségeik, de Isten dicsőségben felmagasztalva
hozza őket hozzád, mint az ország fiait.
7 Mert Isten elrendelte, hogy minden magas dombot
és hosszan tartó partokat le kell dönteni, és a
völgyeket meg kell tölteni, hogy a talajt
megcsinálják, hogy Izráel biztonságban járhasson
Isten dicsőségében.
8 Sőt még az erdők és minden édes illatú fa is
beárnyékolja Izraelt Isten parancsolata által.
9 Mert Isten örömmel vezeti Izráelt dicsőségének
világosságában, a tőle származó irgalmassággal és
igazsággal.