Rengeteg a téveszme a szellemi misztikában. És rengetegen élősködnek a misztikus tévképzetekkel való kufárkodásból

1. A gyógyítás nem magas rendű spiritualitás!
Legyen világos:
A gyógyításnak - és, hogy világos legyen, miről beszélek: - a
„gyógyászkodás bármely formájának”, tehát sem az akadémikus -
materialistának, sem a misztikusnak (És főként az utóbbinak!)
végeredményben semmi, de semmi köze nincs a spiritualitáshoz, a
spirituális tudatossághoz. Illetve annyi köze van, amennyiben a betegség
jelzi a spirituális tévutakból eredő lelki zavarainkat, amelyek betegségek
vagy balesetnek nevezett eseményekből eredő sérülések formájában
„materializálódnak” (nyilvánulnak meg az anyagi világban).
A Spiritualitás első sorban olyan magas szintű szellemi – kauzális
(ontológiai) tudásrendszerrel járó, tudatos sors- és életirányítás, amely egy
olyan – nem a politikusok és nem a közgazdászok, illetve azok gazdái: a
kiváltságos nagy-gazdagok által GDP-ben meghatározott, és azok által
tulajdonképpen megvalósíthatatlan (Jézus ”Hamarabb megy át a teve a tű
fokán, minthogy a gazdag be juthatna a mennyek országába”’) –
életminőséget kell, hogy eredményezzen, amelynek mindössze (!), és csak,
az egyik természetes és logikus velejárója a fiatal kori egészség megőrzése,
illetve annak a valamikori (esetleg idős kori!) teljes helyreállítása.
A legnagyobb ostobaság – ostoba tévedés! - tehát azt képzelni, hogy az
orvos, a pszichológus, vagy újabban a misztikus csodagyógyítók olyan
spirituális színvonalon állnak, hogy csakis attól, azoktól lehet és érdemes
„valós” spirituális ismereteket szerezni és meg tanulni. Hogy ettől – vagy
attól a misztikus csodagyógyásztól lehet az egészséges és a boldog élethez
(is) vezető „igazságot” megtudni. Sőt: a legtöbb esetben az is kiderül, hogy
a nagy hírnevű csodatettek és csodagyógyítások mindössze kemény pénz
befektetéssel létrehozott szemfényvesztések, illuzionista trükkök, vagy
maximum olyan külső ráhatás következtében létrejött felszíni gyógyulások,
amelyeknek a hatása elmúlik többnyire néhány hét múlva, vagy néhány
hónap múlva, de mindenképpen, maximum egy év múlva.
Vagy, ami ennél is veszélyesebb és károsabb: a kigyógyítottnak képzelt
betegség helyébe létrejön egy más, a spirituális – tudatossági szinten is,
teljesen ki nem gyógyított – mert kívülről tulajdonképpen soha ki nem
gyógyítható! - alapproblémával kapcsolatos, azt megtestesítő betegségek
jönnek létre helyette. (Pl. Csípő-ízületi, vagy csípőforgó – problémák
külső, vagy felületes (pszichológiai) „kigyógyítása” után, máj, vagy

2. epebetegség és cukorbetegség, illetve a cukorbetegségnek a csodás
kigyógyítása után szembetegség. – Ti., mind a Jupiteri – értékítéleti
karmikus alapproblémához kapcsolódik AZ EGÉSZ.)
Óvakodjunk tehát a híres „csodatevő” nagy gyógyítók és misztikus
„csodatevők” tanításaitól, mert rendszerint mindegyikről ki derül, hogy a
tanítók maguk is betegek, és titokban orvosokkal kezeltetik – műtetik
magukat, akárcsak az igazságért való harcot alacsonyrendű tevékenységnek
bélyegező Balog Béla misztikus csoda-könyvíró is, a Végső Valóság c.
nagysikerű könyv szerzője. Ez a régi barátom egy rákos melldaganatot
műtetett ki magából, majd, mivel ez nem volt elég ahhoz, hogy ráébressze a
„magas fokú” öncsalási, önámítási késztetéseinek a vészes
következményeire, egy prosztata - rák műtéten esett át, miközben a
világnak (A csodaváró, kábult olvasó – híveinek) tovább hirdeti az állítólag
hatékony mágikus gyógyítási technikáit. Sőt: újabban az emberiségre
közöntő jövendő aranykorról szóló, metafizikailag nulla valóságtartalmú
(értékű) és nulla lehetőségű csoda-elméleteit.
És hadd ne soroljam a többi kudarcba fulladt életutat, mint pl. a „felhőn
járó” világhírű Osho mester esetét, aki végül is a saját megbocsátási –
eleresztési képtelenségébe, vagyis a mesés vagyonából őt teljesen kiforgató
volt élettársa: Maya iránt érzett csillapíthatatlan gyűlöletébe halt bele
idejekorán. Vagy a másik nagy illuzionista „szent gyógyítóét”: Sail Babáét,
aki az utolsó éveit cukorbajosan és tolószékben végezte, utóbbival jelezve a
magyar nyelvet spirituálisan is ismerő, igazi beavatottak számára, hogy
karma-oldási szempontból tulajdonképpen mennyire rosszul járt Ő az élete
útján. (Rosszul járt: spirituálisan tévúton tévelygett a híres, Világosság
nélküli szeretet elméletével, vagyis a minőség nélküli Egysége-elméletével,
ami szerint a rablógyilkos és a gyermekrontó szexuális tévelygő is
egységben állhat az erkölcsi alapú, tehát egyéni és széles körű, gyakorlati
felelős életvitelre alapozott szellemi megtisztulásra igyekvőkkel. ).
És sorolhatnám még a többi híres, de a gyakorlati valóságban hiteltelen
gyógyító guruk és mesterek példáját. De minek? Tény az, hogy
megvizsgáltam ezeknek, és más híresebb gyógyítóknak a horoszkópjait és
egyértelműen a rejtett beavatkozási – irányítási mániára, illetve szellemi
korrupcióra való hajlamok asztrológiai jeleivel találtam szembe magam.
Persze, az erős karmikus ámítási és önámítási hajlamok mellett! De ez sem
fontos. Hanem azt fontos egyedül megérteni és ennek a hosszú távon is
pozitív eredményeket hozni képes lényegi megértésnek az érdekében meg
jegyezni, hogy a gyógyítói tudás és képesség, még önmagában egyáltalán

3. nem a spirituális tudásnak a jele! Mint ahogyan nem az, pl. a jó
autószerelői képesség és a jó üzletelési készség (Tarnoczy Vilmos), vagy a
költői (Kozma Szilárd) és a más féle műszaki, vagy művészi tehetség sem!
Ezek mindössze csak külső megnyilvánulási formái és következményei, de
semmiképpen nem az alapjai a természetes – vagyis a velünk született
misztikus intuíciónak, amelyeket éppen, hogy azért „kap meg” egy – egy
ember, mert arra igen nagy szüksége van ahhoz, hogy a másokénál – az
átlagnál! - sokkal nehezebb karmáját fel tudja oldani. És, hogy meg tudja
haladni az önkéntelen és öntudatlan karmikus késztetéseit ezeknek a,
szokványostól valamelyest eltérő, misztikus képességei segítségével.
Azért kapjuk tehát ezeket a művészi és gyógyítói képességeket
(Családtagjaim és barátaim körébe ismert az erős bioenergiám pl., amit
viszont, maximum az édesanyjuktól még néha negatív energiákat elnyelni
kénytelen kisebb gyermekeink gyógyítására használok, de a más anyától
született és ezért náluk sokkal ritkábban és kevésbé súlyosan betegedő
Ividőnek, a gyógyítására pl., már nem!) a kiegyenlítődés törvénye
szellemében kapjuk azért. Hogy a saját karmánk negatív hatásait
semlegesíthessük azokkal. De, ismétlem: egyáltalán nem azért, hogy
másokat meggyógyítsunk általuk, hanem első sorban azért, hogy saját
magunkat ki tudjuk húzni a karmánk mocsarából. És aki nem a saját maga
tényleges megtisztítására és megmentésére, hanem a mások félrevezető
„megsegítésére” (Azok feletti hatalom-gyakorlásra) használja ezeket az un.
különleges képességeket, úgy fog járni mint Osho is, aki szégyenszemre
már 57 éves korában, tehát abszolút idejekorán (A „normális” átlag
elhalálozási életkor minimum 12 X 7 = 84 életév kellene, hogy legyen!) és
persze, teljesen dolgavégezetlenül, másokat az ő állítólagosan magas Oshoi
szintjén össze zavarva és félre vezetve, elpatkolt az élők sorából.