Az iskola azzal a soha nem látott helyzettel szembesül, amivel a társadalom egésze: a gyerekek tudásszerzése a felnőttektől részben függetlenné vált, és több területen is a felnőttekétől különböző és gyakran nagyobb tudással rendelkeznek. Ebben a helyzetben az iskolának és az iskola fontos szereplőinek fel kell készülni az új feladatra, új szerepre, amely elsősorban a harmonikus fejlődés és tanulás biztosítása, szervezése. A jövő a facilitátoroké.
Szabadnak születtünk, a szabad kalandozás, a próba-szerencse tanulás a vérünkben van, sőt leginkább az idegszálainkban. Az írásbeliséghez kötődő módszeres tanulás új keletű, csupán néhány ezer éves fejlesztés az emberiség, és az emberi idegrendszer számára. Ahogyan a földművelés helyhez kötötte a nomádokat, a könyv helyhez kötötte a tanulókat.
Az idegrendszer érése, a helyhez és könyvhöz kötött tanulásra való felkészítés, amelyet az írásbeliség kultúrája segít. Kérdés, hogy mennyi szükséges még ebből a fajta tanulásból, és hogy vajon a gyerekek egyre nagyobb arányú, különböző területeken diagnosztizált zavarai mit üzennek nekünk? Az írásbeliség kultúrájára nevelt idegrendszer hatékony-e az infokommunikációs világban, amikor az információ már mindenhol elérhető, és amikor kommunikációs partnerünk lett a gép is?
Az iskola, amely a középkori kolostorokban kezdett formát ölteni, és a 20. századra általánossá sőt kötelezővé vált, sikeressé tette az emberiséget. Ahogyan a földművelés is, amely helyhez kötötte az addig nomád életmódot folytató embereket. Viszont a 21. század elején újra megnőtt az emberiség mobilitása, és a nagyüzemi mezőgazdaságnak sem sok köze van a hagyományos földműveléshez.
A sikeresség most a korábbiaknál fokozottabban az információs hatékonyságon alapul. Ennek elérését pedig a gyerekek ismerik a legjobban, mert ők a 21. századba születtek. Nem köti őket az írásbeliség kultúrája, ezért tiszta képet mutat a tevékenységük. Ha építünk a 21. századi gyerekek tevékenységére és igényeire, optimális tanulási környezetet lehet kialakítani számukra. Az oktatáskutatóknak a gyerekek az alábbiakat javasolják: Megosztás, Identitás próbálgatása, Mozgás, Kommunikáció, Játék, Buherálás.
A netgenerációhoz tartozni nem életkori, hanem életmódbeli kérdés. Természetesen a digitális kultúrában szocializálódottak nagyobb valószínűséggel tartoznak ehhez a generációhoz. Ők azok, akiknek természetes az információ és a kapcsolatok azonnali elérése. Ezért a homo informaticus a legtalálóbb elnevezés. Az emberiség végtelen lehetőségek előtt áll mind a szellemi, kulturális fejlődés, mind a szellemi lepusztulás irányába.
Sokféle elnevezése van a 21. századi generációknak, kevesebb a 21. századi pedagógusoknak. A modern pedagógusnak nevezett csoda állandóan fejlődik, változik, hiszen egy gyorsan változó környezetben így tud megfelelni az elnevezésének. Ha szürke eminenciásnak nevezzük, nagyon találó az elnevezés, hiszen egyre inkább tanulászervezővé válik a pedagógus, és a háttérből irányítja a gyerekek sokféle tanulását. Az eszközrendszere elsősorban a gyerekeknek örömet okozó, a szellemi fejlődést támogató dopmainforrásokra épül: játék, aktivitás, újdonság, izgalom, siker és társas megerősítés. Ezek mind jutalomként funkcionálnak, és a 6K (kezdeményezés, keretek, kavalkád, kommunikáció, kreativitás és kritikai gondolkodás) segíti a megvalósulásban.
Az oktatásnak mihamarabb be kell hoznia a lemaradását, és felvennie a lépést a techika és kultúra által előrszaladt társadalmi folyamatokkak és külülönösen a diákokkal. Ehhez kívánatos meghatározni a 21. században releváns tudást és gondolkodásmódot, és az ehhez vezető tanulási folyamatokat támogatni új módszerekkel.
Képeink, filmjeink már digitalizálódtak, ahogyan banki ügyintézésünk, vállalatirányítási eszközeink és legfőbb társkereső fórumaink is megszűntek pusztán az analóg térben létezni. A társas érintkezés elemi formáitól elkezdve, az elektronikus adóbevalláson keresztül egészen a nagyobb társadalmi mozgalmak szervezéséig interakcióink jelentős része áttevődött a virtuális térbe. Egymás mellett létezünk itt is és ott is. Ennek megfelelően hagyományos „analóg” identitásunk mellett kiépült a digitális identitásunk is. Előbbi mindazt tartalmazza, amit mi magunk gondolunk magunkról, arról, akik mi vagyunk, utóbbi pedig ennek digitális térbeli mása, azzal, hogy ezt a képet már korántsem csak mi konstruáljuk.
Kérdés, hogy az emberi test, pontosabban azok érzékszervei és az emberi psziché digitalizálódott, vagy pusztán csak az eszközök és azok használati szokása változott meg az on-line térben?
Egy ponton túl nem kerülhető meg az az esszenciális kérdés, miszerint az digitális kor az emberi minőség leglényegét, az ember-ember közötti kapcsolat alapjait változtatja meg, avagy pusztán egy új technológia mely a működés alapelveit nem, csak annak technikáját befolyásolja. Létrejön-e tehát valami más, valami újfajta minőség, avagy minden ugyanaz másképpen?
Az iskola azzal a soha nem látott helyzettel szembesül, amivel a társadalom egésze: a gyerekek tudásszerzése a felnőttektől részben függetlenné vált, és több területen is a felnőttekétől különböző és gyakran nagyobb tudással rendelkeznek. Ebben a helyzetben az iskolának és az iskola fontos szereplőinek fel kell készülni az új feladatra, új szerepre, amely elsősorban a harmonikus fejlődés és tanulás biztosítása, szervezése. A jövő a facilitátoroké.
Szabadnak születtünk, a szabad kalandozás, a próba-szerencse tanulás a vérünkben van, sőt leginkább az idegszálainkban. Az írásbeliséghez kötődő módszeres tanulás új keletű, csupán néhány ezer éves fejlesztés az emberiség, és az emberi idegrendszer számára. Ahogyan a földművelés helyhez kötötte a nomádokat, a könyv helyhez kötötte a tanulókat.
Az idegrendszer érése, a helyhez és könyvhöz kötött tanulásra való felkészítés, amelyet az írásbeliség kultúrája segít. Kérdés, hogy mennyi szükséges még ebből a fajta tanulásból, és hogy vajon a gyerekek egyre nagyobb arányú, különböző területeken diagnosztizált zavarai mit üzennek nekünk? Az írásbeliség kultúrájára nevelt idegrendszer hatékony-e az infokommunikációs világban, amikor az információ már mindenhol elérhető, és amikor kommunikációs partnerünk lett a gép is?
Az iskola, amely a középkori kolostorokban kezdett formát ölteni, és a 20. századra általánossá sőt kötelezővé vált, sikeressé tette az emberiséget. Ahogyan a földművelés is, amely helyhez kötötte az addig nomád életmódot folytató embereket. Viszont a 21. század elején újra megnőtt az emberiség mobilitása, és a nagyüzemi mezőgazdaságnak sem sok köze van a hagyományos földműveléshez.
A sikeresség most a korábbiaknál fokozottabban az információs hatékonyságon alapul. Ennek elérését pedig a gyerekek ismerik a legjobban, mert ők a 21. századba születtek. Nem köti őket az írásbeliség kultúrája, ezért tiszta képet mutat a tevékenységük. Ha építünk a 21. századi gyerekek tevékenységére és igényeire, optimális tanulási környezetet lehet kialakítani számukra. Az oktatáskutatóknak a gyerekek az alábbiakat javasolják: Megosztás, Identitás próbálgatása, Mozgás, Kommunikáció, Játék, Buherálás.
A netgenerációhoz tartozni nem életkori, hanem életmódbeli kérdés. Természetesen a digitális kultúrában szocializálódottak nagyobb valószínűséggel tartoznak ehhez a generációhoz. Ők azok, akiknek természetes az információ és a kapcsolatok azonnali elérése. Ezért a homo informaticus a legtalálóbb elnevezés. Az emberiség végtelen lehetőségek előtt áll mind a szellemi, kulturális fejlődés, mind a szellemi lepusztulás irányába.
Sokféle elnevezése van a 21. századi generációknak, kevesebb a 21. századi pedagógusoknak. A modern pedagógusnak nevezett csoda állandóan fejlődik, változik, hiszen egy gyorsan változó környezetben így tud megfelelni az elnevezésének. Ha szürke eminenciásnak nevezzük, nagyon találó az elnevezés, hiszen egyre inkább tanulászervezővé válik a pedagógus, és a háttérből irányítja a gyerekek sokféle tanulását. Az eszközrendszere elsősorban a gyerekeknek örömet okozó, a szellemi fejlődést támogató dopmainforrásokra épül: játék, aktivitás, újdonság, izgalom, siker és társas megerősítés. Ezek mind jutalomként funkcionálnak, és a 6K (kezdeményezés, keretek, kavalkád, kommunikáció, kreativitás és kritikai gondolkodás) segíti a megvalósulásban.
Az oktatásnak mihamarabb be kell hoznia a lemaradását, és felvennie a lépést a techika és kultúra által előrszaladt társadalmi folyamatokkak és külülönösen a diákokkal. Ehhez kívánatos meghatározni a 21. században releváns tudást és gondolkodásmódot, és az ehhez vezető tanulási folyamatokat támogatni új módszerekkel.
Képeink, filmjeink már digitalizálódtak, ahogyan banki ügyintézésünk, vállalatirányítási eszközeink és legfőbb társkereső fórumaink is megszűntek pusztán az analóg térben létezni. A társas érintkezés elemi formáitól elkezdve, az elektronikus adóbevalláson keresztül egészen a nagyobb társadalmi mozgalmak szervezéséig interakcióink jelentős része áttevődött a virtuális térbe. Egymás mellett létezünk itt is és ott is. Ennek megfelelően hagyományos „analóg” identitásunk mellett kiépült a digitális identitásunk is. Előbbi mindazt tartalmazza, amit mi magunk gondolunk magunkról, arról, akik mi vagyunk, utóbbi pedig ennek digitális térbeli mása, azzal, hogy ezt a képet már korántsem csak mi konstruáljuk.
Kérdés, hogy az emberi test, pontosabban azok érzékszervei és az emberi psziché digitalizálódott, vagy pusztán csak az eszközök és azok használati szokása változott meg az on-line térben?
Egy ponton túl nem kerülhető meg az az esszenciális kérdés, miszerint az digitális kor az emberi minőség leglényegét, az ember-ember közötti kapcsolat alapjait változtatja meg, avagy pusztán egy új technológia mely a működés alapelveit nem, csak annak technikáját befolyásolja. Létrejön-e tehát valami más, valami újfajta minőség, avagy minden ugyanaz másképpen?
Kimutatottan növekszik az atipikus fejlődésű gyerekek aránya – tanulási, figyelem, hiperaktivitás, autizmus spektrum zavar. A sokszor nem nyilvánvaló eltéréseknek csupán a töredéke kap diagnózist, de ez is felesleges, ha nincsen mellé megfelelő ellátás. A megoldás az atipikus gyerekek fejlesztésében és tanításában az atipikus módszerek használata. Ezek a módszerek viszont csak a kultúrától eltávolodott oktatás számára atipikusak, egyébként az idegrendszer érését fejlesztő mindennapi tevékenységekben is megtalálható lehetőségek, például a mozgás, művészetek, stratégiai játékok.
Az ember gondolkodásában és tanulásában messze nagyobb szerepe van testnek, mint azt az iskolában elismerik. Az oktatás az emberi kogníciót nagyon szüken értelmezi, és a hatékonysága ennek megfelelően szűk. A gyerekek egy igen nagy része számára megnehezíti a tanulást, hogy nem használhatják a mozgást, a testtel tanulást.
A tudatos érzelmi fejlesztés hiányzik az oktatási rendszerből, pedig a társas-közösségi tér nagy lehetőség lenne erre. Az érzelmi intelligencia elválaszthatatlan a személyes hatékonyság és a konfliktusok kezelésének témájától, így kiváló együttes áll rendelkezésre.
A pókábra alkalmas a tanulnivaló algoritmizálására. Ha van egy keret, a diák sokkal könnyebben tud új anyagokat megtanulni, mint ha csupán informciókat gyűjt be. Az algoritmus segíti később is a tudásának és életvezetésének rendezésében., a sok informcáció és változás kezelésében.
Juggling is an ancient way to improve cognitive development and efficiency. The digital age requires more conscious training for the brain, and one very edóffective way is juggling.
Atypical will be typical. The changing environment changes the development of the brains and education should find answers to the new ways children learn.
Az autizmus spektrum zavar az atipikus fejlődés egyik formája. A jellemezője a konkrétumokban való gondolkodás. Emellett mindenféle egyéb neurobiológiai eltérés része lehet.
Kimutatottan növekszik az atipikus fejlődésű gyerekek aránya – tanulási, figyelem, hiperaktivitás, autizmus spektrum zavar. A sokszor nem nyilvánvaló eltéréseknek csupán a töredéke kap diagnózist, de ez is felesleges, ha nincsen mellé megfelelő ellátás. A megoldás az atipikus gyerekek fejlesztésében és tanításában az atipikus módszerek használata. Ezek a módszerek viszont csak a kultúrától eltávolodott oktatás számára atipikusak, egyébként az idegrendszer érését fejlesztő mindennapi tevékenységekben is megtalálható lehetőségek, például a mozgás, művészetek, stratégiai játékok.
Az ember gondolkodásában és tanulásában messze nagyobb szerepe van testnek, mint azt az iskolában elismerik. Az oktatás az emberi kogníciót nagyon szüken értelmezi, és a hatékonysága ennek megfelelően szűk. A gyerekek egy igen nagy része számára megnehezíti a tanulást, hogy nem használhatják a mozgást, a testtel tanulást.
A tudatos érzelmi fejlesztés hiányzik az oktatási rendszerből, pedig a társas-közösségi tér nagy lehetőség lenne erre. Az érzelmi intelligencia elválaszthatatlan a személyes hatékonyság és a konfliktusok kezelésének témájától, így kiváló együttes áll rendelkezésre.
A pókábra alkalmas a tanulnivaló algoritmizálására. Ha van egy keret, a diák sokkal könnyebben tud új anyagokat megtanulni, mint ha csupán informciókat gyűjt be. Az algoritmus segíti később is a tudásának és életvezetésének rendezésében., a sok informcáció és változás kezelésében.
Juggling is an ancient way to improve cognitive development and efficiency. The digital age requires more conscious training for the brain, and one very edóffective way is juggling.
Atypical will be typical. The changing environment changes the development of the brains and education should find answers to the new ways children learn.
Az autizmus spektrum zavar az atipikus fejlődés egyik formája. A jellemezője a konkrétumokban való gondolkodás. Emellett mindenféle egyéb neurobiológiai eltérés része lehet.
A minden gyerek számára kedvező homogén oktatási módszer nem működik, és valójában soha sem létezett. Az oktatás csak kirángatja a komfort zónájából a gyerekeket, és nem segíti, hogy megküzdjenek a számukra messze nem optimális helyzettel. Nem megoldás a rendszerbe nem illő gyerekeknek diagnózisokat adni, mert hamarosan az atipikus lesz a tipikus. Most, amikor a gyerekek abban különböznek a korábbi gyerekektől, hogy egymástól nagyon különböznek, lehetetlen egyféle módon sikeressé tenni őket. A diverzitás természetes, és a gyerekekkel foglalkozó szakemberek számára is természetessé kell váljon a sokféleség: sokféle gyerek, sokféle módszer.
Ha az oktatás nem is, de a gyerekek agya reagál a digitális környezetre, és jelenleg az iskola duplán lemaradásba került. Egyrészt nem illik a gyorsan változó környezethez, másrészt nem illik a gyerekekhez, akik ráadásul most leképezik az aktuális kultúrát is. Az iskola egy korábbi kulturális környezethez tartozó intézmény, amely mechanikus szemléletével már akkor sem illett a gyermeki agy fejlődéséhez, de legalább illett a gyerekek szocializációjához. Most még ez sincsen. A kiváló Digitális Oktatási Stratégia egyelőre azért nem tud bekerülni az iskolákba, mert nem kompatibilis a rendszerrel, amely a régi szemléleten alapszik. A szemléletváltás nehéz, de nem bonyolult. Csupán mindent fordítva kell tenni, mint eddig.
A tehetség négyféle történeti szemlélete még most is él, de talán egy nem is létező fogalomról van szó. Miközben tehetséges egyének egyértelműen léteznek, az nem meghatározható, hogy ki a tehetséges gyermek.
A tapasztalat alapú tanulás egyik legfontosabb formája a a probléma alapú tanulás, amely szemben a feladaton alapulóval, sokkal nagyobb önállóségot, kutatást és a bizonytalanság elviselését kívánja meg.
A nem mindig nyilvánvaló és egzaktul azonosítható idegrendszeri érési eltérések, gyakran együtt, és különböző kombinációkban jelennek meg. A szindrómák gyakori közös megjelenésének oka az egymást átfedő fejlődési utak, amelyek az atipikus fejlődéshez vezetnek. A tanulási, figyelem, hiperaktivitás és autizmus spektrum zavarok egy csoportba tartozó veleszületett és/vagy szerzett idegrendszeri eltéréseken alapulnak, és a környezet, így a tanítási módszerek meghatározó jelentőségűek a kialakulásukban.
Egy kultúraváltás olyan erőteljes környezeti hatás, amely átalakítja az emberi agyműködést, az információk feldolgozási módját, a tanulást és a gondolkodást. A korábbi nagy kulturális váltások esetében is így volt ez, de a fejlődés exponenciális gyorsulása miatt jelenleg több évszázadnyi változást élünk meg, ami eléggé sokkos helyzethez vezetett, és kevés az adaptív válasz. Az ember egyik legfőbb túlélési eszköze az agy képlékenysége és az ehhez kapcsolódó tanulási képesség, vagyis kritikus kérdés, hogy mit tesz a társadalom a megváltozott környezetben megváltozott agyakkal.
1. DIVERZITÁS
ÚJ ÉRTÉKEK
A 21. SZÁZAD
KIHÍVÁSA
KÖNNYEN
ELÉRHETŐ
INFORMÁCIÓ
GYORS VÁLTOZÁS
Végtelen bizonytalanság
2. Az infokommunikációs kor lehetőségei
Amiben a gyerekek partnerek, és a legjobban
felkészíti őket a nem ismert jövőre:
• Megosztás
• Identitáskeresés
• Mobilitás
• Többféle kommunikáció
• Játékosítás
• Buherálás
3. Megosztás, nyitottság, együttműködés
• a mindennap történéseinek, képeinek megosztása
• az információk megosztása
• az ötletek megosztása
• a feladatok megosztása
Az infokommunikációs kor lehetőségei
4. Identitáskeresés, szerepek próbálása, szerepválasztás
• bármivé lehet bárki
• váltogatni lehet a szerepeket (anonim avatar is lehet)
• alkalom az önismeretre és mások megismerése
• alkalom az empátiára
Az infokommunikációs kor lehetőségei
5. Az infokommunikációs kor lehetőségei
Mobilitás, a határok átlépése, mozgás a világok között is
• virtuális és valós világ közötti átjárás
• iskolán kívüli és belüli világ használata
• képzeleti világok bevonása az ismert világok
megismerésébe
• utazás az ismert világokban
6. Többféle kommunikáció, új fajta nyelvek,
kommunikáció emberekkel és gépekkel
• többcsatornás kommunikáció: vizuális,
auditív, szöveges
• új olvasási és írásmódok: átfutó és pásztázó
olvasás, géppel és hanggal írás
• érzelmi és testbeszéd
• idegen nyelvek és programnyelvek
használata
Az infokommunikációs kor lehetőségei
7. Az infokommunikációs kor lehetőségei
Játékosítás, szimulációkkal és a játék biztonságában
tanulás
• azonnali visszajelzés
• lehet hibázni és javítani
• nincs büntetés, csak következmény
• újrapróbálkozásra, még többre jutásra késztet
• a fejlődés jól követhető
• önmagához mérheti magát
8. Buherálás, mindenből, ami kéznél van lehet alkotni,
összeállítani valamit
• kézművesség, barkácsolás, szerelés
• megjavítás, hekkelés
• csencselés, cserélgetés
• programozás, applikációk készítése
• videók, hangfelvételek készítése, média részvétel
Az infokommunikációs kor lehetőségei
9. Az infokommunikációs kor lehetőségei
Amiben a gyerekek partnerek, és a legjobban
felkészíti őket a nem ismert jövőre:
• Megosztás
• Identitáskeresés
• Mobilitás
• Többféle kommunikáció
• Játékosítás
• Buherálás
Ahelyett, hogy tudnánk a választ, azt kell tudnunk, hogy mit
tegyünk, amikor nem tudjuk a választ.