A magyar asszimilációs politika tagadhatatlan! De mi valahogy a Trianon előtti viselt dolgaink fölött a románokkal szemben úgy síklunk el, mint amikor Amerika nagyvonalúan elsiklik a fölött, a demokrácia bajnokaként jelenve meg a nagyvilágban, hogy mit tett Vijetnámban. Szóval a jelenért nyavalyogni úgy, hogy a múltat figyelmen kívül hagyjuk, nagyon egyoldalú látás, ami nem fog a traumák kölcsönös feldolgozásához vezetni, s egy állandó potenciális veszélyt fog jelenteni.

1. Egy székely meditációi - Demkó Attila MCC politikai szakértő és a román zászlók
Demkó Attila MCC politikai szakértő, mindig amikor Romániában jár a román zászlók
"sokaságán" botránkozik meg, mint most Torockón jártában keltében. Egy dolgot elfelejt, hogy
ez mind annak a következménye, amit a magyar gróf uraimék tettek a románokkal Trianon előtt.
Lehet jönni a magyar szent mantrával, hogy a Dualizmus idején több román iskola volt
Magyaroszágon, mint a Regátban. De ahogy Magyari Nándor László mondja, hogy kellene
ismerni a románok álláspontját is, hogy mit éreztek a magyar hatalom alatt Trianon előtt, tudni
kell, hogy erről a román iskolákról Vasile Stoica a Suferintele din Ardeal című könyvében
Trianon előtt azt írja, hogy csak papiron szolgálták a románok érdekeit, a valóságban a magyar
asszimilációs politikát szolgálták.
Ugyan abban a könyvben írja, hogy négy hodáki (Maros megye) nő, azért, hogy román nemzeti
színű övet viseltek, fejenként kaptak 4 nap fogdát és 10 korona pénzbírságot. Na de most ők
dörgölik az orrunk alá zászlóikat, amiért büntetve voltak, mert megérdemeljük!
Ugye ismerős a vásárhelyi március 15 kapcsán a görgény-völgyi Hodák?! Az okokat nem csak
az akkori közvetlen okokban kell keresni, hogy "a pópák uszítottak", hanem az erdélyi románok
magyar, traumatizált, múltjában, ami még ott van a kollektív tudattalanjukban, mint a parázs a
hamu alatt. A helyzet az, hogy a traumatizáltság kölcsönös. Amivel csak kölcsönösségi
alapokon lehet szembesülni.
A tudattalan múltat figyelmen kivül hagyni, nagyon veszélyes, mert könnyen aktiválható. Ez
aktiválódott a volt Jugoszláviában. A kollektív tudattalanban felejtett múltat figyelmen kívül
hagyni, rendezetlen, traumákkal terhes, múltat jelent, ami bármikor konfliktushoz vezethet. A
veszély abban rejlik, hogy ezek az egy időre, féligmeddig, a kollektív tudattalanba sülyedt
tartalmak, a racionális tudat kontroljának határán túl vannak, s bármikor a múlt démonikus
szereplőiként térhetnek vissza, megszálva a konfliktus szereplőinek tudatát, ami azt jelenti,
hogy egyik sem lesz ura a helyzetnek.
Amit nagyon jól szimbólizál az úz völgy hősi temető körüli konfliktus. A temető, a föld mélye, azt
a kollektív tudattalant, s annak múltbéli tartalmait szimbolizálja, amit, mint történelmi traumákat,
nem sikerült a tudatba emelve rendeznünk. A rendezetlen múlt a sírból is, a kollektív
tudattalanból is, visszatér. Tehát a konfliktusok okait ne csak a kisstilű napi politikai
eseményekben keressük, hanem a múltban, amit nem sikerült még rendeznünk. S ami a
kollektív tudattalan oldaláról nézve nagyon veszélyes, mert árnyék, történelmi árnyék, melyet
csak elfogadva vagyunk képesek tudatosítani, a tudatba integrálni.
A történelmi árnyék integrációja a nemzeti identításba a béke feltétele önmagunkkal s a
környező népekkel. Ha ez nem történik meg, akkor identításunk frusztrált lesz, s kapcsolatunk a
környező népekkel, a múlthoz hasonlóan, konfliktusos lesz.
A magyar asszimilációs politika tagadhatatlan! De mi valahogy a Trianon előtti viselt dolgaink
fölött a románokkal szemben úgy síklunk el, mint amikor Amerika nagyvonalúan elsiklik a fölött,
a demokrácia bajnokaként jelenve meg a nagyvilágban, hogy mit tett Vijetnámban.
Szóval a jelenért nyavalyogni úgy, hogy a múltat figyelmen kívül hagyjuk, nagyon egyoldalú
látás, ami nem fog a traumák kölcsönös feldolgozásához vezetni, s egy állandó potenciális
veszélyt fog jelenteni.
#DemkóAttila #MCC #Trianon #Amerika #Vijetnám #VasileStoica #asszimiláció
#MagyariNándorLászló #Románia #románzászló #románok #Dualizmus #Torockó #iskola