1. Arany János élete, művei, a Toldi keletkezése
Élete:
• 1817. márc. 2-án született Nagyszalontán, a mai Románia területén.
• Apja szegény földműves volt, így jómódot, gazdagságot nem adhatott fiának. Megadta viszont neki
figyelmet, a rászánt időt: sokat mesélt neki a környékbeli hajdúk régi vitézségéről.
Szülei idősek, 10. gyermekként született, testvérei közül csak legidősebb nővére élt
• Gyermekként sokat és válogatás nélkül olvas. „Minden könyvet, ami a kezembe került, mohó vággyal
emésztettem föl.”
• Tizennégy évesen segédtanítói állást vállalt, majd keresetéből Debrecenbe utazott, beiratkozott a
Református Kollégiumba.
• Kisújszálláson tanítóskodott, majd megint visszatért a kollégiumba tanulni.
• Rövid időre vándorszínésznek állt, majd hazatér, és gondoskodik idős szüleiről.
• Segédtanító, majd másodjegyző lett Nagyszalontán, s hivatali munkája mellett írta első műveit, többek
között a Toldit, mely a hírnevet, és Petőfi barátságát is meghozta számára.
• Feleségül vett egy árva lányt, Ercsey Júliannát
• Gyermekeik: Juliska és László
• A szabadságharc alatt forradalmi újságot szerkesztett, és rövid időre honvédnak állt.
• A bukás után Nagykőrösön vállalt tanárságot
• 1860-ban a fővárosba költözött. Ekkor már ő a legtekintélyesebb költő Magyarországon
• Kisfaludy Társaság igazgatására kérték fel, majd a Tudományos Akadémia főtitkára lett.
• Irodalmi folyóiratokat szerkesztett Szépirodalmi Figyelő és Koszorú címmel.
• 1882-ben halt meg.
Művei:
• komikus eposz: Az elveszett alkotmány
• elbeszél költemények: Toldi, Toldi szerelme, Toldi estéje
• lírai költemények: p1. Családi kör
• balladák: p1. Mátyás anyja, A walesi bárdok
• eposz: Buda halála.
Első nagyobb terjedelmű alkotása Az elveszett alkotmány címet viseli. Komikus eposz, mert az Iliász és az
Odüsszeia stílusát utánozva, kisszerű, nevetséges dolgokról ír: a hazai politizálás visszásságairól.
Elbeszélő költeményei közül a Toldi a legjelentősebb, s fontos ennek a folytatása is: a Toldi szerelme és a
Toldi estéje.
A szabadságharc bukása után kezdett nagyobb számban lírai verseket írni. Úgy érezte, Petőfi halála után át
kell vennie barátja örökségét, és folytatnia kell annak költői munkásságát. Ötödik osztályban olvastuk
Családi kör című versét.
Nagyon szépek és híresek Arany balladái is. Mint már láttuk a balladákban sok a párbeszéd, líraiak, mert
élményszerűen szólnak hozzánk, és elbeszélő jellegűek, hisz történetet mondanak el (A walesi bárdok,
Mátyás anyja).
Szerette volna egységes műben összefoglalni a magyarok történeti hagyományait és mondavilágát is. Csaba-
trilógia címmel tervezte nagy művét, ám csak egy eposz készült el a háromból, a Buda halála.
Azt mondja el, hogyan jutott uralomra Buda testvére, Attila, hun király.
A Toldi:
A mű megírásának körülményei, Petőfi barátsága
A vitéz és nagy erejű Toldi Miklós történetének máig ható szépsége Arany János költeményének
köszönhető. Arany e verses művében János vitéz és a mesebeli Erős János testvérét formálta meg. Közös
sorsukban, küzdelmükben parasztságunk felemelkedési vágya kap hangot.

2. Nem véletlen, hogy Petőfi és Arany verse az idő tájt született, 1840 után, amikor megindult hazánkban a
népköltészet értékeinek felkutatása és gyűjtése. A szándék: megmenteni parasztságunk egyre inkább
veszendőbe menő kincseit.
Az ügy pártfogója a magyar írók akkori egyesülése, a Kisfaludy Társaság. Feladatának tekintette az
irodalmi ízlés fejlesztését és a hazai szépirodalom művelését. Sok jeles munka megszületését segítette elő
költi pályaművek meghirdetésével.
Tagjai felismerték, hogy ‚a népköltészet olyan a művelt íróknak, mint a törzsök a virágnak” — „tiszta
forrás”, ahogy ma Bartók szavaival mondanánk.
A fiatal költőnemzedék e gondolat jegyében teremtett új költészetet, melynek első, legszebb remeke Petőfi
verses elbeszélése, a János vitéz. (1844.) Hatása valószínűleg közrejátszott abban, hogy a Kisfaludy
Társaság 1846 februárjában újabb pályázatot tett közzé:
„Készíttessék költői beszély, melynek hőse valamely,
a nép ajkain élő történeti személy, p1. Mátyás király,
Toldi Miklós, Kádár vitéz stb., forma és szellem népies legyen.”
Arany Toldit választotta, mert a Toldi család tagjai régen Nagyszalonta vidékének földesurai voltak.
Ismerte a híres Toldi Miklós történetét, hiszen olvasta Ilosvai Selymes Péter róla szóló széphistóriáját.
(XVI. Század)Arany műve nagyszerűen sikerült. A bíráló bizottság a pályadíjnak szánt 15 aranyat 20-ra
emelte, Petőfi pedig azonnal levélben fordult az ismeretlen költőhöz:
„Üdvezlem Önt! Ma olvastam a Toldit, ma írtam e verset, s még ma el is küldöm... minél hamarabb akarom
Önnek tudtára adni azon meglepetést, azon örömet, azon elragadtatást, melyet műve költött bennem. Hiába,
a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a
költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja
minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint mártírkodnak milliók, hogy egy pár ezren
henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát! Írjon Ön nekem, hanem fogja
restelni: írjon magáról, akármit, mindent, hány éves, nőtlen-e vagy házas, szőke-e vagy barna, magos-e vagy
alacsony... minden érdekelni fog. Isten Önnel, isten Önnel. Őszinte barátja
Petőfi Sándor.”
Arany Jánoshoz
TOLDI irójához elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre!...
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,
S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.
Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:
Nem tehetek róla... te gyujtottad ugy fel!
Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi
Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?
Ki és mi vagy? hogy Így tűzokádó gyanánt
Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.
Más csak levelenként kapja a borostyánt,
S neked rögtön egész koszorút kell adni.
Ki volt tanítód? hol jártál iskolába?
Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted.
Az iskolákban nem tanulni, hiába,
Ilyet... a természet tanított tégedet.
Dalod, minta puszták harangja, egyszerű,
De oly tiszta is, mint a puszták harangja,
Melynek csengése a rónákon keresztűl

3. Vándorol, s a világ zaja nem zavarja.
S ez az igaz költő, ki a nép ajkára
Hullatja keblének mennyei mannáját.
A szegény nép! olyan felhős láthatára,
S felhők közt kék eget csak néhanapján lát.
Nagy fáradalmait hanem enyhíti más,
Enyhítsük mi költők, daloljunk számára,
Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás,
Egy édes álom a kemény nyoszolyára! —
Ezen gondolatok elmém környékezték,
Midőn a költői szent hegyre jövék fel;
Mit én nem egészen dicstelenűl kezdék,
Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel!
(1847. február Petőfi Sándor)
Aranyt meghatották az ekkor már hírességnek számító Petőfi sorai.
Válasz Petőfinek
Zavarva lelkem, minta bomlott cimbalom;
Örűl a szivem és mégis sajog belé,
Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom?
Petőfit barátul mégsem érdemelé.
Hiszen pályadíjul ez nem volt kitűzve…
Szerencse, isteni jó szerencse nékem!
Máskép szerény művem vetém vala tűzbe,
Mert hogyan lett volna nyerni reménységem?
És mily sokat nyerék! Pusztán a pályabér
Majd elhomályosít, midőn felém ragyog:
De háta ráadás!... Lelkem lelkéig ér,
Hogy drága jobbkezed osztályosa vagyok.
S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék,
Ki törzsömnek élek, érette, általa;
Sorsa azén sorsom s ha dalra olvadék,
Otthon leli magát ajakimon dala.
Akartam köréből el-kivándorolni:
Jött a sors kereke és útfélre vágott,
S midőn visszafelé bujdokolnék, holmi
Tüske közől szedtem egynehány virágot.
Jöttek a búgondok úti cimborának,
Összebarátkoztunk, összeszoktunk szépen;
Én koszorút füztem, ők hamiskodának,
Eltépték tüzérem télelkészültében.
Végre kincset leltem: házi boldogságot,
Mely annál becsesb, mert nem szükség őrzeni,
És az lza partján ama hű barátot...
Nem is mertem volna többet reményleni.

4. Most, mintha üstökös csapna szűk lakomba,
Égetés világít lelkemben leveled:
Oh mondd meg nevemmel, ha felkeres Tompa,
Mily igen szeretlek Téged s őt is veled.
(1847. február 11. Arany János)
A költői levél olyan baráti közlés, mely meghatározott személyhez szól, de általános érvényű mondanivalót
is tartalmaz. A verses forma bizonyosság, hogy küldője műalkotásnak szánta, tartalma közérdekű, tehát
nyilvánosságra is számot tart.
A Toldi témája
• A Toldi a nemzet fénykorából veszi témáját, az 1300-as évekből, amikor az ország Nagy Lajos
uralma alatt Európa egyik legjelentősebb állama volt.
• Romantikus mű, mely a nép nagyszerűségét mutatja be, s a világot sok problémával teli, mégis
nagyszerű univerzumnak látja.
• Főhőse történelmi személy, akinek életét azonban a népmondák átformálták, kiszínezték. Amikor
Arany később továbbírta a történetet, nem Miklós férfikorával folytatta, hanem öregségével. Toldi estéje
a címe, ami arra utal, hogy az öregség olyan, mint az alkony a napszállta, az este. Csak több évtized
múlva készült el a közbeeső rész Toldi szerelme címmel. A három részt együtt Toldi-trilógiának
nevezzük.

5. Arany Jánoshoz Válasz Petőfinek
Zavarva lelkem, minta bomlott cimbalom;
TOLDI irójához elküldöm lelkemet Örűl a szivem és mégis sajog belé,
Meleg kézfogásra, forró ölelésre!... Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom?
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, Petőfit barátul mégsem érdemelé.
S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.
Hiszen pályadíjul ez nem volt kitűzve…
Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni: Szerencse, isteni jó szerencse nékem!
Nem tehetek róla... te gyujtottad ugy fel! Máskép szerény művem vetém vala tűzbe,
Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Mert hogyan lett volna nyerni reménységem?
Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?
És mily sokat nyerék! Pusztán a pályabér
Ki és mi vagy? hogy Így tűzokádó gyanánt Majd elhomályosít, midőn felém ragyog:
Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki. De háta ráadás!... Lelkem lelkéig ér,
Más csak levelenként kapja a borostyánt, Hogy drága jobbkezed osztályosa vagyok.
S neked rögtön egész koszorút kell adni.
S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék,
Ki volt tanítód? hol jártál iskolába? Ki törzsömnek élek, érette, általa;
Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted. Sorsa azén sorsom s ha dalra olvadék,
Az iskolákban nem tanulni, hiába, Otthon leli magát ajakimon dala.
Ilyet... a természet tanított tégedet. Akartam köréből el-kivándorolni:
Dalod, minta puszták harangja, egyszerű, Jött a sors kereke és útfélre vágott,
De oly tiszta is, mint a puszták harangja, S midőn visszafelé bujdokolnék, holmi
Melynek csengése a rónákon keresztűl Tüske közől szedtem egynehány virágot.
Vándorol, s a világ zaja nem zavarja.
S ez az igaz költő, ki a nép ajkára Jöttek a búgondok úti cimborának,
Hullatja keblének mennyei mannáját. Összebarátkoztunk, összeszoktunk szépen;
A szegény nép! olyan felhős láthatára, Én koszorút füztem, ők hamiskodának,
S felhők közt kék eget csak néhanapján lát. Eltépték tüzérem télelkészültében.
Nagy fáradalmait hanem enyhíti más, Végre kincset leltem: házi boldogságot,
Enyhítsük mi költők, daloljunk számára, Mely annál becsesb, mert nem szükség őrzeni,
Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás, És az lza partján ama hű barátot...
Egy édes álom a kemény nyoszolyára! — Nem is mertem volna többet reményleni.
Ezen gondolatok elmém környékezték, Most, mintha üstökös csapna szűk lakomba,
Midőn a költői szent hegyre jövék fel; Égetés világít lelkemben leveled:
Mit én nem egészen dicstelenűl kezdék, Oh mondd meg nevemmel, ha felkeres Tompa,
Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel! Mily igen szeretlek Téged s őt is veled.
(1847. február Petőfi Sándor) (1847. február 11. Arany János)