1. Zsolt, az igazi mítoszok a lélek mélyéről törnek fel, a lélek tartalmai. Mítoszt nem lehet úgy
mond kitalálni. Igaz vannak modern mítoszok is, mert a léleknek annyira mély realitása a
mítosz, hogy nem lehet kiirtani, a mítosz igény megmarad és különböző szekularizált
formában újra jelentkezik. A fejlődés is egy szekularizált mítosz.
Blaga román filozófusnak van egy érdekes filozófia elmélete, hogy a tudomány is biza mitikus,
ebben pedig nagyon igaza van. Például az atomfizika a kezdeti nagy bummot kutatja a
részecskék szintjén. Buddha visszament az első születésig a kezdethez. Mindkettő a kezdethez
lépik vissza.
És nem véletlen, hogy ezt egy román filozófus írta, mert náluk nagyon erős a mitikus altalaj.
Nálunk jóval gyengébb és itt maradtunk alul. Mert a mítoszok a vitalitás forrásai is egy
népnél.
A magyarok között sokan nem tudják, hogy nem elég nyugati módra mentálisan elraktározni
valamit, pusztán csak tudni, mint a magyarok egyedül igaz történetét. A puszta ismeret,
bármilyen igaz, nem megtartó erő, mert nem a lélek tartalma. A megtartó erő a lélekben van
és nem az, hogy mekkora népnek gondoljuk magunkat a múltban. A gondolat tünékeny, a
lélek, benne a mítosz állandó. Iorga román történész írja, hogy a románokat a belső és nem a
külső parancs tartotta meg. Mi arra vagyunk büszkék, hogy a parancs népe voltunk, katona
nép, de a parancs nem tartotta meg országunkat, elvették olyan népek kiket a belső tartott
meg. Lenézzük a románokat, hogy nem nyugatiak és nem tanulékonyak, ami a nyugatosodást
illeti. Csak Iorga írja, hogy a románság nem valami külsőt akart megvalósítani, hanem
azt,ami lelkében volt. Jó egy kicsit idealizál Iorga, de azért érdemes elgondolkodni a mi
szempontunkból Iorga mondásán. A magyarság nyugatért eldobta lelkének ősi tartalmait. Sőt
a mai magyarországi magyarság nagy része, az identitásnélküliségben, túllihegi nyugatot is.
természetesen nyugat pusztít a románok között is de nem állnak ott a nemzeti identitás
gyengeségében, mint a csonka országbeli magyar nagy része.
Úgy látom azért van valami szakrális igény a magyarság részéről is, igaz csekély. A magyar
lélek keresi önmagát, ezt a táltos vallás, az ős magyar vallás utáni érdeklődés mutatja, igaz ez
sokaknál megreked az elme szintjén, ami nem elég. Azt hiszem, hogy a nyugatiságot csak úgy
lehet levetkőzni, ha szembesülünk, minden előfeltevés nélkül önmagunkkal, közvetlenül látjuk
átkát. A lélek belső képeit kellene aktiválni. Szerintem elég ehhez a puszta csend. A nagy
mítoszok nyelvén megfogalmazva, azt hiszem, hogy magyar megújulás csak úgy lehetséges ha
visszamegyünk a null pontra, a Nagy Kezdethez. A nagy mítoszokban azt látjuk, hogy amikor
teljes a lelki szellemi csőd, akkor mindennek el kell pusztulnia, hogy az új lélek szellem újjá
szülessen. A magnak teljesen el kell halnia, hogy új növény növekedjen. Ez a mondani való
lelkünkben van a természet ez szerint működik, csak mi nem látjuk, hogy a magyar megújulás
mikéntje, ahogy kéne történjen, minden évben előttünk játszódik le. Végül is hamis mítosz
arról álmodozni, hogy nagy nép voltunk, ha nem érjük lelkünk nagy mítoszait a megújulásról,
nem látjuk, hogy a természet, hogyan újul meg minden évben.
Nagy Attila Puli