Szabadnak születtünk, a szabad kalandozás, a próba-szerencse tanulás a vérünkben van, sőt leginkább az idegszálainkban. Az írásbeliséghez kötődő módszeres tanulás új keletű, csupán néhány ezer éves fejlesztés az emberiség, és az emberi idegrendszer számára. Ahogyan a földművelés helyhez kötötte a nomádokat, a könyv helyhez kötötte a tanulókat.
Az idegrendszer érése, a helyhez és könyvhöz kötött tanulásra való felkészítés, amelyet az írásbeliség kultúrája segít. Kérdés, hogy mennyi szükséges még ebből a fajta tanulásból, és hogy vajon a gyerekek egyre nagyobb arányú, különböző területeken diagnosztizált zavarai mit üzennek nekünk? Az írásbeliség kultúrájára nevelt idegrendszer hatékony-e az infokommunikációs világban, amikor az információ már mindenhol elérhető, és amikor kommunikációs partnerünk lett a gép is?
Az iskola, amely a középkori kolostorokban kezdett formát ölteni, és a 20. századra általánossá sőt kötelezővé vált, sikeressé tette az emberiséget. Ahogyan a földművelés is, amely helyhez kötötte az addig nomád életmódot folytató embereket. Viszont a 21. század elején újra megnőtt az emberiség mobilitása, és a nagyüzemi mezőgazdaságnak sem sok köze van a hagyományos földműveléshez.
A sikeresség most a korábbiaknál fokozottabban az információs hatékonyságon alapul. Ennek elérését pedig a gyerekek ismerik a legjobban, mert ők a 21. századba születtek. Nem köti őket az írásbeliség kultúrája, ezért tiszta képet mutat a tevékenységük. Ha építünk a 21. századi gyerekek tevékenységére és igényeire, optimális tanulási környezetet lehet kialakítani számukra. Az oktatáskutatóknak a gyerekek az alábbiakat javasolják: Megosztás, Identitás próbálgatása, Mozgás, Kommunikáció, Játék, Buherálás.
Az iskola azzal a soha nem látott helyzettel szembesül, amivel a társadalom egésze: a gyerekek tudásszerzése a felnőttektől részben függetlenné vált, és több területen is a felnőttekétől különböző és gyakran nagyobb tudással rendelkeznek. Ebben a helyzetben az iskolának és az iskola fontos szereplőinek fel kell készülni az új feladatra, új szerepre, amely elsősorban a harmonikus fejlődés és tanulás biztosítása, szervezése. A jövő a facilitátoroké.
A netgenerációhoz tartozni nem életkori, hanem életmódbeli kérdés. Természetesen a digitális kultúrában szocializálódottak nagyobb valószínűséggel tartoznak ehhez a generációhoz. Ők azok, akiknek természetes az információ és a kapcsolatok azonnali elérése. Ezért a homo informaticus a legtalálóbb elnevezés. Az emberiség végtelen lehetőségek előtt áll mind a szellemi, kulturális fejlődés, mind a szellemi lepusztulás irányába.
Az oktatásnak mihamarabb be kell hoznia a lemaradását, és felvennie a lépést a techika és kultúra által előrszaladt társadalmi folyamatokkak és külülönösen a diákokkal. Ehhez kívánatos meghatározni a 21. században releváns tudást és gondolkodásmódot, és az ehhez vezető tanulási folyamatokat támogatni új módszerekkel.
Sokféle elnevezése van a 21. századi generációknak, kevesebb a 21. századi pedagógusoknak. A modern pedagógusnak nevezett csoda állandóan fejlődik, változik, hiszen egy gyorsan változó környezetben így tud megfelelni az elnevezésének. Ha szürke eminenciásnak nevezzük, nagyon találó az elnevezés, hiszen egyre inkább tanulászervezővé válik a pedagógus, és a háttérből irányítja a gyerekek sokféle tanulását. Az eszközrendszere elsősorban a gyerekeknek örömet okozó, a szellemi fejlődést támogató dopmainforrásokra épül: játék, aktivitás, újdonság, izgalom, siker és társas megerősítés. Ezek mind jutalomként funkcionálnak, és a 6K (kezdeményezés, keretek, kavalkád, kommunikáció, kreativitás és kritikai gondolkodás) segíti a megvalósulásban.
Az iskola azzal a soha nem látott helyzettel szembesül, amivel a társadalom egésze: a gyerekek tudásszerzése a felnőttektől részben függetlenné vált, és több területen is a felnőttekétől különböző és gyakran nagyobb tudással rendelkeznek. Ebben a helyzetben az iskolának és az iskola fontos szereplőinek fel kell készülni az új feladatra, új szerepre, amely elsősorban a harmonikus fejlődés és tanulás biztosítása, szervezése. A jövő a facilitátoroké.
A netgenerációhoz tartozni nem életkori, hanem életmódbeli kérdés. Természetesen a digitális kultúrában szocializálódottak nagyobb valószínűséggel tartoznak ehhez a generációhoz. Ők azok, akiknek természetes az információ és a kapcsolatok azonnali elérése. Ezért a homo informaticus a legtalálóbb elnevezés. Az emberiség végtelen lehetőségek előtt áll mind a szellemi, kulturális fejlődés, mind a szellemi lepusztulás irányába.
Az oktatásnak mihamarabb be kell hoznia a lemaradását, és felvennie a lépést a techika és kultúra által előrszaladt társadalmi folyamatokkak és külülönösen a diákokkal. Ehhez kívánatos meghatározni a 21. században releváns tudást és gondolkodásmódot, és az ehhez vezető tanulási folyamatokat támogatni új módszerekkel.
Sokféle elnevezése van a 21. századi generációknak, kevesebb a 21. századi pedagógusoknak. A modern pedagógusnak nevezett csoda állandóan fejlődik, változik, hiszen egy gyorsan változó környezetben így tud megfelelni az elnevezésének. Ha szürke eminenciásnak nevezzük, nagyon találó az elnevezés, hiszen egyre inkább tanulászervezővé válik a pedagógus, és a háttérből irányítja a gyerekek sokféle tanulását. Az eszközrendszere elsősorban a gyerekeknek örömet okozó, a szellemi fejlődést támogató dopmainforrásokra épül: játék, aktivitás, újdonság, izgalom, siker és társas megerősítés. Ezek mind jutalomként funkcionálnak, és a 6K (kezdeményezés, keretek, kavalkád, kommunikáció, kreativitás és kritikai gondolkodás) segíti a megvalósulásban.
Képeink, filmjeink már digitalizálódtak, ahogyan banki ügyintézésünk, vállalatirányítási eszközeink és legfőbb társkereső fórumaink is megszűntek pusztán az analóg térben létezni. A társas érintkezés elemi formáitól elkezdve, az elektronikus adóbevalláson keresztül egészen a nagyobb társadalmi mozgalmak szervezéséig interakcióink jelentős része áttevődött a virtuális térbe. Egymás mellett létezünk itt is és ott is. Ennek megfelelően hagyományos „analóg” identitásunk mellett kiépült a digitális identitásunk is. Előbbi mindazt tartalmazza, amit mi magunk gondolunk magunkról, arról, akik mi vagyunk, utóbbi pedig ennek digitális térbeli mása, azzal, hogy ezt a képet már korántsem csak mi konstruáljuk.
Kérdés, hogy az emberi test, pontosabban azok érzékszervei és az emberi psziché digitalizálódott, vagy pusztán csak az eszközök és azok használati szokása változott meg az on-line térben?
Egy ponton túl nem kerülhető meg az az esszenciális kérdés, miszerint az digitális kor az emberi minőség leglényegét, az ember-ember közötti kapcsolat alapjait változtatja meg, avagy pusztán egy új technológia mely a működés alapelveit nem, csak annak technikáját befolyásolja. Létrejön-e tehát valami más, valami újfajta minőség, avagy minden ugyanaz másképpen?
Az iskola még most is ugyanazzal a szemlélettel rendelkezik, mint a 14. században, amikor a kolostorokban elkezdték a tanítást. A web1.0 egyirányú információs csatorna, amely leképezte az iskola hagyományos szemléletét, de hatalmas információs tömeget termelt. A web2.0 továbblépett, és a közösségi tudásszerzés kialakult. Nem úgy az iskolában, ahol még igen ritka az iskola2.0 működés. A web3.0 a személyreszabott tudászerzés. Az iskola3.0 viszont még sehol, pedig már a gyerek3.0 megjelent a third kids generation által is. A globalizált gyerek személyreszabott tanulást keres.
A sakk eredetileg tanítási, gondolkodásfejlesztési eszköz volt. Az évszázadok során azonban a célja eltolódott, és inkább csak mint játék, sport, kiemelkedő teljesítmény jelent meg. Polgár Judit visszahelyezi a sakkot eredeti funkciójába, és taneszközként a tananyag átadását könnyíti meg a gondolkodásfejlesztés által. A módszerében nagyon lényeges szempont, hogy nem a sakkjáték, hanem a sakk, mint szabályrendszer kerül be a tanításba.
Kollár Csaba: A mesterséges intelligencia és a humán biztonság
Az Informatikai Biztonsági Kerekasztal III. tudományos-szakmai konferencián elhangzott előadás prezentációja
Időpont: 2017. november 28.
Helyszín: Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Szakértői Intézet, Budapest
Az előadás az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-3-I-OE-779/45 kódszámú Új Nemzeti Kiválósági Programjának támogatásával készült.
Kollár Csaba: Elég intelligensek vagyunk az intelligens városhoz?
A Robothadviselés 2017. tudományos konferencián elhangzott előadás prezentációja
Időpont: 2017. november 30.
Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus, Budapest
Ami nem öl meg az megerősít. A tanítás egyelőre sok gyerekben kiöli a tanulási, alkotási és önmegvalósítási vágyat, ahelyett, hogy megerősítené, mert erővel kirángatja a komfort zónájából, és nem segíti, hogy megküzdjön a számára messze nem optimális helyzettel. A minden gyerek számára kedvező homogén módszer már nem működik, soha sem volt igazán jó. Most, amikor a gyerekek abban különböznek a korábbi gyerekektől, hogy egymástól nagyon különböznek, lehetetlen egyféle módon sikeressé tenni őket. A diverzitás természetes, és a sokféleségnek a tanításban is természetessé kell válni, vagy pedig nem szabad kimozdítani a gyerekeket a komfort zónájukból, ahol önállóan is tudnak tanulni.
Mindannyian résztvevői és felelősei vagyunk annak, hogy milyen világot építünk az utókornak. Minden vásárlási, időráfordítási és startup ötletünkkel formáljuk a jövőnket.
Ezen az előadáson arról szól, hogy a személyiség, a szervezet és a társadalom fejlődésében milyen lépcsők vannak - ezeket hogyan lehet átlépni és meghaladni (spiráldinamika).
Szeretném megismertetni azt a széles skálát, amin mozogni lehet személyes és szervezeti szinten, amit ha ismersz, tudatosabban tudtok választani munkatársakat, üzleti modellt, küldetést, kultúrát, ... (integrál szemlélet).
Bemutatok egy Budapesti csoportot melyet egy éve alapítottunk, és ami az általunk ismert legélőbb szervezeti formákat és gyakorlatokat kutatja. Mesélek olyan kicsi és nagy cégekről, akiknél meglepő és különleges szokások honosodtak meg (saját tapasztalatok és a Reinventing Organizations c. könyv alapján) és megmutatok egy olyan diagnosztikai eszközt, ami megmutatja egy egy szervezet "egészségi állapotát".
Dr. Kollár Csaba PhD.: Intézményi kommunikáció a digitális korban - A digitál...Csaba KOLLAR (Dr. PhD.)
A duális képzés és a vállalati gyakorlatok hatása az intézményi kommunikációra című
Kommunikációmenedzsment konferencián elhangzott előadás prezentációja
Dátum: 2015. november 6.
Helyszín: Szent István Egyetem, Gödöllő
Képeink, filmjeink már digitalizálódtak, ahogyan banki ügyintézésünk, vállalatirányítási eszközeink és legfőbb társkereső fórumaink is megszűntek pusztán az analóg térben létezni. A társas érintkezés elemi formáitól elkezdve, az elektronikus adóbevalláson keresztül egészen a nagyobb társadalmi mozgalmak szervezéséig interakcióink jelentős része áttevődött a virtuális térbe. Egymás mellett létezünk itt is és ott is. Ennek megfelelően hagyományos „analóg” identitásunk mellett kiépült a digitális identitásunk is. Előbbi mindazt tartalmazza, amit mi magunk gondolunk magunkról, arról, akik mi vagyunk, utóbbi pedig ennek digitális térbeli mása, azzal, hogy ezt a képet már korántsem csak mi konstruáljuk.
Kérdés, hogy az emberi test, pontosabban azok érzékszervei és az emberi psziché digitalizálódott, vagy pusztán csak az eszközök és azok használati szokása változott meg az on-line térben?
Egy ponton túl nem kerülhető meg az az esszenciális kérdés, miszerint az digitális kor az emberi minőség leglényegét, az ember-ember közötti kapcsolat alapjait változtatja meg, avagy pusztán egy új technológia mely a működés alapelveit nem, csak annak technikáját befolyásolja. Létrejön-e tehát valami más, valami újfajta minőség, avagy minden ugyanaz másképpen?
Az iskola még most is ugyanazzal a szemlélettel rendelkezik, mint a 14. században, amikor a kolostorokban elkezdték a tanítást. A web1.0 egyirányú információs csatorna, amely leképezte az iskola hagyományos szemléletét, de hatalmas információs tömeget termelt. A web2.0 továbblépett, és a közösségi tudásszerzés kialakult. Nem úgy az iskolában, ahol még igen ritka az iskola2.0 működés. A web3.0 a személyreszabott tudászerzés. Az iskola3.0 viszont még sehol, pedig már a gyerek3.0 megjelent a third kids generation által is. A globalizált gyerek személyreszabott tanulást keres.
A sakk eredetileg tanítási, gondolkodásfejlesztési eszköz volt. Az évszázadok során azonban a célja eltolódott, és inkább csak mint játék, sport, kiemelkedő teljesítmény jelent meg. Polgár Judit visszahelyezi a sakkot eredeti funkciójába, és taneszközként a tananyag átadását könnyíti meg a gondolkodásfejlesztés által. A módszerében nagyon lényeges szempont, hogy nem a sakkjáték, hanem a sakk, mint szabályrendszer kerül be a tanításba.
Kollár Csaba: A mesterséges intelligencia és a humán biztonság
Az Informatikai Biztonsági Kerekasztal III. tudományos-szakmai konferencián elhangzott előadás prezentációja
Időpont: 2017. november 28.
Helyszín: Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Szakértői Intézet, Budapest
Az előadás az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17-3-I-OE-779/45 kódszámú Új Nemzeti Kiválósági Programjának támogatásával készült.
Kollár Csaba: Elég intelligensek vagyunk az intelligens városhoz?
A Robothadviselés 2017. tudományos konferencián elhangzott előadás prezentációja
Időpont: 2017. november 30.
Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus, Budapest
Ami nem öl meg az megerősít. A tanítás egyelőre sok gyerekben kiöli a tanulási, alkotási és önmegvalósítási vágyat, ahelyett, hogy megerősítené, mert erővel kirángatja a komfort zónájából, és nem segíti, hogy megküzdjön a számára messze nem optimális helyzettel. A minden gyerek számára kedvező homogén módszer már nem működik, soha sem volt igazán jó. Most, amikor a gyerekek abban különböznek a korábbi gyerekektől, hogy egymástól nagyon különböznek, lehetetlen egyféle módon sikeressé tenni őket. A diverzitás természetes, és a sokféleségnek a tanításban is természetessé kell válni, vagy pedig nem szabad kimozdítani a gyerekeket a komfort zónájukból, ahol önállóan is tudnak tanulni.
Mindannyian résztvevői és felelősei vagyunk annak, hogy milyen világot építünk az utókornak. Minden vásárlási, időráfordítási és startup ötletünkkel formáljuk a jövőnket.
Ezen az előadáson arról szól, hogy a személyiség, a szervezet és a társadalom fejlődésében milyen lépcsők vannak - ezeket hogyan lehet átlépni és meghaladni (spiráldinamika).
Szeretném megismertetni azt a széles skálát, amin mozogni lehet személyes és szervezeti szinten, amit ha ismersz, tudatosabban tudtok választani munkatársakat, üzleti modellt, küldetést, kultúrát, ... (integrál szemlélet).
Bemutatok egy Budapesti csoportot melyet egy éve alapítottunk, és ami az általunk ismert legélőbb szervezeti formákat és gyakorlatokat kutatja. Mesélek olyan kicsi és nagy cégekről, akiknél meglepő és különleges szokások honosodtak meg (saját tapasztalatok és a Reinventing Organizations c. könyv alapján) és megmutatok egy olyan diagnosztikai eszközt, ami megmutatja egy egy szervezet "egészségi állapotát".
Dr. Kollár Csaba PhD.: Intézményi kommunikáció a digitális korban - A digitál...Csaba KOLLAR (Dr. PhD.)
A duális képzés és a vállalati gyakorlatok hatása az intézményi kommunikációra című
Kommunikációmenedzsment konferencián elhangzott előadás prezentációja
Dátum: 2015. november 6.
Helyszín: Szent István Egyetem, Gödöllő
Gulyás Enikő-Kis-Tóth Lajos és Racsko Réka: A nonverbális kommunikáció változ...EKF IKT Kutatócsoport
A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Neveléstudományi Intézete, Neveléstudományi Doktori Iskolája és az MTA SZAB Neveléstudományi és Pszichológiai Szakbizottsága "XIV. Pedagógiai Értékelési Konferencia - PÉK 2016" címmel szervezett konferenciát 2016. április 21-23-án.
A konferencia célja a pedagógiai értékeléshez kapcsolódó empirikus kutatások, innovatív értékelési módszerek, a pedagógiai értékelést a közoktatásban vagy a felsőoktatásban alkalmazó vizsgálatok, pedagógiai kísérletek, innovatív oktatási módszerek, illetve azok eredményeinek bemutatása, továbbá e területekhez kapcsolódó elméleti előadások szélesebb közönséggel történő megismertetése.
Az Eszterházy Károly Médiainformatika Intézetében működő IKT-Kutatócsoport nevében Gulyás Enikő-Kis-Tóth Lajos és Racsko Réka vettek részt Oktatási fejlesztések tematikus szekcióban (elnök: Lannert Judit) az alábbi előadással: A nonverbális kommunikáció változása a fejlesztő e-biblioterápiás foglalkozások során halmozottan hátrányos helyzetű 6. osztályos tanulók körében
Gulyás Enikő-Kis-Tóth Lajos és Racsko Réka: A nonverbális kommunikáció változ...Reka Racsko
A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Neveléstudományi Intézete, Neveléstudományi Doktori Iskolája és az MTA SZAB Neveléstudományi és Pszichológiai Szakbizottsága "XIV. Pedagógiai Értékelési Konferencia - PÉK 2016" címmel szervezett konferenciát 2016. április 21-23-án.
A konferencián elsősorban pedagógiai értékeléshez kapcsolódó empirikus kutatások, innovatív értékelési módszerek, a pedagógiai értékelést a közoktatásban vagy a felsőoktatásban alkalmazó vizsgálatok, pedagógiai kísérletek, innovatív oktatási módszerek, illetve azok eredményei mutathatók be, továbbá e területekhez kapcsolódó elméleti előadások prezentálhatók.
Az Eszterházy Károly Médiainformatika Intézetében működő IKT-Kutatócsoport nevében Gulyás Enikő-Kis-Tóth Lajos és Racsko Réka vettek részt Oktatási fejlesztések tematikus szekcióban (elnök: Lannert Judit) az alábbi előadással: A nonverbális kommunikáció változása a fejlesztő e-biblioterápiás foglalkozások során halmozottan hátrányos helyzetű 6. osztályos tanulók körében.
This prayer requests blessings for children, including loving parents, security, a healthy environment, calm educators, and an education that encourages learning. It asks that children be granted free activity to learn about themselves, peers to learn from each other, and an open society that teaches cooperation rather than manipulation.
Kimutatottan növekszik az atipikus fejlődésű gyerekek aránya – tanulási, figyelem, hiperaktivitás, autizmus spektrum zavar. A sokszor nem nyilvánvaló eltéréseknek csupán a töredéke kap diagnózist, de ez is felesleges, ha nincsen mellé megfelelő ellátás. A megoldás az atipikus gyerekek fejlesztésében és tanításában az atipikus módszerek használata. Ezek a módszerek viszont csak a kultúrától eltávolodott oktatás számára atipikusak, egyébként az idegrendszer érését fejlesztő mindennapi tevékenységekben is megtalálható lehetőségek, például a mozgás, művészetek, stratégiai játékok.
Az ember gondolkodásában és tanulásában messze nagyobb szerepe van testnek, mint azt az iskolában elismerik. Az oktatás az emberi kogníciót nagyon szüken értelmezi, és a hatékonysága ennek megfelelően szűk. A gyerekek egy igen nagy része számára megnehezíti a tanulást, hogy nem használhatják a mozgást, a testtel tanulást.
A tudatos érzelmi fejlesztés hiányzik az oktatási rendszerből, pedig a társas-közösségi tér nagy lehetőség lenne erre. Az érzelmi intelligencia elválaszthatatlan a személyes hatékonyság és a konfliktusok kezelésének témájától, így kiváló együttes áll rendelkezésre.
A pókábra alkalmas a tanulnivaló algoritmizálására. Ha van egy keret, a diák sokkal könnyebben tud új anyagokat megtanulni, mint ha csupán informciókat gyűjt be. Az algoritmus segíti később is a tudásának és életvezetésének rendezésében., a sok informcáció és változás kezelésében.
Juggling is an ancient way to improve cognitive development and efficiency. The digital age requires more conscious training for the brain, and one very edóffective way is juggling.
Atypical will be typical. The changing environment changes the development of the brains and education should find answers to the new ways children learn.
Az autizmus spektrum zavar az atipikus fejlődés egyik formája. A jellemezője a konkrétumokban való gondolkodás. Emellett mindenféle egyéb neurobiológiai eltérés része lehet.
A minden gyerek számára kedvező homogén oktatási módszer nem működik, és valójában soha sem létezett. Az oktatás csak kirángatja a komfort zónájából a gyerekeket, és nem segíti, hogy megküzdjenek a számukra messze nem optimális helyzettel. Nem megoldás a rendszerbe nem illő gyerekeknek diagnózisokat adni, mert hamarosan az atipikus lesz a tipikus. Most, amikor a gyerekek abban különböznek a korábbi gyerekektől, hogy egymástól nagyon különböznek, lehetetlen egyféle módon sikeressé tenni őket. A diverzitás természetes, és a gyerekekkel foglalkozó szakemberek számára is természetessé kell váljon a sokféleség: sokféle gyerek, sokféle módszer.
Ha az oktatás nem is, de a gyerekek agya reagál a digitális környezetre, és jelenleg az iskola duplán lemaradásba került. Egyrészt nem illik a gyorsan változó környezethez, másrészt nem illik a gyerekekhez, akik ráadásul most leképezik az aktuális kultúrát is. Az iskola egy korábbi kulturális környezethez tartozó intézmény, amely mechanikus szemléletével már akkor sem illett a gyermeki agy fejlődéséhez, de legalább illett a gyerekek szocializációjához. Most még ez sincsen. A kiváló Digitális Oktatási Stratégia egyelőre azért nem tud bekerülni az iskolákba, mert nem kompatibilis a rendszerrel, amely a régi szemléleten alapszik. A szemléletváltás nehéz, de nem bonyolult. Csupán mindent fordítva kell tenni, mint eddig.
A tehetség négyféle történeti szemlélete még most is él, de talán egy nem is létező fogalomról van szó. Miközben tehetséges egyének egyértelműen léteznek, az nem meghatározható, hogy ki a tehetséges gyermek.
A tapasztalat alapú tanulás egyik legfontosabb formája a a probléma alapú tanulás, amely szemben a feladaton alapulóval, sokkal nagyobb önállóségot, kutatást és a bizonytalanság elviselését kívánja meg.
A nem mindig nyilvánvaló és egzaktul azonosítható idegrendszeri érési eltérések, gyakran együtt, és különböző kombinációkban jelennek meg. A szindrómák gyakori közös megjelenésének oka az egymást átfedő fejlődési utak, amelyek az atipikus fejlődéshez vezetnek. A tanulási, figyelem, hiperaktivitás és autizmus spektrum zavarok egy csoportba tartozó veleszületett és/vagy szerzett idegrendszeri eltéréseken alapulnak, és a környezet, így a tanítási módszerek meghatározó jelentőségűek a kialakulásukban.
Egy kultúraváltás olyan erőteljes környezeti hatás, amely átalakítja az emberi agyműködést, az információk feldolgozási módját, a tanulást és a gondolkodást. A korábbi nagy kulturális váltások esetében is így volt ez, de a fejlődés exponenciális gyorsulása miatt jelenleg több évszázadnyi változást élünk meg, ami eléggé sokkos helyzethez vezetett, és kevés az adaptív válasz. Az ember egyik legfőbb túlélési eszköze az agy képlékenysége és az ehhez kapcsolódó tanulási képesség, vagyis kritikus kérdés, hogy mit tesz a társadalom a megváltozott környezetben megváltozott agyakkal.
2. Szabadnak születtünk
Majd sikeressé váltunk
• Földművelőkké lettünk
Földhöz kötötté váltunk
• Megalkottuk az oktatást
Padhoz kötött lett a tanulásunk
• Feltaláltuk az írásbeliséget
Papírhoz kötött lett a kommunikációnk
3. Szabadnak születtünk
Majd sikeressé váltunk
• A fizikai aktivitás stimulálja a
neurogenezist, és növeli az agy
képlékenységét
• Mozgás, aktivitás, téri tájékozódás
és változó ingerek feldolgozása
segíti a tanulást.
• A 21. században úgy lehetünk
sikeresek, ha ismét szabaddá és
mobillá tesszük magunkat és a
gyerekeket.
8. • előre ismerni akarja a folyamatot, biztosra megy
• bizonytalanra megy, tudja, hogy minden megeshet
• a nem ismert jövőhöz tud alkalmazkodni
• a rutin feladatok végzésére kész
• a helyzetek adta feladatok megoldására kész
• a nagy szaktudás az erőssége
• a problémamegoldó képesség az erőssége
• előre ismerni akarja a folyamatot, biztosra megy
• bizonytalanra megy, tudja, hogy minden megeshet
• a nem ismert jövőhöz kell alkalmazkodnia
• a rutin feladatok végzésére kész
• a helyzetek adta feladatok megoldására kész
• a nagy szaktudás az erőssége
• a problémamegoldó képesség az erőssége
Gyűjtögető, vadászóFöldművelő, állattenyésztő
9. • előre ismerni akarja a folyamatot, biztosra megy
• bizonytalanra megy, tudja, hogy minden megeshet
• a nem ismert jövőhöz tud alkalmazkodni
• a rutin feladatok végzésére kész
• a helyzetek adta feladatok megoldására kész
• a nagy szaktudás az erőssége
• a problémamegoldó képesség az erőssége
• előre ismerni akarja a folyamatot, biztosra megy
• bizonytalanra megy, tudja, hogy minden megeshet
• a nem ismert jövőhöz tud alkalmazkodni
• a rutin feladatok végzésére kész
• a helyzetek adta feladatok megoldására kész
• a nagy szaktudás az erőssége
• a problémamegoldó képesség az erőssége
InfokommunikációÍrásbeliség
13. A diákok tevékenységei
és igényei:
• Megosztás
• Identitáskeresés
• Mobilitás
• Többféle kommunikáció
• Játékosítás
• Buherálás
Edith K. Ackermann (2011) Minds in Motion, Media in Transition.
Growing up in the digital age: Areas of change. MIT School of
Architecture
Milyenek lettünk?
14. Megosztás, nyitottság, együttműködés
• a mindennap történéseinek, képeinek megosztása
• az ötletek megosztása
• az információk megosztása
• a feladatok megosztása
Nem kell takargatni a dolgozatot.
Az infokommunikációs kor és az iskolája
15. Identitáskeresés, szerepek próbálása, szerepválasztás
• bármivé lehet bárki
• váltogatni lehet a szerepeket (anonim avatar is lehet)
• alkalom az önismeretre és mások megismerése
• alkalom az empátiára
Nem kell egyféle szerepbe merevedni.
Az infokommunikációs kor és az iskolája
16. Az infokommunikációs kor és az iskolája
Mobilitás, a határok átlépése, mozgás a világok között
• virtuális és valós világ közötti átjárás
• iskolán kívüli és belüli világ használata
• képzeleti világok bevonása az ismert világok
megismerésébe
• utazás az ismert világokban
Nem kell egy helyben maradni
17. Többféle kommunikáció, új nyelvek, könnyű
kommunikáció emberekkel és gépekkel
• többcsatornás kommunikáció: vizuális,
auditív, szöveges
• új olvasási és írásmódok: átfutó és pásztázó
olvasás, géppel és hanggal írás
• érzelmi és testbeszéd
• idegen nyelvek és programnyelvek
használata
Nem kell tanulni az eszközöket, elég használni
Az infokommunikációs kor és az iskolája
18. Az infokommunikációs kor és az iskolája
Játékosítás, szimulációkkal és a játék biztonságában
tanulás
• azonnali visszajelzés
• lehet hibázni és javítani
• nincs büntetés, csak következmény
• újrapróbálkozásra, még többre jutásra késztet
• a fejlődés jól követhető
• önmagához mérheti magát
Nem kell motiválni, csak a tanulásnak teret adni
19. Buherálás, mindenből, ami kéznél van lehet alkotni,
összeállítani valamit
• kézművesség, barkácsolás, szerelés
• megjavítás, hekkelés
• csencselés, cserélgetés
• programozás, applikációk készítése
• videók, hangfelvételek készítése, média részvétel
Nem kell tananyag, sokkal inkább
kézzelfogható tapasztalat
Az infokommunikációs kor és az iskolája
20. Edith K. Ackermann (2011) Minds in Motion, Media in Transition.
Growing up in the digital age: Areas of change. MIT School of
Architecture
Az infokommunikációs kor és az iskolája
Amiben a diákok partnerek, és a legjobban felkészíti
őket a nem ismert jövőre:
• Megosztás
• Identitáskeresés
• Mobilitás
• Többféle kommunikáció
• Játékosítás
• Buherálás