1. “Embert barátjáról és madarat tolláról”, - mondja népi mondás. Ha Orbán Viktor, Fidesz
pártelnök, néhány romániai, MPP-s elvbarátját nézzük, akkor nem vetnek valami jó fényt rá.
Néhánnyal volt közvetlen esetem, amiket már leírtam, de érdemes csokorba szedve leírni.
Csinta Samu, mikor a Krónika főszerkesztője volt, a lap egy lejérató cikket közölt rólam, egy
polgármester megrendelésére, ki nem tudta elviselni a falut ért kritikát, és kiterjedt kapcsolatai
révén így állt bosszút, gyáván a háttérben meghúzódva. Megjegyzem én a cikkeket aláírtam. Bíró
Blankát, a Krónika napilap újságírója, a cikk szerzőjét, mikor megkérdeztem, hogy vállalja-e a
felelősséget az írásért azt mondta nem, - nagyon idegesen. Csinta uram visszautasította a replika
jogát. Ha annyira igaza volt a cikknek, miért nem volt jogom a replikához, az ellen véleményt
miért nem közölték. Azért, hogy nehogy megírjam, hogy Máthé Sándor unitárius esperes sem
végezte kötelességét, mert a Kökösi unitárius egyházközség és szentivánlaborfalvi a mai napig
sincs hivatalosan átadva, de ez a püspökséget sem érdekelte, akkora a rend az unitárius
egyházban. Ezt válaszul írtam volna arra, hogy a cikk szerint az esperes nem volt megelégedve
munkámmal.
Én nem is állítom, hogy rendesen végeztem a munkámat, magasról tojtam az egészre. Miért is
végeztem volna jól, egy olyan egyházba, mely hitelét vesztett eszmét kínál, és ahol a papi szerep
olyan sincs, mint egy pártpropagandistáé. Egy olyan egyházban, amelynek nincs misztikája, ami
a vallás éltető talaja, gyökere, a papság csak propaganda munkát végez, mert az illető vallás nem
élő, - egy vallást csak a misztika tesz élővé, éltet. De azért elvártam volna a Csinta Samutól, hogy
megírhassam: még rajtam kívül mások is voltak az egyházban kik nem végezték munkájukat, épp
az ki ezt rólam állította, tehát nem volt erkölcsi alapja. Azért zavart, amit írtak, mert biza mások
is, püspökségi szinten is voltak, akkor, kik tojtak munkájukra, - zavart az egyoldalú beállítás.
Na de ebben az írásban, nem maga az unitárius egyház érdekes, hanem Csinta Samu, ki Orbán
Viki elvbarátja, MPP-s politikusként. Samu úr alapvető jogomat, a replika jogát tiporta lábbal,
miket jobb helyeken tiszteletben tartanak. Ezek alapján ítélem meg Orbánt is, barátja alapján és
köszönöm nem kérek belőle, bármit ígér, nekünk erdélyi magyaroknak.
Már Murvai Miklós Arad megye MPP alelnökéről is írtam, de érdemes még egyszer kapcsolatba
hozni emberi kvalitását Orbánnal. Vagy egy évig írtam a Nyugati Jelen, Böszörményi Zoltán féle
lap, Álláspont rovatában, ahol hozzá szólt cikkeimhez Murvai Úr is. Hozzászólásait akkor kezdte,
mikor én a magyar nemzeti sorskérdést, Trianon okait, nem a jobboldal bevett nemzeti dogmái
szerint kezeltem, a magyarság ellenségeit hibáztatva Trianonért, - útszéli módon, mérgét
fröcskölte rám. Szóvá tette, hogy nem tudok írni. Ezt nem is tagadom, hogy írásaim a kivitelezés,
helyesírás, fogalmazás, szempontjából, egy kicsit gyatrák, de a véleményem leírásához akkor is
jogom van, ha nem írok, fogalmazok helyesen és ahhoz a véleményhez, mi az enyém és akkor is
jogom van a véleményhez, ha az ütközik a nemzeti jobboldal dogmáival. Egy dogmatikától, az
egyháziaktól megcsömörlöttem és még egyet, a nemzetit nem fogadja a gyomrom.
De egy szempontból nem értettem Murvai Miklós urat, ki ugyan csak az Orbánt szimpatizáló
banda tagja. Minőségi okokból nem tartotta helyén valónak, írásaim megjelenését a Nyugati
Jelenben, - “rontom a színvonalat”, állította ő. Érdekes módon, az ő útszéli modorú
hozzászólásai nem rontották a lap színvonalát. Az volt a véleménye, hogy diliházba való vagyok,
nem vagyok normális – a jobboldal szerint senki sem normális, ki nem a Trianoni átokszórást
tartja egyedül igaznak. Valakit emberi méltóságában megalázni, bolondnak nyilvánítással,
súlyosabb, mint helytelenül fogalmazni és írni. A bolondozás, közvetlenebbül minősíti a
bolondozót, mint a helyesírás, fogalmazás a cikk szerzőjét, - még akkor is, ha “a stilus maga az
ember.” Murvai úr azzal emelte a lap színvonalát, - hozzászólással – hogy olcsó, fingról szóló,
munkás viccel próbált megalázni. Nagyon sok mondanivalója lehet egy olyan Orbán barát
erdélyi politikusnak, ki a fingról szóló viccel érvel.

2. Ezt azért írtam le, hogy Magyarországon is lássák, hogy milyen politikusok akadnak Erdélyben,
az Orbán Viktorral való nagy nemzeti összeborulásban. Olyanok, mint Csinta Samu, Murvai
Miklós, kik alapvető jogokat, emberi méltóságot nem tisztelnek. Szerintem a nemzet érdeke nem
kívánja meg, hogy az ember méltóságát lábbal tiporják, de azt sem kívánja meg a nemzet érdeke,
hogy mindenki számára kötelező legyen a környező népek felé való trianoni átok szórás.
Engen nem érdekel, hogy mit ígér nekünk Orbán, nem érdekel népszerűségük – minden politikai
népszerűség csak pünkösdi királyság a bölcs szemében – én azt nézem, hogy bántak velem
Orbán elvbarátai és az alapján ítélek Orbánról is, - köszönöm nem kérek belőle.
Eszemben jut, hogy Orbánné, a Marosvásárhelyi Rádióba, családjukat úgy mutatta be, mint a
keresztény család mintáját, - az egész egy kicsit farizeusi volt; nem csoda, mert a kereszténység a
farizeizmus megtestesítője – fura elvbarátai vannak a keresztény család családfőjének: emberi
méltóságában valakit megalázni nem keresztényi.
Az az igazság, hogy az élesebb szeműek észrevették, már rég, hogy a jobboldal számára a határon
túli magyarság csak egy kártya, szemtelenül kihasználnak, mert csak kihasználnak, politikai
céljaikra. Orbán ur maradjon csak otthon Csonka-Országban és elég ha ott ötven százalék
fölöttire hülyíti a népet, itt is ne hülyítsen, mert hülyítőkből itt is van dögivel.
Nagy Attila Puli