Balesetek, jobb esetek
•
0 likes•180 views
Jobban szeretjük a hazait, legtöbbször mégis a külföldire fanyalodunk. Ez különösen igaz az üzleti szakirodalmat illetően, hiszen sok-sok területen kifejezetten hiánycikk a magyar szerzők tollából megszülető szakkönyv.
Report
Share
Report
Share
Download to read offline
Recommended
Csodálatunk tárgyai
A márkaépítés csúcsa: bekerülni a „love brandek” szűk elitjébe, amit valószínűleg minden branding szakértő életében egyszer legalább át szeretne élni. Áhítattal tanulmányozzuk a néhány kivételes márka történetét, a felfoghatatlan ütemű felfutás mérföldköveit. Apple, Google, Lego, Nike és a többi szerencsés flótás, amelyeknek sikerült eggyé válni a rajongótáborral, együtt lélegezni, együtt élni a törzsközönséggel, részévé lenni a mindennapoknak.
Őrült álom?
Az első hírek alapján sokan – nagyon sokan! – azt gondolták, valakiknek elgurult a gyógyszerük a Nike-nál és egy nagyszabású öngyilkos merényletbe kezdtek bele saját cégük és dollármilliárdos értékű márkanevük ellen. Egy olyan marketingérzékenységgel megáldott cég, mint a Nike ilyet nem tesz. Nem is tett.
Találd meg a miérted!
Valamiért felkelünk reggel, elkezdünk intézni, kitalálni, megalkotni, egyeztetni. Hogy mi a feladat, viszonylag pontosan tudjuk. Hogy hogyan fogjuk ellátni, bizonyos rutin után ezt is nagyjából sejtjük. De hogy miért is csináljuk napról napra ezt az egészet, már jóval nehezebb megmondani.
"Mindig is a balhék, botrányok érdekeltek"
A közvéleményt a legtöbb krízis váratlanul és felkészületlenül éri. Alighanem mindenkinek megvan az a kép, amikor a szemének sem hisz és az internetes oldalakat frissítgeti egy felfoghatatlan tragédia miatt. Gondolhatunk a veronai buszbaleset diákáldozataira, vagy a tankönyvi példaként is használható vörösiszap tragédiára. Aztán a lassú feldolgozás során esetleg kibontakozhat, hogy valaki, valahol tudhatott valamiről, szólt is esetleg, csak nem volt elég erős a hangja, vagy nem vették komolyan.
A változatosság gyönyörködtet – és hasznos is
Ha nem is mindig tudatosan, de tévedhetetlenül el szoktuk találni, ki képviselje a céget egy megbeszélésen. Ez a praktikus variálási lehetőség viszont csak akkor játszik a kezünkre, ha amúgy van miből választani, ha kellően sokszínű, vegyes összetételű csapatban dolgozunk.
Teper a starbucks
Május 29-én hiába akarnánk kávézni bármelyik amerikai Starbucksban – az összes üzlet zárva tart. A szokatlan lépés mögött prózai ok áll: a gyakornoktól a vezérigazgatóig valamennyi dolgozó kötelező tréningen vesz részt országszerte. A továbbképzésen érzékenyítik a munkatársakat a faji megkülönböztetés tiltása iránt, felkészítik őket arra, hogy véletlenül se kerüljenek az akár tudatalatti részrehajlás, kirekesztés csapdájába.
Az ír beteg
Roppant sok jellemzőt el lehet mondani a Ryan Air légitársaságról, de azt semmiképp sem, hogy él-hal az utasok kegyeiért. Az ír vállalatot vezető üzleti fenegyerek, Michael O’Leary sportot űz abból, hogy az utazóközönséget froclizza. Lehet, hogy csak a határok tágítására játszik, az is lehet, hogy azt az üzenetet akarja erősíteni, hogy a Ryan Air annyival olcsóbb, mint más légitársaságok viszonylatai, hogy még ezt is le kell nyelnie annak, aki spórolni akar. (Harmadik opció: egy arrogáns bugris.)
Transpack valsagban
Mindig el kell mondani: egy-egy krízishelyzet valamennyi részletét mindig csak nagyon kevesen ismerik, ezért kívülállóként, a részletek teljes ismerete nélkül tartózkodni illik a sarkos értékeléstől. Általánosságban elmondható, hogy a krízismenedzsment egyfajta pszichológiai teherviselést is jelent, a krízis kipattanásakor jellemző tünet a bénultság, a pánik, ami elodázhatja az egyébként szükséges lépések megtételét.
Recommended
Csodálatunk tárgyai
A márkaépítés csúcsa: bekerülni a „love brandek” szűk elitjébe, amit valószínűleg minden branding szakértő életében egyszer legalább át szeretne élni. Áhítattal tanulmányozzuk a néhány kivételes márka történetét, a felfoghatatlan ütemű felfutás mérföldköveit. Apple, Google, Lego, Nike és a többi szerencsés flótás, amelyeknek sikerült eggyé válni a rajongótáborral, együtt lélegezni, együtt élni a törzsközönséggel, részévé lenni a mindennapoknak.
Őrült álom?
Az első hírek alapján sokan – nagyon sokan! – azt gondolták, valakiknek elgurult a gyógyszerük a Nike-nál és egy nagyszabású öngyilkos merényletbe kezdtek bele saját cégük és dollármilliárdos értékű márkanevük ellen. Egy olyan marketingérzékenységgel megáldott cég, mint a Nike ilyet nem tesz. Nem is tett.
Találd meg a miérted!
Valamiért felkelünk reggel, elkezdünk intézni, kitalálni, megalkotni, egyeztetni. Hogy mi a feladat, viszonylag pontosan tudjuk. Hogy hogyan fogjuk ellátni, bizonyos rutin után ezt is nagyjából sejtjük. De hogy miért is csináljuk napról napra ezt az egészet, már jóval nehezebb megmondani.
"Mindig is a balhék, botrányok érdekeltek"
A közvéleményt a legtöbb krízis váratlanul és felkészületlenül éri. Alighanem mindenkinek megvan az a kép, amikor a szemének sem hisz és az internetes oldalakat frissítgeti egy felfoghatatlan tragédia miatt. Gondolhatunk a veronai buszbaleset diákáldozataira, vagy a tankönyvi példaként is használható vörösiszap tragédiára. Aztán a lassú feldolgozás során esetleg kibontakozhat, hogy valaki, valahol tudhatott valamiről, szólt is esetleg, csak nem volt elég erős a hangja, vagy nem vették komolyan.
A változatosság gyönyörködtet – és hasznos is
Ha nem is mindig tudatosan, de tévedhetetlenül el szoktuk találni, ki képviselje a céget egy megbeszélésen. Ez a praktikus variálási lehetőség viszont csak akkor játszik a kezünkre, ha amúgy van miből választani, ha kellően sokszínű, vegyes összetételű csapatban dolgozunk.
Teper a starbucks
Május 29-én hiába akarnánk kávézni bármelyik amerikai Starbucksban – az összes üzlet zárva tart. A szokatlan lépés mögött prózai ok áll: a gyakornoktól a vezérigazgatóig valamennyi dolgozó kötelező tréningen vesz részt országszerte. A továbbképzésen érzékenyítik a munkatársakat a faji megkülönböztetés tiltása iránt, felkészítik őket arra, hogy véletlenül se kerüljenek az akár tudatalatti részrehajlás, kirekesztés csapdájába.
Az ír beteg
Roppant sok jellemzőt el lehet mondani a Ryan Air légitársaságról, de azt semmiképp sem, hogy él-hal az utasok kegyeiért. Az ír vállalatot vezető üzleti fenegyerek, Michael O’Leary sportot űz abból, hogy az utazóközönséget froclizza. Lehet, hogy csak a határok tágítására játszik, az is lehet, hogy azt az üzenetet akarja erősíteni, hogy a Ryan Air annyival olcsóbb, mint más légitársaságok viszonylatai, hogy még ezt is le kell nyelnie annak, aki spórolni akar. (Harmadik opció: egy arrogáns bugris.)
Transpack valsagban
Mindig el kell mondani: egy-egy krízishelyzet valamennyi részletét mindig csak nagyon kevesen ismerik, ezért kívülállóként, a részletek teljes ismerete nélkül tartózkodni illik a sarkos értékeléstől. Általánosságban elmondható, hogy a krízismenedzsment egyfajta pszichológiai teherviselést is jelent, a krízis kipattanásakor jellemző tünet a bénultság, a pánik, ami elodázhatja az egyébként szükséges lépések megtételét.
Megértette az ítéletet?
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1954-ben nagy jelentőségű ítéletet hozott a Brown kontra Board of Education perben. Az ítélet szerint alkotmánysértő, ha a fekete tanulókat elkülönítve oktatják, még akkor is, ha egyébként ugyanabban a színvonalú oktatásban részesülnek. Ötven év elteltével a bírósági ügynek egyetlen aspektusát újratárgyalta a bíróság. A 2007-es, egyetlen részre kiterjedő ítélet indoklása 47.000 szó volt. Az eredeti, teljes ítélet pedig mindössze 4000 szóból állt. Sokkoló és sokatmondó különbség.
Információs aranybánya
A folyosói zuhanyhíradóban sok olyan munkahelyi titoknak válhatunk akarva-akaratlanul tudóivá, amelyek közvetlenül nem ránk tartoznak. Persze, amit kettő embernél többen tudnak, már nem számít igazi titoknak, mégis kényelmetlen olyan információ birtokában lenni, aminek messzeható következményei lehetnek.
Csak úgy, hobbiból
The important other - így hívja az angol azt az általános szenvedélyt, amit az ember a főállása mellett még rendkívül komolyan vesz. Nem egy esetben ezek a hobbik valóban kiegészítik az életet, míg sokan aztán azon kapják magukat, hogy ez a bizonyos important other már nem csak kiegészít, hanem szép lassan a főtevékenység helyébe lép.
Ismeretlen ismerősök
„Szeretném magam megmutatni, / Hogy látva lássanak, / Hogy látva lássanak.” – Ady Endre kétségkívül fején találta a szöget, amikor a személyes márkaépítés miértjéről, mikéntjéről, eszköztáráról (ld még: önkínzás, ének) elmélkedett...
Lasszóval fogják?
Amiből szűkösek a keretek, arra vágyunk leginkább. Az utolsó színházjegyeket szétkapkodjuk, az utolsó napon gyorsan bejelentkezünk a teltházas konferenciára – a szűkösség pszichológiájának komoly szakirodalma van. Az üzleti vállalkozások „agya” is hasonló rugóra jár, amíg bővében vannak az erőforrásoknak, kevésbé izgatják magukat, mint akkor, amikor hirtelen meg kell küzdeni a versenytársakkal a további bővülés lehetőségének megteremtése érdekében.
Kezelhető krízisek
Általában három óra elteltével az emberek már valódi krízisnek élik meg a szimulációt, kialakulnak azok a konfliktusok, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. Ezek kezelését pedig be kell építeni a forgatókönyvbe
Aranyat fialó aranyak
„A legérettebb búzakalász hajtja a legmélyebbre a fejét” – többek közt ezt az ősi japán bölcsességet olvashattam közel egy évtizedig a dzsúdóterem falán, és valószínűleg ez a keleti kultúrából merítő mentalitás állt közelebb mindeddig a hazai sportrajongók szívéhez is. Világverő bajnokainktól a szerénység és az alázat hangját szoktuk meg, ezen szocializálódtunk, a Mohamed Ali-féle „I am the greatest” melldöngető – bár kétségtelenül igaz – önfényezést a hanyatló nyugat ópiumának tartottuk.
Az állam én vagyok?
Cyrano de Bergerac, Quasimodo, III. Richárd: csak néhány olyan név az örökkévalóságból, akiknek testalkata, megváltoztathatatlan testi adottságai, így vagy úgy, visszavonhatatlanul hozzájárultak személyiségrajzukhoz. Ma pedig azt mondanánk, szorosan összeforrtak personal brandjükkel, énmárkájukkal.
Jó kérdések!
Az „alkalmazott tudományok” bemutatására vállalkozó tankönyvek sokszor egy srófra járnak. A hangsúlyok persze itt-ott eltérhetnek, de a felépítés, szerkezet, a fő üzenetek tartalma igen hasonló lehet. Ezért is üdítő olyan kiadványba botlani, amely szakít a megszokott rendszerrel, kicsit kizökkenti még a rutinosabb olvasót is, és olyan témákat boncolgat, amelyeket olvasva egyszerűen nem kerülhetjük meg a gondolkozás –egyébként bosszantóan fárasztó - luxusát.
Panama, mint kríziskommunikációs paradicsom
Interjú Bőhm Kornél kríziskommunikációs szakértővel a Panama iratokról.
Meggyőzés tudománya - Majmok bolygója
Két könyvrecenzió a Kreatívban: A meggyőzés tudománya, illetve A csimpánz paradoxon.
Ide is bekukkantunk
A cégek az informatikai biztonságra költött dollármilliók ellenére sem érezhetik magukat nyugodtnak. Ezért is fontos, hogy előre készüljenek a legrosszabbra: mit kommunikáljanak, hogyan enyhítsék a kárt, ha beüt a krach. Nézzünk pár emlékezetes esetet a közelmúltból.
Netuddki
A megbízható asztalosunk, jókezű autószerelőnk nevét boldogan megadjuk, az urológusunkkal és a kríziskommunikációs szakértőinkkel nem dicsekszünk.
Mert ilyen a boksz...
„Mindenkinek vannak tervei, amíg pofán nem vágják” – ezzel a frappáns Mike Tyson idézettel indítja útjára legújabb könyvét Eric Dezenhall, washingtoni krízismenedzsment szakértő és immár többkötetes sztárszerző.
Pirula - David Allen interjú
Több évtizede alkotta meg a nevéhez fűződő Getting Things Done (GTD) módszertant, amely a stresszmentes produktivitás alappillérévé, népszerű időmenedzselési eszköztárrá lett. Hogyan kell elképzelni a kezdeteket? Összezavarodott a teendőitől, reménytelenül elhavazódott és azt mondta, hogy ebből elég, kitalálok valamit, hogy meg tudjam oldani a feladatimat? Egyetlen varázsütésre jött a módszer, amit azóta csak tökéletesítget?
Mesélj, csak mesélj!
A sikeres vállalkozások eddig is többnyire történeteket meséltek, legfeljebb kevéssé tudtak arról, hogy ezt teszik. A storytelling az utóbbi évek egyik legfelkapottabb márkaépítési eljárásává vált, iskolát teremtett, szakirodalma és neves szaktanácsadói köre alakult ki. Ez a kommunikációs eszköz képes arra, amire a logikára építő, racionális érvelés sohasem: érzelmi azonosulást tesz lehetővé, anélkül, hogy a befogadó azonnal ellenérveken kezdene el gondolkodni a befolyásolási kísérlet miatt. Egy sztorival nem lehet és nem is kell vitatkozni, csupán erőfeszítés nélkül megjegyezni, az agyba égetni. Ez a lényegük. Négy hazai példát mutatunk be.
Játszva megcsináljuk!
A szórakozás, az élvezeti érték megtalálása a munkában, vagy egyéb kötelező feladatokban exponenciálisan megnöveli a feladatvégzési hajlandóságot. Ahogy Mary Poppinstól tudjuk: egy kanál cukorral könnyebben lecsúszik a gyógyszer – a szervezetek ezért tekintenek jelenleg csodafegyverre a belső folyamatok, vagy akár a népszerűsítési kampányok játékosítására, a gamificationre.
Mese aggyal
A hatékony prezentációnak már idehaza is egyre vaskosabb szakirodalma van, de a storytelling eddig kevesebb dicsfényben részesült. Márpedig a jól elmesélt, átütően elmondott történet egy egész előadás ékköve lehet. Györffy Kinga kötetének talán legfontosabb üzenete éppen az, hogy a történetmesélés az előadáson belül egy funkció, nem pedig színesítő elem, nem csicsa; egy integránsan beépülő, céllal és szereppel rendelkező eszköz.
Bajban ismerszik
Az amerikai elnök-jelölti casting kellős közepén váratlan javaslattal állt elő a The Washington Post egyik publicistája. A szerző, Lee Drutman, aki korántsem ismeretlen figura a politikai lobbizás megújítása és más amerikai reformprogramok szakterületén, egyenesen azt javasolja, hogy a látványos vitaműsorok helyett, vagy akár mellett, dobják az „elnökjelölt-jelölteket” mélyvízbe: egy krízis szimulációba, ahol megismerszik, ki hogyan teljesít nyomás alatt, ki milyen vezető a valóságban.
More Related Content
More from Spindoc Kommunikációs Hálózat
Megértette az ítéletet?
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1954-ben nagy jelentőségű ítéletet hozott a Brown kontra Board of Education perben. Az ítélet szerint alkotmánysértő, ha a fekete tanulókat elkülönítve oktatják, még akkor is, ha egyébként ugyanabban a színvonalú oktatásban részesülnek. Ötven év elteltével a bírósági ügynek egyetlen aspektusát újratárgyalta a bíróság. A 2007-es, egyetlen részre kiterjedő ítélet indoklása 47.000 szó volt. Az eredeti, teljes ítélet pedig mindössze 4000 szóból állt. Sokkoló és sokatmondó különbség.
Információs aranybánya
A folyosói zuhanyhíradóban sok olyan munkahelyi titoknak válhatunk akarva-akaratlanul tudóivá, amelyek közvetlenül nem ránk tartoznak. Persze, amit kettő embernél többen tudnak, már nem számít igazi titoknak, mégis kényelmetlen olyan információ birtokában lenni, aminek messzeható következményei lehetnek.
Csak úgy, hobbiból
The important other - így hívja az angol azt az általános szenvedélyt, amit az ember a főállása mellett még rendkívül komolyan vesz. Nem egy esetben ezek a hobbik valóban kiegészítik az életet, míg sokan aztán azon kapják magukat, hogy ez a bizonyos important other már nem csak kiegészít, hanem szép lassan a főtevékenység helyébe lép.
Ismeretlen ismerősök
„Szeretném magam megmutatni, / Hogy látva lássanak, / Hogy látva lássanak.” – Ady Endre kétségkívül fején találta a szöget, amikor a személyes márkaépítés miértjéről, mikéntjéről, eszköztáráról (ld még: önkínzás, ének) elmélkedett...
Lasszóval fogják?
Amiből szűkösek a keretek, arra vágyunk leginkább. Az utolsó színházjegyeket szétkapkodjuk, az utolsó napon gyorsan bejelentkezünk a teltházas konferenciára – a szűkösség pszichológiájának komoly szakirodalma van. Az üzleti vállalkozások „agya” is hasonló rugóra jár, amíg bővében vannak az erőforrásoknak, kevésbé izgatják magukat, mint akkor, amikor hirtelen meg kell küzdeni a versenytársakkal a további bővülés lehetőségének megteremtése érdekében.
Kezelhető krízisek
Általában három óra elteltével az emberek már valódi krízisnek élik meg a szimulációt, kialakulnak azok a konfliktusok, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. Ezek kezelését pedig be kell építeni a forgatókönyvbe
Aranyat fialó aranyak
„A legérettebb búzakalász hajtja a legmélyebbre a fejét” – többek közt ezt az ősi japán bölcsességet olvashattam közel egy évtizedig a dzsúdóterem falán, és valószínűleg ez a keleti kultúrából merítő mentalitás állt közelebb mindeddig a hazai sportrajongók szívéhez is. Világverő bajnokainktól a szerénység és az alázat hangját szoktuk meg, ezen szocializálódtunk, a Mohamed Ali-féle „I am the greatest” melldöngető – bár kétségtelenül igaz – önfényezést a hanyatló nyugat ópiumának tartottuk.
Az állam én vagyok?
Cyrano de Bergerac, Quasimodo, III. Richárd: csak néhány olyan név az örökkévalóságból, akiknek testalkata, megváltoztathatatlan testi adottságai, így vagy úgy, visszavonhatatlanul hozzájárultak személyiségrajzukhoz. Ma pedig azt mondanánk, szorosan összeforrtak personal brandjükkel, énmárkájukkal.
Jó kérdések!
Az „alkalmazott tudományok” bemutatására vállalkozó tankönyvek sokszor egy srófra járnak. A hangsúlyok persze itt-ott eltérhetnek, de a felépítés, szerkezet, a fő üzenetek tartalma igen hasonló lehet. Ezért is üdítő olyan kiadványba botlani, amely szakít a megszokott rendszerrel, kicsit kizökkenti még a rutinosabb olvasót is, és olyan témákat boncolgat, amelyeket olvasva egyszerűen nem kerülhetjük meg a gondolkozás –egyébként bosszantóan fárasztó - luxusát.
Panama, mint kríziskommunikációs paradicsom
Interjú Bőhm Kornél kríziskommunikációs szakértővel a Panama iratokról.
Meggyőzés tudománya - Majmok bolygója
Két könyvrecenzió a Kreatívban: A meggyőzés tudománya, illetve A csimpánz paradoxon.
Ide is bekukkantunk
A cégek az informatikai biztonságra költött dollármilliók ellenére sem érezhetik magukat nyugodtnak. Ezért is fontos, hogy előre készüljenek a legrosszabbra: mit kommunikáljanak, hogyan enyhítsék a kárt, ha beüt a krach. Nézzünk pár emlékezetes esetet a közelmúltból.
Netuddki
A megbízható asztalosunk, jókezű autószerelőnk nevét boldogan megadjuk, az urológusunkkal és a kríziskommunikációs szakértőinkkel nem dicsekszünk.
Mert ilyen a boksz...
„Mindenkinek vannak tervei, amíg pofán nem vágják” – ezzel a frappáns Mike Tyson idézettel indítja útjára legújabb könyvét Eric Dezenhall, washingtoni krízismenedzsment szakértő és immár többkötetes sztárszerző.
Pirula - David Allen interjú
Több évtizede alkotta meg a nevéhez fűződő Getting Things Done (GTD) módszertant, amely a stresszmentes produktivitás alappillérévé, népszerű időmenedzselési eszköztárrá lett. Hogyan kell elképzelni a kezdeteket? Összezavarodott a teendőitől, reménytelenül elhavazódott és azt mondta, hogy ebből elég, kitalálok valamit, hogy meg tudjam oldani a feladatimat? Egyetlen varázsütésre jött a módszer, amit azóta csak tökéletesítget?
Mesélj, csak mesélj!
A sikeres vállalkozások eddig is többnyire történeteket meséltek, legfeljebb kevéssé tudtak arról, hogy ezt teszik. A storytelling az utóbbi évek egyik legfelkapottabb márkaépítési eljárásává vált, iskolát teremtett, szakirodalma és neves szaktanácsadói köre alakult ki. Ez a kommunikációs eszköz képes arra, amire a logikára építő, racionális érvelés sohasem: érzelmi azonosulást tesz lehetővé, anélkül, hogy a befogadó azonnal ellenérveken kezdene el gondolkodni a befolyásolási kísérlet miatt. Egy sztorival nem lehet és nem is kell vitatkozni, csupán erőfeszítés nélkül megjegyezni, az agyba égetni. Ez a lényegük. Négy hazai példát mutatunk be.
Játszva megcsináljuk!
A szórakozás, az élvezeti érték megtalálása a munkában, vagy egyéb kötelező feladatokban exponenciálisan megnöveli a feladatvégzési hajlandóságot. Ahogy Mary Poppinstól tudjuk: egy kanál cukorral könnyebben lecsúszik a gyógyszer – a szervezetek ezért tekintenek jelenleg csodafegyverre a belső folyamatok, vagy akár a népszerűsítési kampányok játékosítására, a gamificationre.
Mese aggyal
A hatékony prezentációnak már idehaza is egyre vaskosabb szakirodalma van, de a storytelling eddig kevesebb dicsfényben részesült. Márpedig a jól elmesélt, átütően elmondott történet egy egész előadás ékköve lehet. Györffy Kinga kötetének talán legfontosabb üzenete éppen az, hogy a történetmesélés az előadáson belül egy funkció, nem pedig színesítő elem, nem csicsa; egy integránsan beépülő, céllal és szereppel rendelkező eszköz.
Bajban ismerszik
Az amerikai elnök-jelölti casting kellős közepén váratlan javaslattal állt elő a The Washington Post egyik publicistája. A szerző, Lee Drutman, aki korántsem ismeretlen figura a politikai lobbizás megújítása és más amerikai reformprogramok szakterületén, egyenesen azt javasolja, hogy a látványos vitaműsorok helyett, vagy akár mellett, dobják az „elnökjelölt-jelölteket” mélyvízbe: egy krízis szimulációba, ahol megismerszik, ki hogyan teljesít nyomás alatt, ki milyen vezető a valóságban.
More from Spindoc Kommunikációs Hálózat (20)
Balesetek, jobb esetek
- 1. Kreatív 2017.04.28 - (21. oldal) – 2 –