1. Az 1848-49-es szabad-
ságharc idején nem vittek
magyar hadifoglyot
Oroszországba – mondja
Hermann Róbert. A had-
történészt a Petõfinek tu-
lajdonított barguzini lele-
tek eltemetése és a seges-
vári csata kapcsán kérdez-
ték a '30-as évek végi szél-
sõjobboldali legenda fel-
melegítésérõl.
„Száz százalékos bizo-
nyossággal kijelenthetõ,
hogy nem Petõfi Sándort
temették el a Fiumei úti te-
metõben” – mondja
Hermann Róbert, a sza-
badságharc kutatója.
„1849-ben egyetlen ma-
gyar hadifoglyot sem vit-
tek az Orosz Birodalom te-
rületére. Márpedig ha ez
igaz, akkor értelmetlen
Szibériában, Burjátföldön
vagy Kamcsatkán keresni
Petõfi csontjait” – mondta.
A hadtörténész szerint
a barguzini legendát elõ-
ször az 1930-as évek vé-
gén az egyik szélsõjobb-
oldali-nyilas lapban pub-
likálták egy csokor hami-
sított bizonyítékkal
együtt.
„Ezt a kommunista el-
hajlással nehezen vádol-
ható hivatalos Horthy-kori
történetírás és az iroda-
lomtörténészek képtelen
fantazmagóriának minõsí-
tették, és józanul megcá-
folták” – tette hozzá.
Véleményem szerint –
ami ugyan nemhogy más-
nak, hanem még nekem se
jelent semmit – a tizenéve-
seket és a túlzottan ráérõ
nõket kivéve, az emberek
egyre kevésbé akarnak
hosszasan társalogni egy-
mással. Erre a rendkívüli
éleslátásra valló megállapí-
tásra úgy jutottam, hogy
amint látom, egyre több
üzenetrögzítõ és -közvetítõ
masina vásárolható, melye-
ket telefonkészülékekre le-
het szerelni.
Ezeknek a rafinált her-
kentyûknek ilyen gyûjtõne-
veket adnak a cégek:
Válaszoló gép (answer-
ing machine) hangkézbesí-
tõ szolgálat (voice mail ser-
vice) számítógépes telefon-
társ (vomputerized phone
mate) stb.
Minél modernebbek és
komplikáltabbak lesznek
ezek a gépek, annál gyak-
rabban elõfordul, hogy vala-
mi technikai probléma lép
fel náluk. Ami néha olyan-
kor történik, amikor valami
fontos üzenetközvetítésrõl –
vagy -felvételrõl – van szó,
amiaztánkomolyegészség-
ügyi problémákat hozhat
magával!
A statisztikai kimutatá-
sok szerint ugyanis az USA-
ban a munkanapokon több
mint negyedmillió nõ kap –
hosszabb-rövidebb ideig
tartó – gyógykezelést igény-
lõ, hisztériás idegrohamot!
És majdnem ugyanennyi
férfi kolerikus õrjöngést és
átkozódást, mert a legalkal-
matlanabb idõben bedög-
lött a masinájuk, s ez fájdal-
mas üzleti veszteségeket,
vagy személyi problémákat
okozott!
„A rohanó, modern élet
és a hihetetlen gyorsasággal
fejlõdõ technológia kézfogá-
sa azt eredményezte, hogy
idõpocsékoló, hosszas cse-
vegések helyett, fõként csak
rövid üzeneteken keresztül
akarnak érintkezni egymás-
sal az emberek. Az új szem-
lélet annak a sajátos filozófi-
ának következménye,
hogy: az idõ pénz!” –
mondta érces hangon és az
ügy komolyságához illõ szi-
gorú tekintettel dr. Brian
Gould, a San Franciscó-i
pszichiáter abban a televízi-
ós mûsorban, amelyet ki-
tüntettem figyelmemmel.
Amerikában a legnép-
szerûbb – és legkompliká-
ciómentesebb – telefonos
üzenetközvetítõ-felvevõ
masina az „answering
machine”, melybõl tavaly
18 és 1/2 milliót adtak el.
Mivel technikailag nem va-
gyok kimondott lángész –
úgy is mondhatnám, hogy
a hatökrök velem való ösz-
szehasonlítása súlyos sér-
tés az ökörre! – nekem is
ilyen masinám van. A kü-
lönbözõ vállalatok néha ne-
kem is küldenek színes
brosúrákat, melyekben
gyártmányaik szükséges-
ségét, elõnyeit és nagysze-
rûségét ecsetelik. Termé-
szetesen lelkendezõ sza-
vakkal és felsõfokú jelzõk
puffogtatásával.
A Phone Mate (telefon-
társ) füzetecskéjéhez az
igazgató – Viston Smith – le-
velet is csatolt. Méghozzá
személyeslevelet!Amitmár
a megszólítás is igazol, mert
így szólt:
„Dear Mr. Fekete!”
A folytatás még szemé-
lyesebb és barátibb volt!
„Kedves barátom, ugye
megengedi, hogy barátom-
nak szólítsam Önt?”
Ezúton kívánok válaszol-
ni Smith igazgató baráti le-
velére:
„Drága barátom, Viston!
Persze, megengedem,
hogy barátodnak szólíts en-
gem! Ha téged boldoggá
tesz, hogy a barátod va-
gyok, akkor barátilag enge-
délyezem, hogy barátodnak
érezz engem, kedves bará-
tom,Viston!Bármost,hogy
barátok lettünk, barátilag fi-
gyelmeztetlek, hogy életem-
ben már jócskán akadtak –
fõleg a hölgyek között –
olyan személyek, akik: dur-
vasértésnektartottákvolna,
ha velem nemhogy baráti,
hanem bármilyen kapcso-
latba hozzák õket!”
Visszatérve Viston igaz-
gató levelére, a derék férfiú –
nekem kedves barátom –
így folytatta: „Tudom, okos
és intelligens emberhez
szólok levelemmel, tehát azt
is tudom, hogy soraim elol-
vasása után, Ön is barátjá-
nak fog tekinteni engem!”
Közlöm veled, Viston
barátom, teljesen igazad
van, amikor feltételezed ró-
lam, hogy rendkívüli
ésszel, intelligenciával, mi
több, felsõfokú lelki kvalitá-
sokkal áldott meg az Úr. Ezt
csak azért írtam, mert ba-
rátok között nincs helye a
gusztustalan álszerényke-
déseknek! Igen, az ész, in-
telligencia és a fenomenális
lelki nagyság monumentá-
lis lovas szobrát rólam le-
hetne megmintázni! Bár
vannak piszok kritikusaim,
akik szerint a lónak fõként
azt a testrészét lehetne ró-
lam megmintázni, ami a
paci két lába felett és a far-
ka körül található. De te,
mint barát megérted, hogy
minél nagyobb az ember,
annál több ellensége van!
Ezért aztán gondolhatod,
hogy milyen ellenséges lég-
körben kell élnem! Na, de
ez egy olyan téma, amely-
rõl nem szívesen beszélek,
és még kevésbé írok!
Masinájuk ecsetelése
közben, Viston barátom –
többek között ezeket írta:
„Micsoda öröm és lelki fel-
üdülés, mikor este fáradtan
hazajövünk meleg ottho-
nunkba, és kedves bará-
tunk vagy barátnõnk, eset-
leg mindkettõ üzenete vár
reánk!”
Nézd, Viston, kedves ba-
rátom vagy, és nem akarlak
sem megsérteni, sem meg-
cáfolni, de a fenti elképzelé-
sed nem egészen helytálló.
Nejem õnagysága ugyanis
még férfi barátaimért sem
lelkesedik különösképpen!
A barátnõim telefonálását
azonban egészen biztos,
hogy rendkívül helytelení-
tené! És amikor este haza-
térnék szerinted „meleg
otthonomba”, ott olyan
dermesztõ hideg fogadna,
hogy egy nyamvadtabb
pingvin biztos dideregve
fázna ebben a fagyos lég-
körben!
Igen, biztosan tudom,
hogy a barátnõim esetleges
üzenete nem „örömet és lel-
ki felüdülést” jelentene ne-
kem, hanem: nejem, gyer-
mekeim, házam, ingó és in-
gatlan vagyonom – szóval a
monogramos gyolcsgatyá-
monkívülszintemindenem
elvesztését eredményezné!
És, ha erre gondolok, szinte
örülök – persze, csak egy ki-
csit–,hogynincsbarátnõm.
Gyártmányaik felsorolá-
sával kapcsolatban, Viston
barátom még ezeket is írta:
„Széles skálájú árlistánk is-
mertetését a centralizált
'hangközvetítõ dobozunk'-
kal kezdem, melynek ára
pontosan félmillió dollár.
Ez az összeg így elsõ pilla-
natra kicsit talán soknak
tûnik önnek és vállalatá-
nak...”
Megvallom, Viston, hogy
nincsvállalatom,éseztafél-
millió dollárt valóban sok-
nak tartom. Tudod, Nejem
õnagyságának a közelmúlt-
ban volt a születésnapja, és
ilyenkor kicsit kikölteke-
zem. Elárulom neked, hogy
romantikus férfiú vagyok és
fanatikus gavallér is! Ezért
aztán, akár megérdemli az
asszony, akár nem, én min-
dig kivágom a rezet. És né-
ha a papírpénzt is. Hehe-
he...
Búcsúzóul biztosítalak,
hogy amint rendezõdik
anyagi helyzetem, azonnal
értesítelek. Õszintén remé-
lem, hogy meleg barátsá-
gunk nem szenved csorbát
a piszkos pénzügyek miatt!
Igaz barátsággal gondol
Rád, kedves Viston, bará-
tod: Pista
KULTÚRA – 7. oldal2015. augusztus 22. – 34. szám
AMERIKA, ÓH...
Ifj. Fekete István
MI KÖZÖM HOZZÁJUK?
Saáry Éva
Én is csak akkor kezd-
tem el gondolkozni, mi-
kor a cipészüzlet hullá-
mos fémredõnyén megje-
lent a feketekeretes cédu-
la: „Chiuso per lutto” (ha-
láleset miatt zárva).
Egyszerre elfogott a lel-
kiismeret-furdalás, amitõl
azóta sem birok szabadul-
ni, hiszen évek hosszú so-
ra óta ismertem a szögha-
jú, pirospozsgás képû fia-
talasszonyt, aki most kint
alussza örök álmát a
castagnolai temetõben –
anélkül, hogy valóban is-
mertem volna.
Eleinte egy lebontásra
ítélt, régi ház nedves és hi-
deg pincehelyiségében
volt a mûhely, aztán egy
ugyancsak ódon épület
földszintjén. Valahány-
szor bementem cipõt ja-
víttatni, a reumájáról pa-
naszkodott.
– Jöjjön ki néha a
strandra! – biztattam. – A
napfény, a forró homok
bizonyára jót tenne!
– Nem tudom itthagyni
az üzletet. Így is kevés a
kereset. Az ebédidõ pedig
túl rövid. Le sem érdemes
vetkõzni.
Unatkozott is gyakran.
Mohón elegyedett szóba
minden betévedõ vevõ-
vel. Velem is, de mindig
„sok volt a dolgom”, siet-
tem, s néhány mondat
után kurtán-furcsán elkö-
szöntem.
A leeresztett redõny lát-
ványa most megbánással
tölt el: miért nem marad-
tam ott, legalább idõn-
ként, hosszasabban? Mi-
ért nem érdeklõdtem csa-
ládi problémái iránt? Va-
jon, mi volt a lelkében? Mi
foglalkoztatta? Mit szere-
tett? Most már sohasem
fogom megtudni.
Sokkal fiatalabb volt
nálam, s látszatra a meg-
testesült egészség. Kará-
csony másnapján kezdett
el fejfájásról panaszkodni.
Aztán összeesett, bevitték
a kórházba. Az orvos ki-
nyitotta, majd ismét ösz-
szevarrta a sebet: „Nincs
mit tenni.” Márciusban te-
mették.
*
Néha talán szükséges
egy ilyen hirtelen halál fi-
gyelmeztetõül, hogy meg-
álljunk a rohanásban,
hogy az élet esendõ voltá-
ra és – mulasztásainkra
eszméljünk.
Caffi asszony esete óta
más szemmel nézem az
„idegen” embereket.
Több mint negyven
esztendeje lakom itt,
Lugánó Cassarate nevû
kerületében. Látásból
mindenkit ismerek. Lá-
tásból mindenki ismer.
Soknak köszönök is az
utcán, s ha véletlenül egy
más kantonban találko-
zunk, megörülünk egy-
másnak.
Nem árt egy kis szám-
vetés!
A szomszédos Coope-
ratíva vezetõje mûvészet-
történetet tanult az egye-
temen. Ki tudja, miért és
hogyan került egy fûszer-
üzlet élére?
Heidy Rusch, a
fodrásznõm, késmárki
szlovák. Az apja negy-
venévesen eltûnt az
orosz fronton, négy árvát
hagyva maga után. Anyja
nemrég, Németország-
ban szenderült örök nyu-
galomra. Férje, közös
gyermekük halála után –
elhagyta. Most magányo-
san él. Kedves angóra
macskája is leesett a
múltkoriban az ötödik
emeleti erkélyrõl, nyakát
törte.
Háziorvosunk, Be-
retta-Piccoli Francesco
fiatal volt még, amikor
idekerültünk (csecsemõ-
korukban kezdtem hoz-
zá vinni a lányaimat).
Most fáradt, remegõ ke-
zû öregember, aki boros-
tás állal ül nyáron a ren-
delõben.
– Nincs már lelkierõm
az utazgatáshoz – pana-
szolja. – Szeretném ide-
haza tölteni a szabadsá-
gomat, kertészkedni, ol-
vasgatni, de nem lehet,
mert ha látják, hogy itt-
hon vagyok, állandóan
zavarnak.
Mi lett Hürlimann
fényképész elvált felesé-
gével és két növendék lá-
nyával? Évek óta nem
láttam egyiket sem. Ho-
vá lettek? Fájlalja-e a hiá-
nyukat?
Pissoglio nevû olaszta-
nárnõm férjét már vagy
ötödször operálták gége-
rákkal. Tíz év óta nem
tud beszélni, s ezért szé-
gyenkezve, messze elke-
rüli az embereket. Min-
denki kínos zavart érez
vele szemben, hiszen mit
lehet ilyen esetben mon-
dani? Létezik egyáltalán
hatásos vigasztaló szó?
Bernardinelli Luigi
százszázalékig olasz, de
Orosházán született, és
oda vágyik vissza. Szeret-
ne hazamenni „legalább
meghalni”, de nem lehet,
mert fogva tartják a köte-
lezettségei. Pedig nincs
itt senkije!
És mi van „signorina
Meier”-rel, aki lelkiisme-
retesen táplálta a kör-
nyék összes kóbor macs-
káit? Vénkisasszony volt,
kissé kacskalábú, de
okos és nagyon mûvelt.
Itt-tartózkodásom elején
minden ügyes-bajos dol-
gommal hozzá fordul-
tam. Most kéthónapon-
ként, tüdõvizenyõvel vi-
szik kórházba.
*
Véletlen-e vajon, aho-
gyan egy faluban, egy vá-
rosrészben, egy munka-
helyen összekerülnek az
emberek? Vagy valami-
lyen megfoghatatlan,
„misztikus” kapcsolat
van közöttük??
Minden társadalmi kö-
zösség háló. A csomók-
nak, a szálaknak egy-
mást kell tartaniuk, s ha
valahol szakadás kelet-
kezik, az egész bomlás-
nak indul.
Lelki szemeim elõtt
most már örökre ott fog
lebegni a leeresztett re-
dõny, a „chiuso per
lutto” – fölírással. Hiába
nyitották ki újra (mintha
mi sem történt volna) a
boltot. Hiába indult meg
ismét, vidám nyári pezs-
géssel, az élet.
Mi közöm, mi közünk
a körülöttünk élõ embe-
rekhez?
Takarítóasszonyom-
mal, az Olaszországból
átjáró Irénével is figyel-
mesebben, hosszasab-
ban fogok ezentúl be-
szélgetni.
Bibliai helyszínre leltek a régészek
Megtalálták Gát városát
Megtalálták a filiszteu-
sok városának, Gátnak a
kapuját és erõdrendszerét
izraeli régészek, akik a Je-
ruzsálem és Askelón kö-
zött félúton, a Júdea-hegy-
ség lábánál fekvõ Tel Zafit
Nemzeti Parkban folytat-
nak ásatásokat.
Aren Maeir, az izraeli
Bar-Ilan Egyetem profesz-
szora elmondta, hogy a
városkapu a legnagyobb
ilyen jellegû építmény,
amelyet valaha az ország
területén találtak. Ez is bi-
zonyítja a biblia Gát váro-
sának jelentõségét és hatá-
sát a Kr.e. X-IX. század-
ban, az egyesült királyság
idején.
A monumentális kapu
mellett feltártak egy le-
nyûgözõ erõdfalat és szá-
mos épületet a környékén,
köztük egy templomot és
egy vasgyártó mûhelyt.
Ezek az épületek, vala-
mint maga a város meg-
semmisült az asszír hódí-
tás következtében valami-
kor Kr.e. 830-ban.
A filiszteusok városá-
nak, Gátnak a kapujára a
Biblia is utal (Sámuel 21),
amikor Dávid Saul király
elõl Ákishoz, Gát királyá-
hoz menekül.
Példát vehetünk a 102 éves bodoki lelkipásztorról
Harmadszormagyarállampolgár
Háromszéki látogatása
során Semjén Zsolt mi-
niszterelnök-helyettes a
102 éves Nemes Dénes
bodoki unitárius lelki-
pásztort is felkereste ott-
honában.
Nemes Dénes elmond-
ta, harmadszor lett ma-
gyar állampolgár: 1913-
ban magyar állampolgár-
ként született, majd 1940-
ben, a második bécsi dön-
téskor – amikor Tordáról
Székelyföldre került se-
gédlelkészként, négy évti-
zedet szolgált Kálnokon és
Sepsibodokon – ismét es-
küt tett, majd nemrég ket-
tõs állampolgárrá vált.
Semjén Zsolt megkö-
szönte a magyar kormány
nevében Nemes Dénes
nemzethûségét, az egy-
házért és a hazáért vég-
zett munkát.
„Példát vehetünk róla,
aki a politikum megszorí-
tásai okozta nehézségek
ellenére sem hagyta el
szülõföldjét egy jobb élet
reményében, mint aho-
gyan ma azt nagyon so-
kan teszik” – méltatta az
idõs lelkészt a miniszterel-
nök-helyettes.
Semjén Zsolt és Nemes Dénes
Eloszlatják a hamis szélsõjobboldali legendát
PetőfitnemvihettékSzibériába
Petõfi „sírja” a Fiumei úti temetõben
A mûnek csak
Darkness at Noon címû
angol fordítása maradt
fenn, a késõbbi német
változatok ebbõl való
visszafordítások. A Kas-
seli Egyetem közlése sze-
rint most rátaláltak
Arthur Koestler eredeti
szövegére. Az írógéppel
szedett kéziratra egy
doktorandusz bukkant rá
a zürichi központi
könyvtárban.
Az egyetem elismerte:
minden kétséget kizáróan
még nem tudták bizonyí-
tani, hogy az eredetirõl
van szó, bár szerintük
minden emellett szól. A
szövegben megtalálhatók
például Arthur Koestler
kézzel írott javításai és be-
szúrásai.
Az 1940-ben megjelent
Sötétség délben a szerzõ
egyik kulcsregénye, amely-
ben végérvényesen szakít a
kommunizmussal. A re-
gény hõse, a régi bolsevik
gárda vezetõ alakjaihoz tar-
tozó Rubasov történetén
keresztül mutatja be az
1930-as évek nagy szovjet
pereinek módszereit és lé-
lektanát.
Megtalálták Arthur Koestler regényének eredeti kéziratát
ElőkerültaSötétségdélben
Megtalálták Arthur Koestler Sötétség délben címû re-
gényének eredeti, német változatát - jelentette be a
Kasseli Egyetem. A budapesti születésû Koestler ere-
detileg német nyelven, Sonnenfinsternis címmel írta
meg fõ mûvét, ez a változat azonban a feltételezések
szerint elveszett, amikor a szerzõ 1940-ben a nácik
elõl Franciaországból Angliába menekült.
Arthur Koestler
