Az Úr az igazak menedéke; Az Úré a szabadítás; Isten fiainak öröksége; A Király győzelmi éneke;

1. ZsoltÁRoK 11-20. AZ ÚR AZ igAZAK menedéKe;
(Fordította: dr gyenis Jánosné)
Zsolt. 11,1 A karmesternek, a karvezetőnek Dávid zsoltára, éneke. Az
Úrhoz menekülök, Nála keresek menedéket, oltalmat. Hogy
mondhatjátok nekem, fuss, menekülj a hegyre, bujdoss el, mint a
kismadár.
Zsolt. 11,2 Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették
a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre, hogy az
igaz, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék.149
Zsolt. 11,3 Ha az oszlopokat is lerombolják, erőszakkal ledöntik, ha
semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet az igaz / a megigazult
ember?150
Zsolt. 11,4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az
ő szemei látják a világot, és a szegényre tekintenek. Ragyogó szemei
szemügyre veszik, és megvizsgálják az emberek fiait.151
1
149
Dávid panasza, és az Úr segítségének kérése: „Fegyvert vonnak a gonoszok;
felvonják ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán
élőket. ...Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és
vesék vizsgálója, igazságos Isten! Már megint kardját élesíti a gonosz, íját
feszíti, és céloz. ...Az utcák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az
ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik,
mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a
szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az
ügyefogyottak. ...Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a
gonosztevőknek gyülekezetétől. Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát;
irányozzák nyilukat, keserű beszédüket. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant;
nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek” (Zsolt. 37,14; 7,10-11; 10,8-10; 64,3-5).
1150
Mert: „A gonosznak eszközei csalárdok. Ő álnokságot tervel, hogy
elveszesse az alázatosokat, az elnyomott, szerencsétlen, nyomorultakat hazug
beszéddel, ha a szegény igazat szólna is” (Ésa. 32,7). És Isten válasza: „Az
elnyomottat és a szűkölködőt tegyétek szabaddá, mentsétek ki a gonoszok
kezéből!” (Zsolt. 82,4-7). És hogy milyen oszlopokról beszél az Úr, arról Pál
apostol beszél, amikor a kihívottak közösségéről, a Krisztus testéről szól: „…
Mely az élő Istennek egyháza, a kihívottak közössége, eklézsiája, az igazságnak
a valóságnak oszlopa, tartó pillére és erőssége, szilárd, és erős alapja” (1 Tim.
3,15).
1
151
Így szól az Úr: „Jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj! - és a néma kőnek:
Kelj föl! Adhat ez útmutatást? Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, de
semmilyen lehelet nincs benne! Az ÚR azonban ott van szent templomában:
csendesedjék el előtte az egész föld!” (Hab. 2,19-20). Mert: „Ezt mondja az ÚR: A
menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya....” (Ézs. 66,1). Ezért így
figyelmeztet az Úr Jézus: „És aki az égre esküszik, esküszik az Isten
királyiszékére és arra, ki abban ül” (Mát. 23,22). Dániel így látja azt, Aki a
királyiszékben ül: „Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öregkorú leüle,

2. Zsolt. 11,5 Az Úr az igazat / megigazultat megpróbálja, megvizsgálja,
megfigyeli, és őrködik felette. A gonoszt, a céltévesztett hitetlen
istentelent, aki Isten nélkül él pedig, az álnokság kedvelőjét, az
erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség, elnyomás szeretőjét megveti, és
nem adja át magát neki, és nem köti össze magát vele, és nem vállal
közösséget vele.152
ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú. Széke tüzes láng, ennek
kerekei égő tűz. Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől. ezerszer ezren
szolgálának néki, és tízezerszer tízezren állának előtte; ítélők ülnek le, és
könyvek nyittatnak meg” (Dán. 7,9-10). Ezékiel próféta is látja azt, Aki a
királyiszékben ül: „És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala, látszék mint
valami zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék
mint egy ember formája azon felül; És látám izzó ércként ragyogni, amelyet,
mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának
alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte”
(Ez. 1,26-27). János apostol pedig így látja az ember Fiát, Aki szól is hozzá:
„Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem beszéle; megfordulván
pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között hasonlót az
ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.
Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei
olyanok, mint a tűzláng; És a lábai hasonlók valának az izzófényű érchez,
mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek
zúgása. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő
vala ki; és az ő orcája, mint a nap, amikor fénylik az ő erejében. Mikor pedig
láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét,
mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott
valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen...” (Jel. 1,12-18).
1152
Az Urat ismerve, így imádkozik Dávid: „Vizsgálj meg, Uram, és próbálj
meg, kutasd át szívemet-lelkemet! Mert hűséged szemem előtt van, igazságod
szerint járok-kelek. ...Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg,
és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az
örökkévalóság útján!” (Zsolt. 26,2-3; 139,23-24). „Istenem, te nem leled örömöd, és
nem gyönyörködsz a bűnben / céltévesztésben. Nem talál otthonra nálad a
gonosz” Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, a dicsekvők, elvakultak,
hamisak, irtózol tőle. Semmibe sem veszed, és megvetsz te minden bűnt, és
törvénytelenséget cselekedőt” (Zsolt. 5,5-6). És ezért: „A bűnösök, a célt
eltévesztők nem állnak meg az ítéletkor, sem a gonoszok, a hitetlenek,
istentelenek, az Isten nélkül élők az igazak közösségében, a megigazultak
gyülekezetében” (Zsolt 1,5).

3. Zsolt. 11,6 Hálókat,153
tüzes parazsat, eleven szenet hullat a célt
eltévesztőkre; tűz, kénkő és égető, perzselő, forró Szellem, mint
szélvihar az ő osztályrészük.154
Zsolt. 11,7 Mert az Úr, Jahve az Örökkévaló igaz, igazságos,
méltányos, pártatlan. Igazságot, és jogosságot szeret, és kíván, abban
gyönyörködik. Az igazak, az igaznak nyilvánítottak meglátják az ő
orcáját, az Ő személyét, jelenlétét.155
1
153
A héber szöveg szerint „hálókat hullat a gonoszokra” Itt a pahím = hálók,
csapdák szó helyett a pehám = parázs szó állt: pahamé ’és = tüzes parazsat
hullat az Úr a bűnösökre.
1154
Az eleven szénről, vagy a tüzes parázsról így hangzik a kijelentés. Ézsaiás
próféta az Úr jelenlétébe kerülve: „Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel
tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a Királyt, a
seregeknek Urát láták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és
kezében eleven szén, tüzes parázs vala, amelyet fogóval vett volt az oltárról; És
illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott,
és bűnöd elfedeztetett” (Ésa. 6,5-7). Jeremiás próféta is erről ír: „És kinyújtá az
Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet
adom a te szádba!” (Jer. 1,9). És ez pünkösd napján így következett be: „És
mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal, egyetértésben, egy
indulattal együtt valának ugyanazon a helyen. És lőn nagy hirtelenséggel az
égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és betöltötte az egész házat, ahol
ülnek vala. [Más fordítás: hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt
a mennyből, mintha heves szélvész jönne, és az betöltötte az egész házat,
amelyben ültek]. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és leereszkedtek és
üle mindenikre azok közül. [Más fordítás: Majd valami lángnyelvek jelentek meg
előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre]. És beteljesedtek
mindnyájan Szent Szellemmel…” (Csel. 2,1-4)
1155
Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy kik látják meg Istent: „Boldogok,
akiknek szívük tiszta, érintetlen, vegyítetlen, őszinte. Amibe nincs idegen anyag,
elegyítetlen. A szívükben és a szívükre nézve tiszták, vagyis tisztaszívűek: mert
ők az Istent meglátják, mert Isten megjelenik, megmutatkozik nekik” (Mát. 5,8).
Mózes megvallása: „Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak
Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, aki nem személyválogató, sem
ajándékot el nem fogad, akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,17). Dávid
vallástétele: „Mert az Úr igéje igaz, és minden cselekedete hűséges. Szereti az
igazságot és törvényt; az Úr, Jahve az Örökkévaló kegyelmével telve a föld.
...Tudom, hogy felkarolja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
Csak az igazak / megigazultak magasztalják a te nevedet, s orcád előtt lakoznak
az igazságosak. ...Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a
Libanonon. Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornácaiban
virágzanak. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen
hamisság benne!” (Zsolt. 33,4-5; 140,13-14; 92,13-16). És hogy kik a plánták, arról

4. Zsolt. 12. AZ ÚRé A sZAbAdítÁs;
Zsolt. 12,1 Az éneklőmesternek, karvezetőnek, karmesternek a
seminithre; nyolcadra, mélyhangú húros hangszerekre Dávid
zsoltára.156
Zsolt. 12,2 Segíts! Szabadíts, és őrizz meg, támogass, és győzelmet
adj Uram, Jahve Örökkévaló, mert elfogyott az istenfélő. Az igazak / a
megigazultak eltűntek az emberek, az ádámi / emberi faj fiai közül.
[Más fordítás: Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek, az emberek közt
megszűnt a hűség, az igazmondás, és őszinteség].157
Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés, aki Krisztust hirdetve ezt vallja
önmagáról a szenteknek: „Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja
vala a növekedést” (1 Kor. 3,6).
1
156
Dávid kijelöli, hogy kik és hogyan szolgáljanak és prófétáljanak az Úr
templomában, amely előképe az eklézsiának: „Dávid és a sereg fővezérei a
szolgálatra kijelölék az Asáf, Hémán és Jédutun fiait, hogy prófétáljanak
citerákkal, lantokkal és cimbalmokkal... Négyezren ajtónállók; négyezren pedig
dicsérik vala az Urat minden zengő szerszámokkal, melyeket Dávid készíttetett a
dicséretre” (1 Krón. 25,1; 23,5). Ezékiás király megtérése után azonnal
visszaállítja a templomi szolgálat rendjét: „És beállítá a Lévitákat az Úr házába
cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal Dávidnak és Gádnak a király
prófétájának, és Nátán prófétának parancsolatja szerint; mert az Úrtól volt a
parancs az ő prófétái által. Előállnak azért a Léviták a Dávid zengő
szerszámaival; a papok is a trombitákkal. És megparancsolá Ezékiás, hogy
egészen égőáldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdődött az áldozás
ugyanakkor megkezdődött az Úrnak éneke is és a trombiták harsonája Dávidnak
az Izráel királyának szerszámaival. És az egész gyülekezet leborula, az énekesek
énekelnek, és a trombitások trombitálnak mindaddig, míg az egészen
égőáldozatnak vége lőn. És amikor elvégezték az áldozatokat, a király és
mindnyájan a vele valók leborulván arccal, imádkoznak. És megparancsolá
Ezékiás király és a fejedelmek a Lévitáknak, hogy az Urat dicsérjék a Dávid és
az Asáf próféta dicséreteivel; akik mikor nagy örömmel dicsérték az Urat,
meghajoltak és leborultak. Azután szóla és monda Ezékiás: Most már
felavattátok magatokat az Úrnak, azért jöjjetek, és hozzatok áldozatokat és
dicsérő áldozatokat az Úr házában. És az egész gyülekezet hoza áldozatokat és
dicsérő áldozatokat, és mindaz, akit a szíve indított, egészen égőáldozatot” (2
Krón. 29,25-31).
1
157
Isten népének állapotát mutatja be a Szent Szellem a prófétákon keresztül:
„Elveszett e földről az Istent tisztelő, és igaz / megigazult sincs az emberek
között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és
a bíró fizetésre vár; a főember is maga mondja el kívánságát, és összeszövik azt.
Aki jó közöttük olyan, mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor... ...elveszett
a hűség; kiszaggattatott az ő szájukból” (Mik. 7,2-4; Jer. 7,28) Az Úr panasza:
„Bárcsak pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy
elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tőlük; mert mindnyájan

5. Zsolt. 12,3 Hamisságot, hazugságot, valótlanságot, hiábavalóságot,
gonoszságot, rombolást, pusztítást szól, és beszél egyik a másiknak.
Mindenki képmutatóan, hazug módon beszél társával, és
felebarátjával. Hízelkedő ajakkal, mézesmázos, alakoskodó beszéddel,
kettős szívből szólnak, kétszínűen beszélnek.158
Zsolt. 12,4 Vágja, és irtsa ki, veszítse, pusztítsa el, semmisítse meg az
Úr mind a hízelkedő, mézesmázos, alakoskodó, sima, álnok, hazug
paráznák, hitszegők gyülekezete! Felvonták nyelvüket, mint kézívüket,
hazugsággal és nem igazsággal hatalmasok e földön; mert gonoszságból
gonoszságba futnak, engem pedig nem ismernek, azt mondja az Úr. ... De a
jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban
járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő
gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók,
mint Gomora. ... Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz
mag, nemtelen fiak! Elhagyták az Urat, megutálták az Izráel Szentjét, és
elfordultak tőle. ...Járjátok el Jeruzsálem utcáit, és nézzétek csak és tudjátok
meg és tudakozzátok meg annak piacain, ha találtok-e egy embert; ha van-e
valaki, aki igazán cselekszik, hűségre törekszik, és én megbocsátok néki! Még ha
azt mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek!” (Jer. 9,2-3; 23,14; Ésa. 1,4;
Jer. 5,1-2) Mert: „eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a
hűség az utcán, és az egyenesség nem juthat be. És a hűség hiányzik, és aki a
gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy
jogosság nincsen” (Ésa. 59,14-15). Ezért: „Az igaz a megigazult elvész és nem
veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak, és senki nem gondolja
fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz, a megigazult” (Ésa. 57,1)
1
158
Dávid újra-és újra erről prófétál: „Nincsen az ő szájukban egyenesség. Nem
jön ki szájukon őszinte szó, igazság azaz: a valóság, az Ige. Belsejük, szívük
csupa romlottság, merő álnokság, istentelenség, rosszindulat, hiábavalóság.
Szívükben gonoszat forralnak. Nyitott sír, megnyílt koporsó az ő torkuk.
Nyelvükkel hízelkednek, sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik, nyelvüket
álnokul forgatják” (Zsolt. 5,10). „Szája telve átkozódással, csalárdsággal és
erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7). „Nyelvüket
élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4).
„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33). „Lábuk
gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok,
pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját, eljárásuk nem
törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez”
(Ésa. 59,7-8). „Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16). Mert
nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6).
Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét: … békesség
fejedelmének!” (Ésa. 9,6). Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek;
az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27). És akinek neve: Úr
Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14). Akik Őt nem ismerik, arról így

6. ajkakat, a büszke, gőgös, fennhéjázó, és kérkedő, dicsekvő, kevély
nyelvet, amely nagyokat mond.159
Zsolt. 12,5 Azokét, akik ezt mondják, és azzal dicsekednek:
Nyelvünkkel felülkerekedünk, győzedelmeskedünk,
diadalmaskodunk, nyelvünkben az erőnk, ezért mindent megtehetünk.
Ajkaink velünk vannak, szánk a segítőnk. Ki lehetne Úr felettünk?
[Más fordítás: Akik EZT mondják: "Beszédünk naggyá tesz minket,
nyelvünkkel uralkodunk, ugyan ki lehetne Urrá felettünk]?
Zsolt. 12,6 A szegények, elnyomottak, szerencsétlenek, gyöngék,
szűkölködők, nyomorultak szerencsétlensége, szenvedése, fájdalma,
elnyomása, pusztítása, nyomorúsága, nyomora, kifosztása miatt. A
nyomorultak, a segítségre szoruló, szegény, nincstelen koldusok
nyögése, sóhajtozása, siránkozása, fohászkodása miatt most azonnal
felkelek, azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló. Biztosságba
szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek, az
Isten nélkül élőknek! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22;
57,21). Ezért a hitetlenek csak: „Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak;
elnyomásról beszélnek fennhéjázással. Az égre tátogatják szájukat, és nyelvük
eljárja a földet. ...édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;
És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között” (Zsolt.
73,8-9; Jób. 20,12-13). Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy
eltelhetnek évezredek, de az ember nem változik: „Nyitott, tátongó, és megnyílt
sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak,
csalárdságot beszélnek, vipera kígyóméreg az ajkukon. Szájuk átokkal,
átkozódással, és keserűséggel, keserű beszéddel van tele. Lábuk gyors a
vérontásra. Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok, nyomorúság, és
nyomorgatás, szerencsétlenség, csapás, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő
ösvényeiken, és útjaikon. És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában,
nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik” (Róm. 3,13-17).
Mert: „A bűnös, a céltévesztett ember szíve mélyén, az ő bensőjében ott suttog a
bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével
gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó
lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt.
36,2-5). Hát: „Ne irigykedjél a gonosztevőkre, se ne kívánj azokkal lenni. Mert
pusztítást gondol az ő szívük, és bajt szólnak az ő ajkaik” (Péld. 24,1-2). Ezek
rombolják a mások hitét: Elteltek évszázadok és évezredek, de a hitetők
módszere nem változott: „Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem
szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel
megcsalják az ártatlanoknak szívét” (Róm. 16,18). „Ezek... érzékiek, kikben
nincsen Szent Szellem” és: „az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal
dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Júd. 1,19; Fil. 3,19).
1159
Mert: „Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek és gonoszságot szólnak;
elnyomásról beszélnek fennhéjázással, és elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet” (Zsolt. 73,8-9).

7. helyezem, és segítséget, szabadulást, biztonságot, jólétet,
megmenekülést, oltalmat, védelmet; épséget, egészséget, megtartást
adok mindenkinek, aki arra sóvárogva vágyik, és megszabadítom
azokat, kiket tőrbe ejtett az ellenség160
s bizalmat gerjesztek bennük.161
Zsolt. 12,7 Az Úr, Jahve az Örökkévaló beszédei, ígéretei,
kijelentései, tiszta, nem kevert, szent, érintetlen, egyenes beszédek,
mint földből való kohóban megolvasztott, és a földtől elválasztott,
1
160
A héber szerint: megszabadítom azokat, kik ellen lihegnek vagy fújnak, azaz:
biztosságba helyezem azokat, kik az istentelenektől az Isten nélkül élőktől
annyira üldöztetnek.
1161
Így panaszkodik a prédikátor: „... látám én mind a nyomorgatásokat,
amelyek a nap alatt történnek, és ímé, nyilván van azoknak, - akik
nyomorgattatnak - könnyhullatások, és vigasztalójuk nincs nékik. És az őket
nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt szenvednek, és vigasztalójuk nincs nékik.
De ne csodálkozz: „Ha a szegénynek az elnyomását, a jog és az igazság
megrövidítését látod az országban, ne csodálkozz el a dolgon; mert a magas
rangúra vigyáz a magasabb rangú, rájuk pedig a még magasabb rangúak”
(Préd. 4,1; 5,7). De az Úr nem nézi ezt tétlenül, hanem: „Az elnyomástól és
erőszaktól megmenti őket, és vérük drága az ő szemében” (Zsolt. 72,14). Nemcsak
a világi vezetők nyomják el a szegényt, ezért: „Az Úr törvénybe megy népe
vénjeivel és fejedelmeivel: Hiszen ti lelegeltétek a szőlőt, szegénytől rablott
holmi van házaitokban: Mi dolog, hogy népemet összezúzzátok, és a szegények
orcáját összetöritek? Ezt mondja az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 3,15) Mert: „A
seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges
ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!
Jaj azoknak, akik a házhoz házat ragasztanak, és mezőt foglalnak a mezőkhöz,
míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!
Hallásomra megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek,
a nagyok és szépek lakos nélkül” (Ésa. 5,7-9). „Azért így szól Izráel Szentje:
Mivel megutáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban,
és ezekre támaszkodtok. Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő
falhasadék, amely már kiáll a magas kőfalon, amelynek aztán nagy hirtelen jő el
romlása. És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, amely
kímélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, amelyen
tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából” (Ésa. 30,12-14). A
prófétán keresztül jelenti ki az Úr, hogy milyen állapotban van az Ő népe:
„Elpártoltunk és megtagadtuk az Urat, és eltávozánk a mi Istenünktől, szóltunk
nyomorgatásról és elszakadásról, gondoltunk és szóltunk szívünkből hazug
beszédeket. És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a
hűség az utcán, és az egyenesség nem juthat be. És a hűség hiányzik, és aki a
gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy
jogosság nincsen. És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen
közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja őt” (Ésa. 59,13-16). És
válaszol Isten: „Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely

8. tűzzel megpróbált, salaktalan ezüst, melyet földbe vájt formába
öntöttek, hétszer megtisztítva.162
Zsolt. 12,8 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől
örökké. [Más fordítás: URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig
megőrzöl, és megoltalmazol, megvédsz, és megszabadítasz ettől a
nemzedéktől mindenkor].163
Zsolt. 12,9 Köröskörül járnak a gonoszok, a gáncsoskodók, az
istentelenek, az Isten nélkül élők, mihelyt az alávalóság
felmagasztaltatik az emberek fiai közt. [Más fordítás: Még ha
bűnösök, céltévesztettek járkálnak, ólálkodnak, kerengnek is
Egyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam
le, hogy őket megszabadítsam; most azért jöjj, elküldelek téged Egyiptomba”
(Csel. 7,34). És elküldte az Ő Fiát, Aki kijelenti: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és
az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt
nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy
több gyümölcsöt teremjen. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én
bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül
semmit sem cselekedhettek” (Ján. 15,1.2.5).
1
162
Dávid újra és újra megvallja, amit megtapasztalt: „Az Istennek útja
tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; pajzsuk ő mindazoknak, akik bíznak benne”
(Zsolt. 18,31). „Ímé, kívánkozom a te határozataid után; éltess engem a Te
igazságod, a Te Igéd által” (Zsolt. 119,40). A Szent Szellem megerősíti a
kijelentést, s egyben figyelmeztet is: „Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és
pajzs az ahhoz folyamodóknak. Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen
téged, és hazug ne légy” (Péld. 30,5-6). És újra és újra hangzik a figyelmeztetés:
„Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek
abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait,
amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2). „Bizonyságot teszek pedig
mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki
ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki
elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet
könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak” (Jel.
22,18-19). Pál apostolon keresztül teszi teljessé a kijelentést a Szent Szellem:
„Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar
más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és
el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennyből
való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen
átok. Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet
valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen” (Gal. 1,6-9).
1163
A testté lett Ige kérése az Atyához: „És nem vagyok többé e világban, de ők
a világban vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg őket a te
neved által, amelyet nekem adtál… Mikor velük valék a világban, én megtartám
őket a te nevedben, amelyet nékem adtál. Megőrizém, és senki el nem veszett
közülük, csak a veszedelemnek, a romlásnak, és pusztulásnak fia…” (Ján. 17,11-12).

9. körülöttünk, és az alávalóságot, hitványságot, aljasságot, és
értéktelenséget magasztalják az emberek].164
ZsoltÁR 13. Felelj néKem, URAm
Zsolt. 13,1 Az éneklőmesternek, a karvezetőnek; Dávid zsoltára.
Zsolt. 13,2 Uram, Jahve örökkévaló meddig felejtkezel el rólam
végképen, és teljesen? Meddig rejted, és fordítod el orcádat tőlem?
1164
A Szent Szellem többszörösen megerősíti a kijelentést: „Mikor örvendeznek,
és vigadnak az igazak, nagy ékesség, nagy dicsőséget jelent az; mikor pedig az
istentelenek, az Isten nélkül élők felülkerülnek, keresni kell az embert” (Péld.
28,12). „Mikor felemeltetnek a gonoszok, az istentelenek, az Isten nélkül élők,
elrejti magát az ember; de mikor azok megbuknak, elvesznek, és elpusztulnak,
nő az igazak száma, és sokan lesznek az igazak” (Péld. 28,28) „Ha az igazak
jutnak hatalomra, örül a nép, de ha az istentelenek, az Isten nélkül élők
uralkodnak, nyög a nép” (Péld. 29,2). „Az igazak javán örül, és vigad a város; és
mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés és ujjongás van. Az igazaknak
áldása által emelkedik és épül a város; az istentelenek, az Isten nélkül élők szája
által pedig megromol” (Péld. 11,10-11). Ezért így imádkozik, és prófétál Dávid:
„Rontsd meg Uram, és oszlasd meg, zavard össze az ő nyelvüket; mert erőszakot
és háborgást, és viszályt látok a városban. Ez megy éjjel-nappal falai közt, vész
és nyomor van benne. Veszedelem van bensőjében; romlás uralkodik benne s
nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalás” (Zsolt. 55,10-12).

10. Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam?165
Zsolt. 13,3
Meddig tanakodjam magamban? Meddig kell még védekeznem?
Bánkódjam szívemben naponként? Meddig emészti még életemet a
fájdalom, a keserűség, és szívemet a mindennapi gond? Meddig kell
gondokat hordoznom magamban, és szívemben, bensőmben fájdalmat
mindennap? Meddig kerekedik fölém, és uralkodik, és hatalmaskodik
fölöttem az én ellenségem?166
Zsolt. 13,4 Nézz ide, tekints rám, hallgass meg, és felelj nékem, Uram,
Jahve Örökkévaló Istenem; világosítsd meg, és ragyogtasd fel
1165
Dávid példát adva a mindenkorban élő hívőknek, újra és újra sürgetően kiált
Istenhez, szabadításért: „Avagy mindörökké elvet-e az Úr? És nem lesz-e többé
jóakaró? Avagy végképen elfogyott-e az ő kegyelme? Vagy megszűnik-e ígérete
nemzedékről nemzedékre? Avagy elfelejtkezett-e könyörülni Isten? Avagy
elzárta-e haragjában az ő irgalmát? Uram, Jahve Örökkévaló! Miért állasz, és
miért maradsz távol? Miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el, és miért rejted el
magadat, és fordulsz el a szükség, a nyomorúság, gyötrelem, szorongattatás,
nyomorgatás, elnyomás idején, amikor bajok érnek? Könyörülj rajtam és
kegyelmezz Uram, mert ellankadtam, elcsüggedtem, és bágyadt, gyönge, és
erőtlen vagyok. Gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak, remegnek, és
kiszáradtak csontjaim, és reszket minden tagom. Egész személyem, és egész
lényem is igen megháborodott. Csupa reszketés, és mélyen megrendült, teljesen
összezavarodott, és te, oh Uram, Jahve, Örökkévaló meddig késlekedsz még?
Könyörülj rajtam, légy kegyelmes Uram! Lásd meg az én nyomorúságomat,
szorultságomat, szenvedésemet, elnyomásomat, amely gyűlölőim miatt van.
Nézd, üldöznek ellenségeim. De Te vagy, aki felemelsz és kiszabadítsz engem a
halál kapuiból, a betegségből, csapásból, pusztulás, és romlásból. Hogy
hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te
szabadításodban. Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg életemet
tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet. Ne rejtsd el orcádat
előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne
hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól;
mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! Légy közel az én
lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. Ne
rejtsd el a te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te
füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! (Zsolt. 77,8-10; 10,1; 6,3; 9,14;
35,17; 27,9; 69,18-19; 102,3). Habakuk is ugyanígy sürgeti az Urat: „Meddig kell
még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak
miatt, de nem segítesz! (Hab. 1,2).
1166
Dávid tovább panaszkodik az Úrnak: „Könnyem lett a kenyerem éjjel és
nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
...Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én
könyörgésem elől; Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve
bolyongok és jajgatok! Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek
nyomorgatásáért... A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a
hitetlenek?” (Zsolt. 42,4; 55,2; 94,3).

11. szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra.167
Zsolt. 13,5 Hogy ne
mondja, és ne dicsekedjék ellenségem: legyőztem őt, végeztem vele,
hatalmat vettem rajta. Háborgatóim, ellenfeleim, szorongatóim ne
örüljenek, ne örvendezzenek, és ne ujjonghassanak, hogy
tántorgok.168
Zsolt. 13,6 Szívből ujjongok, hogy megsegítesz, és
megszabadítasz, hiszen kegyelmedben bizakodtam, Uram, Jahve
Örökkévaló istenem. Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy
énekeljek az Úrnak, aki jót tett velem.169
Zsolt. 14. AZ embeR isten nélKÜl.
1
167
Dávid újra-és újra szabadításért kiált az Úrhoz: „Mikor kiáltok, hallgass meg
engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj
rajtam és halld meg az én imádságomat! ...Szemem a bánattól elbágyadt,
megvénhedett minden szorongatóm miatt. ...Lásd meg szegénységemet és
gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet. Lásd meg ellenségeimet, mert
megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. Őrizz meg, és
szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam. ...Hadd
vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, amiért meglátod nyomorúságomat és
megismered a háborúságokban lelkemet; ...Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh
Uram, Istenem, az én ügyemért. Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh
Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam! ...Az én lábamnak szövétneke a te
igéd, és ösvényemnek világossága. ...Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert
a te beszéded megelevenít engem” (Zsolt. 4,2; 6,8; 25,18-20; 31,8; 35,23-24; 119,105;
119,50)
1168
Isten segítségét kéri Dávid az ellenséggel szemben: „Istenem, benned
bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim” (Zsolt. 25,2).
„Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem! Mert azt
gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak
ellenem! És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van”
(Zsolt. 38,16-18). Az ellenségnek pedig azt mondja: „Igen taszítottál engem, hogy
elessem; de az Úr megsegített engem. Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn
nékem szabadulásul” (Zsolt. 118,13-14).
1169
Isten kegyelméről tesz bizonyságot a Szent Szellem. Az ember: „Imádkozik
Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az
embernek visszaadja az ő igazságát. Az emberek előtt énekel és mondja:
Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
Megváltotta életemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi”
(Jób. 33,26-28). „És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, akit mi vártunk, és aki
megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk
szabadításában!” (Ésa. 25,9). Az ellenség elvész: „Én pedig mint zöldellő olajfa
Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. Áldlak téged
örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid
előtt” (Zsolt. 52,10-11).

12. Zsolt. 14,1 A karmesternek, karvezetőnek, Dávid zsoltára. Azt mondja
a balgatag,170
a bolond, Isten nélkül élő az ő szívében: Nincs Isten,
nem is létezik. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; utálatosak
lettek törekvéseikben, szörnyűség, amit művelnek. Nincs, aki jót
cselekedjék, egyetlen egy sincs.171
Zsolt. 14,2 Az Úr, Jahve az Örökkévaló letekintett a mennyből az
emberi - az ádámi - faj fiaira, hogy meglássa, ha van-e köztük
értelmes, Istent kereső?172
1170
Balgatag: Értelmes, bölcs tájékozódás és az ennek megfelelő helyes
magatartás hiánya. Egyik jele Isten akaratának megvetése.
1171
A gonosz – a sátán, és az ő szolgái – így gondolkoznak: „A gonosz az ő
haragos kevélységében fölényességében, és elbizakodottságában senkit sem
tudakoz, és nem keresi az Urat. Nincs Isten egyre csak ezt forgatja fejében, ez
minden gondolata” (Zsolt. 10,4). „Mert a bolond Isten nélkül csak bolondot
beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és
szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhezőt éhen hagyja, és a szomjazó italát
elvegye. A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervez, hogy elveszesse
az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is” (Ésa. 32,6-7). A
Szent Szellem – a kijelentés fontossága miatt – megismétli Isten véleményét:
„Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak és utálatos
hamisságot cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék” (Zsolt. 53,2). Sőt: „Azt
mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról! Kicsoda a
Mindenható, hogy tiszteljük, és szolgáljuk őt, és mit nyerünk vele? Mi hasznunk
abból, ha hozzá folyamodunk, és ha esedezünk előtte? (Jób. 21,14-15).A magát
mindenhatónak képzelő gonosz előképe így válaszol az Úr szavára: „A Faraó
pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak…? Nem ismerem az
Urat…” (2 Móz. 5,2). És ez nem változik, Pál apostolon keresztül így szól a Szent
Szellem: „amint meg van írva: „Nincsen igaz, megigazult ember egy sem,
nincsen senki, aki értse, aki belássa, és tudja, nincsen senki, aki keresse Istent.
Mind elhajlottak, letértek az útról, eltévedtek valamennyien. mindannyian
egyaránt értéktelenné lettek, megromlottak, elfajzottak; hasznavehetetlenekké
váltak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem” (Róm. 3,10-12). Ez
pedig így lett megírva: „Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy
meglássa, ha van-e értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak, és
elpártoltak tőle, és valamennyien egyaránt megromlottak, nincsen, aki jót
cselekedjék, nincsen csak egy is. Egyetlen ember sincs” (Zsolt. 53,2-4).
1172
Az Édenen kívül került emberről, így szól a Szent Szellem: „Tekinte azért
Isten a földre és látta, hogy meg vala romolva, mert minden hústest megrontotta
vala az ő útát, mert mindenki rossz útra tért a földön” (1 Móz. 6,12). Az Úr ismeri
a szíveket: „Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát. Székhelyéről
lenéz a föld minden lakosára. Ő alkotta mindnyájuk szívét, és jól tudja minden
tettüket” (Zsolt. 33,13-15). És amit lát: „Amint meg van írva, hogy nincsen csak
egy igaz is; Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent” (Róm. 3,10-11). És
hogy megértsék Őt: „...Isten megjelent testben...” (1 Tim. 3,16). És: „...Ő eljött a
világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt:

13. Zsolt. 14,3 Mindnyájan elhajlottak, elfordultak Tőle; egyetemben
elromlottak, hiábavalókká, haszontalanokká lettek, nincs aki jót
cselekedjék, nincsen csak egy sem.173
Zsolt. 14,4 Nem tudják-e ezt mind a gonosztévők akik rosszat,
hiábavalóságot, hazugságot, csalást cselekednek, aminek
következménye a baj, csapás, szerencsétlenség. Nem térnek észre?
Nemde mind értelmetlenek? Akik megeszik, felemésztik, pusztítják az
én népemet és az emberiséget is, mintha kenyeret ennének, az Urat,
Jahvét az Örökkévalót pedig segítségül nem hívják, akik nem
kiáltanak segítségért az Úrhoz?174
saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (Jn. 1,9-11).
1
173
Pál apostolon keresztül bemutatja Isten Igéje a megváltatlan ember állapotát:
„Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót
cselekedjék, nincsen csak egy is. Nyitott sír az ő torkuk; nyelvükkel álnokságot
szólnak; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szájuk telve átkozódással és
keserűséggel. Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság
van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemük előtt”
(Róm. 3,12-18). És ez így van a bűneset óta, és ezért elpusztult Noé és családján
kívül minden ember: „A föld pedig mind romlottabb lett az Isten előtt, és
megtelt a föld erőszakossággal. És Isten látta, hogy mennyire megromlott a föld,
mert mindenki rossz útra tért a földön” (1Móz. 6,11-12). Gonosz beszéd és
cselekedet jellemzi őket: „Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge
van ajkaik alatt... Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására”
(Zsolt. 140,4, Péld. 1,16). És eltelnek évezredek, de az ember megváltozni nem tud:
„Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik
hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken. A békesség útját nem
ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, aki azon
jár, nem ismeri a békességet. ...Mert nincs egy igaz ember is a földön, aki jót
cselekednék, és nem vétkeznék” (Ésa. 59,7-8; Préd. 7,20). És hogy ez miért van így
még a Krisztus népe között is, arról így szól a kijelentés: „Mert némelyek már
elhajlottak a Sátánhoz” (1 Tim. 5,15).
1174
Az Úr Igéje az Ő népét - és az emberiséget is - félrevezetőkről: „Ezt
mondtam: Halljátok meg, Jákób elöljárói, Izráel házának vezetői! Nem tinektek
kell-e ismerni a törvényt? Ti gyűlölitek a jót, és szeretitek a rosszat! Lenyúzzátok
az emberekről a bőrt, és csontjaikról a húst. Ti megettétek népem húsát,
lenyúztátok róluk a bőrt, csontjaikat összetörtétek, és feldaraboltátok, mint a
húst, amely fazékba vagy bográcsba kerül. Majd kiáltanak még az Úrhoz, de ő
nem válaszol nekik, hanem elrejti orcáját előlük akkor, mert gonosz tetteket
követtek el. Ezt mondja az Úr azokról a prófétákról, akik félrevezetik népemet,
akik békességet hirdetnek, ha van harapnivalójuk, de hadat indítanak az ellen,
aki nem ad nekik enni: Olyan éjszaka száll rátok, amelyben nem lesz látomás, és
olyan sötétség, amelyben nem lesz jövendölés. Leáldozik a próféták napja,
nappal is sötétség borul rájuk. Szégyent vallanak a látnokok, pironkodnak a
jósok, eltakarják arcukat mindnyájan, mert nem kapnak választ Istentől” (Mik.
3,1-7). Ezek: „Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak; a földnek minden

14. Zsolt. 14,5 Majd rettegnek rettegéssel, és ott remegnek félelemmel,
hol nem volt félelem; mert Isten a megigazult nemzedékkel van!
Zsolt. 14,6 A szegény elnyomottnak, szerencsétlen nyomorultnak,
szűkölködőnek tervét, szándékait kicsúfoljátok meghiúsítottátok. Az
Úr azonban az ő menedéke, védelme, oltalma marad.
Zsolt. 14,7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az
Úr, Jahve az Örökkévaló jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób,
és örül Izráel.175
fundamentuma inog” (Zsolt. 82,5). „Mert a bolond csak bolondot beszél, szívében
álnokságot forral, elvetemülten jár el. Tévelygést hirdet az Úrról, éhezni hagyja
az éhes embert, megfosztja italától a szomjazót. A gazembernek gonoszak az
eszközei, és galádságot tervez: hazug beszéddel megrontja az alázatosokat, még
ha a szegénynek igaza van is” (Ézs. 32,6-7). Az apostolokon keresztül világítja
meg a Szent szellem az előbbi próféciákat, és azok beteljesülését: „Valának
pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis
tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki
megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet hoznak.
És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja
káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek
belőletek; kiknek ítéletük régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad”
„Ezek zúgolódók, panaszkodók, a maguk kívánságai szerint járók; szájuk
kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók. Ti azonban, szeretteim,
emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus
apostolai mondottak. Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben lesznek
csúfolódók, akik az ő istentelen kívánságai szerint járnak. Ezek azok, akik
...érzékiek, kikben nincsen Szent Szellem (2 Pét. 2,1-3; Júd. 1,16-19). És mert Isten
népe ezekre hallgat, ezért azt mondja az Úr: „Bizony bolond az én népem:
engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a
gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!” (Jer. 4,22).
1175
Dávid nem szűnik meg buzgón kérni, és megvallani az Úr szabadítását,
példát adva nekünk: „Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor
az Úr visszahozza az ő népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel!”
(Zsolt. 53,7). És ennek a vigadásnak és ujjongásnak hogyan kell történnie, arról
így szól Isten Igéje: „...Szenteljétek meg magatokat s a ti atyátokfiait, és
vigyétek az Úrnak, Izráel Istenének ládáját arra a helyre, amelyet készítettem
számára. Minthogy kezdettől fogva nem művelték ezt, az Úr, a mi Istenünk
sürgetetett, hogy keressük Őt, a rendtartás szerint” (1 Krón. 15,12). A
rendtartásról pedig már a próféták is szóltak, akik azt hirdették, hogy: „…
mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül, üdvözül; mert a Sion
hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a
megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32). Ezt a
próféciát idézi Péter apostol a Szent Szellem kitöltése után: „És lészen, hogy
mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül” (Csel. 2,21). És hogy ki az
az Úr, akinek a nevét segítségül kell hívni, arról így tesz bizonyságot a Szent
Szellem: „…akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely

15. Zsolt. 15. Ki lAKhAt istennél?
Zsolt. 15,1 Dávid zsoltára. Uram, Jahve Örökkévaló, ki lehet
sátradnak vendége? Kicsoda tartózkodhat sátorodban, kicsoda
lakozhat, és ki élhet veled szent hegyeden?176
Zsolt. 15,2 Aki tökéletes, fogyatkozás nélküli, hibátlan, ártatlan,
feddhetetlen, támadhatatlan. Igazságot, a valóságot, - ami az ige -
helyen, a magukén és a miénken” (1 Kor. 1,2). Isten ládája – a kijelentés ládája az
Úr Jézus előképe – sátorban, a mi testünkben kell hogy lakjon: „Csináltata
pedig Dávid magának házakat az ő városában; és helyet készített az Isten
ládájának, és annak sátort állított fel” (1 Krón. 15,1). És itt állandóan ment – és
megy – a dicséret, Isten igéjének megvallása és könyörgés énekkel: „Grádicsok
éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az
álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor
így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr! Hatalmasan
cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk. Hozd vissza, Uram, a mi
foglyainkat, mint patakokat a déli földön!” (Zsolt. 126,1-4). És az Úr válasza: „És
ha majd ...megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind
aszerint, amint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és
teljes lényeddel: Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és
könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, akik
közé oda szórt téged az Úr, a te Istened. Ha az ég szélére volnál is taszítva,
onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged” (5 Móz.
30,1-4). A második templom építésekor újra hangzik a könyörgés Isten népéért:
„Oh, emlékezzél meg arról a beszédről, melyet parancsoltál Mózesnek, a te
szolgádnak, mondván: Ha ti vétkeztek, én meg elszélesztelek titeket a népek
között. Ha pedig megtérendetek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és
cselekszitek azokat: még ha az égnek utolsó szélén volnának is szétszórt
gyermekeitek, onnan is összegyűjtöm őket és beviszem arra a helyre, melyet
választottam, hogy lakozzék ott az én nevem!” (Nehem. 1,8-9). Az Úr válasza:
„Ímé én összegyűjtöm őket mindama földekről, amelyekre kiűztem őket
haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom
őket e helyre, és lakni hagyom őket bátorságban. És népemmé lesznek nékem, én
pedig nékik Istenük leszek” (Jer. 32,37). És hogy honnan és kiket űzött ki az Úr,
arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: A bűneset után az Úr: „...kiűzé az
embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerubokat és a
villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját” (1 Móz. 3,24).
1
176
Dávidon keresztül a Szent Szellem újra és újra felteszi a kérdést, és válaszol
is rá, tanítva minket: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő
szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság
után, és nem esküszik hamisan” (Zsolt. 24,3-4). Azokról a gyülekezetben lévőkről
– akik látszólag az Úréi, de nem tértek meg igazán – így szól az Úr:
„Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhat közülünk
megemésztő tűzzel, ki lakhat közülünk örök hőséggel? Aki igazságban jár és

16. cselekszi, törekedve a megigazulásra. És az igazságot, az igét forgatja
szívében.177
Zsolt. 15,3 Nem rágalmaz másokat, nem követ el álnokságot
nyelvével; nem tesz rosszat, nem árt, nem okoz szenvedést
felebarátjának, embertársának, és nem hoz gyalázatot, szégyent,
megvetést rokonainak, és ismerőseinek.178
Zsolt. 15,4 A megbélyegzett,179
az alávaló gonosz, aki az Urat nem
választja, hanem elutasítja, utálatos az ő szemeiben. Megvetéssel néz
egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz
ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja,
hogy gonoszt ne lásson” (Ésa. 33,14-15). Dávid így könyörög az Úrhoz,
megvallva könyörgése okát is: „Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy
lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az
Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt engem
az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében,
sziklára emel fel engem. Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az
ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a
te szárnyaid árnyéka alá!” Mert: „Boldogok, akik lakoznak a te házadban,
dicsérhetnek téged szüntelen!” (Zsolt. 27,4-5; 61,4; 84,5). És buzdít arra, hogy:
„Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén;
mert szent az Úr, a mi Istenünk!” (Zsolt. 99,9).
1177
Az jár tökéletességben, aki Istennel jár: „Noénak pedig ez a története: Noé
igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé” Mert
csak: „Az Isten, aki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi utamat” (1 Móz.
6,9; Zsolt. 18,33). Az tudja csak Isten akaratát cselekedni, és csak az tartózkodhat
Isten jelenlétében, aki: „Ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog
hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan” (Zsolt. 24,4. Aki az Igét cselekszi:
„Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki
kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne
halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik,
kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy” (Ésa. 33,15-16).
Mert az Úr megmondta, hogy mit cselekedjünk: „Ezek azok a dolgok, amelyeket
cselekedjetek: Igazságot szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és
békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. És senki ne gondoljon az ő
szívében gonoszt az ő felebarátja ellen; s a hamis esküvést se szeressétek, mert
ezek azok, amiket én mind gyűlölök, így szól az Úr” (Zak. 8,16-17). És: „Ne
bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr
temploma ez! Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útjaitokat és
cselekedeteiteket, ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között; Ha
jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan
vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:
akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok…” (Jer. 7,4-7). És Pál
apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy az Ő akarata nem változott: „Azért
levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert
egymásnak tagjai vagyunk” (Eféz. 4,25).

17. az alávalókra, a gonoszt nem veszi sokba, de tiszteli azokat, akik az
Urat, Jahvét az Örökkévalót tisztelik. Aki nem szegi meg, nem vonja
vissza, nem másítja meg esküjét, még ha kárt vall is, még ha veszt is
rajta; ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg.180
Zsolt. 15,5 Pénzét nem adja uzsorakamatra,181
és nem hagyja magát
megvesztegetni az ártatlan rovására, kárára. Aki ezeket cselekszi, nem
rendül és nem tántorodik meg, nem inog meg soha örökké.182
Zsolt. 16. Isten fIaInak öröksége;
1178
Az Úr újra és újra figyelmeztet: „Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat,
és ajkad ne beszéljen csalárdságot!” (Zsolt. 34,14). Azt is kijelentve, hogy miért
fontos a nyelvünkre vigyázni: „Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de
nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete
hiábavaló” (Jak. 1,26). Mert: „A nyelv tűz, a gonoszságnak összessége, az
igazságtalanságnak egész világa. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy
megszeplősíti, beszennyezi az egész testet, és lángba borítja életünk folyását,
egész életünket, sőt lángra lobbanva, egész életutunkat fölégeti, maga is lángba
boríttatván a gyehenna tüzétől” (Jak. 3,6). Az Úr Jézus kijelenti, hogy a beszéd
mutatja meg, hogy ki lakik a szívben: „Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon
szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a
száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember
az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek:
Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az
ítélet napján. Mert a te beszédedből ismertetel igaznak, és a te beszédedből
ismertetel hamisnak” (Mát. 12,34-37). „...mert a szívnek teljességéből szól a
...száj...” (Luk. 6,45). Az Úr már figyelmeztetett, hogy: „Ne terjessz rágalmakat
néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok Jahve az Örökkévaló
az Úr!” (3Móz. 19,16). Hát vigyázz, hogy: „Ne törekedj, és ne tervezz, és ne eszelj
ki gonosz tervet a te felebarátod, embertársad, vagy barátod ellen, és gonosz
dolgot, vagy káros, ártalmas bajt romlására, holott ő együtt ül bátorságosan és
bizalommal te veled, vagy aki gyanútlanul lakik melletted” (Péld. 3,29). Mert, aki
a gonosz hatalmába juttatja embertársát, annak még a fiai is viselik ennek
következményét: „Aki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei
elfogyatkoznak. Aki haszonért jelenti föl embertársait, annak a fiai hiába fognak
sóvárogni” (Jób. 17, 4-5). Tehát: „Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeret
napokat, hogy jót láthasson? Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a
csalárd beszédtől. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és
kövesd azt” (Zsolt. 34,13-15). Vagyis: keresd az Urat, és ha megtaláltad, Őt
kövessed, mert: „... Krisztus Jézus... Ő a mi békességünk..” (Eféz. 2,13-14).
1
179
Megbélyegzett: a bélyeg: Olyan cselekvés, magatartás, mely valamire
felhívja a figyelmet, ismertetőjel, mely tulajdonságot vagy hovatartozást fejez
ki; valamely fogalmat, összefüggést kifejező cselekvés; olyan esemény, tény,
melyből valaminek a meglétére vagy bekövetkezésére lehet gondolni.
1180
Az Ige egy történeten keresztül mutatja be, hogy az esküt be kell tartani: A
Gibeoniták hazugsággal kerültek be Izráel fiai közé, s amikor ez kiderült: „De
nem bánták őket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet

18. Zsolt. 16,1 Dávid miktámja, bizonyságtétele, drágakő gyanánt való
éneke, arany ékszere. Tarts meg, és védelmezz, őrizz, óvj meg engem
Erős Istenem, Uram! Mert benned bízom, és hozzád menekültem.
Mert tebenned van reményem, és menedékem.
Zsolt. 16,2 Ezt mondom az Úrnak, Jahvénak, az Örökkévalónak:
Istenem vagy Te, nincs szerencse számomra kívüled! Te vagy az én
Uram, Te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl! Rajtad
főemberei az Úrra, Izráel Istenére” (Józs. 9,18). Az Úr Jézus pedig arra tanít,
hogy egyértelmű legyen a beszédünk, és azt tartsuk is be: „Én pedig azt
mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek
királyi széke. Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya. Se Jeruzsálemre, mert
a nagy Királynak városa; Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat
sem tehetsz fehérré vagy feketévé; Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy, úgy;
nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon” (Mát. 5,33-37).
Mert: „A csalárd szív távol van éntőlem, gonoszt nem ismerek, tudni sem akarok
a gonoszságról. Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, embertársát azt
elnémítom; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem, és nem tűröm
meg. Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a
tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. Nem lakozik az én házamban, aki
csalárdságot művel; aki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt” (Zsolt.
101,4-7).
1181
Az Úr figyelmeztetetése: „Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné
lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen
melletted. Ne végy ő tőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől, hogy
megélhessen melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért
ne add a te eleségedet” (3 Móz. 25,35-37). Az Úr megismétli a figyelmeztetést:
„Ha pénzt adsz kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki
uzsorása, ne vessetek ki rá uzsorát!” (2Móz. 22,24). Az Úr Jézus pedig kifejti,
hogy miért hangzik a figyelmeztetés: „És ha csak azoknak adtok kölcsönt,
akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is
adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Hanem
szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem
várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek:
mert ő jóltevő a háládatlanokkal és gonoszokkal” (Luk. 6,34-35).
1182
Ha rendíthetetlen akarsz lenni, tedd, amit az Úr mond: „El ne fordítsd az
ítéletet; személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a
bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét. Igazságot, igazságot kövess,
hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad
néked” (5 Móz. 16,19-20). Mert: „Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, de aki
gyűlöli a vesztegetést, az élni fog” (Péld. 15,27). Sámuel fiainak történetén
keresztül mutatja be az Ige az engedetlenség következményét, ami az egész
népet bűnbe viszi: „Fiai azonban nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát
keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az
igazságot. Összegyűltek azért Izráel vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába. Ezt

19. kívül nincs, ami jó nekem; Én Istenem vagy Te, és semmi jóm néked
nem használhat, mert jóságomra neked nincs szükséged.183
Zsolt. 16,3 A szentekben, akik e földön élnek és a felségesekben,
bennük a dicsőségesekben van minden gyönyörűségem és örömöm.
Mert: A szentekhez, kik az ő földén vannak, irányozta csodálatosan
minden hajlandóságomat.184
Zsolt. 16,4 Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után
futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem
veszem ajkamra; Nem hívom egybe gyülekezetünket
véráldozatukra.185
mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy
valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél
szokás!” (1Sám. 8,3-5).
1183
Megvallás, bármi történik a látható világban: „Kicsodám van az egekben?
Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is hústestem
és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten,
mindörökké!... Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem,
magasztallak téged” (Zsolt. 73,25-26; 118,28). „Tőrt hánytak elém titkon a
kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém!
Szela. Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram, könyörgésem
szavát!” (Zsolt. 140,6-7).
1184
És én is: „Társuk vagyok mindazoknak, akik tisztelnek Téged, és akik
határozataidat megtartják” (Zsolt. 119,63). A Szent Szellem kijelentése:
„Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség
útjában járó, az szolgál engem” (Zsolt. 101,6). Mózes megvallása: „Bizony
szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, és
letelepednek a te lábaidhoz, és hallgatják és befogadják a te beszédeidet, a Te
igéidet” (5 Móz. 33,3). Hát: „Zengedezzetek az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét magasztaljátok szent
nevét” (Zsolt. 30,5). És hogy kik a szentek, azt Pál apostolon keresztül jelenti ki
Isten Igéje: „az Isten gyülekezetének, ...a Krisztus Jézusban megszentelteknek,
azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett;... mindazokkal együtt, akik a mi
Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül
hívják... Mindeneknek,... Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek... (1Kor. 1,2;
Róm. 1,7).
1
185
Mert én: „... tudom már, hogy nagyobb az Úr minden istennél...” (2 Móz.
18,11). Az Úr megparancsolta – és a következményekre is figyelmeztette népét –
hogy: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak
faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy
amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd,
és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki
megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem
gyűlölnek” (2 Móz. 20,3-5). És hogy az Úr az Őt gyűlölőket hogyan bünteti meg,
azt Pál apostolon keresztül jelenti ki: „Ti és az én szellemem a mi Urunk Jézus
Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával,

20. Zsolt. 16,5 Az Úr, Jahve az Örökkévaló az én osztályos részem, az én
örökségem, és poharam. Te támogatod, és te tartod kezedben az én
sorsomat. Te őrzöd osztályrészemet, és Te vagy, ki visszaadod nekem
örökségemet.186
Zsolt. 16,6 Az én részem, mérőkötelem kellemes helyre, kedves földre
esett. Nyilván szép, pompás örökség jutott nékem, és örökségem
nagyon tetszik nekem. Kedvem telik örökségemben. Valóban pompás
nekem az én örökségem.
Átadjuk az ilyent a Sátánnak a hústestnek veszedelmére, hogy a szellem
megtartassék az Úr Jézusnak ama napján” (1 Kor. 5,4-5). Hát: „Tartsátok meg
mindazt, amit mondtam nektek! Más istenek nevét ne is említsétek, hallani se
lehessen a szátokból!... De ha mégis elfeledkezel Istenedről, az Úrról, és más
isteneket követsz, azokat tiszteled, és azok előtt borulsz le, kijelentem ma nektek,
hogy akkor menthetetlenül elvesztek!” (2Móz. 23,13; 5Móz. 8,19-20). És az Úr újra-
és újra figyelmezteti népét: „Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és
tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájukba, hogy legyen nékem ez ének
bizonyságul Izráel fiai ellen. Mert beviszem őt arra a földre, amely felől
megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és
meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, megvet és
meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet” (5 Móz. 31,19-20). Józsué így
buzdítja az Úr népét: „Legyetek azért igen erősek, hogy megőrizzétek,
megtartsátok és megcselekedjétek mindazt, ami meg van írva a Mózes
törvényének könyvében; hogy el ne térjetek, és el ne távozzatok attól se jobbra,
se balra. Hogy össze ne elegyedjetek ezekkel a népekkel, azokkal, amelyek
fennmaradtak közöttetek. Isteneiknek nevét ne említsétek, ki se ejtsétek, azokra
ne esküdjetek, ne tiszteljétek őket se ne szolgáljatok nékik, ne boruljatok le
előttük és meg ne hajoljatok; Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez,
amiképpen e mai napig tettétek!” (Józs. 23,6-8). Hát vigyázzatok, mert: „Sok
bánata van, és sok fájdalom éri a céltévesztetteket, de aki bízik az Úrban, azt Ő
szeretettel, és kegyelemmel veszi körül” (Zsolt. 32,10). De az Úr ígéretet is tesz:
„Kivonszom a vért szájukból és utálatosságaikat fogaik közül, de Istenünké lesz
a maradékuk… És tábort járok házam védelmére, az arra járók ellen, mint a
sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át többé rajtuk a sarcoló, és
nem támadja meg őket többé fosztogató, mert most szemmel tartom őt. Örülj
nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, ujjongj Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a
te királyod; igaz és szabadító, és diadalmas Ő; szegény, alázatos és
szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén” (Zak. 9,7-9). Az evangélium
jelenti ki, hogy ki az a Király, aki jön: „Mondjátok meg Sion leányának: Vedd
észre, ímhol jő néked a te Királyod, alázatosan és szamárháton, és teherhordozó
szamárnak vemhén, csikóján ülve” (Mát. 21,5). János apostol is erről tesz
bizonyságot: „Találván pedig Jézus egy fiatal szamarat, felüle arra, amint meg
van írva: Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén,
szamárcsikón ülve. Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem
mikor megdicsőítették Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle
vannak megírva, és hogy ezeket művelték ő vele” (Ján. 12,14-16). És így

21. Zsolt. 16,7 Áldom, dicsőítem az Urat, Jahvét, az Örökkévalót, aki
tanácsot, és értelmet adott és kijelentette nékem, még éjjel is oktatnak,
tanítanak, figyelmeztetnek engem az én veséim, az én bensőm.
Zsolt. 16,8 Az Úrra, Jahvéra az Örökkévalóra néztem. Mindig szemem
előtt lebeg az Úr, Jahve az Örökkévaló. Ő áll jobbomon, hogy meg ne
inogjak, meg nem tántorodjak.187
Zsolt. 16,9 Azért örül az én szívem az én bensőm és örvendezve vigad
az én szellemem, és ujjong a nyelvem. Hústestem is biztonságban
lakozik, és reménységben pihen, és békében fog majd nyugodni.
Zsolt. 16,10 Mert nem hagysz engem a holtak hazájában; nem
engeded, hogy a te szented rothadást, romlást, bomlást, pusztulást,
enyészetet lásson. Nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba, és
meglássa a sírt.188
folytatódik a kijelentés: „Azon a napon kútfő, és forrás fakad a Dávid házának
és Jeruzsálem lakosainak a bűn és tisztátalanság ellen, hogy lemossa a vétket és
a szennyet. És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem,
eltörlöm a bálványok neveit e földről, és emlegetni sem fogják többé; sőt a
prófétákat és a fertelmes, tisztátalan szellemet is kiszaggatom, és eltávolítom e
földről” (Zak. 13,1-2).
1186
Jeremiás megvallása: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló az én osztályrészem -
mondom magamban -, ezért benne bízom” (JSir. 3,24). És még: „Azt mondám
Uram, hogy az én örökségem a te beszédeidnek, a te igéidnek megőrzése, és
megtartása” (Zsolt. 119,57). Ezért: „Hozzád kiáltok, és hívlak téged, oh Uram; s
ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén” (Zsolt. 142,6).
De a bálványimádóknak ezt mondja az Úr: „Akik lángoltok a bálványokért
minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai
alatt. A folyónak sima köveiben van örökséged; azokat tetted örökségeddé, azok
jutottak osztályrészedül…” (Ésa. 57,5-6).
1
187
Mert aki az Úrra néz minden helyzetben, bizton vallhatja, hogy: „Az Úr az
én erőm és pajzsom, Őbenne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és
énekemmel dicsérem őt” (Zsolt. 28,7). Ezért – mondja Dávid: „Hálát adok az
Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! Mert jobb
keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik őt” (Zsolt.
109,30-31). Hát te se félj, mert: „Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze
haragja napján” (Zsolt. 110,5)
1188
Dávid próféciája az Úr Jézusról: „Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír
mélyéből is kimentettél” És: megszabadítottál engemet a haláltól, szemeimet a
könnyhullatástól és lábamat az eséstől” (Zsolt. 86,13; 116.8). Péter apostol
bizonyságtétele a prófécia beteljesedéséről: „Mert Dávid ezt mondja Őróla:
Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van,
hogy meg ne tántorodjam. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az
én nyelvem; annakfelette az én hústestem is reménységben nyugszik. Mert nem
hagysz engemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orcád
előtt. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról,

22. Zsolt. 16,11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van
tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.189
Zsolt. 17. könyörgés sZabadulásért;
Zsolt. 17,1 Dávid imádsága, könyörgése. Hallgasd meg Uram, igaz
ügyemet. Vedd észre, és figyelmezzél könyörgésemre, esedezésemre.
hajtsd füledet az én kiáltásomra, fogadd el imámat, amely tiszta,
álnokság nélküli ajakról száll fel.190
hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy
majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy
helyeztesse az ő királyi székibe, Előre látván ezt, szólott a Krisztus
feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő hústeste
rothadást nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan
tanúbizonyságai vagyunk” (Csel. 2,25-32) És a bizonyságtételt megismétli: „Azért
mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. Mert
Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és
helyezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott. De akit Isten feltámasztott, az nem
látott rothadást. Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által
hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata: És mindenekből, amikből a Mózes
törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul”
(Csel. 13,35-39).
1189
És az én: „Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat,
körülöveztél örömmel” Mert: Te vagy oltalmam, te mentesz meg a
veszedelemtől, s körülveszel a szabadulás örömével! Szela” (Zsolt. 30,12; 32,7)
„Én pedig meglátom orcádat, mint megigazult ember, öröm tölt el, ha
meglátlak, amikor fölébredek” (Zsolt. 17,15).
1190
Dávid minden nyomorúságában, szorongattatásában kiált az Úrhoz, példát
hagyva nekünk: „Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene;
szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én
imádságomat!” (Zsolt. 4,2). „Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én
sóhajtásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert
én hozzád imádkozom! Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel
készülök hozzád és vigyázok” (Zsolt. 5,2-4). „Így esedezem az Úrhoz: Mit használ
neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett,
hirdeti-e hűségedet? Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre,
Uram!” (Zsolt. 30,9-11). „Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor
panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet. Rejts el engem
a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől” (Zsolt. 64,2-3).
„Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, aki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; aki
Kerubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!” (Zsolt. 80,2). „Tőrt hánytak elém titkon a
kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém!
Szela” (Zsolt. 140,6) „Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam
és örökségem az élőknek földén” (Zsolt. 142,6). „Uram, hallgasd meg
könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint

23. Zsolt. 17,2 Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg
igazamat.191
Zsolt. 17,3 Megvizsgáltad az én szívemet, az én bensőmet.
Meglátogattál, és szemügyre vettél éjjel. Próbáltál engem, nem találtál
semmi rosszat, semmi álnokságot, ármánykodást, gonoszságot,
istentelenséget. Nem vétkezett a szám. Elmém egyezett az én
számmal.192
Zsolt. 17,4 Az ádámi faj embereinek cselekedeteinél a Te ajkad
Igéjével őrizkedtem az erőszakosnak ösvényeitől. Bármit tettek az
emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem a kegyetlenek
útjától; Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi
szerint az erőszakos utakat.
Zsolt. 17,5 Tartsd erősen léptemet a Te utadon, hogy ne remegjen, ne
támolyogjon, ne tántorogjon, és meg ne inogjon a lábam. Így lesz
tökéletessé lépésem.193
Zsolt. 17,6 Hozzád kiáltok, és segítségül hívlak, és te meghallgatsz,
erős hatalmas Istenem.194
hallgass meg engemet” (Zsolt. 143,1).
1191
És Dávid nem szűnik meg kérni, megindokolva kérését: „Szolgáltass nekem
igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és
álnok emberektől ments meg engem!” (Zsolt. 43,1). „Uram, szolgáltass nekem
igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az Úrban bíztam ingadozás nélkül!” (Zsolt.
26,1). Az Úr pedig nem hagyja válasz nélkül a könyörgést: „Közel van
igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik. A Sionon szabadulást
szerzek ékességemnek, Izráelnek... Célt téveszt minden fegyver, amit ellened
kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az
öröksége az Úr szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot - így szól az Úr,
Jahve az Örökkévaló” (Ésa. 46,13; 54,17).
1192
Dávid, és Jeremiás megvallása: „Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te
ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és
fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó,
immár egészen érted azt Uram!... Te ismersz engem, Uram! Látod, mert
megvizsgáltad, hogy tied a szívem...” (Zsolt. 139,1-4; Jer. 12,3).
1
193
Dávid tudja, hogy csak az Úr tudja megtartani az Ő útján, ezért azt kéri,
hogy: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság
uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133). És megvallja, hogy: „Segítségem az Úrtól
jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábam megtántorodjék,
nem szunnyad őrizőm” (Zsolt. 121,2-3). Jób megvallása pedig így hangzik:
„Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla. Ajkának
parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait” (Jób. 23,11-12). És
Isten útját az Újszövetség jelenti ki, ahol az Úr Jézus kijelenti, hogy: „… ÉN
VAGYOK AZ ÚT” (Ján. 14,6).
1194
Dávidot bármilyen baj éri, a szabadító Istenhez kiált: „Nyomorúságomnak
idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem” (Zsolt. 86,7). És megvallja,

24. Zsolt. 17,7 Tégy csodát híveddel. Tedd csodálatossá szerető
kedvességed tetteit, ó megmentője azoknak, akik menedéket keresnek
a jobbod ellen lázadók, a jobbod ellen támadók elől.195
Zsolt. 17,8 Őrizz, óvj, védj meg engemet, mint szemed fényét, nyújts
szárnyad árnyékában menedéket nekem.196
Zsolt. 17,9 A gonoszok, az Isten nélkül élők elől, akik pusztítanak,
elnyomnak, nyomorgatnak, erősen szorongatnak, akik
erőszakoskodnak velem, akik szenvedést okoznak, megnyomorítanak
engem. Halálos ellenségeim, az életemre törő ellenségek elől, akik
bőszülten, dühöngve körülkerítettek engem.197
hogy:„Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém
fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek” (Zsolt. 116,1-2). De az
Úr is erre biztatja, megígérve a szabadítást is: „És hívj segítségül engem a
nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem” (Zsolt.
50,15). És hogy ki az az Isten, akit segítségül kell hívni, arról Pál apostolon
keresztül így tesz bizonyságot a szent Szellem: „Kegyelem néktek és békesség
Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.... .... akik a mi Urunk Jézus
Krisztus nevét bárhol segítségül hívják” (1Kor. 1,2-3).
1195
Dávid így folytatja a bátorítást: „Elrejted őket a te orcádnak rejtekében az
emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől. Áldott
az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített
városon!” „Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság
megtartóztatja az ő száját. A bölcs az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az
Úrnak kegyelmességét!” „Mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk, és az
Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 31,21-22; 107,42-43; 117,2).
1196
Még amikor a világban – a zordon sivatagban, és hústestben –voltunk, már
akkor is az Úr őrzött: „Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott
öröksége. Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt,
gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét; Mint a fészkén felrebbenő sas fiai
felett lebeg, kiterjeszti felettük szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket”
(5Móz. 32,9-11). „Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján;
eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem” (Zsolt. 27,5) „Mily
bőséges a te jóságod, amelyet fenntartasz a téged tisztelőknek, és
megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. Elrejted őket a te
orcádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a
perpatvarkodó nyelvektől” (Zsolt. 31,20-21) „Azért hozzád fohászkodjék minden
hívő, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő
hozzá. Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a
szabadulás örömével!” (Zsolt. 32,6-7) „Oh Isten, milyen drága a te
kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek”
(Zsolt. 36,8) „Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad
elmélkedem; Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
Ragaszkodik hozzád egész személyem, jobboddal támogatsz engem” (Zsolt. 63,7-
9).

25. Zsolt. 17,10 Megkövéredett, konok, érzéketlen szívüket
megkeményítették, és elzárták, szájukkal kevélyen, elbizakodottan,
fennhéjázva szólnak.198
Zsolt. 17,11 Lépteinket figyelve most körülvettek minket, árgus
szemekkel néznek, hogy földre terítsenek.199
Zsolt. 17,12 Hasonlók az oroszlánhoz, amely prédára szomjaz,
zsákmányra sóvárog, és vágyakozik, és a rejtekhelyen, a búvóhelyen
lapuló, és lesben álló oroszlánkölyökhöz.200
1
197
És így folytatja Dávid panaszát, és az Úr segítségének kérését: „Mert a
céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy
titokban rálőjenek a tiszta szívűekre, hogy az igaz, az egyenes szívűeket a
sötétben lenyilazzák, leterítsék” (Zsolt. 11,2). Bizony:„Fegyvert vonnak a
gonoszok; felvonják ívüket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék
az igazán élőket. ...Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat,
szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! Mert: Már megint kardját élesíti a
gonosz, íját feszíti, és céloz. ...Az utcák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken
megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. Leselkedik a rejtekhelyen,
leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt;
elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. Lenyomja, tiporja, és
erejétől elesnek az ügyefogyottak. ...Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa
elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől. Akik megélesítik nyelvüket, mint a
szablyát; irányozzák nyilukat, keserű beszédüket. Hogy lövöldözzék titkon az
ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek” (Zsolt. 37,14; 7,10-11;
10,8-10; 64,3-5). Mert: „A csalárdnak eszközei gonoszak, ő álnokságot tervel,
hogy elveszesse az alázatosokat, az elnyomott, szerencsétlen, nyomorultakat
hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is” (Ésa. 32,7). Mert az ellenség
szavakkal és tettekkel is harcol az igaz ellen, felhasználva erre az embereket is:
„És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok
nélkül” (Zsolt. 109,3). „Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk
beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!” (Zsolt. 59,13-14)
1198
Az ellenségnek, a gonoszoknak: „A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik,
elméjük gondolatai csaponganak. Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek,
elnyomással fenyegetőznek dölyfösen. Az ég ellen is feltátják szájukat,
nyelvükkel megszólják a földet. Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák
szavaikat, mint a vizet” (Zsolt. 73,7-10). De én, bár nekik: „Kövér a szívük,
érzéketlen, én pedig törvényedben gyönyörködöm” (Zsolt. 119,70). A prófétai szó
figyelmezteti az elbizakodott, Isten nélkül élő embert: „Ne beszéljetek oly sokat
büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten
az Úr, és a tetteket Ő méri le. A hősök íja összetörik, és a roskadozókat erővel
övezi fel” (1Sám. 2,3-4).
1
199
És így folytatja panaszát Dávid: „Körülvettek, mint a vizek, minden napon.
Együttesen körülvettek, teljesen bekeríttek” (Zsolt. 88,18).
2200
Dávid – mint mindig – az Úrhoz kiált az ellenség miatt: „Én Uram Istenem,
benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg
engem, hogy szét ne tépje mint az oroszlán az én személyem, szét ne szaggassa,

26. Zsolt. 17,13 Kelj fel, oh Uram! Előzd meg, Te támad meg, ronts rá és
térdeltesd le, hódoltasd meg őt, és szabadítsd, mentsd meg, és ragadd
ki életemet. Helyezz biztonságba a gonosztól, a hitetlen
céltévesztettektől, az Isten nélkül élőktől kardoddal.201
Zsolt. 17,14 Ments meg kezeddel, a Te karod szabadítson meg az
emberektől, a világ embereitől, e világ halandóitól Uram, akik
kiveszik részüket az életből, de akiknek csak ez a létezés a részük!
Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a
fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre, azt hadd örököljék
gyermekeik.202
ha nincsen szabadító” (Zsolt. 7,2-3). Mert az ellenség: „Leselkedik a rejtekhelyen,
leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt;
elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt” (Zsolt. 10,9). „Olyan
hozzám, mint a leselkedő medve, mint rejtekhelyen az oroszlán” (JSir. 3,10).
2201
És így folytatja Dávid: „Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója,
amelyet kivetett, essék belé a veszedelembe” (Zsolt. 35,8). És az Úr válasza: „Ha
megélesítem fényes villogó kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok
ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek” (5 Móz. 32,41). „És fegyver száll az ő
városaira, véget vet a fecsegésnek és elpusztítja az ő zárait, és felemészti őket az
ő szándékaik, és terveik miatt” (Hós. 11,6).
2202
Jóbon keresztül így szól az Úr azokról, akik azt hiszik, hogy a saját erejük és
ügyességük eredménye a jólétük: „Az ő magvuk előttük nő fel ővelük, és az ő
sarjadékuk szemeik előtt. Házuk békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje
nincsen ő rajtuk. Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik, és el nem
vetél. Kieresztik, mint nyájat, kisdedjeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. Jóllétben töltik el
napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; Noha azt mondják Istennek:
Távozzál el tőlünk, mert a te utjaidnak tudásában nem gyönyörködünk! Micsoda
a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Mindazáltal az ő javuk nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol
legyen tőlem!” (Jób. 21,8-16). Ezért így int Isten Igéje: „Ne törődj azzal, ha
valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. Úgysem vihet magával
semmit, ha meghal, nem követi kincse. Bár életében áldottnak tartja magát, és
dicsérik, hogy jól megy sora, Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, akik soha
sem látnak világosságot. Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs
okossága: hasonlít a barmokhoz, amelyeket levágnak” (Zsolt. 49,17-21). Az Úr
Jézus egy példázaton keresztül mutatja be ezek sorsát: Nincs már lehetőség a
halál után Istennel találkozni: „Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és
felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.
Amint ez a holtak birodalmában kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét,
látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám,
könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűsítse
meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt:
Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint
Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még

27. Zsolt. 17,15 Én pedig meglátom orcádat, mint megigazult ember, és
öröm tölt el, ha föltámadok a visszanyert isteni képmással, és láthatom
alakodat.203
Zsolt. 18. a kIrály gyŐZelMI éneke;
Zsolt. 18,1 Az éneklőmesternek, a karvezetőnek az Úr, Jahve az
Örökkévaló szolgájától, és imádójától, Dávidtól. Aki az Úrhoz e
hálaadó ének szavait azon a sorsdöntő napon intézte, amelyen az Úr
kiragadta, kimentette, megszabadította őt minden ellenségének
kezéből, hatalmából, és a Saul kezéből, és megmentette erejétől,
fegyverétől.204
közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak
menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki” (Lk. 16,22-26)
Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Mert mit használ az embernek, ha az egész
világot megnyeri is, de az ő életében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat
az ember az ő életéért?”(Mát. 16,26).
2203
Jób így vall reményéről: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és
utoljára az én porom felett megáll, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom
meg az Istent. Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem
más. Az én veséim megemésztettek én bennem” (Jób. 19,25-27). Dánielen
keresztül hangzik a kijelentés: „És sokan azok közül, akik alusznak a föld
porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és
örökkévaló utálatosságra” (Dán. 12,2). És hogy ez mit jelent, azt az Úr Jézus
jelenti ki: „Ne csodálkozzatok, és ne lepődjetek meg ezen: mert eljő az óra,
amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják, felfogják, és
megértik az ő szavát, az ő beszédét, és kijőnek. Akik a jót, a szeretetre méltó
dolgokat cselekedték, az élet feltámadására, és a már most jelenlévő örökélet
birtoklására. Akik pedig a gonosz, az értéktelen, hitvány, haszontalan,
hatástalant művelték, gyakorolták, és jól érezték magukat benne, döntésük
következményeként elszenvedett válságra, krízis feltámadására. Bizony, bizony
mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak
meghallják, felfogják, és megértik az Isten Fiának szavát. És akik meghallják,
felfogják, és megértik, életre kelnek, és élnek” (Ján. 5,28-29; 5,25). Pál apostol
pedig arról tesz bizonyságot, hogy mindenki meghallja az Úr Jézus szavát, hogy
éljen: „Reménységem lévén az Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz
feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak” (Csel. 24,15).
Ezért: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok” (1
Thess. 5,6). Hát: „...Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog
tenéked a Krisztus” „Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már,
hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség,
mint amikor hívőkké lettünk” (Eféz. 5,14;Róm. 13,11).
2204
„Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr
megszabadította őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből” „Isten! Új
éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged; Ki segítséget ad a
királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától” (2 Sám.

28. Zsolt. 18,2 És monda: teljes szívemből szeretlek Uram, Jahve
Örökkévaló, én erősségem, támaszom. Te vagy minden erőm forrása,
te megmentesz az erőszaktól!205
Zsolt. 18,3 Az Úr, Jahve az Örökkévaló az én Uram, az én kősziklám,
és erős kőváram. Erődöm, oltalmam és hatalmas szabadítóm. Az én
erős, hatalmas Istenem, az én erősségem, segítőm. Őbenne bízom:
hozzá menekülök, nála keresek oltalmat, és menedéket, Ő véd meg
engem. Ő az, aki megment, megszabadít, biztonságba helyez. Ő Az én
védőpajzsom, oltalmazóm, üdvösségem szarva, záloga. Ő a segítség,
szabadulás, biztonság, jólét, erő, hatalom, dicsőség. Menedékem, akit
magasztalok, mentsváram, az én felmagasztaltatásom, fellegváram,
pártfogóm, aki fölemel engem, Őbenne van minden erőm, ő vezet a
győzelemre, Ő a rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken.206
22,1; Zsolt. 144,9-10).
2
205
Mózestől kezdve minden hívő, minden időben így dicsőíti az Urat: „Erőm
és énekem az Úr, Jahve az Örökkévaló, aki megszabadított engem. Ő az én
Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom” (2 Móz. 15,2-3) „Ímé, az
Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek; mert erősségem és énekem az Úr,
az Úr, és lőn nékem szabadítóm!” (Ésa. 12,2) „Erőm és énekem az Úr, Jahve az
Örökkévaló, aki megszabadított engem” (Zsolt. 118,14) „Az Úr az én erőm és
pajzsom, Őbenne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel
dicsérem őt. Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége”
(Zsolt. 28,7-8) „Ó, Uram, én erőm és mentsváram, menedékem a nyomorúság
idején! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld legszéléről is, és ezt mondják:
Bizony, hamis isteneik voltak elődeinknek, hiábavalók, egyik sem ér semmit!”
(Jer. 16,19).
2206
Ábrámhoz így szólt az Úr: „...Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked…”
(1 Móz. 15,1) Ez az ígéret Ábrahám minden magvának szól, mert meg van írva:
„Krisztus váltott meg minket... átokká levén érettünk; ...Hogy az Ábrahám
áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét
elnyerjük hit által” Így lettünk Krisztusé, és Ábrahám áldásainak örökösei:
„Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret
szerint örökösök” (Gal. 3,13-14.29). Az Úr pedig újra és újra megismétli ígéretét,
minden nemzedéknek: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én
vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával
támogatlak. Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, akik fölgerjednek
ellened, semmivé lesznek és elvesznek, akik veled perlekednek. Keresed őket és
meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, akik téged
háborgatnak. Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt
mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!” (Ésa. 41,10-13). Ezért vallhatjuk meg
Annával együtt: „...Örvendez az én szívem az Úrban, Felmagasztaltatott az én
szarvam az Úrban. Az én szám felnyílt ellenségeim ellen, Mert szabadításodnak
örvendezek én! Senki sincs olyan szent, mint az Úr, sőt rajtad kívül senki sincs.
Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk” (1 Sám. 2,1). És ha szorongat az
ellenség, emlékeztethetjük az Urat ígéretére: „Hozzád menekülök, Uram! Ne

29. Zsolt. 18,4 Az Úrhoz, Jahvéhez az Örökkévalóhoz kiáltok, és dicsérve
segítségül hívom. Őt, aki dicséretre méltó, akit magasztalok, aki
ragyog, fényt ad, világít és megszabadít, megőriz, segít, támogat,
győzelmet ad, és biztonságban vagyok ellenségeimtől.207
Zsolt. 18,5 Halál kötelei,208
a csapás, pusztulás, romlás hullámai,
fájdalmai vettek körül, kerítettek be, és kötöttek gúzsba, s az
istentelenség árjai, a gonoszság, elvetemültség hullámai, a gonoszság
szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. Hajtsd hozzám
füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy
megtarts engem. Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te
nevedért és vezérelj engemet. Ments ki engem a hálóból, amelyet titkon vetettek
nékem; hiszen te vagy az én erősségem. Kezedre bízoméletemet, te váltasz meg
engemet, oh Uram, hűséges Isten” „Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints
fölkented személyére!” „Egybegyülekeznek az igaznak élete ellen, és elítélik az
ártatlannak vérét. De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én
oltalmamnak kősziklája” „Rejtekhelyem és pajzsom vagy te; igédben van az én
reménységem” „Áldott az Úr, Jahve az Örökkévaló, az én kősziklám, aki
harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat. Jótevőm és erősségem, váram és
megmentőm Ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám” (Zsolt. 31,2-
6; 84,10; 94,21-22; 119,114; 144,1-2).
2207
Dávid boldogan vallja meg, hogy: „Jöjjetek el és halljátok meg, hadd
beszélem el minden istentisztelőnek, miket cselekedett az én életemmel! Hozzá
kiáltok az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt. Ha hamisságra
néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. De Isten
meghallgatott, figyelt imádságom szavára. Áldott legyen Isten, mert nem
utasította el imádságomat, kegyelmét nem vonta meg tőlem” (Zsolt. 66,16-20).
„Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből
kimentett engem. Akik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul”
(Zsolt. 34,5-6) És az Úr válasza: „Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom
őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért
meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem
őt” (Zsolt. 91,14-15). Ezért te csak: „...hívj segítségül engem a nyomorúság
idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsolt. 50,15). És hogy
kinek a nevét kell segítségül hívni, azt Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr:
„Az Isten gyülekezetének, ...a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott
szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét
segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” ...Akik Őt
segítségül hívják, azoknak a gyermekeire is kiterjeszti Isten az Ő ígéretét: „Nem
hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az Úr, Jahve az Örökkévaló
áldott népe ez, ivadékaival együtt. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még
beszélnek, én már meghallgatom.... Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened, nem
hagy el téged, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak
szövetségéről, amely felől megesküdt nékik. ... én veled vagyok, megőrizlek
téged, akárhova mégy, ...Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit

30. örvényei, álnok embereknek pusztító áradata rettentettek, rémítettek,
háborítottak meg engem.
Zsolt. 18,6 Halálos betegség, csapás, pusztulás, romlás kötelei,
fájdalmai vettek körül. A sír kötelei fonódtak, tekeredtek testemre. A
halál csapdái meredtek rám. A halál tőrei fogtak, és támadtak meg,
rontottak rám, értek utol, törtek rám, és hatalmukba kerítettek engem,
és a halálos hurkok rám csapódtak.
Zsolt. 18,7 Szükségemben, szorongattatásomban, és
nyomorúságomban, gyötrelmemben, kínomban, nagy bajomban az
Urat, Jahvét az Örökkévalót hívtam segítségül, és segítségért
szüntelen az én Istenemhez kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam.
Szavamat meghallá szent templomából, és színe előtt való
segélykiáltásom, panaszom elért, eljutott füleibe.209
megígértem neked” (1 Kor. 1,2; Ézs. 65,23-24; 5 Móz. 4,31; 1Móz. 28,15). És az ígéret
adójáról hangzik a kijelentés: „...én ti veletek vagyok minden napon a világ
végezetéig” (Mát. 28,20). Pál apostolon keresztül jelenti ki Isten, hogy kiknek
szólnak az ígéretek: „Mert az Isten Fia Jézus Krisztus... És: „Istennek
valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett Ámenné az Isten
dicsőségére mi általunk” (2 Kor. 1,19-20). Mert: „Az igazak segedelme pedig az
Úrtól van; Ő az ő erősségük a háborúság idején. Megvédi őket az Úr és
megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő
benne bíznak” (Zsolt. 37,39-40) „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen
bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld,
ha hegyek omlanának is a tenger közepébe: Zúghatnak, tajtékozhatnak
hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela” (Zsolt. 46,2-4). Mert:
„Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az
ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!” (5 Móz. 33,27). „Az Isten az én erősségem,
ő benne bízom én. Paizsom nékem ő, s üdvösségemnek szarva, erősségem és
oltalmam. Az én üdvözítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. Az Úrhoz
kiáltok, aki dicséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől” (2 Sám. 22,3-4).
„Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a
szabadulás örömével!” S az Úr válasza: Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az
útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt. 32,7-8). A hit válasza:
„Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom! Mert ő
szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival
fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége.
Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől, amely
a homályban jár; a döghaláltól, amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezren, és
jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít. Bizony szemeiddel nézed és
meglátod a gonoszoknak megbüntetését!... Az Úr megőriz téged minden
gonosztól, megőrzi a te életedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet,
mostantól fogva mindörökké!” (Zsolt. 91,2-8; 121,7-8).
2
208
Halál kötelei (máveṯ): csapás, pusztulás, romlás hullámai, fájdalmai.
2209
Dávid – aki Izráel királya, és egyben az Úr Jézus és az Ő testének előképe –
állandó veszedelemben van: „Körülvettek és körülfontak engem a halál kötelei,

31. Zsolt. 18,8 Megindult, megrendült, rengett és rázkódott a föld, s a
hegyek fundamentumai, alapjai inogtak megrendültek, megremegtek,
megrázkódtak és ingadoztak, és kimozdultak, rázkódtak, remegtek
lángoló haragjától, mert haragra gyúlt.210
Zsolt. 18,9 Füst szállt fel orrából, lehelete füstölgő felhő volt, és
szájából emésztő tűz, izzó eleven szén gerjedt.211
Zsolt. 18,10 Meghasította az eget és leszállt, és ködhomály volt lábai
alatt, és sűrű sötétség járt nyomában.212
a sírtól való rettegés fogott el engem. Nyomorúságba és ínségbe jutottam, és
bánatban vagyok. És az Úrnak nevét segítségül hívom: Kérlek Uram, mentsd
meg életemet! Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. Az Úr
megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem”
(Zsolt. 116,3-6). „Mert halál hullámai vettek engem körül, körülvettek a halál
örvényei. Az pusztító áradat, az istentelenség árjai rettentettek engem; A sír
kötelei fonódtak körém, S a halál csapdái meredtek rám, a halál tőrei estek
reám. Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És
meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe” (2 Sám. 22,5-7).
Mikor Dávid Saulnál – Izráel első királyánál – szolgált, egyik alkalommal:
„...Saul a dárdával Dávidot a falhoz akará szegezni, de félrehajolt Saul elől, és
a dárda a falba verődött. Dávid pedig elszaladt, és elmenekült azon éjjel. És
követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek, és reggel megöljék őt.
De tudtára adá Dávidnak Mikál, az ő felesége, mondván: Ha meg nem mented
életedet ez éjjel, holnap megölnek. És lebocsátá Mikál Dávidot az ablakon; ő
pedig elment és elszaladt, és megmenté magát” (1 Sám. 19,10-12). Saulus – ki
később Pál, és az Úr Jézus testének tagja – az Úr Jézusról tesz bizonyságot, de
az ellenség ezt meg akarta akadályozni: „Több nap elteltével azonban a zsidók
tanácsot tartanak, hogy őt megöljék: De tudtára esék Saulusnak az ő
leselkedésük. És őrizék a kapukat mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék; A
tanítványok azért vévén őt éjjel, a kőfalon bocsáták alá, leeresztve egy
kosárban” (Csel. 9,23-25). Erről így tesz bizonyságot Pál apostol: „Damaskusban
Aretás király helytartója őriztette a damaskusiak városát, akarván engem
megfogni; És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és
megmenekültem kezei közül” (2 Kor. 11,32-33) Dávid megvallása: „Ha nem az
Úr az, aki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek: Akkor elevenen nyeltek
volna el minket, amint felgerjedt haragjuk ellenünk; Akkor elborítottak volna
minket a vizek, patak futott volna át felettünk; Akkor átfutottak volna rajtunk a
felbőszült vizek. Áldott az Úr, aki nem adott minket fogaik prédájául! Életünk
megszabadult, mint a madár a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig
megszabadultunk. A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette az eget és
földet” (Zsolt. 124,2-8). És Pál apostol megvallása: „Naponként halál révén állok.
A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban, a mi
Urunkban. Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a
hasznom abból... De mindezekben felettébb diadalmaskodunk Az által, aki
minket szeretett” (1 Kor. 15,31-32; Róm. 8,37).

32. Zsolt. 18,11 Kerubon213
haladt és röpült, és a szellem szárnyain suhant.
214
Zsolt. 18,12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét
felhők és sűrű fellegek.215
Zsolt. 18,13 Az előtte járó fényességből, ragyogásból, izzásból,
fényözönből, villogásból jégeső és izzó szén tört elő.216
2
210
Az Úr megjelenését így mutatják be a próféciák: „Amikor Széírből kijöttél,
Uram, amikor Edom mezején lépdeltél, rengett a föld, csepegett az ég is, vizet
csepegtettek a fellegek is. Remegtek a hegyek az Úr, Jahve az Örökkévaló színe
előtt, még a Sinai is, Izráel Istenének, az Úrnak színe előtt” (Bír. 5,4-5). „Témán
felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela)” Fensége beborítja az eget,
dicsőségével megtelik a föld. Ragyogása maga a világosság, fénysugarak
villognak mellette: abban rejtőzik az ereje. Előtte dögvész jár, lába nyomán láz
támad. Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az
örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő
ösvényei örökkévalók!” (Hab. 3,3-6). „...Az Úr a Sinai hegyről jött, és Szeirből
támadt fel nékik; Párán hegyéről ragyogott elő, tízezer szent közül jelent meg,
jobbja felől tüzes törvény vala számukra. Bizony szereti ő a népeket! Mind
kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te
beszédeidet” (5 Móz. 33,2-3) „Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a
hegyek” (Zsolt. 104,32). „Aki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és
megfordítja őket haragjában. Aki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai
megrepedeznek” (Jób. 9,5-6). „Megvilágosítják az ő villámai a világot; látja és
megretteg a föld. A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész
földnek Ura előtt” (Zsolt. 97,4-5). És az Evangélium bizonyságtétele az Úr Jézus
haláláról, és Szellemének kibocsátásáról: „Hat órától kezdve pedig sötétség lőn
mind az egész földön, kilenc óráig... és meghomályosodik a nap... Jézus pedig
ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá Szellemét. És ímé a templom kárpitja
fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének”
(Mát. 27,45.50-51).
2
211
A kijelentést megismétli az Úr: „Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz,
Izzószén gerjedt szájából” (2 Sám. 22,9). Dávid próféciája: „Eljön a mi Istenünk és
nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél” „Az Úr uralkodik,
örüljön a föld... Tűz jár előtte, és köröskörül elégeti az ő szorongatóit” (Zsolt. 50,3;
97,1-3). És a prófécia beteljesedett: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan
egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy
sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És
megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És
megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken,
amint a Szellem adta nékik szólniok” (Csel. 2,1-4). A tűzről és az eleven szénről
szóló bizonyságtételek: „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az
Úr...” (Jer. 23,29). „Ha éhezik, aki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha
szomjúhozik: adj néki inni vizet; Mert eleven szenet gyűjtesz az ő fejére, és az

33. Zsolt. 18,14 És mennydörgött az Úr, Jahve az Örökkévaló a
mennyekben, és a Magasságos zengett, kiáltott, és kiáltása zúgott,
mint sokaságé. És jégeső hullt és eleven szén.217
Zsolt. 18,15 És kiküldte nyilait és szétszórta azokat. Villámokat szórt,
ragyogó nyíllal lőtt és megháborította, megfutamította, szétzavarta, és
megsemmisítette az ellenségeit.218
Zsolt. 18,16 Akkor megnyíltak a tenger mélységei, feltárultak a föld
alapjai, és felszínre kerültek dorgálásodtól, Uram, Jahve Örökkévaló,
Úr megfizeti néked” (Péld. 25,21-22). „Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim,
hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás,
én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha
szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére”
(Róm. 12,19-20). Hogy mi az eleven szén, arról Ézsaiáson keresztül szól a Szent
Szellem: „...látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja
betölté a templomot. Szeráfok állnak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya
vala: kettővel orcáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebeget. És kiált
vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind
a széles föld az ő dicsőségével! És megrendülnek az ajtó küszöbei a kiáltónak
szavától, és a ház betelt füsttel. Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel
tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a
seregeknek Urát láták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és
kezében eleven szén vala, amelyet fogóval vett volt az oltárról; És illeté számat
azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd
elfedeztetett” (Ésa. 6,1-6).
2212
Ő, Aki: „Vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé,
jár a szeleknek szárnyain” (Zsolt. 104,3). Ő Izráel Istene, aki a Sinai hegyre
leszállva adott parancsokat Mózesnek: „Leszáll tehát az Úr a Sinai hegyre, a
hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten
vala” (2 Móz. 19,19-21). Akihez így könyörög a testet öltött Ige: „Hajlítsd le az
eget, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Villogtasd
villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket! Nyújtsd le
kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az
idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak
álnokságot művel!” (Zsolt. 144,5). És Ő, az az Isten, Aki meghallgatta a
könyörgést – és mindig meghallgatja – és válaszolt is rá, mert: „Nincs olyan,
mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a
felhőkön” (5 Móz. 33,26).Az evangélium jelenti ki a prófécia ételmét. Amikor az
Úr Jézust megfeszíttették: „Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész
földön, kilenc óráig” - déli tizenkét órától délután háromig a mi időszámításunk
szerint - És amikor az Úr Jézus kibocsátotta Szellemét: „…a föld megrendült,
és a kősziklák megrepedeztek és a sziklaszirtek meghasadtak. A százados pedig
és a katonák, akik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földrengést, és vihart és
amik történtek vala és a többi eseményt, nagyon megijedtek, megrettentek,
mondván: Bizony, valóban Istennek Fia vala ez!” (Mát. 27,45-46.50-51.54). És az

34. haragod szellemének fúvásától, haragos zúgásától.219
Zsolt. 18,17 Kinyújtotta kezét a magasból, felém nyúlt, és kimentett a
vizek mélyéről.220
Zsolt. 18,18 Kiragadott, megmentett megszabadított, megvédett
engem az én erős, hatalmas, kegyetlen, ádáz ellenségemtől, s az én
gyűlölőimtől, akik hatalmasabbak erősebbek voltak nálamnál.221
Zsolt. 18,19 Rám jöttek rám rontottak, és megtámadtak, megrohantak
engem veszedelmem, szerencsétlenségem, nyomorúságom napján; de
„eleven szén” azaz: az élő ige, a kijelentés eredménye: „És az egész sokaság,
amely erre a látványra verődött össze, látván azokat, amik történtek, mellét
verve visszafordult Isten felé, és visszatért Istenhez” (Luk. 23,48).
2
213
Kerub: jelentése: nagy, hatalmas, megragadó, erősen tartott; bizalmas szolga.
2
214
És az apostol megerősíti a megvallást: „...Ki az ő angyalait szelekké teszi és
az ő szolgáit tűz lángjává” (Zsid. 1,7). Akihez így könyörög Asáf: „Oh Izráelnek
pásztora, hallgass meg, aki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; aki Kérubokon
ülsz, jelenj meg fényeddel!” (Zsolt. 80,2). És Isten válasza: „És lészen Izráel
világossága tűz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti
gazát és tövisét egy napon” (Ésa. 10,17). Az Úr Jézusról, és a Krisztus testéről
szól a prófécia: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és
megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy
megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a
fogházból a sötétben ülőket” (Ésa. 42,6-7). Pál apostol megerősíti a kijelentést:
„Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek,
hogy üdvösségük légy a föld végső határáig” (ApCsel. 13,47).
2215
Az Úr felhőbe jelenik meg mindig. Erről így tesz bizonyságot Isten Igéje:
Amikor a Hórebre leszállott az Úr: „… a hegy pedig tűzben ég vala mind az ég
közepéig, mindamellett sötétség, köd, felhő és homály borította vala” (5 Móz.
4.11). „És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában,
hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higgyenek néked mindörökké. És
elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét. És lőn harmadnapon virradatkor,
mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés;
és megrémüle mind az egész táborbeli nép. Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre,
a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne” (2
Móz. 19,9.16.20). A salamoni templom – amely a Krisztus testének, a Szent
Szellem templomának előképe – felszentelésekor is felhőben jelent meg az Úr:
„Tehát egyszerre zengett a trombita- és az énekszó, úgyhogy csak egyetlen hang
hallatszott, amint dicsőítették és magasztalták az Urat. Amikor fölcsendült a
trombiták, a cintányérok és a többi zeneszerszám hangja, így dicsőítették az
Urat: „Mert jó, mert irgalma örökkévaló!” A felhő miatt a papok nem is tudták
szolgálatukat tovább ellátni, mert az Úr dicsősége betöltötte a templomot. Ekkor
Salamon így szólt: „Az Úr azt ígérte, hogy felhőben fog lakni” (2Krón. 5,13-14;
6,1). És amikor az Úr Jézus meghalt a kínoszlopon, arról így hangzik a prófécia:
„mikor eloltalak, beborítom az eget, s csillagait besötétítem, a napot felhőbe
borítom, és a hold nem fényeskedik fényével” (Ezék. 32,7) „Felöltöztetem az
egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat” (Ésa. 50,3).

35. az Úr, Jahve az Örökkévaló védelmemre kelt, Ő volt az én támaszom
és oltalmam.
Zsolt. 18,20 És kivitt, kivezetett engem tágas helyre, tágas mezőre;
kiragadott, megmentett, megszabadított engem, mert gyönyörködik
bennem, mert szeret, mert jómat kívánja énnékem.222
Zsolt. 18,21 Az Úr, Jahve az Örökkévaló megfizetett nékem
megigazultságom szerint, és megigazult voltom szerint bánt velem.
2216
Itt jelenti ki a szent Szellem, hogy mit jelent az eleven szén. Ézsaiás látja az
Urat az Ő szentségében, és megrettenve mondja: „...Jaj nékem, elvesztem, mivel
tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a
seregeknek Urát láták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és
kezében eleven szén vala, amelyet fogóval vett volt az oltárról; És illeté számat
azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd
elfedeztetett” (Ésa. 6,5-7).
2
217
És ismét: „Az előtte levő fényességből, izzó szenek gerjedének. És dörgött az
égből az Úr, és a Magasságos hangot adott. Fényözön jár előtte, parázsló tűz
izzik. Dörög az Úr, Jahve az Örökkévaló az égben, mennydörög a Felséges” (2
Sám. 22.13). Az Úr szavának erejéről és hatalmáról tesz bizonyságot a Szent
Szellem: „Mialatt Sámuel az égőáldozatot mutatta be, előrenyomultak a
Filiszteusok, hogy megütközzenek Izráellel. Az Úr, Jahve az Örökkévaló
azonban hatalmas hangon mennydörgött azon a napon a Filiszteusok fölött, és
úgy megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől” (1Sám. 7,10). „Az Úr
szava zeng a vizek, - népek és sokaságok - fölött, a dicsőség Istene mennydörög,
az Úr ott van a nagy vizek felett. Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges. Az Úr
szava cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait is. És
ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libanont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.
Az Úr szava tűzlángokat szór. Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az
Úr Kádesnek pusztáját. Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat,
lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső!” (Zsolt. 29,3-9).
Az Úr Jézus imájára válaszol az Úr, de a megtéretlen ember nem érti, csak mint
mennydörgést hallja: „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az
égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. A sokaság azért, amely ott állt
és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt
néki” (Ján. 12,28-29).
2218
Dávid így könyörög az Úrhoz szabadításért: „Uram, hajlítsd meg egeidet és
szállj alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Lövellj villámot és hányd
szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszüket. Nyújtsd le kezeidet a
magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak
kezéből” (Zsolt. 144,5-7). És az Úr válaszul: „Ellövé nyilait és szétszórta azokat,
kiröpítette villámait és összekeverte azokat” (2 Sám. 22,15). És: „Fölmorajlik az
Úr, Jahve az Örökkévaló fenséges szava, láthatóvá lesz sújtó karja, felbőszült
haragjában, perzselő tűz lángjában, orkánban, zivatarban és jégverésben” (Ézs.
30,30). „Mindkét kezét villámfény borítja, és ráküldi ellenfeleire. Hírt ad róla a
mennydörgés, a jószág is érzi közeledését” (Jób. 36,32-33).

36. Kezeimnek tisztasága, és ártatlanságom szerint fizetett meg nékem, és
helyreállított, megújított engem.223
Zsolt. 18,22 Mert vigyáztam, és megőriztem, és követtem az Úrnak,
Jahvénak az Örökkévalónak útjait, és gonoszul, hitetlenül, hűtlenül
nem távoztam, nem szakadtam, nem fordultam, nem hagytam, és nem
tértem el az én Istenemtől, és istentelenül nem cselekedtem Istenem
ellen.224
2219
Mert: „Orrod szellemétől feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára
megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében” (2 Móz. 15,7-8).
2
220
Dávid - az Úr Jézus előképeként - így könyörgött az Úrhoz, amikor
körülvették gonosz beszédekkel, és az életére törtek: „Szabadíts meg engemet,
oh Isten, mert a vizek bensőmig hatottak. Ments ki engem az iszapból, hogy el ne
süllyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből”
„Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy
vizekből, az idegen-fiak kezéből” (Zsolt. 69,2.15; 144,7). Mert a beszédről így szól
Isten igéje: „Mély víz az ember szájának beszéde...” (Péld. 18,4) És az Úr
válaszolt az imára: „És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és
sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet” (Zsolt. 40,3).
2221
Dávidnak – aki az Úr Jézus előképe - erre a könyörgésére jött Isten válasza:
„De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. És akik
jóért rosszal fizetnek; ellenem törnek, amiért én jóra törekszem. Ne hagyj el
Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem! Siess segítségemre, oh Uram, én
szabadítóm!” (Zsolt. 38,20-23). „Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől,
Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet! Szabadíts meg engemet a
gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet; Mert ímé életem
után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; anélkül, hogy hibás vagy
vétkes volnék, Uram!” (Zsolt. 59,2-4). „Szabadíts meg engem ellenségeimtől,
Uram; hozzád menekülök!” (Zsolt. 143,9).Az Evangéliumból pedig megtudjuk,
hogy a Dávid imája – mely egyben prófécia is – kiről szól: „És igyekeznek vala
a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá, az Úr Jézusra vetni azon órában; de
félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenük mondta e példázatot.
Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldenek ki, akik igazaknak tettették
magukat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a
helytartó hatalmának” (Luk. 20,19-20).
2222
A próféciák így hangzanak: „Én nem vonakodtam attól, hogy pásztorod
legyek, és a végzetes napot nem kívántam. Te tudod, mi jött ki ajkamon, ismert
volt az előtted. Ne ejts rémületbe engem, légy oltalmam a veszedelem napján!
Szégyenüljenek meg üldözőim, ne én szégyenüljek meg! Ők rettegjenek, ne én
rettegjek! Rájuk hozd el a veszedelem napját, ismételten zúzd össze őket!”
„Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, amiért meglátod
nyomorúságomat és megismersz a háborúságokban engem. És nem rekesztesz
be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat. Könyörülj rajtam,
Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, egész lényem,
és bensőm” (Jer. 17,16-18; Zsolt. 31,8-10). És hogy kiről szólnak a próféták, azt az

37. Zsolt. 18,23 Mert minden törvényére ügyeltem, és minden parancsát
szem előtt tartottam. És rendeleteit, előírásait nem utasítottam el
magamtól és rendelkezéseitől nem tértem el, és az ő igazságát nem
taszítottam, nem távolítottam el magamtól. Mert szem előtt tartottam
minden rendeletét, parancsaitól el nem tértem, el nem fordultam, el
nem pártoltam.225
Evangélium jelenti ki: „Történt pedig, hogy mikor az egész nép bemerítkezett,
és Jézus is bemeríttetett, és mialatt imádkozott, megnyilatkozik az ég. És leszáll
Őreá a Szent Szellem látható módon, testi ábrázatban, mint egy galamb, azaz
galambhoz hasonló testi alakban, és szózat hallatszott a mennyből, ezt
mondván: Te vagy amaz én szerelmes, nagyon szeretett Fiam, te benned
gyönyörködöm. Te nyerted el tetszésemet, benned telik kedvem! (Luk. 3,21-22) Ő
Isten Fia, szolgája, pásztora, Báránya, akiről azt mondja Isten: „Ímé az én
szolgám, akit választottam; az én szerelmesem, akiben az én Szellemem kedvét
leli; Szellememet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak” (Mát. 12,18).
2
223
Amikor Salamonnak megjelent az Úr, Salamon így beszélt Hozzá, megvallva
apja – Dávid – igaz voltát és tisztakezűségét: „És monda Salamon: Te a te
szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél,
amiképpen ő is járt előtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és
megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, aki az ő királyi
székében ül, amint e mai napon megtetszik” (1 Kir. 3,6). És az Ige bizonyságtétele
szerint Dávid azért volt igaz Isten előtt, mert: „Dávid azt cselekedte, ami kedves
volt az Úr szemei előtt, és el nem távozott azoktól, amelyeket parancsolt néki az
ő életének minden idejében, kivéve a Hitteus Uriás dolgát” (1 Kir. 15,5). Isten
előtt azért volt kedves és igaz, mert a szeretet törvénye szerint cselekedett. Saul
őt állandóan üldözte, de amikor Isten Sault Dávid kezébe adta – megpróbálva őt
– Dávid azt mondta: „Az Úr pedig fizessen meg mindenkinek az ő igazsága és
hűsége szerint, mert az Úr kezembe adott téged ma, de én nem akartam
felemelni kezemet az Úrnak felkentje ellen. És amennyire drága volt a mai
napon a te életed én előttem, legyen annyira drága az én életem az Úr előtt, és
szabadítson meg engem minden nyomorúságból!” (1 Sám. 26,22-24). Hiszen Isten
azt parancsolta: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen,
hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18).
Az Úr Jézus pedig kijelenti, hogy mit kell tenni ellenségeinkkel: „Én pedig azt
mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket
átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért,
akik háborgatnak és kergetnek titeket” (Mát. 5,44) És mert Dávid cselekedetei
Isten szerintiek voltak – példát mutatva nekünk, akik az Úr Jézus váltsága miatt
megigazultunk – boldogan vallja, hogy: „Az Úr megfizetett nékem igazságom
szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem. Mert megőriztem az
Úrnak útjait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől. Mert ítéletei mind
előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el. Tökéletes voltam előtte, s
őrizkedtem rosszaságomtól. Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint,

38. Zsolt. 18,24 És tökéletes,226
ép, fogyatkozás nélküli, hibátlan, és
feddhetetlen, ártatlan, szeplőtelen voltam előtte, őrizkedtem, és távol
tartottam magam az én vétkemtől, és vétek nélkül jártam színe előtt.227
Zsolt. 18,25 És visszahozott, megújított és helyreállított az Úr, Jahve
az Örökkévaló az én megigazultságom szerint. Kezeim előtte
ismeretes tisztasága ártatlansága szerint, ami szemei előtt van.228
Szemei előtt való tisztaságom szerint” (2 Sám. 22,21-25) Erre pedig Isten válasza:
„Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért
szabadul meg az” (Jób. 22,30).
2
224
Mert: „Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt; De az Úr nem
hagyja, hogy kezébe kerüljön, és nem engedi, hogy bűnösként elítéljék. Várjad
az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és
meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok” (Zsolt. 37,32-34). De: „Boldogok, akik
megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt, nem követtek el álnokságot,
hanem az ő útjain járnak” „Ezért fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik
megőrzik útjaimat! Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne
hanyagoljátok el azt! Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva
minden nap, ajtófélfáimat őrizve. Mert aki engem megtalál, az életet találja
meg, és kegyelmet nyer az Úrtól” (Zsolt. 119,2-3; Péld. 8,32-35). Dávid megvallása:
„Döntéseidtől nem tértem el, mert te tanítottál azokra. Mily édes az én ínyemnek
a te beszéded; méznél édesebb az az én számnak! A te határozataid értelmessé
tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt. Az én lábamnak szövétneke a te
igéd, és ösvényemnek világossága” (Zsolt. 119,102-105) Isten ígérete Salamonnak,
Dávid fiának: „És ha te előttem jársz, amint járt Dávid, a te atyád, egyenes és
tökéletes szívvel, úgy cselekedvén mindenekben, amint néked megparancsoltam,
az én rendelésimet és végzésimet megtartod. Megerősítem a te birodalmadnak
trónját az Izráelen mindörökké, amint megígértem volt Dávidnak a te atyádnak,
mondván: Nem fogy el a te nemzetségedből való férfiú az Izráel királyi
székéből” (1 Kir. 9,4-5).
2225
A királyokra vonatkozóan így rendelkezett Isten: „És mikor az ő országának
királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-
papokéból. És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy
tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden igéjét,
és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje. Ne legyen gőgös a szíve atyjafiaival
szemben, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra, se balra, hogy hosszú
ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben” (5 Móz. 17,18-20). És ez Isten
parancsa minden újjá született hívőnek, hogy az Ő írott Igéje mindig a kezünkbe
legyen, hiszen Ő királyokká tett minket: „És a Jézus Krisztustól, aki … tett
minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és
hatalom mind örökkön örökké! Ámen” (Jel. 1,5-6). És hogy ne felejtsük el, hogy
kik vagyunk, a kijelentést megismétli az Úr: „… megváltottál minket Istennek a
te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, És tettél
minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön” (Jel.

39. Zsolt. 18,26 A hívő, istenfélő szenthez irgalmas, és jóindulatú vagy. A
tökéletes, ártatlan, feddhetetlen emberhez egyenes, igaz vagy, és
tökéletesen bánsz vele.229
Zsolt. 18,27 A tiszta őszinte iránt őszinte leszel; a csalárd elvetemült
iránt hűtlen. Mindenkit a szerint fogsz díjazni, amint magát irántad
viseli. A választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod, az
álnokkal fonákul bánsz.230
5,9-10). És Péter apostolon keresztül is megerősíttetik a kijelentés: „Ti pedig
választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép
vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő
csodálatos világosságára hívott el titeket” (1 Pét. 2,9). Dávid megvallása és
könyörgése, mely mintául adatott Krisztus népének: „Tarts engem távol a
hazugok útjától, és ajándékozz meg kegyelmesen törvényeddel! Az igazság útját
választottam, döntéseidet magam előtt tartom. Ragaszkodom intelmeidhez,
Uram, ne engedj megszégyenülnöm! Parancsolataid útján járok, mert bizakodó
szívet adsz nekem. Taníts Uram, rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam
azokat mindvégig! Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt
teljes szívemből. Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm. Add,
hogy szívem intelmeidre hajoljon, ne a haszonlesésre! Fordítsd el tekintetemet,
hogy ne nézzek hiábavalóságra, a te utadon éltess engem! Teljesítsd be
szolgádon ígéretedet, amelyet az istenfélőknek adtál! Fordítsd el tőlem a
gyalázatot, amitől félek; mert jók a te döntéseid! Ímé, kívánkozom a te
határozataid után; éltess engem a te igazságod által. És szálljon reám, Uram, a
te kegyelmed, a te szabadításod, amint megígérted” (Zsolt. 119,29-41) És ez a
parancs – vagy intés – azért adatott, hogy győztes keresztény lehess. Tehát: „El
ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és
nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert
akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon és akkor boldogulsz” (Józs. 1,8).
2
226
Tökéletes (támím): ép, fogyatkozás nélküli, hibátlan, és feddhetetlen,
ártatlan, szeplőtelen.
2227
Az atyának tett ígéret érvényes a fiúra is, de annak feltétele: „És ha te
előttem jársz, amint járt Dávid, a te atyád, egyenes és tökéletes szívvel, úgy
cselekedvén mindenekben, amint néked megparancsoltam, az én rendelésimet és
végzésimet megtartod. Megerősítem a te birodalmadnak trónját az Izráelen
mindörökké, amint megígértem volt Dávidnak a te atyádnak, mondván: Nem
fogy el a te nemzetségedből való férfiú az Izráel királyi székéből” „Mert Dávid
azt cselekedte, ami kedves volt az Úr szemei előtt, és el nem távozott azoktól,
amelyeket parancsolt néki az ő életének minden idejében, kivéve a Hitteus Uriás
dolgát” (1 Kir. 9,4-5; 15,5). Amikor Nábálon keresztül megkísértette Dávidot a
sátán, és saját indulatai alapján akart cselekedni, Isten figyelmeztette Abigélen –
a Nábál feleségén – keresztül, és Dávid felismerte Isten figyelmeztetését, és
engedelmeskedett: „És monda Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izráelnek
Istene, a ki téged ma előmbe küldött! És áldott legyen a te tanácsod, és áldott
légy te magad is, hogy a mai napon megakadályoztál engem, hogy gyilkosságba

40. Zsolt. 18,28 Mert te megsegíted, megszabadítod, megtartod,
megőrzöd, támogatod, győzelmet adsz a nyomorult, elnyomott,
szerencsétlen, megalázott népnek, és a kevély szemeket, a büszke,
gőgös tekintetűeket megalázod.231
Zsolt. 18,29 Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet; az Úr, Jahve
az Örökkévaló az én Istenem megvilágosítja, fényt ad, és megvilágítja
az én sötétségemet.232
ne essem, és ne saját kezemmel szerezzek magamnak elégtételt! Bizonyára él az
Úr, az Izráelnek Istene, aki megakadályozott engem, hogy veled gonoszul ne
cselekedjem, mert ha te nem siettél és nem jöttél volna előmbe, úgy Nábálnak
nem maradt volna meg reggelre csak egyetlen ebe sem” (1 Sám. 25,32-34). Mert:
„Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd
távol a te szolgádat a kevélységtől is ne uralkodjék rajtam; akkor feddhetetlen
maradok, és ártatlan leszek, sok vétektől” (Zsolt. 19,13-14). Ez csak akkor
valósulhat meg, ha: „Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a
tőrből, és szabadítja ki lábamat a csapdából” (Zsolt. 25,15).
2228
Mikor Sault – Izráel királyát, aki állandóan halálra kereste Dávidot – Dávid
kezébe adta az Úr – ezzel téve próbára őt – Dávid nem emeli rá kezét, hanem ezt
mondja: „Az Úr pedig fizessen meg mindenkinek az ő igazsága és hűsége
szerint, mert az Úr kezembe adott téged ma, de én nem akartam felemelni
kezemet az Úrnak felkentje ellen. És amennyire drága volt a mai napon a te
életed én előttem, legyen annyira drága az én életem az Úr előtt, és szabadítson
meg engem minden nyomorúságból! Akkor monda Saul Dávidnak: Áldott légy
te, fiam Dávid, hatalmasan is fogsz cselekedni, és győzni is fogsz! És elment
Dávid a maga útjára, Saul pedig visszatért az ő helyére” (1 Sám. 26,23-25). És így
imádkozik Dávid: „Ítélj meg engem, Uram! Mert én ártatlanságban, és
feddhetetlenül éltem, és az Úrban bíztam ingadozás nélkül. Próbálj meg, Uram,
és vizsgáld meg, kutasd át veséimet és szívemet. Mert kegyelmed szemem előtt
van, hűségedben, és igazságod szerint járok-kelek” (Zsolt. 26,1-3). Mert: „Az Úr
irányítja, és szilárdítja meg a megigazult ember lépteit, és útját kedveli. Ha
elesik, nem terül el, nem marad fekve, mert az Úr támogatja, és kézen fogja”
(Zsolt. 37,23-24).
2229
És így folytatódik a kijelentés: „Készen tartja, és megőrzi üdvét az
igazaknak, és védőpajzsa azoknak, akik tökéletesen járnak. Megoltalmazza az
egyenes szívvel, fedhetetlenségben élőket. Vigyáz, szemmel tartja, őrködik és
megvédi az igazzá nyilvánítottak sorsát, azoknak, akik hűek hozzá, az istenfélő,
istent tisztelő szentjei életútját szemmel tartja, megőrzi, és őrködik sorsa fölött”
(Péld. 2,7-8). Mert: „Az Úrnak minden útja kegyelem, szeretet és hűség azoknak,
akik szövetségét és bizonyságait megtartják” (Zsolt. 25,10). És: „Mert az Úr
szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a
bűnösök utódait pedig kiirtja” (Zsolt. 37,28). Isten cselekedetei válaszolnak az
emberi magatartásra, erről így beszél az Úr Jézus: „Boldogok az irgalmasok,
mert ők irgalmasságot nyernek”„Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem
cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen” (Mt. 5,7;

41. Zsolt. 18,30 Mert általad ellenséges táboron is átfutok, és áttörök a
seregen és az én Istenem által kőfalon is átugrom. És: Veled bástyákat
ostromlok, a rablóknak is nekirontok.233
Zsolt. 18,31 Az erős, hatalmas Istennek útja tökéletes, romlatlan,
támadhatatlan, hibátlan. Az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak
beszéde, kijelentése, kinyilatkoztatása tiszta, színigaz, megbízható.
Jak. 2,13) Egy példázattal az Úr megvilágítja, hogy az az irgalmas, aki meg tud
bocsátani. A példázatban egy úr szolgájának minden adósságát elengedte, de ez
a szolga szolgatársával nem így cselekedet, ezért: „És megharagudván az ő ura,
átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképpen
cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok,
kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket” „Mert ha megbocsátjátok az embereknek
az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem
bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja
meg a ti vétkeiteket” (Mt. 18,34; 6,14-15).
2230
A hamisak, álnokok, akik csak tettetik az istenfélelmet, azokhoz az Úr így
viszonyul: „Ha kik csúfolók, ő megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ad
kedvességet” (Péld. 3,34). És Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr az előzőek
jelentését: „Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az
ember aratni, amit vetett” (Gal. 6,7). Mert: „Aki vet álnokságot, hazugságot, arat
nyomorúságot, bajt, csapást, katasztrófát; és az ő haragjának, gőgjének,
kevélységének, vesszeje megtöretik, és megsemmisül. Az irgalmas szemű, a
jóságos tekintetű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek, a
nincstelennek” (Péld. 22,8-9).
2231
Ezt tudva: „Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az
alázatost megtartja. Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek
tisztaságáért szabadul meg az” (Jób. 22,29-30) És: „A megromlás előtt
felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van” (Péld.
18,12). És aki megaláz: „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos
pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23). Az Úr Jézus is figyelmeztet: „Mert aki
felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát,
felmagasztaltatik.” (Mt. 23,12). Ezért Péter apostolon keresztül is így figyelmeztet
a Szent Szellem: „Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a
véneknek: mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot
öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig
kegyelmet ad” (1 Pét. 5,5) Ézsaiáson keresztül megerősíti az Úr a kijelentést:
„Megalázza a kevély tekintetű embert, a halandók nagyságát porba hajtja. Csak
az Úr magasztaltatik föl azon a napon. Mert jön a Seregek Urának napja
minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd
megalázott lesz” (Ézs. 2,11-12).
2232
Dávid megvallása: „Világosság ragyog a sötétben is az igazakra attól, aki
kegyelmes, irgalmas és igaz” (Zsolt. 112,4). „Világosság támad fel az igazra, és
az egyenes szívűekre öröm” (Zsolt. 97,11). Az Evangélium kijelentése az Igéről,

42. Pajzsuk, oltalmazójuk ő mindazoknak, akik bíznak benne, és hozzá
menekülnek, akik nála keresnek menedéket.234
Zsolt. 18,32 Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi
Istenünk?235
Zsolt. 18,33 Az erős, hatalmas Isten az, aki felövez engem erővel, és
tökéletessé, feddhetetlenné, szeplőtelenné teszi utamat.236
amely testté lett: „Őbenne vala az örökélet, a soha véget nem érő,
természetfeletti élet, és az örökélet vala az emberek világossága, fénye. És a
világosság, a fény a sötétségben fénylik, világít, felragyog, tündöklik, de a
sötétség nem fogadta be azt, nem fogta fel, nem ismerte meg, fel nem tartóztatta,
nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni, fogva tartani, nem tudott
erőszakkal úrrá lenni fölötte. Az Ige az igazi világosság, a fény, érkezőben volt
már a világba, amely megvilágosít, és fénybe borít, beragyog minden e világra
jövő embert. Ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, általa jött
létre, és teremtetett, rajta keresztül támadt, de a világ mégsem ismerte meg, nem
ismerte fel őt” (Ján. 1,4-5.9-10).
2233
Mert: „Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket” (Zsolt.
60,14). És újra megvallja Dávid az Úrnak: „Mert veled harci seregen is átfutok,
Az én Istenemmel kőfalon is átugrom” (2 Sám. 22,30). Aki teljes szívéből bízik az
Úrban, és hiszi, hogy a hívőnek minden lehetséges, azoknak – példaként – így
szól a Szent Szellem, ők azok: „Akik hit által országokat győztek le, igazságot
cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. Megoltották
a tűznek erejét, megmenekedtek a kardéltől, felerősödtek a betegségből, erősek
lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait” (Zsid. 11,33-34).
2234
Isten útja az Ő törvénye, mert abból lehet az Ő útját megismerni: „Az Úrnak
törvénye tökéletes, megeleveníti a szellemet; az Úrnak bizonyságtétele biztos,
bölccsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet;
az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. Az Úrnak félelme
tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak döntései változhatatlanok s mindenestől
fogva igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és
édesebbek a méznél, még a színméznél is. Szolgádat is figyelmeztetik: ha
megtartja azokat, jutalma bőséges” (Zsolt. 19,8-12). A Szent Szellem újra és újra
bizonyságot tesz Isten útjának tökéletességéről: „Az Isten útja tökéletes, az Úr
beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek” (2Sám. 22,31).
És a Törvényről, és az Útról Isten Igéje így beszél, megvilágítva a kijelentést,
amely szerint az Úr Jézus Isten Fia, Ő Isten útja, és a benne való hit a törvény:
„Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek
téged” (Zsolt. 2,7). Péter apostol bizonyságtétele: „És mi hirdetjük néktek az
atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak
feltámasztván Jézust: Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy
te; ma nemzettelek én téged” (Csel. 13,32-33). Akinek meg kellett halnia, hogy
halála és feltámadása által legyőzze e világ fejedelmét. Pilátusnak: „Felelnek
néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell

43. Zsolt. 18,34 Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, a magas
sziklák csúcsaira vezetett fel.237
Zsolt. 18,35 Ő képez ki a győztes harcra, s hogy karom acélhúrt
feszítsen, azt parancsolta.238
Zsolt. 18,36 És adtad nékem a te oltalmazó pajzsodat, üdvösségednek
szabadításodnak megmentő pajzsát,239
és a te jobbod megszilárdított,
megerősített, támogatott, erősen tartott, fölemelt, fenntartott engem, és
halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát” (Ján. 19,7). S az Úr Jézus kijelentése
Isten útjáról, amely egyben törvény is: „Monda ...Jézus: Én vagyok az út, az
igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” (Ján. 14,6).
És a testé lett Igében való hit adatott törvényül, mert csak Rajta keresztül
juthatunk Istenhez, azaz: „...a hit törvénye... (Róm. 3,27). És az Ő, azaz Isten igéje
menedék és oltalom: „Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban
megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva” „Az Istennek teljes beszéde igen
tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak” (Zsolt. 12,7; Péld. 30,5).
2235
Dávid boldog megvallása és kérdése: „Van-e Isten az Úron kívül, és van-e
kőszikla Istenünkön kívül?” (2Sám. 22,32). És Isten válasza: „Mert így szól az Úr,
aki az egeket teremté. Ő az Isten, aki alkotá a földet és teremté azt és
megerősíté. Nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és
több nincsen!”„...Nincs más Isten rajtam kívül, igaz és szabadító Isten nincsen
rajtam kívül”„Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten
és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos”„Én vagyok az Úr és
több nincs, rajtam kívül nincs Isten!...” „Ti vagytok az én tanúim, így szól az
Úr; és szolgám, akit elválasztottam, hogy megtudjátok és higgyetek nékem és
megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem
lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító!... Így szól az Úr, a
ti megváltótok, Izráel Szentje... Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek
teremtője, királyotok” (Ésa. 43,10-15). Nátánael megvallása, aki felismeri az Urat:
„...Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!” (Ján. 1,50). Az Úr
Jézust Pilátus kihallgatja: „Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és
szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya? Felele néki Jézus:
Magadtól mondod-e te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem? Monda
azért néki Pilátus: Király vagy-e hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod,
hogy én király vagyok...” (Ján. 18,33.34.37)Az Úr Jézust fára szögezik, és:
„Pilátus pedig címet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A
NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA” (Ján. 19,19). „Most lássátok meg,
hogy én vagyok, és nincs Isten kívülem!...”„Így szól az Úr, Izráelnek királya és
megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül
nincsen Isten. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem
jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszikla,
nem tudok!” (Ésa. 45,18.21; 46,9; 45,5; 5 Móz. 32,39; Ésa. 44,6-7). És hogy ki az, Aki
így jelentette ki magát, azt János apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem,
amikor János látja a megdicsőült Urat, aki meghalt és feltámadott: „Szellemben
valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam mögött nagy szót, mint egy

44. a te jóvoltod jóságod, jóindulatod, naggyá tett engem, és megalázásod
felmagasztalt.239A
Zsolt. 18,37 Lépteim alá széles utat adtál, és nem botladoztak, nem
inogtak, nem erőtlenedtek, és gyengültek el bokáim.240
Zsolt. 18,38 Követem őket, és a nyomukban vagyok, míg meg nem
szerzem, míg birtokba nem veszem őket, nem hagyom abba, míg be
trombitáét, Amely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és
Utolsó;... Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem beszéle;
megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között
hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel
körülövezve. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó;
és a szemei olyanok, mint a tűzláng; És a lábai hasonlók valának az izzófényű
érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a
sok vizek zúgása. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles
kard jő vala ki; és az ő orcája, mint a nap, amikor fénylik az ő erejében. Mikor
pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobb
kezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő;
pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké. Ámen, és nálam vannak a
pokolnak és a halálnak kulcsai. (Jel. 1,10-18). Ezért szól így a Szent Szellem
Izráelhez: „Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen
kívüle több!” (5 Móz. 4,35). S az Evangélium bizonyságtétele az Úrról, az egy
igaz Istenről: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten maga
vala az Ige. Ő kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül
semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek
világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem kerítette
hatalmába. Az igazi világosság az Ige volt, amely megvilágosít minden e világra
jövő embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Az Ige testté lett, közöttünk
lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve
kegyelemmel és igazsággal. Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú,
aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt” (Ján. 1,1-5.9-11.14.18). Pál apostol
megvallása Izráel Istenéről: „...a Krisztus... mindeneknek felette örökké áldandó
Isten. Ámen” (Róm. 9.5). Mert: „...minden versengés nélkül nagy a hitnek eme
titka: Isten megjelent hústestben...” (1 Tim. 3,16).
2236
Csak az Úr taníthat meg harcolni: „Áldott az Úr, az én kősziklám, aki
harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat. Jótevőm és erősségem, váram és
megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám” (Zsolt. 144,1-
2). Ő övezett fel erővel és azért győzhetek: „Mert egyetlenegy áldozatával
örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,14).
2237
A próféta Dáviddal együtt vallja, hogy: „Isten az én erős menedékem, ő
vezeti útján a feddhetetlent. Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké,
magaslatokra állít engem”„Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi
lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem... (2Sám. 22,33-

45. nem fejezem, el nem készülök, be nem végzem, míg vissza nem
hozom, helyre nem állítom, meg nem újítom őket.241
Zsolt. 18,39 Megrázom őket, míg nem lesznek képesek felállni, és
szilárdan állva maradni. nyomukban leszek, és követem őket, míg meg
nem hajtják, és földre nem vetik magukat.242
Zsolt. 18,40 Mert Te öveztél fel engem erővel, hatalommal,
bátorsággal a harcra, a küzdelemre, a győzelemre, alám görbesztetted
34; Hab. 3,19).
2238
Dávid így küzdött meg a „hatalmas”-sal, mert az Úr volt vele, és Ő tanította:
„És kijöve a Filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, akit Góliátnak hívtak, Gát
városából való, kinek magassága hat sing és egy arasz vala. Fején rézsisak vala
és pikkelyes páncélba volt öltözve; a páncél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala.
Lábán réz lábpáncél és vállain rézpajzs volt. És dárdájának nyele olyan volt,
mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból
volt; és előtte megy vala, ki a pajzsot hordozza vala. És mikor a Filiszteus
felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledék: Dávid is sietett és futott a
viadalra a Filiszteus elé. És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába és kivett onnan
egy követ, és elhajítván, homlokán találta a Filiszteust, úgy, hogy a kő
homlokába mélyede, és arccal a földre esék. Így Dávid erősebb volt a
Filiszteusnál, parittyával és kővel. És levágta a Filiszteust és megölte őt, pedig
kard nem is vala a Dávid kezében” (1 Sám. 17,4-7.48-50). „...Áldott az ÚR, az én
kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat” (Zsolt. 144,1).
2239
Dávidról – mint a megigazult ember előképéről – így tesz bizonyságot a
Szent Szellem, kijelentve a védelem eredményét és az üdvösség áldásait is:
„Dávid pedig folytonosan emelkedik és növekedik, mert az Úr, a Seregeknek
Istene vala ő vele” (2 Sám. 5,10). Egyre nagyobb, és erősebb, aki győztesen kerül
ki minden harcából: „És hírnevet szerez Dávid, amikor visszatért, miután a
Siriabelieket leverte a sós völgyben, tizennyolc ezret. Az Idumeusok közé, az
egész Idumeába is állandó sereget rendele, és az Idumeusok mind Dávid szolgái
lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová megyen vala” (2 Sám. 8,13-14).
Ha kiált az Úrhoz, Ő meghallgatja: „Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő
meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről” És válaszol „Hagyjad az Úrra
a te útadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti”„Vessed az Úrra a te terhedet, ő
gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz” (Zsolt.
3,5; 37,5; 55,23). Amikor imádkozik, hivatkozik Isten ígéretére: „Támogass
engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd meg reménységemet!”
(Zsolt. 119,116). És az Úr erre az imára is válaszol: „Ne félj, mert én veled
vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és
igazságom jobbjával támogatlak. Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb
kezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!” „...így szól
az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak,
neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és
ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng
meg nem perzsel téged Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te

46. meghódoltattad, térdre kényszerítetted az ellenem felkelőket
támadóimat, ellenfeleimet, az ellenem állókat.243
Zsolt. 18,41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én
gyűlölőimet elpusztíthattam.
Zsolt. 18,42 Kiáltottak segítségért, de nem volt szabadító, nem volt,
aki megszabadítsa, megmentse őket. Hívták az Urat, de nem hallotta
meg szavuk.244
szabadítód!...” (Ésa. 41,10.13; 43,1-3). És mert Dávid ismeri az üdvözítő Istent
bátran vallja, hogy: „...a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az
Úr” (Zsolt. 37,17).
2
239A
A héber szerint: megalázásod felmagasztalt engem. Kijelentés Arról, akinek
megalázása lehetővé tette az üdvösséget: A prófécia az Úr Jézus
megaláztatásáról: „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg,
mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók
előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és
kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem
bűnéért lőn rajta vereség?!” (Ésa. 53,7-8). Ezt a próféciát olvassa Kandaké
komornyikja, és Fülöpön keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy kiről beszél
az Írás: „A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná
fel? Mert élete felvitetik a földről. Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén
ezen az íráson, hirdeté néki a JÉZUSt” (Csel. 8,33.35).
2240
Dávid megvallása: „Ujjongva örülök hűségednek, mert látod
nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. Nem adtál ellenség kezébe,
hanem tágas térre állítottad lábamat”„Áldjátok népek a mi Istenünket, és
hallassátok az ő dicséretének szavát. Aki megeleveníti lelkünket, s nem engedi,
hogy lábaink megtántorodjanak” (Zsolt. 31,8-9; 66,8-9) Mert: „Az Úr irányítja, és
szilárdítja meg a megigazult ember lépteit, és útját kedveli” (Zsolt. 37.23). És az
Úr szava: „A bölcsesség útjára tanítottalak, helyes ösvényen vezettelek téged.
Jártodban semmi sem gátolja lépteidet, és ha futsz, nem botlasz el” (Péld. 4,11-12).
2241
És az Úr szava: „Szilárd pásztorbotoddal, rendíthetetlen királyi pálcáddal
kormányozod őket, és mint a cserépedényt összetöröd, széjjelzúzod, ahogyan a
fazekas az edényt alakítja” (Zsolt 2,9).
2242
Az Úr győzelméről szóló jó hír folytatása: Ez a mi Istenünk a szabadításnak
Istene, és az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is” (Zsolt. 36,13). Hát: „Ti népek
mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt! Mert az Úr felséges
nagy király az egész földön” (Zsolt. 47,2-3). Megvalljuk: „Uram! Mi Istenünk!
Urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!” (Ésa. 26,13).
2
243
És így folytatja megvallását Dávid: „Áldott az Úr, az én kősziklám, az én
kőváram, aki harcolni tanítja kezemet, és győztes viadalra az én ujjaimat.
Jótevőm és megoltalmazóm, erősségem, váram, megmentőm és szabadítóm
nékem; Pajzsom és az, akihez menekülhetek, akiben én bízom: aki népeket vet
alám, és hódoltat meg” (Zsolt. 144,1-2). Isten válasza a megvallásra: „Én vagyok
az Úr és több nincs, rajtam kívül nincs Isten! Felöveztelek téged, bár nem
ismertél. Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több

47. Zsolt. 18,43 És porrá törtem, és szétszórtam őket, mint a szél a port, és
kiöntöttem, kiürítettem, üresen hagytam őket odakint, mint utca sarát.
Zsolt. 18,44 Megmentettél, megszabadítottál engem a lázadó néptől;
nemzetek népek fejévé rendeltél engem; oly nép szolgál nékem,
amelyet nem ismertem, és amelyhez nem volt közöm, szolgáim
lettek.245
rajtam kívül; én vagyok az Úr és több nincsen! Ki a világosságot alkotom és a
sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr,
aki mindezt cselekszem! Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők folyjanak
igazsággal, nyíljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon
fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt!... Magamra esküdtem és igazság jött ki
számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám
esküszik minden nyelv! Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság
és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik reá haragusznak.
Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa. 45,5-8; 45,23-
25) És Aki előtt minden térd meghajol: „...fel is magasztalta őt Isten mindenek
fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy
Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és
földalattiaké;... És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az
Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust: És mindenekből,
amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a
ki hisz, megigazul” (Fil. 2,9-10; Csel. 13,32-39).
2
244
Saul féltette trónját, ezért állandóan üldözte Dávidot, és ellensége lett.
Istennel szemben is engedetlen volt, de amikor bajba került az Úrtól kért
tanácsot: „És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás,
sem az Urim, sem a próféták által” (1 Sám. 28,6). Saul a testi hívőt, Dávid a
szellemi hívőt példázza, akikről így szól Isten igéje: „De valamint akkor a test
szerint született üldözte a Szellem szerint valót, úgy most is” (Gal. 4,29). Izráel
népe királyt kért magának, hogy a pogány népek mintáját kövesse. Isten válasza:
„És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok
választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket. A nép azonban nem
akart Sámuel szavára hallgatni, és mondának: Nem! Hanem király legyen
felettünk. És mi is úgy legyünk, mint a többi népek, hogy királyunk ítéljen minket
is, és előttünk járjon, és vezesse a mi harcainkat” (1 Sám. 8,18-22). Izráel – aki
ismerte az egy igaz Istent – bálványimádó nép lett. Isten válasza: „És monda az
Úr nékem: Pártütés van a Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai között. Visszatértek
az ő atyáiknak előbbi bűneire, akik nem akarták hallani az én igéimet, és ők
magok is idegen istenek után járnak, hogy azoknak szolgáljanak. Izráel háza és
Júda háza megszegte az én szövetségemet, amelyet az ő atyáikkal kötöttem.
Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet hozok reájuk, amelyből ki nem
menekülhetnek, és kiáltanak majd én hozzám, de nem hallgatom meg őket. És
elmennek Júda városai és Jeruzsálem lakosai, és kiáltanak az istenekhez,
akiknek ők áldozni szoktak, de azok nem oltalmazzák meg őket az ő

48. Zsolt. 18,45 Már híremet hallva engedelmeskednek nekem, idegen
ország fiai jönnek hozzám hajlongva.246
Zsolt. 18,46 Az idegenek fiai elgyengültek, elerőtlenedtek, ellankadtak
félelmükben, és erejüket vesztették, és remegve jönnek elő zárt
helyeikből, megerősített városaikból.247
Zsolt. 18,47 Él az Úr, Jahve az Örökkévaló, és áldott az én kősziklám,
az én Istenem, Segítőm. Magasztaltassék hát az én üdvösségemnek
nyomorúságuk idején. Mert városaidnak száma szerint voltak néked isteneid, oh
Júda, és Jeruzsálem utcáinak száma szerint készítettétek a gyalázatnak oltárait,
az oltárokat, hogy áldozzatok a Baálnak! Te azért ne esdekelj e népért, és egy
kiáltó és esdeklő szót se ejts érettük, mert én meg nem hallgatom őket, mikor
kiáltanak majd hozzám az ő nyomorúságuk miatt” (Jer. 11,9-14) „Ezek pedig
példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok
kívántak... És: Mindez... figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akikhez az időknek
vége elérkezett” (1 Kor. 10,6.11).Azokat figyelmezteti Isten igéje, akik: ...az
Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit
elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk
gonoszabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték
volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott
szent parancsolattól” „Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes
megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek
valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az
ellenszegülőket. Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú
vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb
büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét,
amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Szellemét
megcsúfolja?” (2 Pét. 2,20-21; Zsid. 10,26-29).
2245
A Szent Szellem megismétli a kijelentést, annak fontossága miatt:
„Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép szolgál
nekem, melyhez nem volt közöm. Idegenek hízelegnek nekem, engedelmesen
hallgatnak rám” (2Sám. 22,44-45). Mert Isten szövetséget kötött Dáviddal – aki az
Úr Jézusnak és az Ő testének előképe – ezt ígérve: „Örökké megtartom néki az
én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. És az ő magvát
örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait. És: ...az én
kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem
változtatom. Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajon megcsalhatnám-e
Dávidot? Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem,
mint a nap. Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő
bizonyság” (Zsolt. 89,29-30.34-36). Ezért minden népek: „Figyeljetek rám, jöjjetek
hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert
hűséges maradok Dávidhoz. Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és
parancsolóvá a nemzetek fölött. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, amely
téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy

49. szabadításomnak; megmentésemnek, biztonságomnak, jólétemnek
Istene!248
Zsolt. 18,48 Az erős, hatalmas Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a
népeket meghódoltatta előttem, és népeket vet alám.249
Zsolt. 18,49 Aki megment, megszabadít, biztonságba helyez engem
haragos, dühödt, kegyetlen ellenségeimtől. Még az ellenem támadók
fölött is felmagasztalsz engem, sőt támadóim fölé emelsz.250
téged megdicsőített” (Ézs. 55,3-5). Az apostolokon keresztül pedig megvilágítja
Isten, hogy a kijelentés kire vonatkozik: „Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a
halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek
váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket”. „Mert Istennek valamennyi
ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi
általunk”. „Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a
tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára: Mennyivel inkább
Krisztusnak a vére, aki örökkévaló Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul
Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy
szolgáljatok az élő Istennek. És ezért újszövetségnek a közbenjárója ő, hogy
meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az
örökkévaló örökségnek ígéretét” (ApCsel. 13,34; 2 Kor. 1,20; Zsid. 9,13-15).
2246
A nemzetekből valókról, az idegen fiakról, így tesz bizonyságot az ige:
„Meghajtják magukat a rosszak a jók előtt, és a bűnösök, a céltévesztők az
igaznak kapujánál” (Péld. 14,19). És: „Megvédi őket az Úr és megszabadítja
őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert hozzá
menekülnek, és Őbenne bíznak” (Zsolt. 37,40). Az apostolokon keresztül így szól
az Úr az idegen fiakhoz, a nemzetekből megtértekhez: „Emberi módon szólok a
ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a
tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen
szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.
Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a
szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, akik segítségül hívják az Urat tiszta
szívből” (Róm. 6,19; 2 Tim. 2,22).
2
247
Mikeás prófétán keresztül jelenti ki az Úr, hogy kiről prófétál Dávid, és ez
mikor következik be: „Falaid megépítésének napja! E napon távol lesz a
törvény! Azon a napon eljőnek hozzád Assiriából és Egyiptom városaiból;
Egyiptomtól a folyamig, tengertől tengerig és hegytől hegyig. És pusztává lesz a
föld az ő lakói miatt, az ő cselekedeteik gyümölcséért. Legeltesd népedet a te
vessződdel, a te örökségednek nyáját, amely magányosan lakozik az erdőben, a
Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!
Mint az Egyiptom földéről kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.
Látják ezt a pogányok és megszégyenülnek minden erejükkel. Kezüket szájukra
teszik, füleik megsüketülnek; Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei;
reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz,
és félnek tetőled!” (Mik. 7,11-17). A gyermek Jézussal Egyiptomba menekülnek,
az Őt halálra kereső Heródes elől: „És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy

50. Zsolt. 18,50 Azért dicsérlek, magasztallak, áldalak téged, és hálát adok
neked Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.251
Zsolt. 18,51 Mert te vagy az Isten, aki nagy győzelmet adsz
királyodnak, megmutatod kegyelmed és hűséged
felkentednek, Dávidnak, és utódainak mindörökké.252
Zsoltár 19. Isten dIcsősége a termésZetben és aZ ő
Igéjében.
beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból
hívtam ki az én fiamat” (Mát. 2,15).
2248
Dávid magasztalja az Urat, és hív mindenkit, hogy csatlakozzon:
„Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy
nagy az Úr, aki szolgája javát akarja. Nyelvem hirdeti igazságodat és
dicséretedet minden nap”„Örüljenek, és örvendezzenek benned mindazok, akik
téged keresnek. Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy
nagy az Úr!”„Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te
hűséges voltod! Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged
legyen az egész földön! Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb
kezeddel és hallgass meg engem!”(Zsolt. 35,27; 40,17; 108,5-7).
2249
Dávid örvendezik szabadulásának: „Éljen az Úr! Legyen áldott az én
sziklaváram! Magasztaljátok szabadító Istenemet! Istent, aki segített bosszút
állni, s alávetette nekem a népeket. Megmentett ellenfeleimtől, támadóim fölé
emelt és kiragadott az erőszak emberének hatalmából.”„Így hát fölemelt fővel
állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában,
és éneket zengek az Úrnak” Mert: „Az igazak segedelme ...az Úrtól van; ő az ő
erősségük a háborúság idején. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket;
megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak” (2Sám
22,47-49; Zsolt. 27,6; 37,39).
2250
Dávid így dicséri megmentő Istenünket: „Most is felülemeli fejemet
ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal
áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak” (Zsolt. 27,6). „Áldott az Úr, hogy
meghallgatta esedezéseimnek szavát. Az Úr az én erőm és pajzsom, Őbenne
bízott szívem és megsegíttettem; vidám, és örvend szívem és énekemmel
dicsérem őt, és énekelve adok neki hálát” (Zsolt. 28,6).
2251
Dávidon keresztül tanít a Szent Szellem arra, hogy hogyan dicsérjük az Urat:
„Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csodatételedet. Azért te
benned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem hagyod el, Uram, akik
keresnek téged” „Szeretetedről, igazságodról énekelek, zsoltárt zengek neked,
Uram!” (Zsolt. 9,2.11; 101,1). És mindig elmondhassuk: „Kész a szívem, Istenem,
arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!” „Dicsérem az Urat, amíg élek,
zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek” (Zsolt. 108,2; 146,2). Pál apostolon
keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy kit és miért dicsérjük: „Mondom
pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten
igazságáért, hogy megerősítse az atyák ígéreteit; A pogányok pedig
irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: Annakokáért vallást teszek

51. Zsolt. 19,1 Az éneklőmesternek, a karmesternek végig. Dávid
zsoltára.253
Zsolt. 19,2 Az egek beszélik, hirdetik az erős, hatalmas Isten
dicsőségét, fenségét és kezeinek erejét. És munkáját, művét, alkotását
beszéli, és hirdeti az égboltozat, a kiterjesztetett erősség.254
Zsolt. 19,3 Az egymás után következő napok bőséggel prédikálják az
igét nékünk. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az
egyik éj a másikat.
rólad a pogányok között, és dicséretet éneklek a te nevednek. És ismét azt
mondja: Örüljetek pogányok az ő népével együtt. És ismét: Dicsérjétek az Urat
minden pogányok, és magasztaljátok őt minden népek. És viszont Ézsaiás így
szól: Lészen a Jessének gyökere, és aki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon;
Őbenne reménykednek a pogányok” (Róm. 15,8-12).
2
252
És így folytatja Dávid: „Áldott legyen az Isten, aki nem vetette meg, nem
utasította el könyörgésemet, imádságomat, és szeretetét, és kegyelmét nem vonta
meg tőlem” (Zsolt. 66,20). „Hálát adok néked a népek között, és magasztallak
Uram, és zsoltárt zengek rólad a nemzetek között! Mert nagy, egek felett való a
te szereteted, és kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész
földön!” (Zsolt. 108,4-6).
2
253
Dávid minden zsoltárát átadta azoknak, akik kenet alatt tudták énekelni, és a
hangszereken játszani: „Dávid és a hadsereg parancsnokai a szolgálatra
különválasztották Ászáf, Hémán és Jedútún fiai közül azokat, akik prófétai
ihlettel játszottak citerákon, lantokon és cintányérokon...” (1Krón. 25,1). Ezékiás
király megtért az Úrhoz, és azonnal visszaállította a dicséretet, és jött az ébredés:
„És beállította a Lévitákat az Úr házába cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal
Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolatja
szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő prófétái által” (2 Krón. 29,25).
2254
Isten szavára állott elő a mindenség: Isten szétválasztotta a szellemi – a
mennyei – életet a földi élettől – a földi létezőktől, így szólva: „Azután ezt
mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a
vizeket. Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő
vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. Azután elnevezte Isten a
boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap” (1 Móz. 1,6-8). Azért,
hogy: „Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten...” (Zsolt. 50,6). És ők
engedelmeskednek: „Az egek hirdetik az ő igazságát, és minden nép látja az ő
dicsőségét” (Zsolt. 97,6). Hiszen: „Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad
a világosságot és a napot” (Zsolt. 74,16). Dávid megvallása: „És az egek
dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek
gyülekezetében” (Zsolt. 89,6). A Szent Szellem parancsa: „Dicsérjétek őt: nap és
hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai! Dicsérjétek őt egeknek egei, és ti
vizek, amelyek az ég felett vagytok! Dicsérjék ők az Úrnak nevét, mert
parancsolt és előállottak ők. Örök időre állította fel őket; törvényt szabott és
nem tér el attól”„Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának
minden helyén!...” (Zsolt. 148,3-6; 103,22). Csak az ember engedetlen: „Mert ami

52. Zsolt. 19,4 Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni
őket. Nincs nyelv, sem beszéd, melyen nem hallatnék az ő szavuk.255
Zsolt. 19,5 Hangjuk kimegy és eljut az egész földre, és a világ a
végére az ő mondásuk, igéjük, megnyilatkozásuk. A napnak csinált
bennük sátort.256
Zsolt. 19,6 Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő, nászházából lép ki;
örvend, mint egy hős, mint egy erős, hatalmas vitéz, hogy futhatja a
pályát.
Zsolt. 19,7 Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs
rejtve melege elől semmi.257
Zsolt. 19,8 Az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak tanítása, irányítása,
utasítása tökéletes, szeplőtelen, hiba nélkül való. Visszafordít Istenhez,
helyreállítja, megújítja, megeleveníti az embert. Az Úrnak
bizonyságtétele, tanúsága biztos, stabil, szilárd, amire támaszkodni
lehet. Hűséges, megbízható, építő, bölcsességre tanítja az együgyű,
naiv, hiszékeny, becsapható kisdedeket, a tapasztalatlanokat.258
megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette
számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a
világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.
Ennél fogva nincs mentségük” (Róm. 1,19-20). Minden az Urat dicsőíti, ezért
kérdezi a próféta: „Hát nem tudjátok és nem hallottátok-e, hát nem hirdettetett
néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-e meg a föld fundamentumait? Ki ül a
föld kereksége fölött, amelynek lakói, mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti
mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra” (Ésa. 40,21-22).
2255
Pál apostol azt kérdezi, hogy az emberek: „Vajon nem hallották-e? Hiszen:
Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk” (Róm. 10,18).
2256
Hát: „Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és
méltóságba öltöztél, világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki
sátorként feszítette ki az eget” (Zsolt. 104,1-2).
2257
A mi „Napunkról” így beszél az Írás: „És a nap feltámad, és elnyugszik a
nap; és az ő helyére siet, ahol ő ismét feltámad” (Préd. 1,5).
2258
Isten törvénye – útmutatása, tanítása – bölccsé tesz: „Íme, én
megtanítottalak benneteket azokra a rendelkezésekre és döntésekre, amelyeket
az én Istenem, az Úr parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a
földön, ahova bementek, hogy birtokoljátok azt. Tartsátok meg, és teljesítsétek
azokat, mert az által lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha
meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és
értelmes nép ez a nagy nemzet!” (5Móz. 4,5-6). Sikeressé teszi az életet: „Boldog
ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, bűnösök útján meg nem áll, és
csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő
törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,
amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden
sikerül, amit tesz” (Zsolt. 1,1-3). Szabaddá és boldoggá tesz: „De aki a
szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem

53. Zsolt. 19,9 Az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak rendelései,
előírásai, végzései helyesek, igazságosak, és egyenesek.
Megvidámítják, földerítik, megörvendeztetik, megvigasztalják a
szívet, a bensőt; az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak parancsolata
útmutatása világos, érthető, tiszta, megvilágosítja és ragyogóvá teszi a
szemeket.259
Zsolt. 19,10 Az Úrnak tisztelete tiszta, szent, megmarad mindörökké.
Az Úrnak döntései változhatatlanok szilárdak, stabilak, állandóak s
mindenestől fogva mindenben igazságosak, és teljesen igazzá tesznek,
megigazítanak, felmentenek.260
feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi
cselekedete” (Jak. 1,25) Megítél: „Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint
akiket a szabadság törvénye ítél meg. Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem
cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten”
(Jak. 2,12-13). Megszabadít: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet
azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, kik nem hústest szerint járnak,
hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye
megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” „Ha tudjátok ezeket,
boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket” (Róm. 8,1-2; Ján. 13,17). A Szent Szellem
bizonyságtétele Isten Igéjéről, amely egyben útmutatás: „Az Isten útja tökéletes,
az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek” (Zsolt.
18,31). „Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott
ezüst, hétszer megtisztítva” (Zsolt. 12,7). „Az Istennek teljes beszéde igen tiszta,
és pajzs az ahhoz folyamodóknak” (Péld. 30,5). „Igéd kijelentése világosságot
gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket” (Zsolt. 119,130). „Amit megmondasz, igen
megbízható...” (Zsolt. 93,5). Ezért Dávid megvallása és kérése: „A te
bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való
egyenességben” „A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy
éljek!” (Zsolt. 119,138.144). Isten bizonyságtételéről így vall az apostol: „Ha
elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert
az Isten bizonyságtétele az, amellyel bizonyságot tett az ő Fiáról. Aki hisz az
Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek,
hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot
tett Isten az ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az
Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az
Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,9-12).
2259
Ezért: „Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem
feledkezem el” (Zsolt. 119,16).
2260
Isten Szelleme így hív: „Jöjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket
az Úr tiszteletére!” (Zsolt. 34,12). Mert: „A bölcsesség kezdete az Úrnak
tisztelete; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete
megmarad mindvégig” „Az Úrnak tisztelete kezdete a bölcsességnek; a
bölcsességet és tanítást, és útmutatást az Isten nélkül élők megvetik, lenézik”
(Zsolt. 111,10; Péld. 1,7). És akit a Szent Szellem megtanított, az bölccsé válik, és:
„A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le

54. Zsolt. 19,11 Értékesebbek, becsesebbek az aranynál, még a sok
színaranynál is és megannyi drágakőnél; és szavai édesebbek a
méznél, még a lépből kicsordult méznél is.261
Zsolt. 19,12 Szolgádat is figyelmeztetik azok; aki hűségesen megtartja
azokat, nagy jutalma van, és követésük bő jutalmat terem.262
vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai, melyek egy pásztortól adattak.
Ezeken felül fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a
sok gondolkodás elfárasztja a testet. Mindezt hallva a végső tanulság ez:
Tiszteld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek
kötelessége!” „És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és
tudományban; az Úr tisztelete lesz kincsed” (Préd. 12,13-15; Ésa. 33,6). Az egész
menny ezt zengi, kijelentve egyben az ítélet alanyát: „Mert igazak és
igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az
ő paráznaságával, elítélte, és megbosszulta az ő szolgáinak vérét annak kezén”
(Jel. 19,2). Ezért Dávid újra és újra így prófétál: „A te igazságod igazság örökké,
és a te törvényed igaz” (Zsolt. 119,142).
2261
A Hívő megvallása. Uram: „A te szádnak törvénye, útmutatása jobb nékem,
mint sok ezer arany és ezüst”„Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint
az aranyat, mint a legtisztább aranyat” (Zsolt. 119,72; 119,127). Az Úr törvénye,
útmutatása, az Ő Igéje: „Mily édes az én ínyemnek a te beszéded, a Te igéd ;
méznél édesebb az az én számnak!” (Zsolt. 119,103). Úgy teszi ragyogóvá a
szemeinket, ahogy a méz a Jonatánét: „Jonatán azonban nem hallotta vala,
hogy atyja megesketé a népet, és kinyújtá a vessző végét, mely kezében vala, és
bemártá azt a lépesmézbe, és kezét szájához vivé; és mindjárt ragyogni kezdett a
szeme” (1 Sám. 14,27). Ezért kéri a Szent Szellem, hogy: „Vegyétek az én
tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél; és nem fogható hozzá
semmiféle drágaság” (Péld. 8,10-11). Mert a bölcsesség: „Színaranyért meg nem
szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető. Nem mérhető össze, és nem fizethető
meg Ofir aranyával, nem drága ónixszal, sem zafírral. Nem ér fel vele az arany
és gyémánt, aranyedényekért, vagy arany ékszerekért be nem cserélhető. Korall
és kristály említni sem való; a bölcsesség birtoklásának ára drágább a
gyöngyöknél. Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színarannyal sem mérhető össze”
(Jób. 28,15-19).
2262
És a jutalom: örök élet: „Tartsátok meg azért az én rendeleteimet és az én
végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az
Úr” (3 Móz. 18,5). Ez a legfőbb parancsolat, és mindig is ez volt, és ez lesz: „És
ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem,
hogy az örök életet vehessem? Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a
törvényben? Hogyan olvasod?” Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te
Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes
elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. Monda pedig annak: Jól feleltél;

55. Zsolt. 19,13 Ki veheti észre a tévedéseket, és ki látja meg saját hibáit?
Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet, nyilváníts tisztának, ártatlannak,
megbocsátva mindent, ami rejtve maradt.263
Zsolt. 19,14 Tartsd távol és mentsd meg, őrizd meg, a te szolgádat, és
tartsd biztonságban az arrogáns, büszke, öntelt, szemtelen, önhitt,
elbizakodott idegenektől. Ne uralkodjanak rajtam, nehogy hatalmukba
ejtsenek; akkor ártatlan, szeplőtelen, tökéletes, hiba nélküli, és tiszta
leszek sok vétektől.264
Zsolt. 19,15 Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és teljék
örömöd számnak szavaiban, igéiben megnyilatkozásában, és az én
szívem, a bensőm gondolatai, elmélkedése előtted legyenek. S engedd,
hogy szívem szándéka elérjen hozzád, oh Uram, Jahve Örökkévaló, én
ezt cselekedd, és élsz” (Lk. 10,25-28). Pál apostolon keresztül megvilágítja Isten,
hogy ez mit jelent: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy
egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert
ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne
kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe:
Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a
felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet” (Róm. 13,8-10).
2263
A hívő imája, mert ismeri az Urat, hogy irgalmas: „Vizsgálj meg, Istenem,
ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg,
nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt. 139,23).
„Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint
emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, mert te jóságos vagy Uram! Jó és igaz
az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket” (Zsolt. 25,7-8). Mert: „Ha megvalljuk
bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket
minden hamisságtól” (1 Ján. 1,9).
2264
Ez pedig csak annak lehetséges, aki – mint Noé – Istennel jár: „Noénak
pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között.
Istennel jár vala Noé” (1 Móz. 6,9). Mert: „Az Isten az, aki felövez engem erővel,
és tökéletessé teszi utamat” (Zsolt. 18,33). Ezért így imádkozzunk: „Vezéreld
utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék
rajtam!” (Zsolt. 119,133). És Isten válasza az Úr Jézus, Aki megtörte a bűn
hatalmát, és Aki így bátorít: „Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó
testetekben, a ti személyetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne
szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem
szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti
tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem
uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt” (Róm. 6,12-
14).

56. segítőm, menedékem kősziklám, én üdvözítőm, erősségem,
szabadítóm,265
és megváltóm aki visszavásárolt.266
Zsolt. 20. sZíved sZerInt cseleksZIk veled aZ Úr;
Zsolt. 20,1 Az éneklőmesternek, a karmesternek, karvezetőnek végig;
Dávid zsoltára.267
Zsolt. 20,2 Hallgasson meg téged, és válaszoljon az Úr, Jahve az
Örökkévaló a szükség idején, a megpróbáltatás, szorongatás,
nyomorúság, veszedelem, a háborúság napján, azon a sorsdöntő
napon. És oltalmazzon, tegyen biztonságos helyre, és védjen meg és
emeljen föl, tegyen hatalmassá, tegyen győzedelmessé téged a Jákób
Istenének neve.268
Zsolt. 20,3 Küldjön néked segítséget a szent helyről; és a Sionból
támogasson, és küldjön neked segítséget, oltalmazzon, erősítsen,
védelmezzen téged.269
2265
Dávid imája, fohászkodása énekkel történik, példát hagyva nekünk:
„Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.
Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt” (Zsolt. 104,33-
34).
2266
Megváltás, megváltó (héberül goel): Ennek a szónak jelentései még:
megszabadítani, meggyógyítani, életben tartani, vigasztalni. További jelentései
még: felhozni, felvezetni, kiváltani, megszabadítani, megvásárolni.
2267
Zsoltár (mizmór): az Úr tiszteletére zenei kísérettel előadott éneket jelent.
2268
Mert: „Erős torony az Úr, Jahve az Örökkévaló neve, oda fut az igaz, és
védelmet talál” (Péld. 18,10). S ez a NÉV nem más, mint maga az Úr: „Az Úr,
Jahve az Örökkévaló az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám,
nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!” (Zsolt. 18,3).
Őhozzá kiált Dávid minden helyzetben: „A föld végéről kiáltok hozzád, mert
elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem! Mert
te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen” (Zsolt. 61,3-4). Ő a
Seregek Ura: „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela”
(Zsolt. 46,8). Az Ő nevének dicsérete kedves Isten előtt: „Dicsérem az Istennek
nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. És kedvesebb lesz az Úr előtt az
ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál” (Zsolt. 69,31-32). S aki megtér,
annak ezt tanácsolja a próféta: „Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor
megtértek az Úrhoz! Mondjátok néki: Bocsáss meg minden bűnt! És fogadd el
azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked” (Hós. 14,3). S erről a NÉV-ről
tesz bizonyságot az apostol: „Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát
mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét” (Zsid. 13,15). Erre a
NÉV-re jön Isten válasza „Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt,
felmagasztalom őt, mert ismeri az én Nevemet!” (Zsolt. 91,14). Így tesz vallást
Istenről Dávid: „Azért te benned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem
hagytad el, Uram, akik keresnek téged” (Zsolt. 9,11).

57. Zsolt. 20,4 Emlékezzék meg minden áldozatodról, égőáldozataidat
találja kövéreknek, és fogadja szívesen. Szela.
Zsolt. 20,5 Adja meg szíved vágyát, s váltsa valóra minden tervedet.270
Zsolt. 20,6 Akkor majd örvendezünk győzelmednek, ujjongunk, és
kiáltozva ünnepelünk a te üdvösségedben; s Istenünk nevében
lengetjük zászlóinkat; és az Úr beteljesíti minden kérésünket, minden
imánkat.271
2
269
És az Úr válasza: „Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad
Jeruzsálemet életednek minden idejében; És meglássad fiaidnak fiait; békesség
legyen Izráelen!” „Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának
lakhelyül: Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom!
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; Papjait meg
felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek hívei. Megnövesztem ott
Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. Ellenségeire
szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog” (Zsolt. 128,5-6; 132,13-18).
2270
Az imádság meghallgatásának a feltétele: „Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és
a te gondolatid véghez mennek, és szándékaid teljesülnek” (Péld. 16,3). És:
„Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit” (Zsolt. 37,4). És:
„Az Úr Jézus kijelenti, hogy hogyan tudom beteljesíteni Isten igéjét: „Ha
énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit
csak akartok, és meglesz az néktek” „És akármit kértek majd az én nevemben,
megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek
tőlem az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 15,7; 14,13-14).
2
271
Dávid így dicsőíti az Urat, és egyben próféciát is mond: „Mert én
hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert
jót tett velem” „Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az
igazságért. Szela” (Zsolt. 13,6; 60,6). A prófécia kijelentése arról, hogy ki a zászló:
„És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek
a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen” (Ésa. 11,10). Már közeledik az
Úr, a Szabadító: „Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát,
töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek
fölé. Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának,
ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte! És hívják
őket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem
elhagyott városnak” „Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját,
ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy
fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen
egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test
látni fogja azt; mert az Úr szája szólt” (Ésa. 62,10-12; 40,3-5). A prófécia
beteljesedése: „Azokban a napokban pedig eljöve Bemerítő János, aki prédikál
vala Júdea pusztájában. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a
mennyeknek országa. Mert ez az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván:
Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő
ösvényeit” „És meglátja minden test az Istennek szabadítását” „Ő az, aki

58. Zsolt. 20,7 Most már tudom: Az Úr győzelmet adott fölkentjének,
meghallgatta szent egéből, győzelmes jobbjának erejében
hősiességével megmentette.272
Zsolt. 20,8 Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik
dicsekedve, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül.273
Zsolt. 20,9 Azok meghanyatlanak, térdre rogynak és elesnek; mi pedig
felkelünk, és talpon maradunk és szilárdan állva megállunk.274
utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját
megoldjam. Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az
Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ez az, akiről én ezt mondám:
Én utánam jő egy férfiú, aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál” (Mát. 3,1-
3;Luk. 3,6;Ján. 1,27.29-30).
2272
A hívő megvallása: „Az Úr az én erőm és pajzsom, Őbenne bízott szívem és
megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem Őt. Az Úr az ő népének
ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége” „Kiszállsz néped szabadítására,
fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod
az alapjait. Szela!” (Zsolt. 28,7-8; Hab. 3,13).
2273
A próféta jajgat Isten népének hűtlensége miatt: „Jaj azoknak, akik
Egyiptomba mennek segítségért! Lovakra támaszkodnak, és a szekerek
sokaságában bíznak, és a nagyon erős lovagokban; és nem néznek Izráelnek
Szentjére, és az Urat nem keresik. De ő is bölcs, és veszedelmet hoz, nem másítja
meg szavait, hanem rátámad a gonoszok házára és a segítséget ígérő
gonosztevőkre. Hiszen Egyiptom ember és nem Isten, és lovai hús és nem
szellem, és ha az Úr kinyújtja kezét, megtántorodik a segítő, és elesik a
megsegített, és együtt mind elvesznek” (Ézs. 31,1-3). Mert: „Nem szabadul meg a
király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével; Megcsal a ló a
szabadításban, nagy erejével sem ment meg. Ámde az Úr szemmel tartja az őt
félőket, az ő kegyelmében bízókat, hogy kimentse őket a halálból, és az éhségben
is eltartsa őket” (Zsolt. 33,16-19). Az Úr: „Nem a lovak erejében leli kedvét, nem
a férfi izmaiban gyönyörködik. Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, akik
kegyelmében reménykednek. Jeruzsálem, dicsőítsd az Urat, Sion, dicsérd
Istenedet! Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat”
(Zsolt. 147,10-13). Ezért szól a királyoknak a parancs – és mindenkinek, aki
befogadta az Úr Jézust, Őt, Aki: „tett minket királyokká...” (Jel. 1,6). „Csak sok
lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Egyiptomba, hogy lovat sokasítson,
mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!” (5
Móz. 17,16). Hiszen bár: „Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úr adja a
győzelmet” (Péld. 21,31). Isten Igéje bemutatja, hogy hogyan kell viszonyulni a
gonoszhoz: „Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és
pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének
nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illettél. A mai napon kezembe ad
téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok
seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a
mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. És tudja

59. Zsolt. 20,10 Ama mennyei Király hallgasson meg minket a napon
melyben segítségül hívjuk.
meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr,
mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni” (1 Sám. 17,45-47). Ez a
bátorítás nekünk is szól: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne
rettegjetek az asszír királytól, meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk
többen vannak, mint ővele. Ővele hústesti erő van, velünk pedig az Úr a mi
Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék...” (2 Krón. 32,7-8).
2274
Csak arra vigyázz, hogy: „ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne
engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék! Akkor szégyen nélkül emelheted
föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned” (Jób. 11,14-15). Akkor megvallhatod,
hogy: „Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy
hústestemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el.
Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne
bízom én” (Zsolt. 27,2-3) Mert: „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és
útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével” (Zsolt.
37,23).