5. Szárdiszt ie. 12. században
alapították és Lídia, a nyugat
Anatólia területén lévő birodalom
fővárosa volt.
Legismertebb uralkodója Krőzus
(ie. 598-547), aki gazdagságáról
volt híres.
Szárdisz az ő idejében érte el
dicsősége csúcsát.
A város gazdagságának forrása a
textilkereskedelem, és a városon
keresztülfolyó és aranyat hordó
Paktolosz folyó (a mai Gediz
Nehri).
6. Szárdisz legjelentősebb
kulturális hagyatéka a
pénzverés, amit az is bizonyít,
hogy még a Perzsa hódítást
követően is itt verték a Perzsa
birodalom egész nyugati
részére az érméket.
Az 1968-as ásatások feltártak
egy aranyöntödét, amely
Krőzus idejére datálható.
Homérosz is említést tesz
a városról az Íliászban
7. Szárdisz gazdagságát
mutatja, hogy a karneol (Jel
4:3; a görög eredetiben sardion) és a
szárdonix
(Jel 21:20) drágakövek a
városról kapták nevüket.
Remek földrajzi helyzete
(öt kereskedelmi út
kereszteződésénél épült)
nagy részben hozzájárult
ahhoz, hogy jelentős üzleti
központtá váljon.
8. Az ókorban általános
vélemény volt, hogy
„a szárdiszi fellegvár
bevétele ... a lehetetlennel
egyenlő” (Lukianosz, Merc. Cond.
13).
Vesztét nem egyszer
az ebből fakadó hamis
biztonságérzet okozta.
Szolón, a törvényadó,
látogatása alkalmával
az elbizakodás veszélyére
figyelmeztette Krőzust.
Szolón Krőzus előtt
Gerard van Honthorst
9. Kürosz 14 napig eredménytelenül
ostromolta a várost.
Majd Hüroiadész, Kürosz egyik harcosa,
megfigyelte, hogy amikor az egyik védőnek
véletlenül leesett a sisakja,
az kijött érte a sziklák között.
Éjszaka egy csoport katonával sikerült
feltárni a titkos utat és a sziklahasadékon
keresztül felmásztak a városba.
Felérve, döbbenten vették észre, hogy
a várat senki sem őrzi. A város lakói olyan
biztonságban érezték magukat, hogy még
őrséget sem állítottak. (Hérodotosz 1.47-91).
10. Mivel ennek a perzsa
provinciának a fővárosa lett,
közvetlen „császári út” épült,
amely összekötötte Szúzát
Szárdisszal.
Ie. 334-ben önként megadta
magát Nagy Sándornak.
Ezután a Szeleukida birodalom
fővárosa lett.
De ie. 213-ban
III. Antiokhosz az őrség
figyelmetlenségének
köszönhetően bevette.
(Thuküdidész, PW 1.115).
11.
12.
13.
14.
15.
16.
17.
18.
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25.
26.
27.
28.
29. Szárdisz isz. 17-ben
egy erőteljes éjszakai földrengés
áldozata lett,
ami mély nyomokat
hagyott az egész régióban.
Tiberius császár tíz millió
szeszterciusz anyagi segély
mellett öt évre elengedte
a város adókötelezettségét
(Sztrabón 13.4.8).
Az újjáépült város
a „Cézárea” nevet viselte
az uralkodó tiszteletére.
30. A város védelmezője
Kübelé volt,
akit a nemzet
anyjaként tiszteltek.
(Apollón, Hérakleitosz,
Hermész, Dionüszosz
és Zeusz,
Athéné és Aphrodité)
Vallási kultuszok
42. Valószínűleg Pál több éves
efézusi tartózkodása során
alakulhatott. (ApCsel 19:10).
János napjaira „halott”
közösség lett (3:1).
A későbbiekben püspöki
székhely. Melitón püspök korai
kereszténység kiemelkedő írója,
165 körül egy Jelenések
magyarázatot is írt.
A gyülekezet
Szárdiszi Melitón (†180)
43. Szárdiszban nem fenyegette
semmilyen veszély
a keresztyének életét.
Nincs sem külső sem belső
ellenség. Már Sátánt sem
érdekli a gyülekezet.
Szép csendben folyik
az egyházi élet,
az istentiszteleti rendtartás.
Nyugodt körülmények
44. Jézus a Nagy Orvos
„A Sárdisbeli
gyülekezet
angyalának is írd
meg:
Ezt mondja az,
akinél van
az isteni hét lélek
és a hét csillag.”
(Jel.3:1)Krisztus - El Greco
46. „nem találtam a te
cselekedeteidet Isten előtt
teljeseknek” (Jel.3:2).
Olyan veszély ez, amelyre
Jézus így figyelmeztet:
„Jó a só: de ha a só
megízetlenül, mivel sózzák
meg? Sem a földre, sem a
trágyára nem alkalmas:
kivetik azt.” (Lk 14:34-35).
Miért pont én?
50. Hét lélek és hét csillag
„A Sárdisbeli
gyülekezet angyalának
is írd meg: Ezt mondja
az, akinél van az isteni
hét lélek
és a hét csillag.”
(Jel.3:1)
51. „Az egyház csak akkor élhet Krisztus
jelenlétének az erejével,
ha tevékenyen vesz részt Krisztus
munkájának a végzésében.
Az egyház igazi élete attól függ,
hogy hűségesen tölti-e be Urától kapott
megbízatását. Ennek a munkának az
elhanyagolása idézi
elő az egyházban a lelki gyengeséget és
hanyatlást.
Ahol nem munkálkodnak
erőteljesen másokért, ott elfogy
a szeretet és meggyengül a hit.”
(E.G.White, Jézus élete 731.o.)
52. Emlékezz, tartsd meg, térj meg!
„Megemlékezzél azért,
hogyan vetted és
hallottad; és tartsd meg,
és térj meg. Hogyha
tehát nem vigyázol,
elmegyek hozzád, mint a
tolvaj, és nem tudod,
mely órában megyek
hozzád.” (Jel.3:3)
53. „De van Sárdisban
egy kevés neved, azoké
akik nem fertőztették
meg a ruháikat:
és fehérben fognak
velem járni;
mert méltók arra.” (Jel.3:4)
Maradék
54. „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és
nem törlöm ki annak nevét az élet
könyvéből, és vallást teszek annak
nevéről az én Atyám előtt és az ő
angyalai előtt. Akinek van füle, hallja, mit
mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel.3:5-
6)
Eredmény
58. Az élet könyve
„És látám a halottakat,
nagyokat és
kicsinyeket, állani az
Isten előtt; és
könyvek nyittatának
meg, majd egy más
könyv nyittaték meg,
amely az életnek
könyve.” (Jel.20:12)
59. „Mert valaki szégyell
engem és az én
beszédeimet e parázna és
bűnös nemzetség között,
az embernek Fia is
szégyellni fogja azt, mikor
eljő az ő Atyja
dicsőségében a szent
angyalokkal.”
(Márk 8:38)
Vallástétel
Pál Athénban prédikál
Raphael
60. „Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel
a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus.”
(Ef.5:14)
Mai úti célunk Szárdisz, mely kiemelkedő helyzete ellenére messze elmaradt Efézushoz és Szmirnához képest – lakóinak száma csak i.sz. 2. évszázadban éri el a hozzávetőleg 100.000 főt. Ma itt — valamikori központjában — Sart falu áll, és csak a körülötte lévő rétek őrzik az egykori dicső múlt emlékét.
A városról:
Szárdisz legnagyobb kulturális hagyatéka a pénzverés, amely jelentőségéről tanúskodik az a tény, hogy még a Perzsa hódítást követően is itt verték a Perzsa birodalom egész nyugati részére az érméket.
Az 1968-as ásatások feltártak egy aranyöntödét, amely Krőzus idejére datálható. és megerősítették az erről szóló ókori források állításait (Hérodotosz 1.93; 5.101; Sztrabón 13.4.5).
Homérosz is említést tesz a városról az Íliászban
Amikor Kürosz, a perzsa király, népes hadseregével ostrom alá vette Szárdiszt, még ez sem ejtette aggodalomba Krőzust és a város lakóit. Hérodotosz elbeszélése szerint Kürosz tizennégy napig próbálkozott a város bevételével, de siker nélkül. Ekkor a perzsa uralkodó jutalmat ígért annak a katonának, aki olyan módszert talál ki, amelynek segítségével a város beveheti. Hüroiadész, Kürosz egyik harcosa, megfigyelte a szárdiszi katonákat és azt fedezte fel, hogy amikor az egyik védőnek véletlenül leesett a sisakja, ki tudott jönni a fellegvárból a szakadékba az elveszett sisakért. Ennek alapján Hüroiadész arra következtetett, hogy rejtett hasadéknak kell lennie a sziklában, amelyen az ügyes katonák felmászhatnak a városba. Éjszaka Hüroiadész megpróbálta egy csoport katonával feltárni a titkos utat és sikeresen felmászott társaival a sziklahasadékon a városba. Felérve, döbbenten vették észre, hogy a várat senki sem őrzi. A város lakói olyan biztonságban érezték magukat, hogy még őrséget sem állítottak. A város elesett, Kürosz pedig megkímélte Krőzus életét és tanácsosává tette meg (Hérodotosz 1.47-91).
Szúza – Szárdisz kb 2500 km
Ugyanakkor itt Szárdiszban állt az ókori világ legnagyobb ismert zsinagógája.
A főcsarnok 20x54m – kb 1000 ember fért el
A zsinagóga feltárása az egyik legjelentősebb szárdiszi régészeti felfedezésnek számít. A város központjában egy gimnázium épület-komplexum részét képezte.
itt ültek a zsinagóga előljárói. A zsinagóga tagjai közül sokan Szárdisz gazdag és előkelő polgárai voltak. A közösség tagjai hozzájárultak a városi közélethez.
A levélben nincs utalás erre a földrengésre. A Jel. könyvének keletkezése idején Szárdisz a múlt városa volt. Nem a fényes jövő, hanem a bukás felé nézett.
A többi kis-ázsiai nagyvároshoz hasonlóan Szárdiszban is széles spektruma létezett a vallási irányzatoknak. A férfi istenségek közül jelentős volt Apollón, Hérakleitosz, Hermész, Dionüszosz és Zeusz, a női istenségek közül pedig Athéné és Aphrodité A város védelmezője Kübelé volt, akit a nemzet anyjaként tiszteltek
Szárdisz legjelentősebb temploma az Artemiszion volt, az ókori világ negyedik legnagyobb ión temploma. Az i.e. 3. században emelték a Kübelé templom helyére. Egy i.e. 4. századból származó dombormű együtt ábrázolja Artemiszt és Kübelét, méghozzá azonos testtartásban: Kübelé oroszlánt tart kezében, Artemisz kezében viszont szarvas van.
Az Artemiszionban más istenségeket is tiszteltek. Worth megemlíti Koré tiszteletét, de mindenekelőtt Zeusz szobrának jelenlétét, és erre következtetésre jut: „Noha Artemisz nem az egyetlen istenség volt, akit ebben a templomban tiszteltek, lehetetlen [elképzelni], hogy ne tisztelegtek volna a császárnak is.”
itt éppen vályogot szárítottak a napon a múzeum területén.
A többi kis-ázsiai közösséghez hasonlóan a szárdiszi gyülekezet eredete is Valószínűleg Pál több éves efézusi tartózkodása során alakulhatott, (ApCsel 19:10). Mikor az evangélium az egész Kis-Ázsiai részre eljutott. János napjaira elvesztette lelkesedését és halott közösség lett. Ám Úgy tűnik, hogy a szárdiszi gyülekezett felülemelkedett a Jelenésekben könyvében említett komoly válságán, így a város püspöki székhely lett a későbbiekben. A szárdiszi püspökök sorában különös méltósággal bír Melitón (†180), a korai kereszténység egyik kiemelkedő írója. Igen termékeny szerzőről van szó, akinek a műveiről Euszebiosz és Jeromos írásaiból szerzünk tudomást. Euszebiosz szerint Melitón egy Jelenések magyarázatot is írt i.sz. 165 körül, ami azonban elveszett (Hist. eccl. 4.26.2).
Az első század végén átfogó keresztyénüldözések kezdődnek a Római Birodalomban. Keresztyén vértanuk ezreit végzik ki ebben az időben. Szárdiszban azonban nem fenyegette semmilyen veszély a keresztyének életét. Nincs sem külső sem belső ellenség. Már Sátánt sem érdekli a gyülekezet.
Szép csendben folyik az egyházi élet, az istentiszteleti rendtartás.
S ezen nyugodt körülmények között egyszer csak megjelenik Jézus a nagy Orvos, aki mint a szívek és a vesék vizsgálója, kezében tartja a röntgen, az átvilágítás eredményét. Képzeljük csak el elmegyünk egy rutin vizsgálatra, megyünk vissza az eredményért, ott ülünk a váróban, behívnak és…
…és minden kertelés nélkül az orvos szembesít egy halálos diagnózissal.
Mit tennénk? Tagadnánk? Nem, ez nem lehet! Biztos rossz volt a vizsgálat! Az orvos téved!
Vagy ingerültté válnánk? Miért éppen én? Nem követtem el semmit! Épp ez a baj. Nem teszel semmit. Beale nagyszerűen rámutat arra, hogy a gyülekezet problémájának gyökere a küldetésük megvalósításának elmulasztásában keresendő.
Amikor egy közösség szem elől téveszti küldetését és isteni megbízatása helyett saját struktúrájának fenntartására összpontosít, egyfajta klubbá válik és a szárdiszi állapot beállta csak idő kérdése.
Ha egy hívő közösség a múlt emlékeiből próbál élni, azzal akadályt gördít lelki fejlődésének útjába. Élő egyház helyett olyan „vallásos múzeummá” válik,
S ahogy a múzeumban is „mindent a szemnek, semmit a kéznek” a jelszó, ez van Szárdisznál is. Csak a látszat, a látvány van, de semmi haszna nincs többé. S amikor a a külső vallásosság és a belső, megélt valóság között ilyen szakadék alakul ki, azt képmutatásnak nevezik, melytől Jézus óva intette tanítványait.
A közösség egyetlen fénypontja tehát a neve (az a neved élsz), de Jézus nem mond le róla még akkor sem, ha ez a név fényévnyi távolságra van a valóságtól. (halott vagy) Erőfeszítéseket tesz, hogy felébressze és tettre bírja az alvó gyülekezetet, hiszen egyedül neki van hatalma megújítani a halál szélére sodródott szárdiszi közösséget.
„Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak.” (Jel 3,2). Hogyan ébredjenek fel, hogyan támadjanak fel az életre, ha éppen most hangzott el róluk a megállapítás, hogy halottak. Ha halott, akkor tehetetlen. Akkor pedig hogyan tud másoknak szolgálni, másokat ébreszteni?
A válasz annak a Jézusnak a személyében rejlik, aki úgy mutatkozik be a szárdiszi gyülekezetnek, hogy ő az „akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van”. Az a valaki szólít ébredésre, akinél ott van a Lélek teljessége, aki éltet, lélegzetet ad minden élőnek. (A könyv prológusában a „hét lélek” a mennyei trón előtt foglal helyet és Jézussal, valamint az Atya Istennel köszönti a gyülekezeteket (1:4). A kifejezés a Szentlélek teljes, mindenre kiterjedő munkáját jeleníti meg, amelyre a válságba jutott szárdiszi gyülekezetnek olyan szüksége van, mint a földnek az esőre a hosszú szárazság után.)
A XIX. Századi keresztény írónő is ezt erősíti meg: „Az egyház csak akkor élhet Krisztus jelenlétének az erejével, ha tevékenyen vesz részt Krisztus munkájának a végzésében. "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, - mondotta az Úr; és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:19-20). Krisztus igájának a felvétele egyik legfontosabb feltétele hatalma elnyerésének. Az egyház igazi élete attól függ, hogy hűségesen tölti-e be Urától kapott megbízatását. Ennek a munkának az elhanyagolása idézi elő az egyházban a lelki gyengeséget és hanyatlást. Ahol nem munkálkodnak erőteljesen másokért, ott elfogy a szeretet és meggyengül a hit.” (E.G.White. Jézus Élete 731.o.)
Az útmutatás az efézusi gyülekezetnek mutatott megoldásra emlékeztet („emlékezz tehát vissza ... térj meg!”; 2:5). A szárdiszi hívők nagyszerűen ismerhették városuk történelmének ezen eseményeit (a védők hanyagsága miatt esett el többször is), így megérthették azt, hogy figyelmetlenségük és letargiájuk miatt nagy csapás vár rájuk, amennyiben nem gyakorolnak bűnbánatot.
Thiatíránál beszéltünk arról, hogy vannak többen, akik nem ismerték meg a Sátán mélységeit, itt már csak egy maradékról esik szó, kevés név, azoké akik nem fertőztették meg ruháikat. Az evangéliumokban őket jelképezi a búza, amit az aratáskor, az ítélet napján csűrébe takarít a gazda.
„Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába.” Szárdisz városa az ókorban épp a gyapjújáról volt híres, ugyanis ott találták fel a gyapjúfehérítés technikáját. Így válik egyértelművé, hogy miért beszél Jézus fehér ruháról. A szárdisziaknak volt fehér ruhájuk, de ez csak külsőség és látszat volt, Jézus egy másféle fehér ruhát kínál nekik. A látszatélet csak külsőségeiben szép, de belül romlott. A fehér ruha az erkölcsi tisztaság jelképe a Bibliában, fehérben járni, annyi, mint bűn nélkül, tiszta kezekkel és tiszta szívvel élni. Emellett utal az ünnepi fehér ruhára is. És a győzelmi ünnep katonai felvonulásain is kötelező volt a fehér ruha viselete.
Az ember számára a fehér ruha, a tisztaság, mindig vágyálom volt. Mennyire tusakodott ezért kolostori cellájában Luther, hogy minden szennyfolt nélkül, tisztán álljon Isten előtt.
Sokan óriási áldozatokat hoztak és hoznak ma is ezért. Remeteként éltek egy barlangban vagy kolostorban, különböző fogadalmakat tettek; nehéz körülmények között zarándokoltak, és az önsanyargatástól sem riadtak vissza. De mindez, és minden más cselekedet is hiábavaló, mert ily módon soha senki nem állt, és soha nem fog tisztán állni Isten előtt. Fehér ruhát soha nem érdemelhet ki senki semmivel, mert ez ajándék, kegyelem azoknak, akik megmosakodtak a Golgotán értünk kiömlött vérben. Ezt a ruhát csak Jézus Krisztus ajándékozhatja nekünk, aki értünk áldozta fel életét, hogy a szent Isten az ő vére által láthasson szentnek, tisztának bennünket. Még soha nem járhatott fehér ruhában olyan gyülekezet, és olyan ember, aki nem Jézussal járt a keskeny úton, s ez nem is fog megváltozni sohasem.
Az ókori világban jól ismert szokás volt, hogy azoknak a nevét törölték a város polgárainak névsorából, akik különösen visszatetsző tetteket követtek el. Pl. Athénban a halálos ítélet végrehajtása előtt törölték az elítéltek nevét a polgárok könyvéből.
Izráelben feljegyezték a lakók névsorát (Zsolt 69:29; Ézs 4:3), de szélesebb körökben is ismert volt ez a gyakorlat. Az ókori világban jól ismert szokás volt, hogy azoknak a nevét törölték a város polgárainak névsorából, akik különösen visszatetsző tetteket követtek el. Például Athénban a halálos ítélet végrehajtása előtt törölték az elítéltek nevét a polgárok könyvéből.242 Az „élet könyve” további öt alkalommal jelenik meg a Jelenések könyvében (13:8; 17:8; 20:12, 15; 21:27) és „a mennyei város nyilvántartási dokumentumaként”
Jézus azt ígérte, hogy a győztesekről vallást tesz az Atya és az angyalok előtt. De ahhoz hogy győztes legyen valaki, ugyanúgy vallást kell tennie Jézusról.
Szárdisz szégyellte megvallani, hogy Jézushoz tartozik, nem végezte küldetését, ez okozta halálát. A gyógyszer és az ígéret egymáshoz kapcsolódik. Ha vallást teszel jézusról, Ő is vallást tesz rólad.
Így mai reformációs üzenet egybecseng Jézus terápiájával: „Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus.” (Ef.5:14) Ezzel ébresszük és erősítsük szeretteinket, barátainkat, ismerőseinket, környezetünket mindenütt.
