1. Tisztelt Szerkesztő!
A nyolcvanas években voltam a Gyulafehérvári Római katolikus teológián, melyet ötöd év után
otthagytam. Utána unitáriussá lettem, elvégeztem a teológiát és három évig lelkész is voltam.
Akkor nekem minden volt a ráció. A puszta racionális hit, Pável Florenszki szavaival ateizmus,
mely még rosszabb, mint a deklarált. Végül nem csak az unitárius papságból léptem ki, hanem
az egyházból is, most nem tartozom sehova.
Annak idején a két egyház nem elégített ki lelkileg, mert csak a rációra utaltak, a mély ént
figyelmen kívül hagyták. De a mély ént hol ösztönösen, hol később tudatosan nem szűntem meg
keresni. Érdekes módon nem valami magas röptű könyvek révén fogtam talajt önmagamba,
hanem az élet révén, úgy mond Jób módjára. A szegénység miatt, bútor és villany nélkül
maradtunk és a nagy csendben, néha beleolvastam a Bibliába, a Prédikátor könyvébe, akkor
történt valami, valami megnyílt. Én többre tartom, természetesebb, az élet által beavatva lenni,
úgy Jób módjára, mint a jóga vagy a heszükhista gyakorlatok az ortodoxiában. Az Isten, egy
Jóbi tapasztalatban, közelebb van hozzánk, mint ha valamilyen gyakorlatot űzünk az Ő
megtalálására. Szerintem Isten közvetlen működését, a belső központunk közvetlen aktivitását
korlátozzák a gyakorlatok. Természetes ebben a technikai világban a lelki életet sokan
technikaként képzelik el. A keresztény nyugat misztikájának szemlélődését épp a külső
eszköznélkülisége miatt tartom kelet gyakorlatainál magasabb rendűnek, mert benne a közvetlen
belsőnkre hagyatkozás, közvetlen Istenre hagyatkozás van. Belső központunk és abban Isten egy
közvetlenül működő valóság és a gyakorlatok, a külső gyakorlatok épp ezt a belső közvetlenséget,
Isten és a belső központunk közvetlen működését függeszti fel.
Kelet szerintem, a különböző technikái révén, inkább mágikus és nem tisztán szellemi és lelki.
A szeretet, csak abban a megismerésben valósul meg, mely szeretetteljes egyesülés, ennek alapja,
hogy Isten egy közvetlenül jelen való és ható valóság, mely közvetlenül hat belső központunkban,
melyet csak közvetlenül érhetünk el és nem nehéz gyakorlatok révén.
Mások, Isten szeretetének alapja az önszeretet, a mely az önmagunkkal való szeretetteljes
egyesülés révén jön létre. Önmagunkkal kapcsolatban is érvényes,a mit fennebb a szeretetről
írtam, hogy megismerés, mely szeretetteljes megismerésként jön létre. Önmagunk megismerése
összekötött az önszeretetünkkel, mely szeretetteljes egyesülés önmagunkkal: önmagadat akkor
szereted, és ismered meg, amikor egy vagy önmagaddal belső éneddel. Egyesülés, csak ott jöhet
létre, ahol már egyek, ahol aktívan a kapcsolat közvetlen, ahol nincsenek közvetítők. Az
egyesülés kizárja a közvetítőket,azok csak akadályt jelentenek. A mágikus és aszkétikus
gyakorlatok, mint a jóga, a közvetettség birodalmába tartoznak és így nem lehetnek a közvetlen
működésen alapuló egyesülés elősegítői csak akadályai. Csak a szexet vegyük alapul: két fél
szeretetteljes egyesülése a szexuális aktusban kizár minden közvetítőt, ha testi szinten kizárja,
akkor a lélek, szellem szféráiban még inkább.
Az igazi szeretet feltétel nélküli, a gyakorlat pedig feltétel, Isten nem köt semmit közvetett,
feltételes gyakorlathoz, ki maga a szeretet.
Az ember, az Isten lényege a Láthatatlan birodalmába tartozik. A gyakorlatok a látható
birodalmába tartoznak, tehát nem az Isten, és nem az ember lényegéhez, amivel igazán hat.
Közvetlenség, csak a Láthatatlanban van, ahol Isten működő lényege, az ember működő lényege
van. Találkozás, egyesülés csak a Láthatatlanban van, ahol nincsen közvetettség, csak
közvetlenség.
A vallás lényege a religio latin szóban van, visszakapcsolódni, visszakötődni. A vallás újra

2. egyesülés. Csak azt lehet egyesíteni, a mi eleve egy, - a különállóságot megőrizve. Egyé csak ott
lehet lenni, ahol nincsen rész, ez csak a Láthatatlanban van. Eggyé csak a Láthatatlan lényegek,
Isten és ember láthatatlan lényegei közvetlen, egymásba ható, működése révén lehet lenni. Csak
Isten tud egyesíteni önmagával, amikor nem mi vagyunk, hanem csak Ő van mibennünk az Ő
közvetlen működése révén. Isten működése, pedig kizárja a közvetítőket.
Kelet a fejlett metafizikái, fejlett technikái révén tűnik magasabb rendűnek a nyugati misztikánál,
de nem így van, mert a metafizikák, az aszkétikus gyakorlatok, mind közvetettségek, melyek Isten
közvetlen, Láthatatlan működése ellenében hatnak, - ne feledjük, hogy a metafizikák is a látható
birodalmában vannak és ahhoz kötnek, ha ahhoz kötnek, akkor elvonnak az Isten Láthatatlan
működésétől az emberben, az ember láthatatlan lényegében.
Az Isten láthatatlanságát, akkor éli meg az ember, ha önmaga lényegét is láthatatlannak éli meg,
ez csak a csendben lehetséges. A csend maga is láthatatlan, ezért lehet helye az Isteni és emberi
láthatatlan lényeg működésének. A csend az egyedüli eszköz nélküli eszköz, a szeretetteljes
egyesülés gyakorlására, megvalósulására. És mit kell tenni a csendben? Várakozni!!! Amikor
várakozol, akkor nem figyelsz semmire csak arra, amire vársz. Ha lényeg a Láthatatlanban van,
akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mire is várunk. Végül is nincsen tárgya a
várakozásunknak. Ahol nincsen tárgy, ott a Láthatatlan közvetlenül hat.
Valaki azt mondta, hogy nyugatnak, vagyis a nyugatin kereszténységnek nincsen misztikája,
hanem keletnek van az igazi misztikája. Szerintem igazi misztika ott van, ahol a vallási lényeget,
az újraegyesülést, Isten maga valósítja meg közvetlenül és nem külső eszközök által valósul meg.
De azért egy eszközre csak szükség van, az te magad vagy, a te igazi belső éned. Mivel lényeged
Istenképű, láthatatlan, kifejezhetetlen, mint Isten, apofatikus mindkettő, te egy nem dologias
láthatatlan eszköz vagy Isten számára és te magad önmagad számára. Isten és az ember, eszköz
nélküli eszközök egymás számára.
Hosszú ideig, én is tényleg az Ószövetséggel szemben messze felsőbbrendűnek tartottam a keleti
misztikákat, filozófiákat a metafizikus mélységük miatt, amit nem találtam az ószövetségi
egyszerűségben. De az utóbbi időben két dologra jöttem rá.
Az egyik a zsidó egy Isten-hit mágiátlansága (a mágia közvetettség, külső eszköz),
eszköznélkülisége, tisztasága, ami kelettel kapcsolatban nem mondható el, a mágiából kinőtt
gyakorlatai miatt.
A másik, hogy a zsidó próféták a puszta csendjének eszköz nélküliségét élik meg időközönként és
az élettel közvetlenül konfrontálódnak és nem vonulnak vissza egy mesterséges világba, mint a
keleti aszkéták. Ahogy fennebb írtam, természetesebb egy Jóbi élet által beavatva lenni, mint
gyakorlatok által. Nyugat misztikája nem olyan bonyolult, mint kelet-é, épp ezért közvetlenebb
benne a kapcsolat Istennel, mint keleten.
És most utoljára megemlítem, hogy két neves nyugati misztikus figyelmeztet, Eckhart mester és a
Láthatatlan felhője középkori misztikus mű ismeretlen szerzője, hogy külső gyakorlatokkal ne
rontsuk el, mi belül történik.
Ja igen, majdnem kifelejtettem: lehet, hogy azért ez kelet pozitív hatása, hogy a katolikus
egyházban is nagyobb hangsúlyt fektetnek a lelki életben a belső én közvetlen megélésére,
megtalálására, igaz ez a nyugati misztikusoknál is rejtetten meg van, annak ellenére, hogy nem
filozófálták agyon csak közvetlenül megélték. Nyugati civilizációnkban ahhoz vagyunk szokva,
hogy a kimondott valóság, a ki nem mondott az nem, nyugat ezzel dologiasít el minden lelkit,

3. szellemit. Végül is azt akarom mondani, hogy az ilyen atyákat olvasva, mint a fennti, Willigis
Jager, meg Thomasz Mertont olvasva, meg Grün Anselmet olvasva, meg Richard Rohrt olvasva
azt mondhatom, hogy nagy változás van az egyházban lelki szinten, ahhoz viszonyítva, mit én
tapasztaltam a nyolcvanas években, vagy akkor is volt ilyen lelkület, ilyen reform lelkület, csak a
vasfüggöny miatt nem jöttek be ezek a könyvek, - igaz Anthony de Mello atya akkor már létezett.
Kedvencem Teilhard de Charden volt. Igaz Henri de Lübacra nagy hatással volt kelet. Azt
szoktam mondani, hogy a csendben nincsen sem kelet sem nyugat, csak a puszta csendje van.
Végül is az Egy csak ott van ahol nincsen különállóság, ez a Láthatatlanban van. Az eszközök
csak ott vannak, ahol különállóság van, ahol meg különállóság van ott nincsen az Egy.
Különállóság által nem lehet az Egyhez eljutni, csak az Egy által, a nem különálló által.
Valamihez nem lehet eljutni, ami tőle idegen: az Egyhez, a tőle különálló, tőle idegen eszköz által
nem lehet eljutni. A lelki élet ott kezdődik, akkor, amikor belátjuk, hogy Isten eszköz nélküli és ha
ezt belátjuk, akkor nyílunk meg neki és a megnyílás bizalmat szül, ahol bizalom van ott Isten
közvetlenül működik. Szerintem a külső eszközök az Isten iránti bizalmatlanság jelei. Az igazi hit
bizalom, az igazi hitnek nincsenek eszközei, mert ő közvetlenül bízik. Az Istenben vetett bizalom
és a külső eszközök kizárják egymást,a bizalom nem lehet közvetett, csak közvetlen.
Üdvözlettel: Nagy Attila Puli