A Krisztusban eljött kegyelme - ÁBRAHÁM ÖRÖKÖSEI Krisztusban elnyerni a fiúságot - A szeretet által munkálkodó hit - Krisztus törvényének betöltése.

1. GALATA LEVÉL
Görögből fordította: dr Gyenis Jánosné.
GAL 1. JÉzus KriszTus EVAnGÉLiumához VALó hűsÉG.i
Gal. 1,1 Pál, apostol,1
meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki Jézus Krisztus
hatalmával szól és cselekszik, nem emberektől, sem nem ember által kapta elhívását,
hanem Jézus Krisztus, az Atya Isten által, aki feltámasztotta őt a halálból.2
Gal. 1,2 És a velem levő összes atyafiak, testvérek, írjuk ezt a levelet Galácia kihívott
közösségeinek, eklézsiáinak:
Gal. 1,3 Kegyelem,3
és békesség4
az Atya Istentől, a mi Urunk Jézus Krisztustól.5
Gal. 1,4 Aki adta, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért, a mi céltévesztésünkért, és
tévedéseinkért, hibáinkért. Hogy kiszabadítson, kiragadjon, kimentsen, kivegyen,
kiemeljen minket magának e jelenvaló gonosz,6
káros, veszélyes, ellenséges züllött
világból, a jelen világ gonoszságából, ebből a gonosz korszak létkorából az Istennek és a
mi Atyánknak akarata, rendelése, elhatározása szerint.7
1 Apostol [(aposztolosz): meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki Jézus Krisztus hatalmával
szól, és cselekszik.
2 Ez pedig így történt: Amikor Listrában hirdette az Evangéliumot: „Jövének… Antiókiából és
Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt
gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és
másnap Barnabással elméne Derbébe” (Csel. 14,19-20).
3 Kegyelem (kharisz): olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz. Szószerinti jelentése:
öröm. Valaki igyekszik másoknak örömet okozni. Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét
érdemelné. „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is
megfogalmazhatjuk: A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való
megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben.
4 Békesség (g: eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind
a közösség vonatkozásában.
5 Az apostol Isten népének minden helyen az Istentől nyerhető örömet, és azt a békességet
kívánja, amely csak Krisztusban nyerhető el: „Az Isten kihívott gyülekezetének, eklézsiájának
amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, hivatalos, elhívott szenteknek,
akik már kapcsolatba kerültek Istennel, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett.
Mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét,
hatalmát, tekintélyét bárhol, mind az ő helyükön mind a miénken, és mind az ő helyzetükben, és
körülményeikben segítségül hívják. Kegyelem, és békesség Istentől, a mi Atyánktól, az Úr Jézus
Krisztustól” (1 Kor. 1, 2.3). És ez nemcsak egy jókívánság, hanem áldás. Tehát az apostol minden
gyülekezetet – amely Krisztusban van – és minden szentet így áld meg: „Mindenkinek, akik
Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, Isten kedvesen, nagyon szeretett drágáinak, hivatalos
szenteknek: akik Istennek szenteltettek, és Isten tulajdona vagytok. Akiket ő elhívott és
megszentelt, akik ezért Isten szerinti, tökéletesek, hibátlanok, tiszták, Istenhez méltók vagytok.
Kegyelem, és békesség Istentől, a mi Atyánktól, az Úr Jézus Krisztustól” (Róm. 1,7).
6 Gonosz (ponérosz): nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros,
veszélyes, ellenséges; züllött.

2. Gal. 1,5 Övé legyen a dicsőség, a fényesség, ragyogás, hírnév, tekintély, tisztesség most,
és az eljövendőben! Ámen.8
Gal. 1,6 Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar
más, mássá tett, megváltoztatott evangéliumra9
hajlotok, és a mássá tett, megváltoztatott,
kiforgatott evangéliumhoz pártoltok át.10
Gal. 1,7 Holott nincs más Evangélium, nincs másik örömüzenet. De némelyek zavarnak,
és megháborítanak, zavarba ejtenek, nyugtalanítanak titeket, és el akarják ferdíteni,11
el
akarják változtatni és forgatni a Krisztus evangéliumát.12
7 A Szent Szellem újra - és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi
bűneinkért, a mi céltévesztésünkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi
megigazulásunkért”„aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és
megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Tit. 2,14; Róm. 4,25) A
próféták is erről a szabadításról prófétáltak: „Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a
kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből,
céltévesztéséből” (Zsolt. 130,7-8) A szabadítás átvételének feltételeiről is szólnak a próféciák:
„Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti
lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem
papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak”
„Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy
saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén” (2 Móz. 19,5-6; 5 Móz. 7,6) Péter apostolon
keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy Krisztusban beteljesedett az ígéret, így szólva Krisztus
népéről: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép
vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik
nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1 Pét. 2,9-10.) És hogy még
világosabb legyen a kijelentés, megismétli János apostolon keresztül is az Úr Jézus: „János a hét
gyülekezetnek, amely Ázsiában van. Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki
eljövendő; és a hét Szellemtől, amely az ő királyiszéke előtt van. És a Jézus Krisztustól, aki a hű
tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket
szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, És tett minket királyokká és
papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké..” (Jel.
1,4-6).
8 Mert: „Bizony, tőle, általa és érte van, mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad
minden, és Beléje torkollik a mindenség: övé a dicsőség most, és az eljövendőben. Mert a
dicsőség, a fényesség, ragyogás, hírnév, tekintély, tisztesség Neki jár az örökkévalóságban is.
Ámen” Hiszen: „...Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és
láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, felsőbbségek, hatalmasságok, akár
fejedelemségek, kormányzatok, birodalmak. Mindenek Őáltala és Őreá nézve, és őérte
teremtettek. A mindenség rajta keresztül, és Beléje torkollóan teremtetett. És Ő előbb volt
mindennél, és minden Őbenne áll fenn, és illeszkedik egybe. És Ő a feje a testnek, az egyháznak,
az eklézsiának, a kihívottak közösségének: aki a kezdet, az eredet, elsőszülött, az új emberiség
elsőszülöttje, első példánya, a LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTT a halottak közül; hogy mindenekben
Ő legyen az első, és hogy Övé legyen az elsőség mindenben. Mert tetszett az Atyának, az egész
Teljességnek, hogy Őbenne lakozzék” (Róm. 11,36; Kol. 1,16-19).
9 Más evangélium (metatithémi): mássá tesz, megváltoztat, kicserél.
110
Az apostol félelmének ad hangot, így beszélve a minden korban élő szentekhez: „Félek, hogy
amiként a kígyó a maga álnokságával, és ravasz mesterkedésével megcsalta, rászedte, becsapta,

3. Gal. 1,8 De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek Evangéliumként
valamit azon kívül, amit néktek hirdettünklegyen átok alatt!13
Gal. 1,9 Amint előbb mondottuk, és kijelentettük, most is ismét mondom, és megismétlem:
Ha valaki néktek hirdet más Evangéliumot azon kívül, amit tőlünk hallottatok, és kaptatok,
amit elfogadtatok, átvettetek, átok alatt legyen.14
Gal. 1,10 Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Az emberek kedvét
keresem ezzel vagy az Istenét? Vagy embereknek igyekszem-e tetszeni? Bizonyára, ha
még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus rabszolgája nem volnék.15
Gal. 1,11 Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az Evangélium, örömhír, melyet én
hirdettem, nem ember szerint való, és nem embertől származik.
elcsalta Évát, Akként a ti gondolataitok, felfogásotok, és gondolkodásmódotok is megrontatnak.
A ti gondolataitokat is elpusztítják, tönkreteszik, lerombolják és, feldúlják, és ezért eltávolodtok a
Krisztus iránt való egyenességtől, és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak, a
Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadásotoknak. Mert hogyha az, aki jő és odamegy hozzátok, és
más Jézust hirdet, akit mi nem hirdettünk, vagy más szellemet vesztek, fogadtok be, amit nem
vettetek, és nem akit korábban kaptatok, és amit elnyertetek, vagy más evangéliumot,
örömüzenetet hallotok, és nem amelyet elfogadtatok, szépen eltűrnétek, sőt szívesen vennétek” (2
Kor. 11,3-4). Ezért ismét emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van,
mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe juttatom, és figyelmetekbe ajánlom
atyámfiai testvéreim az evangéliumot, melyet hirdettem néktek, azt az örömüzenetet, amelyet én
néktek vittem. …Amely által üdvözültök is, amelyen át meg is menekültök, ha megtartjátok, és
megőrzitek úgy, aminémű beszéddel, IGÉ-vel hirdettem néktek, hacsak nem hiába, és nem
látszatra lettetek hívőkké, és ha ugyan ragaszkodtok még hozzá” (1 Kor. 15,1-2). És Pál apostol
elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az” (Gal.
5,10). Az apostol figyelmezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, és aki
mást hirdet, vagy hozzá tesz, vagy elvesz belőle, az a sátán szolgája: Kérlek, titeket atyámfiai
testvéreim, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat akik… más tudományra tanítanának
azon kívül, és az ellenkezőjét tanítják annak, melyet tanultatok, és azoktól hajoljatok el.
Kerüljétek, és távoztassátok el őket, térjetek ki előlük” (Róm. 16,17) „Mert az ilyenek hamis
apostolok, álapostolok, álnok, csaló, cselszövő, csalárd munkások, akik a Krisztus apostolaivá,
kiküldötteivé változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát
világosság angyalává, és a világosság angyalának tetteti magát, a fény követévé. Nem nagy dolog
azért, és nem csodálkozom, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá;
akiknek megérdemelt végük az ő cselekedeteik, és az ő munkájuk szerint lészen” (2 Kor. 11,13-
15). Mert sokan vannak, akik: „… eltévelyedvén és elfordulva, hiábavaló beszédre, és üres
fecsegésre hajlottak, és üres fecsegésre adták magukat. Kik törvénytanítók akarván lenni, és akik
abban tetszelegnek, hogy ők a törvény magyarázói, holott nem értik, sem amiket beszélnek,
amiket fecsegnek, sem amiket csökönyösen erősítgetnek, és bizonygatnak” (1 Tim. 1,6-7). És így
folytatódik a kijelentés: Mert ha a törvény alá rendeltek, a törvényből valók, a törvény alapján
állók az örökösök, akkor a hit hiábavalóvá, üressé, hasztalanná, hatástalanná lett, az ígéret pedig
érdektelen, haszontalan, semmis, eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond,
kudarcba fullad, nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata” (Róm 4,14). Ezért hangzik a
figyelmeztetés: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a
kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4). Pedig az Úr már korábban figyelmeztette az Övéit, hogy:
„Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból!
Tartsátok meg Isteneteknek, az Úrnak parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek. Tartsatok
meg és teljesítsetek minden igét, amelyet én parancsolok nektek! Semmit se tégy hozzá, se el ne
végy belőle!” (5 Móz. 4,2; 13,1). És ismét: „Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és
hazugságban maradsz! (Péld. 30,6).

4. Gal. 1,12 Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus
Krisztus kijelentése, kinyilatkoztatása által.16
Gal. 1,13 Mert hallottátok, mint forgolódtam, és miként viseltem magamat én egykor a
zsidó vallásban, hogy én felette igen háborgattam, és könyörtelenül üldöztem az Isten
anyaszentegyházát, kihívott gyülekezetét, eklézsiáját, és pusztítottam azt, és a romlására a
pusztulására törtem.17
Gal. 1,14 És felülmúltam yis a zsidó vallásosságban nemzetem és fajtámbeli sok
kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért, és mert fölöttébb vakbuzgó
követője voltam atyáim, hagyományainak.18
111
Ferdít: (metasztrephó): megváltoztat, kiforgat, megcáfol, átváltoztat, átalakít.
112
Mert a zsidók - a júdeaiak - el akarják téríteni, és a törvény alá akarják vinni a Krisztusban
szabadságot nyert hívőket: „Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az
atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1)
De a jeruzsálemi apostolok és vének megírják a Galáciában élő hívőknek, hogy ezeket az
embereket nem ők küldték: „...meghallottuk, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket, és
szavaikkal feldúltak benneteket - pedig mi nem adtunk nekik megbízást” (Csel. 15,24) Pál apostol
pedig elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az”
(Gal. 5,10) Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és
sadduceusok kovászától!” azaz: „ ... a farizeusok és sadduceusok, vagyis: a vallásos szekták
embereinek tudományától” (Mt. 16,6.12) Isten már az általa küldött prófétákon keresztül így szól
népéhez: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak fecsegését, akik
néktek prófétálnak, és ne engedelmeskedjetek nekik, mert elbolondítnak titeket. Hiábavalóságot
szólnak, és hiábavalóságba vezetnek, haszontalan, céltalan dologba visznek. Ők az ő szívüknek
látását szólják, nem az Úr szájából valót. És az Úrnak terhét, azaz: üzenetét ne emlegessétek
többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek
Urának, a mi Istenünknek, beszédét, üzenetét” (Jer. 23,16.23) .
113
Pál apostol emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, mégpedig az,
amit az Írások szerint hirdetett ő: „Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is
kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és -
ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon” (1 Kor. 15,1-4). Ezért: „...úgy
határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, Róla is mint a
megfeszítettről” (1Kor. 2,2) És az Őbenne való életről: „Mert akik a törvény szerint élnek, átok
alatt vannak; mert meg van írva: Átkozott minden, aki nem tartja meg hűségesen, amik
megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje” (Gal. 3,10). Ugyanis: „A törvény a
valóságban haragot eredményez. Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet,
törvényszegés sincsen. Ott nem lehet áthágni sem a törvényt” (Róm. 4,15). A törvény feladata az
volt, hogy: „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.
De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt” (Gal. 3,24). És már: „a
bűn, a céltévesztés következménye ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt,
hanem kegyelem alatt” (Róm. 6,14). A figyelmeztetés, de: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a
törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4). Nem teszem
érvénytelenné életemben a kegyelmet: „Nem törlöm el, nem utasítom vissza, és nem
érvénytelenítem az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által, és a törvény útján van és valósulna
meg a megigazulás, tehát Krisztus ok nélkül és hiába halt meg” (Gal. 2,21).
114
Az apostol figyelmezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, és aki mást
hirdet, vagy ehhez hozzá tesz, vagy elvesz belőle, az a sátán szolgája: „Kérlek titeket, testvéreim,
tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal, hogy az
ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! Mert az ilyenek nem a mi

5. Gal. 1,15 De mikor az Istennek tetszett, aki kiszemelt, és elválasztott, különválasztott
engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által.19
Gal. 1,16 Hogy kijelentse, kinyilatkoztassa, nyilvánvalóvá tegye az ő Fiát énbennem, hogy
győzelmi hírként, örömhírként hirdessem őt a pogányok, a nemzetek között: azonnal nem
tanácskoztam hústesttel és vérrel, és nem vetettem alá magam hústestnek és vérnek.20
Gal. 1,17 Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem
Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba.
Gal. 1,18 Azután három esztendő múlva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert, azaz
Kéfást felkeressem,21
és nála maradtam tizenöt napig.
Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép szóval, ékesszólással
megcsalják a jóhiszeműek szívét” (Róm. 16,17-18). „Mert az ilyenek hamis apostolok,
álapostolok, álnok, csaló, cselszövő, csalárd munkások, akik a Krisztus apostolaivá, kiküldötteivé
változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság
angyalává, és a világosság angyalának tetteti magát, a fény követévé. Nem nagy dolog azért, és
nem csodálkozom, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek
megérdemelt végük az ő cselekedeteik, és az ő munkájuk szerint lészen.” (2 Kor. 11,13-15).
115
Nem az emberek tetszését keresi az, akit Isten bízott meg az Evangélium hirdetésével: „Mert
a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból.
Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy
hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló
Istennek” (1 Thess. 2,3-6).
116
Az apostol megvallása: „Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek…” (1Kor. 11,23).
Mert: „Nekünk ...az Isten kijelentette az ő Szelleme által: mert a bennünk élő Szellem mindeneket
vizsgál, még az Istennek mélységeit is” (1 Kor. 2,10) „Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya
ti érettetek, a pogányokért. Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem
adott a ti érdeketekben. Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, a szerint,
amint az elébb megírám röviden, Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én
értelmem a Krisztus titka felől; Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival
úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által” (Eféz. 3,1-
5). „Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen, és félre ne vezessen, meg ne
tévesszen, meg ne csaljon hitető, valószínűnek tűnő beszéddel, és hamis következtetésekkel” (Kol.
2,4). Mert az Úr: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban a követelményeivel,
rendelkezéseivel ellenünk szóló, és tételekbe foglalt kézírást, az adóslevelet, amely ellenünkre volt
nekünk, és amely vádolt minket, és azt eltette, eltávolította, eltolta az útból, odaszegezvén azt a
keresztfára, a kínoszlopra.” És ez által: Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat,
őket bátran mutogatta. És a legyőzött hatalmakat diadalmenetben tette közszemlére, így
legyőzöttekként a győztes nép előtt „mutogatta”, és megcsúfolta. Nyilvánosan kipellengérezte,
megszégyenítette, diadalmaskodott rajtuk, diadalt vett fölöttük, és legyőzte, leigázta őket, s ennek
nyílt jelét is adta. Győztes hadvezérként, mint legyőzötteket diadalmenetben felvonultatta” (Kol.
2,14-15). Így: Most megszabadultunk, és felszabadultunk a törvénytől, a törvény hatálya alól
minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk, ami fogva tartott bennünket,
hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában és nem a betű óságában. S ezért új Szellemben
szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában (Róm. 7,6). „Hogy miképpen uralkodott, és
uralomra jutott a bűn, acéltévesztés halált hozva, azonképpen a kegyelem is uralkodjék
megigazulás által az örök életre, a természetfeletti életre, az életnek egy más létezési formájára, a
mi Urunk Jézus Krisztus által (Róm. 5,21). „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi
ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23). Hát: Annakokáért a
szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg szilárdan, és ne kötelezzétek

6. Gal. 1,19 Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem csak Jakabot, az Úr atyjafiát,
testvérét.22
Gal. 1,20 Amiket pedig néktek írok, ímé Isten színe előtt mondom, hogy ez nem
hazugság.23
Gal. 1,21 Azután mentem Szíriának és Ciliciának vidékeire, tartományaiba.
Gal. 1,22 Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levő, és Krisztusban élő
keresztény, azaz krisztusi gyülekezetek, az eklézsia, a kihívottak közösségei előtt.
meg ismét magatokat szolgaságnak igájával, és ne engedjétek magatokat újra szolgaságnak
igájába fogni” (Gal. 5,1).
117
Mikor Istvánt megkövezték, a hívők eltemették, és szétoszolva hirdették az örömhírt
mindenfelé, amerre jártak: „Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és
férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala”. Így vallja meg a jeruzsálemi zsidók
előtt, amikor meg akarják kövezni: „… ezt a tudományt üldöztem mindhalálig, megkötözvén és
tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.” Letartóztatása után is csak erről tesz
bizonyságot, hogy mit tett a vallásos Saul, aki az Úrral való találkozása után Krisztus apostola és
Pál lett: „én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. Én egykor
elhatároztam magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell
cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe
vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének,
szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra
kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük, kergettem mind az idegen városokig is” (Csel.
8,3; 22,4; 26,2-5.9-11). És Timóteusnak is bizonyságot tesz, Isten végtelen szeretetéről és
kegyelméről: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert
megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló, üldöző és
erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1Tim.
1,12-16).
118
Az apostolon keresztül jelenti ki Isten Igéje, hogy mennyit ér a vallásosság:
„Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok,
zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus; Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a
törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor nyereségek
valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én
Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és
szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját
igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való
igazságom a hit alapján” (Fil. 3,5-9).
119
Saul – aki később Pál – elhívása úgy történt, hogy az Úr Jézus megszólította a damaszkuszi
úton, majd az elhívást emberen és a prófétákon keresztül megerősítette: „Az Úr pedig monda
Anániásnak: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy
Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik. És látá Saulus látásban, hogy egy Anániás nevű
férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson. Felele pedig Anániás: Uram, sok embertől
hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szentjeidet Jeruzsálemben: És itt is
hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják.
Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én
nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt” (Csel. 9,11-15). És az apostol elhívó Igéi:
„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél,
megszenteltelek; népek prófétájává tettelek” (Jer. 1,5) „Hallgassatok reám, ti szigetek, és

7. Gal. 1,23 Hanem csak hallomásból tudták rólam, hogy: Aki minket üldözött egykor, most
Evangéliumként, örömüzenetként hirdeti azt a hitet, amelyet egykor rombolt, feldúlt,
pusztított, amelynek a romlására tört.24
Gal. 1,24 És dicsőítették, és magasztalták bennem és értem az Istent azért, amit bennem
végzett.
GAL 2. Az AposToL hirDETi A KriszTusbAn ELJöTT KEGyELmET
figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett
nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes
nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem. És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, akiben
én megdicsőülök” (Ézs. 49,1-3).
220
Az Úr Jézust csak kijelentés útján lehet felismerni. A kijelentéssel együtt a hívő megkapja
Isten erejét is: „Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” És
felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem hústest és vér jelentette
ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen
a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve
lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Mát. 16,16-19) Erről tesz
bizonyságot Pál apostol is, így beszélve: „olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom
beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna. Amit rajtam keresztül nem a Krisztus
munkált volna, szóval és tettel. Jelek, természetfölötti események, jelenségek és csodák ereje által,
és hatalmával, az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és
környékétől fogva Illyriáig betöltöttem, szétszórtam a Krisztus evangéliumát. Mert csak így
történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus
örömüzenetével” (Róm. 15,18-19).
2
21
Megismerni: (/h/isztoreó): a görög szó többet is kifejez: jól, alaposan megismerjem;
megismerjem a gondolkodásmódját, „kikérdezgessem”, stb.
222
Jakabról így tesz bizonyságot Isten Igéje: Amikor az Úr Jézus saját hazájába megy, nem
hisznek benne, mert ott élnek közöttük a testvérei is: „Hát nem az ács fia ez? Nem Máriának
hívják-e az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? Nem közöttünk
élnek-e nővérei is mind? Ugyan honnan van benne mindez?” És megbotránkoztak benne, Jézus
pedig így szólt hozzájuk: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga
házában” (Mát. 13,55-57).
223
Az apostol lelkiismerete a Szent Szellem uralma alatt van: „Igazat mondok Krisztusban, nem
hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szent Szellem által” (Róm. 9,1).
224
És Saulus nemcsak Jeruzsálemben üldözte Isten népét, a Krisztus népét: „Saulus pedig
pusztítá az anyaszentegyházat, a kihívottak közösségét, házról-házra járva, és férfiakat és
asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala”. „Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől
lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, Kére őtőle leveleket Damaskusba a
zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat,
fogva vigye Jeruzsálembe” (Csel. 8,3; 9,1-2) De megtérése és Szent Szellemmel való
beteljesedése után azonnal hirdette a Krisztust: „Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így
szóltak: Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki
ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket? De Saul egyre jobban felbátorodott,
és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus”(Csel. 9,21-
23).

8. Gal. 2,1 Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással
együtt, elvivén magammal Titust is.25
Gal. 2,2 Fölmentem pedig kijelentés következtében, kinyilatkoztatástól indíttatva, és
eléjük tártam az evangéliumot, azt az örömüzenetet, melyet hirdetek, és prédikálok a
pogányok, a nemzetek között. De külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne
fussak, és hiába ne fáradozzam, vagy hogy eddigi futásom, és fáradozásom ne váljék
hiábavalóvá.
Gal. 2,3 De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög
azaz: pogány vala,
Gal. 2,4 Tudniillik a belopózkodott, a betolakodott, befurakodott, észrevétlenül besurrant,
nem tiszta úton bekerült hamis atyafiakért, az áltestvérek kedvéért sem, akik alattomban
közénk jöttek, akik azért tolakodtak, és férkőztek be közénk, hogy kikémleljék, és
alattomosan megfigyeljék, meglessék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus
Jézusban, hogy minket rabszolgákká tegyenek, rabszolgákká taszítsanak, és
kényszerítsenek.26
225
Barnabás volt az, aki: „Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a
tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga
mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy
beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban, Jézus nevében. Ettől fogva velük együtt járt-
kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében” (Csel. 9,26-28) Ő vette maga mellé Sault, hogy
Antiókiában együtt szolgáljanak: „Barnabás azután elment Tarzuszba hogy felkeresse Sault.
Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak
együtt a gyülekezetben, a kihívottak közösségében, és igen nagy sokaságot tanítottak. A
tanítványokat pedig Antiókiában nevezték először keresztényeknek, azaz: krisztusiaknak” (Csel.
11,25-30).
2
26
Ugyanis:„Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket. Ha nem metélkedtek
körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek. Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis
viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és
néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe” (Csel. 15,1-2) És
az apostolok a jeruzsálemi vénekhez fordultak a zsidó hamis tanítók miatt: „Akkor tetszék az
apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válasszanak ki maguk
közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással. Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és
Silást, kik az atyafiak között főemberek valának. Ezt a levelet küldték velük: „Mi, az apostolok és
a vének, a ti testvéreitek, az antiókiai, szíriai és cilíciai pogány származású testvéreknek
üdvözletünket küldjük! Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén,
megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti életeteket, azt mondván, hogy
körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: egymás között
egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett
Barnabásunkkal és Pálunkkal” (Csel. 15,22-25) És Pál apostol így int minden hívőt: „Krisztus
szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat
újra a szolgaság igájába fogni. Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus
semmit sem használ nektek. De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki
körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. Akik törvény által akartok megigazulni,
elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik
lázítanak titeket. Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy
legyen a hústestnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az
egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,1-4.12-14) Péter apostol
így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Valának pedig hamis próféták is a nép között,

9. Gal. 2,5 Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, sem engedményt nem tettünk,
hogy az evangélium, az örömüzenet igazsága tisztán megmaradjon, hogy megőrizzük
számotokra.
Gal. 2,6 A tekintélyesekkel pedig, - bárminők valának régen, - azzal nem törődöm, semmi
közöm hozzá; nem tartozik rám. - Isten nem nézi az embernek személyét, nem
személyválogató.27
- mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek, és semmire sem
köteleztek, semmi újra nem tanítottak, az előttem leleplezett örömüzenethez semmivel
hozzá nem járultak, és semmivel sem terheltek meg.28
Gal. 2,7 Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség
evangéliuma, mint Péterre a körülmetélésé.29
amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak
becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való
veszedelmet, pusztulást hoznak” (2 Pét. 2,1) A dicsőség Urának szava: „Az Efézusbeli gyülekezet
angyalának írd meg: Ezeket mondja az, aki az ő jobb kezében tartja a hét csillagot. Aki jár a hét
arany gyertyatartó között: Tudom a te dolgaidat, és tudok cselekedeteidről, és a te fáradozásodat
és tűrésedet, és állhatatosságodat, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és nem viselheted el,
és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak
találtad őket” (Jel. 2,1-2).
227
Már Mózesen keresztül kijelentést nyer, hogy: „Mert Istenetek, az Úr, istenek Istene és
uraknak Ura. Ő a nagy, erős és fenséges Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet
megvesztegetni” (5 Móz. 10,17) Ezt igazán a zsidók a pogány százados, Kornélius házában
értették meg, amikor leszállt rájuk is a Szent Szellem: „Erre Péter beszélni kezdett, és ezt
mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép
között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik” (Csel. 10,34-35) „Mert amikor a
pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény
követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy
a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen
védő gondolataik együtt tanúskodnak majd” (Róm. 2,14-15).
228
Mert akiben Krisztus él, azok csak Őt hirdetik: „Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti
így lettetek hívőkké” (1 Kor. 15,11).
229
A feltámadott Úr egy Anániás nevű hívőt küld Saulhoz, akinek ezt mondja: „… Menj el, mert
választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a nemzetek, és a királyok és Izráel fiai
elé” (Csel. 9,15) Az apostol elhívó Igéje: „Most pedig ezt mondja az Úr, aki már anyám méhében
szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült
engem az ÚR, Istenemnél van az erőm. Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek
helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok, a
nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig. Ezt mondja az Úr,
Jahve az Örökkévaló, Izráel megváltója, Szentje annak, akit megvetnek az emberek, akit utálnak a
népek, aki a zsarnokok szolgája: Királyok kelnek föl, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le az
Úrért, aki hűséges hozzád, Izráel Szentjéért, aki kiválasztott, és elválasztott téged” (Ésa. 49,5-7)
És az apostol minden gyülekezetben megvallja az ő elhívását: „Hanem mivel az Isten ítélt minket
alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az
embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek” (1Thessz. 2,4) „Ez pedig a
boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott. Hálát adok a Krisztus
Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor
szolgálatra rendelt” (1Tim. 1,11) „Mert néktek mondom a pogányoknak, nemzetekbelieknek,
amennyiben hát én pogányok, azaz nemzetekbeliek apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,
mert nagyra tartom” (Róm. 11,13).

10. Gal. 2,8 Mert aki erős, aktív, és hatékonyan tevékeny volt Péterben a körülmetélkedés
apostolságára, bennem is erős, aktív, és hatékonyan tevékeny volt, és Ő velem is együtt
munkálkodott a pogányok, a nemzetek között.30
Gal. 2,9 És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik
oszlopokul tekintetnek, az egyetértés jeléül bajtársi jobbjukat nyujták nékem és
Barnabásnak, hogy mi apostolkodjunk a pogányok, a nemzetek között, ők pedig a
körülmetéltek között prédikáljanak:
Gal. 2,10 Csakhogy a szegényekről, a szűkölködőkről megemlékezzünk, és legyen
gondunk rájuk; amit is én igyekeztem megcselekedni.31
Gal. 2,11 Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, és nyíltan
szembeszálltam vele, mert okot adott rá, és méltó volt a feddésre, mivel panasz volt rá.
Gal. 2,12 Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, mindig a pogányokkal, a
nemzetekből valókkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult, visszahúzódott és
elkülönítette magát, különvált tőlük, félvén a körülmetélkedésből valóktól.32
Gal. 2,13 És vele képmutatóskodtak, kétszínűsködtek a többi zsidók is, úgyhogy Barnabás
szintén elcsábíttatott az ő tettetésük által.
Gal. 2,14 De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához,
valóságához képest, hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mondék
Péternek, azaz Kéfásnak mindnyájuk előtt. Ha te zsidó létedre pogány, azaz: nemzetbeli
módra élsz és nem zsidó módra, nem zsidó szokás szerint, miként kényszeríted a
pogányokat, a nemzetbelieket, hogy zsidó módra éljenek, és zsidó szokásokat
kövessenek.33
Gal. 2,15 Mi, természet szerint, születésünknél fogva zsidók és nem pogányok, nem a
nemzetek közül való bűnösök, céltévesztettek vagyunk,
Gal. 2,16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, a tettei
alapján, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, a Jézus Krisztus hite által. Mi is Krisztus
Jézusban hittünk, és elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy megigazuljunk, hogy igazzá
váljunk a Krisztusban való hitből, a Krisztus hite által, és nem a törvény cselekedeteiből;
Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hútest sem, ugyanis a törvény
szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá.34
330
Ennek bizonyságául vallja az apostol, hogy: „Mert nem merek szólni, beszélni, prédikálni
semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak, a nemzeteknek
megnyerésére, és megtéréséért szóval, Igével, és tettel. Jelek, természetfölötti események, és
jelenségek, és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje és hatalma által. Úgyannyira, hogy
én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem és szétszórtam a Krisztus
evangéliumát” (Róm. 15,18-19).
331
Szegény, szűkölködő, aki Isten dicsősége nélkül van, azaz: a még megtéretlen ember, aki Isten
nélkül él. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róm. 3,23).
332
És azért félt, mert amikor Péter apostol Kornélius századoshoz bement vádolták a zsidók, és
ezt mondták: „Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük” (Csel. 11,3).
333
Hiszen éppen Péter apostol a Kornélius házába való bemenetelét így magyarázza az őt kérdőre
vonó zsidóknak: „… Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni,
vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy
tisztátalan embernek” (Csel. 10,28).
334
A megigazulásról sokszor beszél az apostol: „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből,
olyan tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul meg Isten előtt:
mert a bűn, a céltévesztés ismerete és felismerése a törvény által vagyon. Most pedig kijelentetett,

11. Gal. 2,17 Ha pedig mi, akik Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is
bűnösöknek, céltévesztetteknek találtatunk és maradunk, avagy Krisztus bűnnek, a
céltévesztésnek szolgája-e? Akkor vajon Krisztus nem a bűnt, a céltévesztést mozdítaná-e
elő? Távol legyen.
Gal. 2,18 Mert ha, amiket elrontottam, megszüntettem, megsemmisítettem, azokat ismét
fölépítem, önmagamat teszem, és vallom bűnössé, törvényszegővé.
Gal. 2,19 Mert engem a törvényen keresztül ölt meg a törvény, hogy Istenből legyen az
életem.35
hogy a törvény nélkül jelent meg, a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk Isten
igazsága, az Isten előtti megigazulás, amelyről bizonyságot is tesznek, és tanúsítják a törvény és
a próféták, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek. Isten pedig ezt az
igazságát, az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban
való hit által, és a Jézus hitén keresztül minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és mindazokra
száll, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli
között. Mindenki vétkezett, eltévesztette a célpontot, és nélkülözi, szűkölködik, és híjával van, az
Isten dicsőségének. Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus
kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított
felénk. Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul, fedélnek, mint
előkép. Ő a frigyláda fedele a Templomban, az irgalom helye, a kiengesztelés. Azoknak, akik az ő
vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk
nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen
türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátottam és az előbb történt vétkezések büntetlenül
hagyása, elengedése, és megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével,
hogy e mostani időben, a mostani időszakban mutassa meg, és jelentse ki igazságát. És kimutatta
igazságosságát a jelen időre nézve is: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi,és megigazít mindenkit,
aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való. Hogyan lehetséges akkor, és hol marad az ember
számára a dicsekvés lehetősége, amivel büszkélkedhetik? Lehetetlenné vált, szétfoszlott,
kirekesztetett, semmivé lett, kizáratott. Milyen törvény által? A cselekedeteké, a tettek törvénye
által? Nem, hanem a hit „törvénye” által. Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg
az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,20-28). Mégpedig az Úr Jézusba vetett hit
által: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért” (Róm.
4,25) „Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra,
megragadták az igazságot, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van; Izráel viszont, amely
kereste az igazság törvényét, nem jutott el a törvény szerinti igazságra. Miért? Azért, mert nem
hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés
kövébe, Amint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba;
és aki hisz benne, nem szégyenül meg” (Róm. 9,30-33) Már Dávid így imádkozik, hogy: „Ne
szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!” (Zsolt. 143,2).
335
Újra és újra arra tanít az Úr, hogy: „Ezenképpen gondoljátok, és vegyétek számításba ti is,
hogy meghaltatok a bűnnek, a céltévesztésnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Mert a bűn, a céltévesztés következménye ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény
alatt, hanem kegyelem alatt” (Róm. 6,11.14). „Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény
számára a Krisztus teste, az személye által, s ezért másé vagytok: hogy ahhoz tartozzatok
Krisztus testében az Ő személyében, aki feltámadt, és életre kelt a halottak közül, hogy
gyümölcsöt teremjünk Istennek” (Róm. 7,4) „… mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt
mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne
önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,14-15).

12. Gal. 2,20 Krisztussal együtt megfeszíttettem, oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé nem
én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában
való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, és feláldozta érettem.36
Gal. 2,21 Nem törlöm el, és nem utasítom vissza, de nem is érvénytelenítem az Isten
kegyelmét; mert ha a törvény által, a törvényen keresztül, és a törvény útján van, és
valósulna meg az igazság, azaz: a megigazulás, tehát Krisztus ok nélkül, és hiába halt
meg.37
Gal.3.ÁBRaHÁM ÖRÖKÖSEI
336
Mert Krisztus az: „Aki adta, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért a mi céltévesztésünkért.
Hogy kiszabadítson, kiragadjon, kimentsen, kivegyen, kiemeljen minket magának e jelenvaló
gonosz, nyomorúságos, nehéz, szűkös, tökéletlen, alkalmatlan, beteg, káros, veszélyes, ellenséges,
züllött világból. A jelen világ gonoszságából, ebből a gonosz korszakból / létkorból / az Istennek
és a mi Atyánknak akarata, rendelése, és elhatározása szerint” (Gal. 1,4) „Hogy többé ne emberi
vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le hústesti életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2)
Amikor a böjt után, a pusztában kísértette a sátán az Úr Jézust, ő nem a test kívánsága szerint
cselekedett, hanem: „Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor
odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek
változzanak kenyérré.” Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem
minden igével, amely Isten szájából származik” (Mát. 4,2-4). Őt követte Pál apostol is, amikor
azt mondja, hogy: „…megsanyargatom, megzabolázom, állon ütöm, megöklözöm, és alávetem
testemet, egész lényemet, és szolgává teszem, és rabszolgaságba vetem, sőt kényszerítem, és
leigázom, hogy míg másoknak prédikálok, tanítok, hirdetem az Igét, és hogy amikor másokat
versenybe hívok, magam valami módon méltatlanná ne váljak. Hogy magam ne legyek
alkalmatlanná a küzdelemre, és magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem
állja ki a próbát” (1Kor. 9,27) Ezt meg is tudjuk tenni: „Hiszen tudjuk, hogy a mi ó emberünk
Ővele megfeszíttetett, oszlopra feszíttetett, hogy megerőtlenüljön, és teljesen működésképtelenné,
erejét vesztetté legyen a bűnnek teste, a céltévesztett én. Hogy tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn
hatalmában álló, a céltévesztett egó, az én. Hogy ezután ne legyünk a céltévesztés rabszolgái, és
ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki így meghalt, felszabadult a bűn alól, és megigazult,
igazságossá lett, mert felmentést nyert a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL. És aki Istenből születetett,
azoknak azt mondja az Úr: „Ti azonban nem húsban, hanem Szellemben éltek, ha ugyan valóban
az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. Vagyis
ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, ha nem birtokolja, az nem is az Övé. Hogyha
pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test, az egész személy halandó a bűn miatt, a céltévesztés
következtében, a szellem azonban élet, örökélet, természetfeletti élet az igazságért. Mert a szellem
örökéletet ad megigazultság által” (Róm 6,6-7).
337
És így folytatódik a kijelentés: „Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a
hit, és valóra válthatatlan az ígéret” (Róm. 4,14) Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok
Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4) De a
törvénnyel nincs semmi baj, mert a törvény betöltötte feladatát: „A törvény tehát az ígéretek ellen
van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a
törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a
Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,21-22) „Ekként a
törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a
hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt” (Gal. 3.24).

13. Gal. 3,1 Óh balgatag, nem gondolkodó, értelmetlen Galáciabeliek, kicsoda igézett, és
babonázott meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, a valóságnak, az
Igének, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett
volna meg? Amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust?38
Gal. 3,2 Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a
Szellemet, avagy a hit hallásából?39
Gal. 3,3 Ennyire esztelenek, értelmetlenek, nem gondolkodók vagytok? Amit Szellemben
kezdtetek el, most hústestben fejeznétek be?
338
És így folytatja az apostol: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által
elhívott, ily hamar egy mássá tett, megváltoztatott, kicserélt evangéliumhoz hajlotok” (Gal. 1,6)
„Most azonban, miután megismertétek az Istent, vagy még inkább, hogy megismert titeket az
Isten, miként és hogyan tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint
újból szolgálni akartok, és hogyan lehet, hogy szolgájukká akartok lenni? Megtartjátok, és
aggódva figyeltek a napokra és hónapokra és időkre, évszakokra, meg az esztendőkre. Attól
féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam körültetek, és értetek. Mondjátok meg nékem ti, akik
a törvény uralma alatt akartok lenni: nem halljátok-e a törvényt? Mert meg van írva, hogy
Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, a rabszolganőtől, és a másik a szabadtól. De a
szolgálótól, a rabszolganőtől való csak hústest szerint született; a szabadtól való pedig az ígéret
által. Ezek mást példáznak, ezeket átvitt értelemben kell venni: mert azok az asszonyok a két
szövetséget jelentik. Az egyik a Sinai hegyről való, - a Sínai-hegyi szövetség - amely szolgaságra
szülő, ez Hágár. Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos, és megfelel pedig a mostani
Jeruzsálemnek, nevezetesen szolgaságban van fiaival együtt. De a magasságos, a mennyei
Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja, Mi pedig, atyámfiai, és ti, testvéreim, Izsák szerint,
és Izsák módjára, ígéretnek gyermekei vagyunk. De valamint akkor a hústest szerint született
üldözte a Szellem szerint valót, úgy van ez most is. De mit mond az Írás? Űzd el a szolgálót, a
rabszolganőt és az ő fiát; mert a szolgáló, a rabszolganő fia nem örököl együtt a szabad nő
fiával. Annakokáért, atyámfiai, testvéreim, mi nem vagyunk a szolgáló, a rabszolganő fiai, hanem
a szabad asszony gyermekei vagyunk. Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus
megszabadított - mert Krisztus szabadságra szabadított meg minket, - álljatok meg szilárdan, és
ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával, és ne engedjétek magatokat újra a
szolgaság igájába fogni. Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek
semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy
köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok
megigazulni, a kegyelemből pedig kiestetek. Mert mi ugyanis a Szellem által, hitből várjuk az
igazság, a megigazulás reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér, és
nem számít semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak a szeretet által munkálkodó hit. Eddig
jól futottatok; kicsoda gátolt, és akadályozott meg titeket abban, hogy ne engedelmeskedjetek az
igazságnak, a valóságnak, az Igének? Ez a hitetés, és félrevezetés nem attól van, aki titeket hív.
Kis, és kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy
más értelemben nem lesztek, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki titeket
megzavar, elveszi az ítéletet, bárki legyen is az. Én pedig atyámfiai testvéreim, ha még mindig a
körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Hiszen akkor eltöröltetett, és megszűnt a kereszt,
kínoszlop botránya. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik titeket bujtogatnak, és lázítanak”
(Gal. 4,9-11.21-26.28-5,12 „Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a
próféták szóltak!” (Luk. 24,25). Pedig: „mi a megfeszített, az oszlopra feszített Krisztust
hirdetjük, és prédikáljuk, aki a zsidóknak ugyan megütközés, tőr, kelepce, sértő, bántó dolog,
botlás köve a pogányoknak, a nemzeteknek pedig bolondság, balgaság, oktalanság, képtelenség”

14. Gal. 3,4 Annyit szenvedtetek, és akkora élményt éltetek át hiába? Ha csakugyan hiába?
Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába.40
Gal. 3,5 Annakokáért, aki a Szellemet szolgáltatja, aki a Szellemet nyújtja néktek, és
hatalmas dolgokat művel bennetek, és hatalmas erőkkel - erő-megnyilvánulásokkal,
csodatevő erővel - munkálkodik közöttetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit
hallásából cselekszi-é?
Gal. 3,6 Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul,
megigazulásul, mert Isten őt a hite miatt fogadta el igaznak.41
(1Kor. 1,23) Az apostol félelmének ad hangot mindazok felé, akik - megmásítják, kicserélik,
mássá teszik az Evangéliumot annak ellenére, hogy - megkapták Istentől elhívásukat: „Félek
azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti
gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. Mert ha valaki odamegy hozzátok, és
más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más szellemet fogadtok be, nem akit kaptatok,
vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek” (2 Kor. 11,3-4).
339
És így folytatódik a kijelentés: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény
cselekedeteiből, a saját tettei alapján, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, Jézus Krisztus
hite által. Mi is Krisztus Jézusban hittünk, és elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy megigazuljunk,
és igazzá váljunk a Krisztusban való hitből, a Krisztus hite által, és nem a törvény
cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem, mert a törvény
szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá” (Gal. 2,16) Hiszen: „Nem az igazságnak
cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket a
Szent Szellem újjászülő és megújító fürdője által, Akit kitöltött reánk bőséggel, és gazdagon a mi
megtartó Jézus Krisztusunk, a mi Üdvözítőnk által” (Tit. 3,5-6) „Mert kegyelemből tartattatok
meg, és részesültetek a megváltásban, és üdvözültetek hit által; és ez nem tőletek van, nem a
magatok érdeme: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék, és ne
dicsekedhessék” (Eféz. 2,8-9) „Hiszen azt tartjuk, valljuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az
ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28) „Hogyan lehetséges akkor, és hol marad
tehát az ember számára a dicsekvés lehetősége, amivel büszkélkedhet? Lehetetlenné vált,
szétfoszlott, kirekesztetett, semmivé lett, kizáratott. Milyen törvény által? A cselekedeteké, a tettek
törvénye által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember, egyetlen hústest se
dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29).
440
Tehát: „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk, és amit elértünk,
hanem teljes jutalmat nyerjünk” (2 Ján. 1,8).
441
Az Úr ígéretet tesz Ábrámnak, aki erre így válaszol: „És monda Ábrám: Uram Isten, mit
adnál énnékem, holott én magzatok nélkül járok, gyermektelen vagyok, és az, akire az én házam
száll, aki az én házamat örökli, az a Damaskusbeli Eliézer. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem
adtál magot, és ímé a házamnál született szolga lesz az én örökösöm. És ímé szóla az Úr ő hozzá,
mondván: Nem ő lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból, aki tőled származik, ő lesz a te
örökösöd. És kivivé, kivezette őt az Úr, Jahve az Örökkévaló és monda: Tekints fel az égre, és
számláld meg a csillagokat, ha azokat meg tudod számlálni; - és monda néki: Így lészen a te
magod. És hitt Ábrám az Úrnak és tulajdoníttatott az őnéki igazságul, és az Úr, Jahve az
Örökkévaló ezért igaznak fogadta el őt” (1 Móz. 15,2-6) Pál apostol idézi a kijelentést: „Mit
mondjunk tehát, mivel ez így van, kérdezzük csak mit ért el, és mit nyert volna hústest szerint
Ábrahám, a mi hústest szerinti ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből,
a tettei eredményeként igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, akkor lenne alapja a
dicsekvésre, de nem Isten előtt. Csakhogy nincs erre lehetőség az Istennel szemben. De mit mond
az Írás? „Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be, ezt tulajdonította neki

15. Gal. 3,7 Értsétek meg, és ismerjétek fel tehát, hogy akik hitből vannak, akik hitből élnek,
azok az Ábrahám fiai.42
Gal. 3,8 Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, a
nemzeteket, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden
népek, az összes nemzetek.
Gal. 3,9 Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.43
Gal. 3,10 Mert akik a törvény szerint élnek, átok alatt vannak; minthogy meg van írva:
Átkozott minden, aki nem tartja meg hűségesen, amik megírattak a törvény könyvében,
hogy azokat cselekedje.44
igazságul, és ez megigazulására szolgált” (Róm. 4,1-3) És miután Isten megigazulttá tesz, ezután
jönnek a hit cselekedetei: „Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-e meg,
felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra? Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel,
és a cselekedetekből lett teljessé a hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig
Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett” (Jak.
2,21-23) És hogy milyen cselekedetek által igazíttatunk meg, arról Pál apostolon keresztül
hangzik a kijelentés arról, hogy miért vitte Ábrahám Izsákot – az ígéret fiát – feláldozni Isten
szavára?: „...Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket” (Róm.
4,17) És tovább folytatódik a kijelentés: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott,
hogy induljon el, és menjen ki arra a helyre, amelyet örökölendő vala, amelyet örökségül fog
kapni, és elindult és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által telepedett le, és lakott az ígéret
földén, mint idegenben - mint idegen országban, - sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal,
ugyanannak az ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala azt a szilárd alapokon nyugvó várost,
melynek tervezője, építője és alkotója az Isten. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára
tétetvén, és készen volt rá, hogy feláldozza egyszülöttét, ő, aki ígéretképpen kapta őt, akinek meg
volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; Úgy gondolkozván, és biztosra vette, hogy az Isten
a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképpen, mintegy előképül visszanyerte, aki így
a feltámadás példájává lett” (Zsid. 11,8-10).
442
Isten ugyanis így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom ezt a földet” (1Móz. 12,7) És az
apostolon keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak
adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a
te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16) Ezért akik a Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol:
„Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint
örökösök” (Gal. 3,29) „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal.
4,28). És folytatódik a kijelentés: „Azaz, nem a hústestnek fiai az Istennek fiai, nem a testi
származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret fiait az ígéret gyermekeit tekinti és
nevezi magul” (Róm. 9,8). „Mert nem a törvény által, nem a törvény közvetítésével szólt, és
adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának hogy e világnak, ennek a világegyetemnek
örököse, és birtokosa lesz, hanem a hitnek igazsága által, a hit általi megigazulás alapján. Mert
ha a törvény alá rendeltek, a törvény alapján állók az örökösök, akkor a hit hiábavaló, mert
üressé, hasztalanná, hatástalanná lett, az ígéret pedig érdektelen, haszontalan, semmis,
eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad, nincs dolga,
megszűnt a funkciója, feladata. Mert a törvény a valóságban haragot nemz, haragot szül,
munkál, és eredményez. Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet,
törvényszegés sincsen. Ott nem lehet áthágni sem a törvényt. Azért adatott kizárólag csak hitből,
hogy ugyanakkor minden kegyelemből legyen; hogy erős, bizonyos, szilárd legyen az ígéret az
egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, nemcsak azoknak, akik alá vannak vetve a
törvénynek, hanem az Ábrahám hitéből valónak, az Ábrahám hitét követőknek is, Ő
mindnyájunknak atyánk” (Róm. 4,13-16).

16. Gal. 3,11 Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló,
világos, egyértelmű, mert az igaz ember hitből él.45
Gal. 3,12 A törvény pedig nincs hitből, nem a hitből származik, és nem a hit alapján
követelőzik, hanem amely ember cselekszi, betölti, megteszi azokat, élni fog azok által.46
Gal. 3,13 Krisztus váltott meg minket,47
és váltságdíj ellenében felszabadított, kivásárolt a
törvény átka alól, és átok alá került helyettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki
szárazfán függ.48
443
És így folytatódik a kijelentés: „mert egy az Isten, aki megigazítja, megigazulttá nyilvánítja a
körülmetéltet hitből, éppúgy, mint aki a körülmetéletlent, a pogányt pedig hit által, a hiten
keresztül” (Róm. 3,30) Mert Ábrahám: „… a körülmetélkedés ismertetőjelét, - jegyét, jelképét - is
körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül, - a tulajdon vagy az eredetiség jeleként -
kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el.
És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem
követik is a mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait”
(Róm. 4,11-12)„Ilyen edényekül hívott el minket is nemcsak a zsidók, hanem a pogányok, a
nemzetek közül is. Amint Hóseásnál is mondja: Népemnek nevezem, amely nem volt az én népem,
népem gyanánt fogom elhívni, és szeretettnek, kedveltnek azt, ami nem volt szeretett; és ki
irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott
nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.” (Róm. 9,24-26)Így
szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig
igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit
ajándékával, és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak
hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt
mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22) Péter apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a
prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok,
Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket. Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe
vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10) És így
valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint
a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy
ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!” (Hós. 1,10).
444
És ez így lett megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, és nem a szerint
cselekszik! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,26) „… Így szól az Úr, Izráelnek Istene:
Átkozott az az ember, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit. Aki nem hallgat annak a
szövetségnek az igéire, amelyet akkor, azon a napon parancsoltam a ti atyáitoknak, a ti
őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből, a vaskohóból, mondván:
Halljátok meg az én szómat, és hallgassatok szavamra, és teljesítsétek mindazokat, amiket én
parancsolok néktek, és akkor népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek” (Jer. 11,3-4)
„Mostan azért ha figyelmesen és engedelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én
szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim, az én tulajdonom; mert
enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék,
melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” (2 Móz. 19,5-6) Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent
Szellem a fenti kijelentést: „Mi azonban tudjuk, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt
élőknek mondja, és azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve, hogy bedugassék,
betömessék, és elnémuljon minden száj, és az egész világot, a világegyetemet Isten ítélje meg”
(Róm. 3,19) „Mert az Isten mindeneket, minden embert engedetlenség, és hitetlenség, csökönyös

17. Gal. 3,14 Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, szálljon a
nemzetekre, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük, és befogadjuk hit által, és a hiten
keresztül.49
Gal. 3,15 Atyámfiai, testvéreim! Ember szerint szólok, emberi szokásra hivatkozom. Lám
az embernek megerősített, jogerős, hitelesített testámentomát, végrendeletét,
szövetségkötését senki erőtlenné nem teheti, senki sem hatálytalaníthatja,
érvénytelenítheti, nem másíthatja meg, sem ahhoz hozzá nem adhat, nem toldhatja meg,
vagy záradékkal nem láthatja el.50
és lázadó makacsság alá rekesztett, és mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni, és
összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, mindenkin, és
mindnyájukon könyörüljön. Hogy Irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon” (Róm. 11,32) Mert:
„… az Írás mindenkit bűn, céltévesztés alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való
hitből, a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék a hívőknek, azoknak, akik hisznek” (Gal.
3,22) Ugyanis: „… a törvény vége, bevégzése, végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése
Krisztus, minden hívőnek igazságára, megigazulására.” (Róm. 10,4) A pogányokhoz, a
nemzetekből valókhoz pedig így szól az Úr. „Tisztesség, megbecsülés, tisztelet azért néktek, akik
hisztek, és tiétek, a hívőké a tisztesség. Számotokra, hívők számára érték. Az engedetleneknek,
akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen hitetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők
megvetettek, amit a próbán elvetettek, és megtagadtak, elutasítottak, az lett a szegletnek fejévé, az
lett szegletkővé és egyben megütközésnek, és botlásnak kövévé, s botránkozásnak, és botránynak
sziklájává. Akik engedetlenek, és nem hisznek, mégpedig szándékosan és önfejűen hitetlenek,
megütköznek az igében, amire rendeltettek is. Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, és ez már
meg is történt velük” (1Pét 2:7-8).
445
Így folytatódik a kijelentés: „Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember,
a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28) „Az igaz, a megigazult pedig hitből él. És aki
meghátrál, abban nem gyönyörködöm” (Zsid. 10,38) Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván
azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, a tettei alapján, hanem a Jézus
Krisztusban való hit által, Jézus Krisztus hite által. Mi is Krisztus Jézusban hittünk, és elfogadtuk
Jézus Krisztus hitét, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből, a Krisztus hite által és nem a
törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem, mert a
törvény szerinti tettek senkit sem tesznek megigazulttá” (Gal. 2,16) „Bizonyságot teszek pedig
ismét minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani.
Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből pedig
kiestetek. Mert mi ugyanis a Szellem által, hitből várjuk az igazság, a megigazulás reménységét.
Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, és nem ér semmit, sem a
körülmetéletlenség, hanem csak a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,3-6). Mert: „Aki pedig
nem fáradozik, és nem visz végbe tetteket, nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki megigazítja,
igazzá, megigazulttá nyilvánítja az istentelent, azt akiben nincs Isten, aki Isten nélkül él, annak a
hite számít, a hite tulajdoníttatik megigazulásul az Isten kegyelmének végzése szerint. Azért
hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a
törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak
atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és
mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22) Így hangzik a prófécia:
„Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő. Az elbizakodott ember nem őszinte; az igaz, a megigazult ember
pedig az ő hite által él” (Hab. 2,4) És az apostol folytatja: „Mert ugyanis az előbbi parancsolat
eltöröltetik, mivelhogy erőtelen, és haszontalan, és használhatatlan” (Zsid. 7,18) „Mert ami a
törvénynek lehetetlen vala, mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mert erőtlen

18. Gal. 3,16 Az ígéretek pedig Ábrahámnak szóltak, és adattak, és az ő magvának. Nem
mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a
Krisztus.51
Gal. 3,17 Ezzel azt akarom mondani pedig, hogy a kötést, a szövetséget, a végrendeletet,
melyet Isten előzőleg megerősített a Krisztusra nézve, a négyszázharminc esztendő multán
keletkezett, és adott törvény nem teszi erőtlenné, és érvénytelenné, hogy megsemmisítse,
vagy megszüntesse az ígéretet. Az ígéret tehát nem vesztheti el hatályát.52
Gal. 3,18 Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak
pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten kegyelme.53
vala a hústest miatt, mert a hústest gyengévé tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát
elbocsátván, és elküldve bűn, a céltévesztés hústestének hasonlatosságában, és a bűn, a
céltévesztés miatt, hogy elítélje a hústestben levő bűnt, céltévesztést” (Róm. 8,3).
446
Mert Az Úr parancsa így hangzott: „Tartsátok, és őrizzétek meg azért az én rendeleteimet,
döntéseimet és az én végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok
az Úr” (3 Móz. 18,5) És az apostol idézi a törvényt: „Mert Mózes a törvényből való, a törvényből
eredő igazságról, megigazulásról azt írja, hogy aki azokat cselekszi, megtartja, betölti, teljesíti él
azok által” (Róm. 10,5).
447
Mert Isten: „… azt, aki bűnt, céltévesztést nem ismert, bűnné, céltévesztéssé tette értünk, hogy
mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,21) „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a
bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7) „hogy a törvény alatt
levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5) „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit
által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék”
(Eféz. 2,8-9) „Az Ő - Isten - munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk
Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30) Így váltunk
szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a
bűn, a céltévesztés és a halál törvényétől” (Róm. 8,2) Pál apostol búcsúzik az efézusi vénektől, s
egyben kijelentést nyer, hogy ki a Szabadító, aki népet szerzett magának: „Viseljetek gondot
azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká, őrizőkké tett, az
Isten anyaszentegyházának, a kihívottak közösségének legeltetésére, melyet tulajdon vérével
szerzett” (Csel. 20,28) Ézsaiás prófétán keresztül ezt már kijelentette Isten: „Ti vagytok a tanúim
- így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló, - és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek,
higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett, nem alkottatott Isten,
és utánam sem lesz. Én, én vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló, rajtam kívül nincs szabadító”
(Ésa. 43,10-11).
448
A törvény ugyanis kimondja: „Ha valakiben halálos ítéletre való bűn van, mert főbenjáró
vétket követ el, és megölik, kivégzik, és felakasztatod azt fára: Ne maradjon éjjel az ő holtteste,
teteme a fán, hanem okvetlenül temesd el azt még azon a napon. Mert átkozott Isten előtt, aki fán
függ, és meg ne fertőztessed, és ne tedd tisztátalanná, ne szennyezd, és ne mocskold be azt a
földet, amelyet az Úr, a te Istened ad néked örökségül” (5 Móz. 21,22-23).
449
A tanítványok – minden korban - ugyanolyan hatalommal kerülnek felruházásra, mint az Úr
Jézus: „… monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is
akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent
Szellemet” (Ján. 20,21) És az ige bizonyságtétele az Úr Jézusról: „A názáreti Jézust felkente az
Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az
ördög igájában vergődtek, akik az ördög hatalma alatt voltak, mert az Isten volt vele” (Csel.
10,38) Így valósult meg az előképben kijelentett prófécia: „És megkeményíté az Úr a Fáraónak,
az égyiptomi királynak szívét, hogy űzőbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig hatalmas kéz
segítségével vonultak ki, és mennek vala nagy hatalommal” (2 Móz. 14,8).

19. Gal. 3,19 Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a törvényszegések, a törvény
áthágásai miatt toldották meg vele az ígéretet, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret;
rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.54
Gal. 3,20 Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy.55
Gal. 3,21 A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Ellentétben áll az Isten ígéreteivel?
Távol legyen. Egyáltalán nem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes
megeleveníteni, és életet adni, ha a törvénynek lett volna éltető ereje, valóban a törvényből
volna, és a törvény megtartásából származnék, és fakadna az igazság, a megigazulás.56
550
Mert még az emberi szokás szerint is: „… ahol végrendelet van, szükséges, hogy a
végrendelkező halála bekövetkezzék. Mivel a végrendelet holtak után jogerős, mert csak halál
esetén érvényes, különben pedig, ha él a végrendelkező, éppen nem érvényes” (Zsid. 9,16-17)
Ezért kellett az Úr Jézusnak meghalni: „És ezért újszövetségnek a közbenjárója ő - Krisztus -
hogy meghalván az első szövetségbeli, az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, az
elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét” (Zsid. 9,15).
551
Az Ábrahámnak tett ígéret így hangzott: „És nagy néppé teszlek, és megáldalak téged, és
felmagasztalom, és naggyá teszem a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged
áldanak, és aki téged átkoz, átkozott lesz: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei”
„És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod
között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak
te utánad” (1 Móz. 12,2-3; 17,7) És az Újszövetségben nyer kijelentést, hogy ki az Ábrahám
magja: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a
magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16) És a
pogányokból, a nemzetekből megtérteknek így szól az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az
Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29).
552
Ez a törvény pedig a Hóreben adott Tóra volt, ahogy erről bizonyságot tesz az Ige: „Az Izráel
fiainak lakása pedig, amíg Égyiptomban laknak, négyszáz harminc esztendő vala. És lőn a
négyszáz harminc esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege
kijöve Egyiptomnak földéről” (2 Móz. 12,40-41) „És monda az Úr Ábrámnak: „Tudván tudjad,
hogy a te magod jövevény lesz a földön, egy olyan országban, mely nem övé, és szolgálatra
szorítják, és rabszolgává teszik, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig” (1 Móz. 15,13) István
is erről tesz bizonyságot a zsidók nagytanácsa, a szanhedrin előtt: „Akkor kimenvén a Káldeusok
földéből, lakozék Háránban. És onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre,
amelyen ti most laktok: És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte,
hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke. Szólt pedig
az Isten akképpen, hogy az ő magva zsellér, és jövevény lészen idegen földön, és szolgálat alá
vetik, és rabszolgává teszik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig” (Csel. 7,4-6) Pedig az
Ábrahámnak tett ígéret így szólt: „És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és
terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a
föld minden nemzetségei” (1 Móz. 28,14) Ez az ígéret pedig Krisztus és az Ő testére vonatkozott,
ahogy erről bizonyságot is tesz az Írás: „… És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16) És
Őróla hangzik a prófécia: „Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy
e földön úgy, mint valami jövevény, és mint valami utas, Miért vagy vándorként, aki éjjeli
szállásra tér be? Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, aki nem tud segíteni?
Hiszen te közöttünk vagy, Uram Jahve, Örökkévaló, és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el
minket!” (Jer. 14,8-9).
553
És megerősíti a Szent Szellem a kijelentést: „Mert nem a törvény által, és nem a törvény
közvetítésével adatott, és szólt az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak

20. Gal. 3,22 De az Írás mindent bűn, céltévesztés alá rekesztett, mindenkit összezárt, hogy az
ígéret Jézus Krisztusban való hitből, Jézus Krisztus hite által adassék a hívőknek.57
Gal. 3,23 Mielőtt pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, a törvény fogott össze és
őrzött meg minket a hitnek, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig, míg a hit le
nem lepleződik.
Gal. 3,24 Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké, és Krisztushoz vezető
nevelőnkké lett, hogy hitből, a hit alapján igazuljunk meg.58
Gal. 3,25 De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő, a nevelő mester alatt.
Kikerültünk a nevelő keze alól.
örököse, és birtokosa lesz, hanem a hitnek igazsága által, a hit általi megigazulás alapján. Mert
ha a törvény alá rendeltek, a törvény alapján állók az örökösök, a birtokosok, akkor a hit
hiábavalóvá, üressé, hasztalanná, hatástalanná lett, az ígéret pedig érdektelen, haszontalan,
semmis, eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné vált, csődöt mondott, kudarcba fulladt, nincs
dolga, megszűnt a funkciója, feladata” (Róm. 4,13-14).
554
És a kijelentés folytatódik: „A törvény pedig bejött, és azért csúszott be a kegyelem mellett,
hogy a bűn: a félre-csúszás, botlás és elhajlás megnövekedjék, és fokozódjék, bőséges legyen,
hogy vele szaporodjék a bukás, és hogy megsokasítsa az elesést. De ahol megnövekedik,
megsokasodik, elhatalmasodik a bűn: a hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás, ott azt messze
felülmúlva a kegyelem túláradóan kiárad” (Róm. 5,20) Hogy ki volt a közbenjáró, és miért, azt
Mózes kijelentése tartalmazza: „Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az
időben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét, az Úr igéit; mert ti a tűztől féltek vala, és nem
menétek fel a hegyre…” ( 5 Móz. 5,5).
555
A közbenjáróról így hangzik a prófécia: „És amikor látá, hogy nincsen ott senki, és
álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért saját karja segít néki, és saját igazsága gyámolítja,
és támogatja őt. És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás védelmező sisakja van
fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással, és felindulással vevé magát körül,
mint egy palásttal” (Ésa. 59,16-17) „Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim, -
és a megtorlás - esztendeje eljött. Föltekintettem, és körültekinték de nem vala segítő, s
álmélkodám, és csodálkoztam, és nem vala gyámolító, és nem volt támogatóm. De segített nékem
saját karom, és haragom, felindulásom gyámolított engem!” (Ésa. 63,4-5) És az Úr karjáról így
beszél Pál apostol: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember
Krisztus Jézus” (1 Tim. 2,5).
556
De az Úr adott egy új lehetőséget minden embernek, aki ezt elfogadja: „Mert a Jézus
Krisztusban való élet, a természetfeletti élet szellemének törvénye megszabadított, és
felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett engem a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a
törvénynek lehetetlen vala, mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy
erőtlen vala a hústest miatt, mert a hústest gyengévé tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát
elbocsátván, és elküldve bűn, a céltévesztés hústestének hasonlatosságában, és a bűn, a
céltévesztés miatt, hogy elítélje a hústestben levő bűnt, céltévesztést. Hogy a törvénynek igazsága,
az igazzá-tétel eredménye beteljesüljön bennünk, és rajtunk, kik nem hústest szerint járunk, és
élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem” (Róm.
8,2-4).
557
És folytatják az apostolok: „Mert az Isten minden embert engedetlenség, és hitetlenség,
csökönyös és lázadó, makacsság alá rekesztett, mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta merülni;
mindnyájukat összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindenkin, és
mindnyájukon könyörüljön, irgalmasságot gyakoroljon” (Róm. 11,32)Az engedetlenség alá
rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már
kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök mindnyájan engedetlenségben vannak” (Róm.

21. Gal. 3,26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. A Krisztus
Jézusba vetett hiten keresztül.59
Gal. 3,27 Mert mindannyian, akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel,
Krisztust öltöttétek magatokra.60
Gal. 3,28 Nincs többé zsidó, sem görög, azaz: pogány; nincs rabszolga, sem szabad; nincs
férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok, eggyé lettetek a Krisztus Jézusban.61
Gal. 3,29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint
örökösök62
Gal.4. KRISztuSBan ElnyERnI a fIúSÁGot
3,9) Isten azonban – aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette
Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem
örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, az nem jut ítéletre, / nem marad a sátán hatalma latt / aki
pedig nem hisz, már ítélet alatt van, / mert továbbra is a sátán hatalma latt marad / mivelhogy
nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18) „az ítélet pedig az, hogy e világ
fejedelme, a sátán megítéltetett” (Ján. 16,11) „Most megy végbe az ítélet e világ felett; most
vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31).
558
És így folytatódik a kijelentés: „Mert a törvény vége, bevégzése, végcélja, beteljesedése,
megszűnése, befejeződése Krisztus minden hívőnek megigazulására, annak, aki hisz” (Róm. 10,4)
„Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely
által közeledünk az Istenhez” (Zsid. 7,19) „Mert a törvény a valóságban haragot nemz, haragot
szül, munkál, és eredményez. Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet,
törvényszegés sincsen, és nem lehet áthágni sem a törvényt” (Róm. 4,15) „Minthogy a
törvényben a jövendő jóknak, az eljövendő javaknak csak árnyéka, nem maga a dolgok képe van
meg, és a törvény nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ennél fogva azokkal az
áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, és rendszeresen bemutatnak,
sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat” (Zsid. 10,1) „Hiszen ezek csak árnyékai
az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,17).
559
Mert: „Valakik pedig befogadák őt, az Úr Jézust, hatalmat, lehetőséget, jogot, jogosultságot
ada azoknak, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten fiaivá legyenek, hogy Isten fiaivá váljanak.
Azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, vágyából,
ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából, akaratából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,12-13).
660
És így folytatja az apostol: „Avagy nem tudjátok-e, hát nem értitek, hogy mi akik
bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, és szellemben
hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott,
és életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége, fényessége, ragyogása
által, azonképpen mi is új életben, és állapotban járjunk” (Róm. 6,3-4). Tehát: „Ne engedjétek,
hogy uralkodjék a bűn a ti halandó, mulandó testetekben, / személyetekben, ami ki van téve a
halálnak / hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban, az ő vágyainak” (Róm. 6,12).
661
Azért: „Mert hiszen egy Szellem által, egy Szellemben mi mindnyájan egy testté, egy személlyé
meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök: pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok; és
mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg, és valamennyiünket egy Szellem itatott át. Ezért: „…
nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó meg görög: pogány között; mert ugyanaz az
Ura mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, és bőkezű mindazokhoz, akik Őt
segítségül hívják”(1 Kor. 12,13; Róm. 10,12). És hogy kinek a Nevét kell segítségül hívni, arról
így tesz bizonyságot az apostol: „… akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi
Urunk nevét, hatalmát, tekintélyét bárhol, mind az ő helyükön mind a miénken, és mind az ő
helyzetükben, és körülményeikben segítségül hívják” (I Kor. 1,2).

22. Gal. 4,1 Mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, éretlen, semmiben sem
különbözik a rabszolgától, jóllehet ura mindennek és már akkor is minden az övé;
Gal. 4,2 Hanem gyámok és gondviselők felügyelete, gondozók fennhatósága alatt van az
atyjától rendelt, megszabott ideig.
Gal. 4,3 Azonképpen mi is, mikor kiskorúak, gyermekek valánk, a világ elemei, a
világegyetemet irányító alapelvek és világ természeti, elemi erői alá voltunk vettetve
rabszolgaként.63
Gal. 4,4 Mikor pedig eljött, elérkezett az időnek teljessége, a beteljesedés állapota,
kibocsátotta, és elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól született, aki törvény alatt lett, a
törvénynek alávetve, mert a törvény alá adatott,
Gal. 4,5 Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, kivásárolja, hogy visszanyerjük a
fiúságot, és Isten fiaivá legyünk.64
662
Mert: „Ti… Krisztusé vagytok, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,23) És Pál apostol így
folytatja: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint
örökösök” (Gal. 3,29). Ábrahámnak pedig azt ígérte Isten, hogy: „...e világnak örököse lesz...”
(Róm. 4,13). És ti vagytok: „...örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak...” (Róm.
8,17). Krisztus örökségéről pedig – melynek örököstársai vagyunk – ezt jelentette ki az Úr Jézus:
„...Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mát. 28,18). És Ő: „Felül van minden
fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak
e világon, hanem a következendőben is: Mert Isten az Ő lábai alá vetett mindeneket, és Őt tette
mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Ő teste az Ő személye, teljessége
Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel” (Eféz. 1,21-23) „Mert Őbenne lakozik az istenségnek
egész teljessége testileg, az Ő személyében, És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden
fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 2,9-10) És: „Minthogy pedig fiak vagytok,
kibocsátotta, elküldötte az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!
Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek akaratából örököse is Krisztus
által” (Gal. 4,6-7)
663
De: „Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok, és miért vesztek
magatokra olyan kötöttségeket, és szabályokat, mintha még a világban élnétek, amelyek csak az e
világ szerint élőkre kötelezők” (Kol. 2,20) „Avagy nem tudjátok-é, hát nem értitek, hogy mi, akik
bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be?” (Róm. 6,3)És a bemeritkezés
következménye: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is
támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból... Mert akik
Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Kol. 2,12; Gal. 3,27) Ezért: „Meglássátok,
és ügyeljetek rá, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet, és hogy valaki rabul ne ejtsen
a tudományon keresztül hiú, a bölcselkedés üres, hiábavaló, semmit érő, alaptalan, haszontalan
félrevezető szavain át, és meg ne csaljon, meg ne tévesszen. Mely emberek rendelése szerint,
emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés, a világ elemi tanításai
szerint, a világegyetemet irányító alapelvek és erők, és nem a Krisztus szerint való, nem pedig
Krisztushoz igazodik” (Kol. 2,8).
664
És beteljesült az Úr ígérete, amelyet a bűneset után tett: „És monda az Úr Isten a kígyónak:
Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom, minden állat és minden mezei vad között;
hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek,
ellenségeskedést támasztok közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva
között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15). Beteljesült a
Jákób által mondott prófécia is: „Nem múlik, és nem távozik el Júdától a fejedelmi bot, a jogar,
sem a vezéri pálca, a kormánypálca térdei közül; míg eljő Siló / az örömöt adó uralkodó /, és a
népek néki engednek” (1 Móz. 49,10). Eljött a Megváltó, Izráel Királya: „És az Ige, hústestté lett