4. „Át nem gondolt
életet nem
érdemes élni.”
(Szókratész)
Szókratész
Efézus múzeum
„Többé ne legyünk
gyermekek, kiket ide
s tova hány a hab és hajt a
tanításnak akármi szele, az
embereknek álnoksága
által” (Ef.4:14)
6. i.e. 133-ban a Római Birodalomhoz csatolták, de szervezetileg
Pergamonhoz tartozott
Egy legenda szerint a várost a lídiai
napisten, Türimnosz tiszteletére
alapították és Pelopiának hívták.
Szeleukosz Nikátor (i.e. 301-281) újította fel
hadi bázisként
a Lüszimakhosszal folytatott háborúban
és makedón katonákat telepített a
városba (Sztrabón 13.4). Thiatírának nevezte
el a görög thygatēr („lánygyermek”)
alapján.
Szeleukosz Nikátor
7. Jelenések könyve írásának
idején Thiatíra fejlődő város
volt.
Dicsősége csúcsát
a 2-3. században érte el.
Mivel Pergamon védelmi
zónájának szerepét töltötte
be, minden Pergamon elleni
hadjáratban áldozatul esett
ám mindig újjá építették.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
15.
16.
17.
18.
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25. A város különösen ismert volt textiliparáról, amely
a gyapjú feldolgozásra összpontosított,
de gondoskodott a bíbor
szín előállításáról is.
A legjobb minőségű bíbor
színt a murex bíborcsigák
testéből nyerték és
rendkívül drága volt:
Plinius adatai szerint
1000 dénár sem volt elég
fél liter festékért.
Thiatírai textilipar
26.
27.
28.
29.
30.
31.
32.
33.
34.
35.
36.
37.
38. A céhek és a vallás
A céhes isteneknek saját
ünnepeik voltak, amikor
áldozatot mutattak be,
lakomát rendeztek, közben
többször lerészegedtek,
orgiákat rendeztek.
Kihívás: Keresztényként részt
lehet-e venni
ezeken az erkölcstelen
alkalmakon?
40. Vallási szinkretizmus
Apollón tiszteletével
egybekötve a császár iránti
hódolatnak is eleget tettek,
Imádták Artemiszt és Kübelét
Sambatheion – egy olyan
irányzat, ahol a zsidó vallás
és a pogányság elemei
keveredtek. Ez a judaizmus
és a politeizmus ötvözete.
41. „Hallgatott minket egy Lídia
nevű istenfélő asszony, egy
Thiatírából való bíborárus is,
akinek az Úr megnyitotta a
szívét, hogy figyeljen arra,
amit Pál mond.
Amikor pedig házanépével
együtt megkeresztelkedett,
azt kérte: „Ha úgy látjátok,
hogy az Úr híve vagyok,
jöjjetek, szálljatok meg a
házamban!”
(ApCsel. 16:11-15)
Lídia
42. „A Thiatirabeli
gyülekezet angyalának
pedig írd meg:
Ezt mondja az Isten Fia,
akinek szemei olyanok,
mint a tűzláng, és akinek
lábai hasonlók az ízzó
fényű érchez:” (Jel.2:18)
Jézus, az Isten Fia
43. „Tudom a te dolgaidat, és
szeretetedet,
szolgálatodat,
és hitedet
és tűrésedet,
és hogy a te utolsó
cselekedeteid
többek az elsőknél.”
(Jel.2:19)
Szerető közösség
44. „Sőt ti magatok közül is
támadnak férfiak, kik
fonák dolgokat
beszélnek, hogy a
tanítványokat magok
után vonják.”
(Apcsel 20:30).
Belső veszély
45. „Avagy nem tudjátok-é,
hogy egy kicsiny kovász
az egész tésztát
megposhasztja?”
(1Kor 5:6).
Pergamonban még csak
néhányan voltak, akik
kitartottak a Bálám tanítása
mellett, itt már egy prófétanő
tanítja Krisztus szolgáit
paráználkodásra.
46. „De van valami kevés
panaszom ellened,
mert megengeded amaz
asszonynak, Jézabelnek, aki
magát prófétának mondja,
hogy tanítson és elhitesse
az én szolgáimat, hogy
paráználkodjanak és a
bálványáldozatokból
egyenek.” (Jel.2:20)
Az engedékenyek
Konstantini fordulat
Pietro da Cortona
47. Jézabel
A szidóni királynak lánya,
akit Akháb, Izrael királya
vett feleségül. (1Kir.16:31)
Ő honosította meg
Baál és Aséra kultuszát.
Az Úrnak igaz prófétáit
üldözte és megölette.
Izrael népét Istentől való
elpártolásra, lelki
paráznaságra vette rá. Jézabel
Byam Shaw (1872-1919)
48. Lelki paráznaság
„más istenekkel
paráználkodtak,
és azoknak hajtották
meg magukat, és hamar
letértek az útról, amelyen
atyáik jártak, kik az Úrnak
parancsára hallgattak; ők
nem cselekedtek így.”
(Bír.2:17)
Az aranyborjú imádása
Nicolas Poussin
49. Thiatirában látszik
még némi javulás (Jel
2:19),
és többen vannak,
akik nem ismerik a
Sátán mélységeit
(Jel 2:24-25).
A kereszténység középkori szakasza
Szárdiszban viszont a
nép már lelkileg halott
(Jel 3:1), és csak kevesen
vannak, akik nem
szennyezték be
ruháikat. (Jel.3:4)
50. „Adtam néki időt is,
hogy megtérjen
az ő
paráználkodásából; és
nem tért meg.” (Jel
2:21)
A megtérés ideje
51. „Íme én ágyba vetem őt, és
azokat, akik vele
paráználkodnak,
nagy nyomorúságba,
ha meg nem térnek az ő
cselekedeteikből. És az ő fiait
megölöm halállal; és
megtudják a gyülekezetek
mind, hogy én vagyok a
vesék és szívek vizsgálója; és
mindeniteknek megfizetek a
ti cselekedeteitek szerint.” (Jel
2:22-23) Utolsó ítélet
Michelangelo
52. „Nem mindenki megy be a
mennyek országába, aki
ezt mondja nekem: Uram,
Uram,
hanem csak az, aki
cselekszi az én mennyei
Atyám akaratát”
(Mt 7:21).
„Kicsoda állhat meg?”
53. Két csoport - két út
„Mert tágas az a kapu
és széles az az út, amely a
veszedelemre visz, és sokan
vannak, akik azon járnak.
Mert szoros az a kapu
és keskeny az az út, amely az
életre visz, és kevesen
vannak, akik megtalálják
azt.” (Máté 7:13-14)
56. „És aki győz, és aki mindvégig
megőrzi
az én cselekedeteimet, annak
hatalmat adok a
pogányokon; És uralkodik
rajtuk vasvesszővel,
mint a fazekas edényei
széttöretnek; amiképpen én
is vettem az én Atyámtól:”
(Jel.2:26-27)
Hatalom
57. „És adom annak
a hajnalcsillagot.
Akinek van füle,
hallja, mit mond
a Lélek
a gyülekezeteknek”
(Jel.2:28-29)
Hajnalcsillag
58. Összefoglalás
• A pergamoni megalkuvás magva
Thiatírában már szárba szökken.
• Jézabel munkája nyomán pogány
tanítások, ünnepek, szokások bibliai
köntösben jelennek meg.
• Az Istenhez hűségeseket üldözik.
• Az egyházban egyre jobban látszik, kik
a hűségesek és kik Jézabel követői.
Nézzük meg tehát a thiatirai üzenetet és a várost. Az efézusi, szmirnai és pergamoni metropoliszokhoz képest Thiatíra csak egy 25.000 lélekfős városka volt. Hemer szerint a „legismeretlenebb, legjelentéktelenebb, legérdektelenebb” város, mégis itt a Jelenések könyvében a leghosszabb üzenetet ők kapják.
Csak hagyod magad sodortatni a divatos hit irányzatok által, vagy biztos alapokon áll a meggyőződésed. Thiatíra erre a tudatos, felnőtt kereszténységre szeretne elvezetni, ahogy Pál is írta: „Többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által” (Ef.4:14) Hiszen át nem gondolt életet nem érdemes élni.
Nézzük meg tehát a thiatirai üzenetet és a várost. Az efézusi, szmirnai és pergamoni metropoliszokhoz képest Thiatíra csak egy 25.000 lélekfős városka volt. Hemer szerint a „legismeretlenebb, legjelentéktelenebb, legérdektelenebb” város, mégis itt a Jelenések könyvében a leghosszabb üzenetet ők kapják.
Thiatíra neve ritkán bukkan fel az ókori irodalomban. Kevés numizmatikus és epigráf forrás áll a rendelkezésünkre, és az ezekből származó információk is töredékesek. Egy legenda szerint….
Akhisar belvárosa felülnézetből. A fenti zöld területen helyezkedik el az a kis szabadtéri múzeum, amit szinte az utcáról is körbe lehet járni.
1425-ben Thiatira az ottomán birodalom része lett. Ekkor a város neve Akhisar, vagyis törökül „fehér palota” lett. A város korábbi neve teljesen feledésbe merült, egészen 1675-ig, amikor újból felfedezték az azonosságot Akhisar és az ókori Thiatira között. (Akhisar napjainkban egy növekvő létszámú, modern török város kb. 100.000.- fős lakossággal.)
alkalmi fánksütés a romkert melletti parkolóban…
1675-ben a brit konzul, Sir Paul Rycant megtalálta a görög Thiatira nevet egy ókori római oszlopra vésve Akhisar főterén.
Ám az ókori Thiatirának igen kevés romja maradt fenn. Komolyabb ásatások elvégzésére jóformán semmilyen lehetőség nincs, mivel a mostani város ráépült a korábbinak a romjaira. Ennek ellenére a város központjában történtek feltáró munkák. A régészek feltárták egy Kr. u. 2. századi római út fennmaradt részeit.
Emellett egy oszlopcsarnoknak (az ún. sztoának) és egy nyilvános épület közfalának romjaira bukkantak a Kr. u. 6. századból. Az I. világháború előtt néhány évvel felszínre került a feltehetőleg Kr. u. 5. és 9. század közötti korai bizánci korból származó márványoszlop is, amelyen kereszt formájú jeleket találtak, és amit egy Manisa melletti régészeti múzeumban helyeztek el.
Pax Romana idején nem volt szükség hadi védelemre, a város legfőbb jellemzője a számos iparos/kézműves céh tevékenysége lett. Így vált a római időben kereskedelmi központtá. Az ásatási leletekből az is kiderült, hogy rengeteg céh volt itt, így pl. a gyapjúval, lennel, bronzzal, felsőruhával, festéssel, fazekassággal, kenyérsütéssel foglalkozóknak, sőt még a rabszolgakereskedőknek is volt céhük. A céhek között mégis a textiliparosok tűntek ki,
Egy kitérő Bergama közelépben – egy helyi szőnyegkészítő manufaktúra. Főleg helyi asszonyokat alkalmaznak, akik után állami támogatást kap a cég.
Ez a kis bemutatóterem fogadott – ekkor még nem is sejtettük, hogy milyen kincseket rejt ez a jelentéktelennek tűnő épület.
a fonalak festéséhez használt természetes színező anyagok
itt főnek a selyemgubók – amiből majd szőnyeg is lesz
6-8 szál alkot egy ilyen erős selyemszálat
a nénik általában egy mintát készítenek éveken át – már fejből is tudják
minden egyes csomót kézzel kötnek
a raktár egy része -
2500 líra x 100 kb. 250.000.-
De vissza az ókori Thiatírába. A város lakói, akik főként iparosok, kereskedők voltak tehát, és a fennmaradt feljegyzések szerint korabeli egyesületekbe, céhekbe tömörültek. Ezek az egyesületek azonban mindig vallási jellegű csoportok voltak és mindegyiknek megvolt a maga pogány istensége, afféle pogány védőszentje. Más volt a fazekasaké, a kovácsoké, vagy épen a bíborárusoké.
Ezeknek a céhes isteneknek saját ünnepeik voltak, amikor áldozatot mutattak be nekik, lakomát rendeztek a tiszteletükre, s közben többször lerészegedtek, és orgiákat rendeztek. Komoly kihívást jelentett a gyülekezet tagjainak, hogyha hivatásuknál fogva tagjai ezeknek a céheknek, akkor vajon szabad-e részt venniük ezeken az erkölcstelen alkalmakon? Meddig lehet elmenniük a munkatársaikkal való közösségvállalást illetően? S ezen a ponton valóban azt látjuk mennyire modern a Biblia, s mennyire nincs új a nap alatt, hiszen hány és hány vállalat és multi-cég rendez a mai viszonyok közepette hasonló céges bulikat?!
Majd látni fogjuk, hogy Thiatírában ebből származik a tévelygés legsötétebb része, amit a Sátán mélységeinek mond a levél, hogy a bálványáldozati lakomákon való részvételt is megideologizálták. Nemhogy bűnnek, hanem erénynek tartották.
Ugyanakkor, mivel multikulturális közegről beszélünk, Thiatírában a vallások is erősen keveredtek. Apollón tiszteletével egybekötve a császár iránti hódolatnak is eleget tegyenek. Artemiszt és Kübelét is imádták. Volt egy speciális irányzat is a Sambatheion - a zsidó vallás és a pogányság elemei keveredtek félúton jártak a judaizmus és a hagyományos politeizmus között.
Némelyek szerint ehhez az irányzathoz tarozott a később első európai keresztény hölgy Lídia, aki Thiatírából származott el Filippibe és a folyóparton, ahova szombaton imádkozni jártak (mivel zsinagóga nem volt) találkozott Pállal.
Most pedig nézzük a levelet: Jézus Isten Fiaként mutatkozik be a thiatírai gyülekezetnek. A megnevezése egyedül itt fordul elő a könyvben.
„akinek a szeme olyan, mint a tűzláng, és akinek lába hasonló a fénylő érchez”. Ez a leírás Krisztusnak arra bemutatkozó képére épül, amivel a bevezető látomásnál szembesülünk (1:14-15), amely a Dán 10:6-ban megjelenő természetfeletti, fenséges személyre utal.
Jézus leírása elsősorban a „kozmikus ítélőbíró” benyomását kelti
A dicséretnél láthatjuk, hogy egyetlen gyülekezet sem részesül ilyen alapos elismerésben – a minősítés a közösség stabilitásának a mutatója. Az efézusival ellentétben, a thiatírai gyülekezet szerető közösség. Sőt szeretetük nemhogy fogyna, hanem utolsó cselekedeteid többek az elsőknél, azaz minden téren növekedés tapasztalható.
Ez legalábbis a gyülekezet jó részére igaz, hiszen a folytatásban olyan elmarasztalás következik, ami szöges ellentétben áll a szeretettel, hittel, tűréssel.
Itt a gyülekezetet nem kívülről fenyegette veszély, hanem belülről, amelyre Pál apostol is figyelmeztetett: „Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.”(ApCsel 20,30).
Az a gonoszság, amellyel a pergamoni gyülekezetben találkozunk, itt már félelmetes alakot ölt. De hát nem figyelmeztet egyértelműen bennünket Isten Igéje arra
A thiatírai gyülekezetet a pergamoni közösséghez hasonló vezetési krízis jellemzi. A helyzet azonban komolyabb, ezért Jézus kritikái is erőteljesebb, élesebb hangnemben fogalmazódnak meg. Hiszen a dicséret rövid egy mondata után öt versen keresztül részletezi panaszait. A másokban mindig a jót észrevevő és megnevező Jézus úgy tűnik a bűnnel megalkuvó, mindennel és mindenkivel toleráns gyülekezetével nagyon kritikusan bánik. Amikor a gyülekezet a kompromisszumok útját keresi, úgy tűnik Jézus nem ismer semmilyen kompromisszumot!
A Thiatírában működő személy pontos beazonosításához nem rendelkezünk elegendő adattal, a szöveg alapján azonban világos, hogy tevékenysége olyan sikeres és veszélyes volt, mint Jezábelé Izráelben Illés próféta idejében. Jézabel a szidóni királynak a lánya volt, akit Izrael királya Akháb vett feleségül. Ez a jézaebel kiráynő volt az aki aztán meghonosította Izrealben a Baál és Aséra kultuszát, közben pedig az Úrnak igaz prófétáit üldözet és megölette. Izrael népét Istentől való elpártolásra, hűtlenségre, tehát lelki paráznaságra vette rá.
Isten és népe kapcsolatát a Szentírás Ó és Újszövetségi része is házastársi kapcsolathoz hasonlítja. Jézus a férj, a menyasszony az egyház, aki sajnos hűtlenné vált.
A paráznaság egyrészt vonatkozik a céhes rendezvények során a tivornyák, mai nyelven bulikon való részvételt, másrészt a leírás nyelvezete jelképes, a paráznaság, amelyre Jezábel ráveszi a híveket, lelki természetű, vagyis hamis tanítás szivárog be a közösségbe.
Lényegében Tiatira és Szárdisz a kereszténység középkori szakaszát példázza, mely elég sötét képet fest. Thiatirában látszik még némi javulás (Jel 2:19), Szárdiszban viszont a nép már lelkileg halott (Jel 3:1).
Thiatirában többen vannak, akik nem ismerik a Sátán mélységeit (Jel 2:24-25). Szárdiszban csak kevesen vannak, akik nem szennyezték be ruháikat. (Jel.3:4)
Noha Krisztus üzenete a thiatírai gyülekezethez igen szigorú és határozott, Jezábel követőinek megtérése nem kizárt lehetőség (2:22). a thiatírai üzenet viszont azt sejteti, hogy Jezábelhez már korábban figyelmeztetést intéztek, azonban a hosszabb megtérési lehetőség biztosítása ellenére elutasításra talált
Jézus türelme nem hasonlítható a mi ideges, kapkodó, ingatag, s ezért könnyen befolyásolható türelmünkhöz. Ő képes nagyon sokáig várni. Ha visszatekintünk egy-egy nehéz életszakaszunkra, akkor egyenesen felfoghatatlan számunkra, hogyan volt képes elhordozni bennünket oly sok éven keresztül. Viszont nem élhetünk vissza türelmével, nem játszhatunk a kegyelemmel. Hiszen az idő egyszer lejár és szembesülni kell a következményekkel.
Jézus, mivel a szelíd szavai nem hoznak változást, drasztikus megoldáshoz folyamodik. Akárcsak az egyiptomi fáraó esetében. Ott is gyermeke elvesztése döbbentette rá, (igaz csak pillanatnyi megdöbbenés volt), hogy az Örökkévaló az igaz Isten.
Ennek a büntetésnek a célja, hogy minden gyülekezet elgondolkodjon helyzetén, vizsgálja meg magát.
Mi az ember külsejét látjuk csak, bár gyakran sejtjük, hogy mi van elrejtve benne. Minket kegyes szavakkal meg lehet téveszteni, Jézust azonban soha.
Mi szeretjük azt kutatni, mikor lesz ez a megfizetés, mikor jön az ítélet, meddig még Uram, de ennél sokkal fontosabb kérdés, amit ma felénk fordít az Ige: Kicsoda állhat meg? Jel.6:17.
A Bibliából tudjuk, hogy sokan – hatalmas egyházak, szekták sokmilliós taglétszámmal – próbálják majd meggyőzni Jézust ama napon arról, hogy ők az ő nevében prófétáltak, ördögöket űztek ki, és sok csodát tettek. Jézus mégis kijelenti nekik: „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”(Mt 7,23). Ha a thiatirai gyülekezet nem hallgat Jézus feddésére, és nem tér meg, akkor hiába mondja majd ama napon, hogy példás volt a szeretetünk, a hitünk, a szolgálatunk, az állhatatosságunk, Jézus mégis gonosztevőnek fogja minősíteni.
A hegyibeszédben Jézus két útról és két csoportról beszél. Akik engedményeket tesznek és akik ragaszkodnak Őhozzá.
A Jezábel tevékenységének ellenszegülő hívekhez az üzenet a következő; „nem vetek rátok más terhet, de amitek van, azt tartsátok meg” (2:24-25). Azaz legyenek kitartóak az Istenhez és az evangéliumhoz való hűségben, függetlenül attól, hogy az igazságot kik és hányan képviselik.
Megszerezni nehezebb valamit, vagy megtartani? A fogyasztói társadalom és a tömegtájékoztatási eszközök nem segítenek a kitartásban. az „új” és a „változatos” öncélú és örökös reklámozása kiiktatja a kipróbáltság követelményét, a figyelmet felaprózza, s ezzel az akaratot megfosztja a távolabbi, nagyobb célokra irányuló erőfeszítésektől. Nem lehet véletlen, hogy a 20. sz: az ókori mondás (varietas delectat, sed stabilitas beatificat, 'a változatosság gyönyörködtet, de az állandóság tesz boldoggá') csonkítottan s ezáltal ellenkező jelentéssel vált jelszóvá: „a változatosság gyönyörködtet”. Jézus nemcsak megkeresni jött, hanem megtartani, így ebben is Ő a legnagyobb példa.
Bár az egyik legkisebb és leggyengébb gyülekezetről van szó, Jézus „hatalmat” ígér a thiatírai győzteseknek „a pogányok felett” (2:26).
Thiatirának ígéri a hajnalcsillagot (Jel 2:28), amit később önmagával azonosít (Jel 22:16).
A Biblia Jézust nevezi hajnalcsillagnak. Jel. 22,16. II.Pét. 1,19.
A hajnalcsillag a babiloni kortól kezdve az egyetemes uralkodás szimbóluma.
Jézus megtérésre hív. Rakjuk a Szentírás mérlegére életünket. Csak a keskeny úton, Jézus parancsát követve érhetünk célhoz.
Aki letér az útról, aki megáll, vagy visszafordul nem érhet célt.
A reformáció alapkérdése mindig az volt: Miért? Miért teszem ezt vagy azt? Miért tanítom ezt vagy azt? Hagyomány vagy a Szentírás? Egyszer így egyszer úgy?
Pál azt írja Timóteusnak ő tudja kinek hisz. És ettől a hittől senki és semmi nem tántoríthatja el.
Aki próbálta már hosszútávfutást, tudja, hogy bizony vannak holtpontok, amikor úgy érezzük, itt a vége, nincs tovább. Görcsöl a lábunk, szúr az oldalunk, jön egy légszomj. Jönnek a gondolatok: érdemes ennyire strapálni magam? Á ez nem nekem való! Elég ebből ennyi is! Aztán látod, ahogy mások megállnak melletted, hogy a kibicek milyen kényelmesen üldögélnek a pálya szélén, és milyen könnyen bírálgatják azokat, akik futnak. Hát igen, nagy erővel hat a gonosz azokra, akik be akarnak futni a célba. Sokakra jellemző az ma, hogy belekapnak ebbe-abba, és azután abbahagyják. Tanulást, munkát, barátságot, házasságot, a Krisztussal való kapcsolatot. Jézus Krisztus a magvető példázatában szól arról, hogy van: "ideig való hit". Ezek azok, akiknek a szívébe mintegy kövek közé hullott a mag - mondja Ő. Kikel, örülnek neki, elindul az új élet bennük, de mihelyt valami pici nehézség támad, azonnal elfordulnak Jézustól. (Mk 4,16-17).
Ezért a thiatírai üzenet: Ne hagyd magad eltéríteni! Maradj a Jézus által kijelölt pályán! És fuss!