1. Hát az tény, hogy Szász Jenő, nem Jákob lajtorjáján akar a magasba emelkedni. A lajtorja,
szellemi szimbóluma a magasba emelkedésnek, az egekbe. A szellemi felemelkedés archetípusa
fejeződik ki benne, archetípusról van szó. A hatalmi felemelkedni akarás, izzadságszagú
törtetés, kínlódás, nem használja, mert saját erejét használja és nem az archetípus energiáiból
él. Az erőlködő, mindig torz, mert az erőfeszítés kínja eltorzítják. A fogyó energiák torzóvá
tesznek. Míg az archetípus felhajtó ereje, mi átalakít, kiteljesíti, egészé teszi az embert, mi
létének értelme. Az erőfeszítés energia fogyasztása széthulló embert eredményez. Energiái
fogyása következtében, amik, mint egészet összetartják, lassan darabjaira hullik szét. A
széthullása teszi torzóvá.
Az identitás nem az, amit a nacionalizmusok annak vélnek. Az identitás az ember, mint
teljesség, egész, minek megvalósulása, az individuáció folyamataként egy életen keresztül tart.
Az archetípusok és a tudat együttes munkájaként, emelkednek ki azok a képek a tudattalan
fogságából, felemelkedve a tudatba, így tudatosodva, mik a nemzeti lét, először is univerzális
alapját képezik, az után a nemzetit. A nacionalizmus tévedése ott van, hogy nem látja, hogy a
nemzeti lét, alapvetően univerzális lét, mint ahogy az emberi lét is először az egyetemes
emberiből fakad. Az identitás, amire annyit hivatkozik a nemzeti, az kéri ezt, mert az azonos
magával, mi teljes. Teljes nem lehet a parciális, csak az univerzális. Így a nemzeti öntudat,
nem más, mint az egyetemes szellem munkája az emberben. Csak a mindent átható egyetemes
Logosz képes a tudattalanból kiemel és felemelni a tudat szintjére az archetípusok képeit, mi a
szellemileg élő emberi tudat alapját képezi.
Míg az élő nemzeti tudat, az egyetemes Logosz műve, addig a nacionalizmusok, pusztán az
emberi erőfeszítés művei, mely konzerválni akar. Ezt a konzerválva megtartani akaró
erőfeszítést nevezi a nacionalizmus identitás őrzésnek. Ez egy teljesen önmagára utalt görcsös
igyekezet, mert nélkülözi a Lét ontológiai alapjainak felhajtó erejét. Minden, ami megmarad,
ebből él, semmi nem él saját magából. A görcsösség, megragad és szorít, statikus, amiben
nincsen élete a szellemnek. A statikusság feltételezi, hogy a statikussá konzervált nemzeti
képhez, miből eltávozott a szellem, elég csak külsőleg hozzá kapcsolódni, pusztán formálisan,
„fizikailag”. Ez a szellemi munka teljes hiányára utal, teljes szellemi renyheséget jelent,
amikor csak pusztán külső azonosulásról van szó. A nacionalizmus, csak formális azonosulást
követel meg, hiába, hogy egyebekről is papol, ahol a szellem munkája hiányzik. Ez a közege
Jenőkének, mert a nemzeti identitás retorikája is valami szellemi felemelkedni akarás akar
lenni, de csak torzók születnek, mert nem hagyják, hogy a szellem munkáljon bennük, a
szorítás görcse nem hagyja.
A tudattalan erejének következtében, az ember az archetípusok szimbólumainak nyelvét
használja. A tudattalan, ha nem engedelmeskedik neki az ember, kényszerít. Igaz, akkor már
pusztít az archetípus energiája. A teremtő energia rombolóvá alakulát Ezért jelenik meg
gyakran a médiában a manipuláció eszközeként, az archetípusok kényszerítő energiája
hatékonnyá tette képek, minek alig lehet ellenállni, mit még fokoz a technika.
Van, amikor azért beszéli valaki az archetípusok nyelvét, mert kompenzálja azzal azok
hiányát, teljessé tevő munkáját, életében. Szász Jenő az erdélyi magyarság egy fajta
kitelepítése ügyében egy nagyon mély, önmagában nagyon hatékony – csak nem az ő
„kezében” - archetípushoz nyúlt, a „gyöngy halászat” archetípusához. Az előbb szó volt a
magasba emelkedésről. Ahhoz, hogy a szellemi magasba emelkedjen az ember, először önön
mélységeinek mélységébe kell leszállnia, hogy megtalálja a „gyöngyöt” a tenger mélyén, mint
létének központját, szellemi identitását. Majd aztán a gyöngy energiájának köszönhetően tud
felemelkedni az egekbe, hogy összekapcsolja a földet az éggel, mert a gyöngy nem más, mint a
földdel egyesült ég.
A gyöngyhalász az, aki leereszkedik a tenger, vagyis a tudattalan mélyére, hogy onnan
felhozza a gyöngyöt. A felhozás a tudatba emelést szimbolizálja. Épp ez, vagy hasonló a
jelentése a gyökérnek, mely csak a mélységekben van, a föld mélységeiben. A néprajz divatja
óta sokat papolnak a gyökerekről, azokhoz való ragaszkodásról. Ez a duma formális csak!
Mert a gyökerek őrzése csak a szellemi éberség nyomán lehetséges. Erre csak az képes, ki

2. leereszkedett önön mélységeibe, hogy ott ismerje meg saját szellemi gyökereit, tudattalanját,
mit a gyökér szimbolizál. A gyökerek őrzése nem más, mint annak tudatba emelése, mit a fa
növekedése szimbolizál, és a növekedő fa ápolása. A növekedő szellemi fa ott belül, az egyén és
a közösség, nemzet identitása.
Az egyik taoista mester írja, hogy a vezetőnek, ki a népet vezeti, ott belül, a gyökér ápolójának
kell lennie. Ezzel ápolja a közösség tagjaiban is. A közösséget ez a gyökér tartja össze, ez az élő
identitás. Ezt az identitást hagyják magától nőni, egyebet nem tesznek, na meg ápolják, de
nem erőltetik külső erőfeszítéssel, hagyják belülről nőni.
A vezető, maga a gyöngyhalász, a gyökerek ápolója, ki összekapcsolja a földet az éggel. Ezért
neki a legerősebb a szellemi, lelki identitása. Ez teszi képessé népe vezetésére. De aki
erőlködik felfele a hatalmi ranglétrán, az épp ezen mélységektől, gyökerektől él távol. Távol él
népe kollektív tudattalanjától, mit a gyökér szimbolizál. Ezt a távol élést kompenzálja,
hatalmi ambícióval. Mert a hatalom is egy teljesség megnyilvánulás, de csak akkor, ha az
szellemi, szellemmel telített, mik a belső szellemi gyökerek ápolása nyomán lehetséges.
Másként csak üres forma, miben a szellem nem öltött testet.
Szász Jenő hatalmi törtetése nem más, mint kompenzálása annak, mit népe szellemi gyökerei,
kollektív tudattalanja jelent. Saját gyökértelensége okán akar másokat elgyökérteleníteni,
szülőföldjükről való erőltetett kitelepítéssel. A hatalmi mánia belső gyökértelenségre utal.
Ebből kiderül, hogy patrónusa, Orbán is egy lélek vele. Tehát, ő is távol él népe szellemi
gyökereitől, vagyis nacionalizmusa hamis, mit népére erőltet.
A nacionalizmus antiszemitizmusának, van egy nagy hátránya: a zsidóságban nem látja meg a
történelmi analógiát. A haszid zsidóságra gondolok, Lengyelországban, az ők diaszpóra
kisközösségeire. Épp a kis közösségek azok, kik hajlamosabbak, a gyökerekből táplálkozni.
Egy teljesen más szellemre van szükség, mely kiutasítja a szórványból, a kampány
szórványápolást, a jelszavakat. A gyökerek közösségére van szükség. Csak ezt próféták
teremtik meg, kik összekapcsolnak eget és földet, ezért erős az identitásuk és nem azért, mert
a nacionalista jelszavakban, nacionalista jajgatásban, nemzetmentésben, ők a
leghangosabbak, hangjuk erejénél fogva.