2. „A tőkés termelés tehát csak azáltal fejleszti
a társadalmi termelési folyamat technikáját
és kombinációját, hogy egyúttal aláássa
minden gazdagság kútforrásait: a földet és
a munkást.”
(Karl Marx: A tőke)
3. „Not only has the gap between rich and
poor widened, the commodification of
everything has sharpened the sting of
inequality by making money matter more.”
(Michael J. Sandel: What Money Can’t Buy)
4. TTéémmaakköörröökk
I. Kiindulópont
II. Ökológiai alapok és dilemmák a marxizmusban
1. Fogalmi alapvetés
2. Rendelkezik-e a marxi elmélet ökológiai megalapozottsággal?
3. Marx és a természeti környezet
4. Marx és a marxizmus ökológiai-kritikai felülvizsgálata
5. Marxizmus és a politikai ökológia
III. Ökoszocializmus
IV. Mire lehet jó az ökológiának a marxizmus?
V. Felhasznált irodalom
6. II.. KKiiiinndduullóóppoonntt
Az ökológiai válságot a kapitalizmus okozza
A marxizmus önmagában nem alkalmas keretrendszer a
globális környezeti problémák kezelésére
Az emberiséget veszélyetető globális kihívásokra ideológiai-politikai
válaszok kellenek
Ehhez óriási hozzáadott értéke lehet a marxista
megközelítésnek
8. II. Ökológiai aallaappookk ééss ddiilleemmmmáákk aa
mmaarrxxiizzmmuussbbaann
1. Fogalmi alapvetés
Politikai ökológia: tudományos, filozófiai és morális
megalapozottsággal rendelkező, önálló politikai ideológia,
melynek politikai célkitűzése a természetes és épített
emberi környezet megvédése globális szinten
Marxizmus: a marxizmust egy nyugati intellektuális
hagyományként foghatjuk fel, amelyet ugyan Marx
inspirált, de sokan mások is részt vettek a (ki)fejlesztésében
(Pepper, 1993)
9. II. Ökológiai aallaappookk ééss ddiilleemmmmáákk aa
mmaarrxxiizzmmuussbbaann
2. Rendelkezik-e a marxi elmélet ökológiai
megalapozottsággal?
10. II. Ökológiai aallaappookk ééss ddiilleemmmmáákk aa
mmaarrxxiizzmmuussbbaann
2. Rendelkezik-e a marxi elmélet ökológiai
megalapozottsággal?
11. II. Ökológiai aallaappookk ééss ddiilleemmmmáákk aa
mmaarrxxiizzmmuussbbaann
3. Marx és a természeti környezet
Marx elfogadta, hogy a kapitalizmusnak jelentős hatalma
van a termelőerők fejlesztését illetően, s mindez
kiszabadíthatja az emberiséget a „szükségesség
birodalmából”, vagyis azokból a helyzetekből, amikor az
ember a természet kénye-kedvének van kiszolgáltatva
A kapitalizmus dehumanizálja az embert, és megrontja a
természetet
A természetbe való aktív és tervezett beavatkozás pártján
állt, de elutasította annak irracionális és önhitt elpusztítását
12. II. Ökológiai aallaappookk ééss ddiilleemmmmáákk aa
mmaarrxxiizzmmuussbbaann
4. Marx és a marxizmus ökológiai-kritikai felülvizsgálata
A kapitalizmus nem tudja függetleníteni önmagát a természetes
határoktól
Marx nem tulajdonított önértéket a természeti erőforrásoknak
Marx a természetre instrumentális (tehát csak az ember
vonatkozásában akceptálandó) értékként tekint
Teljesen figyelmen kívül hagyta leírásában és értékeléseiben a termelő
folyamatok energia-egyensúlyait
Nem foglalkozik a növekedés fizikai határaival
Marx és Engels elmélete túlhangsúlyozta a termelés – különösen az
árutermelés – szerepét a természettel való bánásmódunk
vonatkozásában
Mind a szocializmus, mind a kapitalizmus a gazdasági növekedés által
befolyásolt nézetrendszer, s ebből a szempontból egyformán rosszak
13. II. Ökológiai aallaappookk ééss ddiilleemmmmáákk aa
mmaarrxxiizzmmuussbbaann
5. Marxizmus és a politikai ökológia
A marxista gondolkodók bizonyos köre, akik elfogadják a
politikai ökológia alapvetéseit lényegében a Marxi
gondolatok ökológiai alapú kritikáját
A természet jelentős korlátokat állít az emberi (különösen a
gazdasági) tevékenység elé, s emiatt a marxizmusnak el
kellene mozdulnia az ökológiai perspektíva felé
15. IIIIII.. ÖÖkkoosszzoocciiaalliizzmmuuss
Marxista irányzatok (Eckersley, 1992)
Ortodox: a történelmi fejlődés azon múlik, hogy felszabadítjuk
magunkat a természettől azáltal, hogy alárendeljük azt a termelésen és
a technológián keresztül, az ökológiai krízist határozottan a kapitalista
termelési viszonyokhoz kapcsolja
„Humanista”: újragondolja Marx technológiai optimizmusát és a
materiális fejlődésbe vetett hitét, de még mindig az antropocentrikus
alapokon és a természet feletti irányításon alapul
Humanista neomarxizmus, kritikai elmélet: aggódott az emberek
dominanciája és kizsákmányolása, továbbá a természet kiszipolyozása
miatt, a termelőerők fejlődése önmagában nem biztosítja az igazi
szabadságot, hanem ehelyett az emberek dominanciájához és
elidegenedéséhez vezethet a természet vonatkozásában
16. IIIIII.. ÖÖkkoosszzoocciiaalliizzmmuuss
Az ökoszocializmus jellemzői (Pepper, 1993)
Antropocentrikus – habár nem a kapitalista-technokrata értelemben –
és humanista
Pozitív emberképen alapul, s tagadja, hogy az ember alapvetően
szennyező természetű lenne vagy bűnösen önhitt, kapzsi, agresszív,
túlzottan verseny-centrikus
Az ilyen deviáns magatartások az uralkodó társadalmi-gazdasági
rendszer termékei
A természet, amit a mindennapokban felfogunk, az emberi társadalom
szempontjából felfogott és „legyártott” projekció
A természettől való ilyetén elidegenedéssel tulajdonképpen önmagunk
egy részétől kerülünk egyre távolabb
17. IIIIII.. ÖÖkkoosszzoocciiaalliizzmmuuss
Az ökoszocializmus jellemzői (Pepper, 1993b)
Kollektíven kellene kontrollálni ember és természet viszonyát a
közérdek kibontakoztatása végett
A termelés természeti korlátai
A tőke felhalmozódásának mértéktelen expanziója ökológiai válsághoz
is vezet
Célul tűzi ki a szükségletek megváltoztatását, a társadalmi jólét
újradefiniálását, amely magában foglalja a mindenkinek kijáró, ésszerű,
materiális jóllétet
A munkásmozgalom környezeti mozgalommá transzformálódik és
globális változásokat indít el
A produktivizmus elutasítása
18. IV. Mire lleehheett jjóó aazz öökkoollóóggiiáánnaakk aa
mmaarrxxiizzmmuuss??
19. IV. MMiirree lleehheett jjóó aazz öökkoollóóggiiáánnaakk aa
mmaarrxxiizzmmuuss??
Mit kezdjen az ökopolitika a marxizmussal?
21. IV. MMiirree lleehheett jjóó aazz öökkoollóóggiiáánnaakk aa
mmaarrxxiizzmmuuss??
1. A környezeti problémák társadalmi következményekként
merülnek fel
„Egyaránt valamennyi érzékszervet sérti a mesterségesen
felfokozott hőmérséklet, a nyersanyag hulladékaival teli
levegő, fülsüketítő lárma stb., nem beszélve arról, hogy a
munkást életveszély fenyegeti a sűrűn összezsúfolt gépek
között, amelyek az évszakok szabályszerűségével termelik
ipari veszteséglistájukat.” (Marx: A tőke)
Az ökológiai politika hívei megrettennek ettől, hiszen a
természet nem önértékként tételeződik
De: a harmadik világ környezeti mozgalmai döntően ezen
az elven (is) szerveződnek
22. IV. MMiirree lleehheett jjóó aazz öökkoollóóggiiáánnaakk aa
mmaarrxxiizzmmuuss??
2. Történelmi perspektíva
Ne úgy szemléljük a világ aktuális állapotát – benne a
természetet és az ahhoz fűződő viszonyunkat is –, mint ami
végleges vagy megváltoztathatatlan
Aktuális társadalmi-környezeti status quo-nkat egy
maghatározott társadalom speciális kulturális és gazdasági
feltételei alakították ki egy bizonyos helyen
Mi magunk alakítjuk a saját jövőnket és írjuk a saját
történelmünket, beleértve az ökológiai jövendőt is
23. IV. MMiirree lleehheett jjóó aazz öökkoollóóggiiáánnaakk aa
mmaarrxxiizzmmuuss??
3. A kapitalizmus jobb megértése
Meg kell értenünk a kapitalizmus működését ahhoz, hogy
megtudjuk, miért károsítja a környezetet olyan mértékben,
hogy az már fenyegeti az emberiség fennmaradását
Csak ezután tudunk arra választ adni, hogy miként lehet a
környezetet megvédeni az emberi beavatkozás
nemkívánatos következményeitől
Erre alkalmas a marxizmusnak a kapitalizmust vizsgáló
szocioanalízise (ember-ember és ember-természet)
24. IV. MMiirree lleehheett jjóó aazz öökkoollóóggiiáánnaakk aa
mmaarrxxiizzmmuuss??
4. Gyakorlati hatások
Társadalmi és intergenerációs igazságosság
Annak felismerése, hogy a leszakadók, a szegények, a
kisebbségek, a prekariátus a leginkább kitett csoportjai a
környezeti katasztrófáknak
A környezet és a környezetvédelem végletes
kommodifikálódásának megakadályozása
Az emberek mindennapi élet- és munkafeltételei (pl.
egészséges ivóvízhez való jog) valójában környezeti
kérdésnek tekintendők
25. VV.. FFeellhhaasszznnáálltt iirrooddaalloomm
Deleage, Jean-Paul (1989): Eco-Marxist critique of political ecology. Capitalism, Nature,
Socialism, 3, 15–31.
Eckersley, Robyn (1992): Environmentaloism and Political Theory: Toward an Ecocentric
Approach. London, UCL Press.
Martinez-Allier, Joan (1990) Ecological Economics: Energy, Environment and Society.
Oxford, Blackwell.
Marx, Karl ([1867] 1955): A tőke. A politikai gazdaságtan bírálata. I. kötet. Budapest,
Szikra.
Mason, Michel (1999): Environmental Democracy. London, Earthscan.
O’Connor, James (1991): Socialism and ecology. In: Conference Papers by James
O’Connor, Santa Cruz: Capitalism, Nature, Socialism/Centre for Ecological Socialism
Pamphlet No. 1, 29–40.
Parsons, Howard L. (1977): Marx and Engels on Ecology. London, Greenwood.
Pepper, David (1993): Eco-Socialism: From Deep Ecology to Social Justice. London – New
York, Routledge.
Vaillancourt, J.-G. (1992): Marxism and ecology: more Benedictine than Franciscan.
Capitalism, Nature, Socialism, 3 (1), 19–35.
