1. A KÖLTÉSZET NAPJA 2009 Kányádi Sándor és Radnóti Miklós verseiből Szerkesztette: Hevesi Mária, Jakab Sándorné

2. KÁNYÁDI SÁNDOR szül. 1929. május 10.

3. Tavasszal som fa lennék, talpig aranyban állva. Bíztatón mosolyognék a zsendülő világra.

4. Köpenyegbe burkol, ingujjra vetkőztet, mutatja a tavaszt, hol nyárnak, hol ősznek.

5. Zurrogó-zirregő szitakötő tánca…

6. Hogy s hogy nem, de egyszer, Kolozsvárra jövet, elveszett az úton, el a török követ.

7. Hallgat az erdő, csöndje hatalmas…

8. Szúnyog zirreg a tó fölött, bűvöli a béka…

9. Tavasz jöttén a kis patak akár egy kis egérke kikukkint s nyomban kiszalad a jég alól…

10. RADNÓTI MIKLÓS szül. 1909. május 5. megh. 1944. november 9.

11. Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad. Ó április, ó április…

12. Tócsába lép a szél füttyent és tovafut…

13. A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát…

14. Égen az újhold oly vékonyka most, mint apró seb, melyet a fecske ejt…

15. Édesanyja Édesapja Gyerekkori képei

16. Erőszakos, rút kisded voltam én, ikret szülő anyácska, - gyilkosod!

17. Fénylő ajakadon bujdokoló nap a mosolyod. Szelíden süt rám és meleg.

18. Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerétegy képben csak talán…

19. Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen.

20. Te tünde fény! futó reménység vagy te…

21. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám…

22. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…

23. … az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket…

24. és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma…

25. Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este.

26. A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok…

27. „ Mindig a legtisztábbat és a legszelídebbet jelöli a sors arra, hogy másokért haljon meg. Kereszten? Tömegsírban? Mindegy! Tanulságképpen.”

28. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen…