Ima a szentekért; Krisztus ismeretének teljes gazdagságára való eljutás; A Krisztusban elrejtett életünk; Isten nyitja meg az Ige ajtaját;

1. Pál APostolnAk A kolossébeliekhez írt
levele i
(Görögből fordította: dr Gyenis Jánosné)
kol. 1. imA A szentekért.
Kol. 1,1 Pál, Jézus Krisztusnak apostola Isten akaratából, és Timóteus
atyafi, testvér írják e levelet.
Kol. 1,2 A Kolosséban levő, a Krisztusban megszentelt szenteknek és
hívő atyafiaknak, testvéreknek. Kegyelem,1A
és békesség1B
Istentől, a
mi Atyánktól, az Úr Jézus Krisztustól.
Kol. 1,3 Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus
Atyjának mindenkor, valahányszor tiértetek könyörögvén
imádkozunk.1
1
1A
Kegyelem: (kharisz) olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz.
Szószerinti jelentése: öröm. Valaki igyekszik másoknak örömet okozni.
Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné. „Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is megfogalmazhatjuk:
A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása
az emberért, az emberen és az emberben.
1
1B
Békesség (eiréné): a héber salom (A héb. szótő ’tökéletes, sértetlen’
jelentésű) megfelelőjeként, az az állapot, amelyben minden a maga helyén van:
épség; jó egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség
vonatkozásában. A fogalom egzisztenciális jellegéből következik, hogy
kifejezetten csak szellemi értelemben vett békéről a B úgyszólván sehol nem
beszél. A békesség kívánása része az általános köszönési formulának is, de
általános jókívánságként is hangzik.
1 Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és
minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk. Így ír a
korinthusi szenteknek: „Hálát adok szüntelenül értetek Istennek mindenkor
azért a kegyelemért, az Isten ama ajándékáért, amely nektek a Krisztus
Jézusban adatott” (1 Kor. 1,4). A Rómabelieknek: „Először is hálát adok az én
Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész
világon híre van” (Róm. 1,8) „Hálát adunk az Istennek mindenkor
mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert
szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő
munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől
táplált reménységetek állhatatosságát” (1 Thess. 1,2-3) „Hálát adok az én
Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok. Mindenkor minden én
könyörgésemben, imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén.
Mivelhogy részt vettetek, és közösséget vállaltatok velem az evangélium, az
örömüzenet szolgálatában, hirdetésében az első naptól fogva mind ez ideig”
(Fil. 1,3-5) „Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden
szentekhez való szerelmeteket, nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek,

2. Kol. 1,4 Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és azt
az Isten szerinti szeretetet,2
amellyel minden szentekhez vagytok.3
Kol. 1,5 A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb
hallottatok az igazság, a valóság beszédében, Isten Igéjében, mely az
evangélium,4
az örömhír, a győztes hadvezér érkezésének híre.5
Kol. 1,6 Mely jelen van nálatok, mert eljutott hozzátok, miképpen az
egész világra is, és gyümölcsöt terem, és gyarapszik, növekszik, úgy,
emlékezvén reátok az én könyörgéseimben, imádságaimban” (Eféz. 1,15-16)
„Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad
imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és
minden szent iránt van benned” (Filem. 1,4-5).
2 Isten szerinti szeretetet (agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik
ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt
a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, örömét leli benne, vágyik
jelenlétére; igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.
3 Az apostolon keresztül mutatja be a Szent Szellem, hogy miért és hogyan kell
imádkozni: „Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk,
szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg
az ő akaratát minden szellemi bölcsesség és megértés révén” (Kol. 1,9) „Én
tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden
szent iránt megnyilvánuló Isten szerinti szeretetről, szüntelenül hálát adok
értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi
Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a
kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek Őt” (Eféz. 1,15-17) „Hálát adok
az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban, Mert
hallom a te Isten szerinti szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr
Jézushoz, és minden szentek irányában. És imádkozom azért, hogy a hitünkben
való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely
Krisztusban van” (Filem. 1,4-6).
4 Evangélium (euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér
érkezésének híre.
5 A kijelentés folytatódik: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja,
aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus
Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Romolhatatlan, szeplőtelen és
hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra” (1
Pét. 1,3-4) „Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az
Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is
megjelentek dicsőségben” (Kol. 3,3-4) „Mert reménységben tartattunk meg; a
reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit már teljesedni látunk,
miért reméli is azt? Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes
tűréssel, és türelemmel várjuk” (Róm. 8,24-25) „Mert a mi országunk
mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3,20) „Az
örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök időknek
előtte” (Tit. 1,2)

3. mint nálatok is attól a naptól fogva, melyen hallottátok és
megismertétek az Isten kegyelmét igazán.6
Kol. 1,7 Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól, a mi szerelmes, Isten
szerinti szeretettel szeretett rabszolgatársunktól, aki hűséges,
megbízható rabszolgája tiérettetek, és ti köztetek a Krisztusnak.7
Kol. 1,8 Aki meg is jelentette, megmutatta, bebizonyította, leleplezte
nékünk a ti Szellemben való Isten szerinti szereteteteket.8
6 A világhoz így szól az Úr az apostolon keresztül: „Kérdem: talán nem
hallották? Sőt nagyon is! „Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a
földkerekség széléig az ő beszédük” (Róm. 10,18) És hogy miért hatott el, arról
Pál apostol az Ő szolgálatáról így vall, mely az Evangélium hirdetése: „De
semmivel sem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem
futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy
bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (Csel. 20,24).
7 Epafrás hű volt Urához az Úr Jézus Krisztushoz, és tanítójához, Pál
apostolhoz, akivel együtt szolgált, és akit nem hagyott el a fogságban sem:
„Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztus Jézusnak rabszolgája,
mindenkor tusakodván ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok
tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratában. Mert
bizonyságot teszek ő felőle, hogy sokat fárad érettetek és azokért, kik
Laodiczeában és Jerápolisban vannak” (Kol. 4,12-13) „Köszönt téged Epafrás, az
én fogolytársam a Krisztus Jézusban” (Filem. 1,23) És hogy mit tanultak
Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak
igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik
csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami nemes, valami dicséretes,
ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is,
láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz”
(Fil. 4,8-9).
8 Mert már megmutatkozik - írja az apostol a gyülekezeteknek: „… a
Szellemnek gyümölcse: amely a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, türelem,
szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség, önmegtartóztatás” (Gal. 5,22)
Mégpedig az az Isten szerinti szeretet, amely: „… hosszútűrő, nagyon türelmes,
Szó szerint: haragos indulatot megfékez, kegyes, jóságos, kedves, szeretetre
méltó. A szeretet nem irigykedik, nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng,
nem lép fel vetélytársként. A szeretet nem kérkedik, nem dicsekszik, és nem
henceg. Nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik, nem gőgös, nem
fújja fel magát. Nem cselekszik éktelenül, vagyis nem tapintatlan, nem viselkedik
bántóan. Nem nagyravágyó. Nem illetlen. Nem keresi a maga hasznát, a maga
érdekeit, javát. Nem gerjed, nem lobban haragra nem bőszül fel, nem válik
ingerültté. Nem rója, nem számítja fel, nem tartja számon a rosszat, sérelmet,
nem is gondol rosszra. Nem örül, és nem örvendezik a hamisságnak,
gonoszságnak, igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt örül, és
örvendezik az igazsággal, mert örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten
igéjének győzelmében leli. Mindent elfedez, eltakar, csenddel elleplez, szó nélkül

4. Kol. 1,9 Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, hírül vettük,
nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, esedezni, hogy
betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden szellemi
bölcsességben és értelemben, és megértésben.9
Kol. 1,10 Hogy járjatok, és éljetek méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére,
minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten
megismerésében.10
eltűri, türelmesen elviseli, elhallgat, magában tart. Mindent elhisz, mindig
bizakodik, mindent elvárva remél. Mindent eltűr, elvisel, elszenved, teher alatt
marad, és kitartással tűr, mindenben állhatatos. A szeretet soha el nem fogy,
nem szűnik meg soha, el nem múlik, alább nem hagy, nem roskad össze, nem vall
kudarcot, nem merül ki” (Kor. 13,4-8) „És azért imádkozom, és könyörgök, hogy
a ti Isten szerinti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék, és gyarapodjon
ismeretben, teljes igazi megismerésben. Tudományban, megértésben, és minden
értelmességben. A teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben, és
érzékelésben” (Fil. 1,9) És „… az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben
egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. Hogy erősekké
tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk
előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben”
(1 Thess. 3,12-13).
9 A különböző gyülekezetekért folyamatosan imádkozik az apostol, hálát adva az
Úrnak azért, amit elvégzett bennük: „Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba
vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről,
szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban”
(Eféz. 1,15-16) Azért, hogy Isten beszédét befogadták: „Ezért mi is szüntelenül
hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett
igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként,
aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek”
(1Thessz. 2,13) És kéri az Urat, hogy: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket
a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a
Szent Szellem ereje által. Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról
győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve a teljes ismerettel, és hogy
egymást is tudjátok tanítani” (Róm. 15,13-14) „és imádkozom azért, hogy az Isten
szerinti szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi
megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok
legyetek a Krisztus napjára” (Fil. 1,9-10) Egyben a gyülekezetekhez is szól,
figyelmeztetve őket: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan
bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a
világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. Mert Őbenne lakozik az
istenségnek egész teljessége testileg, az Ő személyében. Senki tőletek a pálmát el
ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében,
amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő
hústestének értelmével. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan
a magunk csinálta istentiszteletben, az alázatoskodás és a testünk, egész lényünk

5. Kol. 1,11 Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy
mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely
teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít.11
Kol. 1,12 Hálákat adván örömmel az Atyának, aki alkalmasakká,
képessé, és méltókká tett minket a szentek örökségében való
részvételre a világosságban, a fényben.12
sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert
öntelt felfuvalkodottsághoz vezet, mert ez a hústesti vágyakat nem tudja
megfékezni” (Kol. 2,8-9.18.23) „Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok,
hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17).
110
Az apostol így szól a hívőkhöz, mégpedig az efézusi szentekhez: „Kérlek
tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az
elhívatáshoz, amellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel,
hosszútűréssel, elszenvedvén egymást Isten szerinti szeretetben. Igyekezvén
megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében” (Eféz. 4,1-3). A
Filippiben élőkhöz is így beszél az apostol: „Csakhogy a Krisztus
evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván
titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok egy
szellemben, egy érzéssel, egy emberként viaskodván az evangélium hitéért. És
meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt: ami azoknak a veszedelem
jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van. Mert néktek adatott az a
kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy
szenvedjetek is Őérette: Ugyanolyan tusakodástok lévén, amilyent láttatok én
nálam, és most hallotok én felőlem” (Fil. 1,27-30) „Mert nem vér és test ellen van
nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez
élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a
magasságban vannak” (Eféz. 6,12).
1
11
Az apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket:„Vigyázzatok,
álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok Isten
szerinti szeretetben menjen végbe!” (1 Kor. 16,13) Az Úrhoz pedig így imádkozik,
kérve: „Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja annak a
bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése
nyújt. És világosítsa meg szellemi szemeteket, hogy tudhassátok, és
megérthessétek, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége
dicsőségének a gazdagsága a szentek számára. És mi az Ő hatalmának felséges
nagysága mibennünk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint.
Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból” (Eféz.
1,17-20) „aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló
testünket, egész lényünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet
mindeneket” (Fil. 3,21) „Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a
kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy
részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a
megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az

6. Kol. 1,13 Aki kiragadott, és megszabadított minket a sötétség
hatalmából, és általvitt, áthelyezett az Ő szerelmes Fiának országába,
királyságába.13
Kol. 1,14 Akiben van a mi váltságunk, váltságdíjunk kifizetése az Ő
vére által, bűneinknek, céltévesztésünknek bocsánata, elengedése,
eltörlése.14
állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a
reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az
Isten szeretete a nekünk adatott Szent Szellem által” (Róm. 5,2-5) Ezért vallhatjuk
meg, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13)
„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében”
(Eféz. 6,10).
112
Az Úr Jézus kijelentése a világosságról: „… Én vagyok a világ világossága:
aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek
világossága, fénye” (Ján. 8,12) „És a világosság a sötétségben fénylik, de a
sötétség nem kerítette hatalmába” (Ján. 1,5) Ebbe a világosságba:
„Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint
tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb” (Kol. 2,7) „És mindent,
amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében
cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala” (Kol. 3,17) Nem úgy,
mint a pogányok, mert: „Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította,
mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium
világosságát, aki az Isten képmása” (2 Kor. 4,4) „Kik értelmükben
meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő
szívük keménysége miatt van bennük” (Eféz. 4,18) Az apostol megvallása arról,
hogy mit mondott neki az Úr: „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket,
hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek;
hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget
nyerjenek azok között, akik megszenteltettek” (Csel. 26,18) „És hogy
megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől,
amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a
Jézus Krisztus által” (Eféz. 3,9) „Mert valátok régen sötétség, most pedig
világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. Hálákat adván
mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és
Atyának” (Eféz. 5,8.20) Erről tesz bizonyságot János apostol is: „És ez az az
üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és
nincsen Őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és
sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a
világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van: közösségünk van
egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden
bűntől” (1 Ján. 1,5-7) És így lettetek: „Ti pedig választott nemzetség, királyi
papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak
hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el

7. Kol. 1,15 Aki képe, képmása a láthatatlan Istennek, minden
teremtménynek előtte született. Ő a legelőször előhozott.15
Kol. 1,16 Mert Őbenne teremtetett minden ami van az egekben és a
földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, trónusok, akár
uralmak,16
felsőbbségek, hatalmasságok, akár fejedelemségek,17
kormányzatok, birodalmak, akár fennhatóságok,18
Mindenek Őáltala
és Őreá nézve, Őbenne, és Őérte teremttettek.19
titeket” (1 Pét. 2,9) Pál apostol megvallása: „Ezért tehát mindent elviselek a
választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök
dicsőséggel” (2 Tim. 2,10).
113
Abba az országba, ahová a mi Urunk is felvitetett: „minket is, akik halottak
voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van
üdvösségetek! - És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus
Jézusban” (Eféz. 2,5-6) És tette ezt: „Kegyelme dicsőségének magasztalására,
amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben” (Eféz. 1,6) Így figyelmeztet
az apostol: „Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért
terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre
kötelezők” (Kol. 2,20) És akik hallgatnak rá és befogadják a hallott igét, azokhoz
szól a Szent Szellem: „És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és
Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába” (Pt. 1,11) Kijelentés a Jézus
Krisztusról szóló, hirdetett Evangéliumról:„A világosság a sötétségben fénylik,
de a sötétség nem kerítette hatalmába” (Jn. 1,5) És mert a világosság már eljött:
„Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világos. Ezért mondja: „Ébredj fel, aki
alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Ef. 5,14) „Isten
ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott
világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete
Krisztus arcán” (2Kor. 4,6) Ezt az örömhírt hirdeti az apostol: „Hanem hirdetjük,
amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg
sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9).
114
Az apostol minden gyülekezetben ezt az életbevágó fontos igazságot hirdeti:
„Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink, a céltévesztésünk
bocsánata is, kegyelme gazdagságából” (Ef. 1,7) Akik ebben hisznek:
Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus
kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó
munkája fordított felénk” (Róm. 3,24) Mert Isten akarata, hogy az Úr Jézus: „… a
törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5) „Az ő
munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten
bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30)
„Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk -
mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” (Gal. 3,13) Az Úr Jézus pontosan
ismerte az Atya akaratát, és ezt ki is jelentette: „Mint ahogy az Emberfia sem
azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja
váltságul sokakért” (Mt. 20,28).

8. Kol. 1,17 És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn, és
illeszkedik egybe.20
Kol. 1,18 És Ő a feje a testnek, egész személyének, az eklézsiának, a
kihívottak közösségének: aki az eredet, a LEGELŐSZÖR
ELŐHOZOTT; - az új emberiség elsőszülöttje, első példánya - a
halottak közül; hogy Övé legyen az elsőség mindenben.21
Kol. 1,19 Mert jónak látta, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség.22
115
Mert Ő „… a teremtett világ eredete” (Jel. 3,14) És: „mert Ő Isten
formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem
megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és
magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett
mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig, a kínoszlopon történő haláláig” (Fil.
2,6-8) Pedig: „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki
hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől, a
céltévesztésünktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3) „Övé
egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az
emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló
hatalom. Ámen” (1Tim. 6,16) Mert magát: „Az Istent soha senki nem látta; az
egyszülött Isten, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt” (Ján. 1,18) A
kijelentés pedig így hangzott, és hangzik: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta
veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta
az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Én és az
Atya egy vagyunk” (Ján. 14,9.10,30) Pál apostol így dicsőíti Őt: „Az
örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet
és dicsőség örökkön-örökké. Ámen” (1Tim. 1,17) És hogy ki Ő, arról saját maga
tesz bizonyságot akkor, amikor János apostol elragadtatásban látja a feltámadott
Urat, aki így szólt: „… Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig
halott valék, és ímé mégis élek örökkön örökké. Ámen…” (Jel. 1,17-18).
1
16
Uraságok (küriótész): szó szerint: SZENTESÍT; rabszolgatartói minőségben
uralkodik; Angyali hatalmak jelölése: hatalmasok, uralkodók.
Dánielhez is angyal küldetett, aki által kijelentést nyernek a birodalmak
uraságai: „De Perzsiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé
Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék
a perzsa királyoknál. Azután így szólt: Tudod-e, miért jöttem hozzád? Nekem
most újra harcolnom kell Perzsia fejedelmével, és ha abból a harcból kikerülök,
a görögök fejedelme következik” (Dán. 10,13.20)
117
Fejedelemségek (arkhé): EREDET, a bevégződés ellentéte. További
jelentése: egy ország első embere, legfőbb méltósága: uralkodó; az uralkodás,
uralom, hatalom jelentésében részint földi, részint mennyei, „angyali”
hatalmasságok jelölésére szolgál a szó.
Például mennyei angyalok: Mária kérdésére a mennyei küldött így válaszol: „És
felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és
küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked” (Luk.
1,19).

9. Kol. 1,20 És hogy Őáltala engeszteljen ki, békéltessen meg mindent,
Magával, és helyreállítsa a harmónia korábbi állapotát, békességet
szerezvén az Ő keresztjének,23
a kínoszlopon kiontott vére által;
Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár az egekben.24
Kol. 1,21 Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok,
mert azelőtt elszakadtatok, ezért idegenek, és ellenséges
gondolkozásúak voltatok, gonosz cselekedetekben, haszontalan, káros
118
Hatalmasságok (exúszia): a kifelé megmutatkozó, látható (telj)hatalom;
hatalmasságok, a hatalom képviselői és kifejtői, viselői és gyakorlói; hatalmon
lévők, hatalmasok.
1
19
Isten mindent az Ige által teremtett: „Minden, vagyis a mindenség Őáltala
lett, Őáltala teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre, és nála nélkül,
Tőle különválasztva semmi sem lett, semmi sem teremtetett, ami létrejött; s
egyetlen létező sem lett Őnélküle. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett,
ami létrejött” (Jn. 1,3) És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent
Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet” (1 Móz. 1,1) De ezt csak:
„Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde, Isten megnyilatkozása által
teremtetett, hogy a világokat Isten szava, rémája=kijelentése alkotta, hogy ami
látható, a láthatatlanból és nem a jelenségek világából állott elő” (Zsid. 11,3)
Mert: „Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük. Az
ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. Mert ő szólt és
meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9) Nehémiás megvallása a
Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted, Te alkottad az eget, az
egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a
tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és
az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6) Ézsaiáson keresztül szól az Úr:
„Így szól az Úr, Jahve, megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva, aki az
anyaméhben formált. Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem. Én, az ÚR
Jahve, alkottam mindent. Aki egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem
szilárddá a földet” (Ésa. 44,24) A világokat teremtő Igéről így hangzik a
bizonyságtétel: „És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk, és láttuk az ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel
és igazsággal” (Ján. 1,14) Isten Őt: „Akit tett mindennek örökösévé, aki által a
világot is teremtette. Aki az Ő, azaz Isten dicsőségének visszatükröződése,
kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalmas
szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget. Aki miután minket bűneinktől
megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,1-3) És
akit tett: „Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és hatóerőn és
uraságon és minden néven, mely neveztetik, és amelyet segítségül hívnak
nemcsak e világon, nemcsak ebben a létkorban, hanem a következendőben is”
(Eféz. 1,21) „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. Mert
tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19).
2
20
Erről tesz bizonyságot János apostol is: „Ő kezdetben az Istenben vala. A
mindenség Őáltala lett, Őáltala teremtetett, rajta keresztül támadt, általa jött

10. tetteitekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis
megbékéltetett, és most nektek is megszerezte a kiengesztelődést.25
Kol. 1,22 Az Ő emberi, halandó hústestében halála árán, hogy mint
szenteket, tisztákat, hibátlanokat, kifogástalanokat, szeplőteleneket és
feddhetetleneket, vádtól menteseket, támadhatatlanokat állasson
titeket Őmaga, az Ő színe elé.26
Kol. 1,23 Ha ugyan megálltok, és megmaradtok a hitben erősen,
állhatatosan, egyenesen, mozdíthatatlanul, szilárdan állva az alapon.
És el nem távoztok, el nem tántorodtok, ki nem mozdulva az
létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett, semmi sem teremtetett,
ami létrejött, s egyetlen létező sem lett Őnélküle” (Ján. 1,2-3).
2
21
Újra és újra megismétli a Szent Szellem: „És mindeneket vetett az Ő lábai
alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az eklézsiának, a kihívottak közösségének
fejévé, Mely az Ő teste, az Ő lénye, teljessége Őnéki, amely telítve van azzal, aki
mindent teljessé tesz” (Eféz. 1,22-23) És minden hívőhöz így szól a Szent
Szellem: „Ti pedig Krisztus teste, személye, teljes lénye vagytok, és egyenként
annak tagjai” (1 Kor. 12,27) „Mert miképpen egy testben, egy személyben sok
tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon tennivalója, feladata, szerepe,
működése, rendeltetése van: Azonképpen sokan egy test egy személy vagyunk,
egy testet egy személyt képezünk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak
tagjai vagyunk” (Róm. 12,4-5).
2
22
Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert Őbenne
lakozik az isteni mivolt egész teljessége testileg, az Ő személyében” (Kol. 2,9)
Őbenne: Aki képe, és képmása a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek
előtte született. Ő az egész teremtés elsőszülöttje, / LEGELŐSZÖR
ELŐHOZOTT-ja / (Kol. 1,15) „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem
tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem megüresítette
önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában
is embernek bizonyult” (Fil. 2,6-7) Így magyarázza ezt a titkot a Szent Szellem:
„Kezdetben már vala az Ige, És az Ige vala az Istenben, és Isten maga vala az
Ige. Ő kezdetben az Istenben vala. A mindenség Őáltala lett, Őáltala teremtetett,
rajta keresztül támadt, általa jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva
semmi sem lett, semmi sem teremtetett ami létrejött; s egyetlen létező sem lett
Őnélküle. És az Ige hústestté lett és lakozék, itt élt, és sátorozott, sátrat vert,
letáborozott mi közöttünk, közöttünk vett szállást. És láttuk, és szemléltük az ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Aki teljes vala kegyelemmel
és igazsággal, VALÓSÁGGAL: Igével; akit kegyelem és igazság tölt be. És az
ő teljességéből vettünk mindnyájan, mert mindannyian abból kaptunk, akivel Ő
volt tele, kegyelmet is kegyelemért, kegyelmet kegyelemre halmozva. Az Istent
soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette,
és nyilatkoztatta ki Őt. Ő jelentette ki, hirdette meg félreérthetetlenül, tette
nyilvánvalóvá” (Ján. 1,1-3.14.16.18).
223
Kereszt (sztaurosz): egy cölöp vagy oszlop (függőlegesen felállítva), azaz:
egy pózna (mint egy kivégzőeszköz halálbüntetésnél); képletesen: halálnak
kitettség, azaz önmegtagadás;

11. evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett,
prédikáltatott, és hírül adatott minden teremtménynek az egész
teremtett világon az ég alatt. Amelynek lettem én, Pál, szolgájává.27
Kol. 1,24 Most örülök a ti érettetek elviselt szenvedéseimnek, és a
magam részéről betöltöm helyettetek, ami híja van a Krisztusért való
szorongattatás, megpróbáltatás, gyötrődésnek az én hústestemben az
224
Azt az örömhírt hirdetik az apostolok, hogy Isten: „Miután a tételes
parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a
kettőt egy új emberré teremtse önmagában, megbékéltette mindkettőt egy
testben, egy személyben az Istennel, miután a kereszt, a kínoszlop által megölte
az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és békességet hirdetett nektek, a
távoliaknak, és békességet a közelieknek. Mert általa van szabad utunk
mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,15-17) „Mert Ő engesztelő
áldozat a mi vétkeinkért, a mi céltévesztésünkért; de nemcsak a mienkért, hanem
az egész világért is” (1 Ján. 2,2) „Mindez pedig Istentől van, aki minket magával
megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés
szolgálatát; Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával,
úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét.
Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk:
Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert,
bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,18-21)
„Ezért Isten ingyen igazítja meg őket miután megváltotta őket a Krisztus Jézus
által. Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul -
mint a frigyláda fedelét - azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát
megmutassa nekünk. Isten ugyanis a korábban elkövetett bűnöket végtelen
türelmében elnézte, és elengedte, megbocsátotta” (Róm. 3,24-25) „Mert ha, mikor
ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel, mert Ő megbékéltetett minket
önmagával az ő Fiának halála által, Akkor mennyivel inkább üdvözíteni fog a
Belőle belénk ömlő élet révén, minekutána megbékéltünk vele” (Róm. 5,10) „Ez a
szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket,
és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1 Ján. 4,10).
225
Minden gyülekezetnek hirdeti az apostol: „Vele együtt titeket is
megelevenített, életre keltett, feltámasztott, akik megölötten holtak valátok a ti
vétkeitek, hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek és bűneitek, céltévesztésetek
következtében. Melyekben jártatok, és éltetek egykor evilág folyása, életmódja
szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint. Igazodva a levegő
birodalmának fejedelméhez, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség, és
hitetlenség fiaiban munkálkodik, működik, és tevékenykedik” (Eféz. 2,1-2) Mert:
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel
közösségétől idegenek, tőlük elkülönítve, és az ígéret szövetségeitől távolvaló
jövevények. Reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon.
Most pedig hogy a Krisztus Jézusban éltek, ti, kik egykor távol valátok, közel
valókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette,

12. Ő testéért, az Ő személyéért, ami az egyház, az eklézsia, a kihívottak
közössége.28
Kol. 1,25 Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága, és rám
vonatkozó terve szerint, amelyet nékem adott tireátok nézve, az
eklézsiáért, melynek én kiszolgálójává lettem, hogy betöltsem,
teljesítsem, érvényre juttassam, és teljesen feltárjam előttetek az Isten
Igéjét.29
Kol. 1,26 Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők -
világkorszakok - óta és nemzetségek, generációk, nemzedékek óta az
emberek elől, most pedig megjelentetett, kijelentetett,
kinyilatkoztatott, nyilvánvalóvá tétetett, láthatóvá vált az Ő
szentjeinek.30
eggyé forrasztotta mind a két nemzetséget, mind a két népet, és lerontotta,
eltörölte, érvénytelenítette, ledöntötte, lebontotta saját húsában a közbevetett és
közéjük emelt választófalat. Az ellenségeskedést kiküszöbölte az Ő saját
hústestében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén,
megszüntette, érvénytelenné tette, hatályon kívül helyezte azért, hogy ama kettőt
egy új emberré teremtse Őmagában, békességet szerezvén, és békességszerzővé
tegye. És hogy megbékéltesse, kiengesztelje az Istennel mind a kettőt, egy
testben, egy személyben a keresztfa, a kínoszlop által, megölvén ezen az
ellenségeskedést. És eljövén békességet hirdetett - örömhírként - néktek, a távol
valóknak és a közel valóknak. Mert Őáltala van szabad utunk, és menetelünk
mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,12-18).
226
Ő: „így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt,
vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen” (Eféz.
5,27) „Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt,
hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte Isten szerinti szeretetben. Előre el
is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése
szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott
minket szeretett Fiában” (Eféz. 1,4-6) És: „hogy ellenségeink kezéből
megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban
őelőtte életünk minden napján” (Luk. 1,74-75) Ő: „aki az ő dicsőséges testéhez,
az Ő személyéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, személyünket,
azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil. 3,21)
227
És tegyétek ezt azért: „hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a
szeretetben meggyökerezve és megalapozva” (Eféz. 3,17) Az Úr Jézus kijelentette,
hogy: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek,
akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (Jn. 15,7).
228
És az apostol megvallása az üldözésekről: „De ha kiontatom is
italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, mégis örülök, és
együtt örülök mindnyájatokkal” (Fil. 2,17).
229
Az apostol megvallása: „Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig
nem önként, sáfársággal vagyok megbízva” (1Kor. 9,17) Ezért: „Úgy tekintsen
minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait” (1Kor. 4,1).

13. Kol. 1,27 Akikkel az Isten meg akarta ismertetni, tudtára akarta adni
azt, hogy milyen nagy, és bőséges a pogányok, azaz a nemzetek között
eme titok dicsőségének gazdagsága. Az tudniillik, hogy a Krisztus ti
köztetek, és tibennetek van, a dicsőségnek ama reménysége.31
Kol. 1,28 Akit mi prédikálunk, Ő az, akit ismertté teszünk,
emlékeztetve, és figyelmeztetve minden embert, és tanítván minden
330
Azért: „hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a
teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának,
Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse
elrejtve” (Kol. 2,2-3) Ez volt az: „Amely a korábbi időkben, más nemzedékek
idejében meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett,
kinyilatkoztatott, felfedetett, lelepleztetett, az Ő szent szolgálatának fenntartott,
és a világtól elválasztott apostolainak. Az evangélium nagyköveteinek, a
csodatevő erőkkel meghatalmazottainak, és prófétáinak, az Isten nevében szóló,
isteni akaratot közvetítő személyeknek a Szellem által. Hogy tudniillik a
pogányok, a nemzetek örököstársak és egyugyanazon test, egyugyanazon
személy tagjai, mert egy testbe egy személybe vannak szerkesztve, és részesei, az
ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium, az örömhír, a jó hír, az
örömüzenet által” (Eféz. 3,5-6). Mert úgy tetszett neki, hogy megismertetvén
velünk az Ő akaratának titkát az Ő jó kedve, az Ő jóságos tetszése szerint,
melyet eleve elhatározott, és elrendelt magában, és amelyet kijelentett Őbenne;
Az idők, a korszakok teljességének rendjére, a befejezettség, és tökéletesség
megvalósítására vonatkozóan. Hogy ismét egybeszerkeszt, egységbe foglal,
összefog, és megújít magának mindeneket, és újra egyesíti a mindenséget a
Krisztusban, mint Főben, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e
földön vannak és élnek. Hogy Őbenne egyesüljön, akiben vettük és nyertük el az
örökséget, előre elrendelve, az Ő elhatározásának, szándékának, és végzésének
megfelelően. És ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az,
aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik, aki mindent az ő szabad
elhatározása szerint tesz, és aki a tőle akart terv szerint munkásságával a
mindenséget áthatja, és működésben tartja. S azon munkálkodik, hogy legyünk
mi magasztalására az Ő dicsőségének, szolgáljunk hát felsége dicsőségére, akik
előre reménykedtünk a Krisztusban” (Eféz. 1,9-12) És: „Nekem, minden szent
között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a
Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi
ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva
Istenben, mindenek teremtőjében; és hogy ismertté legyen most az egyház, a
kihívottak közössége által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt az
Isten sokféle bölcsessége. Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított
Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Eféz. 3,8-11) Ezért kérlek benneteket, hogy:
„Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját,
hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy
nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,3-4) „Annak

14. embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek, és
bevégezetten, felnőtt érett korúan állassunk elő a Krisztus Jézusban.32
Kol. 1,29 Amire igyekezem, és törekszem is, tusakodván, küzdve,
harcolva, az Ő ereje szerint, az Ő hatóerejével, mely én bennem
hatalmasan, és hatékonyan munkálkodik, működik.33
Kol. 2. KRISZTUS ISMERETÉNEK TElJES GAZDAGSÁGÁRA vAló
ElJUTÁS.
pedig, aki titeket megerősíthet, megszilárdíthat az én evangéliumom,
örömüzenetem és a Jézus Krisztus hirdetése, prédikálása szerint, ama titoknak
kijelentése, kinyilvánítása, leleplezése folytán, mely örök időktől fogva el volt
hallgatva, amelyre ősidők óta csend borult. Amelyről most lehullt a lepel és
nyilvánvalóvá lett, kijelentetett, és tudtul adatott a prófétai írások által. Az örök
Isten parancsolata, rendelkezése szerint, és minden nemzet és nép előtt ismertté
tettek, mert kihirdettetett, hogy így a hit befogadására, és engedelmességére
eljussanak; (Róm. 16,25-26).
331
És: „Aki által van a menetelünk is, mert megnyílt számunkra az út; szabadon
járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben most élünk, és dicsekszünk a
reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk” (Róm. 5,2) „úgyhogy
örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a
világosságban, a fényben részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben. Aki
megszabadított, kiragadott minket a sötétség hatalmából, és általvitt, áthelyezett
az Ő szerelmes Fiának országába, királyságába” (Kol. 1,12-13) „Mert
meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor
Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek
dicsőségben” (Kol. 3,3-4) Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig,
ha láttatik, nem reménység; mert amit már teljesedni látunk, miért reméljük is
azt? (Róm. 8,24) Ti, akik: „… abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok,
Izráel társaságától idegenek, közösségüktől elkülönítve, jövevényként, és az
ígéret szövetségeitől távolvalók, abból kizárva, reménységetek nem vala, és Isten
nélkül valók voltatok e világon” (Eféz. 2,12-13) Ám: „Hogyha pedig Krisztus
bennetek van, jóllehet a test, az egó, az én holt a bűn miatt, de a szellem
örökéletet ad megigazultság által (Róm. 8,10). Hogy megvallhassátok azt, hogy:
„Krisztussal együtt megfeszíttettem, oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé
nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek,
az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, és
feláldozta érettem” (Gal. 2,20) „Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti
szívetekben” (Eféz. 3,17).
332
Azt hirdetve, amit Urunk is hirdetett, hogy: „Betelt az idő, és elközelített már
az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk. 1,15) És így
folytatja az apostol: „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs, és
gondos építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Kiki azonban nézze meg, és
folyton ügyeljen arra, hogy mi módon épít rá. Mert más alapot, más
fundamentumot senki sem vethet a meglevőn kívül, a lerakott alapon kívül,
amely egyszer vettetett, amely a Jézus Krisztus” (1 Kor. 3,10-11) Aki: „Titeket is,

15. Kol. 2,1 Mert akarom, hogy tudtotokra legyen és tisztába legyetek
vele, hogy milyen nagy tusakodásom van, és hogyan küzdök, harcolok
ti érettetek, és azokért, kik Laodiceában vannak, és mindazokért, akik
nem láttak engem személy szerint e hústestben;
Kol. 2,2 Hogy szívükben megerősödve, felbátorodva és a szeretetben
egyesülve, összeforrva eljussanak a tökéletes, a teljes megismerés, és
megértés minden gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak
ismeretére.34
kik azelőtt idegenek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz tetteitekben
gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett, és nektek is
megszerezte a kiengesztelődést. Az Ő emberi, halandó hústestében a saját halála
árán, hogy mint szenteket, tisztákat, hibátlanokat, kifogástalanokat,
szeplőteleneket és feddhetetleneket, vádtól menteseket állasson titeket Őmaga az
Ő színe elé” (Kol. 1,21-22) „Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az
Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt” (2 Kor. 4,14)
Hiszen: „Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és
dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő
eljövetelekor?” (1 Thessz. 2,19) És teszi ezt az apostol azért: „Hogy többé ne
legyünk gyermekek, kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele,
az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság
által” (Eféz. 4,14) Hanem, hogy: „Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy
mennyei Atyátok tökéletes” (Mt. 5,48) De amíg hústest szerint élünk, addig azt
mondja az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, nem szólhattam, nem
beszélhettem úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint hústestiekhez,
mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. Mert még kisdedek, gyermekek,
kiskorúak vagytok” (1 Kor. 3,1) „A tökéletesek, akik érettek, bevégzettek,
teljességre jutottak között azonban mi is bölcsességet szólunk és hirdetünk, de
nem e világnak, nem ennek a létkornak, sem e világ múlandó fejedelmeinek, és
vezetőinek, - akik eltöröltetnek, elpusztulnak, megsemmisülnek - bölcsességét,
miknek hatása elvész. Hanem Isten titkos, és titokzatos bölcsességét szóljuk, azt
az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva, a világkorszakok előtt
jelölt ki, és rendelt el külön a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7) És hogy érett
férfiúságra eljussunk, az apostol nemcsak tanít, hanem: „Mindenkor minden én
imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén” (Fil. 1,4) Hogy: „A
Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes
bölcsességgel, és buzdítsátok egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi
énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16).
333
Az apostol megvallása: „Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, amint a
kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el” (2 Kor. 4,1) Mert: „Mindenre van erőm a
Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13).
3
34
„Ama titoknak, mely el vala rejtve ősidők óta és nemzetségek, és generációk,
nemzedékek óta az emberek elől, most pedig megjelentetett, kijelentetett,
kinyilatkoztatott, nyilvánvalóvá tétetett, láthatóvá vált az Ő szentjeinek” (Kol.
1,26) „És azért imádkozom, hogy a ti Isten szerinti szeretetetek még jobban-
jobban gyarapodjon, és bővölködjön Istenismeretben, Isten teljes, igazi

16. Kol. 2,3 Akiben van a bölcsességnek és ismeretnek, és tudománynak,35
a kinyilatkoztatásból származó tudásnak minden, a természeti
embernek hozzáférhetetlen kincse elrejtve.36
Kol. 2,4 Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen,
hogy senki félre ne vezessen, meg ne tévesszen, meg ne csaljon
hitető,37
tetszetős, valószínűnek, meggyőzőnek tűnő beszéddel, és
hamis következtetésekkel.
megismerésében, tudományban, megértésben, és a teljes tapasztalatban és
mindenféle észlelésben, érzékelésben” (Fil. 1,9) „Amikor pedig felolvasták
nálatok ezt a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodiceai gyülekezetben is
felolvassák, de arról is, hogy a Laodiceából érkezett levelet ti is felolvassátok”
(Kol. 4,16).
3
35
Tudománynak (gnószisz): megismerés, ismeret, tudás.(főként a
kinyilatkoztatásból származó tudás).
3
36
Elrejtve (apokrüphosz): Benne rejlik a bölcsesség rejtett, titkos (a természeti
embernek hozzáférhetetlen) kincsei.
Salamon tanácsa: „Ha figyelmesen hallgatsz, és megszívleled, és hozzá igazodva
engedelmeskedsz a szellemi bölcsességnek, megnyitva, és odafordítva a te
füleidet. És hajtod a te elmédet és szívedet, vagyis szellemi életednek irányítóját
tisztánlátásra készteted, és a bölcsesség megismerésére adod, szívből törekedve
az értelemre, s kitárva szívedet az okosságnak. Igen! nos, ha a bölcsességért,
tudásért, és megkülönböztető képességért, és a felismerésért hangosan kiáltasz,
sőt könyörögsz, és hívod. És az értelemért és a megértésért, és a helyes
értelmezésért a te szódat felemeled és bölcsesség megnyerése után sóvárog a
hangod, mert hiányát érzed, és kívánod, vágysz rá, ezért keresed, és kutatod. És
úgy keresed nyomát, mint az ezüstöt, és mint a rejtett kincseket, és kiaknázod.
Akkor megérted, felfogod, és érzékeled mi az istenismeret, mert megnyered és
hozzájutsz, és megtalálod az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak megismerését,
és tudományát, és teljes tisztánlátásra jutsz. Mert csak az Úr, Jahve Örökkévaló,
az Ő jelenléte ad bölcsességet, az ő szájából tudomány, és megismerés, és
értelem, megértés, ismeret, okosság, és tisztánlátás származik” (Péld. 2,2-6).
Jakab apostol is azt tanácsolja, hogy: „Ha pedig valakinek közületek nincsen
bölcsessége, kérje a bölcsességet Istentől, aki mindenkinek készségesen és
szemrehányás nélkül adja; és meg is kapja. De kérje hittel, semmit sem
kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a tenger
hullámához, amelyet a szél hajt, sodor és ide s - tovahány. Mert ne vélje, és ne
gondolja az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a tétovázó,
ingadozó, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,5-8) „Ezért mondom
néktek: Amit könyörgésetekben kértek, amiért imádkoztok, higgyétek, hogy
mindazt megnyeritek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk. 11,24). Mert:
„… amit könyörgésetekben hittel kértek, mindazt meg is kapjátok” (Mát. 21,22)
Mert: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak, a ti gyermekeiteknek jó
ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet
azoknak, akik kérik tőle” (Luk. 11,13) Mert a Szent Szellem: „…bölcsességnek és

17. Kol. 2,5 Mert jóllehet hústestben távol vagyok tőletek, mindazáltal
szellemben veletek vagyok, örülvén, és örvendezve, látván ti köztetek
a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét, szilárdságát,
rendíthetetlenségét, állhatatosságát.
Kol. 2,6 Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat,
akképpen járjatok, és éljetek is Őbenne,
Kol. 2,7 Meggyökerezvén, szilárddá, stabillá válva és tovább épülvén
Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok,
bővölködvén abban túláradó hálaadással.
Kol. 2,8 Ügyeljetek rá, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt
vet, hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres,38
félrevezető szavakon át. Hogy evilági bölcselkedéssel meg ne csaljon,
meg ne tévesszen, mely emberek rendelése, továbbadott hagyománya,
előírása, tanítása szerint,39
a világ alapelvei szerint, és nem a Krisztus
szerint való, nem pedig Krisztushoz igazodik.40
értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak, és erőnek Szelleme, az Úr
ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2). És:… Krisztus az Isten ereje,
hatalma, és az Isten bölcsessége. És Ő adatott nékünk is: „…bölcsességül …
Istentől, és igazságul, megigazulásul, szentségül, és váltságul: váltság általi
szabadításul” (1Kor. 1,24.30).
3
37
Hitető [(pithanologia): hitető, tetszetős, meggyőzőnek / valószínűnek tűnő.
3
38
Üres (kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott,
alaptalan, haszontalan.
3
39
Rendelése szerint (paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány,
előírás, tanítás, rendelkezés.
4
40
És tovább folytatja az apostol: „Senki titeket meg ne csaljon, meg ne
tévesszen üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség, és
engedetlenség fiaira” (Eféz. 5,6) „Mert hiszen e világ bölcsessége bolondság,
oktalanság, ostobaság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket
az ő csalárdságukban, álokoskodásukban” (1 Kor. 3,19) „Annakokáért a
szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg szilárdan,
és ne engedjétek magatokat újra szolgaságnak igájába fogni” (Gal. 5,1) Mert:
„… mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként, és
szolgaságra. Most azonban, miután megismertétek az Istent, vagy még inkább
hogy megismert titeket az Isten, miként, és hogyan tértek vissza ismét az erőtlen
és gyarló, szegény elemekhez, amelyeknek újból szolgálni akartok. És hogyan
akartok újból szolgájukká lenni? Megtartjátok a napokat és hónapokat és
időket, meg az esztendőket, és aggódva figyeltek rájuk. Féltelek titeket, hogy
hiába fáradoztam értetek” (Gal. 4,3.9-11). Törekedjünk inkább arra, hogy: „Míg
eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének
egységére, érett férfiúságra, a felnőttkorra, a Krisztus teljességével ékeskedő
kornak mértékére, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra. Hogy többé ne
legyünk gyermekek, kiskorúak, kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak
akármi szele, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak,

18. Kol. 2,9 Mert testileg41
Őbenne, az Ő lényében lakozik minden, ami az
istenséget betölti.42
Kol. 2,10 És ti Őbenne vagytok beteljesedve,43
- Mert az egyház az a
„hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága, - aki eredete minden
fejedelemségnek, kormányzatnak és hatalomnak. És Benne lettetek
ennek a teljességnek részesei.
Kol. 2,11 Őbenne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett
körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn, a
az embereknek álnoksága által, és az emberek csalásától, a tévelygés tévútra
csábító ravaszságától. Hanem az igazságot követvén, és az igazsághoz
ragaszkodva szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a
Krisztusban” (Eféz. 4,13-15) Hiszen ti már: „… feltámadtatok a Krisztussal, az
odafelvalókat keressétek. Azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a
Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafelvalókkal törődjetek, nem a
földiekkel” (Kol. 3,1-2) „Mert sokan járnak, és élnek másképpen, akikről sokszor
mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének,
kínoszlopának ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek istenük az ő hasuk,
és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, mert azzal dicsekszenek, ami a
gyalázatuk. Kik mindig a földiekkel törődnek. Mert a mi országunk, és
polgárjogunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk
üdvözítőül” (Fil. 3,18-20)
441
A sómatikós szó fordítása elég nehéz. Régen így olvastuk: „testileg”, az új
fordítás ezt hozza: „oszthatatlan egységben”. Még egyszerűbben is lehet ezt
mondani: valósággal. Ellentétben mindennel, ami látszat.
4
42
Mert Ő az: „Aki képe, képmása a láthatatlan Istennek, minden
teremtménynek előtte született. Mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék
az egész teljesség, minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék
mindaz, ami a teremtést betölti” (Kol. 1,15.19). Ő: „…a teremtett világ eredete”
(Jel. 3,14). „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki
hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől, a
céltévesztésünktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3) „Övé
egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az
emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: Övé a tisztelet és az örökkévaló
hatalom. Ámen” (1Tim. 6,16). Mert magát: „Az Istent soha senki nem látta; az
egyszülött Isten, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki Őt” (Ján. 1,18). A
kijelentés pedig így hangzott, és hangzik: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta
veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta
az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Én és az
Atya egy vagyunk” (Ján. 14,9.10,30). Pál apostol így dicsőíti Őt: „Az
örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet
és dicsőség örökkön-örökké. Ámen” (1Tim. 1,17). És hogy ki Ő, arról saját maga
tesz bizonyságot akkor, amikor János apostol elragadtatásban látja a feltámadott
Urat: „Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és
ímé élek örökkön örökké. Ámen…” (Jel. 1,17-18)

19. céltévesztés hústestének,44
vagy a hús természetének, a saját
személyetek emberi természetének levetése által.45
Kol. 2,12 Eltemettetvén,46
és szellemben hasonlóvá válva Ő vele
együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az
Isten erejébe47
vetett hit által, aki feltámasztotta Őt a halálból, a
halottak közül.48
Kol. 2,13 És titeket, kik holtak valátok a bűnökben,49
akiket halottakká
tettek az elesések, hibás lépések, botlások, baklövések, melléfogások,
4
43
Beteljesedve (pléróma): ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes
beteljesedés. / vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten
valósága /.
4
44
Bűn hústestének (tou szomato) = személy (th szarx) = itt: emberi természet,
vagy a hús természetének) a saját személyetek emberi természetének.
4
45
Mert: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a
körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15) „Mert nem az a
zsidó, aki külsőképpen, szemmel láthatóan az, sem nem az a körülmetélés, ami a
hústesten külsőképpen látható. Hanem az a zsidó, az számít zsidónak, aki
belsőképpen, titkos belsejében az; és a szívnek Szellemben, nem betű szerint
való körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem
emberektől, hanem Istentől van” (Róm. 2,28, 29) „Mert mi vagyunk a
körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban
dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk”. „Ahol nincs többé görög és zsidó:
körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad,
hanem minden és mindenekben Krisztus”.„Mert Őbenne lakozik az istenségnek
egész teljessége testileg, az Ő személyében. És ti Őbenne vagytok beteljesedve,
aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Fil. 3,3; Kol. 3,11). Így
teljesedett be Isten ígérete, amely így hangzott: „És körülmetéli az Úr, a te
Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te
Istenedet teljes szívedből és teljes lényeddel, hogy élj” (5 Móz. 30,6).
4
46
Eltemettetvén (szünthaptó): együtt elhantol valakivel, azaz szellemben
hasonlóvá válik, hasonul.
4
47
Isten erejébe (energeia): cselekvés, hatalom a cselekvésben; munka,
megvalósulás, beavatkozás.
4
48
És így folytatja az apostol: „Avagy nem tudjátok, nem értitek-e hogy mi, akik
bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk,
és szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba:
hogy miképpen feltámasztatott, életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül,
az Atyának dicsősége, fényessége, ragyogása által, azonképpen mi is új életben
járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk,
egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk,
feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm. 6,3-5). Mert: „Hogyha pedig
meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy együtt is élünk Ővele” (Róm. 6,8). A
kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele
együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11). „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és
hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14). A bemeritkezés

20. és a ti hústesteteknek körülmetéletlensége, megelevenített, életre
keltett együtt Ővele, az után, hogy minden eleséseteket megbocsátotta.
Kol. 2,14 Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban
követelményeivel, rendelkezéseivel ellenünk szóló, és tételekbe
foglalt kézírást, az adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és
amely vádolt minket, és azt eltette, eltávolította, eltolta az útból,
odaszegezvén azt a keresztfára, a kínoszlopra.50
következménye: Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel”
(Gal. 3,27).
4
49
Bűnök (paraptóma): hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás.
5
50
És minden újjászületett hívőkből álló közösségnek hirdeti az apostol: „Vele
együtt titeket is megelevenített, életre keltett, feltámasztott, akik megölötten
holtak valátok a ti vétkeitek, hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek és
bűneitek, a céltévesztésetek következtében. Melyekben jártatok, és éltetek egykor
evilág folyása, életmódja szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint.
Igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ama szellem szerint, mely most
az engedetlenség, és hitetlenség fiaiban munkálkodik, működik, és
tevékenykedik. Akik között forgolódtunk egykor, - hisz közéjük tartoztunk mi is
mindnyájan - a mi hústestünk kívánságaiban, amíg hústesti vágyainkban éltünk,
cselekedvén a hústestnek és a gondolatoknak akaratát, hajlamait, és,
születésünknél fogva, emberi természetünk szerint a természetes ösztönök, és
indulatok fiai valánk, mint a többi ember is. De a végtelenül irgalmas Isten
abban mutatta meg isteni természetét, nagy szeretetét irántunk, hogy minket, kik
meg voltunk halva a vétkek, hibás lépések, botlások, elesések, baklövések,
melléfogások miatt, megelevenített, életre keltett együtt a Krisztussal, -
kegyelemből tartattatok meg, és kaptátok a megváltást. Mert Isten kegyelme
által szabadultatok meg, és üdvözültetek. És vele együtt feltámasztott, életre
keltett, és vele együtt ültetett maga mellé a mennyekben minket, Krisztus
Jézusban” (Eféz. 2,1-6). És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük,
amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor
feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz.
1,20). „Hogy miképpen uralomra jutott, és uralkodott, a bűn, acéltévesztés a
halálra, és halált hozva, azonképpen a kegyelem is uralkodjék megigazulás által
az örök természetfeletti életre, az életnek egy más létezési formájára, a mi Urunk
Jézus Krisztusban” (Róm. 5,21) „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi
ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23). „Mert
mikor a hústest szerint éltünk, a törvény által szított, és fölébresztett bűnös
szenvedélyek, és az emiatti fájdalommal járó érzelmek működtek, hatottak, és
dolgoztak testrészeinkben, amelynek velejárói: baj, csapás, szenvedés, hogy
gyümölcsöt érleljenek a halálnak. Most pedig felszabadultunk, mentesültünk,
feloldoztattunk, megszabadultunk a törvénytől, a törvény hatálya alól,
minekutána meghaltunk a törvény számára, amely által lekötve tartattunk, és
ami fogva tartott bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában,
újszerűségében, és új voltában, és nem a betű óságában. S ezért új Szellemben

21. Kol. 2,15 Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat,
őket bátran mutogatta,51
diadalt vévén52
rajtuk. És a legyőzött
hatalmakat diadalmenetben tette közszemlére, így legyőzöttekként a
győztes nép előtt „mutogatta”, megcsúfolta, nyilvánosan
kipellengérezte, megszégyenítette. Diadalmaskodott rajtuk, diadalt
vett fölöttük= legyőzte, leigázta őket, s ennek nyílt jelét is adta.53
szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában” (Róm. 7,5-6) „Igaz beszéd ez.
Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11) „Avagy
nem tudjátok-é, és nem értitek, hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba,
az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, és szellemben hasonlóvá váltunk
azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott,
és életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége
fényessége, ragyogása, ereje által, azonképpen mi is új, ismeretlen, szokatlan,
meglepő, természetfeletti életben járjunk. Mert ha az ő halálának
hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk, egybenőttünk, és egyesültünk,
bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, feltámadásával is összenőttekké
leszünk, egyesülünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett,
oszlopra feszíttetett, hogy megerőtelenüljön, és teljesen működésképtelenné,
erejét vesztetté legyen a bűnnek teste, a céltévesztett én. És megsemmisüljön,
elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló, a céltévesztett
test az én, hogy ezután ne legyünk rabszolgája, és ne szolgáljunk a bűnnek, ne
legyünk a céltévesztés rabszolgái” (Róm. 6,3-6).
5
51
Bátran mutogatta (parrészia deigmatidzó): a legyőzött hatalmakat
diadalmenetben tette közszemlére, így legyőzöttekként a győztes nép előtt
„mutogatta”, és megcsúfolta.
5
52
Diadalt vévén [(thriambeuó): aki diadalmaskodott rajtuk, diadalt vett
fölöttük= legyőzte, leigázta őket, s ennek nyílt jelét is adta. Győztes
hadvezérként, mint legyőzötteket diadalmenetben felvonultatta.
5
53
Amikor a hetven tanítvány győztesként visszatért az Úrhoz: „Ő ezt mondta
nekik: Látám a sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. Ímé adok néktek
hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden
erején; és semmi nem árthat néktek” (Luk. 10,18-19). Az Úr Jézus mielőtt elindult
a szenvedés útján, így szólt: „Most van e világ kárhoztatása, most megy végbe
az ítélet e világ felett; most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31). És hogy mi
a világ ítélete, azt a Szent Szellem fogja kijelenteni: „És Ő, a Szent Szellem,
mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében, és leleplezi a
világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet: az ítélet pedig az, hogy
e világnak fejedelme megítéltetett” (Ján. 16.8.11) „Azért beszéltem ezeket néktek,
hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de
bízzatok: én legyőztem a világot, és a világ legyőzve áll alattam” (Ján. 16,33) Pál
apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mit kell tenni Krisztus
népének: „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az
ördögnek minden ravaszságával, minden mesterkedéseivel szemben. Mert nem

22. Kol. 2,16 Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért,
avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat,54
a heti pihenőnap, a világi
elfoglaltságoktól való megnyugvás dolgában.55
Kol. 2,17 Melyek csak árnyékai56
a következendő, a jövendő
dolgoknak, de teljes lényetek, személyetek, az énetek a Krisztusban
van.57
Kol. 2,18 Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra,
főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében
vér és hústest ellen van nékünk tusakodásunk, harcunk, hanem a fejedelemségek
ellen, a hatalmasságok, az erők és hatalmak ellen, ez élet sötétségének
világbírói, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a
magasságban vannak” (Eféz. 6,11-12)
5
54
Szombat [(sabbat): nyugalom) a heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól
való megnyugvás.
5
55
Egymást se ítélgessétek: „Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehet; a
hitben erőtlen, aggályos, gyönge pedig zöldséget eszik. Aki mindent megeszik,
ne vesse meg, ne nézze le azt, aki nem eszik meg mindent; és aki nem eszik, ne
ítélje el azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta, és a magáénak tekinti őt. Te
kicsoda vagy, hogy elítéled, megbírálod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának
áll vagy esik. Saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el. De meg fog állani a talpán,
mert az Úr által képes, hogy megálljon. Hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy
megerősítse, és felállítsa. Emez az egyik napot különbnek, - vagyis ünnepnek
gondolja, és tartja - a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart.
Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Mindegyik legyen határozott a
maga meggyőződésében. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: Aki az egyik napot
megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg és aki nem ügyel a napra, az Úrért
nem ügyel. Aki eszik, az Úrért, és az Úrra való tekintettel eszik, mert hálákat ad
az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért, az Úrra való tekintettel nem eszik, és az
is hálákat ad az Istennek. Mert az Isten országa, Isten királysága, uralma nem
evés, nem ivás, nem eszem-iszom, és nem ételben, nem italban áll, hanem
megigazultság, békesség, és boldogság, boldogulás, jókedv, és vidámság, a
Szent Szellemben” (Róm. 14,2-6.17). Mert: „Az étel pedig nem változtat Istenhez
való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk,
abból sem lesz előnyünk” (1Kor. 8,8). Csak az a fontos: „Hogy többé ne legyünk
gyermekek, kiket ide s tova-hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az
embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk
Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Ef. 4,14-15). És: „Különféle idegen tanításoktól
ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik
meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok,
akik velük élnek” (Zsid. 13,9). Hiszen: „Az eledelek a hasnak és a has az
eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli…” (1
Kor. 6,13).
5
56
Árnyékai (szkia): Itt: a jövendőnek az árnyéka, árnyképe, mint a valóságra
homályosan utaló jel.

23. tetszeleg magának, aki látomásokkal foglalkozik és dicsekszik, aki
látomások után indul, érzékies hústesti gondolkodásában ostobán
felfuvalkodva.58
Kol. 2,19 S elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész
testet, az egész személyt inakkal és izmokkal, s Isten szerint való
növekedéséről is ő gondoskodik.59
Kol. 2,20 Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért
vállaltok, és miért vesztek magatokra olyan kötöttségeket, és
szabályokat, mintha még a világban élnétek, amelyek csak az e világ
szerint élőkre kötelezők.60
5
57
A törvény szerint: „… minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására
rendelnek…Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának
szolgálnak...” (Zsid. 8,3.5). „Minthogy a törvényben az eljövendő javaknak csak
árnyéka, és nem maga a dolgok képe van meg, nem a mennyei dolgok valóságos
alakját tartalmazza, ennél fogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket
esztendőnként szüntelenül visznek, és rendszeresen bemutatnak, sohasem képes
tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsid. 10,1).
5
58
János apostol elragadtatásban látja mindazt, ami volt, van és lesz, és mindezt
egy angyal – aki mellé adatott – mutatta meg neki: „És leborulék annak lábai
előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Vigyázz, ne tedd; szolgatársad vagyok
néked és a te atyádfiainak, a te testvéreidnek, akikben a Jézus bizonyságtétele
megvan. Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság
szelleme” (Jel. 19,10.) „És én János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam: és
mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, aki
nékem ezeket megmutatta vala. Az pedig monda nékem: Vigyázz, ne tedd; mert
szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a te testvéreidnek, a
prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit, igéit. Az Istent
imádd” (Jel. 22,8-9).
5
59
Hanem: „Inkább igazságban, és szeretetben kell élnünk, hogy egyre inkább
összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja és
összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz
szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát szeretetben”
(Eféz. 4,15-16) Mert: „Ti pedig a Krisztus teste, teljes lénye vagytok, és egyenként
annak tagjai” (1 Kor. 12,27) Isten: „… Őt tette mindeneknek fölötte az
anyaszentegyháznak, az eklézsiának, a kihívottak közösségének fejévé, Mely az
Ő teste, az Ő lénye, teljessége Őnéki. Amely telítve van azzal, aki mindeneket
betölt mindenekkel. Aki mindenben mindent teljessé tesz” (Eféz. 1,22-23).
6
60
Hiszen Ő az: „Aki adta, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért, a
céltévesztésünkért. Hogy kiszabadítson, kiragadjon, kimentsen, kivegyen,
kiemeljen minket magának e jelenvaló gonosz, nyomorúságos, nehéz, szűkös,
tökéletlen, alkalmatlan, beteg, káros, veszélyes, ellenséges, züllött világból, a
jelen világ gonoszságából, ebből a gonosz létkorból, az Istennek és a mi
Atyánknak akarata, rendelése, elhatározása szerint” (Gal. 1,4). Mert amikor még
mi is: „… kiskorúak, gyermekek valánk, a világ elemei, és haszontalan emberi
szabályok alá voltunk vettetve szolgaként, a világ alapszabályainak

24. Kol. 2,21 Ne fogd meg, ne is nyúlj hozzá, meg se kóstold, meg se
ízleld, még csak ne is illesd, és ne érintsd.
Kol. 2,22 Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben
elpusztuljanak, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Csak emberi
parancsokról és tanításokról van szó.
Kol. 2,23 Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta
istentiszteletben, az önkényes vallási gyakorlatokban és
alázatoskodásban, és a test, és egész valótok gyötrésében, és
sanyargatásában; de nincs bennük semmi becsülni való, semmi értéke
és haszna nincs, mivelhogy csak a hústest, az érzéki test hízlalására, és
kielégítésére szolgálnak, és öntelt felfuvalkodottsághoz vezetnek.61
rabszolgaságában. De most már ismeritek Istent - vagy sokkal inkább: Isten
ismert meg benneteket. De akkor miért tértetek vissza azokhoz az erőtlen és
gyarló, nyomorúságos alapszabályokhoz? Talán újra azok rabjai akartok lenni?
Hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok
ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni)?” (Gal. 4,3.9)
6
61
Mert vannak: „Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való
tartózkodást, és bizonyos ételek élvezetét, melyeket Isten teremtett hálaadással
való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot. Mert
Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással
élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által” (1 Tim. 4,3-5)
Pedig az Úr Jézus már kijelentette: „Mégsem értitek-e, nem gondoltok arra, és
nem tudjátok, és nem fogjátok fel, hogy minden, ami a szájon bemegy, a
gyomorba jut, azután pedig kiürül onnan, és az árnyékszékbe kerül? (Mát. 15,17)
Hiszen: „Az eledelek a hasnak, és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten
pedig mind ezt, mind amazokat eltörli, haszontalanná, teljesen
működésképtelenné teszi. A test, a teljes valótok azonban … az Úrnak
rendeltetett, és az Úr a testnek, egész valótoknak” (1 Kor. 6,13). „Nagy áron
vétettetek meg. Nagy váltságdíjat fizetett értetek, ezért ne legyetek embereknek
rabszolgái” (1 Kor. 7,23) És az Úr Jézus ezek következményeiről így szól: „Ez a
nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van
tőlem. Pedig hiába, hasztalanul, eredménytelenül, ostobán, tévesen, hamisan
tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek
parancsolatai” (Mát. 15,8-9) Pedig: „A parancsolatnak vége, és célja pedig a
tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz, képmutatás nélküli hitből fakadó
szeretet. Melyektől némelyek eltévelyedvén, elfordultak ezektől, és hiábavaló
beszédre hajlottak, és üres fecsegésre adták magukat: Kik törvénytanítók
akarván lenni, de nem értik, sem azt amiket beszélnek, sem amiket erősítgetnek,
amit bizonygatnak” (1 Tim. 1,5-7) „E bizonyság, és ez a vélemény igaz: annak
okáért fedd őket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek, hogy egészséges
legyen a hitük. Nem ügyelvén zsidó mesékre, ne foglalkozzanak zsidó
mondákkal, mítoszokkal, és az igazságot megvető, és az igazságtól elfordult
emberek parancsolataival. Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek
és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett, sőt szennyes azoknak
mind elméjük, mind lelkiismeretük. Vallják, hogy Istent ismerik, de

25. Kolossé 3 fejezet A KrisztusbAn elrejtett életünK
Kol. 3,1 Annakokáért ha feltámadtatok, ha életre keltetek a
Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az
Istennek jobbján ülvén,
Kol. 3,2 Az odafelvaló dolgokkal, a mennyeiekkel törődjetek,62
azokon
elmélkedjetek, nem a földieken.63
Kol. 3,3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a
Krisztussal az Istenben.
Kol. 3,4 Mikor a Krisztus, Aki a mi életünk, megjelenik,64
láthatóvá
lesz, akkor majd ti is, Ővele együtt megjelentek megdicsőülve,65
fényben, ragyogásban és vele együtt láthatókká lesztek,
megmutatkoztok.66
cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy utálatosak és hitetlenek, és engedetlenek
és minden jó cselekedetre méltatlanok, és teljesen alkalmatlanok” (Tit. 1,13-16)
„Mert a test gyakorlásának, edzésének, és az aszkétizmusnak kevés haszna van;
de az Istenhit mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek
ígérete” (1 Tim. 4,8). „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg
tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni”
(Gal. 5,1) „Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint
éljétek a hústestben hátralevő időt” (1 Pét. 4,2) Hát: „Kérlek, és buzdítalak,
bátorítalak azért titeket atyámfiai, testvéreim az Istennek irgalmasságára, és az
Isten könyörülete által, hogy szánjátok oda, mutassátok be, adjátok, és állítsátok
oda a ti testeiteket, a teljes lényeteket, személyeteket élő, szent és Istennek
kedves, Neki tetsző, és elfogadható áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket. Ez
legyen a ti szellemi dicsőítésetek, hódolatotok, igeszerű istentiszteletetek, s így a
ti szolgálatotok okos legyen. És ne szabjátok magatokat, ne igazodjatok, ne
legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok, és ne idomuljatok e világhoz, ehhez a
létkorhoz. Hanem változzatok el, alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg
magatokat a ti elméteknek, a ti értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek,
vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének megújulása
által, és gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy, hogy
megvizsgáljátok, és felismerjétek, megítélhessétek, megválasszátok, és azt
próbálgassátok, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mi a
helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,1-2).
6
62
Törődjetek (phroneó): gondolkodjatok; vágyakozzatok, az kösse le a
figyelmeteket; egy cél felé irányultan törekedjetek a cél elérésére, és ne
engedjétek magatokat semmitől eltéríteni. (szinte szemellenzősen halad).
663
Föld (gé): föld, mint látható világ; földi ország.
6
64
Megjelenik (phaneroó): láthatóvá lesz.
6
65
Megdicsőülve (doxa): fényben, ragyogásban.
6
66
Mert az Úr: „Minket, kik meg voltunk halva az eleséseink miatt,
megelevenített, életre keltett együtt a Krisztussal, - kegyelemből kaptátok a
megváltást, és kegyelemből tartattatok meg. – Krisztusnak kegyelme által
megszabadultatok, üdvözültetek. És vele együtt feltámasztott, életre keltett és

26. Kol. 3,5 Öldököljétek67
meg, adjátok halálra azért a ti földi, testi
tagjaitokat,68
a régi emberi természetet és annak minden
megnyilvánulását. Paráznaságot, azaz házasságtörést, fajtalanságot,
prostitúciót, tisztátalanságot,69
bujaságot,70
szenvedélyt, gonosz71
kívánságot, rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas,
értéktelen, haszontalan vágyakat, kívánságokat, szenvedélyt,
gerjedelmet, és a fösvénységet, a kapzsiságot, mohóságot, a
telhetetlenséget, meg a gazdagság után való vágyakozást, ami
bálványimádás, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája.72
vele együtt ültetett maga mellé a mennyekben minket, Krisztus Jézusban” (Eféz.
2,5-6). Tehát: „Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért
vállaltok, és miért vesztek magatokra olyan kötöttségeket, olyan szabályokat, -
mintha még a világban élnétek - amelyek csak az e világ szerint élőkre
kötelezők” (Kol. 2,20). Mert nemcsak meghaltatok, hanem Vele együtt el is
temettettek: „Eltemettetvén és szellemben hasonlóvá válva Ő vele együtt a Szent
Szellembe való bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten
erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból, a halottak közül. És titeket,
akiket halottakká tettek az elesések, hibás lépések, botlások, baklövések,
melléfogások, és a ti hústesteteknek körülmetéletlensége, megelevenített, életre
keltett együtt Ővele, az után, hogy minden elesésünket megbocsátotta” (Kol. 2,12-
13). És így folytatja az apostol: „Avagy nem tudjátok-é, és nem értitek, hogy mi,
akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, azaz a Szent szellembe, az Ő - Jézus -
halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, és szellemben hasonlóvá váltunk
azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott,
életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége,
fényessége, ragyogása által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő
halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, egybenőttünk,
egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, feltámadásával is
összenőttekké leszünk” (Róm. 6,3-5). Mert: „Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal,
hisszük, hogy együtt élünk továbbra is Ővele” (Róm. 6,8). A kijelentés
megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt
fogunk élni is” (2 Tim. 2,11). „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával
minket is feltámaszt” (1Kor. 6,14) A bemeritkezés következménye: Mert akik
Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27)
6
67
Öldököljétek meg: (nekroó): halálba ad, halottá tesz.
6
68
Tagjaitokat: (melosz) a test, azaz a (szóma = személy) egy-egy funkciót végző
része.
6
69
Tisztátalanság: (akatharszia): szennyes érzületet, mindazt, ami nem
érintkezhet Istennel, aminek nincs helye a megszentelt életben.
770
Bujaság (pathosz): felfokozott érzelmek, szenvedély.
771
Gonosz: (kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos; káros, ártalmas;
értéktelen, haszontalan.
7
72
Már az Úr Jézus így figyelmeztet: „Ha pedig a te jobb szemed
megbotránkoztat téged, és bűnre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz, kelepcébe csal,
távolítsd el azt és vesd el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen, egy

27. Kol. 3,6 Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlen,73
hitetlen,
makacs, csökönyös és lázadó fiaira;
Kol. 3,7 Melyekben ti is jártatok régente. Ti is ezeket tettétek, ilyen
életmódot folytattatok egykor, mikor ezekből állt az életetek.74
Kol. 3,8 Most pedig tegyétek le, hagyjátok el, és vessétek el
magatoktól ti is mindazokat: Haragot, és ne haragudjatok többé
senkire, a fölgerjedést, az indulatot, és a rosszindulatot, rosszakaratot,
és ne dühöngjetek. Gonoszságot, és a rosszaságot; a gyűlölködést és
pusztuljon el, és semmisüljön meg a te testrészeid, a te egész személyed egy-egy
funkciót végző része közül, semhogy egész tested, egész valód a Siralom-
völgyébe vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg, és ejt tőrbe,
botlásba, csal kelepcébe, csábít bűnre téged, hiúsítsd meg, akadályozd meg azt
és dobd el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el, egy pusztuljon el, és
semmisüljön meg a te testrészeid, a te személyed egy-egy funkciót végző része
közül, semhogy egész tested, egész valód a gyehennára vettessék, és a halottak
tartózkodási helyére kerüljön” (Mát. 5,29-30). A Szent Szellem pedig kifejti, hogy
mik azok a cselekedetek, amelyek halálba visznek, és mit kell tenni velük: „És
paráznaság… és bármiféle tisztátalanság vagy fösvénység, vagy nyerészkedés
ne is neveztessék, sőt még szóba se kerüljön ti közöttetek, amint szentekhez illik,
és méltó. Sem undokság, vagy szemérmetlenség, vagy bolond, és ostoba beszéd,
vagy trágárság, vagy kétértelműség, melyek nem illenek. Hanem inkább
hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak,
vagy fösvénynek, vagy nyerészkedőnek, ki bálványimádó, nincs öröksége a
Krisztusnak az Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon, meg ne
tévesszen üres beszédekkel, mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség, és
engedetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek, és ne vegyetek
tehát részt ezekben” (Eféz. 5,3-7). Ezek mind a hústest indulatai: „Mert a hústest
kívánsága a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig
egymással ellenkeznek, és viaskodnak, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket
akartok. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a hústestet megfeszítették indulataival,
szenvedélyeivel és kívánságaival együtt” (Gal. 5,17.24). „Mert, ha hústest
kívánata szerint éltek, meghaltok. Mert minden bizonnyal be fog következni a
halálotok. De ha a hústest cselekedeteit a Szellem által megöldöklitek, és a
halálba viszitek, ha halálra juttatjátok, éltek” (Róm. 8,13). „Avagy nem tudjátok-
e, hogy igazságtalanok, gonoszok, hamisak nem örökölhetik Istennek országát?
Ne tévelyegjetek, és ne ámítsátok, és ne csaljátok meg, ne ejtsétek tévedésbe
magatokat, és ne vezessenek félre titeket. Se paráznák, se kicsapongók se
bálványimádók, se kép - szolgálók vagy - imádók. Se házasságtörők, se pulyák,
se kéjencek, elpuhultak, sem természetellenes célokra tartott férfiak. Se
férfiszeplősítők, azaz férfiakkal paráználkodó - közösülők. Se lopók, se tolvajok,
se telhetetlenek, se kapzsi, fösvény, nyerészkedő, haszonlesők, se részegesek, se
szidalmazók, átkozódó, rágalmazó, gyalázkodó, káromkodó, gúnyolódók, se
ragadozók, rablók, harácsolók, zsarolók nem örökölhetik Isten országát” (1 Kor.
6,9-10). „Kerüljétek, és tartsátok távol magatoktól, és távoztassátok el a
paráznaságot, a prostitúciót, szajhaságot - beleértve a házasságtörést és a

28. szátokból az istenkáromlást, rágalmazást, az ocsmány beszédet, az
átkozódást, és a gyalázatos,75
mocskos, trágár beszédet.
Kol. 3,9 Ne hazudjatok egymás ellen és egymásnak, mivelhogy
levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel, és szokásaival
együtt.76
Kol. 3,10 És felöltöztétek amaz új embert, aki Teremtőjének
képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt, a
teljes megismerésig:
vérfertőzést, - és a bálványimádást. Minden bűn, és minden tévedés, hiba, vétek
melyet az ember cselekszik, amit elkövet, a testen, a teljes lényünkön kívül van.
De aki paráználkodik, prostitúciót, szajhaságot művel, bálványt imád, a maga
teste, a teljes lénye ellen vétkezik, és eltéveszti, elhibázza a célpontot” (1 Kor.
6,18). Mert a paráznaság – akár fizikai, akár szellemi, vagyis bálványimádás, a
test cselekedete. Arról pedig azt mondja az Úr: „Ne tévelyegjetek, Isten nem
csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő
hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a Szellemnek, a
Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8). Mi is ilyenek voltunk, amíg a világban
éltünk: „Akik között forgolódtunk egykor, és közéjük tartoztunk mi is mindnyájan
a mi hústestünk kívánságaiban, amíg hústesti vágyainkban éltünk, cselekedvén a
hústestnek és a gondolatoknak akaratát, hajlamait, és születésünknél fogva,
emberi természetünk szerint haragnak fiai valánk, mint a többi ember is” (Eféz.
2,3). Mert: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a
másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát.
6,24). Ezért: „Vessétek le az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz
szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik; Aki romlásba rohan a
megtévesztő, csalárd és gonosz kívánságok miatt, és akit a saját vágyai rossz
irányba vezetnek. Megújuljatok pedig a ti elméteknek, a ti bensőtöknek szelleme
szerint, És felöltözzétek amaz új, ismeretlen, szokatlan, meglepő embert, mely
Isten szerint teremtetett igazságban, hit által való megigazulásban, és
valóságos szentségben” (Eféz. 4,22-24). Ne a régi életvitelek szerint éljetek:
„Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a hústestet ne tápláljátok a
kívánságokra, és ne dédelgessétek, és ne úgy gondozzátok - ápoljátok -
hústesteteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen” (Róm. 13,14). Hanem: „Mint
engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz,
amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem amiképpen szent az, aki
elhívott titeket, ti is szentek, elkülönültek legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-
15). És ezt akkor tudjátok megtenni, ha bemerítkeztetek Szent Szellembe: „Mert
mindannyian akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel, Őt
öltöttétek magatokra” (Gal. 3,27). „hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten
akarata szerint éljétek le hústesti életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2). Hiszen ha
már Krisztus Jézusba bemerítkeztetek, akkor már: „… felöltöztétek amaz új
embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki
teremtette azt, és aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre
jobban megismerje Őt” (Kol. 3,10). „Azért mindenki, aki Krisztusban van, új,
szokatlan, meglepő teremtés, egy új teremtmény; a régiek, az eredeti, kezdeti, ősi

29. Kol. 3,11 Ahol nincs többé görög, pogány és zsidó,77
körülmetélt és
körülmetéletlen, idegen,78
scithiai, rabszolga, szabad,79
kötelékektől
mentes, hanem minden a Krisztus, és mindenekben Krisztus van.80
Kol. 3,12 Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai,81
kedvencei. Szentek,82
Istennek szenteltek, és a világtól Isten számára
elkülönítettek és szeretettek,83
- Mert Isten teljesen összekötötte magát
veletek, hogy eggyé legyetek vele - könyörületes, a nyomorúságban,
elmúltak, a régi megszűnt, tovatűnt, ímé, újjá lett minden, mert valami új
valósult meg, új jött létre, új állt elő” (2 Kor. 5,17). „Mert az Ő alkotása, az Ő
remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre,
amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk, és azok szerint
éljünk” (Eféz. 2,10).
7
73
Engedetlenség (apeitheia): hitetlenség, engedetlenség; makacsság; csökönyös
és lázadó.
7
74
És így folytatja az apostol: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek,
tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és
irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3). De:
„Bizony elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint
kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban,
tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek” (1 Pét. 4,3). Mert
bizony ti is így éltetek: „Melyekben jártatok, és éltetek egykor evilág folyása,
életmódja szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint. Igazodva a
levegő birodalmának fejedelméhez, ama szellem szerint, mely most az
engedetlenség, és hitetlenség fiaiban munkálkodik, működik, és tevékenykedik.
Akik között forgolódtunk egykor, - hisz közéjük tartoztunk mi is mindnyájan -
amíg hústesti vágyainkban éltünk, cselekedvén a hústestnek és a gondolatoknak
akaratát, hajlamait, és születésünknél fogva, emberi természetünk szerint a
természetes ösztönök, és indulatok fiai valánk, mint a többi ember is” (Eféz. 2,2-
3).
7
75
Gyalázatos (aiszkhrologia): mocskos, ocsmány, trágár.
7
76
És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés a minden korban élő, újjászületetett
ember számára: „Minden mérgesség, keserűség és fölgerjedés, indulat, düh,
bosszúság és harag, vagy haragtartás és lárma, kiabálás, szóváltás és
káromkodás, szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés kivettessék
közületek, és legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Soha ne
kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne
átkozódjatok” (Eféz. 4,31). Hanem: „vessetek le, és tegyetek hát félre minden
gonoszságot, romlottságot, rosszindulatot, minden álnokságot, ármánykodást,
ravaszságot, csalást, cselt, körmönfontságot, képmutatást, megtévesztést,
színlelést, irigykedést, rosszakaratot, becsmérlést, féltékenységet, és minden
rágalmazást, megszólást, és gonosz beszédet” (1Pét 2,1). És: „Ne szóljátok meg,
ne rágalmazzátok egymást atyámfiai, testvéreim. Aki megszólja, vagy
rágalmazza atyjafiát, testvérét, és aki ítélkezik felette, az a törvény ellen szól az
a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója,