The Epistle to Titus is one of the three pastoral epistles in the New Testament, historically attributed to Paul the Apostle. It is addressed to Saint Titus and describes the requirements and duties of presbyters/bishops.

1. Titusz
1. FEJEZET
1 Pál, Isten szolgája és Jézus Krisztus apostola, az Isten
választottainak hite és az istenfélelem szerinti igazság
elismerése szerint;
2 Az örök élet reményében, amelyet a hazudni nem tudó Isten
megígért a világ kezdete előtt;
3 Hanem a maga idejében kinyilvánította igéjét prédikáció
által, amely rám bízva a mi Megváltónk Istenünk parancsolata
szerint;
4 Titusznak, az én fiamnak a közös hit szerint: Kegyelem,
irgalom és békesség az Atyaistentől és az Úr Jézus Krisztustól,
a mi Megváltónktól.
5 Ezért hagytalak Krétán, hogy rendbe tedd a hiányos
dolgokat, és minden városban rendelj el véneket, ahogyan
kineveztem neked.
6 Ha valaki feddhetetlen, egy feleség férje, akinek hűséges
gyermekei vannak, akiket nem vádolnak lázongással vagy
rakoncátlansággal.
7 Mert a püspöknek feddhetetlennek kell lennie, mint Isten
sáfára; nem önfejű, nem egyhamar dühös, nem adják a bornak,
nem támadnak, nem adják a szennyes hasznot;
8 Hanem a vendégszeretetet szeretõ, a jó embereket szeretõ,
józan, igazságos, szent, mértékletes;
9 Tartsa meg a hűséges beszédet, amint azt tanította, hogy
képes legyen az egészséges tanítással buzdítani és meggyőzni
az ellenzőket.
10 Mert sok a rakoncátlan és hiú beszélő és csaló, különösen a
körülmetélkedők közül.
11 Kiknek be kell zárni a száját, akik egész házakat
felforgatnak, és olyan dolgokat tanítanak, amiket nem kellene,
a szennyes nyereményért.
12 Egyikük, méghozzá egy saját próféta, ezt mondta: A
krétaiak mindig hazugok, gonosz vadállatok, lassú hasúak.
13 Ez a tanú igaz. Ezért fedd meg őket élesen, hogy
egészségesek legyenek a hitben;
14 Nem törődve az igazságtól elforduló zsidó mesékkel és
emberi parancsolatokkal.
15 A tisztáknak minden tiszta; de a tisztátalanoknak és
hitetleneknek semmi sem tiszta; de még az elméjük és a
lelkiismeretük is beszennyeződik.
16 Azt vallják, hogy ismerik Istent; de cselekedetekben
megtagadják őt, mivel utálatosak és engedetlenek, és minden
jó cselekedetre utálatosak.
2. FEJEZET
1 Te pedig azt mondd, ami egészséges tanítássá válik:
2 Hogy az idősek józanok, komolyak, mértékletesek, épek
legyenek a hitben, a szeretetben és a türelemben.
3 Ugyanígy az idős asszonyok is, hogy a szentségnek
megfelelő magatartást tanúsítsanak, ne hamis vádaskodók,
nem sok borra valók, jó dolgok tanítói;
4 Hogy megtanítsák a fiatal nőket józanságra, szeressék
férjeiket, szeressék gyermekeiket,
5 Legyenek értelmesek, tisztességesek, otthon őrzők, jók,
engedelmesek férjeiknek, hogy ne káromolják az Isten igéjét.
6 Az ifjak is józan gondolkodásra buzdítanak.
7 Mindenben a jó cselekedetek mintáját mutasd meg: a
tanításban romlatlanságot, komolyságot, őszinteséget,
8 Hangzatos beszéd, amelyet nem lehet elítélni; hogy
szégyellje magát az, aki az ellenkezőjéről van szó, mivel nincs
rossz mondanivalója rólatok.
9 Buzdítsd a szolgákat, hogy engedelmeskedjenek saját
uraiknak, és mindenben tetszenek nekik; nem válaszol újra;
10 Nem zsákmányolván, hanem minden jó hűséget tanúsítván;
hogy mindenben ékesítsék Megváltó Istenünk tanítását.
11 Mert az Isten üdvösséget hozó kegyelme megjelent minden
embernek,
12 Tanítván minket, hogy megtagadva az istentelenséget és a
világi kívánságokat, józanul, igazságosan és istenfélően éljünk
a jelen világban;
13 Várva azt az áldott reménységet, és a nagy Istennek és a mi
Üdvözítőnk Jézus Krisztusnak dicsőséges megjelenését;
14 Aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden
hamisságtól, és megtisztítson magának egy jó cselekedetekre
buzgó népet.
15 Ezeket beszéljétek, buzdítsatok és feddjetek teljes
hatalommal. Senki ne vessen meg téged.
3. FEJEZET
1 Gondold meg őket, hogy engedelmeskedjenek a
fejedelemségeknek és hatalmasságoknak,
engedelmeskedjenek a bíróknak, hogy készek legyenek
minden jó cselekedetre,
2 Nem beszélni rosszat senkiről, nem civakodni, hanem szelíd,
minden emberrel szemben minden szelídséget tanúsítani.
3 Mert mi magunk is voltunk néha bolondok, engedetlenek,
megtévesztettek, különféle kívánságokat és gyönyöröket
szolgálva, gonoszságban és irigységben éltünk, gyűlölködők
és gyűlöltük egymást.
4 De azután megjelent Isten, a mi Megváltónk jósága és
szeretete az ember iránt,
5 Nem az igazságosság cselekedetei által, amelyeket
cselekedtünk, hanem az ő irgalmassága szerint üdvözített
minket, az újjászületés és a Szentlélek megújítása által;
6 Amit bőségesen ontott ránk a mi Megváltónk Jézus Krisztus
által;
7 Hogy az ő kegyelméből megigazulva örökösökké váljunk az
örök élet reménysége szerint.
8 Hű beszéd ez, és szeretném, ha állandóan megerősítenéd,
hogy akik hisznek Istenben, vigyázzanak a jó cselekedetekre.
Ezek a dolgok jók és hasznosak az emberek számára.
9 De kerüld az ostoba kérdéseket, a nemzetségtáblázatokat, a
vitákat és a törvénnyel kapcsolatos vitákat; mert
veszteségesek és hiábavalók.
10 Egy ember, aki eretnek az első és második intés után,
utasítsa el;
11 Tudván, hogy aki ilyen, az meg van bukva, és vétkezik,
mivel maga kárhoztatja.
12 Amikor elküldöm hozzád Artemást vagy Tyhikuszt,
igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy
ott telelek.
13 Vigyétek útra Zénást, a törvénytudót és Apollóst, hogy ne
szenvedjenek hiányt.
14 És a mieink is tanulják meg, hogy jó cselekedeteket
végezzenek a szükséges célok érdekében, hogy ne legyenek
gyümölcstelenek.
15 Köszöntnek téged mindazok, akik velem vannak.
Köszöntsétek azokat, akik a hitben szeretnek minket.
Kegyelem legyen mindnyájatokkal. Ámen. (Titusznak írták,
akit a krétaiak egyházának első püspökévé szenteltek fel a
macedóniai Nikopoliszból.)