1. A nyilvánosság, egyébre nem jó, ebben a demokráciának becézett állapotban, csak a káosz
előállítására, és növelésére. A káoszban nincsen bizalom, ahol nincsen bizalom, ott a nemzet
szétszóródik. De mintha valakik ezt is akarják. Egy nemzetet könnyebb szétszórni,
nyilvánossággal, mint fegyverrel. A bizalmatlanság, egy nemzet életében, olyan, mint a fa
gyökerén a féreg, a legnagyobb tölgyet is képes elpusztítani. Mint ahogy a féreg láthatatlan, és
munkájának eredménye csak akkor látszik, mikor a fa már menthetetlenül szárad, úgy a nemzet
életében is, a bizalmatlanság is láthatatlanul munkál a nemzet lelkében, csak az eredmény válik
láthatóvá, az, hogy a nemzet visszafordíthatatlanul pusztulásnak indult. A nemzetek pusztítása
módszeresen folyik, a nyilvánossággal. És pont ott pusztítják, ahol a legérzékenyebb pontja van,
és megtartó energiái, lelkében.
Mi a menő a médiában? A nagy leleplezések. Úgy mond, az igazság kiderítése.
Vannak, akik tudni vélik, hogy a kurucinfo mögött, a MOSZAD van. Mások meg nagyon jól
informáltak arról, hogy Tőkés CIA ügynök. De vannak, akik megesküdnének, hogy Vona
MOSZAD ügynök. Vannak, akik buknak ezekre, hogy nahát mekkora igazságot tudtak meg.
Kevesen veszik észre, hogy ezek az állítólagos nagy leleplezések nem visznek közelebb az
igazsághoz, hanem van egy láthatatlan, de annál pusztítóbb eredményük, a bizalmatlanság, mely
ezen leleplezések nyomán munkál. És ebben a problémában, az az érdekes, hogy mellékes, hogy
Vona például tényleg ki, a mesterségesen gerjesztett bizalmatlanság veszélyesebb, mint az, hogy
ha Vona tényleg MOSZAD ügynök lenne.
A gond az, hogy a korrupt politikusok, párttól függetlenül, tényleg konkrét okot is adnak, arra,
hogy leleplezzék őket. Vagyis okot adnak, a politikusaink, a bizalmi válságra. De érdekes módon
a leleplezések, ezt csak mint egy ördögi körként növelik, és nem megszüntetik.
Ennek az ördögi körnek vannak haszonélvezői, akik épp azon munkálkodnak, hogy a nemzet
mint bizalmon alapuló közösség megszűnjön. A magyarság szétrombolása, a nyilvánosság
erejével, fegyverével folyik, a legrafináltabb fegyverrel, mit eddig a történelemben kitaláltak.
Vannak, akik nagyon jól tudják, hogy az Ige, ami kezdetben volt, mint teremtő, az épp olyan
pusztító is tud lenni, a szó, ami teremtett, az pusztítani is tud.
A nyilvánosság ürügyén a magyarság szétszóratása folyik, a nemzetet, lelkében fertőzik meg a
bizalmatlansággal, hogy ne bízzon senkiben, bizalomra méltó vezető, vezetők nélkül szétszóródik
a nemzet. Vannak, akik ezt is akarják. Ahol nincsen bizalom, ott a nemzet megszűnik létezni, csak
egy manipulálható tömeg lesz, - sajnos a magyarságot már azzá is tették és ennek gyümölcseit
eszegetik már valakik.
Természetesen erre valaki azt mondja, hogy, erkölcsileg kiváló politikusokra van szükség. De
kérdem én azt hogy kit nem lehet suttogó pletykával lejáratni, - hogy ügynök.
Én azt hiszem, hogy ez nem elég, mert magával a rendszerrel van a baj. Hiába vagy jó, ha a
milliő szétszór. Itt többről van szó, mint erkölcsi kiválóság, itt belső összeszedettségről van szó, mi
a demokráciában ismeretlen fogalom.
A demokrácia az ő erényének a sokszínűséget, a nézetek egymás melletti, békés sokaságát látja.
De épp ezzel foszt meg, attól, hogy belsőleg összeszedett légy, - a demokrácia a szétszórt emberre
épül, kit a több párttal, több nézettel, az általános műveltség ürügyén szét lehet szórni. Ahol
szétszórtság van, ott nincsen összeszedettség, ahol nincsen összeszedettség, ott nincsen önbizalom,
ahol nincsen önbizalom, ott másba vetett bizalom sincsen, ahol nincsen másba vetett bizalom, ott
megszűnik a közösség létezni, ahol nincsen közösség ott megszűnik a nemzet.

2. A nyilvánosság, a több párt, a több nézet, csak szétszórnak, szétforgácsolják az embert, az ember
mely szétforgácsolt könnyű préda, azok számára, kik uralkodni akarnak rajta.
Amikor a több párt, csak szétszórja a nemzetet, akkor tök mindegy, hogy melyik van hatalmon,
akkor tök mindegy, hogy ki Tőkés, meg Vona, meg az is, hogy kik állnak a kurucinfo mögött, -
nem ez az igazi probléma, hanem az, hogy valakik azon munkálkodnak, hogy az elmédet, téged
szétszórjanak, és ez által a nemzetet.
A nemzet ellenes tettek, nem valami nagy általánosságok, mi téged nem érint, hanem épp olyan
dolgok, melyek romboló hatásukat a te lelked rombolása révén fejti ki. A modernitás, avittnak
tartja, az olyat mint lélek, de közben nagyon is az ellen folyik a háború.
A modern ember számára, a lelki élet, már aki ilyennel foglakoz, egy olyan dolog mire időt szakít
a nagy rohanásban, de nem határozza meg életét, - életét csak a rohanás szabja meg a szerzés.
Ezt nevezem a kor követelményeihez igazított lelki életnek. A lelki élet modern szerzői, mint Paul
Burton, direkt azt írják, hogy a régi misztikus tanokat a kor követelményihez igazítják, -
semmiként sem vonják kétségbe a kort. Ezzel ellentétben az igazi lelki élet szembe száll a korral,
nem korhoz kötött.
A demokráciában, már a lelki életről szóló könyvek is már csak szétszórnak, mert csak nézeteket
közvetítenek, a lelki élet már csak a nézetek szintjére van lezüllesztve, és a meditációs technikák
szintjére, a modern ember, mit kell tenni, probléma megoldó szintjére, aki már szétszórtságában
csak különálló problémákat lát.
A nyugati kultúrában, csak egy része az életnek a vallás, a sok rész között, - ahol sok rész van, ott
szétszórtság van. Nincsen, ami egy középpontra irányítaná az emberek életét, mert milliónyi
középpont van. A sokaság akkor szűnik meg, ha a lényeg túl van a láthatón, a Láthatatlanban
van. Ha az ember a lényeget a Láthatatlanban látja, akkor az egy középpontkén határozza meg
életét, - és megszűnik szétszórtsága. A Láthatatlanra irányulás, ha meghatározza életed,
mindennapjaid, akkor ez az egy cél, középpont tesz összeszedetté, ahol összeszedettség van ott
bizalom is van, önmagunkban és másokban is.
A demokráciában, a hit már csak elhívés, vallási nézettel való azonosulás, de nem bizalom abban,
ami túl van a kézzelfoghatón, ami LÁTHATATLAN. A nyugati kultúrában, csak egy része az
életnek a vallás, a sok rész között, ahol sok rész van, ott szétszórtság van.(A szektákban nyilvánul
meg leginkább, a demokrácia “vallásos lelkülete”, vagyis a nézet vallásosság. A kézzelfoghatót
meghaladó bizalom, mint hit, minden bizalom alapja. Csak egy ilyen bizalomra, hitre lehet
nemzetet építeni, szellemileg lelkileg. Az ilyen hit, bizalom, nem lehet csak egy része életünknek,
hanem át kell járnia az egész életet, csak akkor van embert, nemzetet megtartó ereje.
Ahol a Láthatatlanba vetett bizalom, életet meghatározó tényező, ott nincsen szétszórtság, ott a
bizalom, minden összetart, embert nemzetet.
De mi vezet a bizalomhoz, a bizalmi hithez, a Láthatatlanra irányuláshoz? Valamit azért kell
tenni, úgy nyugati módra, ki lehet valami technikával kényszeríteni, mint például a joga? Ennek
nincsen semmi technikája, ehhez nem vezet út, bárhogy írják sokan, hogy igen. Erre a misztikus
várakozás, a virrasztás vezet, az éjszakában, - mint az éber szüzek az újszövetségi példázata.
A nemzet ügyét akkor viszed előre, ha a nemzetet fenyegető szétszórtságot önmagadban fedezed
fel, a bizalom kérdését, először is önmagadban látod, és ott próbálod orvosolni.
Egy nemzet sorsát, nem a csaták döntik el, nem a tárgyaló asztaloknál dől el, nem Trianonban

3. dőlt el a magyarság sorsa, hanem már jóval az előtt a lelkekben. A magyarság sorsa,
mindannyiunknak a lelkében dől el, és nem a médiában és nem a politikai színtereken, - hazudik
minden párt, mely azt állítja, hogy a nemzet ügyét előbbre viszi.
Nagy Attila Puli