Ha nem is mindig tudatosan, de tévedhetetlenül el szoktuk találni, ki képviselje a céget egy megbeszélésen. Ez a praktikus variálási lehetőség viszont csak akkor játszik a kezünkre, ha amúgy van miből választani, ha kellően sokszínű, vegyes összetételű csapatban dolgozunk.
„Akinek hatalmat adott, észt is ád az Isten” – hangzik el a szarkasztikus bölcsesség a Pomádé királyban jól mutatva a hatalmasok háta mögött a „kisemberek” összekacsintását. A hatalom felé vezető grádicsokon való lépkedés próbára teszi a legstabilabb személyiséget is. A profánul „fölfelé nyal, lefele rúg” törtető stratégia már a hierarchia legalsóbb szintjén is jelentkezik. A telefonkezelő recepciós lenézi a futárt, az pedig a hajnalban érkező takarítót, ami csak azt mutatja, hogy a hatalom érzetének legminimálisabb foka is képes megrészegíteni az embert. A pszichiátriai kórképnek számító cezarománia, vagyis a hatalmi téboly már egészen kisdózisú hatáskör-növekedésnél is bekapcsolhat.
Mások a mai fiatal vezetők, mint a rendszerváltás után gyors karriert befutott szerencsés generáció képviselői? Mi a gyors karrier titka a mai világban? Számít a szülői háttér, a neveltetés, az iskolai eredmények? Mennyiben motiválja a vezetőket a pénz, a hatalom, a szeretet és az alkotás? Hogyan boldogulnak a még mindig férfivilág üzletben a női felsővezetők? Dr. Bokor Attila (OD Partner), címzetes egyetemi docens, Kun Andreával (Ascon) az elmúlt két évben komoly kutatói munkát végeztek, hogy feltárják a „köztes generáció”, azaz a sikeres, 1976-1986 között született felsővezetők és vállalkozók karrier útjait. A kutatás eredményeit a NextGen Leadership Talks rendezvényen ismerhettük meg.
A csapaton belüli konfliktus mind az edzőknek, mind a vezetőknek és ezáltal a sport- és munkapszichológusoknak is gyakran okoz fejtörést. A teljesítmény és a jóllét szempontjából is kiemelkedően fontos, hogy rend legyen a csapaton belül.
„Akinek hatalmat adott, észt is ád az Isten” – hangzik el a szarkasztikus bölcsesség a Pomádé királyban jól mutatva a hatalmasok háta mögött a „kisemberek” összekacsintását. A hatalom felé vezető grádicsokon való lépkedés próbára teszi a legstabilabb személyiséget is. A profánul „fölfelé nyal, lefele rúg” törtető stratégia már a hierarchia legalsóbb szintjén is jelentkezik. A telefonkezelő recepciós lenézi a futárt, az pedig a hajnalban érkező takarítót, ami csak azt mutatja, hogy a hatalom érzetének legminimálisabb foka is képes megrészegíteni az embert. A pszichiátriai kórképnek számító cezarománia, vagyis a hatalmi téboly már egészen kisdózisú hatáskör-növekedésnél is bekapcsolhat.
Mások a mai fiatal vezetők, mint a rendszerváltás után gyors karriert befutott szerencsés generáció képviselői? Mi a gyors karrier titka a mai világban? Számít a szülői háttér, a neveltetés, az iskolai eredmények? Mennyiben motiválja a vezetőket a pénz, a hatalom, a szeretet és az alkotás? Hogyan boldogulnak a még mindig férfivilág üzletben a női felsővezetők? Dr. Bokor Attila (OD Partner), címzetes egyetemi docens, Kun Andreával (Ascon) az elmúlt két évben komoly kutatói munkát végeztek, hogy feltárják a „köztes generáció”, azaz a sikeres, 1976-1986 között született felsővezetők és vállalkozók karrier útjait. A kutatás eredményeit a NextGen Leadership Talks rendezvényen ismerhettük meg.
A csapaton belüli konfliktus mind az edzőknek, mind a vezetőknek és ezáltal a sport- és munkapszichológusoknak is gyakran okoz fejtörést. A teljesítmény és a jóllét szempontjából is kiemelkedően fontos, hogy rend legyen a csapaton belül.
A vállalatok legalább másfél százada tisztában vannak vele, hogy a sikeres működés, a növekvő forgalom feltétele a márkaépítés, ezen keresztül pedig a vásárlói hűség megszerzése. Az utóbbi években új leckét tanulnak a cégek, amelyek azzal szembesültek, hogy immár nem csak a fogyasztók felé, hanem a potenciális munkavállalók felé is márkát kell építeniük: a munkáltatói imázs (employer branding) kialakítása a személyzeti politika legforróbb területe.
Az első hírek alapján sokan – nagyon sokan! – azt gondolták, valakiknek elgurult a gyógyszerük a Nike-nál és egy nagyszabású öngyilkos merényletbe kezdtek bele saját cégük és dollármilliárdos értékű márkanevük ellen. Egy olyan marketingérzékenységgel megáldott cég, mint a Nike ilyet nem tesz. Nem is tett.
Valamiért felkelünk reggel, elkezdünk intézni, kitalálni, megalkotni, egyeztetni. Hogy mi a feladat, viszonylag pontosan tudjuk. Hogy hogyan fogjuk ellátni, bizonyos rutin után ezt is nagyjából sejtjük. De hogy miért is csináljuk napról napra ezt az egészet, már jóval nehezebb megmondani.
A közvéleményt a legtöbb krízis váratlanul és felkészületlenül éri. Alighanem mindenkinek megvan az a kép, amikor a szemének sem hisz és az internetes oldalakat frissítgeti egy felfoghatatlan tragédia miatt. Gondolhatunk a veronai buszbaleset diákáldozataira, vagy a tankönyvi példaként is használható vörösiszap tragédiára. Aztán a lassú feldolgozás során esetleg kibontakozhat, hogy valaki, valahol tudhatott valamiről, szólt is esetleg, csak nem volt elég erős a hangja, vagy nem vették komolyan.
Május 29-én hiába akarnánk kávézni bármelyik amerikai Starbucksban – az összes üzlet zárva tart. A szokatlan lépés mögött prózai ok áll: a gyakornoktól a vezérigazgatóig valamennyi dolgozó kötelező tréningen vesz részt országszerte. A továbbképzésen érzékenyítik a munkatársakat a faji megkülönböztetés tiltása iránt, felkészítik őket arra, hogy véletlenül se kerüljenek az akár tudatalatti részrehajlás, kirekesztés csapdájába.
Roppant sok jellemzőt el lehet mondani a Ryan Air légitársaságról, de azt semmiképp sem, hogy él-hal az utasok kegyeiért. Az ír vállalatot vezető üzleti fenegyerek, Michael O’Leary sportot űz abból, hogy az utazóközönséget froclizza. Lehet, hogy csak a határok tágítására játszik, az is lehet, hogy azt az üzenetet akarja erősíteni, hogy a Ryan Air annyival olcsóbb, mint más légitársaságok viszonylatai, hogy még ezt is le kell nyelnie annak, aki spórolni akar. (Harmadik opció: egy arrogáns bugris.)
Mindig el kell mondani: egy-egy krízishelyzet valamennyi részletét mindig csak nagyon kevesen ismerik, ezért kívülállóként, a részletek teljes ismerete nélkül tartózkodni illik a sarkos értékeléstől. Általánosságban elmondható, hogy a krízismenedzsment egyfajta pszichológiai teherviselést is jelent, a krízis kipattanásakor jellemző tünet a bénultság, a pánik, ami elodázhatja az egyébként szükséges lépések megtételét.
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1954-ben nagy jelentőségű ítéletet hozott a Brown kontra Board of Education perben. Az ítélet szerint alkotmánysértő, ha a fekete tanulókat elkülönítve oktatják, még akkor is, ha egyébként ugyanabban a színvonalú oktatásban részesülnek. Ötven év elteltével a bírósági ügynek egyetlen aspektusát újratárgyalta a bíróság. A 2007-es, egyetlen részre kiterjedő ítélet indoklása 47.000 szó volt. Az eredeti, teljes ítélet pedig mindössze 4000 szóból állt. Sokkoló és sokatmondó különbség.
Jobban szeretjük a hazait, legtöbbször mégis a külföldire fanyalodunk. Ez különösen igaz az üzleti szakirodalmat illetően, hiszen sok-sok területen kifejezetten hiánycikk a magyar szerzők tollából megszülető szakkönyv.
A márkaépítés csúcsa: bekerülni a „love brandek” szűk elitjébe, amit valószínűleg minden branding szakértő életében egyszer legalább át szeretne élni. Áhítattal tanulmányozzuk a néhány kivételes márka történetét, a felfoghatatlan ütemű felfutás mérföldköveit. Apple, Google, Lego, Nike és a többi szerencsés flótás, amelyeknek sikerült eggyé válni a rajongótáborral, együtt lélegezni, együtt élni a törzsközönséggel, részévé lenni a mindennapoknak.
A folyosói zuhanyhíradóban sok olyan munkahelyi titoknak válhatunk akarva-akaratlanul tudóivá, amelyek közvetlenül nem ránk tartoznak. Persze, amit kettő embernél többen tudnak, már nem számít igazi titoknak, mégis kényelmetlen olyan információ birtokában lenni, aminek messzeható következményei lehetnek.
The important other - így hívja az angol azt az általános szenvedélyt, amit az ember a főállása mellett még rendkívül komolyan vesz. Nem egy esetben ezek a hobbik valóban kiegészítik az életet, míg sokan aztán azon kapják magukat, hogy ez a bizonyos important other már nem csak kiegészít, hanem szép lassan a főtevékenység helyébe lép.
„Szeretném magam megmutatni, / Hogy látva lássanak, / Hogy látva lássanak.” – Ady Endre kétségkívül fején találta a szöget, amikor a személyes márkaépítés miértjéről, mikéntjéről, eszköztáráról (ld még: önkínzás, ének) elmélkedett...
Amiből szűkösek a keretek, arra vágyunk leginkább. Az utolsó színházjegyeket szétkapkodjuk, az utolsó napon gyorsan bejelentkezünk a teltházas konferenciára – a szűkösség pszichológiájának komoly szakirodalma van. Az üzleti vállalkozások „agya” is hasonló rugóra jár, amíg bővében vannak az erőforrásoknak, kevésbé izgatják magukat, mint akkor, amikor hirtelen meg kell küzdeni a versenytársakkal a további bővülés lehetőségének megteremtése érdekében.
A vállalatok legalább másfél százada tisztában vannak vele, hogy a sikeres működés, a növekvő forgalom feltétele a márkaépítés, ezen keresztül pedig a vásárlói hűség megszerzése. Az utóbbi években új leckét tanulnak a cégek, amelyek azzal szembesültek, hogy immár nem csak a fogyasztók felé, hanem a potenciális munkavállalók felé is márkát kell építeniük: a munkáltatói imázs (employer branding) kialakítása a személyzeti politika legforróbb területe.
Az első hírek alapján sokan – nagyon sokan! – azt gondolták, valakiknek elgurult a gyógyszerük a Nike-nál és egy nagyszabású öngyilkos merényletbe kezdtek bele saját cégük és dollármilliárdos értékű márkanevük ellen. Egy olyan marketingérzékenységgel megáldott cég, mint a Nike ilyet nem tesz. Nem is tett.
Valamiért felkelünk reggel, elkezdünk intézni, kitalálni, megalkotni, egyeztetni. Hogy mi a feladat, viszonylag pontosan tudjuk. Hogy hogyan fogjuk ellátni, bizonyos rutin után ezt is nagyjából sejtjük. De hogy miért is csináljuk napról napra ezt az egészet, már jóval nehezebb megmondani.
A közvéleményt a legtöbb krízis váratlanul és felkészületlenül éri. Alighanem mindenkinek megvan az a kép, amikor a szemének sem hisz és az internetes oldalakat frissítgeti egy felfoghatatlan tragédia miatt. Gondolhatunk a veronai buszbaleset diákáldozataira, vagy a tankönyvi példaként is használható vörösiszap tragédiára. Aztán a lassú feldolgozás során esetleg kibontakozhat, hogy valaki, valahol tudhatott valamiről, szólt is esetleg, csak nem volt elég erős a hangja, vagy nem vették komolyan.
Május 29-én hiába akarnánk kávézni bármelyik amerikai Starbucksban – az összes üzlet zárva tart. A szokatlan lépés mögött prózai ok áll: a gyakornoktól a vezérigazgatóig valamennyi dolgozó kötelező tréningen vesz részt országszerte. A továbbképzésen érzékenyítik a munkatársakat a faji megkülönböztetés tiltása iránt, felkészítik őket arra, hogy véletlenül se kerüljenek az akár tudatalatti részrehajlás, kirekesztés csapdájába.
Roppant sok jellemzőt el lehet mondani a Ryan Air légitársaságról, de azt semmiképp sem, hogy él-hal az utasok kegyeiért. Az ír vállalatot vezető üzleti fenegyerek, Michael O’Leary sportot űz abból, hogy az utazóközönséget froclizza. Lehet, hogy csak a határok tágítására játszik, az is lehet, hogy azt az üzenetet akarja erősíteni, hogy a Ryan Air annyival olcsóbb, mint más légitársaságok viszonylatai, hogy még ezt is le kell nyelnie annak, aki spórolni akar. (Harmadik opció: egy arrogáns bugris.)
Mindig el kell mondani: egy-egy krízishelyzet valamennyi részletét mindig csak nagyon kevesen ismerik, ezért kívülállóként, a részletek teljes ismerete nélkül tartózkodni illik a sarkos értékeléstől. Általánosságban elmondható, hogy a krízismenedzsment egyfajta pszichológiai teherviselést is jelent, a krízis kipattanásakor jellemző tünet a bénultság, a pánik, ami elodázhatja az egyébként szükséges lépések megtételét.
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1954-ben nagy jelentőségű ítéletet hozott a Brown kontra Board of Education perben. Az ítélet szerint alkotmánysértő, ha a fekete tanulókat elkülönítve oktatják, még akkor is, ha egyébként ugyanabban a színvonalú oktatásban részesülnek. Ötven év elteltével a bírósági ügynek egyetlen aspektusát újratárgyalta a bíróság. A 2007-es, egyetlen részre kiterjedő ítélet indoklása 47.000 szó volt. Az eredeti, teljes ítélet pedig mindössze 4000 szóból állt. Sokkoló és sokatmondó különbség.
Jobban szeretjük a hazait, legtöbbször mégis a külföldire fanyalodunk. Ez különösen igaz az üzleti szakirodalmat illetően, hiszen sok-sok területen kifejezetten hiánycikk a magyar szerzők tollából megszülető szakkönyv.
A márkaépítés csúcsa: bekerülni a „love brandek” szűk elitjébe, amit valószínűleg minden branding szakértő életében egyszer legalább át szeretne élni. Áhítattal tanulmányozzuk a néhány kivételes márka történetét, a felfoghatatlan ütemű felfutás mérföldköveit. Apple, Google, Lego, Nike és a többi szerencsés flótás, amelyeknek sikerült eggyé válni a rajongótáborral, együtt lélegezni, együtt élni a törzsközönséggel, részévé lenni a mindennapoknak.
A folyosói zuhanyhíradóban sok olyan munkahelyi titoknak válhatunk akarva-akaratlanul tudóivá, amelyek közvetlenül nem ránk tartoznak. Persze, amit kettő embernél többen tudnak, már nem számít igazi titoknak, mégis kényelmetlen olyan információ birtokában lenni, aminek messzeható következményei lehetnek.
The important other - így hívja az angol azt az általános szenvedélyt, amit az ember a főállása mellett még rendkívül komolyan vesz. Nem egy esetben ezek a hobbik valóban kiegészítik az életet, míg sokan aztán azon kapják magukat, hogy ez a bizonyos important other már nem csak kiegészít, hanem szép lassan a főtevékenység helyébe lép.
„Szeretném magam megmutatni, / Hogy látva lássanak, / Hogy látva lássanak.” – Ady Endre kétségkívül fején találta a szöget, amikor a személyes márkaépítés miértjéről, mikéntjéről, eszköztáráról (ld még: önkínzás, ének) elmélkedett...
Amiből szűkösek a keretek, arra vágyunk leginkább. Az utolsó színházjegyeket szétkapkodjuk, az utolsó napon gyorsan bejelentkezünk a teltházas konferenciára – a szűkösség pszichológiájának komoly szakirodalma van. Az üzleti vállalkozások „agya” is hasonló rugóra jár, amíg bővében vannak az erőforrásoknak, kevésbé izgatják magukat, mint akkor, amikor hirtelen meg kell küzdeni a versenytársakkal a további bővülés lehetőségének megteremtése érdekében.
Általában három óra elteltével az emberek már valódi krízisnek élik meg a szimulációt, kialakulnak azok a konfliktusok, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. Ezek kezelését pedig be kell építeni a forgatókönyvbe
„A legérettebb búzakalász hajtja a legmélyebbre a fejét” – többek közt ezt az ősi japán bölcsességet olvashattam közel egy évtizedig a dzsúdóterem falán, és valószínűleg ez a keleti kultúrából merítő mentalitás állt közelebb mindeddig a hazai sportrajongók szívéhez is. Világverő bajnokainktól a szerénység és az alázat hangját szoktuk meg, ezen szocializálódtunk, a Mohamed Ali-féle „I am the greatest” melldöngető – bár kétségtelenül igaz – önfényezést a hanyatló nyugat ópiumának tartottuk.
Cyrano de Bergerac, Quasimodo, III. Richárd: csak néhány olyan név az örökkévalóságból, akiknek testalkata, megváltoztathatatlan testi adottságai, így vagy úgy, visszavonhatatlanul hozzájárultak személyiségrajzukhoz. Ma pedig azt mondanánk, szorosan összeforrtak personal brandjükkel, énmárkájukkal.
Az „alkalmazott tudományok” bemutatására vállalkozó tankönyvek sokszor egy srófra járnak. A hangsúlyok persze itt-ott eltérhetnek, de a felépítés, szerkezet, a fő üzenetek tartalma igen hasonló lehet. Ezért is üdítő olyan kiadványba botlani, amely szakít a megszokott rendszerrel, kicsit kizökkenti még a rutinosabb olvasót is, és olyan témákat boncolgat, amelyeket olvasva egyszerűen nem kerülhetjük meg a gondolkozás –egyébként bosszantóan fárasztó - luxusát.
1. 76 HVG EXTRA
szerző BŐHM KORNÉL ILLUSZTRÁCIÓ KREIF ZSUZSI
A változatosság
gyönyörködtet
– és hasznos is
Ha nem is mindig tudatosan, de tévedhetetlenül el szoktuk
találni, ki képviselje a céget egy megbeszélésen. Ez a praktikus
variálási lehetőség viszont csak akkor játszik a kezünkre,
ha van kik közül választani, ha kellően sokszínű, vegyes
összetételű csapatban dolgozunk.
„A tapasztaltak és a fiatalok kom-
binációját kell megtalálni. Egy
fiatal vezetőnek legyenek tapasz-
talt helyettesei, vagy fordítva” –
vallotta Demján Sándor, a közel-
múltban elhunyt nagyvállalkozó,
aki közismert volt csapatépítési,
motiválási képességéről, kiváló
érzékű feladatdelegálásairól, a fel-
hatalmazás és számonkérés
egyensúlyának példaértékű kiala-
kításáról. Fiatalok, idősebbek,
férfiak, nők vegyesen – ez sokat
adhat hozzá egy ütőképes csapat-
hoz. A változatosságot fokozza,
ha megjelenik az eltérő kulturális
háttérben, értékrendben is, ter-
mészetesen csak akkor, ha a csa-
pat képes tolerálni a kisebbségi,
eltérő véleményeket, értékrendet
is. Nyugaton igen, Magyarorszá
gon ugyanakkor még kevésbé jel-
lemző, hogy a szervezeten belüli
színesség kiterjedne a sokféle et-
nikai hátterű kollégákra, külön-
féle vallási meggyőződésekre, vál-
tozatos szexuális orientációkra.
Az amerikai, angol, német vagy
francia cégekhez képest inkább
homogénnek tekinthető a ma-
gyarországi szervezetek munka-
vállalói bázisa. Így nálunk kevéssé
jellemző, hogy szükség volna „di-
versity managerre”, aki nemcsak
a diszkrimináció ellen küzdene,
hanem a sokszínűségben rejlő erő
kiaknázása is a feladatkörébe tar-
tozna. Mindezt persze a minél
nagyobb sikerekért.
KÜLÖNBÖZŐSÉGEK A CSAPATBAN
2. 77PSZICHOLÓGIA
Színes, heterogén,
ütőképes
A valóságshow-k pszichológiai
stábja rendkívül rutinosan képes
támogatni a szereplői castingot,
hogy végül az adássorozatban
színes, heterogén társaság kerül-
jön a nézők szeme elé. Céljuk
ugyanis, hogy utóbbiak jól szóra-
kozzanak, szavazzanak és értékel-
jenek, beszélgessenek az adások-
ról – nem pedig az, hogy a szerep-
lők jól érezzék magukat az össze-
zártság heteiben, hónapjaiban.
A konfliktusok kódolva vannak az
egymással össze nem illő, eltérő
attitűdű és értékrendű szereplők
közt, ez adja a műsor dinamikáját
– miközben egy cégnél ellenjavallt
a mindennapi „műsor”.
A sokszínűség ugyanakkor jó,
csak nem automatikusan műkö-
dik jól. A sokszínű csapat összeál-
lításában élen jár a sportpszicho-
lógia, és általában a versenysport
is, a szakvezetők mindenkinél
pontosabban tudják, hogy egy
heterogén, sokféle képességeket
felsorakoztató keretből milyen
ütőképes csapatot tudnak pályára
küldeni, ráadásul a mindenkori
ellenfél játékstílusát és stratégiá-
ját is figyelembe véve.
Elfogadás és
odafordulás
Az üzleti működésben is számos
előnyt tulajdonítanak a sokszínű
csapatnak. Nyilván pozitív sze-
repe van a fent említett tárgyalási
delegáció kiválasztásában játszott
nagyobb mozgástérnek, ez azon-
ban szinte marginális jelentőségű
ahhoz képest, hogy egy heterogén
csapatban biztosan vannak min-
dig olyanok, akik érzékenyebben
képesek rezonálni az ügyfelek
speciális igényeire, akár kevéssé
artikulált reményeire, így a sok-
színű szervezet képes az egyes
fogyasztói csoportok jobb megér-
tésére és kiszolgálására. Egy 2011-
es Forbes-felmérés szerint a leg-
nagyobb vállalatok 85 százalé-
kánál úgy gondolják, hogy a sok-
színűség kedvez az innovációnak,
a heterogén csoport több kreatív
energiát képes felszínre hozni,
működtetni.
A McKinsey üzleti tanácsadó
cég 2015-ös felméréséből pedig az
is kiderült, hogy a sokszínűség
a pénzügyi produktivitásban is
visszaköszön: azoknál a cégeknél,
ahol egyenlő volt a nemek aránya,
15 százalékkal nagyobb eredmé-
nyességet találtak. Ahol pedig az
etnikai diverzitás is számottevő
volt, már 35 százalékkal jobb mu-
tatókról tudtak beszámolni.
Egy 2011-es egyetemi kutatás,
amelyet Anita Woolley (Carnegie
Mellon Egyetem) és Thomas
Malone (MIT Sloan Menedzsment
Iskola) végzett el, arra mutatott rá,
hogy nincs közvetlen összefüggés
egy csoport kollektív intelligen
ciája és az egyes tagok egyéni
IQ-ja között, de érdekes módon
minél nagyobb a nők aránya
a csoportban, az eredmények ja-
vulni kezdenek. A kutatók arra
ÜVEGSZIKLA
Sok helyen tárgyalt téma a nők aránya a vezetők között egy-egy országon, vagy
akár egy szervezeten belül. A média is előszeretettel hoz pozitív példákat felső
vezető nőkre, akiket üzleti díjakkal is rendre elismernek. A tapasztalatok sze-
rint még mindig nehezebb ugyanis eljutni vezetői pozícióig nőként, mint férfi-
ként. A Rockefeller Alapítvány megbízásából rendelt kutatás ugyanakkor
különös eredményt hozott 2016-ban. A Fortune cégeket felmérő elemzése azt
mutatta, hogy vannak olyan pillanatok, amikor a nők is könnyebben kerülnek
csúcsvezetői pozícióba: mégpedig krízisek esetén. A súlyos reputáció- és
gazdasági veszteséggel fenyegető helyzetekben kisebb a tülekedés a vezetői
posztért, és valahogy többnyire pont úgy alakul, hogy ilyenkor jön el a nők
ideje. Száz szakmai cikket elemezve a kutatás azt is feltárta, hogy a vezető nők
esetében a sajtó akár 80 százalékban találja meg a bajok okozóját a CEO
személyében, amennyiben viszont férfi a csúcsvezető, csak 31 százalékban
okolja őt a sajtó a krízisért. Az igazságtalan jelenségre szakkifejezés is szüle-
tett: a nők felemelkedésének útjában álló üvegplafonra rímelően a krízisben
szakadékba segítő üvegszikla (glass cliff) megjelölést használják.
AZ APOLLO-JELENSÉG
Sokszor felmerül a kísértés, hogy a szuper-
tehetségekből gyúrjunk elit csapatot valami-
lyen különleges eredmény megcélzásakor.
A hidegháború alatti, amerikai Apollo hold-
program kudarcáról Apollo-jelenségnek
nevezték el az ilyen módon összeválogatott
eminensek csoportjának sikertelenségét:
a kiemelkedő képességekből álló csoportok
nem képesek csapatként működni, idejük
nagy részét improduktív vitákkal, egymás
győzködésével, hibáztatásával töltik el.
OLVASNIVALÓ
Bőhm Kornél: „Sem megerősíteni, sem cáfolni…”
HVG Kiadó, 2018.
A heterogén csoport több kreatív energiát képes működtetni.
következtettek, hogy a kollektív in-
telligencia emelkedése nem azzal
függ össze, hogy nők (is) vannak
a véletlenszerűen összeállított csapa-
tokban, hanem elsősorban azzal,
hogy az ilyen csapatokban nagyobb
volt az odafigyelés, egymás meghall-
gatása, kevésbé tört utat magának az
autoriter hajlam: valószínűleg ebben
az elfogadásban és odafordulásban
rejlik a sokszínűség igazi ereje.