The Letter of Jeremiah, also known as the Epistle of Jeremiah, is a deuterocanonical book of the Old Testament; this letter is attributed to Jeremiah to the Jews who were about to be carried away as captives to Babylon by Nebuchadnezzar.

2. 1. FEJEZET
1 Egy levél másolata, amelyet Jeremy küldött
azoknak, akiket a babilóniai király foglyul ejtett
Babilonba, hogy igazolja őket, ahogyan Isten
megparancsolta neki.
2 A bűnök miatt, amelyeket Isten előtt elkövettetek,
foglyul ejt titeket Babilonba Nabuchodonosor, a
babilóniai király.
3 Ha tehát Babilonba jössz, ott maradsz sok
esztendeig és hosszú ideig, mégpedig hét
nemzedékig; és azután békésen elviszlek titeket
onnan.
4 Most láttok majd Babilonban ezüst, arany és fa
isteneket vállon hordva, amelyek félelmet keltenek
a nemzetekben.
5 Vigyázzatok tehát, hogy semmiképpen ne
legyetek olyanok, mint az idegenek, és ne legyetek
azokból valók, amikor látjátok a sokaságot maguk
előtt és mögöttük, amint imádják őket.
6 De mondjátok szívetekben: Uram, imádnunk kell
téged.
7 Mert az én angyalom veletek van, és én magam
vigyázok a lelketekre.
8 Ami a nyelvüket illeti, azt a munkás csiszolta ki,
ők maguk pedig be vannak aranyozva és ezüsttel
borítva; de hamisak, és nem tudnak beszélni.
9 És aranyat vesznek, mint egy szűznek, aki szeret
melegedni, és koronákat készítenek isteneik fejére.
10 Néha a papok is aranyat és ezüstöt adnak át
isteneiktől, és ajándékozzák meg magukkal.
11 Igen, adják azt a paráznáknak, és ruhákkal
ruházzák fel őket, mint embereket, ezüst istenek,
arany és fa istenek.
12 De ezek az istenek nem tudják megmenteni
magukat a rozsdától és a molytól, bár lila ruházattal
vannak befedve.
13 Megtörlik arcukat a templom por miatt, amikor
sok van rajtuk.
14 Aki pedig nem ölheti meg azt, aki
megbotránkoztatja, az úgy tartja a pálcát, mintha az
ország bírája lenne.
15 Jobb kezében is tőr és fejsze van, de nem tudja
magát megszabadítani a háborútól és a tolvajoktól.
16 Amiről ismert, hogy nem istenek: azért ne
féljetek tőlük.
17 Mert olyan, mint az edény, amelyet az ember
használ, nem ér semmit, ha összetörik; így van ez
az ő isteneikkel is: amikor felállítják őket a
templomban, tele lesz szemük porral a bemenők
lábaitól.
18 És amint az ajtók minden oldalról meg vannak
védve a király ellen, mint a halál elszenvedését, úgy
a papok is megerősítik templomaikat ajtókkal,
zárakkal és rácsokkal, hogy isteneiket el ne rontsák
rablók.
19 Gyertyákat gyújtanak maguknak, igen, inkább
maguknak, amelyekből egyet sem látnak.
20 Olyanok, mint a templom gerendái, mégis azt
mondják, hogy a szívüket rágják a földből kimászó
dolgok; és amikor megeszik őket és a ruháikat, nem
érzik.
21 Arcuk elfeketedett a füsttől, amely a templomból
jön.
22 Testükön és fejükön denevérek, fecskék és
madarak ülnek, és a macskák is.
23 Erről tudjátok meg, hogy nem istenek; azért ne
féljetek tőlük.
24 Az arany ellenére, amely körülöttük van, hogy
szépítsék őket, ha nem törlik le a rozsdát, nem
fognak ragyogni, mert amikor megolvadtak, nem
érezték.
25 Azokat a dolgokat, amelyekben nincs lélegzet,
nagyon drágán vásárolják meg.
26 Vállon vannak hordva, nincs lábuk, amivel
kijelentik az embereknek, hogy nem érnek semmit.
27 Szégyenkeznek azok is, akik szolgálják őket,
mert ha bármikor a földre esnek, nem tudnak
felkelni maguktól, és ha valaki felegyenesíti őket,
akkor sem mozdulhatnak meg maguktól, sem ha
leborulnak, megigazíthatják-e magukat, de
ajándékokat adnak maguk elé, mint a halottaknak.
28 Ami a nekik feláldozott dolgokat illeti, papjaik
eladják és bántalmazzák; hasonlóképpen a
feleségeik egy részét sózzák; de a szegényeknek és
tehetetleneknek semmit sem adnak belőle.
29 Menstruáló asszonyok és gyermekágyas
asszonyok eszik áldozataikat; ezekből tudjátok meg,
hogy nem istenek; ne féljetek tőlük.
30 Mert hogyan nevezhetők isteneknek? mert a nők
húst állítottak az ezüst, arany és fa istenei elé.
31 A papok pedig ülnek templomaikban, ruháik
meghasadva, fejük és szakálluk megnyírva, és
semmi a fejükön.
32 Ordítanak és kiáltanak isteneik előtt, mint az
emberek a lakomán, amikor valaki meghal.
33 A papok is levetik a ruháikat, és felöltöztetik
feleségeiket és gyermekeiket.
34 Akár rosszat, akár jót cselekszik velük, nem
tudják megfizetni: sem királyt nem állíthatnak, sem
nem tehetnek le.
35 Hasonlóképen sem gazdagságot, sem pénzt nem
adhatnak: ha valaki fogadalmat tesz nekik, és nem
tartja be, nem kérik.
36 Nem menthetnek meg senkit a haláltól, és nem
menthetik meg az erőtleneket a hatalmasoktól.
37 Vakot nem tudják visszanyerni, és senkit sem
tudnak segíteni nyomorúságában.

3. 38 Nem tudnak irgalmazni az özvegynek, és nem
tehetnek jót az árvával.
39 Fából készült isteneik, amelyek arannyal és
ezüsttel vannak bevonva, olyanok, mint a hegyből
kivágott kövek: megszégyenülnek, akik azokat
imádják.
40 Hogyan gondolja és mondja az ember, hogy
istenek, ha maguk a káldeusok is meggyalázzák
őket?
41 Akik ha meglátnak egy némát, aki nem tud
beszélni, elhozzák, és könyörögnek Bélnek, hogy
beszéljen, mintha meg tudna érteni.
42 De ők maguk ezt nem tudják megérteni, és
elhagyják őket, mert nincs tudásuk.
43 Az asszonyok is kötelekkel körülöttük, az
utakon ülve, korpát égetnek illat gyanánt; de ha
közülük valaki, akit az arra járók vonzanak, vele hál,
megrója társát, hogy nem tartották őt olyan
méltónak, mint önmagát. , és a vezetéke sem
szakadt el.
44 Bármit tesznek közöttük, az hamis: hogyan lehet
tehát azt gondolni vagy mondani, hogy istenek?
45 Asztalosból és ötvösből vannak: nem lehetnek
mások, mint ahogy a munkások akarják, hogy
legyenek.
46 És akik alkották őket, soha nem maradhatnak
sokáig; hogyan legyenek akkor a belőlük készült
dolgok istenek?
47 Mert hazugságot és gyalázatot hagytak az utána
jövőkre.
48 Mert ha háború vagy csapás támad rájuk, a
papok tanácskoznak magukkal, hol rejtőzhetnek el
velük.
49 Hogyan nem veszik tehát észre az emberek,
hogy nem istenek, akik sem a háborútól, sem a
pestistől nem tudják megmenteni magukat?
50 Mert mivel csak fából vannak, és ezüsttel és
arannyal vannak bevonva, ezután kiderül, hogy
hamisak:
51 És nyilvánvalóvá válik minden nemzetnek és
királynak, hogy ők nem istenek, hanem emberi kéz
művei, és nincs bennük Isten munkája.
52 Ki ne tudná hát, hogy nem istenek?
53 Mert sem királyt nem állíthatnak a földön, sem
esőt nem adhatnak az embereknek.
54 Nem ítélhetik meg saját ügyüket, sem jóvá nem
tehetik a vétket, mert nem képesek, mert olyanok,
mint a varjak ég és föld között.
55 Amikor pedig tűz hull a fából vagy arannyal
vagy ezüsttel letakart istenek házára, papjaik
elfutnak és megmenekülnek; de ők maguk égnek
szét, mint a gerendák.
56 Sőt, nem tudnak ellenállni egyetlen királynak
vagy ellenségnek sem: hogyan lehet akkor azt
gondolni vagy mondani, hogy istenek?
57 Azok a fából készült, ezüsttel vagy arannyal
bevont istenek sem menekülhetnek el sem tolvajok,
sem rablók elől.
58 A kiknek aranyát, ezüstjét és ruháit, amelyekkel
felöltöztetik, az erősek veszik, és elmennek, és nem
tudnak segíteni magukon.
59 Ezért jobb királynak lenni, aki megmutatja
hatalmát, vagy hasznos edénynek lenni a házban,
amelyet a tulajdonos használhat, mint az ilyen
hamis isteneknek; vagy ajtónak lenni a házban,
ilyen dolgokat benne tartani, mint az ilyen hamis
isteneket. vagy egy faoszlop a palotában, mint az
ilyen hamis istenek.
60 Mert a nap, a hold és a csillagok, mivel fényesek,
és hivatalukat teljesíteni küldték, engedelmesek.
61 Ugyanígy a villám, amikor kitör, jól látható; és
ugyanígy fúj a szél minden országban.
62 És amikor Isten megparancsolja a felhőknek,
hogy vonuljanak át az egész világon, úgy
cselekszenek, ahogy parancsolják nekik.
63 És a tűz, amelyet felülről küldenek, hogy
megemésztse a dombokat és erdőket, a parancs
szerint cselekszik;
64 Nem szabad tehát sem feltételezni, sem
kijelenteni, hogy istenek, mivel nem képesek sem
ügyeket megítélni, sem jót tenni az emberekkel.
65 Tudván tehát, hogy nem istenek, ne féljetek
tőlük,
66 Mert nem átkozhatják és nem áldhatják a
királyokat.
67 Nem tehetnek jeleket az egekben a pogányok
között, nem ragyoghatnak, mint a nap, és nem
adhatnak fényt, mint a hold.
68 A vadállatok jobbak náluk, mert fedél alá
bújhatnak, és segíthetnek magukon.
69 Akkor semmiképpen sem nyilvánvaló
számunkra, hogy istenek lennének; ezért ne féljetek
tőlük.
70 Mert mint a madárijesztő az uborkás kertben,
nem őriz semmit, olyanok az ő faisteneik, ezüsttel
és arannyal borítva.
71 Hasonlóképpen az ő faisteneik is, amelyek
ezüsttel és arannyal vannak bevonva, olyanok, mint
a fehér tövis a gyümölcsöskertben, amelyen minden
madár ül; mint egy holttestre is, amely keletre van a
sötétségbe.
72 És a rajtuk rothadó fényes bíborról ismeritek
meg őket, hogy nem istenek, és ők maguk ezután
megeszik, és gyalázattá lesznek a vidéken.
73 Jobb tehát az igaz ember, akinek nincsenek
bálványai, mert távol lesz a gyalázattól.