2. Martin Heidegger: Lét és idő: „kéznéllévőség”
(Zuhandenheit)
Dolgok amelyek alkalmasan és kezelhetően
körülvesznek bennünket= kéznél lévők
Modern példa: mobiltelefon (Handy)
5. Közösségi lét (Tönnies):
- Valóságos kapcsolatok
- Szerves kapcsolatok
- Tartós kapcsolatok
A kapcsolat minden elválasztás
ellenére is fenn áll.
6. Társadalom (Tönnies):
„Az emberek minden kapcsolat
ellenére egymástól elkülönülve
élnek.”
Az emberi gondolkodás hordozója
a közösségi kommunikáció.
„A nyelv maga az eleven
megértés.”
7. Sándor Klára szerint a nyelv társadalmi
kohéziót és csoportidentitást teremt; a nyelvi
különbségek a különböző csoportok
kölcsönös elkülönülését szolgálják.
Az írásbeliség fokozódó befolyásával
funkciózavar keletkezik.
Eredmény: az írott nyelv a beszélt
dialektusokkal szemben a „helyes”
nyelvként lép fel.
8. Heidegger számára a nyelv mindig beszéd.
„A hallás konstitutív a beszéd számára.”
A nyelv:
- „hanghordozás”,
- „moduláció”,
- „a beszéd tempója”
9. Mindennapi kommunikáció fejlődése
1870-es évek: távíró jelentősége (a kortársak az
emberiségről mint eggyé váló lélekről, és a
kereszténység világmérető győzelméről, általános
békéről és általános harmóniáról álmodoztak)
1880-as évek: telefon elterjedése
1920-as évek: rádiós műsorszórás
1940-es évek: televízió
10. A tizenkilencedik századbeli történéseket elemző
korabeli gondolkodás Dewey-val és körével
kezdődik.
Cooley: „primércsoport” (amit a
primércsoportokban taglejtés és beszéd
teljesítenek, azt biztosítanák a modern
kommunikációs eszközök az egész
társadalomban)
11. Dewey szkeptikusan állt szemben Cooley
hipotézisével. Szerinte a szűkebb közösség
személyes intimitása aligha vihető át a tágabb
társadalomra. „A szabad és teljes
interkommunikáció értelmében vett Nagy
Közösség, Great Community elképzelhető. Ám
az sohasem fog mindazon tulajdonságokkal
bírni, mint amelyek a lokális közösséget
alkotják.”
12. Kommunikáció filozófia a
huszadik században.
I.
1923 Robert Mussil: Spengler-
recenziója, melyben a kultúra/civilizáció
ellentétet - a közösség/társadalom
ellentét párját -
kommunikációtechnológiai szempontból
törekedett föloldani.
13. II.
1924 Balázs Béla „A látható ember”
filmelméleti publikációja. „Az ember újra
láthatóvá lesz – a taglejtések nyelve, az
emberiség tulajdonképpeni anyanyelve.”
14. III.
Balázs gondolatait később – mások mellett
– Marshall McLuhan és torontói köre
fogadta be.
1963-ban jelent meg Goody és Watt
tanulmánya, miszerint a jelent egyre inkább
az új kommunikációs médiumok (rádió, film,
televízió) hatják át. A szerzők a „közvetlen
személyes interakció” visszatértét
képviselik.
15. Walter J. Ong-é az érdem hogy szintézist
teremtett a posztliterális, a literális és a
preliterális kommunikáció elméletei között.
Wattimo Az átlátszó társadalom című
könyvében arra figyelmeztet, hogy aki a
közösségiséget úgymond a korlátlan
kommunikációval tekinti egyenlőnek,
romantikus eszményeket képvisel.
16. Karl W. Deutsch az 1950-es években a
komplementaritás eredetileg
kommunikációelméleti fogalmát a társadalmi
kommunikáció kérdéskörére alkalmazta. A
közösségeket a kommunikáció olyan
mintázatai jellemzik amelyek a különböző
csatornákon át közvetített információ
komplementaritásának magas fokát
mutatják.
17. A jövő amely felé a mobilkommunikáció
mutat nem csak az információ, hanem a
tudás bőségét is ígéri. A tudást alkalmasan
tekinthetjük összefüggésekbe helyezett
információnak. Mobiltelefonokon át igényelt
információ jellegzetesen helyfüggő és
helyzetfüggő. A mobil kommunikáció nem
pusztán információt hoz létre, hanem eleve
konteksztusba ágyazott információt: vagyis
tudást.
18. Csépe Valéria a gyermekek mobilkészülék-
használatára jellemző sajátosságokat
vizsgálja, és azt mutatja meg, hogy náluk az
un. procedurális tanulás és emlékezet
játssza a főszerepet, szemben a
felnőttekkel, akik explicit szabályokat
tanulnak meg és alkalmaznak.
Barbara Tversky a mentális architektúra
verbális és grafikus mozzanatai közötti
kölcsönhatásokat elemzi.
19. A politikai közösség és
politikai megismerés
A 2002-es magyarországi országgyűlési
választási kampány során első ízben
mutatkozott meg, hogy a mobiltelefon
általános elterjedtsége következtében az
európai politikai színtéren milyen új
jelenségek bontakoznak ki. Sükösd Miklós
és Dányi Endre egyszerre empirikus és
elméleti elemzése lényeges adalékokkal
szolgál ahhoz a képhez, amelyet az
eljövendő mobil tudásközösségekről a
tanulmány szerzője megrajzolni igyekezett.
