Böjte Csaba túlzott mosakodni akarása, a tervezett szovátai szembesítések, azt bizonyítják, hogy lelkiismereti problémákkal küzd, amiktől szeretne megszabadulni. Mintha "Ágnes asszony" véres lepedője jutott volna neki osztályrészül. De ez nem csak az ő mosakodása, hanem azok-é is, akik beálltak mögélye!

1. Egy székely meditációi - Böjte Csaba szembesítéses mosakodása
Böjte Csaba túlzott mosakodni akarása, a tervezett szovátai szembesítések, azt bizonyítják,
hogy lelkiismereti problémákkal küzd, amiktől szeretne megszabadulni. Mintha "Ágnes asszony"
véres lepedője jutott volna neki osztályrészül.
De ez nem csak az ő mosakodása, hanem azok-é is, akik beálltak mögélye!
Egy katolikus pap, lélektanilag, éretlen egy olyan szerepre, amit Böjte Csaba elvállalt.
Bizonyíték erre Eugen Drewermann könyve, lélektani elemzése a katolikus papságról,
Klerikusok, Egy hivatás lélekrajza, címmel.
A könyv lényege, hogy gyerekkori lelki sérülések szűlik az un. hivatástudatot, amivel képtelenek
szembesülni, s az un. papi hivatással kompenzálnak.
Persze erre azt lehet mondani, hogy nem csak a papság problémálya. Azt hiszem, hogy egy
társadalmi intézmény sem kreál a meg nem oldott gyermekkori problémákból egy annyira
súlyos, teljesen beteges, személyiség arcélet, mint a katolikus egyház. Mint teológus közöttük
voltam, láttam, átéltem, próbáltam feldolgozni.
Problémáikat nem maga a gyerekkori problémák teszik kivételessé, mert az másoknak is van,
hanem a rá adott, elfolytó válasz, ami nem más, mint a papi szerep, amire maga az egyház
épül. Az egyház, lélektanilag, egy beteg szervezet, mert a lelki elferdülésekre épül. A gond
ezekkel nem az, hogy vannak, hanem az elfojtás, a meg nem élt élet. A meg nem élt élet az,
ami a papi személyiség a papságra jellemző degeneráltságához vezet, nem maga a lelki
sérülések, traumák. Életük nem egész a meg nem élt életnek köszönhetően, ezért nagyon erős
a kompenzációs, a személyiséget elferdítő, szerepjátszás. Mert egy megélt életben lehet a
személyiség relatíve egész a traumák ellenére is. Egy vezetői szerepben, ha lelki vezető akkor
még inkább, a megélt életre lenne szükség, hogy hivatását betöltse.
A traumáknak lehet akár pozitív szerepük a lelki fejlődésben, de ez elől a papi szerep teljesen
szerep elzárja magát, ami degenerál. A gond az, hogy a degeneráció képezi a papi hivatás
magját, úgy, ahogy egy hivatásban sem.
A politika még az ahol sok pszichésen zavart kiélheti magát, de ott sincs egy olyan
intézményesen meghatározott, kötelező személyiség arcél, mely a lélek életét nyomná el,
amiről annyit prédikálnak a papok. Nem potyára írja Drewermann, hogy az un. hivatás alapja az
ifjú lelkében a belső, ontológia űr, melyet az intézménnyel, a papi szereppel kompenzál.
Bőjte Csaba valamit kompenzál az általa létrehozott intézménnyel. Nem szerencsés, mert vak
vezet világtalant.
#EugenDrewermann #katolikusegyház #BöjteCsaba #hivatás #ontológiaiűr #gyermekkor
#szerepjátszás #kompenzáció #katolikuspap #személyiség #lélektan #trauma #psziché
#Klerikusok #lélektan