1. A szenteste elõtt né-
hány órával Las Vegasban
kezdek hozzá az e heti
penzumhoz. Itt nincs fe-
hér karácsony, hóesést
sem láttam, mióta ide köl-
töztünk Chicagóból. Ott
volt benne részünk sok-
szor, az évek során nagy
hidegek és erõs szelek vol-
tak a tél jellemzõi.
Las Vegasban ilyesmi
ritkán fordul elõ, az itt élõ
barátaink szerint néha
történt már havazás, de él-
vezni nem tudták az em-
berek, mert a jeges uta-
kon nagyon veszélyes a
vezetés. Az emberek nin-
csenek hozzászokva a
csúszós utakhoz, ezért
rengeteg a koccanás, leg-
jobb ilyenkor otthon ma-
radni, a kellemesen meleg
lakásban.
Kanadában, Vancou-
verben emlékszem még
hómentes karácsonyra, de
Montrealban és Chicagó-
ban bõségesen volt ré-
szünk benne.
Karácsonyi emlékeim
közül kiemelkedõ volt az
elsõ, amely Pesten, a Kár-
pát utcai lakásban történt.
Öt- vagy hatéves lehettem,
amikor nagyapám elvitt
sétálni, amíg otthon a Jé-
zuska az angyalok segítsé-
gével meghozták a feldí-
szített karácsonyfát, és
alatta a merklin kisvona-
tot.
Boldogság és béke ural-
kodott otthon és a város-
ban, békés karácsonyunk
utána nem volt hosszú
évekig.
1944-ben a háború már
a vége felé járt, de ebbõl
nem éreztünk semmit.
Édesapám a tüzérekkel a
fronton volt, nem tudtuk,
hol. Egy alkalommal itt-
hon volt, anyám próbálta
kelteni, amikor szóltak a
szirénák, de apám mond-
ta, hadnagy úr, hagyjon
még aludni.
A légiriadók szirénái
nap, mint nap szóltak, mi
nem mentünk hivatalos
óvóhelyre, mert az tõlünk
messze volt. Karácsonyra
érkeztek hozzánk a Nyu-
gatra tartó koronaõrök, ná-
lunk töltötték a Szentestét.
Fiatal, jól megtermett,
stramm katonák, nekem
valami kis ajándékot adtak.
Nálunk húzódott meg
apám sporttársának édes-
anyja, lányával és unoká-
jával. Õk zsidók voltak,
bátorság kellett hozzá ne-
kik menedéket adni, in-
kább azt írhatnám, em-
berség.
A katonák talán tudták,
hogy zsidók is éneklik a
karácsonyfa alatt a
Mennybõl angyalt, de
nem szóltak a feletteseik-
nek. Az unoka, Márta
évekkel késõbb megláto-
gatott minket Chicagóban.
Márta New Yorkban élt,
úgy emlékszem, hogy kór-
házban dolgozott, szak-
ápoló volt.
A nagymama, akit én
Néninek hívtam, már el-
hunyt addigra, Márta
édesanyja még élt, róla be-
szélgettünk, õ bíztatta lá-
nyát, hogy keressen meg
minket. Régi emlékek
ezek, csodálom, hogy né-
ha még elõjönnek.
1956 karácsonya Fran-
ciaországban, az Elzász-
vidék Mulhouse nevû vá-
rosában ért, ahová a fran-
cia Vöröskereszt – Croix-
Rouge – révén kerültem.
Munkát találtak számom-
ra, amikor 1956. decem-
ber elején Ausztriából
Franciaországba érkez-
tem.
Igaz, akkor már a
Peuegot autógyárban dol-
goztam, ahogy velem
együtt más magyar mene-
kültek is, de a Croix-
Rouge a szakmámban ta-
lált munkahelyet, a Riegé
& Fils üvegtechnikai cég-
nél.
Karácsonykor René
Gabier üvegtechnikus kol-
légám invitált a házukhoz,
ahol csinos felesége és
anyósa készített finom va-
csorát.
Nagyon érdekes este
volt, én nem beszéltem
sem franciául, sem néme-
tül, õk pedig egy szót sem
tudtak magyarul. Szótár
segítségével folyt a barát-
kozás, õket fõleg az érde-
kelte, hogy miként harcol-
tam a ruszki tankok ellen.
Szabódtam, nem ját-
szottam a hõst, és ez igaz
is volt, de akkorra már a fi-
atal magyar szabadság-
harcosok hõstetteirõl be-
szélt az egész világ. Saját
kezükkel mentek neki a
tankoknak, ezt nem tud-
tam ellensúlyozni. Pedig
nem vettem részt a fegy-
veres harcokban – de ki
hitte el nekem ezt
Mulhouse-ban?
Az üvegtechnika volt a
szakmám, amely azután
végigkísért az élet sodrá-
ban, Kanadában és az
USA-ban is. Késõbb, Chi-
cagóban elõbb önálló let-
tem, színes televíziós kép-
csöveket varázsoltam újjá,
még késõbb mint sales-
menedzser dolgoztam egy
üvegtechnikával foglalko-
zó cégnél, s innen men-
tem nyugdíjba 2003-ban,
68 éves koromban.
Kanadában 1957-ben az
elsõ karácsony West Van-
couverben ért, ahol egy
tengerparti házban éltünk
ketten Szegõ Pista bará-
tommal. Még szeptember-
ben költözött a mellettünk
lévõ házba a Varga család
két lánnyal, velük volt egy
harmadik lány, akit édes-
apja bízott a családra,
mert õ a vasútnál kapott
munkát, távol Vancouver-
tõl.
Nem kellett sokáig vár-
ni, míg a két csinos, fiatal
lány társat talált magának,
Varga Anikóból hamaro-
san Szegõ Istvánné lett,
Galkó Ilonát pedig én vet-
tem feleségül. Mindez
1958 februárjában történt.
Ilona és én közel 58 év
után, még mindig betart-
juk a holtomiglan-holtáig-
lan esküt, Szegõ Pista
évekkel ezelõtt elhunyt,
Anikóval pedig megsza-
kadt a kapcsolat. Jelenleg
félek felhívni, ugyanis
amikor utoljára hívtam
Winnipeget, és Pistát kér-
tem a telefonhoz, a vála-
sza az volt, hogy Pista há-
rom évvel ezelõtt el-
hunyt.
Ez történt akkor is,
amikor évekkel ezelõtt
Floridában, Vajda Lacit
hívtam. Felesége, Teca vá-
laszolt, mondtam, Cilával
szeretnék beszélni, az õ
válasza is hasonló volt. Így
veszíti el az ember fiatal-
kori barátait. Szegõ Pista
jobbösszekötõt, míg Vaj-
da Laci balösszekötõt ját-
szott Pasaréten, a Pénz-
ügyõr ificsapatában, Feke-
K Ö Z É L E T – 9. oldal2017. január 14. – 2. szám
AMERIKAI KRÓNIKA
Harmath István
te Pista volt a jobbhalf,
míg én a kapus voltam. Az
idõpont pedig 1954, több
mint hatvan év múlt el az-
óta.
1959-ben Montrealba
mentünk, ahol Fekete Pis-
ta barátom élt. November-
ben fiunk született, és az-
óta, ha lehetséges, együtt
töltjük a karácsonyi és új-
évi ünnepeket Fekete Pis-
tával és családjával.
Az elsõ idõkben nálunk
töltöttük a szentestét, a fi-
amat nagyon érdekelték
az ajándékok, késõbb Chi-
cagóban a fiam felnõtt,
míg Feketééknél jött a két
kisgyermek. Ezért a szent-
estét náluk töltöttük, és
másnap, karácsony nap-
ján nálunk volt az estebéd.
Az emigrációban élõ
magyarok számára ez a
természetes, kis családok
alakulnak. Ebben a hatal-
mas országban nehéz
együtt lenni a családdal
vagy a barátokkal, iszo-
nyatosan nagyok a távol-
ságok, és télen utazni elég
veszélyes.
Emlékeim között sok-
szor elõbukkannak azok a
karácsonyi utazások, ami-
kor Chicagóból Detroitba
mentünk, látogatóba fele-
ségem nõvéréhez és csa-
ládjához. Galkó Jolán em-
lékezetem szerint még
1957 végén ment férjhez
Roy Ceci amerikai katoná-
hoz, akit még Franciaor-
szágban ismert meg.
Ez a házasság is mûkö-
dik ma is, közel hatvan év
után. Náluk hat gyermek
született, az unokák és
dédunokák is sokan van-
nak. Az utóbbi idõkben
már õk jönnek hozzánk
Las Vegasba, legutóbb
Galkó István és felesége is
itt voltak Svédországból,
így sok-sok év után, Las
Vegasban találkozott
együtt a három testvér.
Külön-külön voltak
már együtt, Svédország-
ban, Detroitban és Chica-
góban, sõt Budapesten is,
de mindhárman csak ta-
valy találkoztak, Las
Vegasban.
Ki gondolta volna
mindezt 1956-ban, amikor
eljöttünk Magyarország-
ról?
Mire ideértem, ugyan
még 2016-ot írunk, de már
csak egy nap választ el a
szilvesztertõl, éjjel várha-
tóan lesz nagy csinnadrat-
ta-bumm-bumm.
Az évzáró tûzijátékok
közvetítése Ausztráliából
indul, majd Amerika kele-
ti részén folytatódik. Flori-
da után New York követ-
kezik, ahol a Time Square
No. 1 tetejérõl hatalmas
színes üveggömböt eresz-
tenek le, míg a tömeg a
másodperceket számlálja.
Az újévi csókok csak ez-
után következnek.
Chicagóban évekkel ez-
elõtt mi is partival búcsúz-
tattuk az óévet, és pezsgõ-
vel köszöntöttük az újat.
A hölgyek elegáns kisesté-
lyit viseltek, az urak pedig
szmokingot húztak, és így
köszöntöttük, a magyar
Himnuszt énekelve az új-
évet. Néha kicsit spicce-
sen, de vidáman teltek –
múltak az évek.
Most itt vagyunk egy
harcos elnökválasztás
után, amelyet meglepetés-
re Donald Trump nyert, a
liberális demokrata oldal
lassan két hónap után sem
tud kigyógyulni a szá-
mukra elképzelhetetlen,
súlyos vereségbõl.
Barack Obama elnök
sem tudta elviselni Trump
fölényes gyõzelmét, még
az újév beállta elõtt kirú-
gott több mint harminc
orosz diplomatát az or-
szágból, de Putyin nagyon
okosan nem válaszolt rá.
Mire Trump kijelentette:
lám, milyen okos az oro-
szok vezetõje. Természe-
tesen kíváncsian várom ja-
nuár huszadikát, amikor
Trump átveszi a gyeplõt
Obamától.
Nem hiszem, hogy az
amerikai történészek po-
zitívan értékelik majd
Obama mûködését, nem
vártunk tõle sok jót, azt vi-
szont teljesítette. Most kí-
váncsian várom, hogy
hány embernek ad kegyel-
met, feltételezem, kiüríti a
börtönöket, ahogy Bill
Clinton is tette.
George Bush nem fog-
lalkozott az elítélt, börtön-
ben lévõ bûnözõk elnöki
kegyelmezésével, ezt in-
kább a demokrata párti el-
nökök teszik.
Las Vegasban reggel 8
óra körül láthatom, hogy
Ausztráliában már bekö-
szöntött a 2017-es év, idén
a szokásos tûzijáték kísé-
retében, lassan itt is kez-
dõdik, persze, elõbb a Bu-
dapesten élõ rokonok és
barátok lesznek-lettek egy
évvel öregebbek.
Az olvasóinknak ez-
úton kívánok boldog új
esztendõt, a 2017 legyen
számukra is boldog és sze-
rencsés, és próbálják meg-
õrizni egészségüket, mert
az minden másnál fonto-
sabb!
Legyenazújévboldogésszerencsés!
A három Galkó testvér Las Vegasban, itt sincs mindig meleg
Új évet ünnepelnek a New York-i Times Square-en
Chicago sem maradt le az ünneplésben
Tûzijáték Las Vegasban
