The narrative of Bel and the Dragon is incorporated as chapter 14 of the extended Book of Daniel. The original Septuagint text in Greek survives in a single manuscript, Codex Chisianus, while the standard text is due to Theodotion, the 2nd-century AD revisor. This chapter, along with chapter 13, is considered deuterocanonical: it was unknown to early Rabbinic Judaism, and while it is considered non-canonical by most Protestants, it is canonical to Eastern Orthodox Christians, and is found in the Apocrypha section of 80 Protestant Bibles.

2. 1. FEJEZET
1 Astyages király pedig összegyűlt atyáihoz, és a perzsa
Círus megkapta királyságát.
2 Dániel pedig beszélgetett a királlyal, és minden barátja
felett tisztelték.
3 Volt pedig a babilóniainak egy bálványa, Bél néven, és
naponta tizenkét mérték finomlisztet, negyven bárányt
és hat borosedényt költöttek rá.
4 A király pedig imádta azt, és mindennap elment, hogy
imádja, Dániel pedig a maga Istenét imádta. És monda
néki a király: Miért nem imádod Bélt?
5 Ki felelvén, monda: Mert nem kézzel csinált
bálványokat imádhatok, hanem az élő Istent, a ki
teremtette az eget és a földet, és hatalma van minden
testen.
6 És monda néki a király: Nem gondolod, hogy Bél élő
Isten? nem látod, mennyit eszik és iszik minden nap?
7 Dániel pedig mosolyogva monda: Ó, király, ne tévedj,
mert ez belül csak agyag, kívül pedig réz, és nem evett
és nem ivott semmit.
8 Megharagudott azért a király, és magához hívatta
papjait, és monda nékik: Ha nem mondjátok meg nekem,
hogy ki az, aki felemészti ezeket a költségeket,
meghaltok.
9 De ha igazolni tudod, hogy Bél felemészti őket, akkor
Dániel meghal, mert káromlást mondott Bél ellen. És
monda Dániel a királynak: Legyen a te beszéded szerint.
10 Bél papjai pedig hatvantízen voltak, feleségeiken és
gyermekeiken kívül. És beméne a király Dániellel Bél
templomába.
11 Mondának azért Bél papjai: Ímé, kimegyünk; de te,
király, tegyél rá a húsra, és készítsd el a bort, és zárd be
az ajtót, és pecsételd le pecsétöddel;
12 Holnap pedig, amikor bejössz, ha nem látod, hogy
Bél mindent felemésztett, halált szenvedünk, vagy pedig
Dániel, aki hamisan beszél ellenünk.
13 És keveset foglalkoztak vele, mert az asztal alatt
titkos bejáratot csináltak, amelyen folyton bementek, és
elfogyasztották azokat.
14 Amikor tehát kimentek, a király ételt adott Bél elé.
Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak
hamut, és azokat, amelyeket a király jelenlétében
szétszórtak az egész templomban; azután kimentek,
bezárták az ajtót, megpecsételték a király pecsétjével, és
elmentek.
15 Éjszaka pedig eljöttek a papok feleségeikkel és
gyermekeikkel, ahogy szokták, és mindent megettek és
megittak.
16 Reggel pedig felkelt a király, és Dániel vele.
17 És monda a király: Dániel, épek-e a pecsétek? Ő
pedig monda: Igen, ó király, épségben vannak.
18 És amint kinyitotta az ajtót, a király az asztalra nézett,
és hangosan felkiáltott: "Nagy vagy, ó Bél, és veled
nincs csalás.
19 Akkor nevetett Dániel, és visszatartotta a királyt,
hogy ne menjen be, és így szólt: Íme, a kövezet, és nézd
meg jól, kinek a léptei ezek.
20 És monda a király: Látom férfiak, asszonyok és
gyermekek lépteit. És ekkor a király dühös lett,
21 És elvitték a papokat feleségeikkel és gyermekeikkel
együtt, akik megmutatták neki a titkos ajtókat, ahová
bementek, és elfogyasztották az asztalon levő dolgokat.
22 Ezért a király megölte őket, és Bélt Dániel hatalmába
adta, aki lerombolta őt és templomát.
23 És azon a helyen volt egy nagy sárkány, akit a
babilóniaiak imádtak.
24 És monda a király Dánielnek: Azt is mondod, hogy
ez rézből van? Íme, él, eszik és iszik; nem mondhatod,
hogy nem élő isten, ezért imádd őt.
25 Akkor ezt mondta Dániel a királynak: Az Urat, az én
Istenemet imádom, mert ő az élő Isten.
26 De engedj el, ó király, és megölöm ezt a sárkányt
kard és bot nélkül. A király azt mondta: Engedelmet
adok neked.
27 Ekkor Dániel szurkot, kövért és hajat vett,
összemosta, és csomókat csinált belőlük. Ezt a sárkány
szájába adta, és a sárkány szétrepedt. imádat.
28 Amikor ezt meghallották a babilóniaiak, nagyon
felháborodtak, és összeesküdtek a király ellen, mondván:
A király zsidó lett, és elpusztította Bélt, megölte a
sárkányt, és megölte a papokat.
29 Odamentek tehát a királyhoz, és ezt mondták:
Szabadítsd meg nekünk Dánielt, különben elpusztítunk
téged és a te házadat.
30 Amikor a király látta, hogy erősen szorongatják őt, és
kényszerítve volt, átadta nekik Dánielt.
31 Ki vetette őt az oroszlánok barlangjába, ahol hat
napig volt.
32 Az odúban pedig hét oroszlán volt, és adtak nekik
minden nap két tetemet és két bárányt, amelyeket aztán
nem adtak nekik, hogy felfalják Dánielt.
33 Volt pedig a zsidóságban egy próféta, akit
Habbacucnak hívtak, aki főzet készített, és kenyeret tört
egy tálba, és kiment a mezőre, hogy elhozza az
aratóknak.
34 De az Úr angyala ezt mondta Habbacucnak: Menj,
vidd be a vacsorát Babilonba Dánielnek, aki az
oroszlánok barlangjában van.
35 És monda Habbacuc: Uram, soha nem láttam
Babilont; azt sem tudom, hol van az odú.
36 Ekkor az Úr angyala megragadta őt a koronájánál, és
a hajánál fogva hordozta, és lelkének hevessége által
Babilonban a barlang fölé helyezte.
37 És kiáltott Habbacuc, mondván: Dániel, Dániel, vedd
a vacsorát, amelyet Isten küldött néked!
38 És monda Dániel: Megemlékeztél rólam, Istenem, és
nem hagytad el azokat, akik téged keresnek és szeretnek.
39 Felkelt azért Dániel, és evett, és az Úr angyala
azonnal visszahelyezte Habbacucot a maga helyére.
40 A hetedik napon elment a király, hogy megsiratja
Dánielt, és amikor a barlanghoz ért, benézett, és íme,
Dániel ült.
41 Akkor kiáltott a király nagy hangon, mondván: Nagy
mesterség, Uram, Dániel Istene, és nincs más rajtad
kívül.
42 És kihúzta őt, és azokat, a kik az ő elvesztését
okozták, a barlangba vetette, és egy pillanat alatt
felemésztette őket arca előtt.