5. Társadalmi szerveződés
Egy emberi közösség
spirituális teljességét az
teszi lehetővé, ha az
eredetmítosz, az üdvtörténet és a
szenvedéstörténet egysége
hosszú távon is fennmarad.
Vagyis tudjuk, hogy „honnan
jövünk?”, hogy „hová tartunk?”,
és hogy múltunkat és jövőnket
hogyan kapcsoljuk össze.
8. Bibó István
„A közösség vezetéséhez, mint általában minden alkotáshoz, két dolog
szükséges: a ténylegesen keresztülvihető dolgokat szem előtt tartó gyakorlati
realizmus, és a feladatok belső természetét felismerni képes lényeglátás.
Ha egy közösség a hazugságoknak valamiféle zsákutcájába beleszorul, annak
első következménye, hogy nem talál egyszerre realista és lényeglátó embereket, akikre a
vezetését rábízhatná.
Talál bőségesen realista embereket, akik számára a gyakorlati munka, vagy
érvényesülés áll mindenek felett, és ennek érdekében hajlandók abban az
értelemben »realisták« lenni, hogy a hazugság fennálló és érvényesülő rendjét fogadják
el valóságnak. Realizmusuk ilyen módon egy alapvetően hazug építmény
megtámogatásában, erősítésében és a tényleges lehetőségek ide-oda tologatásában
merül ki.
A másikoldalon a lényeglátás adományával megáldott emberek vagy más kifejezési
formát keresnek, vagy kisebb közösségekbe vonulnak vissza, majd mind nagyobb
Mértékben izolálódnak, sértődöttségbe vagy ádáz prófétaságba szorulnak és ezzel
egyidejűleg a sértődött különcök, és ádáz próféták válnak arra alkalmassá, hogy a lényeg
Kimondását magukra vállalják.”
9. Magyarország?
A rejtett, és így javarészt ma is feltáratlan külső és belső alkudozási folyamat
1982 és 1988 között mindent el is döntött, és mire a leendő rendszer
létminőségének problémaköre egyáltalán napirendre kerülhetett volna, a
főáramlatbeli elitek világosan jelezték, hogy hiszen nincs is miről beszélni.
Nincs, mert aki nem a meghatározó liberokrata narratívában írja le a világot, az ennek
megvallásával gyakorlatilag ki is rekesztette magát a diskurzusból, az gyanús „harmadik
utas”, haladásellenes, nacionalista, populista stb.
Mindenkinek be kellett tehát érnie azzal, hogy ami jön, az „magától értetődő”, az
„demokrácia és piacgazdaság”, és implicite az anyagi felemelkedés, a jólét egyetlen útja.
Ez utóbbinak az ígéretével azért, „für alle falle” óvatosabbak voltak az elitek, de ráutaló
magatartásukból az látszott következni, hogy egy fél emberöltő alatt az ország döntő
többsége az osztrák alsó középosztály szintjére emelkedhet. A felelőtlen, cinikus és kissé
mohó elitek persze nem szívesen szembesültek azzal, hogy így ez az óvatos implicit
ígéret lett legitimitásuk egyetlen mérhető teljesítménymutatója.
BOGÁR LÁSZLÓ: Narratívák háborúja avagy a hamis realizmus diszkrét bája
17. A számítógép, mint…
Tanár
Ismeretek átadása, rendszerezése. Szervezett formában.
Játszótárs
Edutainment, kisvilágok, közösségek, szabad kapcsolatok.
Információforrás
Önálló munka segítése, önálló tanulás kialakulása.
Átalakító
Készségek érdeklődés szerinti önálló alakítása.
21. Publikus jóléti és/vagy munkaközösségek szövetsége
(A jogi személyek és a természetes személyek viszonya
az intézményesült létért folytatott versenyben)
A hagyományos kisközösségi formációk (klubok, körök,
asztaltársaságok, népművészeti mozgalmak, ünnepi és
alkalmi rendezvények résztvevői) mellett tág teret kell
kapniuk a lokális érdekek mentén szervezendő, jogi
személyiségű kommunikációs médiumok által nyújtott
kulturális, sőt elektronikus közigazgatási lehetőségeknek,
miközben oktatással és finanszírozással fejleszteni kell a
magánszemélyek kisközösségei által önállóan kezelt,
professzionális színvonalú audiovizuális rendszerek
hálózatát.
22. Publikus jóléti és/vagy munkaközösségek szövetsége
1. tétel
A jogi személyek veszélyes túlsúlyát rohamosan csökkenteni, a
magánszemélyek nyilvánosan és legálisan intézményesülő szerepét
pedig radikálisan növelni kell az egyes létszférák minden területén, ha
meg akarjuk őrizni, illetve vissza kívánjuk szerezni az emberi
méltóságot, a természetes személyek, ezáltal a természet előjogait.
2. tétel
A publikusnak tekintett jogi személyekkel egyenrangú jogi, gazdasági,
kulturális feltételeket kell biztosítani a természetes személyeknek,
valamint nyilvános és legális csoportjaiknak, életszerűen szerves
egyesüléseiknek, társulásaiknak.
3. tétel
Tömeges méretekben és minél előbb növelni kell a lokális gazdasági
és kulturális folyamatokban aktívan részt vevő, de a pártpolitikák felett álló,
publikus jóléti és/vagy munkaközösségek számát.
23.
24.
25.
26.
27.
28.
29.
30.
31.
32.
33.
34.
35.
36.
37.
38.
39.
40.
41.
42.
43.
44.
45.
46.
47.
48. A modern nevelés hat mítosza
1. A tudatlanság egy megoldandó feladat
2. Elegendő tudással és technológiával igazgatni, és
irányítani tudjuk a Földet
3. A tudás (és ezáltal az emberi jóság) növekvőben van
4. A világ rendes és rendezett
5. A nevelés célja, hogy “sikeres” embereket képezzen
6. A Nyugat kultúrája képviseli az emberi teljesítmény
csúcsát
Ezek Francis Bacontől, Galileitől, Descartes-tól erednek.
49. Az oktatás mint üzletág
A cél: világklasszis munkaerő képzése, amely képes helytállni a
világgazdaság vetélkedésében. Ennek érdekében a vállalati érdekekért
újjáalakítják az oktatási rendszert. Bush elnök javaslatára létrehozták a
New American Schools Development Corporation-t (Új Amerikai
Iskolafejlesztési Társaság). A General Motors, a Xerox és más
nagyvállalatok támogatásával az egész iskolarendszert át akarják
alakítani. Az üzleti világ belépett tehát az iskolarendszerbe. Az Egyes
Csatorna ingyenes az Egyesült Államok összes iskolásgyereke
számára, de ellentételezésként mindennap két percen át hirdetéseket
sugároz nyolcmillió iskolásgyerek számára. Az iskoláknak a vállalatok
által történő elfoglalása éppen a legrosszabb irányba viszi a
gyerekeket, fölkészítve őket a globalizált, széttöredezett, technokrata,
fogyasztói világra. Az ilyen iskolákkal nem lehet helyrehozni elrontott
világunkat.
Forrás: David W. Orr: Education for Globalisation,
The Ecologist, Vol. 29, No 2, May/June 1999.
50. Szabad hálózati kultúra hatása
„Jobb, ha tudomásul vesszük: azon a
napon, amikor a tanulók az iskolán belül, a
Net révén egyszerre kaphatnak
asztro/lóg/nómiai választ ugyanarra a
kérdésre, akkor a modernitás azon projektje,
amit iskolának nevezünk, egészen komoly
kihívás elé kerül.”
51. Oktatás
Az a nézet, hogy az oktatás a kultúra terjesztésében játszik szerepet,
nagyrészt feledésbe merült. A ma kultúrája iskoláinkkal szemben, nem
pedig általuk jut érvényre. A fő hangsúly a “munkára”, vagy legalábbis a
munkakörnyezetre való nevelésen van. Ennek az öngyilkos
ballépésnek a kialakulását nagyrészt az idézte elő, hogy elvesztettük
ellenőrzésünket a kultúra terjesztésének eszközei felett. Nincs szükség
a kormányzatok központosított oktatási minisztériumaira. Fel kell
ismerni, hogy az oktatás kimondottan a helyi érdekszférába tartozik, s
helyi szinten kell ellenőrizni. Minden közösség különbözik a másiktól, s
ha szabad elhatározásukon múlna, bizonyára iskolai tantervükről is
különbözőképpen döntenének. Meg kell fogalmazni egy olyan kiáltványt, mely
a helyi közösségek döntéshozó hatalmát tűzi ki célul. Ebben semmi új nincs: a
svájciak sosem látták szükségét egy központosított oktatási minisztériumnak,
nem is volt nekik soha, s furcsán néznének bárkire, aki ilyen intézmény
létrehozását javasolná.
