1. Tobisch Márta: Mobil és internet a napi kapcsolatokban
Mivel az internet és mobiltelefon felhasználása a tanárok és szülők közti kapcsolatban
viszonylag új jelenség, nagy szerepe van az egyes pedagógusok, illetve.
pedagógusközösségek (tantestületek) kreativitásának abban, hogy hogyan élnek az új
kommunikációs / információs csatornák adta lehetőségekkel. Kapcsolódó szokásaikról,
gyakorlatukról a kollégákkal (és néhány szülővel) készített strukturálatlan interjúk 1 keretében
gyűjtöttem adatokat. Budapesten kívül hét vidéki városban középiskoláiban tudakozódtam, és
az interjúalanyaim hátterét jelentő gimnáziumok között volt önkormányzati, egyházi,
alapítványi és egyetemi fenntartású is. Munkám statisztikai szempontból nem tekinthető
reprezentatív felmérésnek, ezért is óvakodtam attól, hogy a mai magyar közoktatással
kapcsolatban általános érvényű következtetéseket vonjak le. A következőkben a vizsgálat
során feltárt jelenségek közül vázolok fel néhányat.
o Interjúalanyaim nagy többsége szerint a modern kommunikációs eszközök használata
nem csökkenti a pedagógusok és szülők közti személyes találkozások mennyiségét.
Voltak, akik egyenesen úgy fogalmaztak, hogy a modern kapcsolattartási módok
inkább elősegítik, intenzívebbé és naprakészebbé teszik ezeket a találkozásokat.
o Néhány kolléga ezzel szemben úgy gondolta, hogy az új kommunikációs lehetőségek
használata magával hozta a pedagógusok és szülők közti személyes találkozások
számának csökkenését, mert például elhaltak a tanárok délelőtti személyes fogadóórái.
o Egy másik interjúalanyom szerint viszont csak a felesleges találkozások épültek le.
Más vélemények szerint azok a személyes találkozások szűntek meg, amelyeket a
szülő csak nehézségek árán tudott kiszorítani az idejéből. A mobiltelefon vagy az
internet használatának időtakarékosabb volta nagy segítség ezekben a helyzetekben.
o Van, aki úgy érzi, hogy a szülői értekezletekre éppúgy eljárnak a szülők, mint
korábban; más osztályfőnök viszont azt gyanítja, hogy az értekezlet után szokásosan
kiküldött osztályfőnöki összefoglaló-emlékeztető e-mailre számítva maradnak távol
egyesek a szülői értekezleteiről. A szaktanári fogadóórákkal kapcsolatban is hasonló a
benyomás.
o Egy interjúalanyom olyan esetről számolt be, hogy egy szülő nem ment be hozzá a
fogadóórára, mert előtte egy darabig folyamatos kommunikációban álltak. Ilyen
módon szerinte az alternatív kommunikációs lehetőségek csökkentik a szaktanári
1
Ld. Nádasi Mária: A kikérdezés, in Falus Iván (szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe, Műszaki
Könyvkiadó, Budapest, 2004, 179. old.

2. fogadóórák látogatottságát, de ez egyáltalán nem baj. Sokkal jobb a folyamatos
kapcsolattartás a tíz percre korlátozott beszélgetési lehetőségnél.
o Az internet és a mobiltelefon szerepét a személyes találkozásokhoz szükséges időpont-
egyeztetésben illetve az adminisztratív ügyek intézésében látják általában a kollégák.
Tehát a lényeges dolgok megbeszéléséhez nem ezeket a csatornákat tartják a
megfelelőnek; viszont ezeken a csatornákon alkalmanként olyan dolgokról is
tárgyalnak a szülőkkel, amelyeknek a megbeszélése régen fel sem merült volna.
o A személyes találkozások az interjúalanyaim véleménye szerint továbbra is nagyon
fontosak maradnak. Az egyikük egyenesen úgy fogalmazott, hogy a szülőkkel való
személyes beszélgetés a kedvence, a többi kommunikációs formát „csak muszájból”
műveli.
o Egy kolléga azt is kiemelte, hogy az a tény, hogy egy szülő bemegy az iskolába a
tanárhoz, ha megbeszélnivalója van vele, a tanári tekintélyt is jobban kifejezi, és ez
kívánatos. Másrészt az iskola „nem információs iroda vagy szolgáltató szervezet”,
amelynek állandóan rendelkezésre kellene állnia – ennek a felfogásnak is jobban
megfelel, ha a szülő előre egyeztetett időpontban keresi fel a pedagógust az iskolában.
o A kollégák úgy tapasztalják, hogy a szülők maguk is igénylik a személyességet, amely
mélyebb, intenzívebb kapcsolatot tesz lehetővé a gyermeküket tanító pedagógusokkal.
o Külön téma a szülői értekezletek kérdése, ahol a személyesség mellett a szülői
közösség együttléte is további érték. Emiatt a szülői értekezlet semmilyen más módon
nem váltható ki, mondta egy interjúalanyom. Egész máshogy fogalmaz az ember
otthon, egyedül a számítógép előtt ülve, mint a szülői közösségben, ahol minden
jelenlévő ismeri a szóban forgó problémákat (és megvan róluk a saját véleménye).
o A modern kommunikációs eszközök az elhivatott osztályfőnökök számára nagyon
megkönnyítik a szülőkkel való kommunikációt. A szervezési feladatokban
felbecsülhetetlen az értékük; gyakoribbá is teszik a kapcsolatot a pedagógus és a
szülők között. Ugyanakkor a kapcsolat karakterén nem változtatnak, mert ott a
személyességen van a hangsúly. Az eszközök továbbra is megmaradnak eszközöknek.
o Ezeknek az eszközöknek azonban az interjúalanyaim szerint tagadhatatlan előnyeik is
vannak, ha arra használják őket, amire valók; azaz az egyes feladataikhoz a megfelelő
eszközöket választják a pedagógusok és a szülők. Hiszen kisebb idő- és
energiaráfordítással gyakoribb és közvetlen információcsere valósulhat meg a szülő és

3. a pedagógus között, ami által azt is meg lehet előzni, hogy a problémák orvoslás
hiányában nagyra nőjenek.
o Mindenképpen több információ is jut el a szülőkhöz az internet és a mobiltelefon
segítségével, mint korábban, méghozzá fáradalmas utánajárás nélkül; másrészt ők
maguk is könnyebben közölnek adatokat; az egész adminisztráció átláthatóbbá,
követhetőbbé, szervezettebbé, naprakészebbé válik.
o A szülők együttműködési készségét is jobban ki lehet aknázni, ha a modern
kommunikációs csatornák segítségével időben értesülnek arról, hogy miben
segíthetnek.
o A modern eszközök rugalmassága nagyon megfelel a pedagógiai munka karakterének
is. Mivel a pedagógus hús-vér emberekkel foglalkozik, hivatásával kapcsolatos
tevékenysége nem fér bele a nyolcórás munkaidőbe. Ezért is segítséget jelent, hogy
rendelkezésére állnak azok az eszközök, amelyekkel alkalmas időpontokban és
módokon tud a szülőkkel kommunikálni.
o Az időnként adódó sürgős esetek, krízisek elrendezésében is hatalmas segítséget
jelenthet a mobiltelefon, és segítségével más ügyek is könnyebben rövidre zárhatóak.
A közvetlen kommunikáció kivédi az információ torzulásának vagy meghamisításának
veszélyét is; ugyanakkor nagyobb fokú diszkrécióra nyújt alkalmat a kényesebb
kérdések tárgyalásakor.
o Internetspecifikus előnynek említették az interjúalanyaim, hogy az internetes
információközléssel csökkentjük a papírfelhasználásunkat, ráadásul az adatok
könnyebben is visszakereshetők utólag, mint a papír esetében. Az elvesztés esélye is
csökken.
o Még ennél is fontosabb előny, hogy az interneten kommunikáló feleknek nem kell
azonnal reagálniuk, van gondolkodási idejük, ami higgadtabb, indulatmentesebb
kommunikációt eredményezhet.
o Az internet használata olyan kapcsolatokat is lehetővé tesz, amelyek egyébként nem
jöhetnének létre, mivel a világháló egy újfajta elérhetőséget biztosít a feleknek.
o Az interneten nagyon egyszerűen lehet fényképeket, videofelvételeket is megosztani,
ami nemcsak nagy öröm és vonzerő a szülőknek, de közösségteremtő hatása is van.
o A pedagógus és a szülő közti közvetlen információáramlás csapdája, hogy a gyerek
kimarad a kommunikációból, ami egyes esetekben egyáltalán nem szerencsés.

4. o A modern eszközök könnyű kezelhetősége szinte csábítja a szülőket arra, hogy
túlzottan gyakran vegyék igénybe azokat.
o A mobiltelefon segítségével az első, helytelen reakcióból való (indulatos)
cselekvésnek is tág tere nyílik.
o Az internetes illetve mobiltelefonos kommunikáció mindenképpen személytelenebb,
mint a találkozás, és ez alkalmat adhat az információ torzulására, esetleg szándékos
meghamisítására.
o Ezenfelül ezek az eszközök a rossz célok (például az iskola vagy a pedagógus elleni
szervezkedés) kivitelezéséhez is segítséget nyújtanak. S ha eddig nem is fajul a
helyzet, a „jól informált” szülők esetleg túlzottan bele akarnak szólni az iskola életébe,
„megjön az étvágyuk”, és egyre több információt követelnek.
o Végezetül fontos megemlíteni, hogy az internet és a mobiltelefon viszonylag újonnan
jelent meg a társadalomban. Az egyik interjúalanyom úgy fogalmazott, hogy
használatuk kultúráját, az azzal kapcsolatos „etikettet” még ki kell alakítani.
Bizonyára már kialakulóban is van ez az „etikett”, és a pedagógusoknak, mint a
nemzet nevelőinek szerepe lehet abban, hogy az meg is gyökerezzen a társadalomban.
Várható, hogy mindazok a jelenségek, amelyeket én most egyedi esetekként regisztráltam az
iskolákban a kutatásom során (webkamera az udvaron, személyre szabott automatikus
elektronikus levelek küldése, elektronikus iktatórendszer, ebédbefizetés az interneten, stb.) a
jövőben sokkal szélesebb körben el fognak terjedni, sok más egyéb újítással együtt. Jártam
például egy olyan budapesti gimnáziumban, ahol a diákok számára ujjlenyomatos
beléptetőrendszer van, amely össze van kötve az iskolában működő elektronikus naplóval, és
automatikusan regisztrálja, ha a diák távol van, késik az iskolából, elhagyja az épületet.
Az innováció lehetőségei határtalanok. Azt gyanítom, hogy a legmerészebb fantáziánkat is
meghaladja az, ahogyan egy évtized múlva kommunikálunk majd egymással.