Összeállításomból megismerheti az olvasó Nagyvárad egyik legszebb, és talán legimpozánsabb épületét és annak történetét, továbbá a vele kapcsolatos ismertebb személyekről szóló kuliszatitkokat is. Többek között olvashatnak Ady Endre és Nagyvárad akkori dívája Rienzi Mariska ("feketeözvegy") viszonyáról, ami később a költő betegségéhez, majd haláláhot vezetett.

1. Egy nagyváradi épület története
Összeállította: Csatáry Orendt Mihály
A Fekete Sas Fogadó
1714-től a főtéri épületegyüttes helyén a földszintes Sas fogadó áll, mely magába foglalja az
újvárosi városházát is. Az épület 1829-ben leég. Miután helyreállítják, a korábban egyszerű
étteremként működő helyiségek már vendégszobákkal is bővülnek. A 18-19. században emeletet
húznak rá, majd ki is bővítik. 1861-ben a Városháza Várad-Olasziba költözik, így az épületben már csak
a fogadó marad.
A Fekete Sas Orfeum
Nagyvárad, 1900-at írunk.
„A Fekete Sas éttermében Rienzi Mariska chansonett zsúfolt ház
mellett szellemes új kuplék művészi előadásával szórakoztatja a
nagyérdeműt, a közönség nagy elismeréssel tapsol játékának. Kupléi
éneklésében és előadásaiban annyi bájt, diszkrét pikantériát,
utánozhatatlan sikket tanúsít, mint előtte eddig kevesen…” - írja a
Nagyváradi Napló az 1900. évi évfolyamából:
Hillinger Lipót étteremtulajdonos még ez év nyarán felújíttatja a
nyári kerthelyiséget, melyet az egyik cikkíró a város legszebb
kerthelyiségének nevezett. A régi társulatból Rienzi Mariska
visszamarad ugyan, de már nem sokáig, mivel a közönség új arcokra
vágyik, egy időre eltűnik, 1902-ben viszont ismét visszatér a váradi
vendéglők pódiumára, Ady cikkeiben dicsérően nyilatkozik róla.
A felújított nyári kerthelyiség éttermének új sztárja immár a
Somossy mulató egykori kedvence Moni Mandel komikus lesz. Az
előadásokon színészek, hírlapírók, írók és műbarátok is gyakran
részt vesznek, október 28-án egy különleges alkalom keretén belül,
„szervezett körülmények között” kedélyes estélyre gyűlnek itt össze,
csakis külön meghívókkal. Az eseményről természetesen a helyi
sajtóban egyetlen tudósítás sem jelent meg.
Október 15-én megnyílik a színház, az étterem tulajdonosa a
helyi újságokban az alábbi apróhirdetést többször is megjelenteti:
„Színház után a közönség kedvelt találkozási helye a Fekete Sas étterme, hol kitűnő friss ételekről és
legjobb italoktól Hillinger Lipót gondoskodik.”
A Fekete Sas kerthelyiségének kisszínpadán, 1901 nyarán is tartanak előadásokat, 1902 májusától
már az orfeum tanyája.
„Rienzi Mariska és az új gazdag művészi gárda felújították a Fekete Sas orfeumának hajdani
fénykorát. Újra vidám és mámoros élet lakozik a Sasban. Minden este nagy és előkelő közönség -
hölgyek is - hallgatják végig az előadásokat…” - írja a Nagyváradi Napló dicsérő cikkében.

2. Egy pár szóban ismertetjük Ady Endre és Rienzi Mariska kapcsolatát, melyről Lajos testvére mesélt
egykor. Mariska és Endre egy vonaton ismerkedtek meg egymással. Endre 1902. július 3-án éppen
Kaposvárról tért vissza Nagyváradra. Július közepén már meghitt kapcsolatban álltak egymással. Ezt
bizonyítja az a fénykép is, melyet a díva dedikált Adynak a következő szöveggel:
„A Sors keze bárhová üldöz, mindig visszavágyódom hozzád, akinek kezeibe az életemet
elhelyeztem, ez a kívánsága a téged mindig imádó, a sírig hű Máriádnak. Nagyvárad, 1902. július 15.”
Fehér Dezsőné női szemmel nézve így emlékezett a dívára:
„Már ha csak megjelent a színpadon, a férfiközönség erősen megtapsolta. A külsejére határozottan
emlékszem: afféle század eleji tipikus démon volt, nagytermetű, erős, kit egy kis csúfolódással
debellának is lehetne mondani; erősen befűzött termet, hatalmas domborulatokkal. Szerintem tíz
évvel lehetett idősebb Adynál, úgy harmincnégy-harmincöt éves, de ehhez a korhoz képest már
hervadt, arca ennek ellenére szép. Tűz mindenesetre volt benne; haja vörösre festett. Fekete, csipkés-
flitteres sanzonett-ruhája a kor divatja szerint földig ért, fején nagy fekete kalap, kalapján és szíve
táján piros virág.”
Ady és Rienzi Mária 1902. szeptember 27-én a váradi színházban mutatkoznak együtt utoljára
nyilvánosan, a költő darabjának a bemutatóján. Ezt követően kapcsolatuk fokozatosan hűlt ki. Mária
végül „mérgezett csókját” - a vérbajt - örök „emlékül” hagyja a költőre, amely mély kihatással lesz
annak további életétre.
Nagy Endre írta később:
„Rienzi Mária volt az a nevezetes sanzonénekesnő, aki Ady Endre révén később, - ha nem is
közvetlenül a művészetével - de művészi pályáján szerzett betegségével bekerült az
irodalomtörténetbe.”
A Fekete Sas Szálló

3. 1903-ban a Nagyváradi Városháza tervpályázatot hirdet a Sas szálló átépítésére. A pályázatokat
1905. szeptember 30-ig kell benyújtani, majd 14 nap áll rendelkezésre ezek értékelésére. Tizenhárom
pályázat érkezik be, közülük hármat díjaznak: az 1600 koronás fődíjat Komor Marcell és Jakab Dezső
„Pezsgő" jeligéjű terve nyeri.
A Városháza ennek ellenére úgy ítéli meg, hogy - a hatszázezer koronát meghaladó beruházási
érték nagysága miatt - a Fekete Sas Szállodát nem érdemes felépítenie, ezért elhatározzák, hogy a
telket, - a meglévő épületekkel együtt - eladásra bocsátják.
1906-ban dr. Kurländer Ede és dr. Adorján Emil Nagyvárad ekkor legelismertebb és leggazdagabb
ügyvédei megveszik az épületegyüttest a Zöldfa Fogadóval együtt, majd összeköttetik azt a Fekete Sas
passzázsával. Ezt követően benyújtják a városháza műszaki osztályához a Fekete Sas tervét, építési
engedélyt kérve arra.
Még ez év augusztus 8-án meg is kapják az engedélyt, november 19-én pedig neki fognak bontani,
majd a következő év márciusában, - miután a kivitelezéssel Sztarill Ferencet megbízzák - elkezdik az
alapozási munkálatokat.
1907-ben a részvénytársaságot (Fekete Sas, Zöldfa-szálloda és Vigadó Rt.) a váradi Kereskedelmi
Kamaránál be is jegyzik. Ugyan ez év április 6-án megkezdik a felmenő falak emelését, novemberben
az épület már tető alatt áll. Átvétele november 16-án történik meg, befejezése decemberben.
A tornyos épületrész első emeletére, a
passzázs bejárat jobb oldalába beköltözik az akkor
Adorján Emil által vezetett Magyar Bank R.T.
székhelye is, melyet később a két világháború
között Iparbanknak hívnak. A szálló épülete egy
belső udvar köré szerveződik, szárnyai a Kossuth
utcára, a főtérre és a Passzázs főbejáratára
néznek. Főbejárati oldalán a Korona kávéház
működik.

4. A Kossuth utcai szárny földszintjét a vendéglő foglalja el, emeletén előadótermek vannak. A
Vigadóhoz egy nagy földszinti előcsarnok, egy díszlépcső, az emeleti hall, a Nagy- és a Kis Vigadó
termei, valamint egy cukrászda tartozik. A Nagy Vigadó 1909. május 7-én nyit ki. A passzázsban pedig
augusztus 5-én megnyitja kapuit az Uránia mozi is. Az idők folyamán számos előadásnak illetve
koncertnek ad helyet, később mozi-teremmé alakítják át. 1911-től a Vigadó-mozi is az épületben
működik. Helyiségeit több ízben is átalakították, itt működött 1908-19 között a Bonbonniere Kabaré
is.
A Fekete Sas Hotel
Nagyvárad városközpontban helyezkedik el, a Sebes-Körös
partján. Ez a szecessziós építészeti remekmű, barátságos, meleg
hangulatú épület. A Hotel, központi elhelyezkedése révén, bármely
irányból könnyen megközelíthető. A szálloda negyvenhét szobával
rendelkezik, kényelmes szálláslehetőséggel várja vendégeit. Az
idelátogatók rendelkezésére áll az első emeleti nappali bár, a
vendéglő, konferenciaterem és masszázsszalon. A szálló saját
parkolóval is rendelkezik.
(Forrás: http://lexikon.adatbank.ro/ - http://www.nlcafe.hu/ - Képek: - http://epa.oszk.hu/ -
http://www.szekelyfoldiinfo.ro/ - Összeállította: Orendt Mihály Bihar-kutató, író, publicista - 2016-09-13.;)