1. Magyarországon, az a vehemenicia amivel a liberálisok a szélsőjobbról beszélnek, már már
szélsőjobb-fóbiának nevezhető. Tudományos kutatással magyarázzák, rossz családi
körülmányekből, hogy lesz valaki szélsőjobbossá. Természetes, hogy nem születnek
tanulányok arról, hogy liberálisnak lenni lehet pusztán jóléti konformitás is, mely épp úgy a
belső ürességre épül, mint esetleg a szélsőjobbos konformizmus.
A szélsőjobbról szóló egyik tanulmány beteg emberekként kezeli a szélsőjobbosokat, kik
veszélyesek a társadalomra, a liberális hisztériakeltés szerint. Hitler is a zsidókat betegeknek
tituláltatta, tanulmányokkal. Vajon mikor fog születni egy olyan tanulmány, mely azt
vizsgálja, hogy miért beteg, miben szenved az a “liberális társadalom”, mely egyoldalúan
átkot szór a szélsőjobbra, de megtűri, sőt magas nyugdíjjal jutalmazza a múlt hóhérait; mely
képtelen megbüntetni azokat kik generációk életét nyomorították meg, tömegsírokat töltöttek
meg?!
Születnie kéne egy olyan tanulánynak, mely betegnek nevezi azt a társadalmat, mely képtelen
az elszámoltatásra és nem csak a szélsőjobbot nevezi annak. Születnie kéne egy
tanulmánynak, mely rávilágít, hogy az agresszió liberális elutasítása mögött, betegesen
intellektualizált elfolytás van, és nem a szembesülés az emberi árnyékkal. Végül is beteg
mindkettő.
A tengerekben különböző halak úszkálnak, a közös az, hogy mindannyian vizben úsznak. Az a
közös amiben úszkál a szélsőjobbos, meg a liberális, a puszta külső utánzására épülő nyugati
civilizáció, az identitás nélküli ember civilizációja. Az egyik utcaköveket tépve identitás
nélküli, a másik, a liberális, tudományosan. Az egyik vad, a másik szelíd, de mindkettőben
közös az emberi identitás néküliség, és azt hiszem ez a fő probléma. Beteg az a társadalom
melynek tagjai elveszítették emberi identitásukat, ezért nincsen elszámoltatás.
Nagy Attila (Puli) - Székelyföld