Debrecen gyászos időszaka az újságok hasábjain. Publikációm ennek az időszaknak a megaláztatottságát hivatott érzékeltetni az olvasóval.

1. Debrecen román megszállása (1919. ápr. 23. - 1920. márc. 14.)
Összeállította: Csatáry Orendt Mihály
1918. november 13-án Lindner Béla ezredes Belgrádban aláírja azt az egyezményt, amelyben a
magyar kormány kötelezettséget vállal a Maros vonalától délre és keletre eső területek kiürítésére.
Ezzel egy időben a román szabadcsapatok november 10-én megkezdik beszivárgásukat Erdélybe.
A november 12-én, Aradon megtartott tárgyalásokon Maniu Gyula közöli Jászi Oszkárral, hogy
álláspontjuk a Magyarországtól való teljes elszakadás. Az 1918. december 1.-én megrendezett
gyulafehérvári tömeggyűlésen a Román Nemzeti Tanács egyoldalúan deklarálja Erdély és Kelet-
Magyarország Tiszáig terjedő területeinek Romániához való kapcsolását.
Ekkor kerül sor Szentkereszthegyi Kratochvil Károly ezredes kinevezésére az erdélyi katonai kerületi
parancsnokság és az újra felállított 38. magyar hadosztály parancsnokság élére. Az erdélyi 38-as
hadosztály ekkor egyike annak a hat gyalog- és két lovas hadosztálynak, melyeket a magyar kormány
jogosult a belgrádi katonai konvenció értelmében fenntartani.
1919. január 20-án felveszik a székely hadosztály nevet és a VII. román hadosztály elővédeinek
támadásait felfogva kialakítják, más egységekkel együtt a csúcsai frontot. A székely csapatok
hamarosan Sikárlónál sikeresen verték vissza 1919. január 31-én és február 3-án a román csapatok
előrenyomulását.
1919. február 20-án a Máramarosszigeten, Nagybányán és Zilahon állomásozó román
dandárparancsnokságok felszólítják a szemben álló magyar erőket, hogy a „demarkációs vonaltól"
vonuljanak hátrább 10 km-rel, ellenkező esetben a szóban forgó területet ágyúzni fogják, és megtorló
intézkedéseket foganatosítanak a magyar katonák és tisztek Erdélyben hátramaradt hozzátartozóival
szemben. Kratochvil ezredes elutasítja a románok követelését.
A családjukért aggódó székely katonák Gyurocsik őrnagy parancsnoksága alatt február 22-én egy
zászlóaljnyi erővel megtámadják és elfoglalják Zilahot, szétverik a túlerőben lévő román erőket és
visszaverik a román ellentámadásokat is. Miután a sikeres akció eredményeként elszállítják Zilahról a
katonák családtagjait, a magyarok Zilahról visszavonulnak eredeti állásaikba.
A román katonai parancsnokság 1919. április 10-én elhatározza az inváziót, amelynek bevallott célja
a Vyx jegyzékben meghatározott vonal elfoglalása, ténylegesen azonban a csapatok a Tisza vonalának
elfoglalására kapnak parancsot. A támadás április 15-én indul meg tüzérségi előkészítéssel és 16-án
kibontakozik a székely hadosztály által védett 130 kilométeres Csúcsa-Szilágysomlyó-Técső frontvonal.
A 39. dandár tartja a csúcsai frontot, de tőle délre a Honctő körül elhelyezkedett 6 hadosztály
visszavonul. A 39. dandár, melyet a körülzárás fenyeget, elhagyja a Királyhágót és Nagyvárad felé vonul
vissza. A reménytelen helyzetben lévő székely hadosztály visszavonulása hamarosan menekülés jellegű.
Kratochvil, aki közben eredménytelenül tárgyal a románokkal, nem fogadja el a kormányzótanács
rendelkezéseit, így lényegében a román királyi hadsereg és a magyar Vörös Hadsereg bekerítő
gyűrűjébe kerül. Ebben a helyzetben a román támadásának tizedik napján, a románok előtt teszi le a
fegyvert. A fegyverletétel eredményeként a román királyi csapatok akadálytalanul vonulnak a Tiszáig.
Április 23-án a román megszálló hadsereg bevonul Debrecenbe.
A város középületein fehér zászlók lengnek és a bevonuló román királyi csapatok elé kivonulnak a
városi vezetői: Pákozdy Sándor volt alispán, Csóka Sámuel polgármester helyettes, Magoss György
városi főügyész és Baltazár Dezső református püspök, aki a megszálló csapatok parancsnokához
üdvözlő beszédet is intéz. Délután 4 óra tájban jelenik meg a Kossuth utcán a megszálló csapatok első
alakulata, fél 6-kor pedig már be is fejeződik a megszállás. Ez által a VII. és XVI. román hadosztály
székhelye Debrecen lett. Másnap megjelenik a megszálló hadsereg első hirdetménye Dimitrescu
Konstantin tábornok és Stanescu vezérkari főnök aláírásával.

2. A hirdetmény tiltja a gyülekezést, fegyverviselést, tüntetést, a lakhelyelhagyást és a kijárást reggel 6
és este 10 között engedélyezve. Egyidejűleg elrendelik a szesztilalmat is. A román király ezzel
egyidejűleg Nagykárolyban nyilatkozott ad ki:
„Biztosítom Debreczen város és Hajdú vármegye közönségét, hogy a közbiztonságot és a
magánvagyont meg fogom védeni."
A román királyi pár látogatása 1919, május 25-én.
1919. május 2-án a román kormányzó tábornok városi értekezletet hív össze. Ezen a viharos
értekezleten a megszálló ezredek parancsnoka Dr. Magoss Györgyöt a polgármesteri székbe emeli, s
főispáni minőségében is megerősíti.

3. A városi vezetése azonban a román megszállás ideje alatt a román megszálló csapatok
parancsnokának egy egyszerű végrehajtó szerve lesz. Megbízásának jogforrása mindvégig az idegen
hatalom képviselője. A városi vezetők önállóan még a városi közgyűlést sem hívhatják össze.
A román királyi hadsereg a győzelmet saját magának kívánja hasznosítani elsősorban és nem enged
teret a magyar uralkodó osztály önálló tevékenységének. A bevonulás után nyomban megkezdi
tisztogatási tevékenységét, a magyar uralkodó osztályt ellenségként kezeli, ugyanakkor szoros
felügyelet mellett csakis a szükséghez képest vonja be egyes akcióiba.
1919. május első napjaiban az új városi vezetőség a román hadbíróság utasítására letartóztja a
proletárdiktatúra több vezető egyéniségét is. Az értelmiségi osztályba tartozók közül Jánosi Zoltán volt
Károlyi-párti belügyi államtitkárt, Handler Gyula volt szociáldemokrata főispánt, dr. Pető Pál
hadbiztossági megbízottat, dr. Markovits Emil titkárt és dr. Szántót.
A román hatóságok letartóztatják még mindazokat a magyar uralkodó osztályhoz tartozó
személyeket is, kiknek tevékenységét veszélyesnek ítélik meg a román állami érdekek szempontjából.
Így kerül sor többek között egyszerű gyanú alapján a jogász és tisztviselő körben kártyázó tizenhét
debreceni polgár letartóztatására és fogságára ítélésére is.
Az elfogottak között ott van: Bartha Béla pü. titkár, lovag Berks Lajos járásbíró, Drenyószky Gyula
MÁV főellenőr, Hoffman Kálmán banktisztviselő, Dr. Ilyefalvy Vitéz Géza egyetemi tanár, Inczédy Lajos
dohánygyári tisztviselő. Kerekes György dohánygyári tisztviselő, Keresztessy István városi
nyomdaigazgató, Kiss Kálmán városi tisztviselő, Dr. Kiss Sándor törvényszéki bíró, Kovács Kálmán MÁV
felügyelő, dr. Nagy Árpád ügyvéd, Dr. Réczei Sándor táblai bíró, Schnözer József MÁV titkár, Székes
Ernő pü. tanácsos, Dr. Tápai Károly ügyvédjelölt, Vargha Géza földbirtokos.
A bevonuló román csapatok az útjukba eső tanyákat rendszeresen fegyveresen fosztogatják. A
mindennapos atrocitásokról Magoss György írásban is tiltakozik a kormányzó tábornoknál:
„Nap-nap után panasz érkezik hozzám, hogy polgári egyéneket román katonai járőr igazoltatásra
szólít és előállítással fenyeget, azonban készpénzfizetés ellenében hajlandó elbocsátani anélkül, hogy a
nevezetteket az illetékes román katonai parancsnokság elé vezetné leigazoltatás végett. Az ilynemű
esetek ismétlődésének meggátlása céljából kérem a kormányzó tábornok úr hatásos intézkedését."
Városszerte nyugtalanságot okoz ugyanakkor, hogy a katonai hatóság kényszermunkára visz el
csoportosan férfiakat, akiknek hollétéről a családok hosszú időn keresztül semmit sem tudnak. A
Hortobágyon nem csak a lókötések és rablások vannak napirenden, de már a nők megbecstelenítésére
is sor kerül, melyeket megdöbbentő vakmerőséggel hajtanak végre a román katonák. Az egyik panasz
részletezi is a gulyás számadó 55 éves feleségének és a juhász számadó 19 éves leányának szomorú
sorsát. A szabályszerűen elrendelt rekvirálások, különösen a júniusig elrendelt négy ló rekvirálás olyan
helyzetet eredményez, hogy az 1919. évi mezőgazdasági munkák elvégzése csaknem teljesen
lehetetlenné válik.
„Tábornok Úr!
Tudomásomra jutott, hogy a román katonai hatóság nevében írásbeli felhatalmazás nélkül egyes - a
román hadsereg kötelékébe tartozó egyének - a csatolt jegyzőkönyvek alapján Popovics nevezetű
detektív - a közigazgatási hatóságok jelenléte nélkül, állítólag magáncélra lovakat rekviráltat tanyákon s
ezekért minimális árat fizet. Az így elrekvirált lovakat átíratja az új tulajdonos nevére. Kérem Tábornok
Urat, hogy a román hadsereg kötelékébe tartozó alárendeltjeit az effajta rekvirálás elkövetésétől
eltiltani méltóztasson.
Ez alkalommal említem fel a gabona, takarmány ruhanemű stb. rekvirálását is, melyet polgári és
katonai elemek ugyancsak tanyákon visznek véghez, melynek meggátlását csak Tábornok Úr jóindulatú
intézkedése segíthet elő.

4. Hasonlóképpen bátor vagyok felemlíteni azt is, hogy a piacon jelentkező élelmiszerhiány is a
környéken katonaruhába olykor-olykor felfegyverzett egyének okozzák, mivel az árusoktól a
legkülönbözőbb élelmi cikkeket a kora reggeli órákban elveszik. Kérem Tábornok úrnak ezen bajok
orvoslására vonatkozó jóindulatú intézkedését.
Debreczen, 1919. júl. 12. Rásó főispán Dr. Vass."
A tiltakozás nem sokat változtat a helyzeten, November 11-én Réczei Sándor az alábbiakat jegyezi
fel naplójába:
„Az alsó néposztály köreiből fokozódó nyugtalanságot észlelek. Az általános nélkülözésen felül
különösen az ad tápot az elfojtottan nyilvánvaló ellenszenvnek, hogy a rekvirálások a vidék
kisgazdaságait végzetesen érik. Nem régiben jelent meg egy rendelet, amely a fejős-tehenek újabb
beszolgáltatását teszi kötelezővé; sertések, juhok, aprómarhák, takarmány neműek egyaránt
veszélyeztetve vannak s elmaradt a vidék piacra hozatala is, mert az élelmi cikkeket még szállítás
közben lefoglalják. Tavasszal a város hetekig nélkülözte a húst, még a baromfi is hozzáférhetetlenné
vált. Szén- és gázolaj hiányában megbénult a villanytelep működése. Szeptember 6-tól leállt a városi
villamosközlekedés, és a villanyvilágítás is korlátozódott. 2019. október 29-től este 9-kor kikapcsolták a
villanyt. Korlátozták a víz és gázszolgáltatást. Október végére egyedüli fűtésre szolgáló tüzelő a
fadöntés után maradó vizes gyökér volt. Október 31-én leesett a hó, tüzelő nincs, villany nincs..., a
sötétség, a hideg és az éhezés réme fenyegeti a lakosságot…”
A végén fel is teszi a költői kérdést: „...Mi lesz velünk?
A román megszállás teljes vesztesége több milliárd korona - a pusztítást nem számítva - „a
mozdítható raktári-kereskedelmi készletekben, a mezőgazdasági termékekben, állatállományban,
felszerelésben, a vasúti postai, gyári, hivatali és laktanyai berendezésekben". Az áruhiány és a
pénzforgalom vázolt hiánya olyan mértékben növeli meg a megélhetési költségeket, hogy az még a
magas fizetésű állami alkalmazottak részére is elviselhetetlenné válik.

5. A megszállt Debrecen vezetői - katonai erő hiányában - egyetlen utat látnak járhatónak a román
megszállás következményeinek kivédésére. Ez az augusztusban megindított mozgalom azt célozza meg,
hogy az antant hatalmak - elsősorban az angol-francia - egymás közti ellentétekre építve - az angolok
jóindulatát és pártfogását nyerjék meg a franciák által támogatott románokkal szemben. Az
elképzelésnek az adja a reális alapját, hogy az angolok a román megszállási zónában terhelő adatokat
gyűjtenek a megszállás viszonyairól.
Vásáry István így kerül kapcsolatba 1919. szeptemberben Dr. Murno angol orvossal, aki Butter
megbízottjaként gyűjt adatokat. Dr. Murno feljegyezi a Vásáry által előadott memorandumot és
eljuttatja azt megbízójához.
Butter kijelenteti: „…ilyen állapotokat és hasonlóan megnyilvánuló memorandumot, vagy
előterjesztést Magyarországról még nem kaptunk, ígérem, hogy elviszem Versaillais-be, s remélem,
hogy ezekkel az adatokkal most már eredményesen fel tudnak lépni a románokkal szemben."
A debreceni polgárok - miután diplomáciai mentőakcióik viszonylag szerencsésen, inkább
komédiába, mint tragédiába torkolltak - kénytelenek voltak felismerni, hogy aligha befolyásolhatják a
győztesek akaratát. Nem tehettek hát egyebet, mint kiböjtölték – ez a szó szoros értelmében értendő -
míg 324 napi megszállás után 1920. március 11-én 11 óra tájban a román helyőrség utolsó három
gyalogszázada elmasírozik a Kossuth utcán át a városból.
*
A román rémuralom megszűnése Debrecenben. A Tiszántúl kiürítése.
- Báró Lehár ezredes, hadosztályparancsnok nyilatkozata:
Makó kiürítéséről még nincs hír. A debreceni bevonulás március közepe felé várható és akkor a
szombathelyi hadosztályparancsnokság Szolnokról oda teszi át székhelyét. Lehár Antal ezredes a
kiürítésről egyebek között ezeket mondotta:
- A román kiürítés igen lassan halad előre. Ha így folytatódik, csak március végén fogjuk a
megszállást befejezni. A debreceni bevonulásra 15-20 között kerülhet sor.
Semmiféle elégületlenség és bolsevista-mozgalom nem ütötte fel a fejét, de természetesen
elegendő katonaság áll a rendelkezésemre és minden megmozdulást azonnal vérbe fojtanák. A
románok kegyetlenségeiről rettenetes értesüléseink vannak. Magam beszéltem a szajoli jegyzővel, aki
elmondta, hogy a románok százhúsz embert lőttek agyon azzal az ürüggyel, hogy nekünk kémkedtek és
egy embert még meg is skalpoltak.
Délmagyarország, 1920-03-03/ 9. évf. / 51. szám;
*
Karcagot megszállták a magyar csapatok.
Az M.T.I. jelenti:
Csapataink folyó hó 3-án reggel megszállották Karcagot. Miután a románok visszavonulásukat a
Debrecentől keletre fekvő közbenső vonalra csak március 9-én folytatják, a magyar csapatok
előnyomulása addig szünetel.
Délmagyarország, 1920-03-05/ 9. évf. / 53. szám;

6. A nemzeti hadsereg bevonulása Debrecenbe.
Püspökladányból jelentik:
A hadvezetőség intézkedése szerint a vasi gyalogezred első zászlóalja ma bevonult Debrecen
városába. Debrecen városa épp úgy, mint Püspökladány, nem tudja a nemzeti hadsereg bevonulásának
időpontját, mert azt a románok a lakosság előtt szigorúan titkolják. Lehár ezredes és hadosztálya e hó
12-én délelőtt tartja ünnepélyes bevonulását Debrecenbe. Karcagról jelentik a Magyar Kurírnak:
Ideérkező jelentések szerint a nemzeti hadsereg csapatai bevonultak Nyíregyházára.
Püspökladányból jelentik a Magyar Kurírnak: Szerdán éjjel egy francia kocsikból álló és magas rangú
francia tiszteket szállító vonat erre átutazott és innen Debrecenbe megy. Ezen antant-bizottságnak az a
feladata, hogy Debrecen városát holnap délelőtt a románok kezéből a nemzeti hadseregnek adja át.
Délmagyarország, 1920-03-11/ 9. évf. / 58. szám;
*
Karcagról jelentik:
A megszállt területek átadásában bizonyos szünet állott be, most ugyanis befejeződött a második
turnus és az átadás harmadik szakasza majd a Nyíregyháza-Debrecen vonal lesz, addig körülbelül négy
napos pihenőt tartanak. Lehár ezredes holnap Budapestre utazik, hogy az eddigi előnyomulásról
jelentést tegyen a fővezérségen.
Délmagyarország, 1920-03-06/ 9. évf. / 54. szám;
*
Tizenkettedikén vonulnak ki a románok Debrecenből.
A Politikai Tudósító jelenti:
Illetékes helyről közlik a Politikai tudósítóval, hogy a román megszálló csapatok Debrecenből e hó
12-én vonulnak ki és oda még aznap bevonul a nemzeti hadsereg. A román megszálló csapatok e hó 18-
áig mindenütt el fogják érni a Clemenceau-féle demarkációs vonalat.
A tiszántúli forgalom helyreállítása.
A Magyar Kurír jelenti Karcagról: Keleti Dénes államtitkár, a Magyar Államvasutak kormánybiztosa
kedden este Ka Tagra érkezik. A kormánybiztos végigjárja a fővonalakat és szerdán Debrecenbe utazik,
hogy személyesen intézkedjék az üzletvezetőség helyreállításáról. A MÁV igazgatóságnak az a
törekvése, hogy a forgalom az egész Tiszántúlon minél előbb helyreálljon.
Délmagyarország, 1920-03-10/ 9. évf. / 57. szám;

7. A románok visszavonulása. Kegyetlenkednek az oláh katonák.
Budapest, március 11. A Daily Chronicle jelenti:
A magyar békeszerződés területi és gazdasági határozmányaival kapcsolatban a szövetségesek
konferenciája 7 tagból álló bizottságot nevezett ki, amely a románoknak a Clemenceau-vonalra való
visszavonulását van hivatva ellenőrizni és munkájáról azonnal jelentést tenni (Bud. Tud.)
Budapest (Nemzeti Újság)
Karcagról jelentik:
Szinte vég nélküli azoknak a kegyetlenkedéseknek és garázdálkodásoknak a listája, amelyeket a
románok a megszállás alatt elkövettek a Tiszántúl. Fegyvereken a Bíró-telepen, nem sokkal
megérkezésük után, három embert végeztek ki, közülük egy 93 éves rokkant aggastyánt.
A kivégzettek közül egyik sem volt kommunista. Egy esetben sortüzet adtak le a védtelen aratókra,
akik közül nyolcat megöltek. Szapárfalva határában 10 ártatlanul kivégzett polgár sírja bizonyítja a
román katonaság emberietlenségét.
E község határában egy gazdálkodó házát nagyobb csoport fegyveres móc rohanta meg. Mialatt egy
részük a gazda feleségét fosztotta meg becsületétől, a, többiek a szerencsétlen embert egy, az udvaron
heverő agyonlőtt vörös katona kiloccsant agyvelejének nyalására kényszerítették.
Ez a megkínzott ember később megörült az átélt borzalmak hatása alatt. Kihallgatásokat egyébként
nem is csináltak, a kezükbe került vörösöket minden további nélkül agyonlőtték. Mikor a temetetlen
hullákat már a sertések kezdték rágni, egyesek el akarták azokat földelni, a román katonák ezt
határozottan megtiltották, és egyben sortüzet adtak le az önkéntes sírásókra.
Délmagyarország, 1920-03-11/ 9. évf. / 58 szám;
*
Debrecen.
Írta: JUHÁSZ GYULA.
A magyar föld, amelynek méhében termékeny erők' csirái ébrednek a téli szunnyadásból, mintha
nagyot nyújtózkodnék e közeledő tavasz első borzongásában, sorra-rendre lerázza magáról az idegen
takarót, az oláh pokrócot és ismét magyar lobogók és virágok hímes köntösébe öltözködik.
Mienk már megint az egykori hódas tavak ártere, Kun László régi csatatere, Hódmezővásárhely és
vidéke, mienk újra Szentes és Makó, az Alföld két jómódú, szorgalmas népű parasztvárosa, a Tiszántúl
bogárhátú viskói és kálomista tornyos templomai egymásután szabadulnak föl a keserves idegen iga, a
kénytelen hódoltság alól, amelynek, a régi kuruc nóta szerint, be súlyosa járma.
A magyar szó pecsétje megtörik, a magyar érzés gejzírje felszökik, a bujdosók hontalan, árva és
koldus csapata megindul a zsúfolt hónapos szobák és vagonlakások mélyéből és üres tarisznyával, de
tele reménységgel megkezdi az új honfoglalást. A kálomista Róma, a nagy Debrecen is szabadon liheg
már a puszták közepén.
A maradandóság városa, ahogy Ady nevezte, ismét belekapcsolódik a szent, örök áramba, amely egy
nemzet életének vérkeringését adja. Csokonai városában ismét szabad magyar szavak ekhójának
harsogva hirdetni a Nagyerdőn, hogy a föltámadás ünnepére készülődik, kászálódik egész
Magyarország.

8. Csokonai sírjából kijárhat újfent a debreceni diák fiatalság, elénekelheti a Reményhez zengő édesbús
panaszt és emelt fővel, fölemelt lélekkel áldozhat a huszadik század magyarja a tizenkilencedik század
első nagy hazai költőjének. A Csokonai-színházban ismét kigyúlnak a lámpák, hogy Katona, Szigligeti,
Madách és Jókai álomból és valóból szőtt alakjaira tündököljenek.
Az öreg kollégiumban megint fölcsendül a régi ének, a bátor, bízó és diadalmas magyar zsoltár,
amelyben Luther lelke Melius Juhász igéivel ölelkezik: - Erős várunk nekünk az Isten! és amely ének a
debreceni népmonda és Arany János szép verse szerint megfutamodásra kényszerítette magát Asmódt,
aki ama híres tudós professzor Hatvani helyett akarta a tógátusokat a tudományok és a természet
titkaiba bevezetni, a maga ördögi módja és intenciója szerint.
Most az idegen elnyomás sátánját füstölte ki a kálomista Róma, a magyar maradandóság városa. Mit
is IX évfolyam 60. szám. akart és mit is keresett ez az idegen ott, ahol a homok és a levegő, a város és
puszta, az emberek gúnyája és lelke mind, mind, olyannyira, oly ősi tisztaságban magyar, Debrecenben,
amelynek Oláh Gáborra még a zordon norvég Ibsen homályos gondolatait is zsinóros és sujtásos
magyar köntösbe öltözteti?
Abban a Debrecenben, amely maga is egy külön világ a magyar glóbuson, olyan ízes, olyan sajátos,
hogy szinte külön magyar szellemi flórája van. Debrecenbe kéne menni... a dévaj nóta vágya íme,
hosszú hónapok szorongása és borongása után betelt és mi a magyar géniusz örök életébe, végső
diadalába vetett rendületlen hittel írjuk le az uj, a békés hadijelentést: Debrecen ismét a miénk!
Délmagyarország, 1920-03-13/ 9. évf. / 60 szám;
*
A románok a távíróvezetékeket is megrongálták.
Budapestről jelentik:
A ferencvárosi pályaudvarról ma este Indul útnak a magyar nemzeti hadsereg távírász csapatának 30
távírász osztagból álló különítménye. A különítmény Debrecenbe tart és feladata a távíróvezetékek
kiigazítása lesz.
A kivonuló románok ugyanis több helyen megrongálták a vezetékeket és ezért a távíróforgalmat
eddig nem bírták helyreállítani. Előreláthatólag három nap alatt elkészülnek a munkával és azután
megkezdődhet a távíróforgalom.
Egyenlőre, csak hivatalos táviratokat továbbítanak. A magyar nemzeti hadsereg folyó hó 9-én
Püspökladányi, 10-én pedig Balmazújvárost és Nyíregyházát szállta meg. Debrecenbe 11-én vonult be.
Püspökladányon az ott elhelyezve volt román csapatok még közvetlenül a városból való elvonulás előtt
a pályaudvaron tetemes károkat okoztak, amelyek futólagos becslés szerint meghaladják a 3 millió
koronát. Egyéb helyekről is jelentettek román atrocitásokat, amelyekre vonatkozólag megindult a
részletes vizsgálat.
Délmagyarország, 1920-03-13/ 9. évf. / 60 szám;

9. Debrecen felszabadulása.
Debrecenből jelentik:
A felszabadult Debrecen pénteken délben 12 órakor fogadta a felszabadító csapatok
parancsnokságát. Br. Lehár hadosztályparancsnok kíséretével pont déli 12 órakor érkezett be Debrecen
feldíszített pályaudvarára. Amikor Lehár kíséretével kiszállott a vonatból, a Himnusz hangjai
üdvözölték, majd Szomjas Gusztáv kormánybiztos-főispán üdvözölte a vármegye, Mark Endre
polgármester a városi tanács nevében.
Az utcákon mindenütt már magyar katonák köszöntötték a vasvármegyei ezred legényeit, akik
csütörtökön vonultak be Debrecenbe Pénteken 12 tagból álló antantmisszió érkezett Bertot francia
ezredes vezetésével, tagjai francia, angol, olasz és amerikai katonatisztek. A magyar hadsereg br. Szél
és Megay kapitányokat osztotta be, mint összekötő tiszteket az ellenőrző küldöttség mellé. A
megérkezés után nem a magyar csapatok, hanem a misszió vezetője vette át a várost a románoktól,
akiknek a távozó román parancsnok rövid jelentést tett.
A misszió parancsnoka hideg szalutálással vette tudomásul a román jelentést és az egész ceremónia
alatt úgy Bertot ezredes, mint a misszió tagjai a leghidegebb magatartást tanúsították a románokkal
szemben. Ugyancsak megérkezett Debrecenbe az alföldi és magyar tagokból álló vegyes jóvátételi
bizottság, amely azonnal megkezdte működését, összeírta mindazokat a károkat, amelyeket a románok
okoztak.
Délmagyarország, 1920-03-14/ 9. évf. / 61 szám;
(Forrás: Hungaricana, Közgyűjteményi portál, Délmagyarország napilap - Képjavítások: O.M. bk. Debrecen)