Immunológia alapja

Immunológia alapjai
1-10. előadás

1-2. előadás
BEVEZETÉS
Történelmi áttekintés, a gyakorlati és elméleti immunológia
kialakulásának főbb állomásai.
Az immunrendszer felépítése: szervek, szövetek, sejtek.

Alapfogalmak
• Immunis,- e (Julius Caesar) = mentesül valami alól
(pl. adó, törvény, betegség alól)
• IMMUN: azon személyek, akik nem betegszenek
meg a fertőzésektől;
• IMMUNITÁS: specifikus védettség betegségektől;
• IMMUNOLÓGIA: a biológiai tudományok ága, amely
azon mechanizmusokat és strukturális összetevőket
vizsgálja, amelyek az egyedi állandóság és
integritás folyamatos fenntartásáért, azaz mind a
külső behatolók (kórokozók), mind a saját struktúrák
megváltozása (vírusok, mutációk, rosszindulatú
daganatok) elleni védekezésért felelősek.

Történet
• Athen (i.e. 5. sz. Thukidites – pestis járvány túlélői), ősi kínai
papiruszok a himlő immunitásról
• Fertőzések, járványok, vaccináció
Edward Jenner Louis Pasteur
(1749 – 1823) (1822-1895)

Edward Jenner (1749 - 1823)
• Gyermekgyógyász volt Berkeley-ben (Gloucestershire, Anglia).
1796-ban végezte híres „kísérletét” egy 8 éves árvaházi fiún
(akinek a neve James Phipps volt). Jenner egy fejőlány (Sarah
Nelmes) kezén kialakult kiütésből vett gennyes
szövettörmeléket beledörzsölt a fiú karján ejtett karcolásba. Így
tesztelte azt a népi megfigyelést, hogy a tehénhimlőt elkapott
fejőlányok sosem betegednek meg a feketehimlőben járvány
idején.
• Jenner ismételten megfertőzte tehénhimlővel a fiút, majd
valódi feketehimlőben meghalt egyénből származó
szövetváladékkel. A fiú nem betegedett meg a feketehimlőben.
Jenner 1797-ben elküldted megfigyeléseit a Royal Society-
nak, akik további vizsgálatokat kértek, mert túl hihetetlennek
tartották a teóriát. Jenner megismételte a vizsgálatokat több
személyen (köztük a a saját 11 hónapos gyerekén is). 1798-
ban elfogadták a közleményét. Az eljárást Jenner a latin
„vacca” (tehén) kifejezás alapján nevezte el vaccinációnak.

Történet
• 1798 Edward Jenner: cowpox vaccination
• 1880 Louis Pasteur: attenuated vaccines
• 1883 Elie Mecsnyikov: phagocytosis, cellular defense, 1908 Nobel-díj
• 1890 Emil Behring: antitoxins, serotherapy, 1901 Nobel-díj
• 1894 Jules Bordet: complement, bacteriolysis, 1919 Nobel-díj
• 1900 Paul Ehrlich: side chain theory, 1908 Nobel-díj
• 1900 Karl Landsteiner: A, B, O blood groups, 1930 Nobel-díj
• 1902 Charles Richet & Paul Portier: anaphylaxis, 1913 Nobel-díj
• 1905 Clemens von Pirquet & Schick Béla: serum sickness
• 1921 Carl Prausnitz & Heinz Küstner: skin reactions
• 1921 Albert Calmette & Camille Guerin: BCG vaccination
• 1923 Gaston Ramon: diphtheria anatoxin
• 1938 Arne Tiselius & Elvin Kabat: globular nature of antibodies
• 1942 Freund Gyula: adjuvation
• 1942 Karl Landsteiner & Merill Chase: cellular immunity
• 1944 Peter Medawar & Macfarlane Burnet acquired tolerance, 1960
Nobel-díj

Történet
• 1948 Astrid Fagraeus: antibody producing plasmacells
• 1952 Ogdon Bruton: human agammaglobulinemia
• 1953 Pierre Grabar & C.A.Williams: immunelectrophoresis, immunoglobulin
heterogenity
• 1955 Niels Jerne & Macfarlane Burnet: clone selection theory, Burnet 1960
Nobel-díj
• Jerne 1984 Nobel-díj
• 1958 Jacques Dausset: histocompatibility antigens,1980 Nobel-díj
• 1959 Rodney Porter & Gerald Edelman: antibody structure, 1972 Nobel-díj
• 1974 Rolf Zinkernagel & Paul Daugherty: MHC restriction, 1996 Nobel-díj
• 1977 Rosalyn Yalow: RIA (RadioImmunoAssay), 1977 Nobel-díj
• 1980 George Snell, Jean Dausset, Baruj Benacerraf: MHC role and strucute,
1980 Nobel-díj
• 1975 Georges Koehler & Cesar Milstein: monoclonal antibodies, 1985
Nobel-díj
• 1987 Susumu Tonegawa: Ig gene rearrangament, 1987 Nobel-díj
• 1991 E. Donnall Thomas & Joseph Murray: transplantation immunology,
1991 Nobel-díj

Az alkalmazott immunológia fő területei
• Infekciós immunológia
A nagy középkori járványok túlélőinek empirikus megfigyelésein
nyugszik (pestis, himlő, cholera, stb).
Új szemlélet jelenik meg a XX. Század végétől: súlyos vírus fertőzések
(HIV, influenza), gombás, parazitás fertőzések, antibiotikum rezisztencia.
• Tumor immunológia
Állatkísérletekben a tumorok transzplantációja segített tisztázni a szövet
kilökődés mechanizmusát és a vércsoport antigének és transzplantációs
antigének szerepét (Gorer, 1927).
A XX. Század első évtizedeiben új szemlélet jelenik meg a biológiában és
orvostudományban: az immunrendszer felelős az egyedi sajátságok
védelméért. A tumorok elleni védekezés ma sem teljesen tisztázott
minden részletében, de ennek kapcsán fedezik fel pl. az u.n. major
histocompatibility complex-et (MHC).
• Transzplantációs immunológia
• Sejtes és molekuláris immunológiai kutatás-fejlesztés és
innováció (diagnosztikum és gyógyszerkutatás)
• Immunológiai biotechnológia (egyéni diagnosztika és terápia)
• Biológiai terápiák (terápiás monoklonális ellenanyagok, rekombináns
citokinek)

Az immunrendszer felépítése
– Szervek, szövetek
– Sejtek
– Molekulák
– Működés, funkció
Az immunrendszer a szervezet
egészére kiterjedő, molekuláris és
sejtes elemekből felépülő, komplex
hálózat.

Mi az immunrendszer fő
feladata?
Az egyedi integritás fenntatása a külső
környezetből származó kórokozókkal,
valamint a mutációk, daganatos átalakulás,
vírusfertőzések, vagy fizikai és kémiai
módosulások következtében a saját
struktúrák megváltozásával szemben.

Az immunrendszer
szervei
Elsődleges Másodlagos
(centrális) (perifériás)
• Csontvelő
• Thymus
• (Embrionális
máj)
• Nyirokcsomók
• Lép
• MALT
• SALT

Normál csontvelőből készült
metszet (HE)
Strómasejt
B és T sejt előalakok

Eozinofil granulocita és egy kis
limfocita

Bazofil granulocita, neutrofil
granulocita és egy nagy limfocita

Fehérvérsejtek normál
vérkenetben

Thymus involúció az öregedés során

Vérképzés a magzati életben

Kék: ősssejt
Sötétkék: éretlen sejtek
Barna: érett sejtek
Vérképzés =
haematopeiesis
differenciálódás

A limfoid sejtek jellemzői
• Antigénfelismerő receptorok (TcR, BcR)
• Génátrendeződés
• αβ és γδ T sejtek
• CD4, CD8, CD25 irányú differenciálódás
• B sejt differenciálódás a csontvelőben
és a periférián

Az immunrendszer sejtjei
Antigén bemutató sejtek: “professzionális” és “accidentális”
Antigén felismerő (kötő) sejtek: T- és B limfociták
Effektor sejtek: T, NK, granulociták, hízósejtek, monociták/makrofágok
T és B sejtek szervi megoszlása
------------------------------------------------------------------------------------------------
Szerv % lymphocyte
T B
------------------------------------------------------------------------------------------------
Tymus >99 <0.5
Nyirokcsomó 75 25
Lép 50 50
Perifériás vér 55-75 15-30
Csontvelő 7 >75
------------------------------------------------------------------------------------------------

A veleszületett immunválasz lépései
JEL (antigén)
FELISMERÉS VÁLASZ
A specifikus immunválasz lépései
FELISMERÉS DIFFERENCIÁCIÓ EFFECTOR FUNKCIÓK
MEMÓRIA
JEL (antigén)

Az immunrendszer részei
Természetes
Veleszületett-szerű immunitás, szerzett jelleggel
Veleszületett
•Nem antigén specifikus
•Nincs immunológiai memória
•Gyors reakció készség
•A reakció lineáris erősítése
Szerzett
•Antigén specifikus
•Immunológiai memória
•Latencia után aktiválódik
•A reakció exponenciális
erősítése

3 – 4. előadás
Az immunológiai felismerés
molekuláris összetevői
Az antigén fogalma. Antitestek, T- és B-
sejt receptorok: molekuláris szerkezet,
funkciók, alcsoportok

Az antigén meghatározása
Detre (Deutsch) László: antibody generator
- Régi meghatározás: immunválaszt kiváltó
idegen ágens
- Modern meghatározás: T- illetve B-sejt
receptor által felismert anyag, amely
MHC-tól függően aktív immunválaszt vagy
toleranciát vált ki.

Immunogenitást meghatározó tényezők
• Immundomináns régiók
• Kémiai szerkezet (szervetlen molekulák általában nem
antigének, csak fehérjékhez kapcsoltan váltanak ki
immunválaszt)
• A legjobb antigének:
proteinek>polypeptidek>polysaccharidok>lipidek>nukleinsavak
• Fizikokémiai jellemzők (D/L konfiguráció, ortho-, para,- meta
helyzet; hidrofil/hidrofób szerkezet)
• Molekulasúly (önmagában nem döntően meghatározó)
• Konformációs érzékenység (folding/refolding)
• Eredet auto-, allo-, xenoantigén
• A bejuttatás módja és helye: bőrön vagy nyálkahártyán
keresztül eltérő immunválasz váltható ki
• Dózis: optimális dózis az aktív immunválaszra és kis vagy nagy
dózis a toleranciára
• Valencia: az antigén-determinánsok számossága (mono-bi-
oligo-poli)

Alapfogalmak
• Immunogén: immunválaszt kiváltó anyag
• Epitóp (antigén-determináns): az
Ig/BcR/TcR által felismert antigén-részlet
• Paratóp: az epitóp-felismerő részlet az
Ig/BcR/TcR molekulán
• Haptén: olyan (kismólsúlyú) anyag, mely
önmagában nem vált ki immunválaszt, de
specifikus antitest által felismerhető.
• Hordozó/karrier: a haptént hordozó, nagy
mólsúlyú, inert molekula.

Antigén felismerés
Veleszületett
immunitás
Természetes
immunitás
Szerzett
immunitás
• Mintázat felismerés • Mintázat felismerés • Antigén felismerés
• Elsősorban cukor
mintázatok
felismerése
• Elsősorban peptid
mintázatok
felismerése
• Elsősorban peptid
mintázatok
felismerése
• PRR • MHC • MHC
• PAMP • iTcR, γδTcR, BcR,
IgM
• αβTcR, γδTcR, BcR,
• IgM/G/A/E/D
• Kisszámú
molekulával nagy
számú antigén
felismerése alacsony
specificitással
• Korlátozott számú
molekulával nagy
számú antigén
felismerése alacsony
specificitással
• Nagyszámú
molekulával
nagyfokban
specifikus felismerés
és megkülönböztetés

Antigén felismerő molekulák
• Immunglobulinok
• B-sejt receptorok (BcR)
• T-sejt receptorok (TcR)
• MHC I és II osztály
Jellegzetességük, hogy genetikailag
konzervált,110 aminósavból álló domén
struktúrákból épülnek fel.

Felismerő molekulák
Szolúbilis antigének
felismerése
Bemutatott (denaturált)
antigének felismerése

Domén szerkezet
110 aminósavból álló, S-S-hidakkal összekapcsolt gyűrű/hurok-szerű
képletek, melyek aminósav sorrendje genetikailag konzervált.

Immunológiai felismerő molekulák
Antigén-
specifikus
felismerő
molekulák
Járulékos
molekulák

Immunglobulin molekula
CDR
Variábilis régió
Idiotípus
Fab fragmens
Constans régió
izotípus
Fc fragmens

Ig domén: láncon belüli S-S-kötések hurkokat
képeznek, melyek globuláris szerkezetűek.

Immunglobulinok
Monofunkciós jellemző: specifikus antigén-
felismerés és kötés (az antigén bejutása
előtt). Fab-dependens funkció.
Polifunkciós jellemző: jelátvitel aktiválása,
komplement-aktiválás, immunkomplex-
képződés, Fc-receptor kötés (az antigén-
bejutás és megkötés után). Fc-dependens
funkciók.

Ig izotípusok
• A könnyű (L) és nehéz (H) lánc konstans (C)
régió összetétele alapján
• CH izotípusok: IgG, IgM, IgA, IgD, IgE. Az IgD
kivételével mindegyik kimutatható a szérumban.
• CL két izotípust hoz létre: kappa (κ) és lambda
(λ), amelyek bármelyik nehéz lánc izotípussal
kapcsolódhatnak.

Ig idiotípus
A V-régió egyedi antigén-determinánsai, összességük
minden antitestre egyedien jellemző.
A könnyű és nehéz láncok három-három hipervariábilis
régiója (CDR) együttesen alakítja ki.

Normál immunglobulin megoszlás
IgG – vér, nyirok, transzplacentáris transzport anyából a
magzatba (Mw 150 kD)
• Toxin és vírus-neutralizáció
IgM – vér, nyirok (pentamer), sejtfelszíni receptor (Mw 900 kD)
• Fertőzés kezdeti szakaszában megjelenő antitest.
IgA – nyálkahártya-felszín, vér (dimer vagy tetramer forma)
(Mw 150-600 kD)
IgD – BcR-összetevő (Mw 150 kD)
• Egyelőre ismeretlen funkció
IgE – vér (sejtfelszínhez kötött)
• (Mw 190 kD) allergiás reakció kiváltása

Az antitest-termelés kinetikája

Antigén – antitest reakciók
• neutralizáció (pl. toxinok)
• precipitáció (szolubilis molekulák)
• agglutináció (kisebb partikulumok,
baktériumok)
• opszonizáció (nagyobb partikulumok,
baktériumok, sejtek, paraziták)
• komplement fixálás

T sejt receptor komplex az érett T sejteken
ab TcR – SP(CD4+ or CD8+)
gd TcR – DN (CD4-CD8-)

T sejt receptor
komplex
ITAMs
Immunoreceptor
Tyrosine-based
Activation
Motifs

5-6. előadás
MHC
szerkezete és genetikája, és az
immunológiai felismerésben játszott
szerepe. Antigén bemutatás

Az immunrendszer felépítése
• Veleszületett immunitás (komplement,
antibakteriális peptidek, citokinek,
ngranulociták, makrofágok, NK sejtek stb)
• Szerzett immunitás (ellenanyagok, T és
B limfociták, limfoid citokinek stb)
• Természetes immunitás (természetes
autoantitestek, ILCs, iNKT sejtek, γδT
sejtek, MAIT sejtek stb)

Antigén felismerés az adaptív
immunválasz során
Az ellenanyagok és a B sejt receptorok
natív formában ismerik fel az
antigéneket.
A T sejtek csak denaturált (prezentált)
formában ismerik fel az antigéneket

MHC
A saját és az idegen antigének egyaránt a
gazdaszervezet specializált glikoproteinjeihez
kapcsoltan válnak felismerhetővé a T sejtek által. A
jelenséget a szövet-transzplantáció során fellépő
immunválasz tanulmányozása kapcsán térképezték
fel. Ezeket a felismerő molekulákat nagyszámú
csoportból álló gén kódolja, ez a Major
Histocompatibility Complex (MHC).
A sejtfelszínen expresszálódott, antigén-kötő
fehérjéket MHC molekulának (vagy MHC antigénnek)
nevezzük.

Az MHC (H2) azonos egerek tolerálják egymás
bőr transzplantátumát.

MHC I.
osztályú
molekula
Minden magvas
sejt és a
thrombociták
expresszálják a
sejtfelszínen.

MHC II. osztályú
antigén/molekula
a és b láncok
Professzionális vagy
fakultatív antigén-prezentáló
sejteken fordul elő.
•Konstitutív
•Indukált

Az MHC I és MHCII antigének sémája

MHC I és MHC II antigénekhez
kapcsolt peptidek

Az MHC I/II T-sejtek számára
prezentál antigént

HLA térkép, egér és humán

Poligénes: (több MHC géntermék – HLA-A,
B, C, HLA-DR, DP, DQ)
Polimorf: Alléltől függően különböző fajta
géntermékek (6-50)
Ko-domináns: MINDKÉT szülő haplotípusa
(allél-variánsa) expresszálódik.
Az MHC jellemzői

-T sejtek az antigént kizárólag feldolgozott, a
saját sejtek MHC molekuláihoz kötött formában
ismerik fel
A T sejtek antigén felismerése
- CD8+ (cytotoxikus) T sejt
MHC I-peptid komplex
- CD4+ (helper) T sejt
MHC II-peptid komplex
Fő T sejt típusok:

Milyen sejtek expresszálnak MHC-I
és MHC-II molekulákat?
MHC I Minden magvas sejt és a
trombociták
MHC II Elsősorban a professzionális
antigén bemutató sejtek:
- Dendritikus sejtek
- B sejtek
- Makrofágok
- (Thymus epithél sejtek)

Antigén bemutatás az MHC-I
molekulán

Antigén feldolgozás és bemutatás
az MHC-I molekulán

TAP molekula: Transporter
Associated with Antigen Processing
Molecular Immunol. 2002

Chaperonok az MHC-I antigén
prezentációban
Calnexin, calreticulin, Erp57, tapasin

Antigén bemutatás az MHC-I -en
-citosol eredetű, gyakran virális fehérjék
-Proteasomalis degradáció
-Peptid transzfer az ER-ba (TAP1&2)
-MHC-I láncok termelése az ER riboszómáin
-Chaperonok: calnexin, calreticulin, Erp57
-Tapasin és TAP1&2
-MHC-I & peptid kötödés, Golgi transzfer,
majd felszín expresszió

Antigén prezentáció az MHC-II
molekulán

Endocitózis és antigén fragmentáció

Peptid kötés az MHC-II molekulához
HLA-DM: MHCII chaperon
CLIP=class II associated invariant chain peptide

Antigén prezentálás az MHC-II
molekulán
-HLA-DM: MHCII specifikus chaperon
-invariábilis lánc
-Endocitózis: baktériumok, bakteriális termékek,
internalizált és receptorhoz kötött peptidek, más
sejtek degradációs termékei
-Endoszomális degradació
-MHC-II láncok termelése az ER riboszómákon
-CLIP=class II kötött, invariábilis peptid
-MHCII&peptid kötödés

a2
a3
a1
a2a1
b2
b1
b2 mgl
MHC korlátozás (restrikció)

Herpes simplex – olyan fehérjét termel, ami gátolja a TAP-ot
Adenovirus – olyan fehérjét termel, ami az MHC-I-hez
kapcsolódik és visszatartja az ER-ban
Cytomegalovirus – felgyorsítja az MHC-I transzlokációját a
citoszolba, ahol degradálódik
HIV – gyorsabban mutálódik annál mint, hogy az adaptív
immunválasz eliminálni tudná
MHC-I
MHC-II
Helicobacter pylori – termel egy 95kD-os fehérje toxint, ami
növeli a pH-t a lizoszómákban, gátolva a proteáz aktivitást
Hogyan bújnak ki a kórokozók az MHC
felismerés alól?

Szeptikus shock - szuperantigének
A T sejtek nagy mennyiségben termelnek cytokineket,
szisztémás toxicitást okozva („Cytokin cunami”)
A normál immun válaszban
a szervezet T sejtjeinek csak
töredéke aktiválódik. Virális
v. bakteriális eredetű u.n.
endotoxinok (Sag) képesek
a szervezet T sejtjenek több
mint 20% -át aktiválni. Ez
váltja ki azt a masszív
immunválaszt (toxikus shock
syndroma) ami nem
specifikus az endotoxin
egyetlen epitópjára sem.

7-8. előadás
Sej-sejt kommunikációk az
immunválaszban.
Koreceptorok és adhéziós molekulák.
Cytokinek, chemokinek és receptoraik.

A sejt-sejt kapcsolatok mediátorai:
„cross-talk”
Többsejtű előlényeknél a sejt-sejt interakcióknak alapvető
biológiai szerepe van. Ezek az interakciók teremtik meg a
sejtek közötti kommunikációt, azt a képességet, hogy
küldeni és fogadni tudjanak más sejtekből érkező jeleket,
ezzel befolyásolva a további funkcióikat.
-Közvetlen interakciók: adhéziós molekulák
-Mikropartikulumok: mikrovezikulák, mikrotubulusok
-Indirekt interakciók, szolubilis mediátorokkal:
cytokinek, kemokinek, interleukinok, interferonok,
growth faktorok, szöveti hormonok, komplement
faktorok, stb.

Adhéziós molekulák
A sejtek egymásközti, ill. az extracelluláris
mátrix közötti kapcsolat kialakítása és a
jelátvitel iniciálása a funkciójuk.
A fehérvérsejtek változatos adhéziós
molekulákat expresszálnak, mint pl. a
szelektinek, integrinek és az Ig szupergén
családhoz tartozók.
Az adhéziós molekulák szerepe alapvető a
sejtvándorlásban és a sejtaktivációban, mind
a veleszületett, mind a szerzett immunválasz
során.

T sejtek akcesszórikus molekulái

Sejtfelszíni molekula-családok
Közös jellemzők:
1. Az immunsejtek közötti közvetlen
interakciók
2. Ezek az interakciók nem antigén
specifikusak
3. Alacsony affinitás, reverzibilis
kötődés
4. Az antigén-specifikus interakció
erősítése
5. Koreceptorok: - jelátvitel
6. Kostimuláció molekulák: a sejt
aktiválás elősegítése
7. Nem polimorfak

Az adhéziós molekulák aktivációja
• Lymphocyte Function-associated Antigen
• IntraCellular Adhesion Molecule

Adhéziós molekula családok
„egyéb”
akcesszórikus
molekulák
CD2
CD4
CD8
B7
CD28
CTLA 4
ICAM
L selectin
E selectin
P selectin
VLA
LFA
Mac1
„vaszkuláris
adresszinek”
CD45
CD44
CD40, CD40L
CD19/CD21/C
D81
CD22

Az Ig szupergén család tagjai
CD2
„birka vörösvérsejt receptor”
CD58 (LFA3)
megkötése
„T sejt rozetta”
Adhézió
Sejt aktiváció
T sejt aktiválás, CTL- és NK-mediálta sejtlízis
T sejtek
90%-a

CD4 és CD8:
extracelluláris domén: az MHC konstans domén megkötése
intracelluláris domén: jelátvitel, kinázok megkötése
CD8 – MHC-ICD4 - MHC-IIDifferenciálódási
markerek:
A T sejt érés különböző
stádiumaiban:
CD4 és CD8 együtt
„kettős pozitív”
a thymusban
a periférián:
„egyszeres pozitív”
T helper: CD4
T cytotoxikus: CD8
CD4 - HIV-receptor

B7 (CD80, CD86), CD28 és CTLA-4 molekulák
APC
T sejt
A T sejtek CD28 és CTLA-4
molekulája köti meg az APC-ek
B7-1 (CD80) és a B7-2 (CD86)
molekuláit
CD28: - a T sejtek kostimulációs
molekulája
- Növeli az IL-2 és az IL-2R expressziót
- Indukálja a T sejt proliferációt
CTLA-4 (CD152): - a T sejt
aktivácio késői fázisában expresszálódik
- gátló funkció
CTLA: Cytolytic T lymphocyte associated Antigen

„Egyéb” akcesszórikus molekulák
CD45
CD45
Minden fehérvérsejten expresszálódik
“pan-leukocyte marker”
- Magasan glikozilált,
- Több izoforma (180, 190, 200, 205, 220 kDa)
- alternativ splicing
A sejtatkiválásban és a jelátvitel
szabályozásában játszik szerepe
- tyrosine–foszfatáz domén:
defoszforilálás

„Egyéb” akcesszórikus molekulák
CD44
Aktivált és memória T- és B- sejteken,
fagocitákon, fibroblasztokon, idegsejteken
expresszálódik
CD44
Több izoforma - alternativ splicing
A fehérvérsejtek„homing”-jában
játszik szerepet

NK sejt
receptorok
Különböző „sejtölő” (pl.
lectin-szerű) aktiváló, un
killer receptorok,
valamint gátló
receptorok (pl. Ly49
/egér/ és a killer
inhibitory receptorok
/KIRs/ emberben az
MHC-I molekulákat
felismerve gátolják a
killer aktivitást).

Integrin mediálta adhézió a fagocita
sejtek és az érfali edotél között
Gyulladásos mediátorok
által aktivált érfali endotél
két ahéziós molekulát
expresszál: ICAM-1 és
ICAM-2.
A fagocita sejtek által
expresszált integrinek
ezekhez a molekuláklhoz
kapcsolódnak hozzá: αL:β2
(LFA-1 v. CD11a:CD18)
valamint az αM:β2 (Mac-1,
CR3, v. CD11b:CD18).

Limfocita recirkuláció: a sejtek folyamatos mozgása a véráramból
és nyirokkeringésből a limfoid szövetekbe és a gyulladás területére = HOMING
Szerepe:
- Az antigénnel történő találkozás
elősegítése
-A gyulladásos válasz kifejlődésének
elősegítése
Mechanizmusa:
-Extravazáció: a leukociták
kitapadása és áthaladása az érfalon
a véráramból a szövetekbe
Minden limfocita naponta 1-2 teljes kört tesz meg

A fagocita sejtek kilépnek a vérkeringésből és több lépcsős
- az adhéziós molekulák és citokoniek mediálta folyamat
során - a fertőzés helyére vándorolnak.

A naiv limfociták a perifériás
nyirokszervekbe vándorolnak:
A magas endothelű venulák (HEV) és adhéziós molekulák
szerepe:
1. Selectin-mediated 2. chemoattractant 3. Integrin-mediated
mediated

Neutrophil granulociták kivándorlása a
gyulladt endothelen keresztül

Eltérő adhéziós molekulák határozzák
meg a naív és a memória ( effektor)
sejtek vándorlását
Perifériás nyirokszövet Gyulladásos szövet

Néhány fontos adhéziós molekula
• CD3
• CD4 és CD8
• CD28
• CD80/86 (B7.1 and B7.2)
• CD152 (CTLA4)
• CD25 (IL-2 Receptor)
• CD45RA/RO
• CD154 (CD40 Ligand)

Közvetlen sejt-sejt
kommunikáció

Sejt-sejt kommunikáció szolubilis
mediátorok és receptoraikon keresztül
• Cytokinek
• Kemokinek
• Interferonok
• Növekedési faktorok

Cytokin hatásmechanismus
Cytokin termelő sejt Célsejt

A cytokinek az immunválasz minden
fázisában részt vesznek
Felismerés
Aktiváció
Effektor fázis

Cytokin hatásmechanismus
A cytokinek különböző
sejteken különböző
hatásokat váltanak ki
Több cytokin hatása is
hasonló lehet egy adott
sejten
A cytokin hatások
összeadódva erősíthetik
egymást
A cytokin hatások
ellentétesek lehetnek és
gyengíthetik egymást
Redundancia
Szinergia
Antagonizmus
Pleiotropia

A citokinek alapvető jellemzői
Alacsony molekulasúlyú (10-40 kDa), genetikailag
konzervált glykoproteinek.
Sejt-sejt interakciókat mediálnak:
- információ küldés
- az immunválasz szabályzása
Hatásmechanizmus:
- átmeneti gén aktiváció után termelődnek
- receptorokon keresztül kiváltott jelátvitel
útján hatnak
- magas affinitás
- pikomol koncentráció
- többnyire lokálisan hatnak

Funkcionális cytokin csoportok
I. A természetes immunitás és a
gyulladásos reakciók szabályzói
IFNa, IFNb, TNFa, TNFb (LT),
IL-1a, IL-1b, IL-6, IL-12,
MIF, chemokines
II. A limfoid sejtek aktivációjának
és differenciálódásának
szabályzói
IL-2, IL-4, IL-5, IL-6, IL-13, IL-15,
INFg,
IL-10 and TGFb
III. A vérképzés szabályzói IL-3, IL-7, GM-CSF, SCF

MHC
IL-1
bakteriális
endotoxin
makrofág
T-sejtTCR
citotoxicitás
monokinek
adhéziós molekulák



aktiváció
IL-2R
limfokinek



prosztaglandinok
láz
aluszékonyság
fájdalomküszöb
fogyás


autokrin parakrin
endokrin
Az IL-1 autocrin, paracrin és endocrin hatásai

A többláncú citokin receptorok jellemzői

Kemokinek
Szerepük:
-Szelektíven hatnak az egyes leukocita
alcsoportok adhéziójára, kemotaxisára,
migrációjára
- Szabályozzák a normál leukocita
vándorlást
- Gyulladást serkentenek
- 90—130 aa peptidek,
- Receptorokon keresztül hatnak
- Limfoid és nem limfoid szövetek is termelik őket
Receptoraik csoportjai: 4 invariábilis
cisztein elhelyezkedése alapján
-C-C alcsoport
-C-X-C alcsoport

Immunológia alapja

Recommended

Recommended

More Related Content

What's hot

What's hot (20)

More from improvemed2

More from improvemed2 (12)

Immunológia alapja