Ismerek egy Pesten élő asztrológust, aki Csíkból ment ki. Ha valaki kritikával illeti, aljas mocskolódásba, rágalomhadjáratba kezd. Célja az ellenfél morális lejáratása, tönkretétele. A kérdés az, hogy ez, hogy függ össze azzal, hogy a metafizika magas eszményét hírdeti, horoszkópiával megalapozva?! Mivel sérült személyiség, kisebbrendűségi komplexusa krónikus, mások dominálásával kompenzálja ezt. A dominancia érzését azzal éri el, hogy befurakodik mások lelkivilágába. A logika egyszerű, ha ismerlek, akkor képes vagyok dominálni. De ez, mint nem tudatos cél, egy nagyon kifinomult, szellemi, diabolikus, pervezításnak tűnik. Végül is kisebbrendűségi komplexusa magyarázza heveny agresszivítását. Ez olyankor történik, amikor a kritika komplexust érint.

1. Insemnari, feljegyzések - 2022 oct 12 - 2022 oct 14
Annak ellenére, hogy vallási kérdésben másak a nézeteink, elmondom. Na látod, ez az igazi
vallás, amit te írsz, megragadva lenni. Mert a vallási kép nem kitalált, mint ahogy a hang sem
kitalált. Esetleg a köszörűé. Ami kitalált az nem ragad magával, spontán módon. De spontán
módon az ragad magával, ami maga is úgy jön létre. A vallási kép a kollektív tudattalan spontán
alkotása. Mint a mesékben, mítoszokban, álomképekben. Ez merevedik meg az intézményes
vallásban, minek következtében elveszíti eredeti spontaneitását, megmerevedik és kiürül. Hogy
neked a vallási kép nem mond semmit, természetesnek tartom. Neked a zene játsza azt a lelki
funkciót! Azt is lehet mondani, hogy zenében újjá alkotod azt, ami a megmerevedett vallásban
elveszett!
Ismerek egy Pesten élő asztrológust, aki Csíkból ment ki. Ha valaki kritikával illeti, aljas
mocskolódásba, rágalomhadjáratba kezd. Célja az ellenfél morális lejáratása, tönkretétele. A
kérdés az, hogy ez, hogy függ össze azzal, hogy a metafizika magas eszményét hírdeti,
horoszkópiával megalapozva?! Mivel sérült személyiség, kisebbrendűségi komplexusa
krónikus, mások dominálásával kompenzálja ezt. A dominancia érzését azzal éri el, hogy
befurakodik mások lelkivilágába. A logika egyszerű, ha ismerlek, akkor képes vagyok dominálni.
De ez, mint nem tudatos cél, egy nagyon kifinomult, szellemi, diabolikus, pervezításnak tűnik.
Végül is kisebbrendűségi komplexusa magyarázza heveny agresszivítását. Ez olyankor történik,
amikor a kritika komplexust érint.
Akit nem szerettek a szülei, az azért szeretne hős lenni, mert gyáva. Vagyis kompenzál!
Johannis nyílatkozata, amivel helyre rakta Dîncut, egy helytartó nyíltakozata volt, nem egy
államelnöké!
Citesc pe index.hu ca in Ungaria pe lacul Balaton, un afgan migrant a furat o barca ca sa
vasleasca pana la Italia.
Care este psihologia verzilor, care vor sa-l interzica omorarea animalelor?!
Odata citeam o intamplare interesanta din India. Cineva lovise, fara urma, o vaca sfanta.
Multimea s-a adunat si au batut pana cand a murit. Asta e psihologia verzilor, care nu vor
omorarea animalelor.
A demokrácia veszte az lesz, hogy az ősi kettősség talajára helyezkedett. Aminek archetipális
volta, jobb és bal, tudattalan marad, s ezért képtelen volt egyesíteni.
Amit, ha képtelenek vagyunk egyesíteni a kollektív tudattalanban, mert nem elég az értelemben,
akkor azok távolodni kezdenek egymástól, növelvén a pólusok közti feszültséget, ami tovább
taszítja a pólusokat. Ezért van az, hogy azok az ellentétes táborok, amelyek eddig kiegyeztek,
most már abszolút ellenségnek tekintik egymást. Végül ez a növekvő feszültség felrobbantja a
demokráciát, a káoszba lökve.
A vegán az egydimenziójú ember szülötte. Vagyis az egyoldalú ember szülötte. Ezek aztán, ha
sokan lesznek a torkodon gyúrják le az étrendjüket. Mint a vakcsínyt, az ukrán oldalon állást. Ez
csak egy aspektusa a neoliberalizmus meghírdette felsőrendű embernek. Ezek, ha hatalomra
jutnak, Szent Péter a pokolból felveszi a mennybe Hitlert az angyalok közé, mondván nékije,
"Hitler te ezekhez képest angyal vagy"!

2. Az egydimenziójú ember sorozatban gyártja a diktatúrákat a történelemben. Az egydimenziójú
ember csak tudat, mely képtelen megfelelni a kollektív tudattalan, valóságának, igényeinek.
Ezért a kollektív tudattalan hatalmába kerül, ami ennek negatív aspektusát jelenti.
Mélységeink archetipális világában van egyaránt növényi, s állati. Az étkezés jelenti, a
pszichikai, szellemi értelemben vett asszimilálását is a tudattalan tartalmaknak. Aminek
következtében sikerül egyesíteni a tudatot a tudattalannal, realizálva a személyiséget, mint
totalítást.
Amikor azt mondjuk, teljesen önkényesen, hogy nem eszünk húst, akkor figyelmen kivül
hagyjuk annak archetipális voltát. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem csak a húst utasítom
el, hanem annak archetípusát is, vagyis elfolytom. Az elfolytás eredménye, hogy angyalbőrben,
az elején csak, a tudattalanból kitör az állat. Ez a diktatúra.
Érdekes az, hogy a János apokalipszise a tengerből előjövő állatról beszél. Na nem akarom ezt
a vegánokra vonatkoztatni, mint ahogy a szovátai Nagyapám egri, 1868-as Bibliájában láttam a
Jelenések könyvében a széljegyzeteket, Hitler, Sztálin. Hanem az állat archetípusáról van szó,
mellyel viszonyunk nem lehet tetszőleges, mint a vegánok, zöldek teszik. Mert nagyon könnyen
haragvó lény, s előjön a tengerből, mely a kollektív tudattalan szimbóluma. Mint ahogy tette a II.
VH idején, ahogy Jung írta.
Mindent kell fogyasztanunk, mert amit eszünk, azok archetípusok, amelyek mind szükségesek
személyiségünk realizációjához.
Meg amit a tudat csak úgy kitalál, megszállottá tesz. Várom, mikor bújik ki az állat a zöldekből, a
vegánokból, mert vég nélkül nem lehet semmit elfolytani.
A háborúk sokkal mélyebbről jönnek az emberi pszichéből ahhoz, hogy bármelyik fél
győzelmének örülhessünk, vagy szurkoljunk.
De bizonyos tényeknek nem szabadna oroszpártiságnak lennie. Hogy Magyarországnak
lehetnek érdekei, még akkor is, ha Románia lemondott roluk.
Amikor a kollektív tudat, merev, elvont, absztrakt lesz, akkor a kollektív tudattalan nagy
archetípusai azoknak nyílatkoztatják ki magukat, akiknek a tudata nem fejlödött oda, hogy
ellenálljon a kollektív tudattalan spontán megnyílvánulásainak, ami az élő vallás tartozéka, a
Szent Lélek munkája. Amikor a tudat merev lesz, új kinyilatkoztatásra van szükség. Ez Fatima
üzenete. Egy fajta idők jele. Ez az amikor újra el kell jönnie Valakinek, a legfőbb archetípusnak,
Krisztusnak.
Az élet állomásokból áll, s aki ezt figyelmen kívül hagyja, az elaludt az élet vonatán.
Hát az tény, hogy a szeretetet nem kaptad meg már az anyaméhben, akkor egész életedben
szeretetet, figyelmet koldulsz, de mégis depressziós maradsz, meg a kisebbrendűségi
komplexusodat kompenzálod egész életedben, s nem veszed észre, hogy az egész életed egy
kielégíthetetlen éhség volt, s a belső világod nem fejlődött semmit. Ezért te sem tudsz
szeretetet nyújtani, s ez generációkon megy továb, mert ez az éretlen szőlő, ami nagyon jól
kifejezi a belső éretlenséget, mitől elvásik a későbbi generációk foga. Ezt a mesék piros
cipőcskéje is szimbolizálja.
Ebben az esetben más kiút nincs, mint a jungi individuáció folyamata, amire egy sorsszerű
elhivatást kell kapni, nem mindenkinek adatik meg. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kollektív
tudattalan archetipális világából vagy kénytelen táplálkozni, mivel a kapott szeretet nem lehet
alapod a belső fejlődéshez. Valójában ez történt sok nagy tanítóval, prófétával. Ezt szimbolizálja
Mózesnek a folyóra tétele. Direkt kapcsolat az archetipális világgal, a Központal, amiből majd a

3. személyiség élete táplálkozik, ez pótolván a szeretet energiáit, amire valójában egy prófétának
szüksége van, mert ő az archetipális világ küldötte. Szóval a sorszerűség a tanítóknál a
traumában gyökerezik.
De az individuáció folyamatában a gyerekkori traumákkal való szembesülést, az életderék, vagy
pontosabban az élet második fele krízisei hozzák felszínre. Azért írom, saját tapasztalatom
alapján, az élet második fele krízisei. Mert van a szó szoros értelmében vett életderék krízis,
amikor be kell látnunk, hogy traumáinknak köszönhetően egy kompenzáló, üres életet éltünk,
de ugyanakkor, irányt kell változtatnunk, befele, a belső központ irányába, amiből
megújulhatunk, ahonnan megépíthetjük az új, egységes személyiséget. Ezt szimbolizálja a
gyermek archetípusa. Erről beszélt Jézus Nikodémusnak. Ez történt Máté Gáborral 40 éves
korában. Az életderék kríziseiről, az individuáció folyamatáról szólnak, Pál apostol megtérése,
Jób szenvedése, s olyan balladáink is, mint a Kőműves Kelemen, vagy a románok Mioritaja,
ami egyáltalán nem tűnik annak. Pedig az, mert a szépen realizált élet lehet a traumák
kompenzációja is. Ilyenkor a trauma bekerül az árnyékba, vagy árnyékká válik, s kezdi
lerombolni, az addig tökéletesnek hitt személyiséget. A Mioritaban, a gyílkos pásztorok,
valójában az árnyék megszemélyesítései. Ezekkel konfrontálódik a pásztor, hogy egy
magasabb , transzcendens létsíkba integrálhassa személyiségét.
Az élet második felének második válsága az un. búcsú válsága. Búcsúzás az élettől. Az ember
nem csak tudja, de ösztösen érzi a tudattalanjában a halál hideg fuvallatát. Erre utalnak a
halállal kapcsolatos álmok. Ezek az álmok arra utalnak, hogy el kell engednünk életünket,
énünket, dolgainkat. De ilyenkor az idős emberek nagy része hiperaktivizmusba menekül a
halál elől. Erre az időszakra érvényesek Jézus szavai, hogy aki meg akarja menteni életét az
elveszíti, aki meg elveszíti, az megnyeri.
Mit jelent ez a jungiánus pszichológiában?! Ha az élet első felének, személyiségednek, a
központja az éned, melynek formálásában a traumák nagy szerepet játszodtak, akkor még
marad egy esélyed az életed második felében az életedet új alapokra helyezd, a személyiséged
igaz központjára, a belső énre, az Önvalódra, ahogy Jung mondja. Az életderék krízise,
valójában ennek a kezdete, mely életünk végéig tart.
Az élet derekán, negyvenes éveikben, még bizonytalankodhatunk, belső és külső között,
köthetünk kompromiszumokat ezek között, de 60 körül, az álmok erőteljesen figyelmeztetnek,
hogy az életet, a belső, önmagát meghaladó, életet kell választani, tehát a kompromiszumnak
nincs helye.
Itt a végén megjegyzem, hogy aki ír, de úgy érzi, hogy része van az individuáció folyamatában,
az az intellektus szintjén az írásaiban, nem tudja meghaladni ezt a folyamatot. Azzal
összhangban kell írni, mert a mű együtt készül, épül, mert mindkettő igényli a tudattalan
integrálását a műbe, amiről szól "magos Déva vára is".
Animalul, cainele, pisica, era prin instincte aproape de om, pastrand o distanta naturala cu
animalul prin traditie.
Distanta naturala datorita traditiei si instinctelor, intre om si animal a disparut, ca o consecinta
ale disparitiei traditiei. Traditia a pastrat acest distanta intre om si natura, printr-o diferentiere si
armonie intre constient si inconstient, prin structurile date de inconstientul colectiv. Prin traditie,
omul a reusit ca sa integreze inconstientul colectiv in constient, in asa fel a reusit sa apere, fata
de atacurile aspectului negativ ale inconstientului colectiv, ca sa nu devine posedatul
inconstientului si continuturilor sale. Omul, prin integrare in constient, a reusit sa-l "domestice"
strafundurile animalice ale inconstientului colectiv. Prin aceasta integrare, arhetipurile animalice,
poate sa devina, chiar vindecatoare. Mod natural si nu printr-o "minune" in care crede omul de
masa cu o gandire magica.

4. Datorita rupturii si distantarii intre constient si intre inconstientul colectiv la omul modern, aceste
adancuri animalice ale inconstientului colectiv nu mai sunt integrate si devin distructive,
inamicoase si patrund in constientul colectiv mod violent, posedand omul. Datorita acestui
patrundere violenta ale arhetipului animalului, arhetipul animalului apare in constiinta colectiva,
ca un idol "violent" ale animalului, care ia in posesie omul. Violenta acesta tot mai intoleranta,
agresiva, apare in interesul animalelor, fiind reprezentat de catre verzi. Care inseamna ca omul,
pe planul inconstientului colectiv e dominat, posedat, de catre arhetipul animalului. Acest
dominatie, posedare, inseamna ca este dominat de catre aspectul negativ ale arhetipului
animalului, fiind neintegrat, neasimilat in constient si pe urma in totalitatea personalitatii. Din
acest aspect negativ ale arhetipul animalului provine violenta verzilor. In realitate asta se
intampla in cazul sacrului neintegrat ca arhetip in constient, devenind idol.
Dar de unde provine acest iubire fata de animale ale verzilor?! Am devenit mai sensibili, mai
inteligenti, mai etici?! Claude Lévi-Strauss antropologul francezi scrie ca omul de la Epoca
Pietrei nu s-a schimbat in nimic la nivelul psihicului inconstient, la nivelul sufletului. La nivelul
adancului nostru suntem la fel de primitivi. Sau si mai primitivi in relatia noastra cu inconstientul
colectiv. Omul primitiv si daca traia din proiectii in exterior, mod instinctual simtea pericolul ce
reprezinta inconstientul colectiv prin diverse rituri, mituri, prin religie a incercat ca sa apere fata
de atacurile inconstientului.
Vanatorul primitiv avea o frica inconstienta fata de razbunarea animalului omorat. Care
inseamna ca mod instinctual se simtea ca e vorba de o confruntare nu numai cu animalul, ci si
cu arhetipul inconstient ale animalului, care a ramas neinvinsa. Omul primitiv se simtea ca cu
omorarea animalului a activat aspectul negativ, violent, ale arhetipului animalului in adancul
inconstientului sau. Spiritul razbunator ale animalului mort, reprezenta pentru omul arhaic,
partea inconstienta, arhetipala, ale problemei omorarii ale animalului. Cum scrie Dictionarul de
simboluri Jean Chevalier - Alain Gheerbrant, "Ele ar fi devenit dansuri ale vindecarii datorita
credintei potrivit careia animalele ar trimite bolile ca sa se razbuna pe vanator." Dansul ritualic
reprezinta o impacare cu arhetipul, cu aspectul negativ a acestuia.
Omul modern a eliminat traditia care avea rolul de a apara fata de atacurile inconstientului
colectiv. Traditia avea un rol imblanzitor a inconstientului salbatic si violent. Fata de care nu poti
apropia cum vrei, nici cu cel mai nesemnificativ gest, ca poti declansa violenta acestuia. Dar,
nici ignorarea inconstientului colectiv de catre constiinta colectiva, personala, nu te scapa de
atacurile inconstientului colectiv. Ca indiferenta constiintei fata de inconstient, lasa fara aparare
constiinta fata de inconstient. In asa fel, fara piedica patrund, mod violent, continuturile
neintegrate in constient, care vor sa constientizeze. Violenta cu care patrunde inconstientul in
constient, prin aspectul negativ a unui arhetip, se va manifesta si in societate, rezultand
pandemii ideologice si violenta acestuia. Datorita acestui aspect negativ, neinblanzit, ale
arhetipului inconstientului, intentiile pozitive cu care vrea sa-l schimbe omul societatea, poate sa
devine diabolice si violente. Inainte ca sa schimbi societatea, trebuie sa te schimbi tu in adancul
tau, trebuie sa te impaci cu inconstientul, cu cintrariile arhetipale acestuia, si dupa aia apuci ca
sa schimbi lumea!
Verzii, mari iubitori ale animalelor, vor o lume fara suferinta animalelor, dar fara integrarea in
constiinta aspectului inconstient, arhetipal, ale problematicii animalului. Orice intentie pozitiva,
fara integrarea aspectului sau inconstient, devina diabolica, din cauza ca in acest caz, constiinta
devina invadata de catre inconstient, de catre aspectul sau negativ, violent. Din cauza
neampacarii verzilor cu arhetipul animalului, ei devin violenti, datorita aspectului violent,
neasimilat, ale arhetipului animalului. Problema verzilor ca prin intentiile lor "bune" devin
posedatii de catre arhetipul animalului si de aspectul negativ, violent a acestuia, care va fi
transmis de catre oponenti lor, ca intr-o dictatura, datorita neintegrari arhetipului animalului in

5. constient.
Apararea ale animalelor de catre verzi, provine din sentimentul arhaic ale vinovatiei fata de
animale. Eliminarea suferintei animalelor, eliminarea omorarii animalelor, are rostul de a apara
fata de atacurile inconstientului colectiv, fata de atacurile abisurile sale animalice!. Ca omul prin
distrugerea naturii, prin omorarea in exces ale animalelor salbatice, a provocat aspectul
inconstient, arhetipal, ale naturii, strafundurile sale cel mai periculoase, cele animalice si
violente. Dar ce a "stiut" omul arhaic, dar nu se constientizeaza la omul modern, ca fara
constientizarea aspectului arhetipal, inconstient, ale naturii, ale animalelor, nu poti apara natura
si nu poti apara animalele. Ca din cauza neintegrarii aspectului inconstient, arhetipal, ale naturii,
ale animalelor, in constient, aspectul negativ, violent, a acestora, te face distructiv si violent in
lume! Ce il lipseste omului modern, ca sa apere animalele, ce avea la dispozitie omul arhaic,
riturle, miturile, povestile. Fata de atacurile inconstientului colectiv, ne putem apara numai cu
mijloacele sale arhetipale, prin aspectele lor pozitive, vindecatoare. Omul simte mod instinctual
problema, dar nu simte ca esenta problemei este ruperea constiintei de inconstient si
neasimilarea acestuia in constiinta. Din cauza acesta nu are omul modern mijloacele arhetipale
ale inconstientului ca sa apere fata de atacurile inconstientului. Constiinta rupt de inconstient
crede ca fara asimilarea inconstientului in constient, pe fondul etici inteligentei, ale ratiunii, se
poate salva natura, lumea animalelor si poate sa se apere fata de atacurile inconstientului
colectiv. Dar aceasta etica va fi invadat de catre violenta inconstientului neasimilat si devine
violenta, nerabdatoare, cum vedem deja la verzii.
In acest caz, in realitate, pe planul inconstientului se produce inacelasi foame a puteri si a
dominatiei ca si in cazul capitalismului, care a distrus natura, datorita sentimentul golului din
cauza rupturi constiintei de inconstient.
Vorbeam despre aspectul vindecator ale arhetipul animalului, animalelor. Mod instinctual asta
simte si omul modern in cazul animalelor de companie vindecatoare. Dar ce este in interior prin
arhetip, se proiecteaza, se aseaza pur si simplu in exterior, ca o sursa magica a vindecarii.
Constiinta colectiva a omului modern, rupt de inconstient, devine invadat de aspectul magic ale
inconstientului colectiv. In acest sens, constiinta colectiva ale omului modern seamana foarte
mult cu constiinta omului arhaic, prin proiectiile sale inconstiente, dar totusi au o diferenta
enorma in raport cu inconstientul, omul arhaic fiind mult mai "constient", prin instincte de
pericolele uriase ale inconstientului colectiv.
Animalul de companie vindecatoare devine o utilitate, pe care aplici din exterior, ca un incalizitor
pe timpul iernii, fara aspectul sau arhetipal, inconstient.
Eu nu neg aspectul pozitiv ale animalului de companie, chiar si fiind vindecatoare. Poate si sa te
armonizeze cu arhetipul animalului, dar neffind constientizat aspectul sau arhetipal, poate sa
reprezinta un pericol. Nu chiar pe plan personal, imediat, ci pe plan global, social, constiinta
colectiva devenind invadat de catre abisurile animalice ale inconstientului colectiv, de catre
aspectele sale distructive.
Omul mira ca animalele salbatice patrund in habitatul omului. Explicatia este ca omul a distrus
padurile, habitatul lor, si lanturile ecologice, prin care se hraneau. Asta e animalul fizic numai,
care are un aspect arhetipal, inconstient. Dar, acest om nu a observat ca nu numai animalul
apropie de om, ci si omul apropie mod nenatural spre animal. Fata de animal, fiind arhetipal, nu
putem apropie mod arbitrar, cum vrem noi, ca declansam aspectul sau distructiv, violent.
Vechiul Testament te fereste ca sa apropii prea aproape de sacru, ca te omoara. Intamplarile
biblice ne prezinta acestui aspect violent ale sacrului, prin moarte violenta pe loc. Omul modern
nu crede in astfel de "povesti" si se apropie fara limite de catre arhetipurile inconstientului, care
sunt fondurile arhetipale ale sacrului. Normal ca nu moare pe loc, dar efectul imanent distructiv,
despre care vorbeste intamplarea biblica prin imagini, functioneaza pe termen lung, prin

6. razboaie, prin distrugerea lenta ale culturii, societatii. Omul prin integrarea inconstientului in
constient, prin traditie, prin religie, prin rit, prin mituri, pastra limita fata de natura, fata de animal,
limita fiind definita chiar de catre inconstient. Datorita acestei limite ereditare, pastra omul
distanta fata de continuturile periculoase ale inconstientului colectiv. Chiar folosindusi in
favoarea sa, ca si pe otrava sarpelui, cel care intre anumite limite te poate sa te vindece, dar
catre care te apropii fara ca sa te aperi, poate sa te omoare.