„Úgy kezelnek, mint egy rock sztárt, nem mintha olvasták volna a könyveimet, de ismernek a Youtube-ról” – mondja Philip Zimbardo, a Stanford Egyetem világhírű professzora, aki 1971-es „börtönkísérletével” alapjaiban változtatta meg a szociálpszichológiát és magát az emberi természetről alkotott képünket. A 80 fölött is fáradhatatlan amerikai szociálpszichológus ma már a vizualitásban és a közérthető ismeretterjesztésben hisz, Budapesten pedig április elején az ő ötletén alapuló kezdeményezést, a Hősök Terét népszerűsítette.
„Úgy kezelnek, mint egy rock sztárt, nem mintha olvasták volna a könyveimet, de ismernek a Youtube-ról” – mondja Philip Zimbardo, a Stanford Egyetem világhírű professzora, aki 1971-es „börtönkísérletével” alapjaiban változtatta meg a szociálpszichológiát és magát az emberi természetről alkotott képünket. A 80 fölött is fáradhatatlan amerikai szociálpszichológus ma már a vizualitásban és a közérthető ismeretterjesztésben hisz, Budapesten pedig április elején az ő ötletén alapuló kezdeményezést, a Hősök Terét népszerűsítette.
Insemnari, feljegyzések - 2022 mart 16 - 2022 mart 19.pdfNagy Attila (Mihai)
Eminescu írja, hogy ahol megjelenik a vasút, ott már a madár nem dalol! A madár lélekszimbólum! A dal, lélek a lélekből!
A háborúk mindig kegyetlenek voltak, de a lélek nem szűnt meg dalolni! A háború nem tudta teljesen elpusztítani a lelket! A lélek csücske nem szünt meg dalolni, még háborúk idején sem! Sőt, a lélek háború idején sem szűnt meg alkotni! Ezt igazolja Tinódi Lantos Sebestyén, a kuruc költészet!
Nem éltem, nem jártam a posztmodern háborús övezeteiben, hogy helyszíni tapasztalataim legyenek, hogy a lélek ma dalol e ott! De az a sanda gyanúm, hogy nem! Ma a háború teljesen megöli a lelket! Ehhez az alapot a civilizáció szolgáltatja, mely ugyan csak teljesen megöli a lelket! És akkor az atombomba helyén megjelenik a "kreatív" ember, kinek a szíve csücske már nem dalol! Mert a ma háborúi nyomán, már nem dalol senki!
A TUDATALATTID
CSODÁLATOS HATALMA
SZERZŐJÉNEK LEGÚJABB KÖNYVE
Az idők kezdete óta mindig voltak olyan emberek, akik megérintették a betegeket, imádkoztak felettük, és a gyógyulás bekövetkezett. Az ilyen embereket a többiek „született gyógyítónak” nevezik. Természetesen valamennyien „született gyógyítók” vagyunk, azon egyszerű oknál fogva, hogy a Gyógyító Erő ott lakozik minden emberben. Gondolataink útján léphetünk kapcsolatba vele, természeténél fogva minden kérésre reagál. A Gyógyító Jelenlét mindenütt ott van, mert nem más, mint maga az Élet.
Az első hírek alapján sokan – nagyon sokan! – azt gondolták, valakiknek elgurult a gyógyszerük a Nike-nál és egy nagyszabású öngyilkos merényletbe kezdtek bele saját cégük és dollármilliárdos értékű márkanevük ellen. Egy olyan marketingérzékenységgel megáldott cég, mint a Nike ilyet nem tesz. Nem is tett.
Valamiért felkelünk reggel, elkezdünk intézni, kitalálni, megalkotni, egyeztetni. Hogy mi a feladat, viszonylag pontosan tudjuk. Hogy hogyan fogjuk ellátni, bizonyos rutin után ezt is nagyjából sejtjük. De hogy miért is csináljuk napról napra ezt az egészet, már jóval nehezebb megmondani.
A közvéleményt a legtöbb krízis váratlanul és felkészületlenül éri. Alighanem mindenkinek megvan az a kép, amikor a szemének sem hisz és az internetes oldalakat frissítgeti egy felfoghatatlan tragédia miatt. Gondolhatunk a veronai buszbaleset diákáldozataira, vagy a tankönyvi példaként is használható vörösiszap tragédiára. Aztán a lassú feldolgozás során esetleg kibontakozhat, hogy valaki, valahol tudhatott valamiről, szólt is esetleg, csak nem volt elég erős a hangja, vagy nem vették komolyan.
Ha nem is mindig tudatosan, de tévedhetetlenül el szoktuk találni, ki képviselje a céget egy megbeszélésen. Ez a praktikus variálási lehetőség viszont csak akkor játszik a kezünkre, ha amúgy van miből választani, ha kellően sokszínű, vegyes összetételű csapatban dolgozunk.
Május 29-én hiába akarnánk kávézni bármelyik amerikai Starbucksban – az összes üzlet zárva tart. A szokatlan lépés mögött prózai ok áll: a gyakornoktól a vezérigazgatóig valamennyi dolgozó kötelező tréningen vesz részt országszerte. A továbbképzésen érzékenyítik a munkatársakat a faji megkülönböztetés tiltása iránt, felkészítik őket arra, hogy véletlenül se kerüljenek az akár tudatalatti részrehajlás, kirekesztés csapdájába.
Roppant sok jellemzőt el lehet mondani a Ryan Air légitársaságról, de azt semmiképp sem, hogy él-hal az utasok kegyeiért. Az ír vállalatot vezető üzleti fenegyerek, Michael O’Leary sportot űz abból, hogy az utazóközönséget froclizza. Lehet, hogy csak a határok tágítására játszik, az is lehet, hogy azt az üzenetet akarja erősíteni, hogy a Ryan Air annyival olcsóbb, mint más légitársaságok viszonylatai, hogy még ezt is le kell nyelnie annak, aki spórolni akar. (Harmadik opció: egy arrogáns bugris.)
Mindig el kell mondani: egy-egy krízishelyzet valamennyi részletét mindig csak nagyon kevesen ismerik, ezért kívülállóként, a részletek teljes ismerete nélkül tartózkodni illik a sarkos értékeléstől. Általánosságban elmondható, hogy a krízismenedzsment egyfajta pszichológiai teherviselést is jelent, a krízis kipattanásakor jellemző tünet a bénultság, a pánik, ami elodázhatja az egyébként szükséges lépések megtételét.
Insemnari, feljegyzések - 2022 mart 16 - 2022 mart 19.pdfNagy Attila (Mihai)
Eminescu írja, hogy ahol megjelenik a vasút, ott már a madár nem dalol! A madár lélekszimbólum! A dal, lélek a lélekből!
A háborúk mindig kegyetlenek voltak, de a lélek nem szűnt meg dalolni! A háború nem tudta teljesen elpusztítani a lelket! A lélek csücske nem szünt meg dalolni, még háborúk idején sem! Sőt, a lélek háború idején sem szűnt meg alkotni! Ezt igazolja Tinódi Lantos Sebestyén, a kuruc költészet!
Nem éltem, nem jártam a posztmodern háborús övezeteiben, hogy helyszíni tapasztalataim legyenek, hogy a lélek ma dalol e ott! De az a sanda gyanúm, hogy nem! Ma a háború teljesen megöli a lelket! Ehhez az alapot a civilizáció szolgáltatja, mely ugyan csak teljesen megöli a lelket! És akkor az atombomba helyén megjelenik a "kreatív" ember, kinek a szíve csücske már nem dalol! Mert a ma háborúi nyomán, már nem dalol senki!
A TUDATALATTID
CSODÁLATOS HATALMA
SZERZŐJÉNEK LEGÚJABB KÖNYVE
Az idők kezdete óta mindig voltak olyan emberek, akik megérintették a betegeket, imádkoztak felettük, és a gyógyulás bekövetkezett. Az ilyen embereket a többiek „született gyógyítónak” nevezik. Természetesen valamennyien „született gyógyítók” vagyunk, azon egyszerű oknál fogva, hogy a Gyógyító Erő ott lakozik minden emberben. Gondolataink útján léphetünk kapcsolatba vele, természeténél fogva minden kérésre reagál. A Gyógyító Jelenlét mindenütt ott van, mert nem más, mint maga az Élet.
Az első hírek alapján sokan – nagyon sokan! – azt gondolták, valakiknek elgurult a gyógyszerük a Nike-nál és egy nagyszabású öngyilkos merényletbe kezdtek bele saját cégük és dollármilliárdos értékű márkanevük ellen. Egy olyan marketingérzékenységgel megáldott cég, mint a Nike ilyet nem tesz. Nem is tett.
Valamiért felkelünk reggel, elkezdünk intézni, kitalálni, megalkotni, egyeztetni. Hogy mi a feladat, viszonylag pontosan tudjuk. Hogy hogyan fogjuk ellátni, bizonyos rutin után ezt is nagyjából sejtjük. De hogy miért is csináljuk napról napra ezt az egészet, már jóval nehezebb megmondani.
A közvéleményt a legtöbb krízis váratlanul és felkészületlenül éri. Alighanem mindenkinek megvan az a kép, amikor a szemének sem hisz és az internetes oldalakat frissítgeti egy felfoghatatlan tragédia miatt. Gondolhatunk a veronai buszbaleset diákáldozataira, vagy a tankönyvi példaként is használható vörösiszap tragédiára. Aztán a lassú feldolgozás során esetleg kibontakozhat, hogy valaki, valahol tudhatott valamiről, szólt is esetleg, csak nem volt elég erős a hangja, vagy nem vették komolyan.
Ha nem is mindig tudatosan, de tévedhetetlenül el szoktuk találni, ki képviselje a céget egy megbeszélésen. Ez a praktikus variálási lehetőség viszont csak akkor játszik a kezünkre, ha amúgy van miből választani, ha kellően sokszínű, vegyes összetételű csapatban dolgozunk.
Május 29-én hiába akarnánk kávézni bármelyik amerikai Starbucksban – az összes üzlet zárva tart. A szokatlan lépés mögött prózai ok áll: a gyakornoktól a vezérigazgatóig valamennyi dolgozó kötelező tréningen vesz részt országszerte. A továbbképzésen érzékenyítik a munkatársakat a faji megkülönböztetés tiltása iránt, felkészítik őket arra, hogy véletlenül se kerüljenek az akár tudatalatti részrehajlás, kirekesztés csapdájába.
Roppant sok jellemzőt el lehet mondani a Ryan Air légitársaságról, de azt semmiképp sem, hogy él-hal az utasok kegyeiért. Az ír vállalatot vezető üzleti fenegyerek, Michael O’Leary sportot űz abból, hogy az utazóközönséget froclizza. Lehet, hogy csak a határok tágítására játszik, az is lehet, hogy azt az üzenetet akarja erősíteni, hogy a Ryan Air annyival olcsóbb, mint más légitársaságok viszonylatai, hogy még ezt is le kell nyelnie annak, aki spórolni akar. (Harmadik opció: egy arrogáns bugris.)
Mindig el kell mondani: egy-egy krízishelyzet valamennyi részletét mindig csak nagyon kevesen ismerik, ezért kívülállóként, a részletek teljes ismerete nélkül tartózkodni illik a sarkos értékeléstől. Általánosságban elmondható, hogy a krízismenedzsment egyfajta pszichológiai teherviselést is jelent, a krízis kipattanásakor jellemző tünet a bénultság, a pánik, ami elodázhatja az egyébként szükséges lépések megtételét.
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1954-ben nagy jelentőségű ítéletet hozott a Brown kontra Board of Education perben. Az ítélet szerint alkotmánysértő, ha a fekete tanulókat elkülönítve oktatják, még akkor is, ha egyébként ugyanabban a színvonalú oktatásban részesülnek. Ötven év elteltével a bírósági ügynek egyetlen aspektusát újratárgyalta a bíróság. A 2007-es, egyetlen részre kiterjedő ítélet indoklása 47.000 szó volt. Az eredeti, teljes ítélet pedig mindössze 4000 szóból állt. Sokkoló és sokatmondó különbség.
Jobban szeretjük a hazait, legtöbbször mégis a külföldire fanyalodunk. Ez különösen igaz az üzleti szakirodalmat illetően, hiszen sok-sok területen kifejezetten hiánycikk a magyar szerzők tollából megszülető szakkönyv.
A márkaépítés csúcsa: bekerülni a „love brandek” szűk elitjébe, amit valószínűleg minden branding szakértő életében egyszer legalább át szeretne élni. Áhítattal tanulmányozzuk a néhány kivételes márka történetét, a felfoghatatlan ütemű felfutás mérföldköveit. Apple, Google, Lego, Nike és a többi szerencsés flótás, amelyeknek sikerült eggyé válni a rajongótáborral, együtt lélegezni, együtt élni a törzsközönséggel, részévé lenni a mindennapoknak.
A folyosói zuhanyhíradóban sok olyan munkahelyi titoknak válhatunk akarva-akaratlanul tudóivá, amelyek közvetlenül nem ránk tartoznak. Persze, amit kettő embernél többen tudnak, már nem számít igazi titoknak, mégis kényelmetlen olyan információ birtokában lenni, aminek messzeható következményei lehetnek.
The important other - így hívja az angol azt az általános szenvedélyt, amit az ember a főállása mellett még rendkívül komolyan vesz. Nem egy esetben ezek a hobbik valóban kiegészítik az életet, míg sokan aztán azon kapják magukat, hogy ez a bizonyos important other már nem csak kiegészít, hanem szép lassan a főtevékenység helyébe lép.
„Szeretném magam megmutatni, / Hogy látva lássanak, / Hogy látva lássanak.” – Ady Endre kétségkívül fején találta a szöget, amikor a személyes márkaépítés miértjéről, mikéntjéről, eszköztáráról (ld még: önkínzás, ének) elmélkedett...
Amiből szűkösek a keretek, arra vágyunk leginkább. Az utolsó színházjegyeket szétkapkodjuk, az utolsó napon gyorsan bejelentkezünk a teltházas konferenciára – a szűkösség pszichológiájának komoly szakirodalma van. Az üzleti vállalkozások „agya” is hasonló rugóra jár, amíg bővében vannak az erőforrásoknak, kevésbé izgatják magukat, mint akkor, amikor hirtelen meg kell küzdeni a versenytársakkal a további bővülés lehetőségének megteremtése érdekében.
Általában három óra elteltével az emberek már valódi krízisnek élik meg a szimulációt, kialakulnak azok a konfliktusok, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. Ezek kezelését pedig be kell építeni a forgatókönyvbe
„A legérettebb búzakalász hajtja a legmélyebbre a fejét” – többek közt ezt az ősi japán bölcsességet olvashattam közel egy évtizedig a dzsúdóterem falán, és valószínűleg ez a keleti kultúrából merítő mentalitás állt közelebb mindeddig a hazai sportrajongók szívéhez is. Világverő bajnokainktól a szerénység és az alázat hangját szoktuk meg, ezen szocializálódtunk, a Mohamed Ali-féle „I am the greatest” melldöngető – bár kétségtelenül igaz – önfényezést a hanyatló nyugat ópiumának tartottuk.
Cyrano de Bergerac, Quasimodo, III. Richárd: csak néhány olyan név az örökkévalóságból, akiknek testalkata, megváltoztathatatlan testi adottságai, így vagy úgy, visszavonhatatlanul hozzájárultak személyiségrajzukhoz. Ma pedig azt mondanánk, szorosan összeforrtak personal brandjükkel, énmárkájukkal.
Az „alkalmazott tudományok” bemutatására vállalkozó tankönyvek sokszor egy srófra járnak. A hangsúlyok persze itt-ott eltérhetnek, de a felépítés, szerkezet, a fő üzenetek tartalma igen hasonló lehet. Ezért is üdítő olyan kiadványba botlani, amely szakít a megszokott rendszerrel, kicsit kizökkenti még a rutinosabb olvasót is, és olyan témákat boncolgat, amelyeket olvasva egyszerűen nem kerülhetjük meg a gondolkozás –egyébként bosszantóan fárasztó - luxusát.
The document is from the Business Next publication dated May 24, 2016 and discusses topics covered on pages 24 through 27. It addresses five distinct sections or articles within those pages of the publication. The source is listed as www.imedia.hu - IMEDIA.
1. RAJT PRESENT PERFECT
BŐHM KORNÉL ÍRÁSA
Mindenkinek van valami rejtegetnivalója, ki-
véve engem és a majmomat – énekelte a Beatles
(White Album, 1968), és valami hasonló követ-
keztetésre jut Steve Peters pszichiáter profesz-
szor is nemzetközi bestsellerében, A csimpánz
paradoxonban. Alaptézise szerint minden
ember agyában fészkel egy csimpánz is, amely
egyfajta ösztönlényként próbálja meg befolyá-
solni valamennyi gondolatunkat, cselekedetün-
ket. A csimpánz aggodalmaskodik, figyelmeztet
a veszélyekre, ellenséges az idegenekkel, vezetés
közben harcolni akar az agresszív sofőrökkel,
míg az emberi ember próbál józan, célravezető,
higgadt megoldásokkal operálni. Amint az saj-
nos az egyetlen hasonlatra építő könyvek eseté-
ben néha előfordul, a metaforák fárasztóan túl-
burjánzanak, egyre habosodó képzavarral kell
megküzdenünk; a Csimpánz és az Ember mellé
megérkeznek a Manók, a Koboldok, a Kompu-
ter, a Robotpilóta, számos bolygó az Árnyékok
bolygójától a Siker bolygóig, és persze az egész
naprendszer. „Ha ugyanazt hajtogatják, nehéz
különbséget tenni a Manók és a Csimpánz
között. Ami nem túl meglepő, hiszen eredeti-
leg a Csimpánz tette a Manót a Komputerbe”
– ilyen és ehhez hasonló gondolatmeneteket
kell komoly arccal végigolvasnia és meg-
fontolnia az egyszeri olvasónak. Kár, hogy
a szerző ilyen görcsösen ragaszkodik felépít-
ményéhez, mert a sok felesleges, komikum-
ba hajló réteget lefejtve okos, megszívlelendő
gondolatokat kapunk a társas kapcsolatokról,
kommunikációs csapdahelyzetekről, egyszer-
re sikeres és derűs életvezetésről is. Az egész
életét csimpánzok kutatásának szentelő Jane
Goodall valószínűleg kikérné magának a csim-
pánzok nevében a sokszor leegyszerűsítő,
sablonos helyzetelemzéseket, mindazonáltal
Steve Peters könyve sokak számára segíthet va-
lamelyest rendszerezni viselkedési, magatartási
diszfunkcióik mögöttes okait, a mindennapok
során gondokat okozó tépelődéseiket, hely-
zetmegoldó képességeik lehetőségeit. Végül is
a majmoké a világ.
A majmok bolygója
Prof. Steve Peters: A csimpánz paradoxon
Park Könyvkiadó
375 oldal
3900 Ft
KÖNYV
10 KREATÍV
Plusz-Mínusz
DOLGOK, AMIKET SZERETTÜNK:
A Saul fia Oscar-díját.
Azt, hogy 2015-ben
tovább nőtt
a magyar reklámtorta.
A Kreatívon elindult
Reklámtörténeti
Arcképcsarnok
sorozatot.
Az opera tavaszi
kampányát.
ÉS AMIKET NEM:
Az „elvesztette
közvagyon jellegét”
mondatot.
2. BŐHM KORNÉL ÍRÁSA
Sokat ígérően „A meggyőzés tudományá-
nak” nevezik Susan M. Weinschenk könyvét,
noha a viselkedéspszichológus könyvének eredeti
címe csak művészetet és nem tudományt említ.
Nincs persze nagy jelentősége, mert a lényeg az:
kapunk-e használható praktikákat, gyakorlatot
azzal kapcsolatban, amit az alcím ígér, jelesül:
„Hogyan érjük el, hogy mások azt tegyék, amit
szeretnénk?”. A szöveg a tudományos megközelí-
téstől inkább távol esik, bár kétségtelen, hogy pár
tanács esetében az állításokat egy-két ismertebb
szociálpszichológiai kutatásra való hivatkozás is
megtámogatja. A többség azonban nem ilyen,
inkább kézenfekvő, vagy máskor éppen meglepő
jellemző az emberi viselkedésre, motiválás-
ra, befolyásolhatóságra. Weinschenk könyve
végeredményben nem kevesebb, mint 140 darab
stratégiát sorol fel gyors egymásutánban, ami
210 oldalon egyedülálló teljesítmény; még akkor
is, ha utána még újabb 30 oldalt szentel annak,
hogy a stratégiák működtetését és kombinációját
sablon esettanulmányok során is bemutassa.
Nem kell bődületesen nagy trükkökre gondolni,
csak olyanokra, hogy mikor érdemes jutalommal,
vagy épp büntetéssel motiválni másokat, vagy
hogyan és miért érdemes „csordaszellemet”
kialakítani egy csoporton belül. A stratégiá-
kat hét nagy hajtóerőre bontva mutatja be az
összetartozás vágyától kezdve a szokásokon és
az ösztönökön át egészen a tudásvágyig, sőt az
érzékcsalódások szerepéig. Mindezt könnyen
fogyasztható, könnyen befogadható példákon ke-
resztül kapjuk kézhez, így adott esetben tényleg
akár kézikönyvként is forgathatjuk, ha a nagy
boszorkánykonyhánkban épp valami komoly
befolyásolásra készülünk. Boszorkánykony-
ha ide, vagy oda: ezek az esetek ugyanakkor
vegytisztán ritkán fordulnak pont ezekben
a formákban elő, így tehát inkább a megköze-
lítés elsajátítására, a stratégiák készségszintű,
automatikus alkalmazására törekedhetünk.
Ha másra nem is jó, arra biztosan, hogy azt
kiszúrjuk, ha bennünket akar valaki titkos
módszerekkel befolyásolni.
Fogjuk meg és vigyétek
Susan M. Weinschenk: A meggyőzés tudománya
HVG Könyvek
280 oldal
3900 HUF
KÖNYV