Bogár László - A Rendszerváltás Gazdaságtana

A Rendszerváltás Gazdaságtana Bogár László

1. A rendszerváltás értelmezésének alapkérdései.
A rendszerváltás értelmezése 16 év elteltével is éles viták tárgya.
Sőt bizonyos jelek arra utalnak, hogy ahogy múlik az idő, az eltérő értelmezések közötti feszültség még növekszik is.
Ez az egyik legfontosabb kérdés, amelyet tisztáznunk kellene.

2. Miben lehetne konszenzust találni?
A rendszerváltás lényegét az alábbi mondatban lehetne összefoglalni.
Rendszerváltás = Az a folyamat, amelynek során a magyar társadalom szocializmusból kapitalizmusba megy át.
A fő kérdés, hogy egy ilyen definíció miért nem talál teljes egyetértésre.

3. „Már a múlt sem a régi…”
Az előbbi definícióval kapcsolatos teljes körű egyetértés azért nem jöhet létre, mert, az idő múlásával egyre világosabb, hogy a mondat mindhárom fő elemét
Magyar társadalom
Szocializmus
Kapitalizmus
újra kellene értelmezni.

4. Mert, hogy mi is az a „magyar társadalom”?
Pontosabban szólva mi is az a „valóság”, amit leegyszerűsítve „magyar társadalom” kifejezéssel szoktunk illetni.
A „valóság” nem mindig az, amit annak vélünk, látunk.
Ezt a legegyszerűbben az éjszakai égbolt metaforával lehetne szemléltetni.

5. Megláthatjuk-e valaha az univerzum „valóságát”?
Az éjszakai égbolton egyforma fénylő pontként látszik a Vénusz, amely kb. 3 fénypercnyire van tőlünk, és a legtávolabbi „fénylő objektum”, egy 800 millió fényévre levő extra-galaxis.
Az univerzum „itt és most” valóságát tehát sohasem láthatjuk meg.

6. És mi van a „társadalmi univerzumokkal”?
A maga módján a magyar társadalom is egy „szocietális univerzumnak„ fogható fel. Olyan egymástól „fényévekre” eső „ rész-univerzumok vannak benne, amelyek ráadásul egy igen bonyolult szimbiózisban és interferencia „tengerben” élnek egymással.

7. Képes volt-e kezelni a rendszerváltás folyamata ezt a „szocietális univerzumot”?
Ma már egyértelmű a válasz, hogy NEM!
Sőt nem csak kezelni nem volt képes, hanem valójában értelmezni se nagyon.

8. És miért nem volt képes értelmezni?
Azért nem, mert nem sikerült felépíteni az „adekvát narratívát”!
De mi az, az „adekvát narratíva”?
Egy értelmezési keret és egy fogalom-készlet egységét nevezhetjük „narratívának”. És csak akkor adekvát, ha feltételezéseit a valóság alapvetően visszaigazolja. A rendszerváltással nem ez a helyzet.

9. De, ha nem adekvát narratívára, akkor mire épült az egész?
Amennyire ez ma rekonstruálható különböző külső és belső aktorokból álló elit-csoportok máig sem pontosan feltárt egyezségére épült, egy máig sem feltárt alkudozás eredményeként.
Mielőtt ezt részletesen kifejtenénk, lássuk a két másik alapfogalmat, a szocializmust és kapitalizmust.

10. „The codename is socialism”
Történet-filozófiai értelemben a szocializmus nem más, mint azoknak a fél évezrede tartó kísérleteknek a sorozata, amelyek a kapitalizmus lét-alternatíváját kívánják felépíteni.
Ebből azonban logikusan következik, hogy először a kapitalizmust kellene elemzés tárgyává tenni.

11. A történelem három nagy korszakának vázlata.
A kapitalizmus értelmezéséhez azt a három nagy történelmi „lét-módot” kellene részletesen szemügyre venni, amelyek az emberiség eddigi fejlődését kísérték.
E három lét-mód.
A tradicionalitás
A modernitás
A globalitás

12. A tradicionalitás, mint a szakrális egyensúly lét-módja.
A tradicionalitás az emberiség létezésének az, a több évezreden át fennálló módja, amelynek lényege, hogy benne hosszú időn át fenntartható a külső természet és a belső természet egyensúlya.
Ezt ma a „fenntartható fejlődés” fogalmával szoktuk leírni.

13. A fenntartható fejlődés, mint „folytathatóság”.
Aligha véletlen, hogy az emberiség valamennyi nagy kultúrája ismeri valamilyen formában azt a mitológiai történetet, amelyet mi a „ palackból kiengedett szellem” meséjeként szoktunk felidézni.

14. Mit is szimbolizál ez a tanmese?
A palackból kiengedett szellem meséje arról szól valójában, hogy az elbizakodott, és nyers vágyaitól hajtott ember meggondolatlanul olyan erőket szabadít fel, amelyek aztán felébe kerekednek, sőt elpusztítással fenyegetik.
Elgondolhatóság, Megvalósíthatóság, Folytathatóság.

15. Mit jelent az előbb említett hármas egység?
Az ember különleges képessége, hogy a tudatával fel tudja építeni a leendő tetteit, ez az „elgondolhatóság” szabadsága.
A következő lépcső, amikor a gondolati konstrukcióját a környező valóságban is összerakja, ez a „ megvalósíthatóság” szabadsága.

16. A történelmi lényeg azonban a folytathatóság.
Az elgondolhatóság és megvalósíthatóság hatalmas lét-teljesítményei az emberiségnek, de rendkívüli veszélyek hordozójává válhatnak, ha nincsenek alávetve a folytathatóság kontrolljának, vagyis, amikor a „meg nem gondolt gondolat” ellenőrzés nélkül megvalósítható.

17. Mi volt a tradicionalitás legfőbb történelmi teljesítménye?
E teljesítmény lényege az volt, hogy felépítette és működtette azt a bonyolult szocio-kulturális intézményi rendszert, amely csak azt engedte megvalósulni, sőt már elgondolni is, ami kiállta a hosszú távú harmonikus beilleszthetőség, vagyis a folytathatóság próbáját. Lássunk egy példát.

18. Az autó, mint a folytathatatlanság szimbóluma.
A tradicionalitás „techno-evolúciós” ellenőrző rendszere például bizonyosan nem engedte volna megvalósulni a belső égésű motort, hiszen az sem az „input”, sem az „output” oldaláról nem folytatható, vagyis egy olyan zsákutca, amely összességében „lét-deficites”, ami a folyamat végén súlyos „ár” megfizetését kényszeríti majd ki.

19. Miért omlott össze mégis a tradicionalitás valamennyi nagy kultúrája?
A kulcsfontosságú az európai szakrális tradicionalitás összeomlása, mert a többi nagy kultúra szétroncsolódása már ennek a következménye.
Azt persze nem tudhatjuk, hogy, ha nem a Nyugat tradicionalitásában bomlik meg először az egyensúly, akkor vajon hogyan játszódott volna le a történelem. (Pl. Kína „fedezi fel” Európát, a 12.-13. században.

20. Az európai történelem rejtett dimenziói.
A nyugatias tradicionalitás szakrális egyensúlyát a keresztény egyház tartotta fenn, így ennek megbomlása mögött az egyház szervezetében lejátszódó máig sem feltárt folyamatokat kell sejtenünk.
A Mediterránum kereskedelmi tőkére épülő városállamai Firenze, Genova, Velence döntő szerepet játszottak e folyamatokban.

21. „The great transformation” (Pollányi Károly)
A „nagy átalakulás” először hatalmas ívű kulturális változásokkal kezdődött. A reneszánsz, a reformáció és a felvilágosodás voltak a szocio-kulturális hordozói annak a folyamatnak, amely végül az emberi „szabadság” radikális átértelmezéséhez vezetett. Ezek nyitották meg az utat a kapitalizmus kialakulásának társadalmi valósága előtt.

22.És, hogy mi is a kapitalizmus lényege?
A Nobel díjas Milton Friedman szellemes szlogenje szerint:
„ The business of the business is the business ”
(„Az üzletben az, az üzlet, hogy üzlet”)
Vagyis teljes szabadságot a profit megszerzésének, függetlenül attól, hogy ez esetleg nagyobb károkat okoz a külső és/vagy belső természetben, mint amekkora értéket létrehoz.

23. A western modernitás felemelkedése.
A 12. századtól a 19. századig tartó folyamat során az európai tradicionalitás lét-módja felbomlik, és átadja a helyét a nyugatias modernitás nevű létmódnak, amelyet a hétköznapi nyelven általában kapitalizmusként, az utóbbi időben szemérmesen demokrácia és piacgazdaságként szokás említeni.

24. „Minden kezdet nehéz.”
A western modernitás kezdetben nemcsak, hogy sikeres nem volt, de egyenesen ökológiai és szociális katasztrófák kiváltója lett, és saját „élőhelyét” is elpusztítással fenyegette.
Bizonyosnak látszik, hogy ha nem tud kilépni az Európán kívüli térbe, a 17.-18. századra összeomlott volna.

25. A gyarmatosítás, mint a létmód „árának” áthárítása.
A gyarmatosításról szóló narratívák vagy az európai ember „gátlástalan-gonoszságával”, vagy éppen ellenkezőleg, az önzetlen „civilizátori” küldetésével magyarázzák a folyamat lényegét.
Ám ezek a magyarázatok éppen a lényeget fedik el.

26. A „tri-kontinentális zóna”, mint a western modernizáció „teherhordója”
Amerika, Afrika és Ázsia 3-4 évszázad alatt olyan terekké alakulnak át, amelyeknek fő funkciójuk, hogy a Nyugat számára öko-szociális nyersanyag lelőhelyként, illetve hulladék lerakóként tételeződjenek.
Vagyis a modernitás „folytathatatlansága” azért nem tudott kiderülni, mert ennek deficitjeit külső aktorok fizették meg.

27. A „zóna” három elemének terhelhetősége és ennek következményei.(Afrika)
Mindenféle értelemben Afrika volt a legsebezhetőbb, és a négy évszázados rabszolga-kereskedelem gyakorlatilag megpecsételte a sorsát, ma már csak egy használhatatlan, „veszélyes hulladékokat” tartalmazó gigantikus öko-szocio-kulturális kanális, amely élő figyelmeztető tábla.

28. Amerika, mint a „zóna” legellentmondásosabb eleme.
A Nyugat már a kezdetekkor szinte teljesen megsemmisítette az eredeti tradicionális kultúrákat Kanadától Patagóniáig.
Később az „üres” térben felépítette a semmitől sem korlátozott Nyugat új központját, az új „Római Birodalmat”
(Pontosan ugyanabban az ökológiai térben!)

29. Ázsia, mint „lét-alternatíva”?
Bár a Nyugat a leghatalmasabb erőforrás-tömeget Ázsiából szivattyúzta ki, mégis úgy tűnik fel, mint ha éppen ez a kontinens, és főként két legmélyebb kultúrája, India és Kína, jelentené a jövő alternatíváját a nyugati modernitás létmódjával szemben.

30. A globalitás lémódja, mint a Nyugat válasza az őt ért kihívásokra
A globalitás, vagy ahogy önmagát tévesen értelmezni próbálja, a „globalizáció” egy új létmód az emberiség történetében.
A lényege, hogy a modernitás válságára egészen új fajta választ ad.
Ez a válasz azonban nem megoldja, hanem minden eddiginél jobban elmélyíti ezt a lét-válságot.

31. Mi is a globalitás lényege?
A modernitás tehát a profit érdekében a külső és belső természet felsértésével kísérli meg fenntartani magát.
Ez azonban a 20 század közepére egy állandósuló globális polgárháború rémével fenyeget, a lázadásra tehát válaszolni kell.
A válasz kétféle lehet.

32. Válasz-alternatívák.
Az egyik lehetséges válasz, hogy a modernitás utáni korszak megkísérli helyreállítani a tradicionalitás belső egyensúlyát, a folytathatóságot.
A másik lehetséges válasz, hogy minőségileg új „fegyverekkel” töri le a külső és belső természet lázadását.
A globalitás a jelek szerint ez utóbbi választ adja.

34. Úton a mesterséges „valóság” felépítése felé.
A globalitás létmód-váltásának lényege tehát egy olyan konstruált „valóság” létrehozása, amely az emberiség számára egészen új korszak kezdetét jelentené.
Az élettelen természetben a műanyag, az élőtermészetben a GMO és a klón, az emberi természetben pedig a média értelmező-hatalma által korlátlanul manipulálható engedelmes „fogyasztó-erő” a mesterséges valóság megteremtésének eszköze.

34. A globális uralmi rend hatalmi intézményei.
A kényszerítő gazdasághatalom, amelyet a multinacionális vállalatok jelentenek.
A fegyelmező hatalomként működő Bretton Woods-i intézmények.
Az értelmező, tematizációs és véleményhatalomként működő globális média

35. A globális uralmi rend működési mechanizmusának lényege
Ma a globális térben egy rejtett permanens világháború zajlik a globalitás hatalmi szereplői és a „lokalitások” között.
A kényszerítő gazdasághatalmat megtestesítő transznacionális vállalatok számára a világ korlátlanul átjárható tér.
A fő cél tehát a lokalitások ellenállásának megtörése.

36. De miért „ellenállnak” a lokalitások?
Azért, mert a transznacionális vállalatok a világtér minden pontján:
Alacsony adókat
Alacsony béreket
Alacsony szabályozási szintet
követelnek a lokalitásoktól
Ám, ha ez mindenütt megvalósul, az a lokalitások értékmezőinek lepusztulásával jár.

37. A Washingtoni Konszenzus
A washigtoni konszenzus nevű egyezségrendszert 1989-ben a globális uralmi rend aktorai, mintegy „globális alkotmányként” igyekeztek rögzíteni.
A törekvés lényege:
Liberalizáció
Dereguláció
Privatizáció

38. Mit jelent mindez a lokalitások számára?
Nem nehéz észrevenni, hogy a fenti triász fő célja a lokalitások intézményeinek, első sorban a nemzetállamoknak a visszaszorítása, az „államtalanítás”, az államháztartási reform, vagy strukturális reform, esetleg „jóléti reform”.
Mindez a globális gazdasághatalmi aktorok befolyásának állandó növekedését jelentené.

39. A globális hatalmi rend meghasítottsága.
Az elmúlt évek során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a globális hatalmi rend nem egységes.
Európa és Amerika a Nyugat két egyre inkább eltérő globalitás modelljét képviseli.
Sőt maga Európa, az Európai Unió is meghasadt „Euramerikára” és „Amerópára”

40. Mit is jelent akkor most már ennek fényében a rendszerváltás?
Nem mást, mint egy Magyarország nevű lokalitás visszaillesztését a Nyugat globális világhatalmi rendjébe.
Hogy e visszaillesztés minőségét megvizsgáljuk vissza kell térni az eredeti kérdéshez, mert sem a magyar társadalom, sem a szocializmus újra-definiálását még nem végeztük el.

41. „The codename is socialism”
Történet-filozófiai értelemben a szocializmus nem más, mint azoknak a fél évezrede tartó kísérleteknek a sorozata, amelyek a kapitalizmus lét-alternatíváját kívánják felépíteni.

42. Melyek e történelmi folyamat főbb állomásai?
Az első „modernizáció-kritikus”, vagyis a kapitalizmus, mint létmód első teoretikusan nívós képviselője VIII. Henrik Lord Kancellárja Thomas More volt.
Híres művében az Utópiában átfogó képet nyújt a korabeli születő angol kapitalizmus brutalitásáról, és egyben felvázolja egy „Seholsincs ország” alternatíváját.

43. És melyek Morus Tamás korlátai?
Bár az, az öko-szociális kritika, amelyet a kora-kapitalizmusról megfogalmaz, ma is helytálló, a „kiutat” a visszafordulásban látja.
Nem érti meg tehát azokat a mozgató-rúgókat, amelyek a kapitalizmust egyáltalán létrehozták.

44. Campanella „Nap-állama”
A kapitalizmus kritikák további fontos állomása Tomaso Campanella.
Szintén utópiát fogalmaz meg, egy eszményi államot, amelynek lényegét a „megszelídített” kapitalizmus képezi.
Itt jelenik meg nyomokban az, ami a következő generáció bírálatának lényege.

45. A „kiút” „az Ész és Erény” birodalmának a megteremtése.
Az un. „utópisztikus” szocialisták jelentik a kapitalizmus kritikák egyik legfontosabb állomását.
Ez már a felvilágosodás időszaka, amikor a főként francia gondolkodók a tudás és a morál összekapcsolásától remélik a kapitalizmus „megjavulását”.

46. A francia forradalomban megjelenik a „kora-kommunizmus”
A francia forradalom számos egymással is gyilkos csatát vívó szellemi áramlatai között megjelenik a kommunizmus első modern változatának összefüggő eszméje.
Egy évszázaddal később, a Párizsi Kommün képében először lép színre a társadalmi gyakorlata is.

47. A kapitalizmus kritikák új állomása. Karl Marx
Marx először tesz átfogó kísérletet arra, hogy igen alapos gyakorlati elemzésnek vesse alá a kapitalizmus társadalom-szerveződési modelljét.
Eközben számos olyan összefüggést ismer fel, amelyek bizonyos értelemben ma is megállják a helyüket, ám van egy alapvető tévedése is.

48. Hol téved Marx?
Marx elemzésének korlátait az jelenti, hogy a gazdasági létből indul ki, és abból vezeti le következtetéseit.
Nem képes elméletébe építeni a „természet-üzem” és a történelmi „család-üzem” valóságos szerepét.
Megoldási javaslata ezért, amikor a gyakorlatban megvalósul, éppen ellentétes irányba mutat, mint ahogyan elképzelte.

49. A „megvalósult szocializmus”
Ma már világosan látjuk, hogy a „megvalósult szocializmus” nem csak, hogy nem volt képes megoldani a kapitalizmus öko-szocio-kulturális válságát, hanem jelentős mértékben elmélyítette azt.
Valójában oligarchikus politikai kapitalizmusként működött, egy „zsákutca volt a zsákutcában”.

50. És, akkor végül is miért nincs egyetértés a rendszerváltás értelmezésében?
Azért, mert a globalitás uralmi struktúrája értelemszerűen nem az eddig leírtaknak megfelelő narratívában beszéli el a történteket.
Lássuk mit állít szocializmusról, kapitalizmusról és a magyar társadalomról a „mainstream” narratíva?

51. A „fő-sodor” beszédmódjának lényege.
A történelem valójában mindig a győztesek történet-írása.
A mainstream narratíva kapitalizmus értelmezése, kimondva – kimondatlanul, arra a feltételezésre épül, hogy a kapitalizmussal az emberiség fejlődése elérte csúcspontját, és innen már nincs hová fejlődni.
Francis Fukuyama:The end of history

52. A demokrácia és piacgazdaság.
Tekintettel arra, hogy a kapitalizmus szó konotációja ma a világ legtöbb részén nem egyértelműen pozitív, így a maistream szívesebben használja a demokrácia és piacgazdaság kifejezést, mint a kapitalizmus szinonímáját.
Ez érthető, de nem menthető. Miért nem?

53. És tényleg, miért nem?
A piac, mint társadalom- és gazdaságszerveződési modell évezredek óta létezik, és létezett természetesen kapitalizmus nélkül is.
A globalitás létmódjában pedig egyre inkább kiderül, hogy létezhet kapitalizmus piac nélkül. A globális hatalom-gazdaság szereplői között ugyanis már olyan különbségek alakultak ki, amelyek lehetetlenné teszik a piac eredeti funkcióinak működését.

54. És mi a helyzet a demokráciával?
Itt a helyzet még kényesebb. A világ nagyobbik felén ugyanis tapasztalati tény, hogy a piacgazdaság sikeresen működtethető demokrácia nélkül is.
Sőt számos jel utal arra, hogy a profitabilitás növelése kevésbé demokratikus körülmények között hatékonyabb lehet. (Pl. Kína !)

55. Még több globalizációt?
A mainstream apologéták véleménye, hogy éppen a globalizáció további fokozása oldhatja meg az általuk is elismert ökológiai és szociális problémákat.
Rendszerelméleti képtelenség azonban, hogy ugyanazokkal az eszközökkel oldjanak meg valamit, mint amelyek folyamatosan „előállítják” a problémát.

56. A rendszerváltás alapkérdéseinek összefoglalása.
Az önmagát szocializmusnak nevező rendszer bukása azt jelenti, hogy a „volt szocialista„ országok döntő többsége visszakapcsolódott a globális hatalmi struktúrába.
A továbbiakban azt tekintjük át, hogy mindez milyen módon érintette ezeket a társadalmakat és egyáltalán magát a globalitás rendszerét.

II. rész
Az önmagát szocializmusnak nevező rendszer bukása azt jelenti, hogy a „volt szocialista„ országok döntő többsége visszakapcsolódott a globális hatalmi struktúrába.

57.A kelet európai rendszerváltások „forgatókönyve”
Nem egyszerű pontosan beazonosítani, hogy mikor és hogyan is kezdődött az a valami, ami az elmúlt 16 évben rendszerváltásként nevezi meg önmagát.
Valószínűnek látszik, hogy a szocializmus eredeti rendszere az ötvenes évek végétől folytathatatlanná vált. Ami ezután lezajlik, az valójában egy bonyolult és rejtett visszatérés a „valóságos” kapitalizmus világrendszerébe.

58. A hatvanas évek „reformjai”.
A hatvanas évek során szinte minden szocialista országban reform-kísérletek kezdődtek, amelyeknek lényege a hatalmi rendszer érintetlenül hagyásával növelni a piaci erők és piaci szereplők gazdasági befolyását. Mint ma Kínában.
A legátfogóbb változások Csehszlovákiában és Magyarországon mennek végbe.

59. A csehszlovák és magyar változások azonosságai és különbségei.
Mindkét kísérlet-sorozat a gazdaságot az „ellenőrzött” piac konstrukciójára próbálta építeni.
A döntő különbség azonban az volt, hogy az újdonsült piaci aktorok Csehszlovákiában rövid időn belül a hatalmi rend kereteit is feszegetni kezdték, és ez végzetesnek bizonyult 1968-ban.

60. Bizonytalanság és instabilitás a többi országban 1.
Lengyelországban is reformok kezdődtek, de a nagyvárosok munkásainak életnívója olyan alacsony volt, hogy politikai szelepek óvatos kinyitása is azonnali robbanáshoz vezetett 1970-ben.
Ez volt az első eset 1956 óta, hogy a karhatalom tüzet nyitott a tüntetőkre, több, mint száz ember halálát okozva.

Jugoszlávia a hatvanas években látványosan kiszélesítette „külön utas” politikáját. És mivel ehhez a Nyugattól jelentős gazdasági támogatást kapott, látványos „kirakat országgá” vált.
A gazdasági sikeresség mögött azonban már ekkor elkezdődött azoknak a rohamosan növekvő regionális feszültségeknek a kialakulása, amelyek a 90-es években szétrobbantották az országot.

Románia és Bulgária látszat-reformjai inkább a politikai oligarchia külső „klienseinek” a gazdagodását szolgálták, tehát a „maffia-gazdaság” kialakulása irányába mutattak.
Az 1964-ben Hruscsovot megbuktató Brezsnyev szovjet pártfőtitkár hasonló folyamatokat szabadított fel a Szovjetunióban is, amelyeknek látens következményei később fontos szerepet játszottak az összeomlásban.
Egyedül Albánia maradt meg az egészen szélsőséges sztálini keretek között.

63. És közben Ázsia…
Az ötvenes évek társadalmi-gazdasági brutalitása Kínában járt a legpusztítóbb következményekkel. Több tízmillió ember halálát okozta a terror és a katasztrofális éhínség.
A hatvanas évek gazdasági reformjai egyúttal a Szovjetunióval való gyors és látványos politikai szakítással jártak együtt.

64. A hetvenes évek globális hatalmi átalakulásának hatásai.
A hetvenes évek során az óvatos és „szigorúan ellenőrzött” piacosítást egy látszólag váratlan esemény törte meg, sőt fordította vissza.
Két hullámban, először 1974.-ben, majd 1980.-ban a kőolaj világpiaci ára, több, mint tízszeresére nőtt, és 1981.-ben mai áron számolva már meghaladta a 100 dollár/barellt.

65. A kőolaj „árrobbanás” hatása a világ gazdasági és hatalmi rendszerére.1.
A lezajló folyamatok radikálisan átrendezték a világ működését.
A fő nyertesek a legnagyobb olaj-exportáló országok voltak, amelyek közül is kiemelkedett a Közel-Kelet.
Formálisan a nagy nyertesek közé számított a Szovjetunió is, ám ez később végzetes félreértésnek bizonyult.

Az USA látszólag inkább vesztesnek bizonyult, lévén már akkor is a világ legnagyobb olaj importőre, ám ez később egészen más megvilágításba került.
Egyértelmű és súlyos veszteségeket szenvedett az USA két fő riválisa, Nyugat Európa és főként Japán, hisz kőolaj függőségük szinte teljes volt.

Az egyik legsúlyosabb helyzetbe a kelet európai szocialista országok kerültek, hisz tartalékaik nem lévén a Szovjetuniótól való függésük erősödése lehetetlenné tett minden további átalakítást.
És végül, szinte a megsemmisüléssel volt egyenlő mindez a nem olajtermelő elmaradott országok számára, mert ezzel az addig is nyomorúságos helyzetük katasztrofálissá vált.

68. Az „adósságcsapda”.
A világ pénzügyi rendszerében felhalmozódó „petro-dollár” tömeg igen alacsony kamatokat okozott.
A szocialista országok egyre súlyosabb politikai és gazdasági nehézségeik miatt természetes megoldásnak látták a dollár hitelek nagy arányú felvételét.
Ám a reálkamatok hírtelen növekedése a hetvenes évek végén rázárta az adósságcsapdát a szocialista országok többségére.

69. Lengyelország és Magyarország, mint a fő célpontok.
Lengyelországban a hetvenes évek során rendkívül intenzív gazdasági expanzió kezdődött el, szinte kizárólag nyugati hitelekből.
A végiggondolatlan stratégia azonban lehetetlenné tette, hogy a nyugatra irányuló export hasonló arányú növelésével képes is legyen ezeket visszafizetni.

70. Lengyelország esete. (folytatás 1.)
1980-ra Lengyelország a világ egyik legeladósodottabb országává vált, és a megszorító intézkedések újra éles politikai konfliktusokat provokáltak.
Megszületett 1948 óta az első olyan politikai szervezet, amely szembe fordult a fennálló hatalmi renddel. Ez volt a Szolidaritás.

71. Lengyelország esete. (folytatás 2.)
A nyílt politikai küzdelem 1981 decemberében belső katonai puccsal, és a rendkívüli állapot bevezetésével ért véget.
A Szovjetunió katonai intervenciója csak azért maradt el, mert egyfelől ekkor már lekötötte erejét az afganisztáni kaland, más részt nem lett volna már képes Lengyelország adósságait visszafizetni.

72. Magyarország esete.
Az 1978 és 1982 közötti időszakban Magyarország relatíve szintén a világ egyik legsúlyosabban eladósodott országává vált. (adósság-szolgálati ráta)
A Kádár rendszer azonban óvakodott attól, hogy ezt közvetlenül a társadalomra terhelje, így a politikai konfliktus-szint alacsony maradt.

73. Magyarország esete (folytatás)
A rejtett politikai mezőkben felgyorsult a kapitalizmus gazdasági struktúráinak a „felépülni engedése”, és a nyugati nyitás.
Ez utóbbi folyamatot jelzi az IMF tagság Moszkva tiltakozása ellenére való felvállalása.
Ezzel valójában „kettős hatalom” alakul ki, és megkezdődik a „végjáték”.

74. A létező szocializmus rendszerének lassú agóniája.
A Szovjet Birodalom világhatalmi hanyatlása 1982 és 1985 között látványosan felgyorsult.
Ennek egyik teátrális (már-már misztikus) megnyilvánulása volt, hogy két és fél év alatt három aggastyán párt főtitkár halálának lehetett tanúja a dermedten figyelő világ.

75. Társadalmi, gazdasági, politikai erjedés valamennyi szocialista országban.
Az egyes országok politikai-hatalmi struktúrái eltérő módon ugyan, de megkísérelték a „szabályozott átmenet” feltételeit kialakítani.
Ennek lényege az volt, hogy, ha már elkerülhetetlen a kapitalizmus nyílt visszaállítása, akkor az elit csoportok ezt a saját pozícióik előnyös átalakításával, ők maguk kezdeményezzék.

76. A rendszerváltási folyamat első elemei.
A 80-as évek végén tehát az átalakulás mindenütt elkezdődött, de a lényegi folyamatok a rejtett terekben játszódtak le.
Ez egyben a rendszerváltás egészének a legfőbb fogyatékossága és korlátja is.
Nem volt tehát semmilyen nyílt „diskurzus” a változások minőségéről, irányáról, mélységéről.

77. Mi a fő oka a rendszerváltási folyamat társadalmi-gazdasági és politikai feszültségeinek?
A fő ok tehát az, hogy a térség társadalmainak nem nyílt rá lehetősége, hogy valóságos „társ-szerzője” legyen saját jövendő sorsának.
Úgy „váltottunk rendszert”, hogy a többség számára az átalakulás feldolgozhatatlan volt, és lényegében máig az is maradt.

78. A rendszer legitimációs válságának okai.
A rendszert ugyan az első szabad választások legitimmé tették, de ez csak „procedurális” legitimitás volt, a rendszer külső intézményi formájának az elfogadása.
A tartalmi elfogadásról és valóságos legitimitásról azért nem lehetett szó, mert az elitek meg sem nyitották azt a teret, ahol erről egyáltalán vitatkozni lehetett volna.

79. Mit gondolt minderről a „nép” 1989-90 során?
A demokrácia és piacgazdaság új rendszerét a nagy többség azoknak az ígéreteknek az alapján fogadta el, amelyek azt valószínűsítették számára, hogy viszonylag gyorsan és áldozatok nélküli szabadság és jólét lesz majd az új konstrukció fő hozadéka. És valamennyi rendszerváltó erő ezt ígérte.

80. Mit gondol miderről a „nép” napjainkban?
A többség valamennyi volt szocialista országban csalódott, mert sem a szabadság, sem a jólét általa remélt szintjének elérését nem érzékeli.
És tény, hogy a rosszabbik helyzetben lévő 50% ma valamennyi kelet európai országban megrekedni látszik a 25-35 évvel ezelőtti átlagos társadalmi-gazdasági mutatók szintjén.

81. Hogyan kerülhettünk ebbe a helyzetbe?
A félév további részében azért tekintjük át az elmúlt 16 év térségbeli változásait, hogy közelebb kerüljünk annak a kudarcnak a megértéséhez, amit a fenti tények jelentenek.
A megértés azért nagyon fontos, mert a felszíni politikai indulatok kavargása sajnos inkább elfedi, mint felfedi ezt a folyamatot.

82 „Tetszett volna forradalmat csinálni!” (?!)
Antall József fenti „bon-mot”-ja arra utalt már 1991-ben, hogy a lassú és ellentmondásos átmenet az átalakulás békés jellegéért fizetendő természetes ár.
De vajon valóban forradalmat kellett volna kirobbantani ahhoz, hogy a többség közelebb kerüljön a szabadság és jólét birodalmához?

83. És ahol „forradalom” volt?!
Két országban volt véres átmenet.
Romániában és
Jugoszláviában
Romániában a néhány napos polgárháború, a régi rend vezetőivel való véres leszámolás semmilyen értelemben nem vitte közelebb az ország népét egyetlen fontos társadalmi probléma megoldásához sem.

84. Jugoszlávia, mint pozitív példa?
A legsúlyosabb és legvéresebb konfliktusok a volt Jugoszlávia szétrobbanása során játszódtak le.
Mindez azonban csak fokozta a térség társadalmainak szenvedéseit, és csupán újabb, máig sem megoldott konfliktusok elindítójává vált.

85. Mi lett volna a célja egy lehetséges forradalomnak?
Forradalmi tett talán inkább az lehetett volna, ha a térség elitjei, Nyugat Európa és a globális hatalmi rend aktorai lehetővé teszik, hogy békésen, de radikális nyíltsággal felszínre jöjjenek Kelet és Közép Európa rég óta megoldatlan problémái. Azok a problémák, amelyeknek megoldására a rendszerváltás máig sem volt képes.

86. Melyek ezek a rég óta megoldatlan kérdések?
Az első és legfontosabb, hogy a térség népei végre feldolgozzák azokat a traumákat, amelyek a 20. század során érték őket. Tehát valamilyen spirituális megújulás és megtisztulás (katharsis)
Ilyenek például a Versaillesi béke következményei,( benne Trianon), a Holokaust, a II. vh. alatti és utáni oda-vissza elkövetett atrocitások, de 1956 is.

87. Miért olyan lényeges ez a dimenzió?
Azért, mert egy közösség (pl. egy nemzet) csak akkor marad egészséges, ha van vállalható spirituális talapzata, ha van szabadon vállalható és átélhető identitása.
Eredet-mítosz, üdv-történet és szenvedés-történet.
„ Alattad a föld, feletted az ég, és benned a létra” (Weöres Sándor)

88. „The clash of civilisations”, vagy kultúrák békés egymás mellett élése
A kérdés lényege tehát az, hogy képes- e az új globális rend, amely kialakulásának egyik fontos eleme éppen a kelet és közép európai rendszerváltás volt szabadon átélhető identitást adni az itt élő népeknek.
Az elmúlt 16 év sajnos azt látszik bizonyítani, hogy az új rend inkább elfojtani („lépjünk már túl a múlton”), mint megtisztulva átélni és vállalni igyekszik .

89. Spirituális talapzat
A rendszerváltás elitjei tehát vagy meg sem tudták fogalmazni a spirituális talapzat alapkérdéseit, vagy rosszul feltett kérdésekre egyre rosszabb válaszokat adnak.
Ez utóbbira megrázó példa, hogy a mai politikai elitek 60-as években született nemzedékei gyilkos indulattal vitatják annak az 1956-nak örökségét, amelynek lezajlásakor még nem is éltek. ( „A halottan is élő múlt” )

90. A második legfontosabb kérdés a népesedés.
A térség országai, akárcsak Nyugat Európa egyre súlyosabb demográfiai válságba kerülnek. Évtizedek óta süllyed a termékenységi mutató, fokozódik a népesség fogyás.
A legsúlyosabb helyzet Oroszországban és Ukrajnában van, ahol már kétszer annyian halnak meg, mint amennyin születnek.

91. Miért baj az, ha csökken egy ország népessége?
Az egyik fő ok, hogy eközben egyre romlanak a népesség belső arányai, fokozódik az elöregedés. Egyre kevesebb embernek kell gondoskodnia egyre több emberről, és ez egyre súlyosabb társadalmi konfliktusokhoz vezet.
A másik fő ok, hogy a növekvő bevándorlás még tovább bonyolítja a spirituális-kulturális problémák e nélkül is éppen elég kényes kérdését.

92. Az EGÉSZ-ség, mint a harmadik nagy kérdés.
A spirituális talapzat roncsoltsága, és a népesedési egyensúly rég óta zajló fokozódó megbomlása eleve lehetetlenné teszik a testi-lelki egészség zavartalan reprodukcióját, az „egészség-vagyon” folyamatos növelését, gazdagítását.
A térség valamennyi országa rosszabb egészségi állapotban van, mint amire történelmileg képes lehetne.

93. Elöregedés, nemzedékek közötti szolidaritás, nyugdíj-kérdés
Az egész nyugati civilizáció egyik alapkérdése, hogy képes lesz-e társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális választ adni arra a most már elkerülhetetlennek látszó kihívásra, amit a nemzedékek között kiéleződő elosztási konfliktusok jelentenek.

94. A rendszerváltás kudarca?
Amennyiben a rendszerváltás valóban kudarcnak bizonyul, annak döntő oka az lesz, hogy nemcsak már az „indulásnál” elmulasztotta a szembenézést ezzel a négy alapkérdéssel, hanem azóta sem volt erre képes.
Sőt kudarcát leplezendő destruktív politikai konfliktusok mocsarába látszik süllyedni.

95. Lássuk most már, hogyan is jutottunk el a máig.
A történetet ott hagytuk abba, hogy 1988-tól Magyarországon és Lengyelországban, majd 1989-ben a térség valamennyi országában nyíltan is kialakultak a kapitalizmus (demokrácia és piacgazdaság) irányába mutató átmenet feltételei.
A döntően békés átmenet azonban csak alkukra, „paktumokra” épülhetett.

96.Baj-e az, hogy alkudozó „forradalom” volt az átmenet?
Ez önmagában nem volna baj, de az már igen, hogy az alkuk kimondatlanul arra épültek, hogy ne nagyon „bolygassuk” az említett alapkérdéseket, mert az csak megnehezítené az átmenetet.
Ezzel viszont egyre romlottak, és lényegében ma is romlanak a megoldásuk feltételei.

97. De akkor az alapkérdések helyett miről „szólt” a történet?
A nyilvános diskurzus alapkérdéseivé szinte kizárólag a gazdasági problémák váltak, de anélkül, hogy tisztázódott volna, hogy egészséges és sikeres gazdaság csak akkor és úgy építhető fel, ha előtte a fenti négy alapkérdés mindegyikére hosszú távú és a fő politikai erők konszenzusára alapozódó válasz születik.

98. A washingtoni konszenzus „fegyelmező hatalma”
1989 nyarán az IMF washingtoni székházában fontos döntések születtek.
A különböző meghatározó erejű nemzetközi szervezetek igyekeztek megfogalmazni azokat az alapvető normákat, amelyeket az átalakuló országoknak be kell tartaniuk ahhoz, hogy sikeres globális integrálásuk végbemenjen.

99. Melyek voltak ezek a fő normák?
A legfontosabb követendő irányokat
A liberalizáció
A dereguláció és
A privatizáció
jelölte ki.
Mindhárom fő törekvés közös lényege, hogy az adott nemzetállam szerepe az átmenet koordinálásában minimálisra csökkenjen.

100. Liberalizáció
A liberalizáció lényege az volt, hogy a legkülönbözőbb gazdasági folyamatok, a termelési tényezők (tőke, munkaerő, szolgáltatások, áruk) áramlását egyre kevésbé legyen képes szabályozni az adott állam.
Vagyis ehelyett a „piac erői” játszanak egyre nagyobb szerepet. (automatizmusok)

101. Mit is jelentett a piac az átmenet Kelet Európájában?
A piaci verseny szabadsága az állam visszavonulásával csak akkor képzelhető el, ha az egyes szereplők piaci súlya és befolyása között nincsenek lényeges különbségek.
A 80-as évek végének kelet európai „piacgazdaságai” esetében ez nem is volt értelmezhető.

102. „Piac-szabadság” ?
Az éppen kialakulóban lévő, és mint láttuk rejtett alkukban formálódó „piac” valójában hatalmi képződmény volt, amelynek egyes szereplői között felmérhetetlen különbségek voltak. ( multinacionális óriások versus kényszerszülte egyszemélyes „pária-vállalkozók”, és köztük szinte mindenféle más konstrukció.

103. „Piac-szabadság” 2.
Ekkora hatalom-szerkezeti egyenlőtlenség szükségszerűen vezetett ahhoz, hogy sajátos „hatalom-gazdaság” alakult ki, amelyben rohamos gyorsaságú szegregálódás ment végbe, amely azóta is tart.
Ennek nyomán a gazdaságok eltérő létminőségű gazdaságokra estek szét.

104. A kelet európai hatalom-gazdaságok belső szerkezete.
A globalitás, modernitás, tradicionalitás mintájára három eltérő létminőségű „gazdaságra” szakadtak szét ezek a társadalmak, és ez egyben egyfajta „táplálék-láncot” is kirajzolt.
A „piramis” csúcsán a globalitás lokális gazdasága áll. Néhány multinacionális óriás uralja a régió valamennyi nemzetgazdaságának belső terét.

105. A kelet európai hatalom-gazdaságok belső szerkezete 2.
Amit az adott ország exportjának látunk az valójában nem más, mint egy-két tucat multinacionális vállalat egyes telephelyei közötti technikai forgalom, amelynek fő célja, hogy minél nagyobb profitot legyenek képesek adózás, sőt lehetőleg mindenféle regisztrálhatóság nélkül realizálni. (Az „export-vezéreltség”, mint az egészséges fejlődés szinonimája.)

106. „Hatalom-gazdaság” 3.
A gazdaságban foglalkoztatottak legalább 80%-a azonban minden országban ki van zárva a globalitás gazdaságából.
Számukra a modernitás különböző szintjein megrekedő, többnyire helyi kis- és középvállalkozás jelentik az egyetlen esélyt. (kiszolgáltatottság és függés)
Ezek helyzete viszont a bedolgozástól illetve a multiktól kiáramló bérek vásárlóerejének lokális hatásaitól függ.

107. „Hatalom-gazdaság” 4.
Akik pedig tartósan, vagy végleg kiszorulnak a modernitás alávetett bedolgozói státusából is, azok lesüllyednek a „roncs” és a „pária” gazdaságok és társadalmak szintjére.
Ez a történelemből kilökött „rés-lakók” világa, amelynek kiterjedése valójában húsz éve folyamatosan tart a térségben.

108. A dereguláció
A dereguláció az állam szabályozó szerepének fontosságát elismeri ugyan, de azt korlátozni igyekszik azokra a területekre amelyek államilag is legitimálják a globalitás helyi gazdaságának már megszerzett pozícióit.
Valójában a liberalizációs folyamatok kiegészítő eleméről van szó.

109. És végül a privatizáció…
Logikusnak látszik, hogy az átalakulás központi kategóriája a privatizáció.
Mivel a tulajdonhoz való viszony az adott uralmi rend legfontosabb eleme, így érthető, hogy ez volt a legdöntőbb kérdés.
Mivel a politikai diskurzusban is ez váltotta ki a legtöbb konfliktust, érdemes tehát egy kicsit részletesebben is elemezni a kérdést

110. Az akvárium és a halászlé történelmi dialektikája.
A privatizáció nehézségeire utalva, volt akkoriban egy híres mondás.
Eszerint, az akváriumban úszkáló halakból lehet halászlét készíteni, de a halászléből már elég körülményesnek látszik újra halaktól nyüzsgő akváriumot csinálni.
A mondás szellemes ugyan, de lényegét tekintve hamis és destruktív.

111. Az állam a legrosszabb tulajdonos?!
Az átalakulást domináló liberális éthosz gyakran hallható sztereotípiája volt az a szlogen, hogy az állam a legrosszabb tulajdonos.
Ez az állítás sem akkor, sem azóta sehol nem bizonyult igaznak sem elméleti sem gyakorlati szempontból, de nem is ez volt a lényeg.

112. Hanem mi?! (volt a lényeg)
A törekvés lényege az volt, hogy önteljesítő jóslatként mindent megtegyen annak érdekében, hogy az állami tulajdonban lévő javak, márkanevek, munkaerő-struktúrák, külső és belső piacok piaci értéke rohamosan csökkenjen.
És mindezek hatására csökkent is.

113. A „voucher”, mint a tömeges privatizáció eszköze.
A kelet európai átalakulás egyik tragikomikus „látvány-technikai” eleme volt az un. voucher, vagy coupon privatizáció.
A módszer lényege arra az egyszerű(nek látszó) célra épült, hogy „legyen mindenki tulajdonos”.
A logikusnak és méltányosnak hangzó törekvés azonban káoszt redményezett.

114. Miért volt kudarc minden tömeges privatizációs kísérlet?
A tulajdon valójában a hatalmi struktúra leképeződése.
Ha tehát megpróbáljuk ezen keresztül azt a látszatot kelteni, hogy nagyjából mindenki egyformán részesülhet a hatalomból (ez lenne a demokrácia lényege!), akkor az ellentmondások kirajzolják a feltételezés hamis voltát.

115. A kudarc anatómiája.
A stratégia megvalósítása arra a feltételezésre épült, hogy ha a piaci szektor eddig állami tulajdonú részének becsült értékét elosztjuk a felnőtt lakosság között, akkor ezzel demokratikusan mindenkit tulajdonossá tettünk.
Csakhogy az így létrejövő „kis-tulajdonosok” milliói semmit sem tudtak kezdeni „virtuális” tulajdon-részükkel, hiszen ennek egy konkrét tulajdon-darabhoz kellet volna kötődnie.

116. A kudarc anatómiája 2.
De ha kötődött volna is konkrét tulajdonhoz, vajon képes-e a társadalom valamennyi felnőtt tagja automatikusan tulajdonosi döntéseket hozni, illetve a ráeső rész alkalmas-e arra, hogy ezzel érdemben befolyásolja az adott tulajdon darabot magába foglaló nagyobb egység piaci racionalitás szerinti működését.

117. A kudarc anatómiája 3.
Az eredmény végül is az lett, hogy a „kis-tulajdonosok” bárkinek eladták használhatatlan tulajdon-részüket, a valóságos érték töredékéért csakhogy készpénzhez jussanak.
A kis-részvények pedig ellenőrizhetetlen identitású „befektetési alapok” kezében halmozódtak fel.
Vagyis a rejtett hatalom-szerkezetet kirajzoló valóságos tulajdoni-szerkezet végül ugyanolyan eredménnyel járt, mint a tulajdont nyíltan a „nomenklatura-burzsoáziának” átjátszó modellekben, csak még annál is átláthatatlanabbul.

118. De végül is kinek a kezébe került (és kié volt) a vagyon?
A történetet a szocializmus valóságos tulajdoni viszonyaival kellene kezdeni.
Az uralkodó hatalmi ideológia azt hírdette, hogy a tulajdon három formája létezik.:
Állami
Szövetkezeti
Magán
Úgy vélte ez egy logikai sor…

119. A szocializmus tulajdoni rendszere.
A három tulajdoni fajtát ugyanis a „társadalmasítottságuk” különbözteti meg.
Az állami tulajdon a legmagasabb rendű, mert ez teljesen társadalmasított.
A szövetkezeti tulajdon már alacsonyabb rendű, mert benne az egyéni elem is jelen van.
És végül a magán tulajdon csak egy átmenetileg megtűrt tulajdoni forma, mert egyes szolgáltatásokkal (kereskedelem, javítás stb.) kapcsolatos szükségleteket még nem tud maradéktalanul kielégíteni az állami tulajdon

120. A szocialista tulajdon.
Az elképzelés az volt, hogy szép lassan majd minden állami-társadalmi tulajdonba kerül.
A szocializmus valóságos viszonyainak megértéséhez azonban abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy az állami tulajdon egy sajátos „kollektív magántulajdon” volt.

121. A szocialista tulajdon
A szocializmus maga is egy politikailag szerveződő kapitalizmus volt, ahol egy oligarchikus elit kollektív magántulajdonában volt a termelő vagyon döntő része (állami tulajdon)
Működtetésének megértéséhez a tulajdon három fő elemét kell megvizsgálnunk

122. A tulajdon három fő eleme.
A tulajdon egy három rétegű konstrukció
A birtoklás, a rendelkezés és az üzemeltetés a tulajdonosi jogok gyakorlásának részben elkülönülő eleme.
A birtokos a párt elit volt, a rendelkezési jogokat az állam-apparátus gyakorolta, míg az üzemeltetés a vállalat-vezetői csoport feladata volt.

123. Az elkülönülés a globális kapitalizmus rendszerében is ?
A funkcionális elkülönülés itt is jelen van.
A birtokost a részvényesek testesítik meg. ( Ezen belül az „ellenőrző pakett” tulajdonosai.)
A rendelkezés az igazgató tanácsok feladata (board)
Az üzemeltetést pedig a CEO (Chief Executiv Officer) és az általa vezetett management végzi.

124. Mi volt a tulajdoni-hatalmi átalakulás lényege?
Az új hatalom-szerkezet meghatározója 1982-től kezdve egyre inkább a globalitás „birodalmi” elitje lett.
Nyilvánvaló volt tehát, hogy a tulajdon legértékesebb elemeit, mint „hadi-zsákmányt” nekik kell átadni.
A régi elitek mindhárom tulajdoni funkciót gyakorló rétege mutatott hajlandóságot az együttműködésre.

125. Az átalakulás lényege.
A párt elit a „békés” átmenet feltételeinek garantálásával kapta meg a jogot arra, hogy a két alsóbb szinteken (rendelkezés és üzemeltetés) berendezze „új” történelmi státusát.
Az államigazgatási elit részben a helyén maradva, részben a fenti szintekhez kapcsolódva rajzolhatta ki új pozícióját.
A vállalat-vezetői elit pedig vagy „vazallusként”, vagy managementként folytathatta tovább az addigi politikai oligarchák után most már a globális gazdasághatalom oligarcháinak a kiszolgálását.

126. A kettős lojalitás „diszkrét bája”.
Az átalakulás jogi-intézményi kereteit az átalakulási és társasági törvény teremtette meg már 1987-88-ban.
A privatizációs csúcs-szerv vezetőjének még 1988-ban is be kellett lépnie az MSZMP-be, mert a kettős hatalom kettős szuverenitás gazdája ez így látta a fő garanciális elemnek.

127. A globális „kiválasztó” hatalom működési logikája.
A kiválasztás legfőbb kritériuma az átmenetben nyújtott „szolgálat”, illetve a rendelkezés és működtetés szintjén produkált lojalitás és globális birodalmi képességek, készségek (nyelvtudás, kapcsolat, információ stb.)
Az abszolút kizáró tényezővé a nemzeti értékmezők használatáért szuverén alkuban formálódó „használati díjat” követelők csoportjához való tartozás jelentette.

128. A rendszerváltás, regionális mérlege.
A térség egészének világgazdasági pozíciója, az eddig elmondottak következtében ma valójában rosszabb, mint a II. világháború előtt volt.
Jellemző például, hogy Magyarország 1938-ban fejlettebb volt, mint az akkori Görögország, Spanyolország, Portugália, Írország és Finnország.

129. A „mérleg” (folytatás)
A térség általános helyzete ma kb. az átlagos, vagy annál valamivel jobb helyzetű latin amerikai országokéval azonos, és ez lényegesen rosszabb státus, mint a 60-70 évvel ezelőtti.
Ráadásul a társadalom-szerkezet torzulásai, és ennek következményei is egyre inkább Latin Amerikára utalnak. Ezt mutatja a következő dia.

„ Globál-világ” Magyarországon avagy az ország három részre szakadása A magyar államhatárok között ma már három létminőségében eltérő társadalom él együtt. A hatalmi piramis csúcsán áll a globalitás lokális elitjének uralkodó társadalma. Részesedése a népességből 5-6% Részesedése az anyagi erőforrásokból (jövedelem és vagyon) 35% A hatalmi piramis talapzatába zárva tengődik a történelemből kiesett „réslakók” roncs- és páriatársadalma Részesedése a népességből 35% Részesedése az anyagi erőforrásokból 5-6% 5-6% 35% 35% 5-6% A kettő közé zárva „szorong” az egyre inkább lepusztuló Nemzeti Középtársadalom

130. „Irreálbérek” Magyarországon.
A következő ábra azt mutatja, hogy az egy keresőre jutó reálbérek szintje átlagosan is
a 26 évvel ezelőtti nívón volt 2004-ben.
Ráadásul közben jelentősen növekedtek a jövedelem különbségek, így a keresők alsó 50%-a valójában a 40 évvel ezelőtti átlag szintjén él.
Plusz ma már az állami gondoskodás lényegesen alacsonyabb szintje segíti a veszteseket.

131. Egy „olló” kinyílik.
A következő ábra azt a nagy történelmi „elnyílást” mutatja, ami az egy kereső által előállított jövedelem, és az ezért kapott egy keresőre jutó reálbér között van kialakulóban az elmúlt fél évszázad során.
Önmagában az elnyílás nem volna tragédia, ha a tőke-tulajdonosok pozíciójavulásuk egy részét a munkaerő társadalmi újratermelésének javítására használták volna fel. De ennek éppen az ellenkezője történt.

132. Az egészség-vagyon lepusztulása.
Még megrendítőbb a történet az egészség-vagyon leromlása terén.
Ráadásul a gyors romlás 70-es évek során való elkezdődése megerősíti azt a feltételezésünket, hogy a vesztesek kifosztásával valójában már akkor elindult az „igazi” rendszerváltozás folyamata.
Ez talán a legdrámaibb mozzanata az egész átalakulásnak.

Születéskor várható élettartam Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban és Közép- és Kelet Európa országaiban, 1970-2002 Forrás: WHO Health for All 2003

A halandóság változása 65 évnél fiatalabbaknál Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban és Közép- és Kelet Európa országainak átlagában, 1970-2001 Forrás: WHO Health for All 2003

A keringési rendszer betegségei miatti korai halálozás Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban és Közép- és Kelet Európa országainak átlagában, 1970-2001 Forrás: WHO Health for All 2003

Forrás: WHO Health for All 2003 Rosszindulatú daganatok miatti korai halálozás Magyarországon, Ausztriában, az Európai Unióban és Közép- és Kelet Európa országainak átlagában, 1970-2001

133. A térség alapkérdései
Két fő kérdést kell feltennünk:
Volt-e gyökeresen más választási lehetőség?
A jelenlegi helyzetből milyen jövő-utak vázolhatók fel?
Egyértelmű és „megnyugtató” válasz egyik kérdésre sincs. Amit tehetünk, az csupán annyi, hogy megpróbáljuk megérteni mindazt ami történik velünk.

134. Miért nem lehetett ezeket a folyamatokat másként alakítani?
A rendszerváltás egyik alapkérdése, hogy lett volna-e kevesebb áldozattal és pusztulással járó útja az átalakulásnak.
Hogy e kérdés megválaszolható legyen, azt a globális hatalom-gazdasági rendszert kell részletesebben megvizsgálnunk, amely a fő meghatározója a világban zajló folyamatoknak.

134. Korunk, mint a globalitás és lokalitás konfliktusa.
Korunk világa valójában egy rejtett globális „világ-háború” színtere.
A háború fő szereplője egy felől a globális gazdaság-hatalom, és az ezt megtestesítő transznacionális vállalatok.
A másik oldalt a „lokalitások” jelentik, amelyek régiók és nemzet-gazdaságok.

135. Mi a globalitás törekvéseinek lényege?
A globális hatalom-gazdasági aktorok
Alacsony béreket
Alacsonyadókat
Alacsony szabályozási szintet
követelnek a lokalitásoktól.
Ez azt jelenti, hogy minél „olcsóbban” akarja megvásárolni a lokalitás értékmezői által előállított termékeket.

136. És mit akarnak a lokalitások?
Mivel ők meg „eladói” az értékmezőik által „termelt produktumoknak”, így az (lenne!) a logikus, hogy ők viszont minél magasabb árat akarjanak kérni ugyanezekért a javakért.
A valóságban azonban általában ennek éppen a fordítottját látjuk világszerte és Magyarországon is: egymással versenyezve „aláígérnek”

137. És mik ezek a bizonyos értékmezők és az ő termékeik?
A kérdés megválaszolásához először azzal a megrendítő ténnyel kell szembesülni, hogy 1989-ben a magyar statisztikai rendszerből nyomtalanul eltűnt a „nemzeti vagyonnak” még a fogalma is.
Addig legalább volt egy rövid kis fejezet, amely az anyagi vagyonok, készletek állományát próbálta felmérni.

138. Mit jelent a három-dimenziós nemzeti vagyon-mérleg?
A rendszerváltás kedvezőbb forgatókönyvének alapját éppen az jelenthette volna, ha nem egyszerűen az anyagi javakról készítünk átfogó leltárt.
Emellett el kellett volna kezdeni az ökológiai és humán-vagyon komplex társadalmi készleteinek feltérképezését.

139. Öko-szocio-kulturális vagyon-leltár?
Az ökológiai javak vagyonát a tiszta levegő (Kyoto!), a tiszta víz, a termőföld, élővilág komplexitása jelenti. Ezek teljes értéke 4-5 éves GDP-vel azonos.
A humán javak világát a társadalom fizikai egészség-vagyona, mentális, morális, intellektuális és spirituális készletei jelentik. Összértékük 6-8 éves GDP.

140. Ki gondozza az értékmezőket?
Az öko-szocio-kulturális értékmezők fenntartása részben a „köz” érdekében munkálkodó nemzet-állam, részben a „család-üzem” feladata.
Hogy a globális aktorok termelési ciklusa és profit-termelése érdekében jó, sőt egyre jobb állapotban termeljék újra, ahhoz forrásokra van szükségük.

141. Mik ezek a források?
A „család-üzem” számára a munkabér, a „köz” képviseletében fellépő állam számára pedig az adó jelenti a reprodukció anyagi fedezetét.
Ha azonban a globalitást képviselő transznacionális vállalatok mindenütt alacsony adót és alacsony béreket akarnak elérni, akkor a világ valamennyi lokalitása egyre lepusztultabb állapotba kerül, és nem lesz hol profitot termelni.

142. Mit kellene belátniuk a globalitás aktorainak?
Főként azt, hogy minden lokalitás értékmezőinek bővített újratermeléséhez szükséges költségek fedezetének benne kell lennie az általa fizetett adókban és bérekben, mert egyébként az adott lokalitás egyre kevésbé lesz alkalmas arra, hogy ő ott profitot termeljen.

143. Mit jelent mindez az EU szemszögéből vizsgálva?
Számunkra döntő fontosságú történelmi tény, hogy az európai integráció társadalomfilozófiai lényege éppen ezekben az összefüggésekben rejlik.
A szociális piacgazdaság elmélete és gyakorlata az 50-es években erre építette fel az európai együttműködés egész rendszerét.

144. Mit jelent „Európa” a magyar rendszerváltás számára?
A rendszerváltás kezdetén a Nyugat kimondatlanul három fő pillérre építette
az átmenettel kapcsolatos stratégiáját:
Az átmenet legyen:
Gyors
Demokratikus
Saját forrásokra épülő

145. Volt-e realitása a három feltétel együttes teljesítésének?
Már akkor is, de ma még inkább világos, hogy nem volt realitása!
Ha ugyanis az átmenet gyors és demokratikus, akkor ez nem épülhet csak saját erőforrásokra.
Ha demokratikus és saját forrásokra épül, akkor nem lehet gyors.
Ha gyors és saját erőforrásokra épül, akkor meg nem lehet demokratikus.

146. Nyugat Európa történelmi „rövidlátása”
A rendszerváltás során újra kiderülni látszik, hogy Európa, akár csak a 20. század során számos alkalommal már, most is felelőtlen és rövidlátó Kelet Európa történelmi felzárkózását illetően.
Az alábbiakban az elmúlt 17 év fejleményeit ebből az aspektusból vizsgáljuk.

147. „So PHARE, so good”
A francia forradalom bicentenáriuma alkalmából rendezett ünnepségek egyik fontos európai integrációs fejleménye volt, hogy az európai csúcs szimbólikusan is ki akarta fejezni Kelet Európa demokratizálódása iránti rokonszenvét és bátorítását.
Ennek eredményeként született meg a PHARE program.

148 Miről mesél a PHARE?
A két „reform ország”, Lengyelország és Magyarország támogatását célzó program, mintegy előzetes „üzenet” volt arról, hogyan is képzeli Nyugat Európa „Kelet” megsegítését.
Pologne Hongrie Assistance de la Reconstruction Économique
phare = világítótorony, reflektor

149. Miről mesél a PHARE? (folytatás)
A támogatandó országok GDP-jének néhány ezrelékét is alig elérő program valójában közvetlen forrást egyáltalán nem jelentett.
A pénzt hatalmas fizetésekért itt tevékenykedő nyugati szakértők kapták, akik ezért a pénzért nagyjából a következőket tették.

150. Mit „szakért” a PHARE kiküldött?
Valóságos segítséget nem adhattak, hiszen semmilyen hely-ismeretük nem volt, és az általuk javasoltak lényegében a nyugati liberális közgazdasági tankönyvek axiómáinak felmondását jelentette.
Ők viszont itt nagyon sokat tanultak tőlünk arról, hogy milyen módon lehet véghezvinni a szinte lehetetlent

151. Mit „szakért” a PHARE kiküldött? (folytatás)
A későbbiek folyamán egyre több konkrét példa volt arra, hogy a saját pénzünkért itt használhatatlan tanácsokat adó szakértők, az itt tanultakat (információs és kapcsolati tőkét) később saját consulting céget alapítva újabb hatalmas összegekért értékesítették már, mint szabad piaci szakértők.
Ez kicsit szimbólumává vált mindannak, ahogyan Európa a térséget kezelte.

152. Moving target, targeting move…
Suchocka akkori lengyel miniszterelnök asszony 1992-ben azt találta mondani, hogy milyen érdekes, hogy az EU-csatlakozás mindig pontosan öt évnyi távolságra van tőlünk.
Akkor még senki sem merte volna gondolni, hogy ez még további hét évig lesz igaz.

153. Mi volt Európa stratégiájának lényege?
Európa stratégiájának alapját hosszú évekig egy három elemű bizonytalanság adta.
Az egyik fő elem az volt, hogy nem tudták megítélni, hogy a Szovjetunió helyén keletkező „új” Oroszország milyen európai befolyással rendelkezik majd. Nem fordulhat-e vissza a „nyugatosodási” folyamat.

154. Bizonytalanságok „új” Oroszországgal kapcsolatban.
A bizonytalanság kettős természetű volt:
Az egyik elemét az jelentette, hogy a belső instabilitás meddig tart és milyen következményekkel járhat. Hiszen Jelcin még 1993 novemberében tankokkal lövette szét az engedetlen parlamentet.
A másik az volt, hogy vajon mindez milyen hatással lehet az éppen „felszabaduló” Kelet és Közép Európára.

155. Bizonytalanságok az új „tagjelöltek” körül.
A bizonytalanság lényege itt is kettős volt:
Az egyik, hogy az orosz befolyás esetleges felerősödése milyen irányba módosíthatja ezen országok nyugatosodását.
A másik, hogy az átmenet súlyos terhei nem vezetnek-e kaotikus viszonyokhoz.

56. Európa bizonytalankodásának harmadik eleme.
A bizonytalankodás harmadik, meghatározó elemét az jelentette, hogy Európa, bár nem szívesen szembesült vele, de tudta, hogy katonailag nem, hogy Oroszországban, de egy kisebb kelet európai országban kirobbanó konfliktust sem tud kezelni.
Tehát, hogy világgazdasági, világpolitikai óriás, de katonailag törpe.

57. Egy kényes kérdés: „How deep is the rift?”
Európa és Amerika viszonyát a 20. század folyamán állandó bizonytalanság jellemezte.
A felszínen többnyire szívélyes volt a viszony, ám a stratégiai érdekek és értékek szintjén számos tisztázatlan kérdés lappangott.

159. Amerópa és Euramerika
Ráadásul maga Európa is állandóan meghasadt állapotban volt (és van ma is!) az inkább Amerikát modellnek tekintők és az Európa történelmi értékeit követni kívánók táborára.
A szovjet fenyegetés fennállásának évtizedei lehetetlenné tették a feszítő kérdések kezelését.

160. „Akkor most hogyan osztozzunk?”
A Kelet és Közép Európa feletti befolyás arányainak eldöntése alapvető kérdésnek számított, de nem volt alkalmas nyelv a kérdésnek még a megfogalmazásához sem.
Ráadásul a Jugoszláviában kirobbanó konfliktus látványosan világossá is tette Európa és Amerika valóságos erőviszonyát.

161. Egy súlyos lecke: a balkáni háború
Európa Amerikával szembeni talán leglátványosabb, legkínosabb kudarcát a II. világháború utáni időszakban a Jugoszláv konfliktus jelentette.
Pedig fordítva is történhetett volna. Európa ugyanis demonstrálhatta volna, hogy „otthon” van a kontinensen, és történelmi tapasztalataira építve képes békés megoldást találni.

164. Amerika és Európa kulturális küzdelme.
Kicsit leegyszerűsítve Amerika inkább az individuum és a verseny, míg Európa inkább a közösség és az együttműködés értékeire építi a maga létmódját.
Kelet és Közép Európa és különösen Magyarország számára döntő fontosságú
(lett volna), hogy sokkal inkább a szolidaritás európai értékei domináljanak az átalakulás során.

165. Európa folyamatos térvesztése
Európa általános térvesztésének a fő oka, hogy az Európán belüli amerikai értékeket képviselő erők folyamatosan képesek azt a látszatot fenntartani, hogy Amerika a világ minden térsége számára az egyetlen követendő példa. Így aztán Európa csapdába került. Ha sikeresen amerikanizálódik, akkor elveszti lényegét, ha viszont nem, akkor állandó kudarcként kell átélnie saját identitásának vállalását.

166. Európa térvesztése 2.
A kelet és főként közép európai országok gyors integrálásában meg kellet volna látnia azt a történelmi lehetőséget, hogy demonstrálhatja saját értékei dominanciáját és sikerességét, másrészt, hogy ő maga is megújulhat Közép Európa spirituális felhajtó erejétől.
Ám szinte semmit sem tett ezért, sőt tétlenül szemlélte az amerikai orientáció teljes térnyerését.

167. Európa térvesztése
A koncepciótlanság, stratégiátlanság és bizonytalankodás a 90-es évek elején, a jelek szerint végleg Amerika felvonulási terepévé tette Kelet és Közép Európát.
Ez azért látszik végzetesnek, mert ezek a társadalmak akár teljesen széthullhatnak az amerikai modell civilizatórikus nyomása alatt.

168. Az európai integrálás késlekedése és következményei.
A PHARE indításakor még úgy látszott, hogy Lengyelország és Magyarország európai csatlakozására akár öt éven belül sor kerülhet.
Kiderült azonban, hogy éppen egy évtizeden át volt mindig pontosan öt évnyi távolságra a csatlakozás, és közben számos forgatókönyv változat felmerült.

169. Csatlakozási forgatókönyvek
Az első változat szerint a „visegrádi” országok felvételére kerülhet sor először.
Ezt kezdetben nehezítette, hogy Szlovákia belpolitikai folyamatai az elbalkánosodás jeleit mutatták, és ez a többi országgal kapcsolatban is elbizonytalanította az EU-t
További dilemmát jelentett, hogy mi legyen a baltikummal és főként a volt Jugoszláviával.

170. Csatlakozási forgatókönyvek
Ráadásul újra és újra kiderült, hogy az átalakulás sem gazdasági sem társadalmi értelemben nem alkalmazkodik azokhoz a narratívákhoz, amelyeket az európai elitek előzetesen kidolgoztak a folyamattal kapcsolatban. És amelyek lényegük szerint inkább az amerikai modell értékeihez álltak közelebb.

171. Zavaros kényszermegoldások évről évre.
Az elodázást, az eddig említettek mellett az is erősítette, hogy közben a nyugat- európai transznacionális vállalatóriások megszerezték azokat a monopol-pozíciókat Kelet-Európában, amelynek nyomán az itteni vesztes többségeket egyre hatalmasabb összegekkel kellett volna kárpótolni, ha az eredeti szolidaritási feltételekkel a 90-es évek közepén veszik fel ezeket az országokat.

172. Elodázás…
Ezért kellett tehát egyre távolabbra tolni, és az idő közben egyre liberálisabb ( „anti-szolidáris” ) reformok nyomán egyre „olcsóbbá” tenni a kelet és közép európai országok felvételét.
Európa tehát történelmének egyik legsúlyosabb hibáját követte el azzal, hogy máig sem ismerte fel Európa „reintegrálásának” valódi jelentőségét.

173. És mit tehettek volna a térség országai?
A továbbiakban azt tekintjük át, hogy vajon mennyiben felelősek maguk a térség országai azért, hogy világgazdasági, világ-társadalmi státusuk összességében rosszabb, mint 60-70 évvel ezelőtt volt.
De előtte még érdemes felhívni a figyelmet egy sajátos tényre.

174. Egy különös történelmi összefüggés.
A kelet és közép európai térség országai összességükben tért veszítettek ugyan, de az egymáshoz viszonyított fejlettségi rangsoruk és fejlettségbeli különbségeik legalább egy évszázada semmit sem változtak.
Sőt valószínű, hogy akár 150 évre visszamenőleg is stabilak a belső különbségeik.

175. Mit jelent mindez?
Ennek oka valószínűleg az, hogy a modernizációjuk illetve a „globalo-modernizációjuk” világ-hatalmi determinációknak volt alárendelve, és ezek a globális aktorok nem voltak érdekeltek abban, hogy önálló fejlődési pályákat engedjenek az egyes országoknak. Ez tehát a közvetett bizonyítéka annak, hogy globális forgatókönyv érvényesül.

176. A fejlődési sorrend. („civilizatórikus” rangsor )
A térség fejlettségi rangsorát mindig is két olyan régió vezette, amelyet ma Csehországként és Szlovéniaként ismerünk.
Mindkét ország történelmileg mindig a Nyugat belső teréhez tartozott, és ezen az 50 éves izoláció sem tudott igazán változtatni.

177. A „Köztes Európa” vidéke.
Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Horvátország alkotják azt az övezetet, amelyet egyes történészek Köztes Európának neveznek.
Az elnevezés arra utal, hogy ezek az országok jelentették a nyugati és a keleti (ortodox, vagy pravoszláv) kereszténység kulturális törésvonalát.
A dolog érdekessége, hogy Szlovákia és Horvátország, sőt egyes időszakokban Lengyelország is a magyar korona részét képezte.

178. Az ortodox kereszténység nyugati térsége.
Belarusszia, Ukrajna, Románia keleti térségei és Bulgária jelentik az ortodox kereszténység nyugati régióját.
Közös jellemzőjük, hogy önálló állami léttel alig rendelkeztek történelmük során, mert olyan birodalmi ütköző-övezetet jelentettek, amely ezt lehetetlenné tette.

179. És akikről eddig nem esett szó…
Három teret nem említettünk eddig:
A Baltikumot
Kelet Poroszországot
Oroszországot
Az első kettő közös jellemzője, hogy különböző időpontokban ugyan, de egyfajta „hadi-zsákmányként” a Szovjetunióként létező Orosz birodalom részeivé váltak.

180. Oroszország, mint szocietális univerzum.
Nehéz pontosan és röviden leírni azt az időben és térben roppant kiterjedésű világot, amelyet Oroszország jelent.
A Nyugat valójában soha sem tudott mit kezdeni ezzel a hatalmas „szomszéddal”, amely szocio-kulturálisan ezer szállal kötődött hozzá, de mindig idegen é s fenyegető is maradt.

181. A westernizáció különböző hullámai Oroszországban.
Az orosz elitek a történelem során háromszor is tettek kísérletet arra, hogy egyértelműen „nyugatosodjanak”, de az eredmény minden alkalommal inkább a belső konfliktusok elmélyülése és kudarc lett. Kudarc a Nyugat és Oroszország számára is. A jelenlegi negyedik hullám eredményei is ellentmondásos képet mutatnak.

182. És a jövő…?
Minden Oroszország jövőjére vonatkozó prognózis nagyon bizonytalan.
Ennek fő oka az, hogy a jelenlegi westernizációs hullám is csak a szocietális univerzum egy töredékét hatja át igazán.
Ráadásul mindez olyan szerkezetben megy végbe, amely a többséget az átalakulás végleges vesztesévé teszi.

183. És a jövő…? (2)
Az egyik fő veszély a demográfiai összeomlás, és az így kialakuló vákuum következményei. A népesedési válság eleve komplex reprodukciós krízist sejtet.
A másik fő probléma, hogy a világ szénhidrogén készletei feletti rendelkezés kikerülhetetlenül a globális hatalmi tér bizonytalan státusú főszereplőjévé teszi.

184. És a jövő…? (3)
És végül, de nem utolsó sorban, változatlanul a világ második legnagyobb nukleáris hatalmáról van szó, akinek célba juttató eszközeinek a mennyisége és minősége csak az USA-éhoz mérhető.
A jövő fő kérdése tehát, hogy nyugatosodása kiegyensúlyozott lesz-e, és, hogy Amerópához, vagy Euramerikához fog-e inkább közelíteni.

185. Baltikum és Kelet Poroszország.
A Baltikum sajátos kihívását az jelenti, hogy miközben óriási energiákkal próbálta Skandinávia „civilizációs” teréhez való történelmi tartozását az orosz függés alatt is fenntartani, belső identitása és reprodukciója megroppanni látszik.
Globalo-modernizációjának látszólagos sikerét a gyors amerikanizálódás „lezsilipelő” hatásainak köszönheti, de a jövő számos szempontból nagyon bizonytalan.

186. És végül Kelet Poroszország.
Elgondolkodtató tény, hogy a Római Birodalom, majd Nagy Károly Birodalmának keleti határai majdnem pontosan ott húzódtak, ahol a „vas-függöny” határvonala a hideg-háború évtizedei alatt. Ez is egy bizonyíték a globális világtörténelem-forgatókönyvre.
És ez a vonal a mai Németországot is kettévágta. (Akárcsak Magyarországot: Pannonia és Hunnia)

187. Németország orosz megszállási övezete.
A történelem különös fordulata, hogy a II. világháború győztes keleti birodalma Németországnak éppen ezt a nyugatosodásában mindig is bizonytalan körvonalú térségét kapta hadi zsákmányul.
A kialakuló NDK így vált egy torz kiállítási tárggyá Európa nagy történelmi panoptikumában.

188. Az NDK reintegrálásának máig tartó nehézségei.
Az 1990-ben végbemenő német újraegyesítés óta a térségbe 2000 milliárd euró támogatás áramlott, és relatív helyzete Németország nyugati részéhez viszonyítva alig változott.
Szinte valamennyi életminőségi mutatója (munkanélküliség, népesedés) jelentős mértékben rosszabb, mint a Nyugaté.
Ez jól példázza, hogy ahol volt szocializmus, ott minden mutató rosszabb. Emiatt az összehasonlíthatóság miatt adták oda, mintegy kísérletként, Kelet-Németországot. Hasonló kísérleti nyúl egész Kelet-közép Európa, és egész Magyarország.

199. Néhány következtetés…
Mindebből kiderülni látszik, hogy a Nyugat által elképzelt „re-integrálási” technikák még akkor is látványos kudarcot vallanak, ha az anyagi transzferek mennyiségét ötvenszeresére emelik.
A lényeg valószínűleg az, hogy társadalmakat átalakítani csak szerves fejlődéssel, belső harmóniával lehet.

190. Néhány következtetés…2.
A rendszerváltás általános kudarc-élménnyé válását tehát csak úgy lehetett volna elkerülni, ha a térség lakói lehetőséget kapnak arra, hogy saját történelmük „társ-szerzői” legyenek.
A birodalmi alkuk diktátumára építkező szervetlen rendszerváltás láthatólag zsákutcának bizonyul.

191. És van-e kiút ebből a zsákutcából?
Remélnünk kell, hogy van! De ennek feltételei vannak.
A korrekció az alábbi logikára épülhet:
Narratíva
Számvetés
Párbeszéd
Egyezség (újra-kötött alku)

http://drabikanyagok.blogspot.com	1548
http://drabikanyagok.blogspot.hu	574
http://www.drabikanyagok.blogspot.com	49
http://drabikanyagok.blogspot.ro	19
http://drabikanyagok.blogspot.de	19
http://drabikanyagok.blogspot.co.uk	16
http://webcache.googleusercontent.com	14
http://drabikanyagok.blogspot.fr	9
http://drabikanyagok.blogspot.sk	8
http://drabikanyagok.blogspot.com.au	8
http://www.naplom.com	8
http://drabikanyagok.blogspot.ie	5
http://drabikanyagok.blogspot.cz	4
http://www.drabikanyagok.blogspot.hu	4
http://drabikanyagok.blogspot.mx	3
http://drabikanyagok.blogspot.it	3
http://drabikanyagok.blogspot.co.at	2
http://drabikanyagok.blogspot.be	2
http://drabikanyagok.blogspot.ca	2
http://drabikanyagok.blogspot.se	1

Bogár László - A Rendszerváltás Gazdaságtana

by Bogar Drabik

Accessibility

Categories

Upload Details

Usage Rights

20 Embeds 2,298

Statistics

Bogár László - A Rendszerváltás Gazdaságtana Presentation Transcript