Okos emberektől ne várd, hogy felismerjék életed mítoszát, azt csak te ismerheted fel, mert ők túl okosak ahhoz. Csak vigyázz, nehogy te is okos légy, őket majmolva, mert elméssz az életed mítosza, értelme mellett, s ez tönkre tesz.

1. Insemnari, feljegyzések - 2023 iuli 7 - 2023 iuli 12
E o valoare etica ale neoliberalismului, a fi inteligent. Agresivitatea acestuia cu scop ideologic
nu ia in considerare nimeni!
A halálunk a legnagyobb gyengeségünk, amit a legnehezebb elfogadni. Gyengeség, mert
mögötte a transzcendens erő rejtőzik, mely segíthet legyőzni!
Ma mindenki probléma megoldó szeretne lenni. Holott, a probléma csak fragmentum, mely nem
biztos, hogy képviseli az egészet.
Nézzétek az ég madarait, meg a mezők lilomait, nem vetnek, nem aratnak, s csűrökbe sem
gyűjtenek, sem jót, se rosszat, s mégis szebbek, mint Pilátus volt. Mert minden hiábavaló,
mondja a Prédikátor!
A járt utat a járatlanért csak azok hagyják el, akik elég erősek a járatlanhoz. Az erőseket maga
az út fogja elhagyni, hogy rákényszerítse saját útjukra, mert ez van a sorsukba írva.
A járatlan út csak valami sorsszerű lehet, ami sorsod szövetébe van írva. Nem lehet akarni.
Valami olyasmi, mint a szél, ott fúj, ahol akar! Ezért mondhatjuk, hogy a járatlan út, az életed
mítosza.
Okos emberektől ne várd, hogy felismerjék életed mítoszát, azt csak te ismerheted fel, mert ők
túl okosak ahhoz.
Csak vigyázz, nehogy te is okos légy, őket majmolva, a járt útért, mert elméssz az életed
mítosza, értelme mellett, s ez szétzúz.
Az úton fekvőt azért nem segítjük, mert félünk tőle. Azért félünk, mert ő a mi gyengeségünk,
amit elnyomunk. Ő az árnyékunk, akivel nem merünk szembesülni.
A jerikói út bennünk van. A pap, a lévita az én, aki saját erejében bízik, árnyékát, a gyengeségét
elnyomva. A szamaritánus az az én, mely gyengeségét, árnyékát, a tudatba emelte,
tudatosította. Ekkor nem vetítjük ki gyengeségünket az elesettekre az uton, s merünk segíteni.
Gyengeség a szégyen, mely megakadályoz, hogy segítsünk egy úton heverőn. Mert azt nézzük,
hogy más sem segít, senki sem segít. Észre sem vesszük, hogy szétnézünk, úgy a szemünk
sarkából, hogy valaki segít-e. Látván, hogy nem, szégyenlünk az lenni, aki segít.
Aztán nem is tudod, hogy ki az, félelem attól, akit nem ismersz. Az ismeretlen ember bennünk,
az ismeretlen ember az úton, akitől félünk. De azért szívesen bántunk a neten embereket,
ideológiai alapon azzal, hogy félnek.
Elmentem én is, sokszor, heverő emberek mellett, s utána sokat gondolkodtam, de miért.
Okos emberektől ne várd, hogy felismerjék életed mítoszát, azt csak te ismerheted fel, mert ők
túl okosak ahhoz.
Csak vigyázz, nehogy te is okos légy, őket majmolva, mert elméssz az életed mítosza, értelme
mellett, s ez tönkre tesz.
Eu nu am nimic impotriva ca ungurii la inceput ar fi fost crestinati, adica a existat o incercare de
crestinare ortodoxa. (Si eu sunt ortodox, trecut la ortodoxie in 2018.)
De loc nu imbratisau ungurii crestnismul, chiar aratau o rezistenta acerba. Inca in anile 1045,
rascoala pagana a lui Vata, mai tarziu, in 1061 ultima rascoala pagana. Crestinarea ungurilor a
durat mai mult de un secol.

2. Sfantul Stefan a folosit forta! Ungurii a fost crestinati cu sabie si sange. Crestinarea cu forta mai
mult e caracteristica Romei.
Datorita acestei rezistente pagane, organizarea statului maghiar a inceput cu autohtoni si nu cu
maghiarii, care se asezau in Panonia, pe campie, fiind popor migrator a stepei.
Eu mai mult banuiesc un amestec de crestinare in timp. La inceput era o incercare ortodoxa,
bizantina, dar datorita rezistentei paganeasca, crestinarea ungurilor s-a intarziat mult si dupa
parerea mea, apartinea Romei.
Si aicea am un argument psihologic, de psihologie jungiana, care ne arata, totusi, care
crestinare a pus bazele psihologice ale maghiarimii. Degeaba spunem ca pentru o scurta vreme
o mica parte a ungurilor era botezati ortodocsi, daca pe plan psihologic, definitoriu era botezul
fortat ale Romei! Ca acel imbratisare a crestinismului de catre unguri, de la romani e o poveste,
datorita rezistentei acerbe si lunga durata. Crestinarea ungurilor nu mergea de la o zi la alta. Ca
veneau si erau toti botezati ortodocsi!
Crestinarea de catre Roma avea caracteristica a reprima cu forta tot ce este paganesc. Care pe
plan psihologic a insemnat o constiinta colectiva noua, crestina, impus cu forta lumii arhetipala
pagana, inconstiente. Aceasta ruptura intre constient si inconstient, datorita crestinarii fortata,
caracterizeaza crestinismul occidental si cultura occidentala. Maghiarimea a suferit peste un
mileniu de aceasta ruptura intre constient si inconstient.
Cazul ortodoxiei e alta in acest sens, cum scrie un psiholog jungian maghiar. El scrie intr-un
studiu academic, popoarele ortodoxe au asimilat, cat era necesar, acest strat inconstient, arhaic
la crestinim. In cazul popoarelor ortodoxe, din cauza acesta, nu exista acel ruptura tragica intre
constient si inconstient, care caracterizeaza crestinismul occidental si care a rezultat
rationalismul teologic occidental.
O alta problema psihologica pe care istoricii care vorbesc de crestinarea ungurilor in rit ortodox
nu iau in considerare. E o poveste ca ungurii erau crestinati, imediat, si toti. Nu numai
rezistentei impotriva crestinismului facea imposibil, ci imposibilitatea asimilarii crestinismului, ca
o constiinta colectiva cu un spirit inalt. Inconstientul colectiv, sufletul ungurilor, nu era destul de
evoluat pe plan spirtual, ca sa primeasca o constiinta colectiva evoluata la nivel inalt pe plan
spiritual. Acest nepotrivire psihologica, langa fortare, facea ruptura intre constient si inconstient.
Sa fim seriosi, un popor, care traieste cu sabie in mana, traieste din jaf si omor, un popor
salbatic, si ala devine crestin de la o zi la alta. Nici Sfantul Duh nu poate sa faca crestin ortodox
din acest popor prin simpla crestinare, prin botez. Era nevoie de mai multe secole de a asimila
crestinismul, care era pe urma occidental.
Eu personal, m-asi fi bucuros, daca deveneam noi ungurii ortodocsi pana azi. Si de ce?! Ca
asimilam mai bine crestinismul. Ca in realitate, in adancul inimii, sufletului, nu asimilam de loc,
ca si germanii, farancezii! Nu deveneam crestini in totalitate, ramaneam cu un mare grad de
salbatacie, ca slavii, dar totusi, deveneam mai autentici.
Cazul romanilor e mai special, ei provin dintr-o cultura traca cu un spirit inalt, care mai usor
asimila crestinismul.
In final, eu accept partial idea ca eram botezati ortodocsi. Dar, acesta ramana o curiozitate
istorica.
Unii forteaza acest idee, ca eram boteazati ortodocsi, ca un copil. Sa nu uitam copilul are parinti
crestini si nu pagan salbatici. Adica nu confundati crestinarea paganului cu crestinarea unui
copil, sau mai multi. Cei care forteaza crestinari ortodoxe ale ungurilor, parca fac acest confuzie
ca ungurii erau botezati ortodocsi, parca acesta intampla dintr-o bucata. Acest fortare e o idee
moderna si de loc este crestina. Intr-o rivalitate intre doua popoare, se foloseste si arma
simbolica, prin care negi alteritatea adversarului. Negarea alteritati inseamna dominare, pe
planul psihicului, ca da acest sentiment ascuns a dominarii. Asta fac pe planul istoriei

3. amandoua popoare rivale. Ungurii zic ca Basarab I. era cuman, romani ca Sfantul Stefan era
roman. In cazul crestinarii ortodoxe ale ungurilor e vorba de, erati ortodocsi, erati de ai nostrii!
Acuma problema nu abordez pe plan istoric, ci pe plan psihic al dominari. Ca ideile istorice
putem folosi si pe plan psihic, cu interese psihice, ascunse. Acest nevoie a dominari e
caracteristica omului de masa. Cate odata nici istoricul nu fereste de aceste motivatii psihice.
Aceasta problema vizeaza de amandoua parti rivale. Din cauza acesta ma feresc de aceste
dispute, ca vad mereu motivatiile omului de masa. Nu e vorba de adevarul istoric, ci motivatiile
psihice, ascunse, la fondul acestuia. E vorba de rivalitatea pripita, care sta la spatele
adevarurilor istorice, care ma dezamageste.
Amikor az életem derekán, azon a Jung - szerintin, a földön voltam, a szó szoros értelmében,
mert a földön is aludtam, vagyis a padlón, butor sem volt a lakásban, megtapasztalván a fájó
földközeliséget, mely szükséges a hiábavalóság élményéhez, a Prédikátor könyvéből
merítettem erőt. Valahogy nekem a zent is, de a taoista wu-wejt hozta be.
A Prédikátor könyve nekem azt a "passzivítást" jelentette, energia gyűjtést, mely a tél után,
tavasszal, rűggyé pattan.
A Prédikátor könyvében a lét dinamikája van benne. Minden hiábavaló, mert úgy is megkapod,
amire szükséged van. A Prédikátor könyve inspirált a kevés eszköz anarchizmusomat, amit a
pszeudo-zen történeteimben írtam meg. Amiket végül sikerült publikálnom is.
Már gyerekként, ahogy megtanultam írni, arra vágytam, hogy könyvet írjak. Levettem a polcról
egy Lenin kötetet, s kezdtem fűzetbe másolni, azt mondtam, hogy könyvet írok. Ez első osztály
után volt.
Na de sehogy sem jött össze, addig a lerobbanásig egy fojamatos írhatnék. Mind azt terveztem,
az unitárius papságból való kilépésem után, hogy könyvtáros leszek, majd sokat olvasok, s
akkor valami nagy dolgokat fogok írni. Hát az nem jött össze. De összejött egy hosszas
munkanélküliség, mely ahhoz a "zen", vagyis üres lakáshoz vezetett. Végül nem hogy sok
könyv, könyvtár, hanem a könyveimet is eladtam. A Bibliám maradt, amiből prédikáltam. De
annak is a fedeleit letéptem, mert ablakfoldásra kellettek. Tehát, valahogy úgy voltam, mint
Odüszeusz, amikor mindenét vesztve, pucéron úszott a tengerben. Mintha a borító nélküli Biblia
is ezt szimbolizálta volna.
A Prédikátor könyvén meditáltam az üres lakásban, a hiábavalóságon. Már arra gondoltam,
hogy erre alapozva, valami "eszénus" féle szektát alapítok, ezen elmélkedve. Rájöttem, hogy ez
is puszta hiuság.
S akkor, a hiábavalóságon elmélkedve, megszállt az ihlet. Egyszer csak leűltem az üres
szobában egy csutakra, s egy fűzetben a térdemen, írni kezdtem. Azóta, naponta leírom
gondolataimat. Nem tudom, hogy ha nem lett volna az a lerobbanás, mindent elveszítve, a
hiábavalóságon elmélkedve, nekifogtam volna-e írogatni. Ahogy az egyik volt lelkészkollega
mondta, hogy ne csak írogass, menny dolgozni, s az után irogass, ha ráérsz.
Nekem az írás az életem értelme volt. Nekem ez volt az első, s nem a munka, az erőfeszítés.
Amúgy ezt mondta egy olyan volt kolléga, mely legalább nem is olvasgatott.
Szóval, ezt jelentette számomra a Prédikátor könyve. Segített hű lenni álmomhoz, mely csak
akkor vette kezdetét, amikor lemondtam minden erőfeszítésről, a hiábavalóságon elmélkedve,
amikor egyszerűen a semmiből, úgy magától, ahogy a földbe leszúrt fűzág gyökeret ereszt,
életem csodája, megszált az ihlet, folyamatosan, mint valami szellem. Lehet akkor Isten Lelke
lebegett a ház felett, mint a teremtés kezdetén!
Gyerekkoromban, sokat üldögéltem a kapunk előtt folyó patak partján, bámulva, hogy csak úgy
folyik magától. Ez lett életfilozófiám, mely pszeudo-zen történeteim gondolati alapja lett. És
mégis annyi hiábavaló erőfeszítésbe került életem, hogy újra és újra belássam és mégis a

4. hiúságoknak hódoljak.
A hiábavalóságot csak egy nagyobb, transzcendens erő tudja beláttatni, a múlandóság, az
Örökkévaló leple. A hiábavalóság belátása nem lehet az értelem műve. Erőfeszítésed nem
tehet Jóbbá. Meg kell legyél fosztva mindentől, hogy felszabaduljon benned a Teremtő, az
Alkotó, a jungi - Önvaló, a vezetőd, mely elvezet a hiábavalóság sivatagába, hogy azt
elvezessen önmagához, a Szinájhoz.
Ez tesz hitelessé egy életet. Az ami az áldozatot érvényessé teszi, egy Martin Buber féle haszid
történet szerint. "Úri rabbi mondotta: Írva van: "És Ábel is vive, ő is". Saját magát vitte, a saját
"ő"-jét. Csak ha valaki önmagát is viszi, akkor érvényes az áldozata." A történet "ő"-je az
Önvaló, mely érvényt szerez személyiségünknek, annak teljessége realizációja révén, amit csak
nagyon sok szenvedés révén lehet realizálni, ahogy Jung írja. Vagyis a hiábavalóságok
felismerése, csak hosszas szenvedés, veszteségek révén lehetséges, s kevésbé
elmélkedéssel. De az üres házban azért jól jött a Biblia. Úgy látszik, hogy a kinyilatkoztatás az
élet sivatagában szerez érvényt magának, ahol kaptuk!
Ott ahol a Lélek működik. Mely olyan, mint a szél, ott fúj, ahol akar. A hiábavalóság élménye
megnyítja a lelket a Lélek munkájának. Annak a spontaneításnak, mely a hiteles lét-élmény
feltétele. A hiábavalóság élménye szabadítja fel az emberben a spontán alkotót. Ezért nem
lehet mondani, hogy teljesen passzívvá tesz.
A migrációról másként! A migráció maga a káosz, amivel szemben már tehetetlen az ész, az
akarat, mert valahonnan nagyon mélyről, a tudattalanból szabadult el valami, amit ugynevezett
civilizáltsággal képtelenek vagyunk uralni. Szóval, ez nem más, mint a civilizációnk csődje!
Csődeljárás nincs, mert az is civilizációs találmány.
Látom, hogy van egy székely lap, melynek neve "Székely citrom". Székelyek, minden
elismerésem, mert tudtok majmolni. Nagyon a "Magyar narancsot csengi be a fülembe.
Szerintem a "Ló citrom" eredetibb lett volna. Ezek után, lehet annyit is ér!
Az egyik szociológus szerint, Erdély Magyarország utánfutója lett. Az erdélyi magyar identításra,
Magyarország majmolása jelenti a veszélyt!
Nem lehet egy normális kisebbségi létet élni úgy, hogy nincsen több szintű kommunikáció a
többséggel. Az orbáni - nacionalizmus, egy fajta neohorthyzmus, elszigetel. Pedig, aki csak
Constatantin Noicaba kóstól bele, román filozófus, csodálatos szellemi mélységekkel találkozik,
ami a román lélek, szellem tulajdona.
Az etikai problémákat, ami a két nép konfliktusát illeti, nem lehet csak az intellektus szintjén
megoldani. A köztünk lévő történelmi szakadékot csak a szellem hidalhatja át.
De ahhoz, hogy szellemben közeledjünk, nekünk magyaroknak végre fel kelle dolgoznunk
Trianont. Amit nem lehet másként, csak úgy, hogy szembesülünk történelmi árnyékunkkal.
Ebből értenénk meg igazán Trianon valós okait.
Amíg nem szembesülünk azzal, hogy a Nagy Magyarország már Mátyás óta életképtelen volt a
török és az osztrák között; amíg nem látjuk be, hogy Nagy Magyarország egy multietnikus
ország volt, mely mint középkori képződmény nem állhatott szembe a kisebbségek
dremokratikus jogaival; amíg nem látjuk be, hogy Trianon egyik legfőbb oka a kisebbségek
elnyomása, addig Trianon trauma marad.
Hogy Trianon mennyire hiábavaló trauma, akkor látjuk be, ha belátjuk, hogy Trianon csak egy
birodalmi illúziónak adta meg a kegyelemdöfést. Vagyis a gróf uraimék nem éltek a valóságban,
ahogy Bibó írja. Ha van magyar átok, akkor az az, hogy a magyar nacionalizmus nem látja a
valóságot. Orbánék ma is ezt a torzult magyar látást képviselik. A valóság árnyékunkká lett,

5. amivel képtelenek vagyunk szembesülni.
S amikor az udemeráj vezetői, mint Kelemen Hunor, nem látják a valóságot, mint történelmi
árnyékot, akkor nyílvánosan sértegetik a románságot, a románokkal szembeni kultúrgőg
poziciójából. S akkor csodálkoznak, hogy végül kiejtik a kormányzásból.
A románok és a magyarok közé nem lehet szellemi hidat verni, míg nem látjuk be, hogy Trianon
előtt a románoknal voltak jogos sérelmeik, s keményen el voltak nyomva. Amit báró Wesselényi
az árvízhajós belátott, még 48 előtt. De mi meg vagyunk sértődve, hogy miért voltak ellenünk!
A kommunizmusban vadászták a román vámosok a magyar határon a magyar könyveket. De
nem tudjuk, hogy Trianon előtt a magyar hatóságok ugyan ezt tették a Bukarest felől jövő, a
dákó-román elméletről szóló könyvekkel. Ezt Vasile Stoica írja az Erdélyi szenvedések
(Suferintele din Ardeal) című könyvében, mely Trianon előtt íródott, nem Ceausescuék
koholmánya.
Vagy ugyan csak ő írja, hogy ha a románok panaszkodtak a magyar parlamentben, akkor azt a
választ kapták, hogy ha nem tetszik menjetek Romániában. Ugye, milyen ismerős ez a mai
Romániában, amikor a stadionokban minket Magyarországra, vagy Mongóliába küldő
bannereket látunk, amiért meg vagyunk sértődve. Holott, azon kéne elgondolkodni, miért ez a
történelmi páhuzam?! Vajon, az igazi ok nem sokkal mélyebben van?! Hogy a történelem nem
csak minket traumatizált, hanem a románokat is. Én ezt egy történelmi, párhuzamos
traumatizáltságnak nevezném, mely ott van mind két nemzet kollektív tudattalanjában, s hat.
Nem lehet csak a mi sérelmeinkről beszélni. Ahogy Magyari Nándor László szociológus írta,
"mielőtt Trianonért panaszkodnánk, s ami utána történt, szembesülnünk kellene, hogy ők mit
éreztek a magyar uralom idején. El kellene fogadnunk az ő traumáikat is, azt is, amit a "dicső"
kicsi magyar idő okozott. E nélkül nincs szellemi hid közöttünk. E nélkül nem tudjuk Trianont
sem feldolgozni!
Cultura europeana trebuie stearsa. E vorba de o razbunare istorica! Un popor, reprezentantii lui,
vor o razbunare istorica. Ei considera ca, din cauza acestei cultura crestina a suferit acest popor
peste 2000 ani si trebuie razbunat prin nimicnicire.
In acest razbunare sunt folosite, ca niste mijloace numai, alte popoare care simt nedreptatite
prin aceasta civilizatie europeana, datorita colonialismului european.
Luther látomása az ördöggel, a kereszténység alapvető problémáját fejezi ki: konfliktus az
elnyomott árnyékkal. Luther látomása valójában egy árnyék projekció volt. Még akkor is, ha
legenda és nem történt meg, még inkább kifejezve az alapvető keresztény problémát.
Valójában ez az igazi oka a reformációnak, a tudattalan, a lélektani ok. De a reformátorok
képtelenek voltak ezt a problémát tudatosítani, ezért az árnyék elnyomását, amikor még
valamennyire tudatában voltak az árnyéknak, ez volt a Középkor, felcserélték az árnyék teljes
elfolytására, teljes tudattalanná tételére. Valójában innen indul az árnyék és az ideológia
problémája. Abból a protestáns etikából indul mely az árnyékot teljesen elfojtja.
Daca migranti "saraci" fug din calea razboiului, de ce initiaza razboi in Europa?!
A falusi ember fő foglalkozása nem a mezőgazdaság, hanem az ítélkezés. Ha a szomszédjának
nem nyúlik a nyaka egész nap a fizikai munkával, akkor elkezd célozgat, "hogy van ideje",
vagyis, hogy nem csinál semmit.
Utálom, amikor valaki úgy ítéli meg embertársát, hogy életvitelét, ami eltér a kapzsi falusi
életmódtól, mert szellemi, nem is ismeri, vagyis az ő életvitele alapján ítél meg mást. Szóval, a
tömegember nem bírja, ha valaki kilóg a sorból, gyűlöli.

6. Si comunisti au vrut sa rezolve asa numitele "dezbinari" de clase, si stim unde asa s-a ajuns, la
unitatea Gulagului. Cand uni vor sa elimine cu forta contrariile, incep sa ma tem.
Az az érzésem, hogy a nyugati kereszténység egyházai, ismervén egy néhányat belülről, már
csak valami sóhivatalokként tengődnek. Bennük a keresztény szellemnek már nincsen
numinozítása. Élő misztikus gyökér nélkül, a szellem, az egyház halott. Ahol még van élő
misztikus gyökér, az az ortodoxia!
Hogy a migránsok a háború elől menekülnek?! Akkor miért kezdeményeznek háborút
Európában?!
Milyen veszélyeket hord magában a technikai civilizáció, jelenben a mesterséges inteligencia?!
Az ember pszichikai regresszióját, ami a jelenben már elérte azt a fokot, hogy katasztrófával
fenyeget. S ez visszafordíthatatlan. A káosz bennünk van. A külső, csak ennek
megnyilvánulása.
Hiába ámítjuk magunkat azzal, hogy normálisak vagyunk, ők a hülyék. A kollektív tudattalan
szintjén mind eggyek vagyunk!