Successfully reported this slideshow.

Orbán Viktor, a keresztény Magyarország felépítője. A demokratikus jogállamunk működési zavarai

1,304 views

Published on

Amikor Dél-Amerikában járok-kelek, a latinok két gondolattal reagálnak, ha Magyarország szóba kerül: Puskás fantastico”, „La musica Hungara es muy bonita”. Volt azonban egy eset, amikor Puskáson kívül egy másik híres ember, jelesül Orbán Viktor nevét is megemlítették. De mit megemlítették, egyenesen dalba foglalták, amint a YouTube-on is hallható Orbán Viktor, a latin-amerikai népdalok hőse címmel. A magyar történelem nagy alakjainak hőstetteit megénekelte Tinódi Lantos Sebestyén, a Kossuth-nótát az egész ország zengte, dehogy a világ másik felén egy magyar gyerek lepipálja népszerűségben Atahualpát, San Martint és a többi szabadsághőst, arra még nem volt példa.

  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

Orbán Viktor, a keresztény Magyarország felépítője. A demokratikus jogállamunk működési zavarai

  1. 1. Sótonyi József: Orbán Viktor, a keresztény Magyarország felépítője - A demokratikus jogállamunk működési zavarai - - Mi kell még, hogy észhez térjen Magyarország? -Amikor Dél-Amerikában járok-kelek, a latinok két gondolattal reagálnak, ha Magyarország szóbakerül: Puskás fantastico”, „La musica Hungara es muy bonita”. Volt azonban egy eset, amikorPuskáson kívül egy másik híres ember, jelesül Orbán Viktor nevét is megemlítették. De mitmegemlítették, egyenesen dalba foglalták, amint a YouTube-on is hallható Orbán Viktor, a latin-amerikai népdalok hőse címmel. A magyar történelem nagy alakjainak hőstetteit megénekelteTinódi Lantos Sebestyén, a Kossuth-nótát az egész ország zengte, dehogy a világ másik felén egymagyar gyerek lepipálja népszerűségben Atahualpát, San Martint és a többi szabadsághőst, arramég nem volt példa.Érzékeltetendő, hogy milyen egetverő teljesítményről van szó, a Pew Research Center nonprofitközvélemény-kutató szervezet adatai szerint Magyarország nemhogy nincs fókuszban, de rajtasincs az érdeklődésre számot tartó országok listáján, ami a magyar diplomácia negatívcsúcsteljesítménye. Az amerikaiak többsége azt sem tudja, hogy egyáltalán létezünk a földtekén.Mondok három példát.Amikor filmet forgattunk az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország közötti kulturáliskapcsolatokról, az egyik ottani polgár büszkén közölte az ismereteit, miszerint Magyarország Kínaközvetlen szomszédja. De ő legalább hallott valamit. Ezzel szemben a jellemző az, amit a Fox TVáltal sugárzott vetélkedő döntőjében megcsodálhatott a közönség. A 25 ezer dolláros, fogós, ravaszkérdés így hangzott: „Mi Magyarország fővárosa?” Az egyébként esztétikai élményt nyújtónőszemély egyből vágta rá a választ: „Micsoda? Hungary? Sose hallottam róla. Ez biztos valamibeugrató kérdés. Milyen ország az, hogy Hungary, ott éheznek az emberek?” (Összekeverte aHungary-t a hungry szóval, aminek a jelentése: éhes.). Mexikóban már sokkal jobban jártunk, ottmegkérdezték: „Hungría? Az messzebb van, mint Canada?”Ezek után Orbán Viktor olimpiai csúcsot döntő, korszakalkotó teljesítményt nyújt azzal, hogy aszemélyes varázsának köszönhetően a fél világ megismerheti Magyarországot a latin-amerikainépdalokba ágyazva. Most már csak az európai régióban kellene nekünk egy kis tekintély.Miközben az államisága tizenhatodik születésnapját ünneplő Szlovákia rendszeresenkioktatja az ezeréves Magyarországot, igazán szívderítő a messzi tájakon aratott frenetikusdiplomáciai sikerünk. Erre föl mit tesz a hálátlan Orbán Viktor? A televíziós fellépései során,ország-világ előtt bejelenti, hogy nálunk latin-amerikai állapotok uralkodnak. Ez fölöttébbsértő megnyilvánulás. De nem Magyarországra nézve! Nem éppen diplomatikus húzás, hogyOrbán Viktor egy földrészt inzultál. A végén még megijed tőle Dél-Amerika.Miniszterelnök úr csak szeretné, ha Magyarország olyan mentális állapotban lenne, olyankarakteres nemzeti identitással rendelkezne, mint a gőgös Európa által lekezelt, harmadik világnaktekintett latin-amerikai társadalmak. A szándék azonban üdvözlendő: a pszeudoliberáliskorifeusokkal szemben Orbán Viktor legalább szeretne valamit tenni a földbe döngölt nemzetiönbecsülésünk helyreállítása érdekében. A kérdés csupán az alkalmazott taktika hatékonysága,ami ez idáig nem volt valami átütő erejű.1; Mi oktatjuk ki a dél-amerikai társadalmakat? Morális válság. Demográfiai krízisA nagyobbik gyerekem perui diplomata, de teljes jogú magyar állampolgár is, aki szereti a hazáját,de sokakkal egyetemben mégsem Magyarországon él, mert nem látja biztosítottnak a családiélethez szükséges feltételrendszert. Sajnos kiváló emberek mennek el a jogbiztonság, ajogegyenlőség hiánya, az egzisztenciális bizonytalanság, a kedvezőtlen munkafeltételek, a labilis
  2. 2. 2jövő miatt. Nemzetközi felmérések alapján tragikus kép rajzolódik ki a magyar társadalomlélektani állapotáról, amelyet a reményvesztettség jellemez.A Gallup WorldPoll felmérése alapján Machin Róbert döbbenetes adatokat publikált a magyartársadalom válságáról, a jövőbe vetett hitének megingásáról. A 120 országban végzettfelmérés szerint Magyarország a 117. helyet foglalja el, csupán Zimbabwe, Burundi és Haititársadalma látja sötétebbnek a jövőjét. Ezzel szemben élen járunk a depresszió terén, nevezetesenaz előkelő harmadik helyet foglaljuk el az öngyilkosságok világranglistán, a nemzet jövőjétjelentő 24 év alatti korosztályban pedig a második helyre küzdöttük fel magunkat a WHOmegállapítása szerint. Ráadásul a tendencia vészesen növekszik. Az úgynevezettrendszerváltoztatás óta évente átlag 3000 magyar ember oltja ki a saját életét, az öngyilkosságikísérletek száma pedig ennek a tízszerese. A totalitárius rendszer szörnyűséges pártállamidiktatúrájában 229 halálos ítéletet hajtottak végre, az utóbbi húsz évben pedig 60.000 magyarember oltotta ki a saját életét, ami több mint a világháború civil áldozatainak a száma.Magyarországon háborús állapotok uralkodnak a demokratikus jogállamiság égisze alatt?Mondhatnánk, hogy a nemzetközi szervezetek felmérése nem hiteles, szándékosan torzít. Sajnos ahazai vizsgálatok hasonló eredményeket mutatnak. Dr. Kopp Mária, a Semmelweis EgyetemMagatartástudományi Intézetének igazgatója hasonlóan elfogadhatatlan adatokkal támasztotta alá amagyar társadalom morális válságához kapcsolódó krónikus stressz következményeit, aminekegyik tragikus eleme, hogy a magyar férfi lakosság halálozása rosszabb, mint 1930-ban volt.Mindezt még tetőzi a demográfiai katasztrófa, ami már nem fenyegető, hanem tragikusvalóság. A profitorientált fogyasztói társadalom túlhajtott fejlődésének rémisztő vonzata apéldátlan méreteket öltött értékválság, beleértve a nemzeti lét alapvető sejtét a családot is. AKözponti Statisztikai Hivatal adatai szerint a rendszerváltoztatás óta eltelt időszak alatt több mintfélmillió fővel csökkent a magyar népesség lélekszáma. Ráadásul a tendencia fokozódik, máraelérte az évi 50 ezer főt, amely szerint a magyarság lélekszáma egy emberöltőn belül a felérecsökken. Ekkora demográfiai katasztrófát még a bolsevik diktatúra sem okozott.De még ennél is megdöbbentőbb, hogy 1956 óta hat millió magzat életét oltották ki. Ezt leírommég egyszer, nehogy azt higgye valaki, hogy gépelési hiba: hat millió magzati életet vesztett el atízmilliós Magyarország. Sokkal több, mint Magyarország összes háborús vesztesége, beleértve aholokauszt áldozatait is. Nincs az a politikai ideológia, nem létezik olyan eszme, amielfogadhatóvá tehetné ezt a nemzeti tragédiát. Mi vezetett a mélypontra? A totalitárius rendszertfelváltó demokratikus jogállamunk hatalmi ágai, a törvényhozó, bírói és végrehajtó hatalomfeltartják a kezüket, mint Pilátus a krédóban. Ők nem felelősek. Hát akkor kit terhel afelelősség?Másokkal egyetemben a Peruban élő, jogtudós Carla leányom is joggal kérdezi: mi oktatjuk kiDél-Amerikát? Az európai társadalmak általános erkölcsi válságában az előkelő mélypontotelfoglaló Magyarországon piedesztálra emelkedett az erkölcstelenség, uralkodó felfogássá vált atisztességtelen magatartás, mint a parciális érdekérvényesítés leghatékonyabb eszköze. Akorrupció már szinte intézményesített formát öltött. Nem kivétel a végrehajtó hatalom, abírói hatalom és az ügyészség sem, amelyek virtuális jogkövető magatartást tanúsítanak, de avalójában kivonják magukat a jog uralma alól, és ezzel akadályozzák a polgári demokráciaműködését. Sőt, a közhatalommal kollaboráló ügyészség gyengécske színvonalú munkájánakkövetkezményeképp egyes korifeusok mintát szolgáltatnak erkölcstelenségből, bíztatást adva afelnövekvő generációnak hasonló morál követésére. Ily módon nem a gazdasági válság azelsődleges probléma, az csupán következmény. A „se szabály, se morál” felfogás, adilettantizmus, a megbízatásukkal rosszul sáfárkodó politikai erők tehetetlenkedése, az írástudókárulása, az állampolgári szerepvállalás hiánya és a civil társadalom bénultsága az igazi ok, ami
  3. 3. 3generálta a nemzetromboló folyamatot. A morális válsághoz ráadásul szakmai színvonaltalanság,szervezetlenség társul. Ha a magyar társadalom produktív munkát végző része olyan gyengea szakmai és erkölcsi színvonalon működne, mint a demokratikus intézményrendszer -különösen a bírói hatalom - egyes szereplői, akkor Magyarország már régen összeomlottvolna.Az úgynevezett rendszerváltoztatást követő sajátos magyar demokrácia központi jellemzője:sikerült ugyan felépíteni a Montesquieu-féle klasszikus hatalmi struktúrát, de azintézményrendszer gyakorlati működésében nem fejeződnek ki a klasszikus alkotmányosságeszményei, az alapjogok. Az állam nem védi meg a polgárait. Nincs közbiztonság, nincs szociálisbiztonság, nincs jogbiztonság és jogegyenlőség. Nem érvényesül a Bibó féle meghatározás:A demokrácia ott kezdődik, ahol a félelem megszűnik. Hogy lehet demokráciáról beszélni ott, ahola jogaikat gyakorló tüntetőkre rohamsisakos kommandósok lövöldöznek, amit még lovasrohammalis színesítenek? Ilyen brutalitást még Dél-Amerikában sem láttam az úgynevezett katonai juntákuralma alatt. Az ottani hatalom is jobban megbecsüli a saját polgárait, mint a mi újdonsültdemokráciánk. A polgárok egzisztenciális félelemben, bizonytalanságban élnek. Virtuálisjogállam, a demokrácia látszata nem elég!Összegezve: az állam képtelen ellátni az alapvető funkcióit az Európai Unió tagállamáhozméltó színvonalon.És mindeközben mit csinál a magát nemzetinek valló politikai erő? Úgy viselkedik, mint valamikívülálló, mintha semmi felelősség nem terhelné az úgynevezett rendszerváltoztatás óta eltelt húszév eseményeiért. Súlyos felelősség terheli a Fideszt is azért, mert Magyarország atransznacionális tőke vazallusává, médiavezérelt szolganemzetté vált, amely nemcsak azidentitását vesztette el, hanem gyakorlatilag a szuverenitását is. A magát hirtelenszociáldemokratává átkeresztelt MSZMP jogutódjával egy húron pendülve, a jobbközépparlamenti pártok is megszavazták a sarkalatos törvényeket, amelyek következtében olyanjogi, gazdasági, erkölcsi környezet alakult ki Magyarországon, ami példátlan a modern civilizációktörténetében, nevezetesen: a magyar polgár hátrányba került a saját hazájában a külföldivelszemben.2; A hatalom demokráciát hirdet, de diktatúrát gyakorol a bírói hatalom segédletévelHogyan lehetséges ilyen áldatlan állapot a polgári demokrácia szerinti „lex facit regem”(joguralom) égisze alatt? Úgy, hogy a magát függetlennek valló, de valójában függőségiviszonyban lévő bírói hatalom eltávolodott a társadalom igazságérzetétől, és a Kelsen-félejogformalizmust követő, jogforrásként kezelt „bírói gyakorlat” aláaknázza az állampolgárijogérvényesítést a közhatalommal szemben. Más szavakkal: a totalitárius rendszer erkölcsiörökségétől szabadulni képtelen bírói hatalom összetéveszti a demokráciát az autokráciával,megrendíti a jogállamiságba vetett társadalmi bizalmat. Holott a bíróságok, illetőleg a bírákalkotmányos kötelezettsége az állampolgári érdekek szolgálata, amint az Alkotmány 50.§ (1)bekezdése és a bírák jogállásáról szóló törvény kristálytisztán előírja. A „parasztsággal szövetségesmunkásosztály” államszocialista proletárdiktatúráját felváltotta a társadalmi kontroll nélkülműködő bírói állam önkényuralma, amihez a tévesen értelmezett bírói függetlenség nyújtjogalapot. Ráadásul felelősség nélkül!A bírói hatalom nem teljesíti a feladatát az európai alkotmányosság normatíváinak megfelelően,sőt, a bíróságok működésének szakmai és erkölcsi színvonala sérti az alapjogokat.A jogsértő magatartásra kifejezett bíztatást ad a „Közlemény az ország és az Európai Uniónyilvánosságához” című deklaráció, amely szerint a bírói kar prominens személyiségei az általukvezetett intézmények nevében támadják a választópolgárok akaratát képviselő törvényhozó és
  4. 4. 4végrehajtó hatalmat. Holott az Alkotmány és a bírói szervezetre vonatkozó jogszabályok szerint abíróságok feladata nem a demokrácia intézményei elleni támadás, hanem az alkotmányos rend és apolgárok érdekeinek védelme. Ráadásul a bírói kar elkövette a legsúlyosabb hibát, amidemokratikus jogállamban elképzelhető: egyrészt a pártállam erkölcsi örökségét követve, de azeurópai kultúrkörben elfogadhatatlan módon, a nemzetközi színtéren hátba támadta aMontesquieu-féle struktúra másik két hatalmi ágát, másrészt a társadalmi érdek fölé emelte aparciális érdekét, nevezetesen a bírák nyugdíjazásával kapcsolatos követelését. Ezzel a példátlancselekedettel a bírói hatalom egyértelművé tette, hogy nem szolgáltató, hanem uralmifunkciót tölt be, és egyúttal a mélypontra süllyesztette a már eddig is vészesen megrendülttársadalmi bizalmat.A jogérvényesítést kereső polgár vajon miben bízhat? A demokratikus jogállam alapértékeiben, ajogbiztonságban, a jogegyenlőségben? Az Alkotmány a totalitárius rendszerből örökölt sztálinistaalaptörvény toldozott-foldozott változata, az alapjogok nem felelnek meg az európaialkotmányosság klasszikus kritériumainak. De a hatalom még a gyenge szakmai színvonalútörvényeket sem tartja be, illetve nem tartatja be. Aki alkotmányos alapjoggal próbál érvelni egybírósági tárgyaláson, azt a bíró figyelembe se veszi, legföljebb empatikus mosollyal nyugtázza adelikvens naivitását és hozzáfűzi: lex specialis derogat generali (az alacsonyabb szintű szabálylerontja az általános törvényt). Vegyük például az úgynevezett médiatörvényt. Noha azAlkotmányra hivatkozó preambulumban kifejeződő jogalkotói szándék nemes, a médiatörvénymégis a nemzeti tömegkommunikáció Trianonja lett. A profitorientált média más nemzetekszubkultúrájának legócskább szemetével, az egysejtűek szellemi szintjén álló műsorokkalrombolja a társadalom értékszemléletét, a magyar és egyetemes kultúrát.És mit tesz a törvény őre, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (dicső jogelőd: ORTT)?Semmit. Sőt, még bíztatást is ad a jogsértő magatartáshoz például azzal, hogy nem hajtottavégre a Legfelsőbb Bíróság ítéletét, amely az RTL-el megkötött műsorszolgáltatási szerződésfelbontására vonatkozik. Következőleg a médiahatóság milyen erkölcsi alapon vár el jogkövetőmagatartást a műsorszolgáltatóktól? A törvényben hiába fejeződik ki a kulturális értékeinkvédelmét szolgáló jogalkotói akarat, a transznacionális érdekszférát szolgálótömegkommunikáció hatósági segédlettel pusztítja az évezredes magyar kultúrát, benne anemzeti összetartozás legfontosabb elemét, az anyanyelvünket.3; Kulturális környezetszennyezés, a szép magyar nyelv intézményesített szintre emelt rombolása. Kommunikációs diktatúra.A közösségromboló helyzet kritikájához szükség van azon társadalompolitikai, jogi környezetvizsgálatára, amely lehetővé tette, hogy a nemzeti érdekek és értékek háttérbe szoruljanak aközoktatásban. A teljes analízis meghaladná a dolgozatom kereteit, következőleg csak a médiakártékony hatására mutatok rá, mert korunk információs társadalmában a tömegkommunikációdöntően befolyásolja a felnövekvő generáció értékszemléletét. A közoktatás szellemiségét nem akulturális tárca, hanem az elektronikus média diktálja. Az európai alkotmányosság normáivalszöges ellentétben a rendszerváltoztatásként emlegetett folyamat során nem jött létre plurális,kiegyensúlyozott médiarendszer; csupán annyi történt, hogy a totalitárius rendszer információsmonopóliumát felváltotta a transznacionális erőtér kommunikációs diktatúrája, amelyhez azúgynevezett médiatörvény teremtette meg a jogszabályi környezetet.A sanyarú helyzet lényege: a médiatörvény nyugodtan nevezhető a magyar jogalkotás negatívcsúcsteljesítményének Werbőczy Tripartitum-máig visszamenőleg, de ennek ellenére a világosankifejeződik benne az üdvözlendő jogalkotói akarat, nevezetesen a nemzeti identitás, ahagyományaink, a kulturális értékeink védelme. Csakhogy van egy kis gyakorlati probléma: sem a
  5. 5. 5régi sem az új médiatörvény nem ad megfelelő garanciákat a végrehajtáshoz. Az újmédiatörvény körül gerjesztett világhisztéria célja éppen az, hogy a jogi szabályozás maradjon anemzeti érdekeket sértő állapotban. Az összegzett következmény: a mennyiség forradalma és aminőség bukása.Mi történt az elmúlt húsz évben? A transznacionális erőtér által vezérelt tömegkommunikációszétverte a közszolgálati médiumok piaci pozícióját, és más nemzetek szubkultúrájánaklegócskább szemetét állította követendő mintaként a felnövekvő generáció elé. Akommunikáció birtoklásával megvalósított dezinformáció és megtévesztés nem új keletű, a médiaközvélemény-formáló erejét már II. Rákóczi Ferenc felismerte, és a pénz, posztó mellett létrehoztaa magyar sajtó első orgánumát, a Mercurius Veridicus ex Hungaria-t. Az idegen, megszállóhatalom által uralt szellemiség közepette volt legalább egy kommunikációs fórum, amely teretadott a nép szavának. A hajdani Rákóczi nótában kifejeződő gondolat szemléletesen jellemzi a maimagyar társadalom állapotát: „Vezettesd magadat szembekötve vakon, elfajult testvéridtől csináltálutakon!”Az idegen tulajdonosi struktúrájú média a manipuláció nagymestere, amelynek központi eleme aszínvonaltalanság. Értékközvetítés helyett értékrombolás folyik. A minőséget felváltotta amennyiség és a szakmai dilettantizmus. Az a műsor számíthat nagy sikerre, amely rendelkezik akövetkező jellemzőkkel: alacsony intellektuális szint, gyenge szakmai színvonal, kulturálisszemét, szex és agresszivitás. Ezen központi összetevők külön is hatásosak, de egetverő nézettségakkor lesz, ha mindegyiket egyszerre alkalmazzák. Az egysejtűek szellemi szintjén álló, műsornaknevezett audiovizuális förmedvények silánysága nyelvrombolással párosul. Az elektronikusmédiumok széles felületen, hihetetlen hatékonysággal rombolják a legféltettebb kincsünket, aszép magyar nyelvet, amit a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézeterezzenéstelenül néz.Nyelvében él a nemzet – szól a szállóige (Nincs egységes álláspont, hogy ki fogalmazott emeformában. Egyesek szerint Széchenyi, Kölcsey, Kazinczy, Kisfaludy; mások, például Grétsy tanárúr szerint Kőváry László írt így a Székely honról című művében).A műsorvezetők, riporterek, tudósítók többsége a magyar beszéd artikulációs bázisától,ereszkedő dallamvezetésétől idegen, éneklő, a mondatvégeket lebegtető, rossz ritmizálású,monoton hangsúlyozású, affektáló, gépies beszédmodort terjeszt. Az értelemzavaróan rosszhangsúlyozást még tetőzik hibás hangképzéssel (dysphonia) is: például „a” hang helyett „e” hangotejtenek, ami kulturálatlan, nyegle, fülsértően kellemetlen. (Az áldatlan helyzet abszurditásárajellemző, hogy a riportalanyok többsége szebb magyarsággal beszél, mint a maga a riporter.)Mindezt még tetőzi, hogy az utóbbi évek televíziós kommunikációjában olyan obszcén, ordenáré,undorítóan trágár, útszéli beszéd vált uralkodóvá - különösen a hollywoodi filmekszinkronjában - ami nemhogy az európai kultúrkörben, de még a káromkodásban jeleskedőkocsisok körében is megrökönyödést kelt. Így aztán nem meglepő, hogy a hollywoodi „alkotások”legfőbb jellemzője a teremtő gondolat teljes hiánya. A tömegkommunikáció értékrombolásafelér egy kulturális atomcsapással.Mi a következmény?Az elektronikus médiumok által gerjesztett kártékony folyamat következményeképp a magyargyerekek többsége részletes ismeretekkel rendelkezik arról, hogy az egysejtűek szellemi szintjénálló hatökör popsztárok milyen márkájú bugyogóban járnak, de nem ismerik a magyar humán- ésreálkultúra értékeit. Fogalmuk sincs arról, hogy kicsoda: Bihari János, Erkel Ferenc, DohnányiErnő, Kadosa Pál, Doráti Antal, Cziffra György, Heltai Gáspár, Balassi Bálint, Tömörkény István,Tamási Áron, Vass Albert, Szabó Dezső, Apponyi Albert, Prohászka Ottokár, Wesselényi Miklós,Bercsényi Miklós, Bulcsú horka, Görgey Arthur, Andrássy Gyula, Bolyai János, Eötvös József,
  6. 6. 6Gábor Dénes, Bay Zoltán, Puskás Tivadar, Szent-Györgyi Albert, Teller Ede, Wigner Jenő…és ígytovább.Megkérdeztem iskolás gyerekeket, hogyan látják a hazájukat és a saját sorsukat az európaierőtérben, mire büszkék, milyen értékekkel gazdagította a magyarság az egyetemes kultúrát,indikációként megemlítettem kiemelkedő személyiségeket is. A gyerekek kívülről fújják akereskedelmi rádiók betondöngölő zenéjét üvöltöző popsztárok nevét, de nem ismerik a hihetetlengazdagságú magyar népzenét, amelyet egyébként az egész világ csodál. Jellemző módon azáltalam megkérdezett gyerekek közül senki nem tudta megmondani, hogy ki írta a Szózat zenéjétés nem ismerték a Kossuth rádió esti meséje előtt felhangzó Csillagok, csillagok szépenragyogjatok című gyönyörű népdalunkat sem. Néhányan hallottak valamit híres magyarszemélyiségekről, akik jelentősen gazdagították az egyetemes kultúrát, de a jellemző a következőelképesztő reakció volt: „Köszi a kérdést, de bocsi, Bartók, Kodály, Széchenyi, Hunyadi, Bolyai meg ilyen emberek tökcikik. Nem a középkorban élünk. Én mindent utálok, ami magyar.” – mondta egy „modern”magyar gyerek, a transznacionális média által manipulált szolganemzet polgára, majd előkapta aziPhone-ját, benyomott rajta egy betondöngölő angol zenét és elviharzott az apja Yamahájával.Itt tart ma a közoktatás-politika Bartók, Kodály és Klebelsberg Kunó országában. A gyerekekszégyellik a saját kultúrájukat és más nemzetek szubkultúráját majmolják. No és miért? Azért,mert a globalizációban érdekelt tömegkommunikáció olyan idegen szellemi környezetetteremtett, amelybe a magyar kultúra nem fér bele.Szép kis jövő előtt áll az ezeréves Magyarország, ha a felnövekvő generáció ilyen identitástudattalrendelkezik. No és az individuum? Maga a gyerek milyen személyiségstabilitással, jövőképpelrendelkezhet, ha nem ismeri a múltját, a származását, a gyökereit, nem becsüli a kultúrát, aközösséget (nemzetet), amelyben él? Mi az a talapzat, amire a jövőjét építi? Az idegenszubkultúrát dicsőítő, gyökértelen liberalizmus?Természetesen nem a gyerek hibás, hanem a demokratikus jogállam hatalmi ágai - különösena végrehajtó hatalom -, amelyek példátlan erkölcsi, szellemi, kulturális, pszichés válságbasodorták az országot, amely siralmas környezetben az ifjú a saját értékeit, érdekeit sem ismeri fel.A kulturális tárca képtelen prezentálni egy koordinátarendszert, amelyben a felnövekvőgeneráció elhelyezheti magát: honnan jött, hol van, hová megy.A tömegkommunikáció - különösen a televízió - olyan erős szellemi, kulturális, erkölcsi hatás,amit még a legjobb szándékú nemzeti közoktatás sem tud ellensúlyozni. Pláne ha még a szándék ishiányzik, amint a nemzeti önbecsülésünket aláaknázó „hivatalos történelemszemlélet”manifesztálja. A kultúránk, a történelmünk, a néprajzi, népzenei hagyományainknyomelemekben jelennek meg a televízióban. Még a Csermanek „akasztó” János féleproletárdiktatúrában is voltak filmek, tévéjátékok, amelyek a kulturális örökség, a nemzeti létkérdéseivel foglalkoztak, amelyek felkeltették a gyerekek érdeklődését, hogy bővebb ismereteketszerezzenek a nemzetről, mint közösségről, amelyben élnek. Ráadásul ezek a művek színvonalasakvoltak. Most semmi nincs. Illetve van: a hollywoodi audiovizuális gépezet legsilányabb„alkotásai” árasztják el a magyar társadalmat. Ha nem tükröződik a nemzeti jelleg a magyarmédiában, akkor mi a különbség Magyarország és egy másik ország között? Semmi. A kereszténykultúrkörben nevelkedett magyar ember már nem érzi magát otthon a saját hazájában.Németh László szavaival: „Úristen, én nem vagyok otthon!”Mondok egy szemléletes példát, amely az elektronikus médiumok zenei programján keresztültükrözi a nemzeti karaktert. A televíziós munkám során bejártam a fél világot Londontól Dél-Amerikán át Japánig bezárólag, és mindenhol azt tapasztaltam, hogy a rádió és a televízió zenei
  7. 7. 7programját a nemzeti jelleg határozza meg. Következőleg nyelvismeret nélkül, csupán a zenébőlpercek alatt felismerhető, hogy melyik országban van az ember. Nálunk azonban órákig hegyezhetia fülét az idegen, az elektronikus médiumok zenei összeállításából soha nem jön rá, hogy Bartókés Kodály országában van.A korszellemet nem az évezredes történelmünkre, kultúránkra építkező nemzeti érzület, hanem atransznacionális média diktálja. A tömegkommunikáció kiegyensúlyozatlan tulajdonosistruktúrájából következő liberális hegemónia következményeként az ezeréves Magyarországfennmaradásában hozzávetőlegesen nulla szerepet játszott liberalizmus a közgondolkodásvezérfonalává vált. Természetesen nem Széchenyi, Deák, Eötvös, Kossuth nemzetiliberalizmusáról van szó, amellyel összemossák a mostani nemzetrontó pszeudo-liberalizmust. Aliberalizmusnak eredetileg abban volt óriási jelentősége, hogy jogállami alapokra helyezte azautokrata rendszereket, amely folyamat a XIX. század végére befejeződött. Korukban ademokratikus jogállam mindenki számára biztosítja azokat a szabadságjogokat, ami a liberalizmusfő értéke. Következőleg a liberalizmus, mint önálló politikai irányvonal értelmetlenné vált amodern polgári demokráciákban. A jogegyenlőség alkotmányos garanciájának égisze alatt mitakarnak bizonytani a liberálisok? Orwelltől plagizálnak: mindenki egyenlő, de a liberálisok mégegyenlőbbek. Ezek szerint őket, a pszeudoliberálisokat kell követni.4; Médiavezérelt szolganemzet. A nemzeti érdek fölé emelt „orwelli liberalizmus”Milyen érdek fűződik a nemzetrontó folyamathoz? A klasszikus demokrácia-felfogássalösszeférhetetlen, hogy egy törpe minoritás döntően befolyásolja a többség eszmerendszerét,értékszemléletét. Az „orwelli liberalizmusnak”, a zabolátlan szabadelvűségnek az lett atragikus következménye, hogy az elmúlt húsz évben az identitástudat, a nemzeti önbecsülés,a magyar történelmi, kulturális örökség tökéletesen háttérbe szorult a médiavezéreltközgondolkodásban és közoktatásban. Az elsődleges ok a tisztességtelen piaci versenyhelyzet,illetve a tömegkommunikáció tulajdonosi szerkezetének radikális megváltozásában keresendő. Amagyar médiapiacon az idegen tulajdonú kereskedelmi televíziók dominanciája mellett a MagyarTelevízió és a többi közszolgálati médium marginális szereplő. A totalitárius rendszerproletárdiktatúrájának információs monopóliumát felváltotta transznacionális erőtérkommunikációs diktatúrája. Szó sincs pluralizmusról, esélyegyenlőségről, objektivitásról. Atúlreprezentált liberális erők árnyékában a különböző társadalmi csoportok korántsem kapnakazonos esélyeket a tömegkommunikációs eszköztár használatában, beleértve a nemzeti tulajdonbanlévő frekvenciakészletet is. A profitorientált kereskedelmi médiumok a szó szoros értelmébenmeghatározzák a felnövekvő generáció értékrendjét, a szellemiséget, a követendő erkölcsinormát. A tulajdonosi szerkezetből eredő hátrányt még súlyosbítja a keresztény-konzervatívértékrendet valló médiastratégák amatőrizmusa.Az ORTT jogutódja, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság pediglen hagyja eszkalálódni azértékromboló folyamatot ahelyett, hogy pozitív diszkriminációt alkalmazna a jogalkotóiakarat teljesítése érdekében. Súlyos felelősség terheli végrehajtó hatalmat és a médiahatóságot,mert 20 éven át nem teljesítette a törvényben előírt, a nemzeti érdek védelmére vonatkozókötelezettségét.Bezzeg a liberális ellenzék! Képtelenek úriember módjára tudomásul venni, hogy a választóiakarat beledöngölte őket az agyagba. Minő pech! De hát Churchill is megmondta: a demokrácianem jó dolog, de nincs nála jobb. Posztkommunista neoliberálisokra szabott demokrácia pedigsosem volt és vélhetően nem is lesz soha. A civilizált országokban szokásos erkölcsi normákkalszöges ellentétben áll, hogy a bolsevik taktikai hagyományokat követő liberális ellenzék hátbatámadja a példátlanul széles társadalmi felhatalmazást kapott kormányt és kormányfőt anemzetközi színtéren az új médiatörvény ürügyén. Gondolják: demokrácia ide demokrácia oda,
  8. 8. 8az mégiscsak tűrhetetlen, hogy az ezeréves keresztény Magyarországon meginogjon a liberálishegemónia. Ámde fölösleges a nagy riadalom. A régihez hasonlóan az új médiatörvényben semfog érvényesülni a vezérelv, nevezetesen a nemzeti identitás megőrzése, a kulturálisértékközvetítés, a tárgyilagosság, a sokszínűség és szakszerűség, mert nincsenek megfelelőgaranciák a megvalósításhoz.Az Európai Unió különféle bizottságai miért nem ezzel, a húsz éve tartó kártékony folyamattalfoglalkoznak? A médiapiac tulajdonosi szerkezetének kiegyensúlyozatlanságából eredőmanipulatív tájékoztatás, a dezinformáció, a magyar kultúrát háttérbe szorító idegenszubkultúra nemcsak a nemzeti érdekeket sérti, hanem ellentétes a régiók sokszínűségénekmegőrzésére vonatkozó uniós direktívákkal is. Az uniós köröket azonban érdekes módon nemaggasztja az értékromboló folyamat. Lényegtelen továbbá a liberálisokért könnybe lábadtszemekkel aggódó EU notabilitások számára az is, hogy a kisebbségi sorsban sínylődő milliósmagyarság nem használhatja szabadon az anyanyelvét. Ellenben a liberálisok által generáltáldemokratikus hisztéria az igen, az már fölöttébb drámai. Ha ez így megy tovább, könnyenkiderülhet, hogy az Európai Unió azért szerepel harmatgyengén a világgazdaságban, mert amagyar médiatörvény aláaknázta a versenyképességét.5; A pszeudoliberálisok nemtelen támadása a nemzetközi színtérenHa a médiatörvény egyes rendelkezései nem felelnek meg az uniós direktíváknak, akkor ki kelljavítani azokat. Ugyanis a Magyar Köztársaság kötelezettséget vállalt, hogy a jogszabályokmegfeleljenek az Európai Unió jogának, de ez nem politikai, hanem szakmai kérdés. A nemzetköziszíntéren azonban nem szakmai vita zajlik, hanem a magyar nemzeti önbecsülést sértő, azeurópai kultúrkör viselkedési normáival összeférhetetlen, bárdolatlan hőbörgés folyik, amit apszeudoliberálisok generáltak. No persze, ismerős a tisztességtelen taktika. Miközben másországok választott vezetői belül vitáznak, de kifelé egységet mutatnak, a destruktív liberálisellenzék képtelen szabadulni a kommunista erkölcsi örökségtől, amelyhez hűen hátbatámadja a saját országát a nemzetközi porondon. A liberálisok retorikailag a végrehajtóhatalom első tisztségviselőjét, Orbán Viktor miniszterelnököt támadják, de tartalmilag ademokrácia intézményei elleni támadásról van szó.Azt már megszokhattuk, hogy az egyébként kitűnően képzett liberális körök jogtudományiismeretei hirtelen szelektívvé válnak, amikor az egyéni érdekeiket a nemzeti érdekek föléakarják emelni. De Orbán Viktor miniszterelnök úr, Martonyi János külügyminiszter, vagybármelyik kormánytag milyen jogon ígéri meg, hogy módosítják a médiatörvényt? Talánrendelkeznek az okkult tudományok tárgykörébe tartozó jövőbelátás képességével?Különben honnan tudja a kormányfő, hogy a Parlament meg fogja szavazni a médiatörvénymódosítását? Esetleg az újdonsült magyar demokrácia csupán virtuális jogállam? A kormányfőnem arra kapott felhatalmazást, hogy hajlongjon az Európai Unió notabilitásai előtt - mintannak idején Ferenc Jóska térdre rogyva, kézcsók közepette hajlongott Miklós cár előtt a’48-as szabadságharcunk leverése dolgában - hanem arra, hogy végrehajtsa a választóiakaratot. A képviseleti demokráciára épülő alkotmányos jogállamban pediglen az a szokás, hogya választói akaratot kifejező törvényeket nem a Kormány hozza, hanem a legitim Országgyűlés. AParlament és a Kormány feladata elég világosan benne van a mindenki által könnyen hozzáférhetőAlkotmányban, ami kétségtelenül a sztálinista alaptörvény toldozott-foldozott változata, deérvényben van. A polgári demokrácia intézményrendszerében a Kormány nem felettes, hanemközszolgálatot teljesítő szerv: végrehajtja a jogalkotói akaratot. Következőleg szíveskedjenbetartani a népszuverenitást megtestesítő Országgyűlés rendelkezéseit, ellenkező esetben súlyosalkotmánysértést követ el, aminek a jogkövetkezménye bizalmatlansági indítvány benyújtásalehet.
  9. 9. 9Ha a hatalmi ágak külső nyomásnak engedelmeskedve egyetlen sort változtatnak amédiatörvényen, akkor pert fogok indítani a Magyar Állam ellen a Társadalmi szerződésmegszegése miatt (Rousseau).A liberálisok is ott voltak az ország házában, véleményt formáltak, kritizáltak, szavaztak,vesztettek. A vereséget azonban képtelenek úriember módjára elviselni, következőleg a liberálishadvezetés nemtelen támadást indít a demokrácia legfontosabb szerve, a népszuverenitástmegtestesítő Országgyűlés ellen. Ugyanis retorikailag hiába a kormányfőt jelölik meg a támadáscélpontjaként - amihez természetesen joguk van - tartalmilag az elfogadott törvényt, azaz ajogalkotót támadják. Ezek szerint a liberális hadvezetésnek nem tetszik a parlamentárisdemokrácia, ha nem ők uralkodnak. Mit lehet tenni? A társadalmat nem lehet leváltani.Tömeges öngyilkossági hullám sem várható. A liberális stratégák egyelőre kénytelenek tudomásulvenni, hogy a parasztsággal szövetséges munkásosztály proletárdiktatúrája fölött eljárt az idő,amikor a péklegények megmondták az egyetemi tanároknak, hogy mihez tartsák magukat, ha nemakarnak akasztófára kerülni. De óva intem a liberálisokat attól, hogy letargiába zuhanjanak. Apolgári demokrácia szabályai szerint semmi akadálya nincs, hogy a kitűnően képzettmédiastratégáik az internacionalista testvériség égisze alatt a nagy tanító, Kun Béla módjáraszórják a világmegváltó téziseiket a nép közé. A híres szürkeállományukat bevetve a következőválasztásokon újfent utat mutathatnak a mucsai provincializmus gödrébe süppedt magyartársadalomnak. Az istenadta nép majd kiemelkedik a sötétségből és üdvrivalgások közepette isméta liberálisokra szavaz. Való igaz, némi aggodalomra ad okot, hogy a győzelem esélyeaszimptotikus jelleggel konvergál a nullához. De hátha!6; Cui prodest? A választópolgárok megbízást adtak a nemzeti vagyon elherdálására?A kiegyensúlyozatlan médiahelyzet félelmetesen hasonlít Magyarország beszűkültmozgásteréhez, amelyben a választópolgárok akaratát képviselni köteles végrehajtó hataloma transznacionális erőtér vazallusaként működik. Az országban zajló folyamatokat nem akormány, hanem a GDP elsöprő hányadát produkáló idegen hatalmi szféra diktálja. Akormány pedig megpróbál a diktátumnak megfelelni, abban a szűk mederben lavíroz, amit azidegenek (Szt. István szerint: „jövevények”) kijelöltek neki. Úgy látszik, nekünk ötszáz éve mindigszolgálnunk kell valakit: hol az oszmán birodalmat, hol a Habsburgokat, hol a nemzetiszocializmust, hol a bolsevizmust, most meg a globalizmus előtt hajlongunk. Ámbátor a 150 évigregnáló törökökkel egész jól megvoltunk, talán azért, mert nem iktatták törvénybe, hogyszeretni kell a megszállókat megbonthatatlan barátsággal az idők végezetéig. A magyarságszeret mindenkit, csak saját magát nem!A legnagyobb magyar, Széchenyi István szerint: Magyarország nem volt, hanem lesz. Most aztmondaná: Magyarország nincs. Eladtuk a szeretetteljes új barátainknak! Precízebben: aválasztópolgárok bizalmával visszaélő politikai hatalom elherdálta. A korifeusok még tapsoltak isaz isteni tőke diadalához. A nemzeti érdekek védelméért felelős ügyészség pedig ölbe tettkézzel nézte az irritálóan aránytalan és tisztességtelen privatizációs szerződések megkötését,amivel legalizálta az intézményesített rablást. Idegen kézbe kerültek a stratégiai fontosságúágazatok: hírközlés, földfelszíni frekvenciák, energiaellátás, vízellátás, élelmiszeripar,kereskedelem, mezőgazdaság és most jön a magyar föld kisajátítása. A totalitárius rendszerreljogfolytonosságot vállalt Magyar Köztársaság 22 milliárd dollár államadósságot örökölt azősbolsevik pénzügyi zseni, Fekete János közreműködésével. Ráadásul az összeget a reform-kommunista Németh Miklós jelentette be, de a felelősök nem igazolták semmivel azadósságállomány összetételét. Az Antall-kormány kötelezettséget vállalt a visszafizetésre, holottabban a történelmi helyzetben semmi nem kötelezte erre, hiszen az illegitim rendszer, a diktatúratörvénysértő módon keletkeztetett anyagi terhe semmis. Lehetőség lett volna leírni az adósság jó
  10. 10. 10részét a lengyelekhez hasonlóan. Antall József miniszterelnök úr azonban hallani sem akartilyesmiről mondván, Magyarország megmutatja Európának, hogy micsoda erőtartalékokkalrendelkezik. Megmutattuk!A nemzeti vagyon privatizációs sikerként aposztrofált elkótyavetyélésének alapvető célja volt amegváltónak tekintett nyugati tőke beáramlása és a hitelállomány kifizetése. Ezzel szemben mitörtént? A privatizációból származó bevétel eltűnt, az adósságállomány pedig többszörösére, cirka110 milliárd dollárra nőtt (21.500 ezer milliárd forint), aminek a visszafizetése közgazdaságiképtelenség. Ilyen súlyos teher szolgasorba taszítja a jövő nemzedéket, gyakorlatilagmegszünteti a méltó élet feltételeit, ami alapvető emberi jogokat sért.7; Beszűkült mozgástér. Idegen érdekek szolgálataMit is művelt a félistenként imádott tőke? A befektetők kioktatták a politikusainkat: atransznacionális tőke nem jótékony szamaritánus, esze ágában sincs segítséget nyújtani;ellenben elemi érdeke, hogy likvidálja a magyar gazdaság versenyképes egységeit, hogy sajátmaga számára piacot teremtsen. A magyar politikai erők pedig csak néztek, mint Jocó amoziban, ahogy a nemzetközi érdekszféra szétverte például a mezőgazdaságot, holott köztudott,hogy Magyarország Európa éléskamrája volt a kiemelkedő minőségű produktumaival. Azeredmény? A klimatikus viszonyainkhoz alkalmazkodó őshonos gyümölcsfajtákat, növényeket,kiváló termékeket felváltották a silány minőségű, génmanipulált vacakok, amelyeket a TESCO, azAuchan és a többi multinacionális gengszter erőltet az országra, miközben gyakorlatilagfelszámolták a magyar élelmiszeripart és kereskedelmet.A valaha önellátó magyar gazdaság totális függőségbe került, ami óhatatlanul a magyar polgárkiszolgáltatottságát eredményezte. A sanyarú helyzetet súlyosbítja a speciális bankrendszer, amelytermészetesen nem a lakosságot, hanem a transznacionális erőteret támogatja. A kiszolgáltatottságegyik központi oka a betéti és hitelkamatok közötti óriási különbség, amelyből eredően aMagyarországon működő bankok mérlegfőösszegéhez viszonyított nyeresége háromszoros anemzeti érdekeiket előtérbe helyező EU tagállamokhoz képest. A transznacionális köröketszolgáló monetáris politika következtében az úgynevezett GDP (nemzeti össztermék) döntőtöbbségét a transznacionális cégek produkálják, következőleg a végrehajtó hatalom mozgásterebeszűkült: a kormány azt csinál, amit a multi diktál.A globális érdekszféra egyetlen kardcsapás nélkül megszerezte az ezeréves örökségünket,amelynek megőrzéséért évszázadokon át hazafiak vére hullott. Az úgynevezett privatizációsfolyamatban elegánsabb háború zajlott: a bálványozott tőkés oligarchia bement a bankba ésmegvette az országot közhatalmi segédlettel. Példaként említem a maoizmusból jelesrevizsgázott vezéregyéniséget, Demszky Gábort, aki ultraliberális könnyedséggel odalökte aFővárosi Vízművek management jogait a nemzetközi botrányokban élenjáró Suez Environnementnevezetű francia cégnek. A Global Exchange jogvédő szervezet az emberi jogokat legjobbanmegsértő cégek közé sorolta a Suez-t, Bolíviából pedig úgy dobták ki őket, hogy a kezük lába semérte a földet. Mi azonban nem vagyunk ennyire önérzetesek, a magyar virtus már a múlté,Magyarország bárányka népe manapság azt is eltűri, hogy fát vágjanak a hátán.Következőleg a szép új időkben a trianoni hóhérok, a békaevő franciák mondják meg aföldönfutó magyaroknak, hogy milyen feltételekkel ihatják meg a saját vizüket. Sajnálhatják afranciák, hogy a neoliberális vezér történelmi távlatokban is rettenetes hosszúságú regnálásabefejeződött, és nem volt lehetősége arra, hogy a Duna vizén kívül küldjön néhány kombinovillamost is ajándékba, hogy megsegítse a nyomorgó francia népet. Mindenesetre nem szép dolog,hogy az internacionalista testvériség építésében jeleskedő Demszky úr nem részesült méltóelismerésben, holott a Szovjetunió ötszörös hőse szintű kitüntetés igazán kijárt volna neki.
  11. 11. 118; A zsidó kultúra, a bőgatya meg a fütyülős barack kapcsolataSurányi György dicső bankelnök sem akart lemaradni a nemzeti vagyon elherdálása címűversenyben és villámgyorsan eladta a Magyar Nemzeti Bank aranykészletét, nehogy a forintnakmaradjon valami kis fedezete. Ráadásul bagóért. Ez már Antall József miniszterelnök úrnak is sokvolt, és nagy nehezen, szinte bocsánatot kérve az internacionalista monetáris oligarchiátólleváltotta Surányi bankvezér urat. (Zárójelben jegyzem meg: vannak országok, ahol anemzetellenes cselekedetekért bíróság elé állítják a delikvenseket és kivégzik őket.) A hazaineoliberális aknamunkával összhangban a nemzetközi folyamatok is remekül alakultak. SimonPeresz izraeli államfő ismertette a világgal: A tehetségünknek, kapcsolatainknak,dinamizmusunknak köszönhetően ott vagyunk mindenütt. Sikert, sikerre halmozunk. FelvásároljukManhattant, Magyarországot, Romániát és Lengyelországot. Ahogy látom, nincsenek gondjaink.Igazán megnyugtató ez a világméretű siker. A magyar társadalom Landeszmann György főrabbiúrtól is megkapta a beosztását. Főrabbi úr a híres interjújában kristálytisztán felvilágosította amagyar társadalmat arról, hogy valójában mit is ér az ezer éves történelme és kultúrája, továbbáutat mutatott, mihez tartsa magát Magyarország a külső erők által irányított globális színtéren:„Ha kivonnánk a zsidó kultúrát a magyar kultúrából, akkor nem maradna más csak a bőgatya mega fütyülős barack.”Ezek szerint, ha a szerencsétlen, tudatlan, bőgatyás magyarság valaha kikecmereg a katasztrofálisválságból, akkor azt az agilis zsidóságnak köszönheti. A kérdés csupán: milyen Magyarország leszaz? Valami majd lesz, amit talán Magyarországnak hívnak, és esetleg beszélnek valami elfajzottmagyar nyelvet, de ott már nem a múlt dicsőségébe süppedt, megújulásra képtelen, tehetetlenkedőkereszténység lesz a meghatározó szellemi erő. Az utókor majd nyugtatathatja magát azzal, hogy azsidó-keresztény kultúrkör egy tőről fakad. Amint Churchill, I. István is felfogta, hogy vér ésveríték, keserű áldozatok nélkül nem lehet közösséget, azaz nemzetet építeni. És megtartanisem. I. István tűzzel, vassal kiirtotta a fél országot, majd szentté avatták, és a szellemi, erkölcsiöröksége ezer éven át megtartott bennünket. Korunk szárnyaszegett, bénult keresztény egyházaazonban méltatlan Szent István örökségéhez, mert enerváltan küzd a lélek épüléséért és alig teszvalamit az erkölcsi romlás ellen.9; Merjünk kicsik lenni?A fenti példák szerinti elegáns módszerekkel kótyavetyéltük el őseink örökségét, gúny tárgyávátettük a nemzeti önbecsülésünket, lekezeltük a kulturális értékeinket, önként sodortukszolgasorba a kiváló természeti és humán erőforrásokkal rendelkező Magyarországot. Miért?Merjünk kicsik lenni?- mondják a posztkommunista korifeusok. Legyenek csak ők olyan kicsik,amennyire társadalompolitikailag lehetséges, de Magyarországot hagyják békén!Miből származik ez a világon egyedülálló önértékelési zavar? A bukásában is felemelő 1848-asszabadságharc után a Habsburgok átvették a Magyar Tudományos Akadémia irányítását, amelynekkeretében az alávetettség, a jelentéktelenség érzetét sulykolták a leigázott nemzetbe. A totalitáriusrendszer sztálinista bérencei ugyanezt a nemzeti identitást aláaknázó történelemszemléleteterőltették egy generáción át, ami a rendszerváltozás óta semmit nem változott. Sőt,intézményesített szintre emelve rombolóbb, mint valaha. Miközben az államisága 17.születésnapját ünneplő Szlovákia a magyar kisebbséget sújtó nyelvtörvénnyel védi a sajátkultúráját, más országok pediglen a népmesék fantáziavilágát is túlszárnyaló 2000 évestörténelmet írnak maguknak (holott a XIX. századig még nyelvük sem volt), a magyartörténészek és politikusuk kishitűséget táplálnak a polgárok fejébe hatalmas igyekezettel.
  12. 12. 12Ha valaki büszke a magyarságára, amit jelképekkel is kifejez, például nemzeti trikolórt tűz a házahomlokzatára, magyar címert ragaszt az autójára, akkor azonnal rásütik a szokásos kirekesztő,antiszemita, nacionalista és hasonló bélyegeket.A minden nációt befogadó magyarok nacionalisták? Csakugyan? Akkor a fél világot gyarmatosítóangolok, franciák és a militáns hajlamú amerikaiak micsodák? Ha valaki járja a világot, akkortapasztalhatja, hogy például a kétszáz éves történelmére oly büszke Amerikai EgyesültÁllamokban még a zöldséges bódé tetején is nemzeti zászló lobog. Ami pedig a franciákat illeti,náluk nagyobb nacionalistákat még nem hordott a föld a hátán amióta a magyarok által a„kalandozó hadjáratok” során rendszeresen megleckéztetett és széthullott Frank Birodalom nyugatirészéből kialakult Franciaország. Nekünk viszont minden megaláztatást el kell tűrnünk, nálunk amagyarság értékeinek a lekezelésére buzdít a kozmopolita korszellemet diktálótömegkommunikáció. Sikkessé vált az idegen szubkultúra majmolása. Ciki magyarnak lenniMagyarországon. A felnövekvő generáció joggal csodálkozik: ez a szerencsétlennek beállítottmagyarság egyáltalán hogyan tudott meglenni ezer éven át a Kárpát-medencében acsodálatos Nyugat gyámolító segítsége nélkül.10; A fogyasztói társadalmat vezérlő transznacionális erőtér rögeszméje: forszírozott fejlődésA politikusaink szerint a válságot a profitorientált erőtér által vezérelt fogyasztói társadalomforszírozott fejlődése fogja megoldani. Valóban így lesz? Aligha. Ideje revideálni amegkövesedett nézeteket, mert a válság minden bizonnyal mélyülni fog. A világmegváltótőkének kettős kontradikcióval kell szembenéznie. Az egyik: Frank Drake és más tudósokvéleménye szerint legföljebb egy százalék a valószínűsége annak, hogy a technológiaexponenciális jellegű fejlődésével egyetemben az emberiség nem pusztítja el önmagát és akörnyezetét. Ezen egy százalékon belül lehet ügyködni, ami nem valami fényes kilátás. A homosapiens az egyetlen élőlény a Föld nevű bolygón, amely hatalomvágyból pusztítja a sajátnemét és nem él harmóniában a természettel, sőt más élőlények életterével is garázdálkodik,amihez abszolút nincs joga. Az ökológiai rendszer rombolása és a természeti erőforrásokkizsigerelése megszünteti a fenntartható fejlődés elemi materiális és energia feltételeit.Ráadásul a fosszilis energiaforrások felhasználásáról és a természet pusztításáról a leggazdagabbtársadalmi réteg, a Föld népességének mindössze egy százaléka dönt, méghozzá önkényesen. AzAmerikai Egyesült Államok például nem hajlandó aláírni a környezetszennyezés visszaszorításárólszóló nemzetközi egyezményeket.Tegyük fel, a tudomány új energiaforrásokat fedez fel és akkor hurrá, a termelésnövekedés felsőhatára a csillagos ég, amint a nagy kommunista tanító, Rákosi elvtárs is világosan megmondta.Ilyen széles ívű gondolatokat csak a fergeteges elméjű Lenin tudott túlszárnyalni, aki közgazdaságiútmutatást adott a népének a birodalomépítés főszabályáról: „Film plusz villamosítás egyenlőszovjethatalom”.Ezekkel a korszakalkotó tézisekkel csupán egyetlen aprócska probléma van, amit a cezaromániáspolitikusok is kénytelenek tudomásul venni, ha tetszik, ha nem. A tudomány jelenlegi állása szerintaz energia megmaradás törvénye még érvényben van, következőleg a termelés növekedéseóhatatlanul hőtermeléssel jár. A termelt hő mennyisége a jelenlegi exponenciális jellegű fejlődésszerint 100 éven belül olyan mértékű lenne, hogy felizzana a bolygónk. Hivatkozhatnék StephenHawking, Roger Penrose, Gábor Dénes, Teller Ede és más kiváló tudósokra, de nemszükséges, mert gimnáziumi szintű ismeretekkel is könnyedén belátható a folyamat fizikaikövetkezménye. Mivel az izzó Föld nem valami kellemes hely a fehérjemolekulák, a szénalapúélet számára, a profitorientált felfogás szerinti fejlődés zsákutca.
  13. 13. 13A kontradikció másik eleme közgazdasági: a technológia robbanásszerű fejlődésévelegyetemben nő a termelés hatékonysága és volumene, következőleg nő a kínálat, a keresletviszont óhatatlanul csökken. Miért? Azért, mert a technológia fejlődésével párhuzamosan egyrekevesebb munkaerőre lesz szükség, hiszen az automatizáció, a kibernetika alkalmazása helyettesítiaz emberi munkát. Akkor viszont ki veszi meg az előállított többlettermékeket? A gyengevásárlóerejű munkanélküliek? Ehhez még súlyos társadalomlélektani következmény is járul:leértékelődik a biológiai ember szerepe a robotokkal szemben. A robot olcsóbb, jobb, precízebb,megbízhatóbb, teherbíróbb, hatékonyabb. Ha a technológiára épülő fejlődés istenítése így megytovább, megfordul a tudományos haladás eredeti célja: az elidegenedő, virtuális valóságvilágában megszűnik az ember és a természet közötti kapcsolat, az ember és ember közötti analógkommunikáció. Végül óhatatlanul bekövetkezik a Summa Technology (Staniszlaw Lem)próféciája, a csodálatosan fejlett digitális világ. Annyira fejlett, hogy felesleges benne azember.11; Súlyos értékválságMiközben az úgynevezett harmadik világ legnagyobb gondja a demográfiai robbanás, nálunkdemográfiai katasztrófa fenyeget. Amint a bevezetőben jeleztem a pszeudoliberális ideológialegkártékonyabb társadalmi hatása a súlyos morális válság, amely immáron a nemzeti létalapvető sejtét a családot támadja. A KSH adatai szerint az utóbbi tíz évben 35%-al csökkent aszületések száma, és az úgynevezett rendszerváltoztatás óta eltelt időszak alatt több mint félmilliófővel csökkent a teljes magyar népesség lélekszáma. Ráadásul a lelkületükben magyar érzelműemberek is menekülnek a karakterét vesztett, a kozmopolita globalizáció mocsarába süllyedtMagyarországról.Kiváló képességű magyar emberek, fiatal tudósok hagyják el egzisztenciális bizonytalanság,a megfelelő munkafeltételek hiánya miatt az országot és gazdagítanak idegen nemzeteket. Akülföldre távozott számos tudós közül büszkeséggel említem gyerekkori barátomat, az AmerikaiEgyesült Államokban élő Dr. Buzsáki Györgyöt, aki éppen most kapott nemzetközi elismerést(The Brain Prize) az agykutatás területén nyújtott kimagasló eredményeiért a dániai GreteLundbeck Európai Agykutatási Alapítványtól. Velem egyetemben Buzsáki Gyuri sem rajongott atotalitárius rendszerért, amit a hatalom enyhén szólva nem nézett jó szemmel. New Jersey-benazonban megbecsülték a tehetségét, tanszéket kapott, és most óriási pénzen visszavásárolhatjukazokat az értékeket, amelyeket Dr. Buzsáki és más magyar kiválóságok állítottak elő.Magyarország nem engedheti meg magának ezt a luxust! Elfogadhatatlan, hogy a kereszténymagyar ember nagyobb biztonságban érezze magát külföldön, mint a saját közösségében. A jómagyar embereket vissza kell hozni! Bármi áron!12; Mi kell még, hogy észhez térjen Magyarország? Nekünk Mohács kell!Mi kell még ahhoz, hogy a magyarság kilábaljon a bénultságából?Nekünk Mohács kell – mondja Ady. A rendszerváltozás neoliberális korifeusai az akkori nemzetitragédiát is túlszárnyalták. Mohács után még volt remény. Most remény sincs. Most a polgáridemokrácia égisze alatt sunyi, alattomos diktatúra van. Magyarország elvesztette a nemzetiidentitását és gyakorlatilag a szuverenitását is. Médiavezérelt szolganemzet lettünk. Idegenérdekeket szolgálunk. Belesüppedtünk az integrációs folyamatnak nevezett globális masszába,amely elnyeli a nemzeti sajátosságokat, az erőforrásainkat felemészti, miközben vészesenfogy a népesség. Ez volt a cél, amikor beléptünk az Európai Unióba? Nyilván nem. Akínkeservesen összetákolt Európai Unió eredeti célja az intézményrendszer egységesítése, amiegyáltalán nem azonos a globalizációval. Sőt, éppen ellenkezőleg: az integrálódó Európavezérelve a régiók identitásának a megőrzése, mivel Európa értékét az évezredes kulturális
  14. 14. 14öröksége és sokszínűsége jelenti. Legalábbis mi európaiak erre szoktunk hivatkozni, más hatalmitényezők meg mosolyognak rajta Pontosabban: a hasukat fogják a röhögéstől. Példának okáért azamerikai hadügyminiszter (precízen: védelmi miniszter), Donald Ramsfeld kerek-pereckioktatta a szerinte döntésképtelen, ósdi, kőbalta merevségű Európát, amikor nem mutatottegységet Irak lerohanása dolgában.Ámde manapság nem ildomos euro szkeptikusnak lenni. Az integráció valóban üdvözítő lehet,mert fokozhatja Európa versenyképességét, amiből elméletileg Magyarország is profitálhat.Nem véletlenül használtam a feltételes módot, mert a teóriával szemben a tények azt mutatják,hogy integráció ide, integráció oda, Európa pozíciója egyre gyengül a világgazdaságifolyamatokban. Mindenesetre árgus szemekkel figyelhetjük a csodát, miszerint harmonikusegység jön létre abban az Európában, amelyet a történelme folyamán nemhogy érdekazonosság, demindig széttagoltság, antagonisztikus ellentétek jellemeztek. A mostani hirtelen harmóniamegvalósulásának azonban van valószínűsége: hozzávetőlegesen annyi, mint az, hogy Mózesnépe előtt megnyílt a Vörös-tenger. Mivel megszenvedtük már a múltat s jövendőt, igazán kijárnekünk egy csekélyke isteni protekció annál is inkább, mert mi is Isten kiválasztott népe vagyunkGóg és Magóg nyománA nagyhatalmak az utóbbi ötszáz évben nem engedték meg a stratégiai ütközőzónábanelhelyezkedő Magyarországnak, hogy szuverén állam legyen. Talán majd most. Mindenesetrebízzunk erősen Istenben. De azért semmiképp ne feledjük Cromwell örökbecsű tanítását: BízzIstenben, de tartsd szárazon a puskaport! Ellenkező esetben könnyen úgy járhatunk, mint a lélekhatalmára hivatkozó XII. Piusz, amikor Sztálin feltette a kardinális kérdést: Na és hányhadosztálya van a pápának?Évszázadokig különféle hatalmi erőtereket szolgáltunk, de legalább tudtuk, hogy ki ellenküzdöttünk. A globalizálódó világban („new age”) azt sem tudjuk, hogy tulajdonképpen ki afenét szolgálunk. Most mindenkit: a nemzeti létet szétverő, merkantilista, arcnélküli monetárisoligarchiát. A választópolgárok erre adtak felhatalmazást a közhatalmat gyakorlónotabilitásoknak? Aligha. A magyarok mindig képesek voltak bravúros megoldásokra, a mostaniegy politikatudományi bravúr. Szabadalmaztatni kellene a speciális magyar demokráciát,amelynek esszenciája: a magát jajveszékelve kirekesztettnek hirdető törpe minoritás uralma atöbbség fölött.13; Magyaroknak belépni tilos! Nem lehetne Magyarország a magyaroké?A szélsőségesen liberális vezér, Demszky úr idegen kézbe adta az élet alapvető forrását, a vizet. Avilágon egyedülálló nemzetpusztítás, olimpiai csúcsteljesítmény. Mi jöhet még? Közbiztonság?Arra még a Keletinél pufajkában lövöldöző Horn Gyula is azt mondta: „Ami itt van, az nemközbiztonság!” Különféle paramilitáris szervezetek és gengszterek uralkodnak. Jogbiztonság?Pártállami diktatúra helyett felelősség nélküli bírói autokrácia a demokrácia égisze alatt. Szociálisbiztonság? A társadalom többsége egzisztenciális félelemben él, a rabszolgasághoz hasonlónyomorban sínylődik, a kilakoltatás Damoklész kardja függ a feje fölött. Jövőkép? Az országnépessége soha nem látott mértékű demográfiai katasztrófa kellős közepén áll. Nemzetbiztonság?Köznevetség tárgya. A hadsereget megszüntették, a megmaradt honvédség egy komolyabbcserkészcsapat támadását sem tudná visszaverni. Mi maradt Magyarországból? A levegő? Azt isáruba bocsátottuk: levegő kvótát pénzért árulunk az EU fejlett országainak.Drága apám gimnáziumi tanár volt Pécsett, de fölöttébb büszke volt arra, hogy betyár őseinkvannak, ráadásul nem is akármilyenek, mert harcoltak a ’48-as szabadságharcban. Nemrégibenjártam a kislányommal a gyönyörű dunántúli erdőkben, ahol egykoron Sobri Jóska uralkodott, de a
  15. 15. 15földönfutó polgár szabadon beléphetett. Ahol a gyerekkoromban futkároztam, most ez van kiírva:Idegeneknek belépni tilos! Ugyanis ezt mondja a békaevő francia, aki megvette azt az erdőrészt.Minő öröm! Trianoni utójáték! Már azon sem csodálkozna senki, ha kiírnák az országhatáron:Magyaroknak belépni tilos!14; A magyarság előtt egy választás van: meghalni vagy kovásznépnek lenniA dolgozat keretei nem adnak lehetőséget bővebb elemzésre, de az elmondottakból is nyilvánvaló,hogy Magyarország a tönk széle sodródik, ha nem változtat radikálisan a globális tőkeimádatára épülő stratégiáján, és nem állítja vissza az agyagba döngölt nemzeti önbecsülését.Vegye már végre észre a tisztelt hatalom: az ezeréves Magyarországot soha senki nemtámogatta csak támadta!Most sem lesz másképp. Hagyjunk fel végre ezzel az operetti világba illő illúzióval! Most mártényleges szabadságharc folyik a magyarság megmaradásáért. Ha a magyar föld, a víz, atermészeti erőforrások is idegen kézbe kerülnek, az a vég, a megállíthatatlan agónia elsőfázisa (például a békéscsabai gázmező!). A történelem folyamán Magyarországnak csak akkorvolt nemzetközi tekintélye, amikor erős volt, amikor hatalma volt. A magyarság két szépszeméért senki nem fog támogatást adni. Nem ilyen a tőke természete. Amint már jeleztem, a tőkenem karitatív, nem jótékony szamaritánus. Pedig azt hittük. Büntetésként bennszülöttek lettünka saját hazánkban.Mi a modus vivendi a magyarok számára, ha nem az a szellemi és lelki tradíció, amimegtartott bennünket ezer éven át a Kárpát-medencében? Senki nem gondolhatja komolyan,hogy a gyökértelen neoliberalizmus. A magyar lélek, a magyarság óriási tragédiája, hogy kelettőlelszakadtunk, de a „Nyugat” soha nem fogadott be bennünket, pedig az Úristen által megáldottSzt. István királyunk kiirtotta a fél országot, hogy megfeleljünk a nyugati elvárásoknak. Hiába.Milyen áldozatot hozhattunk volna még a „civilizált nyugat” kegyeiért? Adhattunk mi kiemelkedőművészeket, Nobel-díjas tudósokat a világnak, Teller Ede, Szilárd Leó, Neumann János, WignerJenő megnyerhette az amerikaiaknak második világháborút, gazdagíthattuk mi a saját kultúránkkalaz egyetemes kultúrát, a pöffeszkedő Európa továbbra is csak egy keletről jött barbár népnek tekintbennünket, amely betolakodott a szláv népek tengerébe. Amikor Antall József létrehozta avisegrádi hármakat, akkor reménykedtem, hogy lesz jövőnk. Ismét vesztettünk. De hangsúlyozom:katasztrofális történelmi tévedés azt hinni, hogy Magyarországot bármilyen külső erőtámogatni fogja. Még annak is örülhettünk, ha nem tipornak el bennünket.A tömegkommunikációs sztárok által nacionalizmussal, sőt antiszemita passzusokkal korholtNémeth László arról beszél, hogy értelme legyen magyarnak lenni. A kisebbségi sorsba taszítottmagyarság és az anyaország számára a megmaradás alapvető eleme a minőség. Németh László ígyír:„A tót azt mondja, hogy szláv vagyok, a portugál, hogy latin, a norvég, hogy germán. Mi azonbanegész meztelenül csak magyarok vagyunk. Mi joga lehet egy ilyen népnek az életre? A kevesebbjoga az életre az, hogy különb. A kisebbség jogosítványa, ha elit tud lenni. Harmincmillió magyar,mondták apáink. De harminc millióan nem leszünk. Vagy a tízmilliónak kell tehát harminc milliótérnie, vagy a tízmillióra sincs szükség többet. A magyarság előtt egy választás van: meghalnivagy kovásznépnek lenni.”Nagyra becsülöm a zsidóságot, mert annyi hányattatás ellenére megmutatta a világnak, hogy elittud lenni. A magyarság talán alávalóbb?15; A magyar ember miért jön haza?
  16. 16. 16Éveken át külszolgálatot teljesítettem Dél-Amerikában. A munkám mellett a latin nőkre isfölöttébb nagy figyelmet fordítottam, amelynek következtében összeszűrtem a levet a peruiművelődési miniszter lányával, amiből óriási botrány kerekedett. Ugyanis a külügyi szabályzatszerint a külszolgálatot teljesítő polgár nem létesíthet közeli kapcsolatot az ottani nobilitásokkal.Megpróbáltam elmagyarázni, miszerint csupán felszínességről van szó, de a korifeusok közöltékvelem, hogy az érvelésem nem elég meggyőző, mivel gyermekem született a miniszter úr lányától,amihez a tudomány jelenlegi állása szerint meglehetősen közeli kapcsolat szükségeltetik.Mondanom sem kell, megkaptam a beosztásomat: hazaküldtek. Sőt, mi több, a súlyosfüggelemsértés miatt bevonták az útlevelemet, következőleg a saját esküvőmre sem mehettemvissza Peruba. Az abszurd helyzet különleges megoldást követelt. Miniszter úr Magyarországrautazott és a nagykövet úr őexcellenciája ellenjegyzésével meghatalmaztam a leendő apósomat,hogy személyesen képviseljen engem a saját esküvőmön. Ily módon a miniszter úr az oltárhozvezette a saját lányát az én nevemben. Később, a jó magatartásomra figyelemmel rehabilitáltak ésvisszamehettem Dél-Amerikába.A magyar ember nagyon jól élhet idegen országban, de akkor is csak vendég, soha nem fogjaotthon érezni magát, következőleg hazajöttem. Akkor kezdtem ráeszmélni a nemzeti önbecsüléshanyatlására, az erkölcs súlyos válságára, amikor az emberek ezt kérdezték tőlem: „Miért jöttél haza a jólétből?” Elképzelhetetlen, hogy egy franciától, egy hollandustól, egybelgától megkérdezzék, hogy miért jött haza. A neoliberális felfogás szerint a haza ott van, aholtöbb a pénz. Erre az erkölcsi alapra aztán lehet fényes nemzeti jövőt építeni.EpilógusA rendszerváltoztatásként ismert folyamat idején a kormányalakító parlamenti párt választmányitagjaként harcoltam a totalitárius rendszer önkényuralma ellen a demokratikus jogállamért. Későbbfel kellett függesztenem az aktív politizálást, mivel az 1994. évi XXII. törvény szerint úgynevezett„Fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztséget betöltő személy” kategóriábasoroltak. (Központi szerepem volt a Nap TV, a DUNA TV létrehozásában, a vezetésem alatt állóALFA TV dolgozta ki és bonyolította le a DUNA TV kísérleti adásait, később megalapítottam aVIASAT Hungária Zrt.-t, amelynek résztulajdonosa vagyok.)A bonyolultan definiált tisztség összeférhetetlen a politikai szerepkörrel, ami azonban nem jelentiaz alkotmányos alapjog, a véleménynyilvánítás szabadságának a felfüggesztését. Ennek ellenére ezidáig nem reagáltam a hatalom visszaéléseire, ami hiba volt. Hibát követtem el azzal, hogy ademokrácia működésében alapvetően fontos állampolgári szerepvállalást mellőzve tűrtem ahatalom jogsértő, erkölcstelen magatartását, amelynek égisze alatt egyes politikai szereplőkdemokráciát hirdetnek, de diktatúrát gyakorolnak. Ráadásul a keresztény kultúrkör, az európaialkotmányosság jogi és erkölcsi normáival szöges ellentétben nemhogy nem tanúsítanak jogkövetőmagatartást, hanem még ki is vonják magukat a felelősség alól. Helyette bátran vállalják apolitikai felelősséget. Az micsoda? A magyar jogrendszer ilyen kifejezést nem ismer!Mivel aktív szereplője voltam a rendszerváltoztatási folyamatnak, engem is felelősség terhel azért,mert nem teljesült a nemzetépítő eszmény. De mentségemre szolgáljon, mi annak idején nemvirtuális jogállamot akartunk, hanem valóságos képviseleti demokráciára építkezőalkotmányos jogállamot, amelynek keretében Magyarország ismét konstruktív szereplőjelehet az európai szellemi és gazdasági struktúrának, amelyben a népszuverenitás elveérvényesül, és a közhatalom nem a globalizmust, hanem a nemzetet szolgálja.Ady A fajok cirkuszában így kesereg: Céljainkat elcélozták,
  17. 17. 17 Életünket már elélték. Cirkusz-ponyvák Bohóc-sorsa leng előttünk.Idegen érdekek vazallusaként bohóc-sors jár nekünk?Orbán Viktort nagyra becsülte Antall József, aki a halálos ágyán ezekkel a szavakkal búcsúzott aföldi élettől:„Keresztény Magyarországot akartam, mert csak annak van értelme.”Hol van a keresztény Magyarország tisztelt Orbán Viktor miniszterelnök úr?Magyarországon már nem a külföldi, hanem a magyar polgár idegen. A keresztény kultúrkörbennevelkedett ember már nem érzi magát otthon a saját hazájában. Causa finita?

×