2023. november 29-én, szerdán rendezték a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen az NMHH közreműködésével a „Teremtett világok – a mesterséges intelligencia, mint probléma és mint lehetőség – Konferencia a mesterséges intelligencia aktuális kérdéseiről” c. konferenciát. A rendezvényen Rab Árpád felkérésére a Mesterséges intelligencia és társadalom szekcióba kaptunk meghívást Vicsek Lillával közösen, ahol végül „Hogyan haladtuk meg az „elveszik-e a gépek a munkánkat” vitát?” címmel adtam elő. Az előadás a Visions on Artificial Intelligence and Society OTKA kutatási projektünk részeként készült irodalomkutatásra támaszkodott. Az MI és munka jövője kapcsán két fő nézőpontot emeltem ki: azokét, akik szerint az MI hasonló hatást gyakorol majd, mint az ipari forradalom, és azokét, akik utópikusan vagy disztópikusan látják a folyamatot, félve vagy ünnepelve a munkahelyek elvesztését. Az előadásban rámutattam arra, hogy az akadémiai viták egyre kevésbé fekete-fehér módon értelmezik az MI és a munka kapcsolatát. Az empirikus kutatások azt hangsúlyozzák, hogy a kulcskérdés nem a robotok munkahelyekre gyakorolt általános hatása, hanem az, hogy hogyan változik a munka természete az MI terjedésével, és milyen következményekkel jár a dolgozókra nézve. Az új szemlélet lehetőséget teremt az ember-gép interakció középpontba állítására a túlzottan nagy társadalmi jelenségek helyett, és az emberi munka nélkülözhetetlen szerepére hívja fel a figyelmet.

2. Hogyan haladtuk meg az
„elveszik-e a gépek a
munkánkat” vitát?
Pintér Róbert – Vicsek Lilla
(Corvinus Egyetem)
2023.11.29.
Visions on Artificial Intelligence and Society
OTKA kutatási projekt

3. 3
Az automatizálással és az emberek gépekkel való helyettesítésével
kapcsolatos félelmek és szorongás évszázadok óta velünk vannak

4. 4
Ennek legújabb hulláma a big data, a robotika és az MI
terjedésével jelent meg az elmúlt évtizedben

5. 5
Mindez ahhoz a feltételezéshez vezetett, hogy az automatizálás „új munkakategóriákra lesz hatással, megszünteti
a bérgazdaság logikáját, és megzavarja az életet, a szabadidőt és a piacokat” (Kelly, 2022: 2, saját fordítás: P. R.).

6. 6
Önkiszolgáló pénztárak, félautomata raktárak, robotgyárak, autonóm szállítórobotok – ezek mind azt mutatják,
hogy az automatizált munkahelyek nem csak a milliárdosok képzeletében léteznek, hanem már valósággá is váltak.

7. 7
A 2010-es évek óta heves vita folyik a munka jövőjéről. A kapcsolódó szakirodalom nagy része két
fő ideáltípusba sorolható, az „ezúttal is ugyanúgy lesz” vs. „ezúttal másképpen lesz” ... mint az ipari
forradalom idején

8. 8
• Nem számítanak disztópikus vagy utópisztikus módon drasztikus
változásokra az MI elterjedése miatt a munkaerőpiacon (Autor, 2015;
Bessen, 2016, 2019; Miller és Atkinson, 2013; Peters, 2017).
• Az ipari forradalomhoz hasonlóan az emberek alkalmazkodni fognak az
újfajta gépekhez (mesterséges intelligencia).
• Az MI új munkahelyeket teremt, miközben beépül a meglévő gazdasági
rendszerbe, annak fenntartásába és folyamatos fejlesztésébe.
• Teljesen új iparágak is megjelennek az MI-nek köszönhetően (Boyd
2021)
„Ezúttal is ugyanúgy lesz” I.

9. 9
• Rövid távon helyettesítési hatás várható, hosszú távon a mesterséges
intelligencia több munkahelyet teremt, mint amennyit megszüntet,
mint ahogy az ipari forradalomban is történt
• Nem komplett szakmák tűnnek el, hanem bizonyos feladatok, miközben
az emberek megtanulnak együttműködni az intelligens gépekkel.
• A megközelítés kulcsfontosságú elemei a történelmi bizonyítékok, a
gazdasági logika és a feladatalapú megközelítés (Pulkka, 2019: 25)
• Mindez végeredményben érdekesebb munkához és emelkedő
fizetésekhez vezethet a jövőben
„Ezúttal is ugyanúgy lesz” II.

10. 10
• Más szerzők ugyanezt a folyamatot sokkal sötétebben látják
(Brynjolfsson – McAfee, 2014; Ford, 2015; Frey – Osborne, 2013),
• Ők azzal érvelnek, hogy „ezúttal az egyes technológiák – nevezetesen a
robotika, a big data és a mesterséges intelligencia – fejlődése miatt más
a helyzet.” (Kelly, 2022: 3, saját fordítás P.R., kiemelés tőlem)
• Ezek nem csak a rutinszerű, hanem a nem rutin szakmákat is
veszélyeztetik.
• Feltételezik, hogy az ipari forradalommal ellentétben ezúttal
elkerülhetetlen a tömeges munkahelyvesztés
• Ennek a megközelítésnek két fő iránya van, egy disztópikus és egy
utópikus
„Ezúttal másképpen lesz” I.

11. 11
• A techno-pesszimisták disztópikus jövőt várnak, és a „robotok
felemelkedését”, a „második gépkorszakot” és a „negyedik ipari
forradalmat” hirdetik (Ford, 2015; Frey és Osborne, 2013; Harari, 2018;
Tegmark, 2017).
• Feltételezik, hogy a mesterséges intelligencia óriási hatást gyakorol az
egész munkaerőpiacra, és magas szintű tartós munkanélküliségre és a
társadalmak szegénységére figyelmeztetnek.
• A tömeges technológiai munkanélküliség mellett kemény verseny lesz az
emberek között a maradék munkahelyekért, csökkennek a fizetések,
gazdasági turbulenciák lesznek, növekszik az egyenlőtlenség, gyengül a
társadalmi kohézió (Pulkka, 2019: 24)
„Ezúttal másképpen lesz” II.: techno-pesszimisták

12. 12
• A techno optimisták utópisztikus jövőt várnak, és abban reménykednek,
hogy a teljes automatizálás megszabadítja a dolgozókat a munka
kényszerétől, és kialakulhat egy munka utáni vagy posztkapitalista
társadalom
• Feltételezik, hogy az univerzális alapjövedelem (UBI) és széles körben
elterjedt automatizálás együtt emancipálhatja a dolgozókat (Bastani,
2019; Srnicek és Williams, 2015)
• Ez egy „teljesen automatizált luxuskommunizmushoz” vezethet, amely
az elmúlt években az Egyesült Királyság politikai baloldalának távlati
víziójává vált (Bastani, 2019)
„Ezúttal másképpen lesz” III.: techno-optimisták

13. 13
Miért és hogyan haladtuk meg ezt a vitát?

14. 14
• A 2010-es évek végére az akadémiai szakirodalomban egyre inkább
elavulttá vált az „ezúttal ugyanúgy / másképpen lesz” vita, mivel
meglehetősen fekete-fehéren látja a mesterséges intelligencia és a
munkaerőpiac kapcsolatát
• Csak arra fókuszál, hogy vajon a gépek elveszik-e vagy nem a
munkánkat, vagy bizonyos szakmák teljesen eltűnnek-e
• A kutatóknak kerülniük kell a nulla összegű játszmákat az ember géppel
való helyettesítésében, különbséget kell tenniük a rövid és hosszú távú
hatások között, és figyelembe kell venniük az ember és a gép
kapcsolatának összetettségét a munkahelyeken. (Boyd, 2021: 76)
Akadémiai értelemben avult el ez a vita

15. 15
• A 2020-as évekre az Osborne és Frey cikke után túl nagy
népszerűségnek örvendő „méricskélés” (az állások hány százaléka
automatizálható, hány és mely állások vannak veszélyben) kevésbé
népszerűek a tudományos irodalomban.
• De még mindig jelen van a közbeszédben, mivel a nagy nemzetközi
szervezetek továbbra is közzétesznek ilyen anyagokat (lásd például az
OECD Employment Outlook-ot), és a média továbbra is nyitott hasonló
számítások közzétételére, még akkor is, ha az ilyen számok egy nagyon
összetett jelenséget egyszerűsítenek le / számszerűsítenek és
népszerűségük a laikusok automatizálástól való félelmein alapul.
Át tudunk-e végre lépni Osborne és Frey árnyékán?

16. 16
• Az új empirikus kutatások meghaladják a technológiai utópia vagy
disztópia leegyszerűsítő megközelítését, meghatározott szakmákra és
azok mesterséges intelligenciával való találkozására összpontosítanak.
• A legújabb empirikus kutatások szerint nem az a fő kérdés, hogy
elveszik-e a munkánkat, hanem az, hogy az MI elterjedésével hogyan
változik a munka jellege, milyen a munkavállaló alkupozíciója a
munkáltatóval szemben, hogyan alakul a platform gazdaság és az
önkizsákmányolás, milyen következményekkel jár az automatizálás a
munkahelyeken (Jarrahi et al., 2021)
• Az egyik legfontosabb eredmény annak felismerése, hogy automatizálás
nem létezik az emberi munkaerő bevonása nélkül (Kelly, 2022)
Az utópiákon és disztópiákon túl

17. 17
• Az „ezúttal ugyanúgy / másképpen lesz” vita vita relatív leértékelődése
arra vezethető vissza, hogy a munka fogalmának tudományos
értelmezése egy tágabb megközelítésről szűkebbre változott
• A vita résztvevői a munkát kulcsfontosságú társadalmi intézménynek
tekintik, és az automatizálás makroszintű politikai, társadalmi és
kulturális vonatkozásaira koncentrálnak
• Az újabb empirikus kutatás „az elmélyülő ember-gép interakció
szempontjából közelebbről vizsgálja, hogy az MI-technológiák hogyan
épülnek be a munkahelyekre, és milyen következményekkel jár ez a
munka megszervezésére és tapasztalataira nézve” (Boyd, 2021: 80,
saját fordítás P.R., kiemelés tőlem).
A „nagy” kérdések helyett lássuk meg a kicsiket

18. 18
• A tudományos érdeklődés egyre inkább az ember-gép interakció felé
fordul
• A nagy társadalmi jelenségek és elvárások helyett konkrét szakmákat,
munkahelyi változásokat igyekszik empirikusan megragadni
• Ez lehetőséget ad arra, hogy megváltoztassuk a fókuszunkat, és
meglássuk az embert az automatizálásban.
Arccal az ember felé (a gép helyett)

19. 19
• Autor, D.H. (2015). “Why are there still so many jobs? The history and future of
workplace automation”, Journal of Economic Perspectives, Vol. 29 No. 3, pp. 3-30.
• Bastani, A. (2019). Fully automated luxury communism. Verso Books.
• Bessen, J.E. (2016). “How computer automation affects occupations: technology,
jobs, and skills”, Law and Economics Research Paper, Boston University, School of
Law, Boston, pp. 15-49.
• Bessen, J.E. (2019). “Automation and jobs: when technology boosts employment”,
Law and Economics Research Paper No. 17-09, Boston University School of Law,
Boston, doi: 10.2139/ssrn.2935003.
• Boyd, R. (2021). Work, employment and unemployment after AI. In: The Routledge
social science handbook of AI (pp. 74-90). Routledge.
• Brynjolfsson, E., & McAfee, A. (2014). The second machine age: Work, progress, and
prosperity in a time of brilliant technologies. WW Norton & Company.
• Ford, M. (2015). Rise of the robots: Technology and the threat of a jobless future.
Basic Books.
• Frey, C.B., & Osborne, M.A. (2013). The future of employment: How susceptible are
jobs to computerisation? Technological Forecasting & Social Change, 114, 254–280,
doi: https://doi.org/10.1016/j.techfore.2016.08.019
• Harari, Y.N. (2018). 21 Lessons for the 21st Century, Spiegel & Grau, New York, NY.
• Jarrahi, M.H., Newlands, G., Lee, M.K., Wolf, C.T., Kinder, E., & Sutherland, W. (2021).
Algorithmic management in a work context. Big Data & Society, 8(2), 1–14,
https://doi.org/10.1177/20539517211020332
Felhasznált irodalom
• Kelly, L. (2022). Re-politicising the future of work: Automation anxieties, universal
basic income, and the end of techno-optimism. Journal of Sociology, 59(4), 1-16, doi:
https://doi.org/10.1177/14407833221128999
• Miller, B. and Atkinson, R.D. (2013). Are Robots Taking Our Jobs, or Making Them?,
The Information Technology and Innovation Foundation, Washington, DC.
• OECD (2023). Employment Outlook 2023: Artificial Intelligence and the Labour
Market https://oecd.org/employment-outlook/2023/
• Peters, M.A. (2017). “Technological unemployment: educating for the fourth
industrial revolution”, Journal of Self-Governance and Management Economics, Vol.
5 No. 1, pp. 125-33.
• Pulkka, V. V. (2019). “This time may be a little different”–exploring the Finnish view
on the future of work. International Journal of Sociology and Social Policy, 39(1/2),
22-37, doi: https://doi.org/10.1108/IJSSP-05-2018-0070
• Srnicek, N., & Williams, A. (2015). Inventing the future: Postcapitalism and a world
without work. Verso Books.
• Tegmark, M. (2017). Life 3.0: Being Human in the Age of Artificial Intelligence, Knopf
Doubleday Publishing Group, New York.

20. MEGTISZTELŐ
FIGYELMÜKET
Visions on Artificial Intelligence and Society
OTKA kutatási projekt
Pintér Róbert, robert.pinter@uni-
corvinus.hu, 30/999-6955