Scoala, stiintele, au ceva fariseic in ele, fiind puse ca povara pe umerii copilul. E povara, ca sunt puse din exterior. Tot ce este purtat in Duh in interior, e fara greutate. Fiind fara greutate, Duhul e ca si vantul bate unde vrea. Ce ii lipseste elevului in cazul stiintelor, lipsa libertatii in Duh. Putem continua idea. Si daca castigi lumea prin greutati pe umeri, cu acesta daunezi libertatii sufletului. O scoala, o stiinta, impotriva libertatii sufletului. "Ucizi" divinul in copil prin scoala si stiinta. Rezultatul e o lume secularizata, fara speranta.

1. Insemnari, feljegyzések - 2023 iuni 20 - 2023 iuni 27
Fariseul, crestinul, e constient de pacat. Omul unidimensional, pozitiv, echilibrat, prin simpla
identificare cu niste cuvinte, crede fara pacat, fara umbra. Cel mai periculoasa identificare care
naste monstri teroarei ideologice.
Az az érzésem, hogy ma a hagyományok ápolásának szerepe nem más, mint az emberben
lévő ontológia űr elől való menekvés, nehogy bele zuhanjon.
A 89-es nagy változás a volt kommunista országokban, hogy megszabadultunk az ideológiától.
Ezzel szemben Nyugaton is beindult egy nagy változás, a józan észről fokozatosan áttérni az
ideológiára.
A gond az nálunk, hogy az inteligencia mely elutasította a kommunista ideológiát, most keblére
öleli a balliberális ideológiát, vagy megreked egy sekélyes, vagy a politikai érdekeket kiszolgáló
nacionalizmusban.
A nyugati propaganda már káoszról beszélt Oroszországban. Nem volt semmi káosz! Nyugaton
a káosz a fejekben van. Mivel a józan ész helyét, amivel példát mútatott Nyugat a kommunista
tábornak, átvette az ideológiai alapú gondolkodás. Mi, akik tudjuk milyen volt a kommunizmus,
tudjuk azt is, hogy ez milyen fejetlen, erőltetett döntéseket eredményezett, sulyos
következményekkel.
Ezért van az, hogy ma a természet védelmében a természet számolódik fel. A természetes
táplálkozást felváltja az egészségre káros mesterséges. Az ember belső, legintimebb,
természetét, elnyomja a gender ideológia, mert, hogy férfi vagy nő vagy, az pusztán csak
társadalmilag tanult szerep!
Valójában itt miről van szó?! A modernitás azt jelenti, hogy minden pusztán csak kivülről adott.
A természet meg azt jelenti, hogy hagyni belülről kibontakozni. A természetet nem lehet kivülről
megmenteni.
Az ideologia azt jelenti, hogy kivülről nyúlunk bele mindenbe. Az ember aki kivülről nyúl bele
mindenbe, a racionalista ember, melynek racionális tudata elszakadt a kollektív tudattalantól.
Ennek következménye a tudattalan disztruktív energiáitól megszállott tudat. Valójában ez az
ideológiai tudat. Ez nyugodtan elmondható a zöld, a gender, ideológiai tudatokról.
Az intellektus, a ráció számára a tudattalanban kezdődik a természet. A külső természet képei
csak segítenek felfedezni ezt a belső világot, tartalmakat. A külső, természeti archetipális világ,
segít kommunikálni a belső archetipális világgal, aminek természetes, szellemi, gyökerei
bennünk vannak.
A természetet nem lehet a nélkül megmenteni, hogy ne kellene felfedeznünk ahhoz annak
tudattalan, belső, szellemi gyökereit. Mert csak így fedezzük fel az igazi problémat, hogy a
szakadék a természet és az ember között az emberben van. Ami nem más, mint a tudat és a
tudattalan között lévő szakadék, ahol a természet a tudattalannak felel meg. A természet nem
egy jobb, inteligensebb, eljárás, technológia, kérdése, hanem szellemi kérdés.
Depresia e boala hybrisului ramasa inconstient.
Ha Prigozsin szabad, nem lehet tényleg tudni, hogy hol van, akkor azon sem lepődnék meg, ha
felvállalt volna egy fajta Pacepa szerepet, s már valahol a C.I.A. garantálná biztonságát.
Valahogy nem hiszem, hogy az egész Prigozsin-űgy egy színjáték lenne. Akkor Putyin

2. lélektanilag nyerte meg a játszmát! Tudta, hogy Prigozsin lélektanilag instabil, s törbecsalta.
Hogy Prigozsin lázadása Putyin gyengeségének lenne a jele?! Nem! Bebizonyította, hogy méltó
a Szibériai Róka becenévre, amit én adtam nékije.
In cultura traditionala, printr-o cultura religioasa, mitica, parabolica, invataturile, adevarurile
inalte, erau mai aproape de oameni de rand. Nu a existat aceasta ruptura intre elite
"intelectuale" si oameni de rand, ca intelectualismul omului modern nu a existat, care este cel
mai tragica ruptura spirituala a omului modern intre sus si jos. E vorba de o ruptura intre intelect
si suflet, care in traditie intre sus si jos nu exista, ca ele sunt legate organic prin imaginarul
religios, mitic, parabolic.
Cel mai important e, indiferent unde te afli, sus, sau jos, comunicarea intre minte si inima.
Imaginarul traditiei, prin mituri, povesti, parabole, a putut realiza acest comunicare, fara o
intelegere mai inalta ale adevarurilor transcendente, ca avea un acces direct la inima, prin
imaginarul inimii. Cultura moderna e incapabil la asa ceva, datorita intelectualismului excesiv pe
dauna imaginarului inimii. Din cauza acesta esueaza cultura moderna, ca a ramas fara seva
inimii, fara aceasta energie vitala si se va ofelii.
Hogy Putyin megvesztegette volna Prigozsint?! Soha nem tudjuk meg az igazat. De lehetséges,
mert végül Putyin a csecsen vezetőkkel is ezt tette.
Amivel tisztába kell lenni, hogy ma az ördög háborújának vagyunk tanúi a sátánnal!
A háború előtt mindenki elismerte, hogy Putyin egy nagyon jó diplomata. Ez történt most a
Prigozsin űgyben is!
Putyinnak még nagyobb presztízs veszteség lett volna a fegyveres összetűzés, mert ezzel
elismerte volna igazi ellenfélnek Prigozsint, amit Putyin el akart kerülni. Ezért folyamodott
Putyin, Prigozsin diplomatikus semlegesítéséhez. Ezzel bizonyítva, hogy ura tudott lenni a
helyzetnek, vagyis nem gyenge, nem gyengült meg a hatalma. A Prigozsin-puccs
semlegesítése mikéntjében, én a putyini eleganciát értékelem.
Érdemes ezt összehasonlítani a Trump-féle fehérházi cirkusszal, ez sokkal elegánsabban volt
lerendezve. Pedig az oroszokat Amerika szokta kioktatni demokráciából, politikai
civilizáltságból!
A legjobb kifejezés a Prigozsin-puccs végkifejletére, Prigozsin semlegesítése. Presztízs ide,
vagy oda, ez egy elegáns megoldás.
Legtalálóbb kifejezés Prigozsinra, a ripacs! Na ne csodálkozzunk, hogy egy ripacsnak nem
ejtette ki a nevét Putyin.
Utálom, amikor banális csellel akar valaki lejáratni engem, gondolván, hogy nem veszem észre.
Ilyenkor az az érzésem támad, hogy az illető nagyon hülyének néz engem, s ez nagyon,
nagyon rossz érzés!
Scoala, stiintele, au ceva fariseic in ele, fiind puse ca povara pe umerii copilul. E povara, ca sunt
puse din exterior. Tot ce este purtat in Duh in interior, e fara greutate. Fiind fara greutate, Duhul
e ca si vantul bate unde vrea. Ce ii lipseste elevului in cazul stiintelor, lipsa libertatii in Duh.

3. Putem continua idea. Si daca castigi lumea prin greutati pe umeri, cu acesta daunezi libertatii
sufletului. O scoala, o stiinta, impotriva libertatii sufletului. "Ucizi" divinul in copil prin scoala si
stiinta. Rezultatul e o lume secularizata, fara speranta.
Ukrajna kénytelen volt hagynia, hogy az oroszok védvonalakat építsenek ki az elfoglalt területek
védelmére. Azt hiszem, hogy többek között, ez véglegesíti az orosz területfoglalást.
A klinikai halál állapotában lévő Ukrajna nem lesz képes egy évekig tartó, értelmetlen,
állóháborúra. Nem mintha az eddiginek is lett volna értelme.
Most lesznek kénytelenek az ukránok szembesülni az értelmetlen háború tényével, s következik
nekik a teljes morális csőd és összeomlás!
Azi e la moda ca sa bati pieptul cu fapte. Fapte inseamna ca poti. In inconstient totul este
prezent prin contrarii. Poti presupune si neputinta. Poti reprezinta constientul. Neputinta
inconstientul. Daca poti nu constientizeaza neputinta, ramana inconstient in inconstientul
colectiv, aceste continuturi ramase inconstiente, darama noaptea ce a fost construit ziua,
noaptea simbolizand neputinta ramas neintegrat in constient. Tot ce ramana neintegrat in
constient, devine forta distructiva in psihic, care inseamna neputinta neconstientizata.
Poti, ar trebui insemne totalitatea potentialului, putinta si neputinta, intr-o stare incipienta,
inconstienta, cand contrariile inca nu se desparteau. In asa fel devine neputinta cel mai
valoroasa forta creativa ale inconstientului.
Poti, pe prin plan ar trebui sa se insemne un potential a realizari potentialul personalitati cu
scopul realizari totalitati personalitati.
Pontetialul a omului unidimensional, cel constient numai, e o forma a agresivitatii, nefiind
integrat in el neputinta, care ca o energie distructiva este prezent mereu, mod subtil, in creatiile,
faptele, omului unidimensional ale faptei.
Az összeesküvés elméletekkel az a gond, attól függetlenül, hogy igaz vagy nem, hogy kik
követik el, Soros, vagy Rotschild, hogy a külső okokra, az elkövetőkre koncentrál, amikor
napjaink problémája ami fenyeget az a káosz! A feszínen lévő káosz csak a megnyilvánulása a
sokkal mélyebbről fenyegető, sokkal veszélyesebb káosznak, a kollektív tudattalan káoszának.
Ez a személy szintjén árnyékként jelenik meg, mely kivetítődik a külső személyekre, Soros,
Rotschild, mint okokra. Akik kivetítik, azok képtelenek szembesülni az igazi mélyebb okkal, mint
a tudattalanban lévő káosszal. Ezzel szemben nem ér semmit sem nacionalizmus, sem
konzervativizmus. Ebből a káoszból, valami teljesen újnak kéne születnie.
A neoliberalizmus valójában a direkt, romboló, megnyilvánulása a kollektív tudattalanban rejlő
káosznak, ezért akarja teljesen felszámolni a régi struktúrákat. Ez adja a hatalmas energia
többletét a nacionalistákkal, konzervatívokkal szemben.
A gond az, hogy a több ezer éves kulturánk már nem élvezi a kollektív tudattalan struktúráinak
támogatását. A tudattalan vitális energiái már hiányoznak a kultura archetipális képeiből, ezért a
több ezer éves európai kulturánk halott. Halálát annak köszönheti, hogy a kultura nagy
archetipális képeinek nem sikerült az emberi pszichében realizálni magukat, aminek a nagy
horderejű szimbólumok köszönhetik vitalításukat.
Egy tradicionális kulturát nem lehet megőrízni, külső, morális ostorozással, egy erkölcsi
teherként rakni az emberek vállára, amit nem segít vinni senki, mert nem is lehet, a tudattalan
vitális energiá nélkül. Már csak azért is, mert a hagyományos kultúra a kollektív tudattalan
spontán alkotó készségei eredményeként jött létre, amit nem lehet egy idő után teherként
fenntartani, mert idegen annak eredeti természetétől. Ezért kell valami újnak születnie az
emberiség kollektív tudattalanjából!

4. Amióta haza jöttem Ditróba, valakik mindegyre próbálkoznak, hogy eltávolítsanak a faluból. Úgy
látszik, hogy valakiknek a tevékenységét zavarom, "tartanak" tőlem. Megjegyzem, teljesen
fölöslegesen.
Próbálkoznak elcsalással távoli vidékre, munkahely ürügyén. Gondolom, hogy ha nem megy az
elcsalás, akkor kényszerítő körülményeket fognak alkalmazni, hogy ott lesz nekem megélhetési
lehetőség csak, ahol ők akarják, ha nem akarok étlen dögleni. De lehet, hogy valakik ezt sem
bánnák!
Ehhez személyes érdekek fűződnek, de nem csak. Már 89 előtt megkezdődött, hogy valakik,
valamiért büntetnek engem. Egy lélektani háború folyik ellenem: valakik megpróbálják
szétforgácsolni az életem, a személyiségem, az időmet, teljesen ellehetetlenítve, hogy életem
végén, megkeseredve, egy teljesen realizálatlan élettel kelljen szembenéznem. Az életem
egészére kiterjedő szabotázsról van szó.
Leginkább a szellemi munkának szeretnének keresztbe tenni, az írásnak, olvasásnak. Egy ilyen
próbálkozás volt, rögtön amikor haza jöttem, hogy menjek Brassóba egy építkezéshez téglát
rakni. Ez nem csak az írásra, olvasásra szánt időtől akart megfosztani, hanem ezzel a munkával
az önértékelésemet is alá szerették volna ásni, hogy csak erre vagyok jó. Ez az ajánlat ezt
akarta sugallni. Valójában egy érzelmi abúzus volt.
Nem volt az első. Egy alkalmazási pszichológiai teszttel is azt akarták bizonyítani az
ellenségeim, hogy csak lapát munkára vagyok jó. Ezek az ellenem folyó lélektani háborúk
részei, mellyel önbecsülésemet, személyiségemet próbálják valakik szétroncsolni!
Ennek a lélektani háborúnak szerves része, hogy lakásom mellett hányódásra legyek ítélve,
zaklatva mindegyre. Természetes, hogy e mögött személyes bosszú is van, több ellenségem
részéről. Valakiknek nincsen egyéb szándékuk velem, csak az, hogy tönkre tegyenek. Hogy
garantálják, hogy nem lesz nyugodt életem. Hogy képesek megfosztani a nyugodt, boldog
élettől. Akik ilyesmire képesek, azokról nem nehéz tudni, hogy lélektanilag hányadán állnak
önmagukkal, árnyékukkal.
Szerintem, most is készül valami ilyesmi ellenem, mert számomra nem volt rendszerváltás.
Amikor valaki meg próbálja rámerőltetni nézetét, manipulálni, hogy elbizonytalanítson
gondolkodásomban, személyiségemben, azzal nem győz meg, hanem csak elárulja, hogy ki ő,
hogy honnan fújta előmbe a szél!
Hogy jobban érvel, mint én?! Az esetleges alulmaradás nem bizonytalanít el, mert az igazi
bizonyosság érvek nélküli. Ez nem más, mint az intellektust megelőző tudás az emberben,
innen van minden igazi bizonyosság, igazság. Ennek a tudásnak nincsen szüksége
bozonyítékokra. Aki ilyen tudás birtokában van, úgy néz arra aki manipulativ klisékkel bizonygat,
mint a király az udvari bolondjára.
Amikor valamit igazolunk, akkor azt igazoljuk, amivel énünk eggyé vált. Az eggyé válás
gondolkodás, reflexió nélkül történik. Az igazolás, csak utólagos okoskodás, ami mögött belső
bizonytalanságink rejtőzik. Ezért kell az énnek a belső igazsággal azonosulnia, de nem reflexió
nélkül, mert a nélkül az én inflációját eredményezi.
A manipulációnak van egy szubtilisan agressziv formája, amikor valakit állandón az
önellentmondásaira figyelmeztetünk, amit bejegyzéseiben, kijelentéseiben tesz! Ezt általában
lealacsonyító mosollyal szokták társítani, aminek a célja a személyiség szétzúzása.
Ennek célja a gondolkodásbeli elbizonytalanítás, az önbizalom aláásása. Ha rendszeres akkor
már a gázlichting formáját is öltheti.

5. Candva in vremuri vechi in Africa, femeia cand astepta copilul s-a retras in padure ca sa afle
numele copulului. Statea intr-un cerc, concentrand in adancima sa proprie, asteptand revelatia
adancimi sale, care transmitea numele copilului.
De loc nu era conventional numele unui om, ci ceva sacru fiind revelatia adancimi mamei.
Adancimea prin nume, transmitea soarta copilului.
Omul modern nu are astfel de nume, totul fiind conventional, dat din exterior, fara radacini in
adancimea omului. Asa s-a dezradacinat omul pe plan spiritual, din totul facand niste conventi
fara suflet, impersonale, supeficiale.
Pentru intelectual ii lipseste sentimentul prezentei lucrarii Sfantului Duh in biserica, din cauza
acesta ei considera biserica ca un detinator numai ale adevarului, nu si adevar.
Si neamul are duh, dar pentru intelectuali de azi nu exista asa ceva. Duhul neamului e un stalp
ontologic pentru neam, care daca prabuseste, prabuseste si neamul.
Noi credem ca pe noi sustine vizibililul, vointa, efortul. Traditia a insemnat cultul acestui invizibil
stalp ale neamului. Cand omul nu mai raporteaza la invizibil, prin imaginarul culturii, cultura
prabuseste. Intelectuali de azi nu au acest raport. Si ii lipseste creativitate care are sursa in duh.
Azi se imita numai. Filozoful roman Vasile Bancila are dreptate cand condamna cultura Vestului
redus la imitatie. Parintele Staniloaie scrie ca traditia era mai creativa, de cat cultura moderna!
Da, prin raport la duh.
Duhul e ca si vantul, bate unde vrea. Caracterul principal a creativitatii e spontenaitatea. Unde
dispare acesta din cultura, incepe imitatia slugarnica!
Duhul era creatorul bisericii. La fel se nasc comunitatii, prin crearea unui duh comun, suflet
colectiv. Jean Chevalier scrie in Dictionar de simboluri ca, "orice acumulare de obiecte cu suflet
creaza un suflet nou colectiv". Singular fiecare e slab in sufletul sau. Sufletul colectiv intareste
energia fiecaruia, prin care acest suflet colectiv primeste o numinozitate puternica.
Noi traim ca colectivitate prin numinozitate. Intelectuali nu simt importanta acestuia in viata
comunitatii. Nu simt ca intelectul lor e prea deasupa pamantului. Ei nu simt ca orice spirit e
nascut din pamant. Sufletul omului e strans legat de pamant, de acolo isi trage forta vitala.
Duhul colectivitati e strans legat de pamant, fiind primit din pamant. Forta creativa ale omului,
comunitati, are radacinile in pamant, nu numai in intelect.
Intelectul rupt de pamant devine diabolica. Dualitatea care nu se impaca. Imitatia inseamna,
repetitie in care contrariile nu se unesc.
Traditia a insemnat unificarea contrariilor arhetipale ale inconstientului colectiv, intr-o totalitate
ale divinului, lumii si omului! Creativitatea are la sursa contrariile arhetipale cu scopul unificarii in
creatie, in opera. Opera finalizata inseamna unificarea contrariilor intr-o totalitate a operei.
Principalul opera este omul, pe care Jung il numea individuatie, care tine in toate viata. Acest
viata inseamna creativitate!