Natiunea ca totalitate spirituala are sens si nu ca niste isme, conservatorism, nationalism. Ca ism, va fi dominat de siesi, de hybris. Din pacate totalitatea spirituala lumii, comunitatiilor, omului, e in destramare. Lumea devine tot mai dominat de haos. Dar, orice haos, are niste sambure a reanoirii. Cine nu accepta reanoirea, incremeneste impotrivind haosului, construieste dictatura, ca o reactie adversa impotriva haosului. Reanoirea e mereu lenta, ca trebuie sa vine din profunzime! Reactiile adverse sunt rapide, din cauza asta nu poate sa-si reprezinte reanoire.

1. Insemnari, feljegyzések - 2023 mai 27 - 2023 iuni 2
Secui sunt suparati cand romani zic, "Secuimea nu exista"! Dar secui nu sunt constienti, de
unde incepuse totul. Cu vorba secuilor, ca "Secuimea nu e pamant romanesc". Zicala romanilor
e o reactie adversa la zicala secuilor. Trebuie constientizat mereu, cauza si nu invers.
Trebuie mentinut ca, zicala secuilor e o iluzie, cu care vor se vindece trauma Trianonului, in
lipsa confruntarii cu umbra proprie istorica ale maghiarimii. In realitate iluziile noastre imperiale,
intr-o parte, ne au dus la Trianon.
Dar nici in prezent nu renuntasem de iluziile imperiale, Ungaria incercand in statele vecine, mai
ales in Ardeal, un fel de revizionism institutional, pe care de loc nu sustine scaderea populatiei
maghiare in ardeal, acesta tot fiind o iluzie ale hybrisului lui Orbán Viktor.
Acest comportament gresit, ca nu vedem cauzele adevarate, greselile noastre istorice, i-a
marcat istoria noastra. Nici dupa 100 de anii de la Trianon nu suntem capabili ca sa
constientizam, ca asuprirea minoritatilor, intr-o parte, era consecinta Trianonului. Intr-o parte ca,
Ungaria Mare era o constructie multietnica, care nu era viabila. In Trianon in realitate s-a creat o
Ungaria viabila, potrivit compozitiei sale etnica.
Numai cu confruntarea cu realitatea adevarata ale istoriei, cu confruntarea cu umbra noastra
istorica, se poate vindeca trauma Trianonului.
Natiunea ca totalitate spirituala are sens si nu ca niste isme, conservatorism, nationalism. Ca
ism, va fi dominat de siesi, de hybris.
Din pacate totalitatea spirituala lumii, comunitatiilor, omului, e in destramare. Lumea devine tot
mai dominat de haos. Dar, orice haos, are niste sambure a reanoirii. Cine nu accepta reanoirea,
incremeneste impotrivind haosului, construieste dictatura, ca o reactie adversa impotriva
haosului.
Reanoirea e mereu lenta, ca trebuie sa vine din profunzime! Reactiile adverse sunt rapide, din
cauza asta nu poate sa-si reprezinte reanoire.
Csak úgy ötlött fel bennem, hogy a mítoszok, a hős útja, a meditációs technikák szülötte?!
Tehát, valami előbb volt mind annál, ami technika. A Kezdet, mely maga az út, melyet nem írhat
felül semmilyen jóga.
Snobul face indemn mereu la citit . Nimeni nu intreaba, care are nevoie de litere, capul sau
sufletul. Sufletul are drum catre cap si fara litere. Numai capul are are nevoie de carte ca sa-l
gaseasca pe sine. Din suflet mai usor, ca sa-l regasesti capul.
Isten útjai, vagyis az Önvalónk útjai, kiszámíthatatlanok. Valójában ez a hős útja, a
jungi-individuáció útja, Szindbád, Odüsszeusz útjai.
A fenyegető diktatúrák válaszreakciók a liberalizmus előidézte káoszra. Tehát, a liberalizmus
maga szűli a diktatúrát.
Minden diktatúra azzal kezdődik, hogy valamit meg kell menteni. Most a természet van soron.
Eddig ez a nemzetről, munkásosztályról, vagyis az emberről szólt. Most a természetről. Vagyis
ebben is van egy regresszió?! Szellemi regresszió?! A regresszióban is van regresszió?! Mintha
van!
Valaki erre azt mondhatja, hogy a természet megmentése is az emberről szól, valójában ő a cél.
Az ember ebben csak az eszköz. S a természet sem a cél, hanem a hatalom, a mitológiák örök

2. hybrise. Mint ahogy nem volt cél magáért az emberért, sem a nemzet, sem a munkásosztály,
mert végül ők szenvedték meg a hatalmi őrületeket, ezek ürügyén.
Ahogy Jézus mondta, hogy ha nagy akarsz lenni légy kicsi. S akkor megérted a diktatúrák, a
hybris lélektanát.
Az összemberiség vitális energiáinak zuhanása, a kollektívt tudattalant egyre inkább domináló
káosznak köszönhetően, a legvitálisabb fajoknak is le fog csökkeni a vitalítása. Tehát, kár
példázódni velük, mert csak idő kérdése az ők vitalításuk is. Európában az arabok a példa. A
vitalítás erodálódása, a tudattalan káosza miatt, őket is utoléri.
Minden faj sorsa attól függ, hogy ösztönösen, nem külső parancsként, mennyire tudja megőrizni
tudattalan struktúráit, melyben rejlenek társadalmának szervező elvei, s egyben vitalítása.
Nacionalistáink, konzervatívjaink, egy külső példaként mútatnak a sok gyermekes arab
családokra. Most hagyjuk a több feleséget, nem ez az érdekes. Hanem az, hogy nekik ez nem
külső, normatív parancs, ahogy a nacionalisták, konzervatívok a nemzet elé állítják, mint külső,
kötelező, erkölcsi normát a nemzettel szemben, hanem valahol a túlélési ösztönök diktálják a
szapora népeknél. Amikor ez már nincs, akkor válik a sok gyerek külső, erkölcsi, parancsá.
Ilyenkor már megette a fene a nációt. Már csak politikai akarnokok szereznek szavazatokat
ezzel a morális kényszerrel.
Akiknek mégis adok esélyt, nem nagyot, hogy túléljék az emberiséget, azok az afrikaiak, a
színesbőrűek. Hogy őket a balliberális Unióban hogy fogják kordában tartani, nem tudom. Ha
igen, akkor az EU lesz a történelem kegkeményebb börtöne. De tudni kell, hogy örök diktatúra
nincs.
Lehet, hogy az afrikaiak a természet Trójai-falovai lesznek az EU nevű börtönben. A
túlszervezett birodalmakat, épp a spontán, ösztönös, szerveződés győzheti le.
De sajnos, nincs az a természet, amit ne fenyegethetne a kollektív tudattalant egyre domináló
káosz, ami nem más, mint az emberiséget fenyegető regresszió a kollektív tudattalanban, az
ebből született folyékony posztmodern realítás, mely bármit képes feoldani.
A regresszió a kollektív tudattalanban teljesen törvényszerű és szükséges, hogy az emberiség
megújulhasson. Ezt az érti meg, aki megérti az élete folyamán, hogy újá kell születnie,
felhagyva mindennel, belső önmagáért, mert onnan jön minden újászületés. Szerintem az
ember számára egy példa maradt, ami nem külső, hanem belső, a belső önmaga. Ahol az
emberiség esélytelen, ott még az individumnak van esélye. Az esélyt épp az adja, hogy minden
külső szellemi érték elhasználódott. Csak belső önmagunk maradt, ahonnan maga az
emberiség jött, az emberiség hajnalán.
Orbán Viktorért sokan lelkesednek. Leginkább vakon! Mert csak egy igazi államférfiért érdemes
lelkesedni.
Orbán az lenne?! Valamiért kétlem. Kétlem azért, mert kezdtem kételkedi abban, hogy a híres
politikai pálfordulását a kilencvenes évek elején, kozmopolitából nacionalistába, ő hajtotta volna
végre a maga fejétől. Az a sanda gyanúm, hogy parancsba kapta. Tehát, ő, valakiknek a
kreálmánya, a háttérből. Tény az, hogy tehetséges politikus, de nem igazi államférfi. Egy
felkapaszkodott, tehetséges proli, akinek felfigyeltek a tehetségére és megkapta a lehetőséget a
tehetségének megfelelő körülmények között.
Magyarország rebellis ország volt a kommunista táboron belül. Ma az Unión belül. Ezek az
ellentétes szerepek nem véletlenek.
Ezt nem másegyébért írtam, csak nem szeretem a vak szurkolói szerepeket, még ha el is
követem néha.

3. Hát megdöbbentő, hogy a Fidesz, Orbán Viktor, Novák Katalin köztársasági elnök, mennyire
nem tudnak kommunikálni a környező országokkal, legalább a diplomácia szintjén.
Orbán a Nagy Magyaroszág térképes sáljával kavart vihart a környező országokban, még a
Sógorékat is megsértve, akik az anakronisztikus revizionista böfögést nem szokták igénybe
venni.
Most meg Novák Katalin verte ki a biztosítékot Romániában a Csíksomlyói Búcsú alkalmával, a
videójának a Székely Himnuszból vett idézetével, "Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!" Persze
a románok a hibásak, hogy szívre veszik. Pedig nem! A magyar politikusoknál van a
kommunikációs hiba!
Ha akarjuk, ha nem, ennek a Székely Himnusz idézetnek üzenet értéke van a románság fele is.
Szilágyi N. Sándor mondta az újságírói kurzuson a Bábes-Bólyain, hogy az is figyelembe kell
venni a kommunikációban, hogy a másik fél mit ért ezen. A magyar politikumot ez teljesen
hidegen hagyja. A magyar Fidesz politikusok úgy tesznek, mintha csak a kárpát-medencei
választóknak üzennének. S ezt teszik úgy egy szomszéd ország területén, mintha annak egy
része, mintha még mindig magyar terület lenne, mintha otthon lennének, figyelmen kívül hagyva
az illető többség érzékenységét. A helyzet az, hogy megnyílvánulásaik, üzenet a többségnek is.
A nemtetszési reakciókért még a magyar politikusok vannak megsértődve, meg a magyar
média, határon túl és innen.
Szerintem fideszes választási propagandáva, föleg más ország területén, nem kéne hergelni a
többséget. Már csak azért is, mert az üzenet eléggé anakronisztikus. Mert mi jön le a környező
országokban Viktor sálja nyomán, vagy a himnusz idézet nyomán?! Nem más, mint burkolt
revizionizmus!
Jó, mindenki tudja a környező országokban, hogy nincs szó revizionista elcsatolási törekvésről
Magyarország részéről. De tudják, hogy Magyarországnak van egy más fajta "reviziós"
törekvése a környező országokban. Gazdasági, kulturális, befojásra törekszik a magyarok lakta
területeken, az illető államéval párhuzamos intézményrendszert kiépítve. Ahogy egy
magyarországi politikus nevezte, "egy intézményes revizionizmusról van szó a Fidesz részéről".
Az intézményes revizionizmus kontextusában, amivel a román fél teljesen tisztában van,
nagyon is érthető a román diplomácia nemtetszési nyilatkozata. Ezek után azt lehet mondani,
hogy Novák Katalin nem volt tudatában, hogy milyen kontextusban használja az idézetet, s az
akarva, nem akarva, mit üzen a román félnek.
Lehet, hogy ő egy dolognak volt tudatában, hogy mozgósítsa a Fidesz erdélyi választóit. Lehet
az is, hogy készül, hogy Orbán Viktor utóda legyen, megőrizve a Fidesz-maffia uralmát.
Szerintem azért így sem kéne anakronisztikus, revizionista ízű, választási propagandával
hergelni a szomszédos országokat. Mert maga az "intézményes revizionizmus" is, fogyásunk
tükrében a Kárpát-medencében, nem más, mint orbáni-légvár építés, nincs reális vitális erő
mögötte, csak politikai akarnokság, hybris!
Ezek az anakronisztikus választási propagandák beszédesek arról is, hogy a Trianoni-traumát
képtelenek voltunk 100 év után is feldolgozni, ezért nem a környező nációk a hibásak, hanem
mi magunk. Szóval, ezekkel az üzenetekkel magunk fölött is ítéletet mondunk!
Sokan ítélkeznek Suhajda Szilárd felett, de mindenkiben ott van egy Suhajda, akitől, a
kegyetlen szereptől, az emberek nagy részét megóvja langyossága, középszerűsége. Így a
langyosság maga az amely ítélkezik.
Böjte Csaba túlzott mosakodni akarása, a tervezett szovátai szembesítések, azt bizonyítják,
hogy lelkiismereti problémákkal küzd, amiktől szeretne megszabadulni. Mintha "Ágnes asszony"
véres lepedője jutott volna neki osztályrészül.

4. De ez nem csak az ő mosakodása, hanem azok-é is, akik beálltak mögélye!
Egy katolikus pap, lélektanilag, éretlen egy olyan szerepre, amit Böjte Csaba elvállalt.
Bizonyíték erre Eugen Drewermann könyve, lélektani elemzése a katolikus papságról,
Klerikusok, Egy hivatás lélekrajza, címmel.
A könyv lényege, hogy gyerekkori lelki sérülések szűlik az un. hivatástudatot, amivel képtelenek
szembesülni, s az un. papi hivatással kompenzálnak.
Persze erre azt lehet mondani, hogy nem csak a papság problémálya. Azt hiszem, hogy egy
társadalmi intézmény sem kreál a meg nem oldott gyermekkori problémákból egy annyira
súlyos, teljesen beteges, személyiség arcélet, mint a katolikus egyház. Mint teológus közöttük
voltam, láttam, átéltem, próbáltam feldolgozni.
Problémáikat nem maga a gyerekkori problémák teszik kivételessé, mert az másoknak is van,
hanem a rá adott, elfolytó válasz, ami nem más, mint a papi szerep, amire maga az egyház
épül. Az egyház, lélektanilag, egy beteg szervezet, mert a lelki elferdülésekre épül. A gond
ezekkel nem az, hogy vannak, hanem az elfojtás, a meg nem élt élet. A meg nem élt élet az,
ami a papi személyiség a papságra jellemző degeneráltságához vezet, nem maga a lelki
sérülések, traumák. Életük nem egész a meg nem élt életnek köszönhetően, ezért nagyon erős
a kompenzációs, a személyiséget elferdítő, szerepjátszás. Mert egy megélt életben lehet a
személyiség relatíve egész a traumák ellenére is. Egy vezetői szerepben, ha lelki vezető akkor
még inkább, a megélt életre lenne szükség, hogy hivatását betöltse.
A traumáknak lehet akár pozitív szerepük a lelki fejlődésben, de ez elől a papi szerep teljesen
szerep elzárja magát, ami degenerál. A gond az, hogy a degeneráció képezi a papi hivatás
magját, úgy, ahogy egy hivatásban sem.
A politika még az ahol sok pszichésen zavart kiélheti magát, de ott sincs egy olyan
intézményesen meghatározott, kötelező személyiség arcél, mely a lélek életét nyomná el,
amiről annyit prédikálnak a papok. Nem potyára írja Drewermann, hogy az un. hivatás alapja az
ifjú lelkében a belső, ontológia űr, melyet az intézménnyel, a papi szereppel kompenzál.
Bőjte Csaba valamit kompenzál az általa létrehozott intézménnyel. Nem szerencsés, mert vak
vezet világtalant.
A környezetrombolás valójában egy szellemi csőd, amit pusztán technikai reformmal nem lehet
helyrehozni, csak szellemi reformmal.
Intre contradictiile omului de azi aflam ca, vrea sa devine nemuritor, intr-o lume tot mai putin
viabila.
Hogy Suhajda Szilárd hegymászó miért vállalt extrém kockázatot, felülírva a családi életet, hogy
a gyereknek azért apára van szüksége, ahogy az ellenszél.hu róla megjelent cikk szerzője
kritizálja ezért?!
Sem Suhajda, sem a cikk szerzője nincs tudatában a hegymászó rejtett, tudattalan,
motivációjának, a kollektív tudattalanban rejlő hős archetípusának. Az ezzel való tudattalan
azonosulás azt a veszélyt hordozza magában, hogy az archetipus veszi bírtokba, amitől nem
tud szabadulni és végül ez lesz szerencsétlenségeinek forrása. Jung írja, hogy nagyon
veszélyes, amikor önmagaddal szemben akarsz hős lenni!
Főleg az élet derekán válik veszélyesé, ha a "hős" képtelen szakítani, inkább az élet első felét
meghatározó hős archetípusával. Ő már 40 évesen ebben a veszélyes időszakban volt. Erre
nem volt ki figyelmeztesse, mert nem élünk egy olyan kultúrában, ahol ezt művelnék, szélesebb
körben.
A tudattalanja figyelmeztethette erre, de erre nem figyelt oda, mert a hős archetípusát teljesen a

5. külsőbe helyezte. Meglehet, hogy a tudattalanja figyelmeztethette arra, hogy fel kell hagynia a
hegymászással, a hős archetípusának külső megélésével, mert az élet második felében a hős
archetípusának belső útját kell járni, mint a mesékbe, mítoszokban, ahogy Jung mondja az
individuáció útját. Az individuáció útja a belső hegy, a belső központ, meghódításáról szól, amit
a hegy archetípusa, s a hegy megmászása szimbolizál.
Hogy ez a figyelmeztetés a tudattalanja részéről lehetséges lehetet, bizonyítja Jung esete egy
hegymászó barátjával. A hegymászó barátja elmesélte Jungnak egy álmát, melyben felért a
csúcsra, végtelen boldognak érezte magát, majd a semmibe lépett. Jung figyelmeztette, hogy
ez nem jelent jót, vigyázzon. Nem halgatott rá, s következő expedició alkalmával lezuhant és
szörnyet halt.
Suhajda, mint hegymászó, a hegy archetípusával küzdött. A hegy archetípusa sokkal
veszélyesebb, mint a hegy, mert ott van benned. S ha nem ismered fel idejében, hogy a
konfliktusod, mert ez egy konfliktus benned, a heggyel benned van, ez tudattalan marad, akkor
elpusztít.
Ez olyan, mint amikor egy szikla a tenger mélyén, valami ami észrevétlen maradt a tudat
számára, meglékel egy hajót. A láthatatlan szikla a tenger mélyén, ami a tudattalant
szimbolizálja, azt szimbolizálja, hogy valami nem tudatosodott, s ez okozta a katasztrófát.
Suhajda a hegyben valójában belső központját éhezte, mert kihelyezte azt, ami belső, a külső
hegybe. Ezért egy kielégíthetetlen belső éhség hajtotta egyre veszélyesebb kalandokba. Ez
valójában, lélektanilag, a személyiség egy hosszab távú katasztrófája volt.
Az élet derekán fel kellett volna ismernie, amire a mai kifele forduló kultúra embere képtelen,
hogy ez az éhség csak a belső heggyel kielégíthető, az individuáció útját választva, ami az élet
második felének útja, a befele fordult hős útja.
Szerintem, mivel a hős, meg a hegy, nagyon erős archetípusok, amik végzetesek lehetnek,
fontos lenne a hegymászóknak a jungiánus lelki vezetés, álomanaliziseik alapján.
A racionalizmus száműzte mítoszok, diabólikusan racionalista ideológiákba csomagolva térnek
vissza, mint világmegváltás, földi paradicsom igéretek, mitikus ideológiái.
Az Egyiptomi evangélumban Jézus mondja, hogy akkor nem lesz halál, amikor a nők nem
szülnek. Természtes, hogy ennek, archetipális, spirituális, jelentése van, ami nem arról szól,
hogy a valóságban se szűljenek.
De a kollektív tudatból a kollektív tudattalanba lenyomott, elfolytott, mítosz amikor visszatér,
erőszakkal betörve a tudatba, akkor már nincs annak spirituális jelentése, hanem konkrét
valóság igényével jelenik meg, hogy a nők ne is szüljenek. Diabólikus, életellenes, elvként tör
be a társadalom kollektív tudatába, a mítosz sötét oldalát mútatva.
A mítosz sötét oldala akkor jelenik meg, amikor az nincs realizálva. Ahogy Tamás apokrif
Evangéliuma mondja, "a nem realizált öl". Jézusnál, az, hogy a nő nem szűl abban nyer
értelmet, amivel Jézus ezt fojtatja: "hogy a kettő eggyé legyen, amikor már nincs férfi és nő". Az
eggyé levés az egész totalitásának realizációja, az ellentétes pólusok egyesülése révén, ami
Jung szerint az anima és animusz egyesülése az ember tudattalanjában. Ez a tudattalan,
természtes, alapja annak, amiről Jézus másutt azt mondja, hogy az Isten országa az emberben
van.
De amikor a mítosz, belső, szellemi, jelentés nélkül tör be a kollektív tudatba, akkor mint valami
konkrétumot kell realizálni az életben. Ez a realizáció nem mint belső szellemi igény jelenik
meg, hanem a mítosz diabólikus oldalának realizációs igényeként, társadalmi, kollektív
kényszerként, kényszeresen végrehajtva. Ezt már a kollektív tudattalan kényszeríti, ami külső
erőszakként jelenik meg.
A nevetségesség lélektani kényszerét alkalmazva, így jelenik meg a liberális szűlésellenesség.

6. De ennek mind tudattalan, mitológia, gyökerei vannak. Nem a liberálisok kényszerítik, hanem a
tudattalan, melynek a liberálisok csak eszközei. Ezt nem oldja meg a konzervatívok liberálizmus
ellenes vádja, mert a kollektív tudattalan mítoszáról van szó, mely ha tudattalan marad,
továbbra is épp oly kártékony lesz a kollektív tudatban. Egy megoldás van erre, a mítosz
tudatba emelése, realizációja, az ember tudattalanjában, mely egyedül képes megszűntetni
annak negatív aspektusát.
"Ahol nincs szűlés, ott nincs halál", ahogy Jézus mondja. Hol nincsen halál?! Ahol a
paradicsomi állapotok uralkodnak. Az emberben ott van a halhatatlanság vágya! Ez mélyebb
szellemi igények nélkül, valami tudattalan, homályos, földi, halhatatlanság igényként jelenik
meg. A liberálisok szűlésellenessége, valójában egy a tudattalanból jövő, a konkét világba
kivetített, ezért deformált, halhatatlanság igényt fejez ki. Mivel a tudattalanból jön, kényszerítő
erővel is fog bírni, a környezet kímélés ürügyén.
Ebből látszik, hogy a vallásos mítoszok nem opcionálisak. Haláluk, azok démonikus oldalát
keltik életre, ami kényszerítő konkrétum jelenik meg, az ami valamikor éltető szellem volt.
Az emberek szívesen azonosulnak külső, előregyártott, képekkel, melyekről, tévesen, azt hiszik,
hogy ő maguk, mivel képtelenek ő maguk lenni ott belül, mivel az Ő nincs belül, hanem a puszta
külső képbe vetítve élik meg, mint önmagukat. Így lesz az ember önmaga majmolója, úgy, hogy
nem Ő maga.
Eddig még egy nemzetek közötti konfliktus sem oldódott meg azzal, hogy a felek, mindkettő a
maga szemszögéből, a jó és rossz háborújának tekintette.
A Sepsi OSK megnyerte a Román Kupát. De a Kupának árnyéka van, amit az eufóriában nem
lát senki. Ezért később jön a kijózanodás.
Ez az árnyék jelen volt a kupadöntőn is. A Sepsi elég gyatrán szerepelt.
Végül is mi az árnyéka ennek a csapatnak?! Ez a csapat nem a régi! Már nincs az az erő a
játékban, ami régen volt. Ez nem Bergodi hibája, hanem azok-é, akik nem értenek a
csapatépítéshez. A Sepsinek ez a gyengélye. Ezért a jövőben, a banokságban végezheti
lennebb is.