A Tudástársadalom Eszménye - Varga Csaba

1. Varga Csaba
A tudástársadalom eszménye
A világon még sehol nincs tudástársadalom, noha jelenleg minden létez társadalomban
vannak tudástársadalom-elemek, s a most indult új század közepére a globális társadalomban
összefügg tudástársadalom-szigetek jöhetnek létre. A század második felében megszülethet a
globális tudástársadalom. Magyarországnak egyetlen olyan lényeges hátránya sincs, ami
eleve kizárná, hogy Európának az egyik els tudástársadalma legyen, ami azonban nem
garantálja, hogy húszas-harmincas évekre ezt a cél el is érjük. Az új kor1 egyik jellegzetes
tulajdonsága, hogy a küls feltételekkel egyenrangúak a bels feltételek, s az utóbbiak közül
els sorban a tudással dinamizált állami és társadalmi akarat kreatív állapota lenne fontos.
A tudástársadalom problematikája nálunk ma azért vethet fel, mert a közpolitika és a
közgondolkodás tömegkultúrájába ez a célképzet beszivárgott, ugyanakkor mégsem egészen
vethet fel, mert az új kérdéskör érdemi tárgyalásához hiányzik az új magastudások egységes
értelmezése, az új felfogás alapján kidolgozott jöv kép, s a jöv vízióhoz kapcsolt tudatos
társadalomstratégiai építkezés. Magyarország ma úgy foglya saját múltjának, az el z két
század traumáinak, hogy nem lát el re húsz-harminc évig, és nincsenek a tömegkultúrában is
számon tartott forgatókönyv elképzelései. A jöv azért láthatatlan, vagy ellenséges
természet re hangolt, mert a korszak uralkodó értelemadásai szerint a jöv semmi átüt erej
újat, különösen új jót nem hoz majd, holott a jelen már kvázi-tárgyilagos megfigyelése is
tételesen mutatja, hogy minden globális vagy közép-európai átalakulás drámaibb, mint
amilyen a tíz-tizenkét évvel ezel tti politikai rendszerváltozás volt.
Nem látok abban semmi felháborítót, hogy a magyar vezet értelmiség, különösen a
tudomány és a m vészet hangadói mennyire nem vagy milyen nehezen érzékelik, hogy a
pénzközpontú újkapitalizmus és az információközpontú posztkapitalizmus között éles
választóvonal van. A felháborító sokkal inkább az, hogy a magyar tudásteremt k és
tudástovábbítók nagyon nagy többségének minimális az ismerte a globális tudástermelésben
egymást hajtó (sokszor elképzelhetetlen) tudásforradalmakról.
1

2. Személyenként mindenkinek jórészt magánügye, hogy olyan valóságképe vagy olyan
valóságcsatornája kristályosodik ki, amely alig távolodott el a 19. század uralkodó
valóságmániáitól; s innen nézve majdnem mindegy, hogy ez a szokásos valóságkivonat-
ideológia kultúra- és államközpontú, nemzeti-alapállású, vagy az Einstein el tti
természettudományokra épít (s változatlanul merev társadalmi osztályokban gondolkodó)
szociális nézetegyüttes, vagy valamilyen olyan liberalizmuskeresés folytatása, amely a piac
által egyébként izolált egyén szentségét hirdeti. Egyénileg mindegy, ám összességében ijeszt
gátrendszer.
Nem csak külön-külön vagyunk idejemúltak, s t gyakran hideglel sen elavultak, hanem
együtt, nemzeti közösségként, politikai „osztályokként”, társadalmi csoportokként vagy
tudáshordozókként. Magyarország ma egyszerre több múlt-országban él: az idealizált
reformkorban, a kiegyezés után kapitalizálódásban, a második világháború utáni percekben,
vagy a „békés” kádári végórákban. Nem élünk azonban a rendszerváltásban, nem élünk a
globális világban, nem élünk a lokalitásban, nem élünk a természetben (vagy természetközeli
környezetben), nem élünk a spirituális világban és persze nem élünk az összesített tudásban,
aminek új lényege az, hogy a földi civilizáció új tudása az elmúlt évtizedekben végérvényesen
gyökeresen meghaladta az elmúlt kétezer év tudását. Sem el re, sem hátrafelé nem látjuk az
édenkertet, és az eddigi édenkert-töredékeket is hajlamosak vagyunk sivatagnak felfogni.
Az édenkert metafora pedig kit n , mert tartalmazza az elemi integrációt:: külön nincs
ökológiai jöv kép, nincs önmagában információs-informatikai holnapvízió, s t a tudásalapú
gazdaság eleve már kilépett a hagyományos gazdaság-mederb l vagy nem beszélhetünk
izoláltan totális új tudásról, pedig épesz ember – a fizika elméletének szubatomi kutatásinak
sikere óta – nem gondolkodhat anyag-központú dimenziókban. Kínos ez a sok és új
felismerés. Kínos, hogy csak integrált, új alapú, a jelentrendeken túllép jöv vízió születhet, s
ennek megértése után aztán akár évtizedekig vitatkozhatunk arról, hogy az új
világfelfogásban, az új világintegrációban dönt szerepe a környezetnek, a genetikai
meghatározottságoknak, az emberi tudatnak, vagy mondjuk a (tudásalapú) társadalomnak
van.
Nekem változatlanul az a véleményem (s nem látok olyan dönt érvet, hogy ezt a véleményt
visszavonjam), hogy a jöv egyedül használható neve a tudástársadalom, amely b vebben
tudás- és tudatfejleszt társadalomként írható le. Ez az új korszak dönt en olyan új tudásokat
is hasznosít(hat), amelyek még ismeretlenek a jelenlegi globális köztudatban.
2

3. Az emberi civilizáció minimum több tízezer éves története azt mutatja, hogy az ember, s az
általa szervezett társadalom, s az ennek a menedzselésére használt állam képtelen id ben és
hatékonyan megbirkózni a föld bolygó és a földi civilizációk általános problémáival. Nincs
más esélyünk, mint a spirituális intelligencia és a mesterséges intelligencia egymást segít
együttese, s egymást er sít bevonása a döntésekbe és a problémakezelésekbe. Ennek az
állításnak a súlya valószín leg még ma nem kódolható, és öröm helyett kétségeket és
félelmeket ébreszt, holott az ember nev intelligens lénynek leginkább önmagától és eddigi
viselkedését l kellene félnie. Nagyon kevés jel mutat arra, hogy a 20. század még száz évig –
kis módosításokkal - ugyanúgy folytatódik, mint amilyen most, így a figyelmünk csak arra
koncentrálhat, hogy a jórészt folytathatatlant – új paradoxonként - mi és hogyan folytatja, s t
a radikális megszakítások után a visszaemelt régmúltak hogyan válnak jöv teremt vé és a
mai uralkodó gazdasági-társadalmi-szellemi világmodellek mikor és milyen újvilággá
alakulnak át.
A közbeszéd elfogadott (egyébként tarthatatlan) leegyszer sítései szintjén a jelenlegi
problémakötegek lakonikusan így fogalmazhatók meg: 1. A magyar döntéshozó és legitimáló
eliteknek nincs koncepcionális jöv alternatívái. 2. Az újtudást teremt elitek szintén nem
dolgoztak ki hosszú távú jöv utat-utakat és ezekr l a nyilvánosság el tt nem cseréltek
véleményt.2 3. A globális és európai világ ugyan már információs társadalmat épít, ám ennek
a jelenhez kötött programnak itthon sincs tíz évre szóló. konceptuális jöv stratégiája3. 4. Az
információs társadalom pillanatnyi felfogása nem jeleníti meg a tudástársadalom modellt –
ezért (is) hiányzik a tudástársadalom eszmény is.4 Holott valószín leg a tudástársadalom
eszménye lehetne a legjobb tudatfejleszt és a társadalmi inspirátor. Ezt a négy
problémaköteget érdemes kicsit részletesen és higgadtan értelmezni.
1. A hazai uralkodó elitek alternatíva nélkülisége
Az uralkodó eliteknek négy – politikai, gazdasági, társadalmi és tudásteremt i – csoportját
különböztethetjük meg. Az eliten természetesen nem min séget, nem erkölcsöt értünk, hanem
az uralkodó helyzet megszerzését, avagy a gazdasági, politikai és tudást kék birtoklását. A
többszörösen összetett és egymásra csúszott magyar gazdaság és társadalomszerkezet miatt a
hazai uralkodó elitek is rendkívül összetett bels struktúrában léteznek, s maguk sem tudnak
mit kezdeni tisztázatlan viszonyaikkal. Most csak arra van lehet ségünk, hogy a politikai elit
3

4. gondolkodását jellemezzük, ami azért perdönt , mert Magyarország vezetésében még mindig
túlsúlyos szerepet töltenek be.
A politikai elitek az 1989/90-es kvázi politikai rendszerváltás után parlamenti ciklusokként
más-más kormányzó és ellenzéki pártszövetségeket hoznak létre, de ideológiai szinten
hellyel-közel folyamatosan tartják a rendszerváltáskor kialakult általános célokat. A probléma
„csak” az, hogy a kilencvenes évek elején a kapitalizmus ötven-száz évvel ezel tti modelljét
választották jöv képnek, amely a piacgazdaság, a parlamenti demokrácia, a többpártrendszer
mellett egyetlen egyedi célt választottak, az Európai Unióhoz való csatlakozást. A politikai
id - és téreltolódás miatt nehezen vesszük tudomásul, hogy az Európai Unió közben áttért az
európai információs társadalom fejl désére, egyre inkább komolyan veszi a fenntartható
fejl dés normáját és egy évtizede a jöv kutató m helyeikben a neoliberális piacgazdaság
helyett tudásalapú és/vagy társadalomgazdaságról kezdenek beszélni.
A politikai elit – egyes tagjait kivéve – általában foglya elavult politikai és/vagy társadalmi
ideológiáinak. Számos látványos kínlódás ellenére a hagyományos szocialista ideológiából
nem válik szociáldemokrata vagy poszt-szociáldemokrata (vagy poszt-újbaloldal) stratégia. A
konzervatív oldal többsége visszahátrált az ókonzervatívizmusba, egymással is vitatkozó 19-
20 századi nemzeti ideológiákba, vagy el sem mozdult onnan, s a hangadó nyilvánosságban
jele sincs a neokonzervatívizmus amerikai, angol, vagy német változatának, azaz
prekonzervatívizmus tombol posztkonzervatívizmus helyett. Nem sokkal többet tud
felmutatni a liberalizmus sem, amely az egyéni szabadságjogokra alapozott korábbi liberális
ideológiák között verg dik és önálló politikai pálya hiányában szükségképpen sodródik az
elavult magyar baloldalhoz, azaz nálunk is hiányzik a posztliberalizmus minden válfaja.5
Ha lennének megújított politikai ideológiák, akkor azok alapján vagy éppen azokkal szemben,
vagy t lük függetlenül a politikai elit átfogó gazdasági, társadalmi és szellemi stratégiákat
fogalmazhatna meg. Érdemes elemezni, hogy a mostani politikusok hogyan gondolkodnak az
információs társadalom elméletér l és az általuk vállalható tervezett gyakorlatáról.6 A
liberális elképzelés az információk szabad áramlásának és az internetes demokrácia
lehet ségét emeli ki, a konzervatív felfogás digitális Magyarországban gondolkodik, ami
számára alapvet en a tudások, különösen a magyar kultúra, és a szolgáltatások digitalizálást
és szintén az internetes demokráciát jelenti. A szocialista koncepció lényege az egész
társadalmat átfogó modernizáció, avagy mindenekel tt társadalmi modernizáció. A politikai
jöv képpel így nincs is baj, a három felfogás együtt ki is tesz egy átfogó programot.
4

5. Mindez az mutatja, hogy a politikai elitek képvisel i a kormányzati gyakorlatra koncentrálva
a kisebb-nagyobb lépéseket korrektül megtervezik és kormányzati pozícióhoz jutva a soron
következ aktuális tennivalókat jól-rosszul elvégzik. Az egész mégis kevés. A kormányzati
programok satnyák, túl közelre néznek. Nincs politikai koncepció és akarat, hogy átfogó
programot dolgozzanak ki, radikálisan új módon gondolkodjanak és a magyar társadalom
számára vonzó, dinamizáló jöv képet teremtsenek. Ennek egyik oka az, hogy az információs
társadalmat érteni kezd politikusok saját pártjaikban nem töltenek be vezet szerepet,
kisebbségben vannak, másik oka viszont az, hogy a hatalom megszerzéséért és megtartásáért
folytatott szimbolikus politikai-kulturális harc uralkodó témája a közelmúlt, s ezért
szüntelenül zajlik a kulturális értékharc, ami egyébként már az információs kor egyik
sajátossága. Így viszont Magyarország az európai versenyben nem zárkózik fel, nem követheti
a finn vagy az ír modellt, s nem veheti át tanulságait; önmagát fékezi le, képtelen egy
kvantumugrásra.
A gazdasági vagy a tudás”termelési” alrendszer ezeket az akadályokat nem zúzhatja össze.
Amíg Magyarországon politika- vagy hatalomalapú világ van, addig ez a kudarcos trend nem
változhat meg. Az információs kor tehát nálunk még nem teremt valódi alternatívát, csak
kormányzati résztevékenységet. Szellemi esély – ugyan korlátozottan, de – lenne, politikai új
helyzet teremtése azonban csak az európai csatlakozás és a hazai politikai mez új
tematizálása után várható.
2. Az újtudást teremt elitek jöv út kínálatainak hiánya
Ha az újtudást teremt elitekr l beszélünk, ezen csak az értelmiség egyik szerény kisebbsége
értend ; azok, akik nem a meglév tudást terítik és nem a meglév tudások új feldolgozását
adják, hanem akik hellyel-közel megértették, hogy az elmúlt évszázadok közös tudása, a
tudományok eddigi eredményei ugyan nem avultak el, csak mára élesen-látványosan kiderült
róluk, hogy csak korlátozott alapesetekre, alapösszefüggésekre igazak. Akik az újtudást
nálunk teremtik, akár akadémiai-egyetemi, akár az el tti vagy azon túli tudományos vagy mi
több a folyton táguló tudományos térben. Az információs korban egy-egy ország egyes számú
értékmér je, hogy mennyi, milyen min ség , mennyire ismertté vált újtudás jön létre.
Magyarország rangját, sajnálom, már nem az 1956-os (korlátozott) forradalom, nem az 1989-
es (kvázi) rendszerváltás, vagy nem az aktuális kormányzat adja, hanem a szellemi
5

6. (tudományos, m vészeti, vallási, s t poszttudományos) élet valóságos teljesítménye,
innovációja, tudáspiaci értékesítése adja.
Saját, nyilván vitatható megítélésem szerint az emberiség közös tudása az elmúlt száz év alatt
fokozatosan új, magasabb, s t radikálisan más szintre jutott, amit Einstein, Heisenberg, Bohr,
vagy általában a relativitás- és a kvantumelmélet utáni új tudások világának tekinthetünk.
Ami mindez két-három évtizede továbbgy r zve szinte a tudományok minden ágára átterjedt,
de az összefoglaló jelleg új természettudományos vagy/és társadalomtudományi
metaelméletek még nem születtek meg, s t a posztmodern felfogások jó része ennek
lehet ségét és szükségességét is tagadja. Normális országban ma – némileg sarkítva - a
bölcsész értelmiség is elméleti fizikát vagy kvantum pszichológiát7 tanul. Nálunk a hangadó
értelmiségi csoportok politikusok erkölcsér l, vállalkozók kvázi-törvényes gazdagodásáról, a
nemzeti hagyományok elvesztésér l vagy az Internet állítólagos személyiség romboló
hatásáról vitatkoznak. Egyáltalán nem nézek le senkit, mi több igyekszem empatikusnak
lenni, mindenkinek joga úgy látni a világot, ahogy látja, én viszont a kortárs értelmiségiek
többségét úgy látom, hogy nagy többségük még nem lépett ki a 19. század tudásföldjér l.
Az elmúlt századokban nálunk a tudományok vagy/és a vallások elitje mindig jóval a köznép
és a közgondolkodás el tt járt, olykor néhány politikus vagy közíró igyekezett csak lépést
tartani. Most egyszerre megy végbe két globális folyamat: a magastudás gyorsuló tempóban
egyre messzebb, elképeszt en messze halad és ráadásul az emberi civilizáció globális
problémái csak evvel az új magastudással orvosolhatóak. Kirívó példái ennek a trendnek az
ökológiai vagy a világtársadalmi szociális problémák. Ehhez képest a politikusok
tudáshorizontja nehezen tágul, a modern tömegtársadalmak tömegkultúrája ugyan egyre
inkább tölt dik fel magastudásokkal, de ennek ellenére a köznép és a közpolitika lemaradása
növekszik. Magyarországon semmi szokatlan nincs: az összetett gazdaság-, társadalom- és
tudásszerkezet folytán az ország egyszerre létezik a posztfeudalizmusban, a korai
kapitalizmusban, a pénzgazdaságban vagy az új (információalapú) gazdaságban és mindegyik
részországnak megvan a maga „értelmiségi” képviselete. A többség hátrafelé vagy az
elmaradott jelenbe húz, míg egy kisebbség mozdul el re, de az általános tudáshiány és
jöv hiány számos változásigényt korlátozhat.
A magyar tudomány újtudást teremt teljesítménye már mérhet . A szerénység
követelményei tiltják, hogy saját szellemi m helyeink és közvetlen partnereink eredményeit
kiemeljem, ám arról talán a rossz reflexek kiváltása nélkül beszámolhatok, hogy a hazai
6

7. emblematikus gondolkodók közül kikre figyelünk fokozottan és folyamatosan. Íme, a névsor:
például a filozófus Peth Bertalan, a filozófusi id szakába lép Hankiss Elemér, a
pszichológia filozófiáját itthon megteremt Pléh Csaba, az agykutató Vizi E. Szilveszter (nem
azért, mert most akadémiai elnök), a kozmológus Székely László, az informatikus Roska
Tamás, a pedagógus Zsolnai József, a filozófiai istentant publikáló Weissmahr Béla, a
teológus Szathmáry Sándor, a valláspszichológus Szász Ilma, a jöv tudat épít László Ervin,
a környezetgazdász Kindler József, a szociológus Ferge Zsuzsa, a nanotechnológiával
foglalkozó Csurgay Árpád, és természetesen még sokan mások. Nem szeretnék azonban
elfelejtkezni – támadottságuk ellenére - a tudomány határait keményen tágító útkeres kr l:
ismét csak példaként a néprajzos Pap Gáborról, a fizikus Egely Györgyr l, a csillagász
Grandpierre Attiláról, a parapszichológus Paulinyi Tamásról, a fizikus Kisfaludy Györgyr l, a
halál utáni életet kutató Pilling Jánosról, a sort ismét folytathatnám sokáig. A magyar
tudomány tehát gazdag kit n új elméleteket teremt tudósokból, gondolkodókból,
m vészekb l – valamiért egyel re mégsem vagyunk elégedettek.
Nincsenek összegz konferenciák8, nincsenek összefoglaló m vek, nincsenek az új tudást
bemutató könyvek, tudósaink közül kevesen válnak európai hír gondolkodóvá, s végül az új
tudásokból nem születnek jöv alternatívák, vagy legalább is még nem válnak a közdisputa
tárgyává. A tudomány új felfedezéseire építve nem fogalmazódnak meg Magyarország vagy
akár egész Európa számára jöv -utak. Az újtudás terjedését sokszor blokkolja a régi tudás
számos bástyája, ismeret-várfala, el ítélet-futóárka, intézményes véd sánca. Nem véletlen,
hogy Magyarországon nem sorjáznak a jöv kutató m helyek, kivételt képez a BKÁE
jöv kutatási központja vagy a Veszprémi Egyetem most induló jöv kutató csoportja. Az
újtudás nem vagy alig jut ki a társadalom gondolkodó, innovatív köreibe és a csoportok,
körök, szemináriumok, el adások nem fejtenek ki társadalmi nyomást az érdektelen és
érvénytelen felfogások ellen. Ezért sincs nálunk még tudástársadalom.
3. A magyar információs társadalom ideológia és stratégia
Vizsgáljuk meg röviden, hol tart a magyar információskor-elmélet és stratégiakutatás. Ahhoz
képest, hogy még akadémiai körökben vagy rangos kutatóintézetekben is el fordul az
információs kor létezésének nyílt tagadása, vagy az informatikus értelmiséget változatlanul
nehéz meggy zni arról, hogy ne csak új technológiákban, hanem új tartalmakban és
információs társadalomban is gondolkodjon, a hazai információskor-elmélet az elmúlt két-
7

8. három évben kvantumugrásokkal fejl dött. A számítástechnika-tudomány nagy öregje,
Vámos Tibor is példát mutatott, aki egy új rendszerelmélet tervezése közben és ennek alapján
értelmezi az információs társadalom perspektíváit. Számomra kellemes meglepetés, hogy a
hagyományos szociológiában jelesked tudósok is felvették ezt a kutatási témát, például
Farkas János9 a huszadik századi társadalomtudományok szemüvegén keresztül korrekt
értelmezést készített, vagy Tamás Pál10 – aki ugyan szinte minden aktuális kérdéshez
hozzászól – történeti folyamatba ágyazva szemléli a posztszocialista információs
társadalmakat. Nyíri Kristóf filozófus pedig abban látszik úttör nek, hogy egyrészt a világ
jelent s információs társadalom felfogásait, koncepcióit ismerteti itthon, másrészt a
nyelvfilozófia alapján az információs kor egyik ideológusa, tudósa kíván lenni.
A magyar tudomány és például a m vészet életvilága semmiben sem különbözik a gazdaság
vagy a politika bels világától. A tudáspiaci szerepl k alapvet en a két eltér magatartást
képviselnek. Az egyik csoport tagjai a versenyt hatalmi mérk zésnek tekintik, s minden
riválist – gyakorlatilag durva eszközökben nem válogatva – megpróbálják gyengíteni, olykor
eltüntetni vagy legalább létezését észre sem venni, publikációkra nem hivatkozni, de minden
új gondolatot átvenni t lük. A másik csoport tagjai viszont az általános versenyt szellemi
versenynek értelmezik, senkit nem akarnak sem legy zni, sem hatalmi helyzetb l meggy zni,
a riválisok szakmai felismeréseit a forrás megjelölésével saját gondolkodásukba beemelik és
ezért a partnerkutatók tanulmányait is publikálják, ugyanakkor a szakmai ellenvéleményeiket
szintén nyilvánosan mondják el. Az el bbi csoport természetesen a háttérben törekszik
szakmai, politikai, gazdasági betartásra, míg az utóbbi csoport az etikus magatartással
szándéka ellenére szükségképpen provokál, és ezért id nként további hátrányok érik. Ennek
ellenére mi – tehát a Stratégiakutató Intézet – az utóbbi magatartást képviseljük, s ez viszont
lehet vé teszi, hogy külföldön és itthon egyaránt kritikus (és reméljük korrekt) szakmai
véleményeket fejtsünk ki.
Az információs kor tehát az információk és tudások nyílt versenye. Mindenki tanul a másiktól,
a képességek, a felkészültségek, az eredmények alapján spontán és tudatos
munkamegosztások jönnek létre. Magyarországon eddig csak két ismert nagyobb
kutatócsoport foglalkozik kifejezetten az információs korral. Ezért a Stratégiakutató Intézet –
jórészt egyoldalúan – nem tekinti intézeti riválisnak a m szaki egyetem Információs
Társadalom és Trendkutató Központját (ITTK)11, mert szerintünk rivalizálás helyett a komoly
tudáscseréé és kölcsönös tudáskontrollé a jöv . Komoly el nyüknek tartjuk, hogy egyrészt a
8

9. globális információs társadalom eseményeir l, változásairól, jelenségeir l itthon a legtöbb és
legalaposabb információkat hozzák nyilvánosságra, másrészt az Internet világáról,
gazdaságáról, az Internet használatának tényeir l, szokásairól a legjobb interdiszciplináris
elemzéseket írják. Intézetük profilját állandóan b vítik, például az internetes kor civil
társadalmával, az Internet-pszichológiával vagy a mobil információs társadalom várható
jöv jével is foglalkoznak. Noha szeretik magukat az egyetlen magyar információs társadalom
kutatóintézetnek definiálni, az mindenképpen megállja a helyét, hogy az egyik legjobb és a
legkiterjedtebb információs társadalom kutatásokat folytató egyetemi kutatócsoport. (Hasonló
színvonalú, de nem ilyen széleskör munka folyik például az MTA Filozófiai Intézetében12 a
távoktatás elméletér l és gyakorlatáról, az e-demokrácia kutatócsoportban13 a digitális
demokrácia jöv jér l vagy a Gazdaságkutató Intézetben14 az e-gazdaság helyzetér l és
lehet ségeir l, stb..)
A Stratégiakutató Intézet15 profilja alapvet en különbözik az ITTK-tól: egyrészt alapvet en
interdiszciplináris metaelméleti és mezoelméleti beállítódása, néz pontja miatt, például mi
végezzük a globalizáció és lokalizáció, vagy a tudástársadalom-elmélet kutatását, másrészt
nem csak az információs társadalomra vagy korra koncentrálunk, hanem az új tudomány, az
új tudás létrejöttének támogatására. Ezért például tudatkutató vagy az egységtársadalom
modellt vizsgáló m helyet tartunk fenn. Harmadrészt konkrét információs társadalom –
például tartalomszolgáltató vagy e-közigazgatási - programokat, intelligens régió-megye és
kistérség stratégiákat készítünk. Több hazai szakért valóságlátványával szemben – például
Farkas János16 és Z.Karvalics László17 felfogásával ellentétesen – az információs kort több,
egymást folytató szakaszra18 (informatikai társadalom, információs társadalom,
tudástársadalom, tudás- és tudatfejleszt társadalom) bontjuk, amelyek között alapvet
strukturális, tartalmi, min ségi különbséget látunk. Az információs társadalmat alapvet en
technológia- és gazdaságközpontú modellnek, míg a tudástársadalmat lényegileg tudás- avagy
tartalomközpontú korszaknak ítéljük. Hasonlóan eltér az álláspontunk Kindler Józsefét l19,
aki viszont a történelmi folyamatok különbségit annyira összemossa, hogy minden létez , a
pénzkapitalizmusban kialakult globális problémát a szület ben lév tudástársadalom nyakába
varrja.
Nem az a kérdés, hogy kinek van egyértelm en, vagy örökérvény en igaza, hiszen ma már
evidens, hogy a különböz az un. valóságcsatornáknak egyformán lehet igazsága, a megfelel
szellemi mentalitás így az, ha más tudásm helyek, más kutatók néz pontját, valóságképét is
9

10. érdeminek tekintjük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden korszak nem küzdheti ki közös
fogalomkészletét és a többségi domináló véleményt, ami megint nem avval azonos, hogy más
elméleteknek nem lehet igazsága.
Összefoglalásként párhuzamos – egymásnak is ellentmondó – állításokat kockáztatunk meg:
1. Az információs társadalom hazai szaktudományi (résztotalitásként) értelmezése részben-
egészben készen van vagy lesz rövidesen. Az információs kor újragondolása (globalizáció-
lokalizáció elméletbe, technológiaelméletbe, információelméletbe, valamint az új gazdaság és
az új társadalom elméletbe ágyazva) közel sincsen kész.20 2. A tudástársadalom elmélethez az
el bbiek mellett még szükséges térid -elmélet, ökológiai elmélet, jel-tudásjel-elmélet,
mesterséges intelligencia elmélet, államelmélet, tudáselmélet, tudatelmélet, stb. Ennek az
integrált metaelméletnek külföldön vagy itthon még csak a körvonalai látszanak. 3. A magyar
társadalom felkészültebb kisebbsége is az információs társadalomnak csak elméletel tti
ismereteivel rendelkezik, jórészt az információs-kommunikációs technológiák megtanulásánál
tart. A hazai közgondolkodásban az értelmiség sem jutott sokkal el bbre, de az újtudást
el állítók viszont már-már világszínvonalat érnek vagy érhetnek el. 4. Az új század els
évtizedében derülhet ki, hogy a magastudást képvisel k, az intelligens társadalmat akarók, az
e-kormányzást megvalósítók együttesen képesek-e egy integráló, újtudományi, újidentitást
kínáló tudástársadalmi jöv képet Magyarország többségével vagy legalább a hangadó
csoportok zömével elfogadtatni.
4. A tudástársadalom eszmény és a hazai tudástársadalom
modell
Szerencsétlen és ijeszt elméleti (mi több: gyakorlati) tévedésnek tartom, ha a jöv t csak
ökológiai szempontból kívánjuk megváltani. Függetlenül attól, hogy egyáltalán lehet-e
megváltás. Még gonoszabbat is mondhatok: a földi civilizáció globális ökológiai problémái
egyáltalán nem kezelhet k a pénzközpontú újkapitalizmus m ködési elveivel és eszközeivel.
Az ökológiai lábnyomok részleges eltüntetése sem képzelhet el a globális tudástársadalom
létrejötte nélkül!
Magam nem hiszem azt, hogy minden ökológiai stratégiának vagy jöv képnek szükségképpen
integráló gazdasági-társadalmi jöv modellnek csak a tudástársadalmat kell és lehet elfogadni;
ugyanakkor a tudástársadalom globális, kontinentális, nemzeti és lokális szisztémái egyaránt
10

11. valóságos felismeréseket és megoldásokat kínálhatnak az ökológiai katasztrófák elhárítására.
A tudástársadalom világmodellek, vagy a globális világban a részleges tudástársadalom-
szigetek akkor jöhetnek létre, ha mindenekel tt tudomásul vesszük, hogy a jöv nem csak a
múltjelen megváltozhatatlan kényszerpályája, hanem a jöv – az induló feltételekt l részben
függetlenül is – teremthet . A tudástársadalom eszmény így tehát nem pusztán abból indul ki,
hogy a közép-európai vagy a magyar elkésett-összecsúszott fejl dési modell milyen
gazdasági-társadalmi innovációkat tesz vagy nem tesz lehet vé. A valóságos s a puhának
tartott, de kemény feltétel: a tudástársadalom célképzet, jöv kép, elmélet és az elméletb l
fakadó kormányzati és társadalmi program megléte és min sége.
A tudástársadalom eszmény: tudás és társadalom eszmény külön-külön és együtt is. A
tudáseszmény: az új tudás koncentrált elsajátítása, elmélet-tudás, tudat-tudás, készség-tudás,
spirituális-tudás, cselekvés-tudás és ez együtt új tudat és új tudatosulás. A társadalom
eszmény: az új társadalom tudatos létrehozása, a világszerkezet minden szintjén (globális,
kontinentális, nemzeti és lokális szinteken) közösségi társadalom, a globalitás és lokalitás
egyensúlya, nem hierarchikus, hanem hálózati társadalom. A tudás + társadalom együtt: nem
hatalom vagy pénzt ke központú, hanem tudásalapú és tudásvezérelt társadalom, nemcsak
vagyon- és munkamegosztás által strukturált, hanem inkább tudás és kreativitás segítségével
mobilabb-nyitottabb szerkezet horizontális társadalom. Minden társadalom virtuális (és
ijeszt ) labirintus, amelynek gyakran egyáltalán nincs kijárata, a tudástársadalom viszont
olyan virtuális – nem labirintus jelleg és nem félelmet generáló - hálózat, amelyben már-már
könny közlekedni és számos kijárata van. A közlekedés jöv jének térképét a
tudástársadalom eszmény jelenti és a közlekedés fejlesztése képes az eszmény hetven-
nyolcvan százalékos megvalósítására.
Nos, a tudástársadalmat nem értjük, ha csak azt hisszük, hogy abban a gazdaság, a tudás-
újtudás, az ökológia vagy az állam majdnem olyan alrendszer, mint most. A tudástársadalom
korszakában a gazdaság nem neoliberális nemzetekfölötti, öncélú gazdasági rendszer, hanem
– még mindig piaci alapú, de környezet s társadalombarát, valamint tudásközpontú -
szolidáris gazdaság, vagy etikai gazdaság, amit hívhatunk társadalomgazdaságnak. Az új
id számítás után az állam sem ugyanaz, mint eddig, s a változás nem csak az, hogy az állam
az e-demokrácia világában szükségképpen e-kormányzás, hanem mindennek segítségével
nem hatalom vezérelte, nem többszörösen koncentrált hatalomérvényesítés, hanem – lásd a
gazdaságot – környezetóvó, társadalombarát, polgárszolgáló, tudáshasznosító hálózati
11

12. szolgáltatás. A természet- és környezetvédelem szerepe és m ködési is egészen más, s az új
jelenség nem csak az, hogy a gazdaság egyik alrendszereként a környezetgazdaság is
elfogadást nyer, hanem a gazdaság, a lakásépítés, a technológiafejlesztés, a közigazgatás, az
oktatás (stb.) mind-mind a föld ökológiai egyensúlyának megtartására, majd er sítésére21
figyelve végzi tevékenységét. A tudástársadalomban az egyik igazán új az lesz vagy lehet,
hogy a földi civilizáció és kultúra egymástól izolált, elszakított rendszerei és alrendszerei újra
közelednek egymáshoz és ennek eredményeképpen rendezett rendezetlenség állapotú, vagy a
kvantumintegráció típusú megarendszer nem hierarchikus, s így nem egy rendszerelem uralja
az összes többit, hanem az új, hálózati rendszerben minden elem az összes többi elemmel
együttm ködik és kölcsönös kontroll alá veszi a többit. Mindehhez természetesen
mérhetetlenül sok ismeret, tudás, tudáshasznosítás és a mesterséges intelligenciával
támogatott globális hálózati szervezés-önszervezés szükséges.
A tudástársadalom globális modellként még részben is csak a 21. század közepére valósulhat
meg. Ennek el készítése érdekében a hazai tudástársadalom elméletet22 rövidesen
összefoglalva közreadjuk.
Ajánlat
Nem az a kérdés, tudjuk-e, hogy milyen lesz a jöv , hanem az, tudjuk-e, hogy milyen jöv t
akarunk, s ha tudjuk a jöv képet, ennek érdekében mit és hogyan teszünk. Magam nem tettem
egyebet, mint röviden jeleztem, hogy milyen jöv t látok optimálisnak, s ennek a jöv képnek
tudástársadalom nevet adtam. Szívesen veszem, ha valaki érettebb és kidolgozottabb
jöv víziót vázol, és annak nincs jelent sége, hogy ki-ki milyen metaforát választ a célállapot,
célállomás megnevezésére. Magyarországon ma – úgy látom - nem kevesen érzik, sejtik,
vizionálják, látják a tudástársadalom jöv képet.
A tudástársadalom szimbolikus és virtuális megteremtése gyorsan halad.
1
Az új kor általánosan elfogadott neve: információs kor. Lásd Manuel Castells három kötetes
alapértelmezését Az információs kor címmel. (The Information Age: economy, society and
culture I-III., Blackwell, 1996) vagy szintén Castells magyarul is publikált, de bolti
forgalomba nem került könyvét: Az Internet-galaxis, Network TwentyOne Kft, 2002). Francis
Fukuyama A Nagy Szétbomlás cím kötetében egyaránt használja az információs kor, az
információs társadalom és a toffleri harmadik hullám kifejezést.
12

13. 2
Kivételt képez László Ervin által fogalmazott és száz tudós által elfogadott ökológia-alapú
világkiáltvány, de a Budapest Klub tiszteletbeli tagjai között magyar tudós nincs, csak két
hazai m vész. László Ervin: Meg tudod változtatni a világot. (Magyar Könyvklub, 2002)
3
Szintén kivételt képez az ötvenhárom magyar szakember, akinek közös kötete nemrég jelent
meg. A tudás társadalma I-II. Stratégiakutató Intézet, Ipargazdasági Kutató Intézet, Nemzeti
Ifjúságkutató Intézet, 2002)
4
Szintén kivételt képez Kiss Endre-Varga Csaba: A legutolsó utolsó esély cím könyv
(Stratégiakutató Intézet, 2001)
5
Magam részér l viszont már eredménynek tartom, hogy Tamás Gáspár Miklós személyében
újbaloldali-posztbaloldali gondolkodás, Kiss János régi és új publikációban egy határozott
újliberális törekvés jelenik meg. Nyilván az én hibám, hogy mértékadó újkonzervatív-
posztkonzervatív ideológust nem látok a nyilvánosságban.
6
Magyar Bálint, Rogán Antal, Síik Zoltán, Simon Gábor-Szabó Zoltán és Stumpf István
cikke vagy nyilatkozta olvasható egy aktuális kötetben: Az információs társadalom felé,
Replika Könyvek, Replika Kör, 2001.
7
Lásd példaérték könyvként: Robert Anton Wilson: Kvantum pszichológia (Mandala-Véda
Könykiadó, 2002)
8
A Stratégiakutató Intézet egy ilyen konferenciát már rendezett: Új tudások és új tudatok a
tudástársadalom korszakában. (Budapest, 2002. január 31-február 2.)
9
Farkas János: Információs- vagy tudástársadalom (INFONIA Szakkönyvek, 2002)
10
Tamás Pál: Az elkésettek stratégiái, avagy a posztszocialista információs társadalom
jöv képeir l. (im. Az információs társadalom felé.)
11
Lásd saját portáljukat: www.iittk.hu
12
Lásd: www.idg.hu/uniword
13
Lásd: www.edemokracia.hu
14
Lásd: www.gki.hu
13

14. 15
Lásd: www.inco.hu www.e-mo.hu www.strategiakutató.hu
16
Farkas János: im. 67.o.
17
Z.Karvalics László: Bevezet az információs társadalom tudománytörténetéhez
(Információs Társadalom, 2001.1.37.o.)
18
Varga Csaba: Tíz tézis (e-Világ, 2002/május)
19
Kindler József: Tudástársadalom: a racionalitás (önzésetika) globalizálódása? (A 21. század
kihívása: a tudásalapú humanista társadalom létrehozása (MEH STRATEK, 2000)
20
Erre kollégámmal tettünk kísérletet: Kiss Endre-Varga Csaba: A legutolsó utolsó esély
(Stratégiakutató Intézet, 2001)
21
Mindazon célok, struktúrák és módszerek megvalósításáról van szó, amelyet a hazai
legjobb ökológusok, környezetgazdászok (Borbándi Attila, Gyulai Iván,. Kerekes Sándor,
Láng István, Kindler József, Kiss Károly, Kocsis Tamás, Meskó Attila, Varga Zoltán, Vida
Gábor, Zsolnai László, stb.) egy-két évtizede képviselnek.
22
Els összefoglaló tanulmánygy jtemény: im. A tudás társadalma I-II.
14