Az átütő tehetségek ellátása egyelőre nem megoldott. A tehetséggondozás szemléletében a homogenitás nagy hátrányt jelent számukra, ugyanis fejlődésük és igényeik is jelentősen eltérnek a többi tehetségtől. Legtöbbször a beilleszkedésük nehézkes, sok zavarral jár és gyakran ezzel mutatkoznak meg, és így kerülnek szakemberhez. Ekkor azonban már számos sérülést szereztek. Fontos lenne sokkal hamarabb ellátást nyújtani számukra.

1. Hivatkozás: Gyarmathy Éva (2014) Átütő tehetség. Tanítás-Tanulás, 9. évf.
Dr. habil. Gyarmathy Éva, MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet
Átütő tehetség az iskolában
Miért maradtunk le?
A gyerekek kognitív képességeit mérő nemzetközi felméréseken a magyar gyerekek egyre gyengébb
eredményeket érnek el. Ez nem vet jó fényt az oktatásunkra. Persze lehet ezt a lejtmenetet a sok
igen rossz háttérről érkező gyereknek tulajdonítani, és örvendezni azon, hogy viszont ott vagyunk a
nemzetközi versenyeken, tehát a tehetséggondozásunk fel tud mutatni eredményeket.
Mindig voltak és lesznek is kiválóink, ahogy minden népnél így van. Az azonban nem mindegy, hogy
egy egész nemzet milyen gondolkodási szinteket ér el. Ráadásul a nemzetközi felmérések
eredményei azt is jelzik, hogy a kiválóságban sem vagyunk élen. A nemzetközi képességmérésben a
felső 1%-ba kerülő gyerekek átlagos pontszámát tekintve a magyar gyerekek még az első 25-be sem
kerültek be (Wai, 2013).
Vagyis a "szellemi elitünk" a rangsorban az első negyedbe sem került. Így a magyar gyerekek
messze a nemzetközi átlag alatti teljesítménye nem tulajdonítható a gyenge képességűek lehúzó
erejének.
Miközben ideje lenne végre az oktatást valóban mindenki számára elérhetővé tenni, és a
kirekesztés helyett a minél szélesebb rétegeknek megfelelő tanítást biztosítani, nagyon sok
tennivalónk van a tehetséggondozás terén is.
Egyre több lesz a kiemelkedő gondolkodási képességekkel rendelkező gyerek, akinek az iskolai
oktatás akadályozza a fejlődését, mert ingerszegény környezetben tartja. A környezet
ingergazdagsága ugyanis nemcsak a környezettől függ, hanem az egyén igényeitől is, ami a
képességeiből és az általa megszokott ingermennyiségből áll.
A digitális kor nagy lehetőségeket hozott a tudásszerzés terén, hatalmasra nőtt az ingergazdagság,
amelybe a mai gyerekek beleszületnek, és természetesnek vesznek. Növekedtek azonban a
különbségek is a gyerekek környezeti lehetőségeiben a szociokulturális háttér függvényében. Aki
hozzá tud jutni az infokommunikáció adta lehetőségekhez és egyéb tudásszerzési
tevékenységekhez (például utazások), adottságait sokkal jobban tudja maximalizálni, mint
korábban. A digitális kor gyermekei nemcsak hogy jobban ki tudják teljesíteni belső lehetőségeiket,
de ráadásul azt is megtanulják, hogy önállóan a saját tempójukban, érdeklődésük szerint
haladhatnak.
Sem az oktatásunk, sem a tehetséggondozásunk nem készült fel az ily módon megnövekedett
tudás potenciálra. Továbbra is szűk keretek között tartjuk a gyerekek fejlődési lehetőségeit. A
tanítás sokaknak nem elérhető, mert különböző hátrányok miatt a tanulása eltér a többségétől.
Másrészről egyre többen vannak, akiknek az iskolai tananyag nem hogy kihívást nem jelent, de
olyasmi, amivel esetleg már foglalkozott is, de évekkel korábban.
A tehetséges gyerekeknek a tanításon belül is meg kell találni a fejlődési lehetőségeket, de vannak
olyan képességek, amelyek más ellátást kívánnak.
A tehetség szintjei és az átütő tehetség
A tehetség nem homogén, rendkívül sokféle változó mentén különböznek a tehetségek egymástól
és mindenki mástól is. Ezért a tehetségesek ellátásában a sokféleségnek sok dimenzióját kell
figyelembe vennünk amellett, hogy a tehetségesek lényeges közös jellemzőit is szem előtt tartjuk.

2. A tehetség lényege, hogy nem az a kérdés, "el lehet-e érni valamit", hanem az "miképpen lehet
elérni". Ez az attitűd magába foglalja a belső hajtóerőt, amely a hatékony tevékenységhez az
energiát adja, és a kreativitást, amely a lehetőségeket megtalálja. Ez az attitűd sokféle területen
megjelenhet, és a kiemelkedő teljesítmény eléréséhez már némi átlag feletti képesség is elegendő.
Mi van azonban, ha mindez messze átlag feletti?
Amikor tehetséggondozásról van szó, nem egy elitről gondolkodunk, hanem széles rétegekről.
Renzulli (1986) a populáció 20-25%-át írta le, mint "tehetség mező", Gagné (1991) a populáció
15%-át jelölte meg a képességei alapján tehetségesként. Ezeket az arányokat elfogadva azt látjuk,
hogy minden iskolai osztályból legalább 4-7 gyerek kerül a tehetségmezőbe.
Ha intellektuális képességekben gondolkodunk, akkor nagyjából a 110-125-ös intelligencia
hányadosról van szó. Ezekből a gyerekekből már lehet tehetség, Nobel-díjas tudós, vagy egyéb
módon is megjelenő kiemelkedően teljesítő egyén.
A következő képességszint azonban már minőségi különbséget jelent. Hollingworth (1926) a 125-
160-as intelligencia hányadost "szociálisan optimális intelligenciának" nevezi. Vizsgálatában azt
találta, hogy ezek a gyerekek kiegyensúlyozottak, öntudatosak, és képesek jó társas helyzetet
kialakítani maguk számára.
Ők az "ideális tehetségek", azok az egyének, akiket a legkönnyebben felfedeznek, és a tehetség
programokba hívnak, mert kimagaslóan teljesítenek, és viszonylag simulékonyak. A populáció 5-7
%- át lehet ebbe a kategóriába sorolni, vagyis iskolai osztályonként 1-2 ilyen gyerek kerül ebbe a
kategóriába.
A 160 feletti intelligencia hányadossal rendelkező gyerekeknek azonban már rendkívüli mértékben
megnehezíti a beilleszkedést a társaik értelmi képességéhez viszonyított túl nagy gondolkodásbeli
különbség. Ez a probléma a legerőteljesebb a 4-9 éves korban (Hollingworth, 1931). Ők a
különleges vagy átütő tehetségek, és nagyon sok szenvedést okoz számukra a különlegességük adta
eltérő gondolkodásuk, attitűdjeik, reakcióik. Az átütő tehetség a populációnak 1%-ánál nem
nagyobb, de igen nagy jelentőségű.
Ez az átütően tehetséges populáció különleges helyzete miatt a kettős/többszörös különlegességű
tehetségekhez sorolható, és ellátásában jelentősen eltér a másik két tehetség populációtól.
A tehetséggondozásnak a tehetség legalább ezen három nagyon eltérő szintjét figyelembe kell
venni, és ezeknek a tehetségeknek megfelelő ellátást adni. A normalitáshoz közelebb álló
tehetségek ellátása egyre inkább nyilvánvaló feladatként jelenik meg az oktatásban és azon túl is. A
különleges/átütő tehetség azonban továbbra is idegen test mind az iskolai tanítás, mind a
tehetséggondozás számára.
Az átütő tehetség jellemzői
Az átütő tehetséget nem szükséges tesztekkel azonosítani. Amikor egy hároméves gyerek
hatványozással foglalkozik, vagy a várromokat elemzi az internetről letöltött információk alapján, a
tehetségazonosítás megfigyeléssel megoldható, sőt a gyermek igényei is elég egyértelműen
megjelennek.
Az átütő tehetség tesztelése gyakran lehetetlen, mert különleges attitűdjével az átlagra szabott
vizsgálati eljárásokhoz nehezen tud alkalmazkodni. Épp annyira nehezen, mint a környezetének
egyéb átlagra készült elemével, így például az iskolai tanítással, az elvárásokkal és a társakkal
(Gyarmathy, 2010).
Az átütő tehetség jellemzőinek ismerete segíthet a felismerésében:
1. Rendkívül gyorsan tanul, szívja magába és gyorsan feldolgozza az információkat, a lassú
haladást nem bírja elviselni.
2. Extrém igénye van az állandó szellemi kihívásokra, ezek hiányában feszültté válik, ami

3. agresszió vagy szorongás formájában jelenik meg.
3. Rendkívüli érzékenység és tudatosság jellemzi az élet minden területén, így a rendkívüli
öntudatosság is sajátja.
4. A világ megismerésére, az összefüggések feltárására irányuló érdeklődést mutat, és
ezzel kapcsolatos logikai megfontolásokon alapuló kijelentéseket tesz, szintetizáló
gondolkodásra képes.
5. Rendkívül kíváncsi, kitartóan és módszeresen kérdez.
6. Elmélyült tevékenységet végez egy-egy területen.
7. Fejlődési szinteket és készségeket - mozgás, beszéd, ének-zene, rajzolás, írás, olvasás,
számolás, gondolkodási szintek - a társainál jelentősen korábban ér el.
8. Csak a tökéletes felel meg neki, nagyon magas elvárásokat állít önmaga és mások elé.
Az átütő tehetség ellátásának lehetőségei
Hollingworth (1942) vizsgálatai kimutatták, hogy a kiemelkedő/átütő tehetséges gyerekek társas
helyzete rendeződött, ha értelmi képességeiknek megfelelő társakkal dolgozhattak, játszhattak.
Az átütő tehetség számára a szokásos tehetséggondozási eljárásoktól eltérő megoldásokat is kell
alkalmazni, minthogy jelentősen eltérőek az igényeik. A legnagyobb probléma, hogy hivatalosan
nem léteznek ezek a lehetőségek, csak a szülők és az oktatási intézmények önálló tevékenységi
formáiban jelentek meg:
Az alkotó nap: Az átütően tehetséges gyerek a hét egyik napján közös megegyezéssel nem megy
iskolába, hanem önállóan, érdeklődésének megfelelően tevékenykedik. Így jobban viseli az
iskolában töltött napok frusztrációit, és az iskola is tehermentesül egy napon. Az így fejlődésének
megfelelőbb környezetbe került gyerekek kiegyensúlyozottabbá válnak és szellemi fejlődésük is
harmonikusan gyorsul.
Egy magántanulói rendszer, ahol az átütően tehetséges gyerek néhány napot a társaival tölt és a
közös programokon is részt vesz, de egyébként saját tempójában haladhat, kis befektetéssel és
nagy előnyökkel járhat. Egyelőre azonban ez informálisan a szülő és az iskola megegyezése alapján
történhet csak.
A "pull-out" programok: Több országban már elterjedt tehetséggondozási forma, amellyel
tehermentesítik a szülőket és az oktatási intézményt az átütően tehetséges gyerekek ellátásának
egy részében. Ezek a programok sokféle, a gyerekek életkorát messze meghaladó szintű
tevékenységet biztosítanak a nagyon gyors fejlődésű gyerekek számára. A programok során a
gyerekek találkozhatnak egymással, vagyis szellemi képességeiknek megfelelő közegbe
kerülhetnek, és magas szintű tevékenységekben vehetnek részt.
A programok lehetnek hetenkénti, havonkénti rendszerességűek, de lehetnek összevontan
táborként működők. Szerencsés esetben az alkotó napokkal kombinálva az átütően tehetséges
gyerekek a hét egy napját ilyen programban tölthetik. Ha nem is jut minden hétre program, de
legalább az alkotó napok egy részében társas tevékenységben vehet részt az átütő tehetség, ez
különösen hozzájárulna a harmonikus fejlődéséhez.
A szakértő mentor: Minden tehetség hátterében ott van egy "fontos személy", aki a fejlődés útját
igazgatja. Ez legtöbbször a szülő vagy egy tanár, de bárki lehet. A szakértő mentor viszont adott
területen tudja irányítani a fejlődést, tehát nevezhetjük "speciális fontos személynek". A
tehetséges gyerek már egészen kicsi korában igen mély tudásra vágyik, és ezt sokszor a
legműveltebb szülő sem tudja megadni, ha nem pont ugyanazon a területen van tudása, mint
amerre a gyermeke halad. Ilyen esetben a szülők sem és az oktatási intézmény sem tudja
biztosítani a gyerek fejlődéséhez szükséges hátteret, ezért szakértő mentort érdemes keresni.

4. Az átütő tehetségek legellátatlanabb csoportja a kisgyerekek. Ezért indultak programok az óvodás
és alsó tagozatos iskolás gyerekek számára a Tehetségműhely Alapítvány1 keretei között. A
programok alapelvei:
· A cél, hogy a gyerekek megtalálják a számukra legmegfelelőbb tevékenységeket és társakat.
Ezért sokféle területet kipróbálhatnak.
· Ha a gyerek valamely tevékenységben kiváló, az még nem jelenti, hogy ez lesz az a terület,
ahol elmélyed.
· Ha akkor és ott még nem kiemelkedő adott tevékenységben a gyermek, de érdekli a terület,
érdemes további lehetőséget adni a tevékenységre. Ezek a gyerekek a szokásosnál is jobban
tudják mi kell nekik, és a szokásosnál is jobban fejlődnek.
Összefoglalás
"Oktatásunk gyengesége a homogenitás, amely kirekesztő a különlegesek irányában," írtam az
előző számban megjelent tanulmányomban. A kirekesztés nem egy irányban, hanem az átlagtól
való eltérés minden irányában megjelenik: a hiányok, és a többlet egyaránt probléma.
A probléma azonban nem bajt, hanem feladatot jelent. A baj akkor keletkezik, ha a feladatot nem
oldjuk meg.
Hivatkozott szakirodalom
Gagné, F. (1991) Toward a Differentiated Model of Giftedness and Talent. In. (Eds.) Colangelo &
Davis: Handbook of Gifted Education. Boston, Allyn & Bacon. 65-80.
Gyarmathy É. (2010) Atipikus agy és a tehetség II. - Az átütő tehetség és a tehetségvizsgálatok ma.
Pszichológia. 30, 1, 31–41.
Hollingworth, L. S. (1926). Gifted children: Their nature and nurture. New York: Macmillan.
Hollingworth, L. S. (1931). The child of very superior intelligence as a special problem in social
adjustment. Mental Hygiene, 15 (1), 3-16.
Hollingworth, L. S. (1942). Children above IQ 180. New York: World Book
Renzulli, J. S. (1986). The three-ring conception of giftedness: A developmental model for creative
productivity. In R. J.
Sternberg & J. E. Davison (Eds.). Conceptions of giftedness (pp. 53-92). New York: Cambridge
University Press.
Wai, J (2013) Finding the Next Einstein. Why smart is relative?
http://www.psychologytoday.com/blog/finding-the-next-einstein/201312/whats-the-smartest-country-
in-the-world
1 A budapesti Tehetségműhely Alapítvány munkatársai elérhetők a hegedus.krisztina@sni-tst.eu és a
potockiagi@gmail.com e-mail címeken.