1. Romániában azzal van tele a sajtó, hogy a mostani kormány milyen különös házasságból
született, a Demokrata-Liberális Párt és a Szociál Demokrata Párt házasságából. Mostanig ez a
két párt halálos ellenség volt és most egyből kibékültek.
Vannak hozzáértők, akik nem látnak semmi különöst ebben a házasságban, mint például
Smaranda Enace, aki szépen megmagyarázta, hogy miért nem különös ez a házasság. A képlet
egyszerű, mindkét párt politikusai, alapemberei a néhai FSN,a 89 utáni Nemzeti Megmentési
Front alapemberei voltak, tehát valamikor egy zenekarban játszodtak. A néhai párt tagjai külön
pártokra oszlottak szét, de a gazdasági érdek-összefonódások, a régiek, megmaradtak. A külön
pártok mögött, azonos érdekek húzódnak meg. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a nagyobb
és nagyobb falatok érdekében, épp az érdekazonosságok miatt össze ne kapjanak. Épp, ami
összeköti öket, az szét is robbanthatja.
Itt meg kell jegyeznem, hogy Romániában nem osztja a politikum két táborra a népet, hogy
nemzeti és kevésbé nemzeti, hogy ne mondjam másként. Romániában minden párt keményen
nacionalista, a magyarok ellenében. Ha magyarokról van szó, nincs liberális párt, mint olyan.
Aki egy cseppet ismeri a román szellemtörténetet, a közgondolkodását a román népnek, akkor
rájön, hogy ez a politikai paktum természetes. A román közgondolkodás szerint, egy cél
érdekében, átmenetileg, mert egy román számár minden átmeneti, az ördöggel is szövetségre
lehet lépni.
Constantin Noica szerint a román ortodoxiában nem játszik központi szerepet a tételes morál, a
román számára a harmónia fontos, ezért nem fogja nyugat soha megérteni a románt. Ez a
politikában tetten ís érhető. Maga Iorga írja a románok nagy történésze, hogy a román számára
nincs végleges szövetség, nincs örök barát és nincs örök ellenség, - én hozzáteszem, hogy kivéve
a magyart. Leírja, hogy a román vajda elindult a csatába a török oldalán és befejezte a csatát a
győztes orosz oldalon. De leír Iorga olyat is, hogy megléptek a csatából, egy erdő leple alatt, egyik
oldalán sem voltak hülyék harcolni. Vajon ez is a román harmóniához tartozik? Lehet, hogy
igen, mert a történelem őket igazolta. Mi azt mondjuk erre, hogy a román hintás, gerinctelen.
Nem, csodálatosan működtek a nemzet ösztönei, megmaradása érdekében, sőt nagyon
következetesek voltak.
Nálunk magyaroknál épp az ösztönök nem működtek, ezért vagyunk ott, ahol vagyunk,
nemzethalál víziójával küzdő nép, és ezért lett az övék Erdély. És ne feledjük, hogy Ceausescu
csodálatosan lavírozott kelet és nyugat között. Mi meg arra vagyunk büszkék, hogy Hitler utolsó
csatlósai voltunk, (má aki) és magyar katonák hulláival terítettük be az orosz pusztákat. Egy idős
bácsi mondta, ki a Dont túlélte, a riporter kérdésére, hogy miért nem adta meg magát: “a magyar
katona nem adja meg magát.” És elmesélte, hogy tényleg csak akkor adta meg magát, mikor már
nem volt tölténye, az utolsó golyóig lőtt. Hát ilyen amikor egy népnek hamis mítoszai vannak, a
nemzeti öngyilkosságot nemzeti mítosz rangjára emeli. Ilyen, amikor egy népnek nem működnek
a túlélési ösztönei.
De ami a románoknál egészséges ösztön, ami megóvja a népet az már az RMDSZ-nél politikai
svihákság. Az RMDSZ eddigi politikája, állítólag a nemzet érdekében, tiszta hintapolitika volt.
Csak ameddig a románoknál az elvtelenségnek volt egy nemzetvédő szerepe, addig az RMDSZ,
bárhogy is állítja, nem tudja bebizonyítani, hogy a nemzet érdekében elvtelen. És ha az RMDSZ
ezen politikája, magyar közgondolkodássá és életformává válik Erdélyben, a belső ösztönös,
nemzeti érdekű mozgatórugó nélkül, akkor még inkább elveszítjük az identitásunkat, mert román
fejjel kezdünk gondolkodni, nemzeti sajátosságaink kárára. Ami a románok javát szolgálta az
nekünk, puszta formai átvételként, nemzeti létünket veszélyezteti. Szerintem, nagy veszély, hogy
nyelvünkben magyarok, székelyek maradunk, de gondolkodásunkban románokká leszünk. Sokan

2. a nyelvvesztéstől féltik a nemzetet, mert Széchenyi mondása félrevezeti őket, mármint, hogy
“nyelvében él a nemzet.” De az előtt történhet egy még súlyosabb, a nemzet saját lelkét veszti el.
A nemzet önön lelkében és azok a struktúrák tartják meg amelyek a lelke mélyén vannak, a
gondolkodás, csak a lélek kifejezője, még inkább a nyelv. Hogy a nyelv megőrződjön a lelket kell
megőrizni a lélek révén azokat a struktúrákat amelyek a nemzeti gondolkodás alapjai. A
gondolkodás az alapja a sajátosan nemzeti életvitelnek. A nyelv struktúrája csak ezt a belső
struktúrát fejezi ki. A nyelv csak kifejező és nincs önálló léte. Önálló létük csak a lélek belső
struktúráinak van, ami a nemzeti identitás alapja. A nyelv egy nemzetnél, egy másik nemzet
hatásaként, megszűnik kifejezni ezt a belső, lelki nemzeti struktúrát, akkor a nép elveszítette önön
lelkét, önön lelkével való kapcsolatot, gondolkodása egy másik nép gondolkodási struktúráját
fogja tükrözni és nem önön lelkéét. Magyar nyelvünk román gondolkodási struktúrákat fog
tükrözni és nem a mienkét. Ez az identitásvesztés megelőzheti a nyelv elvesztését és nagyon
veszélyes, mert egy ilyen folyamat nem látványos, észrevétlenül cserél gondolkodást egy nép.
Az előbb, egy kicsit kisarkítottam, hogy ez mind az RMDSZ-nem köszönhető,, nem csak neki,
hanem inkább a román közegnek melyben kénytelenek vagyunk benne élni. Úgy látom a fenn
leírt hatás ellen, minta védtelen lenne az erdélyi magyarság, székelység.
A védtelenségnek van egy oka melyről nem nagyon írnak. A románságnak még ha sokat gyengült
is, nagyon erősek az archaikus gyökereik. A magyarságnak jóval gyengébb. A románság
kapcsolata saját nemzeti kollektiv tudattalanjukkal sokkal erősebb, mint a magyaré. Így az
erősebb identitású románságnak nagyobb az asszimiláló ereje. A magyarnak gyengébb
kapcsolata van a saját nemzeti kollektiv tudattalanjával, így nemzeti és emberi identitása is
gyengébb, ez sok esetben ösztönös vonzalmat jelent az erősebb organikus identitás iránt.
A nemzet identitásválsága, gyenge kapcsolata a tudattalannal, nagyon konkrét emberi, szellemi
válságként is megnyilvánul. Természetes emberi igényünk a tudattalanunkkal való
kapcsolatunk, harmóniák, ez adja emberi és nemzeti identitásunkat. A nemzeti kultúrának az
lenne a szerepe, hogy ezt az identitást megadja, amit a mai nyugati nemzeti kultúrák képtelenek
megadni. És így nyugodtan feltehetjük a kérdést, hogy amely kultúra nem biztosítja a kapcsolatot
a nemzet kollektiv tudattalanjával az nevezhető-e nemzeti kultúrának? Ha ilyen szempontból
ítéljük meg a jelen politikai nemzeti jobboldalait, akkor azt mondhatjuk, hogy ők egy nemlétező
nemzetről beszélnek.
Az autonómiáról szóló retorika, csak intézményekben gondolkodik. Holott, egy nemzeti közösség,
attól autonóm, hogy lelkének struktúráinak autonóm létük van, tehát az autonómiánk belül van
lelkünkben és nem kívül. Természetesen ez nem tagadja az intézmények fontosságát. Ha mi
székelyek, a gondolkodásunkban román struktúrákat fejezünk ki és az szerint élünk, akkor
autonóm lényegünket, autonómiánk alapját veszítjük el.
Na de nem kell, annyira megbotránkozni a mostani román politikai házasságon, mert ennél
különösebb még volt, csak nem vettük észre, mert azt mondták nekünk, hogy az erdélyi
magyarság érdeke ez a házasság. Ez a különös házasság az RMDSZ és az Iliescu banda politikai
házassága volt. Az RMDSZ frigyre lépet egy olyan Iliescuval, akit jobb érzésű románok
tömeggyilkosnak tartanak. Azzal az Iliescu bandával lépett szövetségre, melynek legényei
megszervezték a marosvásárhelyi magyar verést. Azt hiszem, hogy ez a házasság, még a román
morál szerint is erkölcstelen volt.
Végül az elvtelenek között meg kell említenem Konz Zsuzsát is. Valamikor felnéztem rá. Amikor
énekelte, hogy ha zászló volnék...ha kifeszítenének...nem lennék játéka semmiféle
szélnek...lúdbőrös lettem, annyira mélyen hatott rám. Most épp ezért nem értem őt. A

3. marosvásárhelyi politikai koncertjeiért. Főleg, amikor az Iliecu bandában tartozó Nastasenak
gyűjtötte voksokat, az énekeivel. Nem voltam ott. Így nem tudom, hogy vajon elénekelte, hogy
nem lennék játéka semmiféle szélnek, ő, aki úgy néz ki a politikai szelek játéka lett. A
tömeggyilkosoknak, magyar verőknek koncertezett. Vagy a pénz mindent igazol?
Azt hiszem, hogy itt Vad-Keleten, az az emberileg és politikailag bölcs ki különbséget tud tenni az
egészséges ösztönök diktálta lépések között, mert ugye az ösztön okosabb mesze, mint a tételes
morál, ezt a románok a történelemben jól tudták és a politikai svihákság között. Igaz, hogy a
jelen román politikáját nézve, mindenki, egytől egyig svihák. De ebből a románoknál nem lesz
nemzeti tragédia, de nálunk igen.
Nagy Attila Puli