1. Gyulai László – Lauf László
Bevezetés a vállalkozások finanszírozásába
Szerkesztetlen kézirat
2012.
1

2. Tartalomjegyzék
1. A vállalkozás-finanszírozás alapvetı jellemzıi 4
1.1 A finanszírozási lényege, fontosabb formái 4
1.2 A megjelenítés keretei 8
1.3 Az illeszkedési elv és a finanszírozási stratégiák 12
1.4 A fıbb finanszírozási technikák hatásmechanizmusa 18
2. Az induló vállalkozás finanszírozása 36
2.1 A vállalkozás növekedési pályája 36
2.2 Az egyes szakaszok finanszírozási jellemzıi 36
3. Az érett vállalkozás finanszírozása 44
3.1 A folyó mőködés forrásai 44
3.1.1 Hasonlít-e a háztartás és a vállalkozás finanszírozása? 44
3.1.2 A folyó mőködéshez társítható források 47
3.2 A beruházások finanszírozása 51
3.2.1 A beruházás fogalma és életgörbéje 52
3.2.2 Az értékcsökkenés és az értékcsökkenési leírás 53
3.2.3 A beruházás gazdaságossága 59
3.2.3.1 A pénzáramok becslésének szabályai 60
3.2.3.2 A beruházási pénzáramok szerkezete 62
3.2.3.3 Statikus beruházás gazdaságossági számítások 63
3.2.3.4 Dinamikus beruházás gazdaságossági számítások 64
3.3 A projektfinanszírozás, mint a befektetés finanszírozás speciális esete 69
4. A finanszírozási tevékenység 74
4.1 A finanszírozási terv összeállítása 74
4.1.1 Az állományi és forgalmi szemlélető tervezés alapvetı jellemzıi 74
4.1.1.1 A finanszírozási terv felépítése, idıhorizontja. A gördülı tervezési technika 74
4.1.1.2 Az éves tervezés fıbb sajátosságai 76
4.1.2 Az éves státusz összeállítása 80
4.1.2.1 Az eszköz oldal tervezése 80
4.1.2.2 A meglévı források tervezése 91
4.1.2.3 A pótlólagos hitelszükséglet felmérése 102
4.1.3 Az éves likviditási terv elkészítése 104
4.1.3.1 A bevételek tervezése 104
4.1.3.2 A folyó mőködéssel kapcsolatos kiadások tervszámai 106
4.1.3.3 Az eredményt nem érintı kiadások tervszámai 109
4.1.3.4 A forráshiány (vagy felesleg) felmérése 110
4.1.4 A pénzügyi és számviteli adózott eredmény összehasonlítása 111
4.1.5 Az éves cash flow terv 112
4.1.6 A rövidtávú finanszírozás tervezés 114
4.2 A pótlólagos forrásszükséglet biztosítása 117
4.2.1 A „nyers” terv értékelése 117
4.2.2 A lehetséges intézkedések rendszerezése 118
4.2.2.1 Beavatkozási lehetıségek az eszközök körében 118
4.3.3 Technikai források 120
4.3.4 Kereskedelmi hitelek 120
4.3.5 Bankhitelek 121
2

3. 3

4. 1. A vállalkozás-finanszírozás alapvetı jellemzıi
1.1 A finanszírozási lényege, fontosabb formái
A finanszírozás1 a hétköznapi szóhasználatban legegyszerőbben pénzzel való ellátásként
jellemezhetı. Mind a magánszemélyeknek, mind a vállalkozásoknak anyagi természető
céljaik eléréséhez különféle termékekre és szolgáltatásokra van szükségük, melyek
megszerzéséhez a modern gazdaságban pénzre kell szert tenniük.
A pénz - széles körben elfogadott definícióval - az általános egyenértékes szerepét
tartósan betöltı dologként jellemezhetı. Kialakulásával és fejlıdésével, a gazdaságban
betöltött szerepével, a különféle pénzhelyettesítıkkel számos szakkönyv foglalkozik2.
Témánk szempontjából - a finanszírozás alapvetı jellemzıit áttekintı fejezetben - a
pénz egyetlen tulajdonságáról kell külön is megemlékeznünk, amit röviden idıértéknek
neveznek.
A pénz idıértéke legegyszerőbb megfogalmazásban azt jelenti, hogy
egységnyi mai pénz értékesebb, mint egységnyi jövıbeni pénz.
A pénz idıértékét közelítsük meg egy hitelezı példáján keresztül. Tegyük fel, hogy
hitelezınk 10 millió forintot kölcsönöz3 vállalkozó ismerısének egy évre. Ha esztendı
múltán pontosan a kölcsönzött összeget kapná vissza, akkor az infláció (az árak
emelkedése) miatt bizonyára becsapva érezné magát. Pénzéért kevesebbet vásárolhatna,
mint ma. De ha az árak változatlanok maradnának, akkor sem tőnne elınyösnek az
üzlet, hiszen pénzét bankbetétként elhelyezve jövedelemhez jutott volna.
Mi teszi értékesebbé a mai pénzt? Mindenekelıtt az, hogy tulajdonosa számára
szabadon befektethetı, és ennek révén – a befektetés konkrét formájától és idıtartamától
függıen - kamatra, osztalékra, árfolyam nyereségre stb. tehet szert. Ez a jövedelem
egyrészt az azonnali fogyasztásról való lemondásért, másrészt, a pénz kisebb-nagyobb
mérvő kockáztatásáért nyújt kárpótlást4. Magában foglalja a pénz vásárlóerejének
csökkenésébıl eredı veszteség kompenzációját is.
A pénz idıértéke miatt a különbözı idıpontban járó/fizetendı összegeket nem
szabad közvetlenül összeadnunk! Elıször egy megjelölt idıpontra, leggyakrabban a
mai napra át kell számítani. A mai napra átszámított összeg a pénz jelenértéke,
valamely jövıbeni idıpontra pedig a pénz jövıértéke határozható meg. A jelenérték
szokásos rövidítése az angol elnevezés (present value) alapján PV, a jövıértéké pedig
(future value) után FV. A pénz idıértékét kamatos kamat számítás segítségével
vesszük figyelembe. Ha a mai pénz jövıbeli értékét keressük, akkor pénzünket kamatos
1
A fejezet Gyulai László: Kis- és középvállalkozások üzletfinanszírozása (SALDO, 2011.) c. mőve
felhasználásával készült.
2
Terjedelmi okokból csak két átfogó mővet ajánlunk Olvasóink figyelmébe:
• Baka I., Balogh L., Bánfi T., Kürthy G., Ligeti S., Polgár É., Sulyok-Pap M., Surányi Gy., Száz J., Varga J.:
Pénzügytan (Tanszék Kft., 2009.), valamint
• Vígvári András: Pénzügy(rendszer)tan : alapvetı ismeretek rendhagyó megközelítésben (Akadémiai Kiadó,
2010.)
3
(A hitel és a kölcsön fogalmakat ennél a példánál az egyszerőség kedvéért szinonímaként kezeljük.)
4
V.ö.: Illés Ivánné: Társaságok pénzügyei (SALDO, 2002.) 19. old.
4

5. kamattal növeljük, vagyis „felkamatoljuk”, ellenkezı esetben a jövıben várható pénzt
diszkontálással számítjuk vissza mai pénzre.
A jelenérték meghatározása általános alakban a következı képlet segítségével történik:
n
Ci
PV = ∑
i =1 (1 + r / m) m∗n
ahol:
PV = a pénzáramok összesített jelenértéke
Ci = az i-edik idıszak pénzárama
r = éves névleges kamatláb
n = az évek száma
m = a kamatperiódusok száma az éven belül
Látható a képletbıl, hogy a pénz idıértékét alapvetıen az határozza meg, hogy
• mekkora a pénzáram,
• hány év múlva esedékes,
• mekkora az éves névleges kamatláb, továbbá
• hány alkalommal kerül sor a kamat felszámítására egy–egy éven belül
(kamatperiódus).
Nézzük meg egy mini példán, mekkora különbségek keletkeznek a jelenérték
tekintetében a fenti tényezık függvényében. Tegyük fel, hogy öt éven keresztül évente
8000 Ft pénzbevételre számíthatunk. Azt fogjuk bemutatni, hogy 8%-os, illetve 16%-os
névleges kamatláb mellett, különbözı kamat-elszámolási idıszakokat feltételezve
mekkora a pénzáramok együttes jelenértéke.
Év (i) Pénzáram (C) kamatláb (r) = 8% kamatláb (r) = 16%
Kamatperiódusok száma m=1 m=4 m = 12 m=1 m=4 m = 12
1 8000 7 407 7 391 7 387 6 897 6 838 6 824
2 8000 6 859 6 828 6 821 5 945 5 846 5 821
3 8000 6 351 6 308 6 298 5 125 4 997 4 966
4 8000 5 880 5 828 5 815 4 418 4 271 4 236
5 8000 5 445 5 384 5 370 3 809 3 651 3 614
Összesen 31 942 31 738 31 691 26 194 25 603 25 462
Könnyő leolvasni a szabályszerőséget: Minél késıbbi a pénzáram, minél magasabb az
elvárt hozam és minél sőrőbb a kamatelszámolások száma az éven belül, annál kisebb a
jelenérték.
A jövıérték számítás tulajdonképpen a jelenértékszámítás logikáját követi, csak
diszkontálás helyett az egyes pénzáramok a kamatos kamattal növekednek. Általános
képlete:
n
FV = ∑ C i ∗ (1 + r / m) m∗n
i =1
Elızı minipéldánk adatait felhasználva a következı jövıértékek adódnak:
5

6. Év (i) Pénzáram (C) kamatláb (r) = 8% kamatláb (r) = 16%
Kamatperiódusok száma m=1 m=4 m = 12 m=1 m=4 m = 12
1 8000 11 755 11 888 11 919 16 803 17 529 17 710
2 8000 10 884 10 982 11 005 14 485 14 984 15 108
3 8000 10 078 10 146 10 162 12 487 12 808 12 888
4 8000 9 331 9 373 9 383 10 765 10 949 10 994
5 8000 8 640 8 659 8 664 9 280 9 359 9 378
Összesen 50 687 51 049 51 133 63 820 65 629 66 078
Ezúttal az a szabályszerőség, hogy minél késıbbi a pénzáram, minél magasabb az elvárt
hozam és minél sőrőbb a kamatelszámolások száma az éven belül, annál kisebb a
jelenérték.
A pénz idıértékének áttekintését követıen térjünk most vissza tulajdonképpeni témánkhoz, a
finanszírozáshoz. finanszírozás azonban nemcsak pénz segítségével történhet, bár ez a
legáltalánosabb. Finanszírozható egy cég5 úgy is, ha a mőködéséhez szükséges eszközöket
kölcsön kapja, vagy a tulajdonosok véglegesen rendelkezésére bocsátják (apport címén).
Egyéb technikák is léteznek, melyekrıl késıbb lesz szó. A szakembernek tehát a
finanszírozás, ezen belül is a vállalkozás-finanszírozás általánosabb és pontosabb fogalmára
van szüksége, erre szolgál az alábbi definíció:
A vállalkozás-finanszírozás a vállalat mőködéséhez szükséges
források biztosítását jelenti.
A vállalkozás-finanszírozás valójában ennél jóval összetettebb, komplexebb fogalom.
Magában foglalja a forrásigény felmérését, a finanszírozással kapcsolatos döntések
megalapozását, meghozatalát és végrehajtását, sıt hatásuk utólagos visszamérését is. A
finanszírozás különbözı célok megvalósítása érdekében különbözı idıtávokra irányulhat, és
többféle munkaelemet (tervezés, elemzés, gyakorlati megvalósítás) foglalhat magában,
melyek részben egymás után, részben egymással is átfedve nagy gyakorisággal ismétlıdnek.
Definíciónk szerint a vállalkozás-finanszírozás középpontjában a szükséges források
biztosítása áll. A forrásokhoz jutás jellemzı sajátosságokat mutat a kezdı cégeknél, amellyel
majd a 2. fejezetben foglalkozunk. Ezúttal az érett (kifejlett) cégek fıbb finanszírozási
lehetıségeit vesszük számba.
A finanszírozás idıben zajló folyamat. A források egyik természetes osztályozási szempontja
a lejárat. Érett cég esetében a lejárat alapján három forráscsoport különíthetı el.
1.1. sz. táblázat
A források osztályozása a lejárat szerint
Megnevezés Lejárat Példák
Lejárat nélküli források - saját tıke
Hosszú lejáratú források egy éven túl hátrasorolt kötelezettségek, hosszúlejáratú hitelek,
lízing tartozás, kötvény tartozás
Rövid lejáratú források egy éven belül rövidlejáratú hitelek, kapott elılegek, szállítókkal
szembeni kötelezettségek
5
A cég kifejezést a vállalkozással, illetve a vállalat kifejezéssel azonos értelemben, szinonimaként használjuk.
6

7. A finanszírozó egyik alapvetı feladata a lejáró források pótlása. A vállalkozások azonban
rendszerint bıvülni is szeretnének, és ehhez – a meglevıkön túlmenıen - többlet források
bevonására is szükség van. A források szerzése történhet a vállalkozáson belülrıl, illetve
kívülrıl.
A belsı-, más néven önfinanszírozás alapvetı jellemzıje, hogy a forrás megszerzése
érdekében a menedzsmentnek nem kell külsı szereplıhöz fordulnia. A szükséges forrást a
vállalkozás kitermeli, mégpedig
• a nyereség visszaforgatásából és
• az amortizációból, továbbá
• a vagyon átrendezésébıl.
Vegyük sorra a belsı finanszírozás forrásait:
Nyereség visszaforgatása útján annyi forrás keletkezik, amennyi az adózott
eredménybıl nem kerül kifizetésre a tulajdonosoknak. Ez az összeg a mérleg szerinti
eredmény, amely az év végén a saját tıke részét képezı eredménytartalékba kerül.
(Feltéve természetesen, hogy az adózott eredmény összege pozitív.)
Az amortizáció természetes szerepe, hogy a tárgyi eszközökbe és az immateriális
javakba korábban befektetett tıke fokozatosan visszatérüljön. A vállalkozás
ingatlanainak, gépeinek, jármőveinek stb. vásárlására fordított összegek csak úgy
térülnek meg, ha azokat „apró szeletenként” a cég termékeinek (szolgáltatásainak)
eladási árába beépítik. Az amortizáció (magyarul: értékcsökkenés) helyes elszámolása
esetén mire egy-egy tárgyi eszköz és immateriális jószág elhasználódik és/vagy elavul,
addigra vételára megtérül. (A leírás módjától és a maradványérték szerepétıl egyelıre
szándékosan eltekintünk.)
A vagyon átrendezésérıl akkor beszélünk, ha a cég eladja valamely feleslegessé vált
eszközét, és a befolyó bevételbıl vásárol más eszközöket. Ha a céget helyesen
irányítják, akkor alig keletkezik felesleges eszköze, ezért a vagyon átrendezése a belsı
finanszírozásban csak kiegészítı szerepet játszik.
A külsı finanszírozás - nevének megfelelıen - a vállalkozáson kívülrıl származik, mégpedig
vagy a tulajdonosoktól, vagy a hitelezıktıl.
• A tulajdonosok pénzüket vagy eszközeiket rendszerint véglegesen, de legalábbis
hosszabb idıre bocsátják a vállalkozás rendelkezésére. Céljuk, hogy részesedjenek a
vállalkozás vagyonából és jövedelmébıl, ezért ezt a fajta finanszírozást részesedés-
finanszírozásnak is nevezik. Megkülönböztetı jegyei ellenére ide sorolható a 2.
fejezetben részletezett kockázati tıke is.
• A hitelezık az általuk biztosított forrás után többnyire kamatra tartanak igényt. A
hitelezık körébe tartoznak a hitelintézetek, mindenekelıtt a kereskedelmi bankok; a
lízingcégek, a szállítók (ha a tılük vásárolt termékek, illetve szolgáltatások árát utólag
kell kiegyenlíteni) stb. Hitelezıvé válhat a lakosság is, ha vállalati kötvényt vásárol. A
hitelezık a vállalkozástól független piaci szereplık, ezért a hitelezıi finanszírozási
formát idegen finanszírozásnak is nevezik.
• A külsı finanszírozás átmeneti formái is kialakultak, melyekre jellemzı a részesedés
finanszírozás és az idegen finanszírozás jegyeinek egyfajta keveredése (pl. tagi
kölcsön, osztalék elsıbbségi részvény stb.) A pénzügyi innovációk hatására egyre több
átmeneti forma kerül be a hazai gyakorlatba is.
A finanszírozás alapvetı formái közötti eligazodást egy ábrával is szeretnénk megkönnyíteni:
7

8. 1.1. sz. ábra
A vállalkozás-finanszírozás alapvetı formái
Vállalkozás-
finanszírozás
Belsı (vagy ön-) Külsı
finanszírozás finanszírozás
Részese- Idegen Átmeneti
dés-finan- finan- formák
szírozás szírozás
Nyere- Érték- A
ség csökke vagyon Jegy- Kocká- Bank Keres- Tagi
vissza- nés átren- zett zati hitel kedel- kölcsön
forgatás dezése tıke tıke mi hitel
Mind a részesedés-finanszírozásnak, mind az idegen finanszírozásnak sokféle módozata,
változata létezik, melyek közül a fontosabbakkal a késıbbi fejezetekben foglalkozunk.
1.2 A megjelenítés keretei
A finanszírozás - mint a legtöbb tevékenység – jóformán napról napra döntések elé állítja a
szakembereket. Ezek a döntések konkrét megjelenési formáikban, kihatásaikban igencsak
változatosak, azonban van egy fontos közös vonásuk: változást okoznak a vállalkozás
mérlegében, és közvetlenül vagy áttételesen kihatnak a vállalkozás eredményére.
Megítélésük rendszerint a nyereségre gyakorolt hatás alapján történik.
A mérlegben a vállalat vagyontárgyait képezı egyetlen halmaz jelenik meg kettıs vetületben,
rendeltetés és eredet szerint. Bal oldalán azt látjuk, milyen eszközök állnak egy adott
idıpontban a vállalkozás rendelkezésére (pénz, anyag, áru, gép, jármő stb. formájában) és
mekkora ezen eszközök könyv szerinti értéke. A mérleg jobb oldaláról pedig az olvasható le,
honnan származnak ezek az eszközök, illetve a mérleg összeállításakor mibıl finanszírozzuk
ıket. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az eszköz oldal a rendeltetésre, a forrás oldal az eredetre
helyezi a hangsúlyt.
A valóságban a források rotációja miatt egy-egy konkrét eszközt az idı elırehaladtával más
forrás is finanszíroz(hat), mint amibıl valójában vásároltuk. Ha például beruházási hitelbıl
vett a cég egy berendezést, elıfordulhat, hogy a hitel esedékessé válásakor a lejáró bankhitelt
tagi kölcsön bevonásával pótolja. Az is lehet, hogy a saját tıke bıvülése teremti meg
(egyszerre, vagy több év alatt) a törlesztéshez szükséges forrásokat. Mindenesetre az említett
gép forrása a továbbiakban már nem az eredeti beszerzést biztosító beruházási hitel lesz,
hanem – példánknál maradva – a tagi kölcsön vagy a megnövelt saját tıke.
Elızı példánk meggyızıen mutatja, hogy egy mőködı vállalkozásnál az eszközök és
források szinte folyamatos változásai miatt, a finanszírozási tevékenység során nincs értelme
8

9. azt keresni, hogy egy-egy konkrét vagyontárgyat eredetileg mibıl vásároltunk. Be kell érnünk
azzal, hogy a források összessége finanszírozza az eszközök összességét.
A mérleg fı sorairól6 az alábbi séma ad áttekintést:
ESZKÖZÖK FORRÁSOK
Befektetett eszközök Saját tıke
Immateriális javak Jegyzett tıke
Tárgyi eszközök Tıketartalék
Befektetett pénzügyi eszközök Eredménytartalék
Forgóeszközök Mérleg szerinti eredmény
Készletek Céltartalékok
Követelések Kötelezettségek
Értékpapírok Hátrasorolt kötelezettségek
Pénzeszközök Hosszú lejáratú kötelezettségek
Rövid lejáratú kötelezettségek
Aktív idıbeli elhatárolások Passzív idıbeli elhatárolások
E S ZK Ö Z Ö K Ö S S Z E S E N FORRÁSOK ÖSSZESEN
A mérleg ismeretében egyetlen mővelettel meghatározható a vállalkozás-finanszírozás egyik
kitüntetett jellemzıje, a nettó forgótıke. Értékét a következıképpen állapítjuk meg:
Nettó forgótıke = Forgóeszközök – Rövidlejáratú kötelezettségek
A nettó forgótıke azt mutatja meg, hogy a forgóeszközök mekkora részét finanszírozza éven
túli (tartós) forrás. A nettó forgótıke nagysága a finanszírozás stabilitásának7 egyik
fokmérıje.
Az eredménykimutatás egy idıszak bevételeit és ráfordításait veti össze az eredmény
megállapítása céljából. Ha a bevételek meghaladják a ráfordításokat, akkor nyereségrıl,
ellenkezı esetben veszteségrıl beszélünk.
Az eredménykimutatás mind a bevételeket, mind a ráfordításokat strukturáltan tartalmazza, és
különbözı eredménykategóriákat határoz meg. Fıbb összetevıit az alábbi séma szemlélteti8:
1 Értékesítés nettó árbevétele
2 Aktivált saját teljesítmények értéke
3 Egyéb bevételek
4 Anyagjellegő ráfordítások
5 Személyi jellegő ráfordítások
6 Értékcsökkenési leírás
7 Egyéb ráfordítások
8 Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (1±2+3-4-5-6-7)
9 Pénzügyi mőveletek bevételei
10 Pénzügyi mőveletek ráfordításai
6
A fenti séma a Számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény elıírt mérlegtagolásának „A” változatát követi. A saját
tıke részletezése nem teljes, csak a fejezethez nélkülözhetetlen sorokat tüntettük fel. A mérleg részeinek bıvebb
ismertetésére a 4. fejezetben kerül sor. Egyes szakterületek (pl. hitelintézetek, biztosító társaságok) eltérı
felépítéső mérleget használnak.
7
A nettó forgótıke szerepével a következı alpontban bıvebben foglalkozunk.
8
A számviteli törvény 2. sz. melléklete nyomán.
9

10. 11 Pénzügyi mőveletek eredménye (9-10)
12 Szokásos vállalkozási eredmény (±8±9)
13 Rendkívüli bevételek
14 Rendkívüli ráfordítások
15 Rendkívüli eredmény (13-14)
16 ADÓZÁS ELİTTI EREDMÉNY (±12±15)
17 Adófizetési kötelezettség
18 ADÓZOTT EREDMÉNY (±16-17)
19 Eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre
20 Jóváhagyott osztalék, részesedés
21 MÉRLEG SZERINTI EREDMÉNY (±18+19-20)
A levezetés „végeredménye”, a mérleg szerinti eredmény teremti meg a kapcsolatot az
eredménykimutatás és a mérleg között. A mérleg szerinti eredmény ugyanis a gazdasági év
végén hozzáadódik a vállalkozás meglévı Saját tıkéjéhez, ezen belül az
Eredménytartalékhoz.
A továbbiakban sokat foglalkozunk majd mind a mérleg, mind az eredménykimutatás egyes
részeivel, alkotóelemeivel. Legtöbbet – érthetı okokból – a mérlegben szereplı forrásokkal,
hiszen a vállalkozás-finanszírozás lényegében a velük való gazdálkodás „tudománya”.
A forrásokkal kapcsolatban hadd illesszünk be ide egy fontos tudnivalót:
kevés kivétellel nincsenek ingyen!
Pontosíthatjuk a fenti kijelentést, ha a forrásokat nem számviteli kategóriák, hanem
közgazdasági jegyeik szerint csoportosítjuk A következı jellemzı csoportok érdemesek
kiemelésre:
1.2. sz. táblázat
A források osztályozása a lejárat szerint
FORRÁSTÍPUS FORRÁSKÖLTSÉG KAPCSOLAT AZ
EREDMÉNNYEL
A tulajdonosok által elvárt Az elvárt hozam nem jelenik
Saját tıke
hozam9 meg az eredménykimutatásban
Rontja az eredményt (pénzügyi
Bankhitel és pénzkölcsön Kamat és járulékos költségek
mőveletek ráfordítása)
Az árba épített „burkolt” Rontja az eredményt (anyag-
Kereskedelmi hitel
kamat jellegő ráfordítás)
Technikai hitel (tartós
Nincs Nincs
passzívák)
Lehet: eredményt javító (egyéb
Kapott, vissza nem bevételként számolandó el)
Nincs
térítendı támogatás Lehet eredmény semleges (a
saját tıkébe helyezendı)
Kapott, visszatérítendı Ha van forrásköltség, akkor a
Lehetséges
támogatás bankhitelhez hasonló
9
A modern portfolió elmélet szerint az elvárt hozam a vállalt kockázat nagyságával arányos. Bıvebb
magyarázatot a portfolió elmélettel foglalkozó szakirodalomban (pl. Illés Ivánné „Vállalkozások pénzügyi
alapjai”[SALDO, 2007.] c. jegyzetének 4. fejezetében) talál az érdeklıdı Olvasó.
10

11. A megjelenítés kereteinek ismertetése kapcsán tisztázzunk még egy nagyon fontos szakmai
fogalmat: a jövedelmet! Mind a finanszírozási döntések meghozatala, mind következményeik
mérése kapcsán bıven fogunk rá hivatkozni.
A jövedelem kifejezést sokféle értelemben használhatjuk. Más számít jövedelemnek a
lakosságnál, és más a vállalkozások esetében. Utóbbinál eltér a rendes mőködés (termelés,
szolgáltatás stb.) jövedelme és a beruházási projektek révén képzıdı hozam. A vállalat éves
jövedelmét az eredménykimutatás segítségével könnyő megközelíteni. Ha egy cég éves
bevételeibıl levonjuk mindazt, amit az éves mőködés érdekében ki kell fizetnie – ideértve a
vásárolt anyagokat, árukat és szolgáltatásokat, a munkavállalók bérét és azok járulékait, az
adókat, a felvett hitelek kamatait stb. – lényegében a jövedelemhez jutunk.
A jövedelem tehát - elsı közelítésben - az az összeg, amely az éves mőködés nyomán a
befolyó bevételekbıl a tulajdonos(ok) rendelkezésére áll, képletesen szólva „a zsebükben
marad”.
Vizsgáljuk meg az alábbi, célirányosan átrendezett és összevont eredménylevezetést abból a
szempontból, hogy az összes tételbıl mi jár pénzmozgással és mi nem. A pénzmozgással járó
tételeket szürkével jelöltük.
Pénzáram-
MEGNEVEZÉS
lás
Értékesítés nettó árbevétele +
Aktivált saját teljesítmények értéke
Egyéb bevételek (részben) +
Pénzügyi mőveletek bevételei +
Rendkívüli bevételek +
Anyagjellegő ráfordítások -
Személyi jellegő ráfordítások -
Értékcsökkenési leírás
Egyéb ráfordítások (részben) -
Pénzügyi mőveletek ráfordításai -
Rendkívüli ráfordítások -
Társasági adó fizetési kötelezettség -
Adózott eredmény
Három fehér sorunk maradt: az aktivált saját teljesítmények értéke, az adózott eredmény és az
értékcsökkenés. Az elsı fehér sor, az aktivált saját teljesítmények értéke csak „kompenzációs”
feladatot10 lát el, jövedelmet azonban nem tartalmaz. A valódi jövedelem a másik két fehér
soron helyezkedik el, vagyis kijelenthetjük a következıt:
A vállalkozásnál képzıdı jövedelem az adózott eredmény és az
értékcsökkenés együttes összege.
Az adózott eredményt és az értékcsökkenést együtt - minthogy a rendes mőködésbıl
keletkeznek - mőködési cash flow-nak is hívják. (A cash flow értelmezésével és lényegével a
10
Aktivált saját teljesítmények közé a „Saját termeléső készletek állományváltozása” és a „Saját elıállítású
eszközök aktivált értéke” tartozik. E tételekkel kapcsolatban a vállalkozásnak különféle ráfordításai merülhettek
fel, melyeket ellensúlyozni kell az eredmény-kimutatásban, hogy ne okozzanak látszat-veszteséget. Ezért kerül
értékük a bevétel kategóriák közé.
11

12. késıbbiekben foglalkozunk.) A mőködési cash flow azonban nem homogén. A tulajdonosok
szempontjából
az értékcsökkenési leírás nem többletjövedelem, csak korábbi beruházásaik
(befektetéseik) megtérülése,
valóságos többletjövedelem: az adózott eredmény, amely a vállalkozási tevékenység
legfıbb mozgatója.
Az értékcsökkenés szerepének megvilágítására nézzünk egy egyszerő példát:
Tegyük fel, hogy a Gyártó Bt. tulajdonosa 5 éve vásárolt egy gépsort 200 000 eFt-ért. Ezen a gépsoron
folyik a teljes termelés, évente 100 000 db termék elıállítása. A termékek olyan keresettek, hogy sikerül
jóformán azonnal eladni ıket.
Tételezzük azt is fel, hogy a gépek pontosan 5 évig használhatók, utána selejtezendık (maradványérték
nincs). A cég más befektetett eszközzel nem rendelkezik.
Ahhoz, hogy a tulajdonos 200 000 eFt-os beruházása megtérüljön, úgy kell a termék árát kialakítani, hogy 5
év alatt az anyag-, bér- és egyéb költségek mellett a „gépbeszerzés ára” is beleférjen. Erre szolgál az
amortizáció, amelynek mértéke példánkban az alábbi kalkulációval határozható meg:
200 000 000 Ft
Darabonként kalkulálandó amortizáció = = 400 Ft/db
5 év * 100 000 db/év
Tehát a termék eladási árának 400 Ft amortizációt is tartalmaznia kell.
A példát átgondolva könnyő belátni, hogy az amortizációval csak visszatérül a korábbi
befektetés, de a tulajdonosok vagyona nem gyarapodik11. (Annak érdekében, hogy a
visszatérült jövedelem ne képezzen társasági adóalapot, az amortizációt értékcsökkenési
leírásként elszámolhatja a cég, így a korábbi befektetés adómentesen kivehetı.)
A gazdasági vállalkozás célja természetesen nem a korábbi tıkebefektetés puszta
visszatérülése. Egyetlen racionálisan gondolkozó vállalkozó sem fektetné be a pénzét csak
azért, hogy évek múltán változatlan összegben visszakapja. A valódi cél a minél nagyobb
többletjövedelem, vagyis a minél magasabb adózott eredmény, melynek összegével a
tulajdonosok – bizonyos korlátok között12 – szabadon rendelkezhetnek, kifizethetik
osztalékként és/vagy visszaforgathatják a cégbe.
A megjelenítés kereteinek áttekintése, és a mőködési jövedelem értelmezése után térjünk
vissza tulajdonképpeni témánkhoz, a finanszírozáshoz. A dolgok közepébe vágva
ismerkedjünk meg mindenekelıtt a legfıbb összefüggésekkel és az alkalmazható
stratégiákkal.
1.3 Az illeszkedési elv és a finanszírozási stratégiák
1.3.1 A tartós forgóeszköz-lekötés
Mint szinte mindennek a világban, a finanszírozásnak is megvannak a maga szabályai. Ezeket
a szabályokat a piacgazdaságokban nem szokták jogi formába önteni, vagyis nem kötelezı
11
A pénz idıértékének kérdésétıl itt szándékosan eltekintünk. Az amortizáció kérdésével részletesen
foglalkozunk a 3.2 részben.
12
Az osztalékfizetés korlátait részben a (már hivatkozott) számviteli törvény, részben a gazdasági társaságokról
szóló 2006. évi IV. törvény határozza meg.
12

13. erejőek. Közgazdasági ésszerőségek, melyek betartása meghatározó lehet egy-egy vállalkozás
jövıje szempontjából.
Az egyik alapvetı ésszerőség az „illeszkedési elv”. Megértéséhez vissza kell nyúlnunk az
eszközök és források szembeállítására szolgáló vállalati mérleghez.
Mind a vállalkozás mőködéséhez szükséges eszközök, mind azok forrásai sokféle
szempontból osztályozhatók. Finanszírozási szempontból kiemelt jelentısége annak van,
hogy az eszközök egy-egy csoportja a gazdálkodáshoz milyen hosszú ideig szükséges. Kissé
precízebben: mekkora a lekötés idıtartama?
A hazai gyakorlatban az a szokás alakult ki, hogy a határoló vonal a gazdasági év, így az
eszközök két nagy részre tagolhatók:
- tartósan (egy éven túl) szükséges eszközökre és
- átmenetileg (legfeljebb egy évig) szükséges eszközökre.
A tartósan szükséges eszközöknek két alcsoportját különböztethetjük meg:
- a befektetett eszközöket, továbbá
- a tartósan lekötött forgóeszközöket.
Az átmenetileg lekötött eszközök – az elızıekbıl következıen – azok a forgóeszközök,
melyek egy évnél rövidebb ideig vesznek részt a gazdálkodásban.
Annak megértése senkinek se szokott gondot okozni, hogy a befektetett eszközök (épületek,
gépek stb.) miért tartósan lekötött eszközök. Nehezebb megbarátkozni azzal a gondolattal,
hogy a forgóeszközök (anyagok, áruk, követelések, pénzeszközök stb.) egy része ugyancsak
tartósan, azaz éven túl lekötött.
Elméleti fejtegetés helyett vegyünk egy egyszerő gyakorlati példát.
Képzeljük magunk elé egy élelmiszerbolt kenyeres polcát. A polcon lévı
kenyerek bármelyike a cég nézıpontjából kétségkívül forgóeszköz, melyre
jellemzı, hogy éven belül eladásra (és felhasználásra) kerül. Ugyanakkor a
bolt nem engedheti meg magának, hogy kenyerek tárolására szolgáló polca
sokáig üres maradjon, a személyzet újra meg újra feltölti friss áruval.
Az éves gazdálkodás perspektívájából nézve a kenyeres polc jóformán
folyamatosan meg van rakva kenyérrel (bár annak mennyisége kis mértékben
ingadozó). Vagyis egy-egy darab kenyér éven belül értékesítésre és
fogyasztásra kerül, tehát forgóeszközként viselkedik. Ugyanakkor a kenyeres
polc - egy bizonyos szintig - állandóan feltöltött, tehát a polcon tárolt
kenyerek értéke erejéig folyamatos tıke lekötés, éven túli forrás biztosítása
szükséges.
Miképpen válasszuk szét a gyakorlatban a tartós- és az átmeneti eszköz-lekötést? A válasz
megfogalmazása elıtt tekintsük meg a következı ábrát, mely egy elképzelt vállalkozás
eszközeinek éves alakulását szemlélteti:
1.2. sz. ábra
Az eszköz-lekötés megbontása tartós és átmeneti részre
13

14. Érték
Forgóeszközök
Befektetett eszközök
Idı
I.1. XII.31
Az ábrán szereplı vállalkozásnál a befektetett eszközök értéke az idıszak folyamán - az
egyszerőség kedvéért - változatlan. Ugyanakkor a forgóeszközök értékében – a gazdálkodási
folyamatok, a kereslet- és az árak változásai, valamint különféle szezonális hatások
következtében – erıteljes ingadozás figyelhetı meg.
A szaggatott vonal jelzi a forgóeszköz-lekötés éves minimumát. A szaggatott vonal alatt (de:
a befektetett eszközök fölött) lévı forgóeszköz-lekötés tekinthetı tartósnak. Minden nap
legalább ennyi forgóeszközzel rendelkezik a cég, és ezt finanszíroznia is kell folyamatosan. A
szaggatott vonal fölött helyezkedik el az átmeneti forgóeszköz-lekötés.
A tartós forgóeszköz-lekötés számítására nincs központi elıírás13. Értékét a vállalkozások
tetszıleges módszerrel kalkulálhatják, sıt kiszámításától el is tekinthetnek. A gyakorlatban
elıfordul, hogy éves minimum helyett a forgóeszközök átlagát használják, vagy a
forgóeszközök egy részét (pl. a követeléseket) kiválasztott idıponti értékkel, más részét (pl. a
készleteket) átlagszámítással veszik figyelembe.
Összegezve: a tartós forgóeszköz-lekötés elméletileg az összes forgóeszköz éves
minimuma. Ez az az értéknagyság, amely különféle forgóeszközök formáját ölti,
és egész évben folyamatosan finanszírozni kell, vagyis tıkeellátási szempontból
ugyanolyan terhet jelent, mint a befektetett eszközök.
Az éves minimum felett elhelyezkedı, ingadozó nagyságú forgóeszközrész az
átmeneti forgóeszköz-lekötés.
A tartós forgóeszköz-lekötés fogalmának tisztázása után már nincs akadálya annak, hogy
megismerkedjünk a finanszírozás alapelvének is mondott illeszkedési elvvel.
1.3.2 Az illeszkedési elv
Közismert, hogy a vállalkozás mérlege – függetlenül a gazdálkodás hatékonyságától – utólag
mindig egyensúlyt mutat. Szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy ez a mennyiségi, technikai
egyensúly önmagában nem mond semmit a cég finanszírozási pozíciójáról. A technikai
13
Történeti érdekességként megjegyezzük, hogy Magyarországon az államosítástól 1987-ig a megosztás
szabályait, és az ahhoz kapcsolódó u.n. forgóalap feltöltési kötelezettséget pénzügyminiszteri rendelet határozta
meg.
14

15. egyezıség akkor is fönnáll, ha a vállalkozás tartósan veszteséges, fizetésképtelen vagy netán
csıdbe jut.
A finanszírozási egyensúly már minıségi követelmény, mely csak akkor teljesül, ha a vállalat
mérlege megfelel az illeszkedési elvnek. Az illeszkedési elv azt a követelményt támasztja,
hogy „…a források lejárata (esedékessége) legyen összhangban az eszközök
megtérülésével.”14 Ez az elv akkor teljesül, ha a vállalkozás tartósan lekötött eszközeit tartós
forrásokkal, átmenetileg szükséges eszközeit pedig átmeneti forrásokkal finanszírozzák.
Betartása esetén az alábbi mérlegszerő összefüggések15 érvényesülnek:
ESZKÖZÖK FORRÁSOK
Befektetett eszközök Tartós források
(saját tıke, hátrasorolt- és
Tartós forgóeszköz-lekötés hosszúlejáratú kötelezettségek)
Átmeneti forgóeszköz-lekötés Rövidlejáratú kötelezettségek
Az illeszkedési elv betartása esetén a Forgóeszközök és a Rövid lejáratú kötelezettségek
különbsége, azaz a nettó forgótıke éppen egyenlı a tartós forgóeszköz-lekötéssel.
A nettó forgótıke - a forgóeszközök ingadozása és a rövid lejáratú források változékonysága
következtében - akár naponta többször is változhat. Értéke tehát csak tájékoztató jellegő adat
a finanszírozással foglakozó szakemberek számára a forgóeszközöket finanszírozó tartós
források pillanatnyi nagyságáról.
1.3.3 A finanszírozási stratégiák
Attól függıen, hogy egy-egy vállalkozás betartja-e az illeszkedési elvet, vagy eltér attól,
háromféle finanszírozási stratégia16 különböztethetı meg,
- a szolid,
- a konzervatív és
- az agresszív stratégia.
Azon vállalkozások, melyek gazdálkodásukban folyamatosan igazodnak az illeszkedési
elvhez, szolid stratégiát folytatnak. Ez a stratégia fejezi az „arany középutat”.
1.3. sz. ábra
A szolid finanszírozási stratégia
14
Illés Ivánné dr.: Társaságok pénzügyei (SALDO, 2002.) 283.p.
15
A német nyelvő szakirodalomban „arany mérleg szabályként” is találkozhatunk az illeszkedési elvvel.
16
Illés Ivánné dr.: Társaságok pénzügyei (SALDO, 2002.) 284-285.p.
15

16. Érték Átmeneti Átmeneti források
forgóeszköz-
lekötés
Tartós
forgóeszköz - Tartós források
lekötés
Befektetett
eszközök
Idı
A szolid stratégia alkalmazása esetén a vállalkozás elvileg folyamatosan megfelel az
illeszkedési elvnek. (A gyakorlatban ez a megfelelés nem automatikusan történik, ezért csak
idırıl idıre biztosítható, a finanszírozó tudatos beavatkozásával.)
A konzervatív finanszírozási stratégiát a fokozott óvatosság jellemzi. Alkalmazója több
tartós forrást von be a tıkeszerkezetbe, a rövidlejáratú kötelezettségek rovására. Ezáltal még
az átmeneti eszközlekötés egy részéhez is tartós forrásokat rendel hozzá. Az alábbi ábrán jól
látszik, hogy a tartós források határa felfelé tolódott el a szolid változathoz képest.
1.4. sz. ábra
A konzervatív finanszírozási stratégia
Átmeneti
Átmeneti források
forgóeszköz-
Érték lekötés
Tartós
forgóeszköz-
lekötés
Tartós források
Befektetett
eszközök
Idı
A konzervatív stratégia elınye a biztonság és a rövid távra hitelezıktıl (mindenekelıtt a
bankoktól) való minimális függıség. Hátránya a költségesebb finanszírozási szerkezet. A
piacgazdaságokban ugyanis a rövid lejáratú kölcsönforrások - kisebb kockázatuk miatt -
többnyire olcsóbbak a közép- vagy hosszú lejáratúaknál.
16

17. Nagyon jellegzetes konzervatív stratégia alkalmazásakor az átmeneti forgóeszközszint
lecsökkenésekor idılegesen feleslegessé váló tartós források felhasználása: Ezek fedezete
mellett gyorsan pénzzé tehetı rövid lejáratú értékpapírokat szoktak vásárolni, amelyek
tartásuk idejére kamatjövedelmet hoznak. Amint a forgóeszköz állomány felfutása azt
szükségessé teszi, az ilyen értékpapírokat „piacra dobják", így a finanszírozás – a tartós
források szintjéig – szinte automatikusan biztosított.
A másik szélsıség, az agresszív finanszírozási stratégia − kissé leegyszerősítve − a
konzervatív stratégia ellentéte. Lényege, hogy a rövid lejáratú kölcsönforrásokkal
finanszírozott sáv nemcsak az átmeneti eszközöket finanszírozza, hanem a tartós
eszközlekötés egy részét is.
1.5. sz. ábra
Az agresszív finanszírozási stratégia
Érték Átmeneti
forgóeszköz- Átmeneti források
lekötés
Tartós
forgóeszköz
-lekötés Tartós források
Befektetett
eszközök
Idı
E stratégia elınye, hogy – legalábbis elméletileg – ez a legolcsóbb finanszírozási szerkezet.
Negatívuma viszont, hogy az átmeneti kölcsönforrások hirtelen megvonása az egyszerő
újratermelést is lehetetlenné teszi, vagyis kifejezetten kockázatos. Az agresszív stratégia
ugyanis csak addig követhetı, míg a lejáró rövid lejáratú hiteleket (ideértve az áruhiteleket is)
rendszeresen újakkal sikerül pótolni, vagy a hitelezı a korábbi hiteleket meghosszabbítja,
elterjedt szakkifejezéssel: prolongálja. Ezek hiányában a vállalat fizetésképtelenné válhat,
csıdveszélybe kerülhet, ami mellesleg a forrását kivonni akaró külsı finanszírozó számára is
veszteség kockázatát hordozza.
Milyen következtetés kínálkozik a leírtakból? Az, hogy az agresszív stratégiát csak azon
cégeknek érdemes választani, melyek gazdálkodása annyira stabil, piaci helyzete annyira
kedvezı, hogy kölcsönforráshoz jutásuk folyamatosan biztosított.
A gyakorlatban a cégek, fıként a mikró- és kisvállalkozások egy része sajnálatosan kevés
figyelmet fordít finanszírozási stratégiája megválasztására. Az ilyen esetben kialakuló
„spontán” finanszírozás többnyire az agresszív stratégia jegyeit hordozza magán. A spontán
finanszírozás azért fokozottan veszélyes, mert lehetséges következményeire a vállalkozás
nincs felkészítve.
17

18. A finanszírozási stratégia a tartós eszközlekötés és a tartós források szembeállításával akkor is
leolvasható, ha azt a cég nem deklarálta, vagyis a „spontán” finanszírozás esetével állunk
szemben. Ilyenkor
• a fıkönyvi kivonatokból meg kell keresni azt az idıpontot, ahol a forgóeszközök
együttes összege éves szinten a legkisebb. Ez a tartós forgóeszköz-lekötés.
• Ugyanerre az idıpontra összeadjuk a befektetett eszközöket és a forgóeszközöket.
A kapott összeg a teljes tartós eszközlekötés.
• A teljes tartós eszközlekötést összehasonlítjuk a saját tıke és a hosszúlejáratú
kötelezettségek azonos idıpontban mutatkozó együttes összegével, így azonnal
láthatóvá válik a finanszírozási stratégia.
A finanszírozási stratégia leolvasására példával is szolgálunk. Tegyük fel, hogy a „Szezonális Kft.” eszközei
és forrásai az elmúlt évben a következıképpen alakultak (adatok eFt-ban):
Megnevezés I.1. III.31. VI.30. IX.30. XII.31.
Forgóeszközök 160 000 120 000 136 000 159 000 168 000
Befektetett eszközök 240 000 230 000 224 000 211 000 242 000
ESZKÖZÖK ÖSSZESEN 400 000 350 000 360 000 370 000 410 000
Saját tıke 160 000 160 000 164 000 168 000 180 000
Hosszúlejáratú kötelez. 120 000 120 000 120 000 120 000 100 000
Rövidlejáratú kötelez. 120 000 70 000 76 000 82 000 130 000
FORRÁSOK ÖSSZESEN 400 000 350 000 360 000 370 000 410 000
Hajtsuk végre a fent leírt lépéseket:
a.) A forgóeszközök értéke március 31-én volt a legkisebb.
Tehát a tartós forgóeszköz lekötés: 120 000 (eFt).
b.) A teljes tartós eszközlekötés: 120 000 + 230 000 = 350 000 (eFt).
c.) A tartós források értéke március 31-én 160 000 + 120 000 = 280 000 (eFt).
A tartós eszközlekötés > tartós források összege, tehát a finanszírozási stratégia agresszív. (Ha a tartós
források értéke éppen 350 000 (eFt) volna, akkor felelne meg a cég az illeszkedési elvnek. Ennél magasabb
tartós forrás érték mellett lenne a finanszírozási stratégia konzervatív.)
1.4 A fıbb finanszírozási technikák hatásmechanizmusa
A finanszírozás fontosabb fogalmainak és fıbb összefüggéseinek ismeretében áttérhetünk az
alapvetı finanszírozási módozatokra. Ennek az alpontnak az a célja, hogy megmutassa,
hogyan hatnak az egyes finanszírozási intézkedések a vállalkozásra, pontosabban annak
mérlegére és eredménykimutatására. E két kimutatás – a vállalkozás szőken vett beszámolója
– tőnik ugyanis a legalkalmasabb formai keretnek arra, hogy a finanszírozási intézkedések
hatásait áttekinthetı formában, zárt logikai keretben jelenítse meg.
A lényeg kiemelése érdekében a gyakorlathoz képest számos egyszerősítéssel élünk: a
társasági adó kivételével mellızzük az adókat, a hitel díját a kamatra szőkítjük, eltekintünk
számos jogszabályi korláttól, melyek a késıbbiekben a helyükre kerülnek stb. A vizsgálat
idıhorizontját egy gazdasági évben maximáljuk, hogy ne kelljen a különbözı idıtávú
folyamatok eredmény-hatásának összevetésébe belebonyolódnunk. Mind a mérleget, mind az
eredménykimutatást csak az adott esethez szükséges fısorokkal jelezzük.
18

19. 1.4.1 A jegyzett tıke rendelkezésre bocsátása
A saját tıke a vállalkozás-finanszírozás „sarokköve. A kezdı vállalkozás elsıdleges forrása,
mely a fejlett, érett vállalkozás forrásai között is kitüntetett szerepet tölt be. Egyes társasági
formáknál minimális összegét jogszabály17 írja elı.
A saját tıke aránya a forrásokon belül sok tényezıtıl függ, egyebek között az ágazati
hovatartozástól, a tulajdonosok anyagi lehetıségeitıl és elképzeléseitıl, a menedzsment
finanszírozási politikájától, a bankok hitelezési hajlandóságától stb. Minél magasabb ez az
arány, annál nagyobb bizalommal tekintenek a cégre a hitelezık. Ilyen értelemben a
tulajdonosi elkötelezettség mércéjéül is szolgál.
Induljunk ki egy új vállalkozás létesítésébıl. Az alapításra vonatkozó döntés részeként a
tulajdonos (vagy a tulajdonosok csoportja) egyebek között arról is határoz, mekkora induló
tıkével látja el a céget. Társaságok esetén ez az induló tıke lesz az ún. jegyzett tıke.
Legyen a jegyzett tıke összege elképzelt
mintavállalatunknál, az „Alapvetı Kft”-nél 30 000 eFt. Az
elsı év várható bevétele 400 000 eFt, a ráfordítások
összege 390 000 eFt. A társasági adó kulcsa 10%.
Alapításkor a jegyzett tıke18 befizetésre kerül, és a mérlegben a Saját tıke részeként jelenik
meg. Eszköz oldalon a tulajdonosok befizetését a Pénzeszközök soron tartják nyilván.
A jegyzett tıke befizetésének nincs azonnali eredmény kihatása. A befizetett pénz javítja a
cég fizetıképességét, emeli tıkeellátottságát, de nyereségét nem érinti. (Hasonlóképpen: a
jegyzett tıke leszállítása gyengíti a vállalat likviditását, mérsékli tıkeellátottságát,
eredményességét azonban – legalábbis rövid távon – nem rontja.)19
ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Pénzeszközök 30 000 Saját tıke 30 000
Persze egy-egy finanszírozási döntés elıtt a késleltetett hatásokat is mérlegelni kell. A
tulajdonosok által biztosított tıkébıl különféle eszközöket szerez be a cég, melyeket – a
várakozások szerint – haszonnal fog mőködtetni. Ha az elsı év bevételi és ráfordítási terve
teljesül, akkor az adózás elıtti eredmény 10 000 eFt lesz, melybıl a társasági adó megfizetése
után 9 000 eFt mérleg szerinti eredmény marad (feltéve, hogy osztalék fizetésre nem kerül
sor). Ennyi adatból csak egy igen nagyvonalú zárómérlegre futja, hiszen az eszközök
összetételével nem foglalkoztunk:
17
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény
18
Bizonyos esetekben a jegyzett tıke egy részét csak késleltetve fizetik be (jegyzett, de még be nem fizetett
tıke). V.ö: a számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény 35.§ (8)-al!
19
A saját tıke pénzmozgással járó változása az eredményt nem érintı (eredmény semleges) mőveletek egyike.
Hasonló hatású például a bankhitel felvét, melynek hatására nı a vállalat pénzkészlete, miközben eredménye
változatlan marad. Értelemszerően a bankhitel törlesztése csökkenti a pénzeszközöket, de veszteséget nem okoz.
Erre a kérdésre is visszatérünk a 4. fejezetben.
19

20. ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Bevételek 400 000
Különféle eszközök 39 000 Saját tıke 39 000 Ráfordítások -390 000
Adózás elıtti eredm. 10 000
Társasági adó -1 000
Mérleg sz. eredmény 9 000
A saját tıkén belül a jegyzett tıke 30 000 eFt, a mérleg szerinti eredmény pedig 9 000 eFt.
Egy mőködı cégnél a jegyzett tıke emelése többféle célt szolgálhat. Ha a tevékenység
bıvítése érdekében kerül sor a meglévı tıke kiegészítésére, akkor a jövıbeni eredmény,
áttételesen a tulajdonosok vagyonának gyarapítása a valódi cél.
A tulajdonosok tıke invesztíciója bankhitelt is kiválthat. A megemelt saját tıkének
köszönhetıen kevesebb bankhitelt kell igénybe venni, emiatt csökken a kamatfizetési
kötelezettség, nı az eredmény. (Ellenkezı esetben, azaz tıke leszállításnál csökkenhet a
hitelezık bizalma, ezért csak magasabb kamatláb mellett számíthatunk hitelre. A hiteltartozás
növekedése a kamat következtében önmagában is eredményrontó hatású, amit tetéz a
kamatfelár miatt keletkezı többlet ráfordítás.)
A saját tıke és az eredmény kapcsolata a valóságban jóval bonyolultabb. Mint már jeleztük, a
saját tıke után – fıszabályként20 – nem jár kamat, járadék vagy más fix hozam. Ugyanakkor a
saját tıke után képzıdı jövedelem a tulajdonosok legfıbb motivációja a cég
fenntartására, további mőködtetésére. Ha ez a jövedelem tartósan alacsonyabb a piac által
elvártnál, akkor a tulajdonosok tıkéjüket kivonják a cégbıl, és ha nem akad más vállalkozó,
aki a helyükre lépne, a cég valószínőleg bezárja kapuit.
1.4.2 A bankhitel felvét
A vállalkozások eszközeinek jelentıs részét bankhitelek finanszírozzák. A bankhitelek a
gazdaság forrásellátásának tradicionális eszközei, s miután a modern gazdaság pénze
hitelpénz, a hitelnyújtással egyben a pénzellátást is megoldja a bankrendszer21.
A vállalatok által igénybevett bankhitelek sokféleképpen osztályozhatók. Témánk
szempontjából itt a forgóeszközök (anyagok, áruk, követelések stb.) finanszírozását célzó
forgóeszköz hitelek, ill. a befektetett eszközök (gépek, berendezések, jármővek, ingatlanok
stb.) beszerzését, létesítését célzó beruházási hitelek megkülönböztetése fontos.
a.) Rövidlejáratú forgóeszköz hitel
A vállalkozásoknak nyújtott összes bankhitel mintegy 40 %-a22 szolgál a forgóeszközök éven
belüli finanszírozására. Természetesen jelentıs különbségek vannak az egyes ágazatok között,
és a vállalkozás méretnagysága is fontos megkülönböztetı jegy.
20
Mint majd minden közgazdasági megállapítás alól, itt is találunk kivételeket. Ezek egyik közismert példája az
elsıbbségi részvény, mely – ha a cég nyereséges – fix hozamot ígér tulajdonosának. Ld. bıvebben Illés Ivánné:
Vállalkozások pénzügyi alapjai (SALDO, 2007.) 65. old.
21
A hitelpénzrendszer lényege és mőködése iránt érdeklıdıknek Baka Istvánné et al:.Pénzügytan (Tanszék Kft.,
2008.) c. jegyzetét ajánljuk.
22
Forrás: Jelentés a pénzügyi stabilitásról (MNB, 2009. április)
20

21. Tegyük föl, hogy minta cégünk, az „Alapvetı Kft.” anyag
vásárlására kér 50 000 eFt rövidlejáratú forgóeszköz
hitelt, fél év futamidıre, 12 %-os éves kamatra.
Az anyag feldolgozásával, 5 000 eFt élımunka költséggel fél
év alatt 60 000 eFt többlet árbevétel érhetı el.
A banktól kapott pénz a folyósítás pillanatában a pénzeszközöket növeli, azonban a vállalat –
a hitel céljának megfelelıen – anyagot vásárol belıle. A lenti mérleg ezt az állapotot rögzíti.
Azonnali eredmény kihatás ezúttal sincs23.
ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források ……….
Vásárolt anyag 50 000 Rövidlejáratú hitel 50 000
A késleltetett hatás akár fejben is levezethetı: A bevételek 60 000 eFt-tal, a ráfordítások
50 000 eFt anyag költséggel és 5 000 eFt személyi jellegő ráfordítással növekednek.
Ezenkívül a hitelfelvét miatt a pénzügyi mőveletek ráfordításai (50 000*12%/2) = 3 000 eFt-
tal emelkednek. Összességében az adózás elıtti eredmény fél év múlva 2 000 eFt-tal lesz
több. A mérleg a rövidlejáratú hitel törlesztése utáni helyzetet mutatja.
ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források …..….. Bevételek 60 000
Anyag költség -50 000
Személyi jellegő ráf. -5 000
Többlet pénz 1 800 Többlet saját tıke 1 800 Kamat ráfordítás -3 000
Adózás elıtti eredm. 2 000
Társasági adó -200
Mérleg sz. eredmény 1 800
Érdemes megjegyeznünk, hogy a más forrásból – pl. tulajdonosoktól, kapcsolt
vállalkozásoktól stb. - származó pénzkölcsönök lényegében hasonló sémával írhatók le,
természetesen több apró technikai eltéréssel.
b.) Beruházási hitel
A beruházási hitelt hosszabb idıre, legtöbbször több évre veszi igénybe a vállalkozás. A bank
által rendelkezésre bocsátott pénzt a gazdálkodáshoz szükséges ingatlanok, gépek, jármővek,
berendezések vásárlására fordítja.
Ezúttal a hitel felvételét követı elsı évet próbáljuk áttekinteni.
Legyen a kért beruházási hitel összege 36 000 eFt,
futamideje 3 év, éves kamata 15%, célja pedig egy új gép
vásárlása.(A beruházás január elején történik.)
A gép segítségével évente 20 000 db. termék gyártható. A
tervezett anyagköltség 6,6 eFt, az élımunka költség 2 eFt,
az amortizáció 0,6 eFt, a kalkulált haszon 0,8 eFt
termékenként.
23
(Valójában minimális azonnali hatás is lehet, ha a hitelbírálatért, vagy a kezelésért a bank valamilyen, még a
folyósítást megelızıen fizetendı díjat számít fel.)
21

22. A hitel felvételét követıen rögtön sor kerül a gép megvételére, melynek hatására a mérleg így
alakul:
ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források ……….
Új gép 36 000 Beruházási hitel 36 000
A késleltetett hatás meghatározásakor fontos tudni, hogy a termékek/szolgáltatások eladási
árába az anyag- és élımunka költségén felül az elvárt nyereséget, továbbá a gép kopását és
technikai avulását kifejezı értékcsökkenést24 is beépíti a vállalat, hogy mire a gép a
használatból kikerül, addigra a vásárlására fordított összeg fokozatosan megtérüljön.
Az árba épített nyereség és értékcsökkenés fedezi a beruházási hitel kamatát, lehetıvé teszi a
hitel fokozatos törlesztését. Az értékcsökkenési leírás ráfordításként történı elszámolása
pedig azt biztosítja, hogy az értékcsökkenésnek megfelelı összeg a vállalkozásból
adómentesen kivehetı legyen25.
Példánkban a termék egységára 6,6 + 2,0 + 0,6 + 0,8 = 10 (eFt). Ha az egységárat és az egyes
ráfordításokat szorozzuk a termelés mennyiségével, akkor az akció eredményhatása26
könnyen számszerősíthetıvé válik:
ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források …..….. Bevételek 200 000
Anyag költség -132 000
Új gép (év végén) 24 000 Beruházási hitel 36 000 Személyi jellegő ráf. -40 000
Értékcsökk.leírás -12 000
Többlet pénz 21 540 Többlet saját tıke 9 540 Kamat ráfordítás -5 400
Adózás elıtti eredm. 10 600
Társasági adó -1 060
Mérleg sz. eredmény 9 540
Ami a záró mérleget illeti, eszköz oldalon az új gép nettó értéke az éves amortizációval
csökken. Az amortizáció az árbevételben megtérül, ezért a többlet-pénzeszköz most két
részbıl adódik össze:
Mérleg sz. eredmény 9 540 és
Értékcsökkenés 12 000
Összesen 21 540
A forrásoknál feltételezzük, hogy a hitel törlesztésére még nem kerül sor. Ha a beruházási
hitel egy részét év végén törleszteni kellene, akkor a törlesztés összegével csökkenne a mérleg
bal oldalán a pénzállomány, jobb oldalán a hiteltartozás.
A hitel teljes törlesztését követıen, vagyis a negyedik évtıl a gép segítségével kitermelt
jövedelem teljes egészében a vállalaté lesz.
1.4.3 Kötvény kibocsátás
24
A fajlagos amortizáció: 36 000 eFt/ (3év*20 000 db)= 0,6 eFt/db, ha maradványértékkel nem számolunk.
25
A probléma már az 1.2. rész keretes példájában is szerepelt.
26
A vállalkozás minden bizonnyal a gépberuházástól független bevételekkel és ráfordításokkal is rendelkezik,
ezek hatásától azonban itt eltekintünk.
22

23. A modern gazdaságban sokféle értékpapír létezik. Ezek többsége vagy társtulajdonosi jogokat
(részvény, részjegy) vagy hitelezıi jogokat (kincstárjegy, váltó, kötvény, jelzáloglevél stb.)
testesít meg. Utóbbi csoportból talán a kötvény a legismertebb, melynek kibocsátója nem
valamely banktól, hanem a „nyilvánosságtól” igyekszik megszerezni a számára szükséges
kölcsönforrást, megfelelı kamat ígéretével.
A vállalkozásnak nyilván sok szempontot kell mérlegelnie a kötvény és a hitel közötti
választás során, melyek közül ezúttal egyedül azt emeljük ki, hogy kötvény útján csak a
közismert nagyvállalatoknak van esélyük a forráshoz jutásra. (Kötvényt bankok, befektetési
alapok, az állam, sıt az önkormányzatok is kibocsáthatnak.)
A kötvény emisszió mérlegre gyakorolt hatása legjobban a beruházási hitelnél leírtakra
emlékeztet. A hazai gyakorlatban a kötvény legtöbbször több éves futamidejő, és a kibocsátó
valamilyen jelentısebb beruházáshoz kíván pénzt szerezni forgalomba hozatalával. Eltérést
okoz, hogy a kötvény kibocsátás számottevı (adminisztrációs, forgalmazási stb.) költséggel
jár, továbbá, hogy a kötvényeket – a kelendıség fokozása érdekében – néha névérték alatt
hozzák forgalomba.
Vegyük az alábbi példát: A „Jólismert Zrt.” új 57 000 eFt-
os üzemcsarnok beruházását kötvény kibocsátásával kívánja
finanszírozni. A kötvények névértéke (egyben a kibocsátási
árfolyama) összesen 60 000 eFt. Az értékpapírok után évente
16 %-os kamatot vállal a kibocsátó az ötödik év végén
esedékes törlesztésig. A kibocsátási költségek a névérték 5
%-át teszik ki.
Az üzemcsarnok után évente 3%-os amortizáció számolható el.
A beruházás lehetıvé teszi a meglévı gépek és berendezések
olyan átcsoportosítását, melynek következtében a termelés
bıvülhet, és az árbevétel évente 20 000 eFt-tal emelkedhet.
Lássuk a társaság mérlegét és eredménykimutatását közvetlenül a kötvény kibocsátás és
beruházás megvalósítása után! Láthatjuk, hogy ebben az esetben a változás nemcsak a
mérleget érinti, hanem a kibocsátási költségek (60 000*0,05) hatására eredményt is.
ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források ……….
Üzemcsarnok 57 000 Mérleg sz. eredmény -3 000 Kibocsátási költségek -3 000
Kötvény tartozás 60 000 Mérleg sz. eredmény -3 000
Az éves eredmény hatás kissé összetettebb. A 20 000 eFt-os árbevétel bıvülés mellett
számolnunk kell az üzemcsarnok amortizációjával (57 000*3%) = 1 710 eFt összegben.
Emellett a pénzügyi mőveletek ráfordításait növeli (60 000*16%) = 9 600 eFt kötvény kamat.
A felsorolt tényezık hatása a záró mérlegben összegezıdik. Az elsı év végén a következı
változások figyelhetık meg a kötvény kibocsátása elıtti állapothoz képest:
23

24. ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források …..….. Bevételek 20 000
Üzemcsarnok(év végén) 55 290 Kötvény tartozás 60 000 Kibocsátási költségek -3 000
Értékcsökk.leírás -1 710
Többlet pénz 9 831 Többlet saját tıke 5 121 Kamat ráfordítás -9 600
Adózás elıtti eredm. 5 690
Társasági adó -569
Mérleg sz. eredmény 5 121
A pénzeszközök alakulásához annyi magyarázat tartozik, hogy a többlet bevételbıl egyedül a
kamat kifizetése jár tényleges pénzmozgással, a kötvény kibocsátás költségét ugyanis a
kötvénybıl származó bevételek fedezik.
1.4.4 Kereskedelmi hitel igénybevétele
A finanszírozás nagy múltú, hagyományos eszköze a kereskedelmi hitel. A kereskedelmi
hitel-kapcsolat akkor jön létre, ha az eladó az áru átadásakor (vagy a szolgáltatás nyújtásakor)
lehetıvé teszi a vevınek a halasztott kiegyenlítést. Az eladónál a mővelet hatására a vevıvel
szemben követelés (másképp: vevıkövetelés vagy kintlévıség), a vevınél pedig az eladóval
szemben áruszállításból/szolgáltatásból fakadó tartozás (másképp: szállítói kötelezettség)
keletkezik.
A kereskedelmi hitel igénybevétele a vállalatközi forgalomban nagyon elterjedt. Az MNB
adatai szerint27 a szállítókkal szembeni kötelezettségek 2007. végén az összes kötelezettség 17
%-át tették ki nemzetgazdasági szinten.
Térjünk most vissza korábbi példabeli cégünkhöz, az
„Alapvetı Kft-hez”, mely 15 000 eFt-os árubeszerzést hajt
végre halasztott kiegyenlítéssel. A burkolt kamat az egy
hónapos futamidıre 1,5%-ra becsülhetı.
Az árut egy hónapon belül 16 000 eFt-ért sikerül eladni,
melybıl a vételár is kiegyenlítésre kerül.
A szállító vállalat, minthogy hitelbe kérjük tıle az árut, kamatot számít föl. Azonban a
bankkal ellentétben a kamat mértékét rendszerint nem közli külön, hanem beépíti az eladási
árba (burkolt kamat). Hatására magasabb lesz az ár, mintha azonnali fizetést vállalnánk,
emiatt csökken a vevı eredménye.
A burkolt kamat mértékére legtöbbször az azonnal fizetıknek felajánlott engedmény
(diszkont, régebbi elnevezéssel: skontó) nagyságából következtethetünk.
ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források ………. Anyagjellegő ráfordítás
Árukészlet 15 000 Szállítók 15 000 (burkolt kamat) -225
Mérleg sz. eredmény -225
A burkolt kamat nem jár önálló pénzmozgással, a mérlegben a szállítói tartozás részeként
jelenik meg.
27
Forrás: Jelentés a pénzügyi stabilitásról (MNB, 2009. április)
24

25. A vevı az áru továbbértékesítésekor a burkolt kamatot is igyekszik áthárítani saját vevıire. A
befolyó árbevétel nemcsak a kereskedelmi hitel visszafizetésére nyújt fedezetet, de – normál
körülmények között – a nyereség képzıdését is biztosítja:
ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források …..….. Bevételek 16 000
Anyagjellegő ráfordítás -15 000
Többlet pénz 900 Többlet saját tıke 900
Adózás elıtti eredm. 1 000
Társasági adó -100
Mérleg sz. eredmény 900
Egyetlen záró gondolat a burkolt kamat kérdéshez: Ha azonnal kifizettük volna az anyagot,
akkor az eladótól 225 eFt engedményben részesültünk volna, és a Mérleg szerinti eredmény
ugyanennyivel magasabb lenne. Ugyanakkor az áru eladásáig terjedı egyhónapos idıre
finanszírozási forrásról (pl. bankhitelrıl) kellett volna gondoskodnunk, melynek kamata
mérsékelte volna az elérhetı eredményt28.
Mőködésében és hatásában a kereskedelmi hitelhez nagyon hasonlít a vevıktıl kapott elıleg.
Ilyenkor a vevı nyújt „kereskedelmi hitelt” az eladónak, és cserébe gyakran a normál
fizetésnél érvényes árhoz képest árengedményt kap.
1.4.5 Technikai hitelek
A folyamatos gazdálkodás során szinte minden vállalkozásnál képzıdnek olyan források,
melyek hosszabb-rövidebb ideig ingyenesen állnak rendelkezésre, s részt vesznek a
finanszírozásban. Tipikusan ilyen források a még nem esedékes bér-, bérjárulék- és
adótartozások, az úgynevezett tartós passzívák. Ezek fedezete – egyenletes értékesítést
feltételezve – folyamatosan képzıdik, azonban kifizetésükre csak periodikusan, utólag kerül
sor.
A technikai hitelek összege napról napra változik, vezetıi döntést nem igényelnek. Ingyenes
források lévén közvetlen eredmény kihatással sem járnak. A technikai hitelek további
jellemzıivel, részletes számításukkal a 4. fejezetben foglalkozunk.
1.4.6 Lízingbevétel
Napjaink egyik gyorsan teret hódító, divatos finanszírozási technikája a lízing29. A lízing
cégek által finanszírozott eszközök értéke dinamikus, bár nem egyenletes fejlıdést követıen
hozzávetıleg a vállalkozások bankhitel állományának ötödére tehetı napjainkban 30.
28
Empirikus vizsgálatok szerint a burkolt kamat alkalmazása Magyarországon még csak szők körben érvényesül.
Ketskeméty László–Pálinkó Éva–Szabó Márta: Kereskedelmi hitelt alakító paraméterek a magyarországi
feldolgozóipari vállalatok körében c. cikkükben arról számoltak be, hogy „A magyarországi feldolgozóipari
vállalatoknál nincs kiterjedt gyakorlata annak, hogy a kötelezettségek korábbi kiegyenlítéséhez diszkont társul,
ezért a vállalatok a kereskedelmi hitelre mint „kamatmentes” forrásszerzési lehetıségre tekintenek.”
(Közgazdasági Szemle, 2010. november)
29
A lízinggel bıvebben foglalkozunk a 4. fejezetben.
30
A lízingelt eszközök értéke a Magyar Lízingszövetség adatai szerint 2008 végén 1 610 milliárd Ft-ot tett ki.
(http://www.lizingszovetseg.hu/Lízingpiac)
25

26. A lízing két alapvetı válfaját különbözteti meg a magyar jog: a pénzügyi és az operatív
lízinget, amelyen belül alcsoportok is léteznek. Az alcsoportok közül ebben a pontban csak a
finanszírozási szempontból igen érdekes visszlízinget tárgyaljuk.
A hazai gyakorlatban a legelterjedtebb forma a pénzügyi lízing, érdemes ebbıl kiindulnunk.
a.) Pénzügyi lízing
Erısen leegyszerősítve a dolgot, a pénzügyi lízing mőködésében legjobban a beruházási
hitelre emlékeztet, de lényeges egyedi, megkülönböztetı jegyekkel rendelkezik.
A szükséges befektetett eszközt a vállalat ennél a konstrukciónál nem vásárolja meg, hanem
lízingbe veszi a lízingbeadótól, mely jellemzıen valamely pénzügyi vállalkozás. A lízingbe-
vevı a lízingelt eszközt saját könyveiben nyilvántarthatja, azonban a tulajdonjog a szerzıdés
idıtartama alatt a lízingbeadóé marad. Csak lejáratkor nyílik lehetıség az eszköz
megvásárlására, maradványértéken.
Vállalkozásunk egy 16 000 eFt értékő teherautót kíván
lízingelni, öt év futamidıre, 15 %-os éves kamat mellett. A
lízingdíj havonta 380,64 eFt. Az értékcsökkenési leírás
évente 20%. A teherautó ötödik év végi értékét, az
úgynevezett maradványértéket az egyszerőség kedvéért 0-nak
vesszük.
A teherautó segítségével évente 19 600 eFt többletbevétel
elérésére nyílik lehetıség 12 155 eFt üzemeltetési (anyag-
és élımunka) ráfordítás mellett.
A lízingbevételt követıen a mérleg a következıképpen módosul:
ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források ……….
Jármő 16 000 Lízing tartozás 16 000
A pénzügyi lízingnél úgynevezett annuitásszerő fizetés jellemzı. A lízingdíj két összetevıbıl
áll: tıketörlesztésbıl és kamatból. A tıketörlesztés és a kamat havonta változik, összegük, a
lízingdíj viszont a teljes futamidı alatt többnyire állandó31 .
A tıketörlesztés pénzmozgással jár, de az eredményt nem módosítja. Az elsı évben összesen
2 323 eFt–ot tesz ki. A lízingdíj kamatrésze viszont növeli a pénzügyi mőveletek ráfordításait,
emiatt az adózás elıtti eredmény a kamat összegével csökken. Az elsı éves kamat összege
2 245 eFt.32 Egyenletes használatot feltételezve az éves értékcsökkenési leírás (16 000/5) =
3 200 eFt.
31
A számítás technikáját a 4.3.4 pontban ismertetjük.
32
A tıketörlesztés idıszaki összege excelben a CUMPRINC, a kamat összege a CUMIPMT függvények
segítségével határozható meg.
26

27. ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források …..….. Bevételek 19 600
Anyag- és élımunka -12 155
Jármő (év végén) 12 800 Lízing tartozás 13 677 Értékcsökk.leírás -3 200
Többlet pénz 2 677 Többlet saját tıke 1 800 Kamat ráfordítás -2 245
Adózás elıtti eredm. 2 000
Társasági adó -200
Mérleg sz. eredmény 1 800
A záró mérleg összeállításánál megintcsak a pénzeszközök alakulása érdemel figyelmet.
Ezúttal a többlet bevételbıl az üzemeltetési költségeken felül a lízing kamatot és a
tıketörlesztést is fedezni kell, ezért alacsonyabb lesz a mőködési cash flow-nál. A
pénzmozgások részletezve:
Bevételek 19 600 eFt
Anyag- és élımunka ktg. - 12 155 eFt
Kamatráfordítás - 2 245 eFt
Társasági adó - 200 eFt
Lízing tıketörlesztés - 2 323 eFt
Pénzállomány 2 677 eFt33
b.) Visszlízing
A visszlízing a pénzügyi lízing viszonylag ritkábban alkalmazott alváltozata. Sajátos
finanszírozási lehetıséget kínál a pénzügyi nehézségekkel küszködı vállalatok számára, ha
azok üzleti kilátásai egyébként kedvezıek.
Visszlízingnél a cég valamilyen nagyértékő vagyontárgyának, pédául iroda épületének
értékesítésével bevételhez jut, amit helyzete rendezésére fordíthat. A vagyontárgy vevıje a
lízing társaság, amellyel − az eladással egyidıben − pénzügyi lízing szerzıdést köt az eladó.
Ezáltal az eladott eszközt tovább használhatja, így gazdálkodásában nem keletkezik zavar. A
pénzügyi lízing forma potenciális lehetıséget biztosít a visszlízingelt vagyontárgy
tulajdonjogának majdani visszavásárlására.
Folytassuk megkezdett példánkat: Az „Alapvetı Kft.”
pénzügyi zavara áthidalására vidéki telephelyét, melynek
nyilvántartási értéke 40 000 eFt, ugyanennyiért eladja egy
lízingcégnek. Az eladással egyidejőleg a lízingcéggel
48 000 eFt értékben visszlízing szerzıdést köt. (Ezzel
tulajdonjogát elveszti a telephely felett, de használati
jogot szerez. Könyveiben nyilvántarthatja, amortizációt
számolhat el utána, és a lízingszerzıdés lejártával
maradványértéken visszavásárolhatja.)
A közvetlen mérleghatás ezúttal kettıs, bontsuk elemeire! Elsı lépés a telephely eladása.
33
Ugyanezt az összeget kapjuk, ha a mőködési cash flow-t (1 800 + 3 200) csökkentjük a lízing
tıketörlesztésével (5 000 – 2 323) = 2 677 eFt.
27

28. ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források ……….
Vidéki telephely -40 000
Pénzeszközök 40 000
Második lépés a telephely visszlízingje:
ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források ……….
Telephely lízingbevétele 48 000 Lízing tartozás 48 000
Pénzeszközök 40 000
Ha a két mérleget gondolatban összetoljuk, könnyen leolvashatjuk az akció hatását: Eredetileg
a kft-nek volt egy telephelye, de nem volt pénze. Most van 40 000 eFt-nyi pénze, 48 000 eFt
tartozása, és használhatja korábbi telephelyét.
A finanszírozási akció éves eredmény kihatás egyetlen tételbıl áll, a lízing kamatból34,
mellyel szemben nincs semmiféle többlet bevétel. Sémaszerő bemutatás nélkül is beláthatjuk,
hogy a visszlízing a legdrágább finanszírozási megoldások egyike.
c.) Operatív lízing
Az elnevezés egy olyan szolgáltatáscsomagot takar, melynek központi eleme a vállalkozás
számára szükséges eszköz speciális bérlete. Az eszköz megvásárlására tehát nem kerül sor, a
lízingbe vevı beéri a használattal, a szerzıdésben rögzített idıtartamon belül. Jellemzıen
olyan eszköz igénybevételérıl van szó, melyre a bérbevevınek csak rövidebb idıre van
szüksége, tehát sem a megvétel, sem a pénzügyi lízing nem lenne ésszerő.
Operatív lízing esetén a lízingbevevı könyveiben nem jelenik meg az eszköz, így közvetlen
mérleghatásról nem beszélhetünk. Az éves eredmény hatás egyrészt a bérleti díjak,
másrészt a bérelt eszköz hasznosításából származó többlet bevétel eredıje.
Tételezzük fel, hogy az „Alapvetı Kft.” egy betonkeverıt
lízingel egy éven keresztül, havi 50 e Ft-ért. A lízingelt
eszköz segítségével árbevételét havi 130 eFt-tal képes
bıvíteni, de anyagjellegő ráfordításai is 70 eFt/hó
mértékben növekednek.
Operatív lízingnél a díj nem oszlik meg kamatra és tıketörlesztésre, a teljes díj a
ráfordításokat növeli. A záró mérlegben az eredmény változás jeleníthetı meg pénzformában
illetve mérleg szerinti eredményként.
34
(A lízingelt telephely magasabb értéken kerül vissza a társaság könyveibe, ezért kis mértékben az
értékcsökkenési leírás is módosulhat.)
28

29. ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források …..….. Bevételek 1 560
Anyag költség -840
Többlet pénz 108 Többlet saját tıke 108 Operatív lízing díja -600
Adózás elıtti eredm. 120
Társasági adó -12
Mérleg sz. eredmény 108
A példában a lízinggel kapcsolatos adatok „évesítve” lettek, azaz a havi értékek 12-szerese
jelenik meg az eredmény levezetésénél. Értelemszerően ennél hosszabb, illetve rövidebb
idıszakra is vonatkozhat a szerzıdés, amit a számításoknál értelemszerően figyelembe kell
vennünk.
1.4.7 Faktoring
A faktoring olyan speciális finanszírozási technika, mely lehetıvé teszi, hogy a vállalkozás a
vevıkkel szembeni követeléseit azok lejárata elıtt pénzre váltsa. A faktoring keretében a
vállalat a követeléseket eladja egy arra szakosodott cégnek, a faktornak.
A faktor a részére felkínált követeléseket vizsgálatnak veti alá, és a megfelelı minıségő
követelésekre elıleget fizet. Ezen túlmenıen – díjazás fejében – átvállalja a követelések
nyilvántartását, majd esedékessé váláskor beszedi azokat35. A beszedést követıen a faktor a
követelés összegét csökkenti
- az általa folyósított elıleggel,
- az ügylettel kapcsolatos díjakkal és
- a szerzıdés szerinti kamattal.
A maradékot kifizeti a faktoráltató cégnek (azaz a szállítónak).
A faktoring-tevékenység Magyarországon – nemzetközi összehasonlításban – még nem
túlságosan fejlett, komoly növekedési tartalékokkal rendelkezik.36
Mintacégünk, az „Alapvetı Kft.” ezúttal a „Vásárló Bt-vel”
szembeni 90 nap múlva esedékes, 10 000 eFt összegő követelését
faktoráltatja. A követelésre a faktor 80% elıleget hajlandó
fizetni, 2%-os faktordíj mellett. A különbözetet a Faktor a
„Vásárló Bt.” fizetését követıen rendezi az „Alapvetı Kft.”
felé.
Figyeljük meg, hogyan rendezıdik át a faktor-szolgáltatást igénybevevı mérlege és
eredménye a faktor elıleg fizetését követıen.
ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források ……….
Vevı követelés -10 000 Mérleg sz. eredmény -200
Faktorral szembeni köv. 1 800 Faktordíj -200
Pénzeszköz 8 000 Mérleg sz. eredmény -200
35
A faktoring-tevékenységrıl bıvebben a 4. fejezetben lesz szó.
36
A Magyar Faktoring Szövetség 2010. évi adatai szerint az éves forgalom 884 milliárd forint volt. Forrás:
www.faktoringszovetseg.hu
29

30. A mővelet lényege a vevıkövetelés (jövıbeni pénz) kicserélése mai pénzre. A mérleg
egyensúlya úgy jön létre, hogy amennyivel kevesebb pénzt kap a cég az eladott követelésért
(eszközoldal csökkenése), annyival kisebb lesz a mérleg szerinti eredmény (forrásoldal
csökkenése). Negyed év múlva, a faktor végelszámolását követıen a faktorral szembeni
követelés is pénzeszközzé alakul át. Összességében az ügylet veszteségesnek tőnik.
A valóságban a késleltetett hatás a faktoráltató vállalat helyzetétıl függıen többféle lehet. A
vételár gyorsabb befolyása lehetıséget ad az anyag, illetve áru korábbi beszerzésére, ezen
keresztül az eszközforgás gyorsítására, esetleg valamely bankhitel korábbi törlesztésére.
Végsı fokon az eredmény növekedése várható.
A faktoring alváltozata, a forfetírozás37 középlejáratú, többnyire export követelések
engedményezését jelenti. Mérleg és eredménykihatása a lényeget illetıen a faktoringhoz
hasonló.
1.4.8 Váltó leszámítolás
A váltó (teljesebb nevén: kereskedelmi váltó, áruváltó) nagy múltú értékpapír, mely a
kereskedelmi hitelezés biztonságát hivatott növelni. Kereskedelmi hitel nyújtásakor ugyanis
az eladó az áru átadását (a szolgáltatás elvégzését) követıen kiszolgáltatott helyzetbe kerül: ı
már teljesített, azonban a másik féltıl csak ígérettel rendelkezik a késıbbi kiegyenlítésre
vonatkozóan. A váltó38 lényegében az adós kötelezettségének értékpapírba foglalása, mely
bizalomnövelı eszközként funkcionál.
A középkorban, a váltó kialakulásakor még nem ismerték a faktoringot. Azonban a pénzszőke
hamar elvezetett egy – logikájában hasonló finanszírozási technikához – a váltó
leszámítolásához (más kifejezéssel: diszkontálásához). A váltót leszámítolásra valamely
bankhoz lehet benyújtani, amely – ha a váltó adósát kellıen megbízhatónak ítéli – a lejáratig
hátralévı idıtartamra jutó kamat levonásával (innen az elnevezés!) megvásárolja az
értékpapírt. A bank a váltó leszámítolással gyakorlatilag ugyanúgy hitelt nyújt a váltó
adósának (rendszerint az áruügylet vevıjének), ahogy a faktor a beszedésre átvett számla
kötelezettjének.
Mintacégünk vevıje, a „Kalács Kft.” 36 000 eFt-os váltót
bocsát ki. Az „Alapvetı Kft.” a váltót lejárat elıtt 90-
nappal leszámítoltatja a „Tıkeerıs Bank-nál”, amely 17,22
%-os éves diszkont kamat39 mellett ≈ 34 450 eFt-ért hajlandó
megvenni a követelést.
Nézzük a váltó leszámítoltatás közvetlen hatását a mérlegre és az eredményre.
37
A forfetírozás – pontosabban megfogalmazva - halasztott fizetéső, külföldi bank kötelezettségével
alátámasztott exportkövetelések visszkereseti jog fenntartása nélküli megvásárlása. (Gyakorlat orientált
ismertetését ld. bıvebben Gellért Andor: Banküzletek (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1993.) c. könyvében.)
38
A váltóra is visszatérünk könyvünk 4.1. részében.
39
A váltó leszámítolási kamat a rövidlejáratú hitel kamatból önállósult. A példában megadott diszkont kamat
18%-os normál hitelkamatnak felel meg, 360 napos évvel számolva.
A diszkontált összeg = 36 000 * (100 – 17,22/4)/100 = 34 450 eFt.
30

31. ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források ……….
Váltó követelés -36 000 Mérleg sz. eredmény -1 550 Diszkont kamat -1 550
Pénzeszköz 34 450 Mérleg sz. eredmény -1 550
A leszámítolt kamat 1 550 eFt, mely egyrészt a mérleg eszköz oldalát mérsékli, másrészt a
mérleg szerinti eredményt kisebbíti. A késleltetett hatás az elırehozott árbevétel
hasznosításának függvényében – a faktoringhoz hasonlóan – sokféle lehet. Nyilván csak
akkor érdemes a váltót leszámítoltatni, ha a banktól kapott pénz segítségével a vállalkozás a
diszkontkamatnál nagyobb jövedelem elérésére képes azonos idıszak alatt.
1.4.9 Váltó forgatás
A váltó birtokosa többféleképpen is felhasználhatja a váltót. Az egyik lehetıség, a már
tárgyalt leszámítoltatás. A másik, hogy lejáratig megırzi, s akkor behajtja a követelést a váltó
adósán. A harmadik, hogy a váltóval saját tartozását egyenlíti ki (legtöbbször a szállítóval
szemben), amit szakszerően forgatásnak neveznek. Az elnevezés onnan származik, hogy a
jogosult fizetéskor a váltó hátlapjára írja rá, hogy helyette kinek fizessen az adós.
Az „Alapvetı Kft.” 36 000 eFt váltó követelését
(leszámítoltatás helyett) saját szállítójával szembeni
tartozása rendezésére fordítja.
A közvetlen mérleg hatás érdekessége, hogy ebben az esetben a mérleg „összeszőkül”. A
váltó átengedésével a társaság eszközei csökkennek, ennek fejében tartozása – a váltó
névértékéig – kiegyenlítésre kerül:
ESZKÖZÖK eFt FORRÁSOK eFt EREDMÉNY eFt
Meglévı eszközök ………. Meglévı források ……….
Váltó követelés -36 000 Szállítók -36 000
Eredményhatása csak akkor lesz a forgatásnak, ha a szállító nem hajlandó névértéken
elfogadni a váltót, és a forgató (esetünkben az „Alapvetı Kft.”) így is belemegy az üzletbe.
Forgatásnál a váltó fizetıeszközként funkcionál. Lehet, hogy az új jogosult, a forgatmányos
hamarosan tovább forgatja. Érdemes felidéznünk, hogy napjaink bankjegye a váltó
forgatásból alakult ki, hosszú történelmi fejlıdés eredményeként40.
Napjainkban a váltó népszerősége csökken, használata Magyarországon kevésbé elterjedt.
1.4.10 A vagyon átrendezése
A vagyon-átrendezés a finanszírozás meglehetısen takarékos módja. Lényege, hogy a
vállalkozás a mőködéséhez szükséges új eszköz(ök) beszerzését új források bevonása nélkül
oldja meg oly módon, hogy meglévı, de nélkülözhetı eszközeit eladja. Mérlegében a források
változatlanok, módosulás csak az eszközök szerkezetében következik be.
40
A téma iránt érdeklıdıknek: Bánfi Tamás - Hagelmayer István: Pénzelmélet és pénzügypolitika (Közgazdasági
és Jogi Könyvkiadó,1998.) c. mővét ajánljuk.
31