Kérés Filemonhoz, fogadja vissza rabszolgáját, aki most mát testvére Krisztusban.

1. Pál Apostolnak Filemonhoz írt levele
i
Görögből fordította: dr Gyenis Jánosné.
Filemonhoz1. fejezet: Címzés, és üdvözlés
Filem. 1,1 Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timóteus az atyafi, a
testvér, írják e levelet Filemonnak, a mi Isten szerinti szeretettel,
nagyon szeretett drága testvérünknek és munkatársunknak,
Filem. 1,2 És Appiának, a mi testvérünknek, a szeretettnek, és
Arkhippusnak, a mi bajtársunknak és harcostársunknak, és a te
házadnál, a te otthonodban való gyülekezetnek, a kihívottak
közösségének, az eklézsiának:
Filem. 1,3 Kegyelem1
néktek és békesség2
Istentől, a mi Atyánktól, az
Úr Jézus Krisztustól.
Filem. 1,4 Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged
az én imádságaimban,
Filem. 1,5 Mert hallom a te Isten szerinti szeretetedet és ama te hitedet
mely van benned, és hogy milyen hűséges vagy az Úr Jézushoz, és
mennyire szereted azokat, akik Istenhez tartoznak.3
1 Kegyelem (kharisz):olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságothoz.
Szószerinti jelentése: öröm. Valaki igyekszik másoknak örömet okozni.
Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné. „Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása azember iránt” Így is megfogalmazhatjuk:
A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása
az emberért, az emberen és az emberben.
2 Békesség (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség;
jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,
mégpedig mind az egyén, mind a közösségvonatkozásában.
3 Az apostolminden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és
minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk, így
imádkozik, hálát adva a Korinthusibeliekért: „Hálát adok értetek Istennek
mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1
Kor. 1,4). A Rómabeliekért: „Először is hálátadok az én Istenemnek Jézus
Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van” (Róm.
1,8). A Thessalonikabeliekért: „HálátadunkazIstennek mindenkor
mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban;mert
szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő
munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől
táplált reménységetek állhatatosságát” (1 Thess. 1,2-3). Az Efézusbeliekért:
„Annakokáértén is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez
való szerelmeteket, Nem szűnöm meg hálátadnitiérettetek, emlékezvén reátok

2. az én könyörgéseimben” (Eféz. 1,15-16). A Kolosnébeliekért: „Hálátadunkaz
Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkorti értetek
könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a
szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4). A Filippibeliekért:
„És azért imádkozom és könyörgök, hogy a ti Isten szerinti szeretetetek még
jobban-jobbangyarapodjon, és bővölködjön Istenismeretben. Az Ő teljes, és
igazi megismerésében, felismerésében, és megértésében, megtapasztalásában,és
mindenféle észlelésben, és érzékelésben. Hogy megítélhessétek, és el tudjátok
dönteni és bírálni, hogy mi a rossz és mi a jó, mi a helyes, a lényeges, a fontos.
És az eltérő dolgokat meg tudjátok vizsgálni. Hogy legyetek napfény tiszták,
egyértelműek, kifogástalanok, feddhetetlenek, minden hamisságtólmentesek és
botlás nélkül valók. Megütközést nem keltők, meg nem botránkoztatók, nem
tévútra vezetők, nem eltévelyítők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat, a
Krisztusnak napjára. Teljesek lévén a megigazulásnak gyümölcsével, és hasznos
eredményével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére,
magasztalására, és dicséretére” (Fil. 1,9-11) És azért imádkozik, hogy az az Isten
szerinti szeretet növekedjen bennetek, amely: „… hosszútűrő, nagyon türelmes,
szó szerint: haragosindulatotmegfékez. Jóságos, kedves, szeretetre méltó. A
szeretet nem irigykedik, nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng, nem lép fel
vetélytársként. A szeretet nem kérkedik, nem dicsekszik, nem henceg, nem
fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik, nem gőgös, nem fújja fel magát.
Nem cselekszik éktelenül, nem illetlen, nem tapintatlan,nem viselkedik bántóan.
Nem nagyravágyó, nem keresi a maga hasznát, a maga érdekeit, javát. Nem
gerjed, nem lobban haragra,nem bőszül fel, nem válik ingerültté. Nem rója, és
nem számítja fel, nem tartja számon a gonoszt, a rosszat, a sérelmet. Nem
gondol rosszra. Nem örül, és nem örvendezik a hamisságnak,
igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt örül, és örvendezik az
igazsággal. Örömétaz igazság, a valóság, Isten igéjének győzelmében leli.
Mindentelfedez, eltakar, csenddel elleplez, és szó nélkül eltűr, türelmesen
elvisel, elhallgat, magábantart. Mindenthiszen, mindig bizakodik. mindent
elvárva remél. Mindenteltűr, elvisel, elszenved, teher alatt marad, kitartással
tűr, mindenben állhatatos, hosszútűrő, nagyon türelmes. Szó szerint: haragos
indulatotmegfékez, jóságos, kedves, szeretetre méltó. A szeretet nem irigykedik,
nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng; nem lép fel vetélytársként. A
szeretet nem kérkedik, nem dicsekszik, nem henceg, nem fuvalkodik fel, nem is
kevély, nem pöffeszkedik, nem gőgös, nem fújja fel magát. Nem cselekszik
éktelenül, nem tapintatlan, nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó;nem
illetlen, nem keresi a maga hasznát, a maga érdekeit, a maga javát; nem gerjed
és nem lobban haragra,nem bőszül fel; nem válik ingerültté, nem rója, és nem
számítja fel, és nem tartja számon a gonoszt, a rosszat, a sérelmet, és nem
gondol rosszra. Nem örül, és nem örvendezik a hamisságnak, a gonoszságnak,
igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt örül és örvendezik az
igazsággal; örömét az igazság, a valóság, Isten igéjének győzelmében leli.
Mindentelfedez, eltakar, csenddel elleplez, szó nélkül eltűr, türelmesen elvisel;
elhallgat, és magábantart. Mindenthiszen és elhisz; mindig bizakodik, mindent
elvárva remél, mindenteltűr, elvisel, elszenved, teher alatt marad;kitartással

3. Filem. 1,6 Azért imádkozom, hogy a hitünkben való közösséged, és a
benned élő hit vezessen el téged azoknak a jó dolgoknak a teljes
felismerésére, ami a mienk a Krisztusban.5
Filem. 1,7 Mert sok örömünk és vigasztalásunk van, és sok bátorítást
kapunk a te Isten szerinti szeretetedben, hogy a szenteknek szívei,
bensői megvidámodtak és felüdültek te általad atyámfia, testvérem.
Filem. 1,8 Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban,
megparancsolni néked azt, ami illendő, és ami kötelességed volna;
Filem. 1,9 De a szeretetért inkább kérlek. Ilyen lévén én Pál, a
megvénhedett, most pedig megkötözött foglya is a Jézus Krisztusnak;
Filem. 1,10 Kérlek téged az én fiamért, akit fogságomban szültem,
akinek bilincseimben adtam életet, Onésimusért,
Filem. 1,11 Aki egykor tenéked haszontalan és hasznavehetetlen
szolgád volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos, és
használható és nagyon drága lett,
Filem. 1,12 Kit visszaküldöttem; te pedig úgy fogadd őt, mint az én
szívemet!
Filem. 1,13 Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted
szolgáljon, és segítségemre legyen nékem az Evangéliumért
szenvedett fogságomban;
Filem. 1,14 De a te megkérdezésed és beleegyezésed nélkül semmit
sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből,
tűr, mindenben állhatatos. A szeretet soha el nem fogy, nem szűnik meg soha,
nem múlik el, alább nem hagy, nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül
ki” (I Kor. 13,4-7). És az apostolkéri Istent: „… hogy a mi UrunkJézus Krisztus
Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás
Szellemét, hogymegismerjétek őt. És világosítsa meg szellemi szemeteket, hogy
meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag aző
örökségének dicsősége a szentek között. És milyen mérhetetlenül nagyaz ő
hatalma rajtunk, hívőkön…„ (Eféz. 1,17-19). De a Szent Szellem azt is kijelenti,
hogy az ismeretben való gyarapodásnak mi a feltétele: „Hálátadokértetek
Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban
adatott. Mert a vele valóközösségben mindenben meggazdagodtatok,minden
beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról valóbizonyságtétel
megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6).
5 És így folytatódik a kijelentés: „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak
kegyelmét, hogy gazdag lévén, mégis teljesen szegénnyé lett érettetek, hogy ti az
ő szegénysége által meggazdagodjatok, ezzel mutatta meg, mennyire szeret
benneteket” (2 Kor. 8,9). „Ő ugyanisminden tekintetben Isten volt, mégsem
ragaszkodott ahhoz, hogy Isten. Azzal, hogy rabszolga alakjátöltötte fel, s
emberi hasonmásbaöltözött, üressé tette magát, mindenrőlönként lemondott, és
beleegyezett abba, hogyszolga legyen. Amikor a Földön megszületett és
emberré lett, valóban olyan is volt, mintegy szolga” (Fil. 2,6-7).

4. hanem szabad akaratból való legyen, hogy ne kényszerből tegyél jót,
hanem saját elhatározásodból.
Filem. 1,15 Mert talán azért vált meg és szakadt el tőled ideig-óráig,
és azért hagyott el téged rövid időre, hogy őt, mint örökkévalót kapd
vissza, hogy őt örökre visszanyerd;
Filem. 1,16 Nem úgy immár, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál
nagyobbat, és jóval többet: mint szeretett atyafit, mint kedves
testvéredet, aki nekem is, de sokkal inkább neked, hústesti értelemben
is és az Úrban is szeretett testvéred.
Filem. 1,17 Azért, ha engem részestársadnak, és veled közösségben
lévőnek tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engemet.
Filem. 1,18 Ha pedig valamit vétett ellened, ha valamivel megbántott,
vagy bármivel megkárosított téged, avagy adós és tartozik neked, ezt
nekem ródd fel, mert én kezeskedem érte. Tőlem kérd számon, és azt
nekem számítsd fel, én megfizetem helyette.
Filem. 1,19 Én Pál írtam az én saját kezemmel. Én azt megfizetem,
megadom neked: hogy azt ne mondjam néked, hogy te magaddal is
adós vagy ezen felül nékem, hogy önmagaddal is tartozol nekem.
Filem. 1,20 Igen, testvérem, kérlek, tedd meg nekem ezt a szívességet
az Úrért! Vidámíts fel engem, és nyugtasd meg, üdítsd fel az én
szívemet, - a bensőmet - Krisztusban; szeretnék benned örömet találni
az Úrban!
Filem. 1,21 Bízván a te engedelmességedben, így írtam néked, tudván,
hogy annál, amit mondok, többet is fogsz cselekedni.
Filem. 1,22 Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert remélem,
hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom.
Filem. 1,23 Köszönt téged Epafrás, aki velem együtt raboskodik Jézus
Krisztusért, aki az én fogolytársam a Krisztus Jézusban.6
Filem. 1,24 Továbbá Márk, Aristárkhus, Démás és Lukács, az én
munkatársaim.7
6 A Kolossébeli Epafrás Pál apostollal szolgált, és hű volt Urához az Úr Jézus
Krisztushoz, és tanítójához, Pál apostolhoz, akivel együtt szolgált: „…. Epafrás,
a mi szerelmes, Isten szerinti szeretettel szeretett rabszolgatársunk, aki hűséges,
megbízhatórabszolgája tiérettetek, és ti köztetek a Krisztusnak” (Kol. 1,7). És aki
nem hagyta el az apostolta fogságban sem: „Köszönt titeket Epafrás, ki ti
közületek való, Krisztusnak szolgája, aki mindenkorküzd ti érettetek
imádságaiban, hogymegállhassatoktökéletesen és teljes meggyőződéssel, teljes
bizonyossággal, állhatatosan, célba érkezetten, és megmaradjatokaz Istennek
minden akaratában.Mert bizonyságot teszek ő felőle, hogy sokat fárad, és
keményen küzd érettetek és azokért, kik Laodiceában és Jerápolisban vannak”
(Kol. 4,12-13).

5. Filem. 1,25 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti
szellemetekkel! Ámen.
[Filemonhoz küldetett Rómából az Onésimus szolga által].
i
MELLÉKLET
Appia (előhozó, termékeny; gyümölcsöző).
Arkhippus A (a ló mestere, kocsi hajtó, istállómester). A ló gazdája, lovakon
uralkodó.
Démás (nép kedveltje, a nép férfia, a nép vezetője). (gör. Démétérhez, a ’föld
anyához tartozó’):
Epafrás (szeretetre méltó, kedves; pezsdülő; ékesszóló).
Filemon (szerető, szeretetteljes).
Jézus: (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás;a megváltó) Józsué
neve görög formában.
Krisztus: Felkent.
Lukács napfényes, világos, fényt adó.
Márk (Markosz): védelem.
Onésimus hasznos, hasznot hozó, használható.
Pál: (a kicsi, alacsony, csekély).
Timóteus (Isten dicsősége; valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő). - Istennek
kedves.
7 Márk Pál apostolés Barnabás segítőtársa volt, már a közös szolgálatuk
elkezdésekor: „Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók
zsinagógáiban. Jánosis velük volt, mint segítőtárs” (Csel. 13,5). Péter apostol
úgy ír róla, mint saját fiáról: „Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott
babiloni gyülekezet, és Márk, az én fiam” (1Pét 5:13). Aristárkhus egy
Tessalonikai keresztény volt, aki az apostollal szolgált: „… a Thessalonikabeliek
közül pedig Aristárkhus” (Csel. 20,4). És amikor az apostolt hajón vitték Rómába,
ő az apostollal együtt ment: „Beülvén azért egy Adramittiumbólvaló hajóba, az
Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni, elindultunk, velünk lévén a
macedóniaiAristárkhus, ki Tessalonikából való” (Csel. 27,2). Démás is az
apostollal szolgált, de később így ír róla az apostol: „… Démásengem elhagyott,
e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalonikába…” (2 Tim. 4,10).
Lukács tartott ki végig az apostolmellet, még a római fogság idején is:
„EgyedülLukácsvan velem…” (2 Tim. 4,11).