1. Kozma Szilárd író – asztrológus
:
A Boldogság elérési lehetőségéről és megfizethetetlen következményéről
Ha valaki személyes élményhez kötött fogalmat akar alkotni magának arról, hogy
milyen a kizárólag és csakis a horoszkópja karmikus feltárása segítségével elérhető
tényleges és tartós boldogság, tehát a huzamos és evilági (Figyelem! Nem a „túlvilági”
 ) „boldogulás”, illetve arról, hogy milyen lehet az abszolút létben való állapotnak a
földi életben való érzékelése, keressen egy minél csendesebb helyet magának, ahol nem
csak a külső hang-hatásoktól van megvédve, hanem mindenféle világi – külső
benyomástól és ingertől, és próbáljon meg meditálni.
Próbáljon meg tehát, teljesen, de teljesen ellazulva abszolút nyugodt állapotba kerülni,
egy olyan helyen, ahol mindenféle más, természeti, vagy természetellenes (külső)
ingerektől, bármilyen információ-behatásoktól védett helyen, ahol a lehető
legkényelmesebben tud, akár ülve, akár fekve elhelyezkedni, és főként: huzamosan
csendben és nyugodtan lenni! Amennyiben sikerül ilyen fizikai helyet és helyzetet
találnia és ott teljesen „lecsendesednie”, majd teljesen megnyugodnia, akkor még csak
olyan lelki állapotra van szüksége, amelyben ebben az idealisztikus helyzetben képes
huzamosan, vagyis nagyon sokáig olyannyira nyugton és csöndben maradni, hogy még
a szemeit is lehunyva „éberen aludni”. Ehhez még a fent leírt helyiségbe jutást
biztosító ajtón keresztül sem ajánlott még csak távoli hangok és fények a beszüremlése
sem. Amennyiben tehát a meditációhoz szükséges minden körülmény együtt van és lelkileg
is elég erős ahhoz, hogy képessé tudja tenni magát a külvilágtól, a hétköznapi gondoktól és
bajoktól való teljes elkülönülésre és elzárkózásra, illetve, ha sikerül a különféle életben
maradási, vagy siker-aratási lehetőségekről, élvezet-szerzési lehetőségekről vagy bosszú-állási
ösztönök által keltett ellenség - képzeteiről is megszabadulnia, akkor, mindezek
helyébe, próbálja elgondolni és elképzelni, majd lehetőleg egyre intenzívebben átélni és
átérezni azt, hogy minden külső előfeltétel nélkül - amelyeket úgy-e, a csend-szobája falain
és ajtóján kívül hagyott a mobiltelefonjával együtt -, egyedül, önmagában, „csak úgy, mint a
bolond”, minden előfeltétel nélkül vigyorogva, boldog lenni.
Hogy ha sokáig csak ül és ül, vagy fekszik ebben a boldog és nyugodt csendvilágban és
élvezi ezt a gondolatok és külső feltételek nélküli boldogság-állapotot, amivel önmagát meg
tudta egy fél órára, negyvenöt percre, vagy egy egész órára ajándékozni, azt mondhatja,
hogy meditált. De ha sikerül ezt begyakorolni és egyre könnyebben és minél tovább átélni,
azt fogja érzékelni egy idő után, hogy az olyan felszíni betegségei, mint a gyakori hűlések,
orr- és füldugulások, a már – már megszokottá vált minden napi fejfájások, kezdenek
elmúlni, könnyebbé válik a lélegzete, emésztési problémái enyhülnek és így tovább. De az
igazi meditációs állapotot akkor ér el, amikor, mintha aludna, de mégis eltűnik a tudatából és

2. a képzeletéből minden konkrétum, sőt, teljesen eltűnik az öntudata, amit egy határtalan
időtlenségben való, végtelen és személytelen kiterjedésű un. módosult tudatállapot vesz át.
Persze, ez nem fog egyből menni, de egészen biztos, hogy a harmadik – negyedik.
Legkésőbb hetedik nekifutásból fog sikerülni! Ha másként nem megy, akkor egész nap, vagy
egész héten, ami előtt, készül erre a mesterségesen keltendő, lehetőleg minél huzamosabb
ideig átélendő, módosult személytelen tudatú - boldogsági állapotnak az elérésére, gyűjtse
össze az élete történéseiből, a számára legnevettetősebbnek bizonyuló, esetleg egyenesen
abszurd helyzetek emlékeit. Olyan lelki állapotokat, jeleneteket, amelyekre tudatosan
emlékezve, akarva – akaratlanul mosoly jelenik meg az arcán és vidám derű a lelkében. És
így, ily módon ennek a derűs lelki állapotnak a tartóssá tételére törekedve, „bemelegíti” és
„beviszi” magát ebbe a végül is, minden külső ok és indok nélkül is létrejövő és ugyanakkor
a külső környezeti ingerektől meg nem zavarható, tehát a figyelem-elvonó külső
behatásoktól és benyomásoktól elszigetelt helyzetében, huzamosan is fenntartható
boldogság-állapotba, ily módon tehát magától is pozitívra módosult - bolondos boldogsági -
tudatállapotba. Ezt végül is könnyű elérni, mivel egyáltalán nem áll távol az emberi
természettől, a természetes viselkedéstől. Nem olyan ördöngös ez, a misztikus aurával már –
már nevetségesen beterhelt meditatívan boldog állapotnak az elérése, mint amilyennek
képzelik egyesek és hirdetik az annál is inkább egyesek. Egyesek, akik elképesztő pénzeket
kérnek érte és e célból meditáror- instruktorok csapatát foglalkoztatva - fizetve, egész
bürokráciával rendelkező „intézményi apparátusokat” működtetnek minden, a meditációs
üzletben résztvevő részesülő személy nagy megelégedésére .
- Mondom, hogy Bolonddá kell válni, sokkal olcsóbb és hasznosabb az, mint az akadémikus
szamarak szerepjátszását utánzó nagyokos misztikus komolykodás.
Miután tehát, többször is sikerült önnek - önöknek ezt a boldogsági és nyugalmi állapotot
éberen elérnie, egyre többet jut majd eszébe ez a „bolond boldogság”, egyre gyakrabban lesz
képes nap közben is ezt a boldog állapotot „beidézni”. De tényleg: akár a munkahelyén ülve
és néhány pillanatig, esetleg percig a szemét lehunyva, vagy az autóbuszon, villamoson,
metrón ülve és munkába- menet, vagy munkából haza utazva, vagy éppen ezekre a
közlekedési eszközökre várva, sőt, még a saját autójában a piros lámpánál várva is, sőt, még
a liftben is, ez a meditáció közben átélt nyugalmi és derűs boldogsági állapot, amelynek az
egyszerű emléke is képes feltölteni őt pozitív energiával, létbizalommal, még ha csak néhány
pillanatra, vagy percre is, de BEUGRIK.
Amennyiben viszont tovább megy a meditáció-gyakorlásban, azt fogja észlelni, hogy
azokat a napi cselekvéseit, munkáját és kommunikációját, közlekedő állapotait is egyre
gyakrabban keríti majd hatalmába ez a belső nyugalommal és biztonság-érzettel járó,
indokolatlan és feltételek nélküli boldogság-érzet.
Nos, HA HISZI, HA NEM, ez az, a fenséges – isteni... – állapot az, amelynek a
hiányától, vagyis a boldogtalanság az, amitől nem csak, hogy folyamatosan szenved az
emberiség 85 százaléka, hanem amely hiánytól egészen biztos, hogy például a 4O – 45
éven felüli nők petefészek- és méhgyulladásba, a 45 – 5O év feletti férfiak meg

3. prosztata-gyulladásba, szélsőséges karmák esetében rákos állapotba kerülnek. Igen is
kérem: minden gyakorlati realitást nélkülöző szélhámosság, vagyis akadémiai orvosi mese-habbal
az, hogy a petefészek-gyulladás és a prosztata-gyulladás, valamiféle felfázásból,
vagy, mit lehet tudni milyen más, csavarosan kacifántos, és kacifántosan tudományos
külső okból, és nem belülről, nem lelki okból, vagyis nem huzamosan sokáig és
intenzíven átélt boldogtalanságból, neheztelésből, rejtett haragból, gyűlöletből, erős
bosszú-vágyból, tehát erős „méregből”, szomorúságból, tehetetlenségi érzetből
keletkezne!
És persze az is hazugság, hogy a különböző rákos sejtburjánzásoknak elsősorban a
különféle fajta rákkeltő anyagoknak a szervezetbe való kerülése miatt és nem a huzamosan
átélt boldogtalanság miatt, illetve a boldogság-hiányból eredő Sors- és Istenellenes, illetve
közvetlen személyellenes (férj-ellenes, feleség-ellenes, főnök-ellenes, anyós, vagy
apósellenes, stb.) „neheztelő-önámítás” és tehát az illető személyek önmaguk elől is rejtett
lelki-szellemi agresszivitása miatt jönne létre!
Nem mintha tagadnánk a rákkeltő anyagoknak a káros hatását és a hozzájárulását a rákos
sejtburjánzások elindításában és fenntartásában, de ezek csak un. segédeszközök és ráadás
szerű külső impulzusok a szervezet számára abban, hogy az intenzív és huzamosan átélt
boldogság-hiány következtében, illetve az annak a helyét elfoglaló és kb. 35 éves korunk
után permanenssé váló finom irritáció és rejtett neheztelés (belső: gondolati, képzeleti)
vagyis szellemi agresszió hatására, a sejtek rákos burjánzása elinduljon, de legalább
(minimum!) a férfiak dülmirigye, vagy a nők petefészke krónikusan – vagyis permanensen -
begyulladjon.
Nem, nem az éberség-vesztési késztetésemnek, és még inkább nem a „mindenben csak a
rosszat” meglátni képes, negatív Skorpiói szellemiségemnek engedve (Hiszen kapnak az én
Skorpióban álló bolygóim pozitív fényszögeket is!), tértem át a külső előfeltétel nélküli
(belső...) boldogságnak, mind a földi életünkben is létrehozható abszolútum-érzékelési
lehetőségnek a jótékony hatásai és következményei leírásától mindjárt, az igazi
boldogságnak a hétköznapi - permanens hiánya következményeit képző betegségek
megnevezésére (és azok közül is a vészesebb betegségek említésére), még mielőtt
elmondtam volna, hogy miért lehet azonos, az elején huzamos módon csakis meditációban,
vagy hahota-klubok „ülésein” átélhető, Bolond boldogsága az abszolút létezés élményével.
Hogy miért szabadít meg a külső benyomásokat és a lényegre való figyelésben minket
megzavarni képes, külső ingerkeltő impulzusokat kizáró állapotban elérhető, tudatosan
beidézett és huzamosan fenntartott meditációs boldogság-élmény az ami a különböző
szerveink krónikus gyulladásától, sőt, még a rákos betegségektől is sokkal inkább
megszabadíthat, mint az orvostudomány!
Igen is, azért tértem át a boldogság-hiánynak az asztrológus által két évtizeden át
megfigyelt következményeire, mert amennyiben csak ennek a meditációban elérhető,
valósan gyógyító és energizáló erejű, és ráadásul bennünk logikusan és természetesen létező
boldogsági élménynek az elérési lehetőségét mutattam volna be, aminek az elérése minden

4. normális meditációnak a célja kellene hogy legyen, én is csak úgy jártam volna el mint a
legtöbb misztikus, akik elképesztő pénzekért árusítják ezt, a mindenkiben létező, isteni és
ezért ingyenes erő- és egészségforrást. Ekkor viszont nem lenhetnék a legmagasabb
beavatási szint elérésére törekvő, és titeket – önöket, ennek az elérésére biztató, mindenkit a
lehetőségeim szerint ehhez hozzá segítő Balog Ádám nevű regényhősömhöz hasonló, boldog
Bolond. És ha már ez is szóba esett: egy dolog az, hogy – amint láttuk, illetve, amint te
megtapasztalod, és amint önök megtapasztalják, ha kipróbálják – meditálni, tehát ezt az
alkímiai műveletet végrehajtani nagyon könnyű, és más dolog az, ez, amivel tényleg el lehet
érni minimum azt, hogy az ember ne gyártsa le feltétlenül a horoszkópjából kiolvasható
karmikus hajlamai szerinti enyhébb, vagy halálos betegségeket. És egészen más dolog az,
hogy ettől még nem lehet véglegesen és igazából boldog és egészséges, hiszen ahhoz, első
sorban a horoszkópjának a nagyon mély és felelősségteljes feltárása következtében létrejövő
karma-feloldása, tehát minimum a megváltódás útján való elindulása szükséges.
Mert az abszolút-létállapot érzékelési lehetőségét is jelentő, igazi, tehát belső - és
semmiképpen NEM külső feltételek (sok pénz, világi, vagy szakmai siker, nagyszerű plé-boj
vagy barbi-bébi szerető, vagy nekünk magát feláldozó, minket kiszolgáló, minket
megértő és velünk mindenben, de mindenben azonosulni képes élettárs, valamint a csak úgy,
maguktól és nem a figyelmes nevelésünk következtében jó gyermekek, stb.) meglététől,
létrejövésétől, beteljesülésétől függő! - időszakos boldogság-elérési, spirituális (meditációs)
módszer létezik éppen elég. Ilyet ismerünk eleget, a leg misztikusabb és legvallásosabb
elmélyülési módszertől a legpragmatikusabb boldogsági állapothoz jutási lehetőségig.
(Természetesen a drogokkal és más, utólagosan káros, sőt: végzetes visszahatásokkal járó,
tehát kábulatot okozó, mesterséges boldogságszerzési lehetőségek, ebben az esetben és
általában a mi esetünkben nem jöhetnek szóba!)
Az előzőket, amelyekre sajnos könnyű pénzcsináló intézményeket (un. egyházakat) is
alapítanak egyesek még mindig, nagyjából ismerjük, az utóbbiak közül, hadd említsem az
un. Hahota - Klubokat, ahova a tagok azért járnak, hogy a hahota klub-tagok egymást
segítsék a külső ok és indok nélküli kacagás – hahota – által biztosított intenzív boldogság-
(abszolút) állapot elérésében, ennek, a fent leírt a gyógyító hatású spirituális élménynek a
létrehozásában.
Szóval, az éberen történő abszolútum - érzékelésből nyerhető gyógyító és boldogsága-adó
életenergiákhoz jutási lehetőséget adó, különböző módszereket már ezer évekkel korábban is
ismerték az un. beavatottak és tanították is azokat, hol misztikummal körül lengetett titkos
beavatási módszerek, hol tömegesen átélhető vallásos élmények előidézése formájában. El
egészen a napjainkig, amikor egyes nyitottabb szellemű orvosok úgy (is...) gyógyítanak,
hogy kabarét nézetnek, vagy hallgattatnak a pácienseikkel.
De nem ez a kunszt. Vagyis, nem az időnkénti boldogsági (az abszolútumból finom
energiákat merítő) élmények felidézési és elérési lehetősége a nehéz, hanem az ugyancsak
külső feltételektől mentes, belső-természeti boldogsági állapotnak a minél folytonosabb
fenntartása, a minden (nehéz) életkörülmény közötti megtartása. Akkor is tehát, amikor az

5. ifjúság esetleg felhőtlen évei kezdenek eltelni, és a megélhetésért, illetve az általunk alapított
családunk megélhetésért, tehát az ön- és család fenntartásáért, keményen dolgozni és nem
egyszer küzdeni is kell, illetve, amikor a szociális és interperszonális dolgainkat intézzük
egymással (A horoszkópjukból tudomásul vehető – megismerhető személyi karmájuk által
vezérelt családtagjainkkal, munkatársainkkal, a főnökeinkkel, az alantasainkkal,
igazgatóinkkal és munkásainkkal, lakótársainkkal, gyermekeink liberális, tehát
felelősséghárító tanítójával és tanáraival, a villany- és gáz-számlázókkal, a busz- és
villamosvezetőkkel, jegyellenőrökkel, és hivatalnokokkal, a különféle intézmények
képviselőivel) a hétköznapi életünkben. És nem csak azért, mert rettenetesen nehéz, sőt:
egyenesen megvalósíthatatlannak, sőt: néha elképzelhetetlennek tűnik boldognak lennünk,
amikor a sok, a Karmája (Lilitje és Sárkányfarka) által vezérelt felelőtlennel, hanyaggal,
huncuttal, ravasszal, felelősség-passzolóval, sőt: bevallottan tolvajjal, kegyetlennel,
nagyképűvel, arrogánssal, ingerülttel, közönyössel, rátarti szakemberrel, dilletánssal, stb.,
kell intézni a gyakorlati bajainkat.
Hanem, és itt jön a csattanó és a vészjelzés: nem is lehet a konkrét személyi karma-feloldáshoz
vezető, gyakorlati és személyes életfeladatok kemény felvállalása és elvégzése
nélkül, igazán és ténylegesen és valamikor-folyamatosan egészségesnek és boldognak lenni.
– Hiszen az életünk legfőbb célja és rendeltetése, amelyre a sorsunk be van programozva,
nem az olcsó, külső feltételekhez kötött boldogsághoz jutás, ahogy a nagy többség képzeli,
hanem az általános emberi életfeladatoknak a beváltása és az egyéni karmának a felismerése
árán történő karma-feloldás és meghaladás, vagyis: a megváltódás.
De amúgy is, miként is lehessek én akkor boldog, ha azt kell látnom, nap mint nap, hogy
az élettársam – férjem, feleségem mellettem nem az? És ha ez így van, felmerül a kérdés,
hogy tényleg boldog lehetek-e (vissza húzó, belső boldogság előidézésére és átélésére
képtelen) élettárs nélkül? – Dehogy lehetek! Minden ilyen intézményes elmélet, vagy egyéni
elképzelés, előbb utóbb botrányosan bukik, jelezve, hogy egyéni, vagy csoportos önámítás
vagyis végül: szemforgató ámítás, illúzió. Hiszen még Jézus is azt mondja, hogy „Amikor a
kettőt eggyé teszitek, akkor juttok be a mennyek országába!” És nem csak azért, mert belső
erőfeszítések és a másikra való oda figyelés nélkül, tehát a csak félig vállalt, vagy a
vállalhatatlan párkapcsolat és élettársi viszony nélkül, mindössze alkalmai, tehát
személytelen szexuális kiegyenlítődések lehetségesek. Hanem azért, mert egy számomra
igen fontos, ellentétes nemű személlyel való lelki és spirituális együttlét nélkül, tehát csak
férfiként, vagy csak nőként, eleve fél ember vagyok.
Hát persze, hogy nem lehetek tehát, sem élettárs nélkül boldog, de nem lehetek külső
feltételek megvalósulásától függő, mindenféle külső feltétel teljesülése nélkül, a belső
boldogságot elérni képtelen személyként, tehát az immanens és abszolút belső boldogságát
elérni képtelen élettársaként sem lehetek boldog! És hogyan legyek mindenben a rosszat
meglátó – sőt: néha direkt azt kereső, magát ezzel a keserűséggel doppingoló édesanya, apa,
vagy testvér mellett boldog? – Igaz, őket nélkülözhetem, hogyha tudom és merem... (- Itt ne
menjünk bele a labirintusi részletekbe...) De hogyan legyek boldog, hogyha látom, hogy a

6. gyermekem, akinek a legboldogabb gyermekkort igyekeztem biztosítani (és ezzel
elkényeztettem és a külső feltételek szerinti boldogság-koncepciójához hozzá szoktattam)
boldogtalan, sőt: depressziós? – Nagy önzés kellene hozzá, nemde?
Szóval, hiába is teszem képessé a csend-szobám és a fegyelmezetten beváltott
csendprogramom által magam időnként, ha utána megint csak az életnek az a sűrűje vár rám,
amelyben eleve adottan nem lehetek boldog a többi, magát boldogsággá tenni képtelen, de
valamilyen módon, hozzám tartozó személy boldogtalansága miatt. Akikkel nap mint nap,
nem csak, hogy találkoznom kell, szemtől szemben, de akik még ráadásul, mintha arra is
törekednének, hogy a félelmük, a nyugtalanságuk, az izgágaságuk, a felelőtlenkedéseik, az
irritáltságuk, és végül, ezek közös eredője: az agressziójuk, vagy a közömbösségük, a
felületeskedéseik, a butaságuk, a két balkezességük, a csillapíthatatlan élvezet-vágyuk, a
kényelem-és a biztonságvágyuk és más lelki, testi, vagy szellemi nyavalyájuk miatt, engem
zaklassanak, de legalább is megzavarjanak és akadályozzanak és képtelenné tegyenek a
fegyelmezett és következetes erőfeszítéseim árán megszerzett boldogság-állapotom
megtartásában.
Az, hogy ezen az áldatlan helyzeten a technika és a tudomány (Bele értve az
orvostudományt is, sőt: még a pszichológia tudományát is) képtelen akárcsak egy
körömfeketényit is segíteni, ma már bárki közepesen is értelmes személy számára
teljesen világos. Hiszen ezek semmit sem tudnak a személyi karmánk létezéséről, vagy, ha
tudnának sem tehetnek semmit azok feloldása érdekében. Ezért még a papok sem tudnak
tenni semmit a mi személyi karmánknak a feloldása és a személyes életfeladataink
beteljesítése érdekében!
Hiába mondják a különféle misztikus irányzatok és a vallások képviselői, meg a különféle
mágiázási trükkök (pl. agykontroll) és a még különfélébb meditációs technikák gurui, un.
mesterei és papjai. „Mi tudjuk az egyedül üdvözítő utat, gyere hozzánk mi meg mutatjuk,
hogy hogyan kell élned és meditálnod, ahhoz, hogy a karmádat feloldd és az üdvösségedet –
földi, vagy égi – mennyei boldogságodat elnyerd.”
Kezdő, de már bizonyos önállóságra törő asztrológus koromban, amikor az Eltától - ahol
nem csak gyakorlati asztrológiát tanultam, hanem mindenféle, metafizikainak mondott
misztikus elméletet is – elváltam, mert annak nagyon sok elméletével és gyakorlatával nem
tudtam egyetérteni, én is a székelyföldön akkoriban valósággal dúló, Gregorián Bivolárú
„GURU” által irányított, sajátosan román Tantra-joga mozgalomhoz akartam csatlakozni.
Mikor azonban azt láttam, hogy éppen ide, ahol „valamiért”..., nem divatos a több
gyermekes családalapítás, éppen az olyan személyek állnak be többségben, akik vagy
család- és otthonalapítási és szülői, illetve szülővé válási, Rák karmával és ide vonatkozó,
más negatív vonatkozású természeti meghatározódással rendelkeznek, akárcsak én, bizony
felkaptam a fejemet.
De arra is, hogy bizony az istenített Gurunak sincs egyáltalán családja és soha nem is volt
tartós párkapcsolata, hanem az egész joga-ideológiája amit tanított, és ami szerint egy az
egyben élt, egyfajta indiai-román, tehát hindú-ortodox keresztény Casanovai misztikus

7. elméletrendszerre van felépítve. Arról nem is beszélve, hogy miközben a Nagy Grig
egyetlen évvel idősebb mint én, annyira öreges, hogy ne mondjam vénségesen csúnya
fizikai állapotról árulkodott minden fényképe, majd a különböző TV-csatormák adásaiból is
megismerhető személyisége, hogy attól fogva, még a Csíkszeredai, heti joga-gyakorlatoknak
helyet adó termet is messze elkerültem. Már csak azon csodálkoztam, hogy
azoknak akik oda járnak, hogy a csudába nem jut az eszébe, hogy amennyiben ez a hat
dioptriás koravén férfi a guru, vagyis a sajátosan román joga-ideológiát kieszelő misztikus
vezető a követni való pozitív példakép, amit a híveknek követni kell, és amely realizációs
szintre el kellene érni, akkor, egyetlen dolog csak a biztos, és pedig az, hogy ettől az
irányzattól távol kell maradni.
Ez viszont a csak a kezdete volt a további, ide vonatkozó negatív felfedezéseimnek,
amelyeknek a végkövetkeztetése az lett, hogy az asztrológia tudománya, hálistennek,
semmiféle misztikus, vagy vallásos irányzathoz nem köthető. Amiként nem köthető a
materializmus nevű, „legbádoggallérosabb” modern és posztmodern ideológiához sem, tehát
az anyag mindenhatóságának a valláshoz sem, és ez éppen azért van, mert, amint Hamvas
Béla fogalmazza meg azt frappánsan több helyen is, a vallások és a misztikák, nem mások,
mind túlmisztifikált és személyi erőfeszítés nélkül és felelősség nélkül elérhető boldogságot
ígérő, elrontott asztrológiák (aritmológiák).
Nem tartom most fontosnak leírni azt, hogy milyen akadályokkal és buktatókkal és
csalódásokkal teli kacskaringós út vezetett el addig a felismerésig, hogy egyedül az
asztrológia az, a minden misztikától és vallástól független szellemtudomány, amely - Az
emberiségnek az első empirikus, tehát materiális, és un. objektív megfigyeléseket a primer
szellemi valóság-ismeretekekkel és mitikus – teológiai elképzelésekkel ötvöző
tudományaként! - a hermészi axióma, egyetemes analogikus megfelelési elvekre alapozó,
szellemi és az anyagi elemek között létező összefüggési megfigyeléseivel és e
megfigyelésekre alapozó, tudomány. Az szellemtudomány amely a tudományos
igényességgel rendezett összefüggésrendszerével, olyan sors-meghatározódási térképet
képes adni az egyes ember kezébe, amelyből az, egy az egyben ráismerhet a személyi és
általános hibáinak és un. negatív („karmikus”) tulajdonságainak, nem csak a jellegére,
hanem azoknak a kapcsolatára is azzal a teremtési mozzanattal, amit a vallások sokat sejtető,
de lényegileg semmit-mondó formulával, bűnbeesésének neveznek.
De hagyjuk még az asztrológiát, mert még azt képzelheti valaki, hogy annak a
reklámozása érdekében írunk csak arról az igazi Boldogságról, amit a meggyőződésünk
szerint, a ma dívó tudományos és némileg vallásos, hogy ne mondjuk: ezoterikus alapú
liberális-humanista életszemlélet szerint, egyelőre még „furcsának”, sőt, egyenesen Bolond
magatartásnak ítélhető életvezetéssel lehet elérni. Természetesen, nem reklámból hanem a
szenvedő embertársainknak a tényleges boldogsághoz és egészséghez juttatási lehetőséget
jelentő információ terjesztési szándékból írom e sorokat, amit viszont megint csak azért
tudhatok és merhetek megtenni, mert „hivatásos sorsmegfigyelői” vagyis gyakorló

8. asztrológusi minőségemben, tényleg megfigyelhettem azt, és nem csak magamon –
magunkon, hanem a barátaink és egyes, úgymond ambíciósabb rendelőim sorstörtén és élet-alakulásán
is, lemérhettem azt, hogy valójában kik is tudhatnak eljutni a boldogsághoz? Mert
az, hogy azok a materialista szemléletű, un. szkeptikus többséghez tartozó személyek, akik
minden, a lineáris – racionális logikával meg nem magyarázható sorseseményt és személyes
találkozást a „véletlen”-nek tulajdonítható, és egyszer csak (Kb. úgy a 4O-e életkoruk táján)
nagyon elegük lesz a sok, sőt: halmozottan is, mindig csak negatív véletlenből, és attól
kezdve, ha nem lettek öngyilkosok, akkor azok akik közülük ezt a sorstraumát átvészelték,
lassan – lassan, ideg- vagy agybetegek, és a leg jobb esetben is közömbösek, de
mindenképpen, valamilyen krónikus betegség(ek) által gyötörtek maradnak egy életre, nem
boldogak, az egészen biztos. És ez így van akkor is, ha ezek az alapgondolkozásukban
mindenképpen materialista szemléletű személyek valamilyen egyház által hirdetett vallásos
nézeteket a magukénak vallják. Vagyis, a gyakorló asztrológusi (sorsfigyelői) tapasztalataim
szerint, a boldogsághoz jutási lehetőségből a többség kizárható, sőt: úgy néz ki, hogy azon
„véletlen” események létrejöttének a lehetőségét kizáró, és az egyetemes létezést is irányító
sorstörvényeknek a működése által, amelyekben ők amúgy sem hisznek, egyenesen:
kizárandó az, hogy ők, boldogak lehessenek, hiszen egyenesen abban nem hisznek, ami a
folytonos és egyszerre kívül – belül is érzékelhető boldogság-állapotnak az ősforrása.
A szomorú viszont az, hogy igazából – legalább is az én hivatásos sors-figyelői
megfigyeléseim szerint... – az un. hitű vallásos személyek, tehát az Isten létezésében hívők
sem nevezhetők boldogoknak. Ha jól megfigyeljük őket, a velük történő sorseseményeket,
sőt: egyenesen a tagadhatatlan betegségeiket, ők mégsem viselkednek mindig úgy, mint
ahogy egy olyan embertől elvárnánk, aki igen is, nagyon „tudja hogy hol lakik az Úristen.”
(Josep Heller: A 22-es csapdája) Vagyis azt, hogy amellett, hogy minden általános jellegű és
személyes életfeladata, ha nincs is beteljesítve, de folyamatban van a teljesülés, egészséges
és, hogy olyan élettársa van-e, akivel tényleg megérti magát, olyan gyermekei, akikkel
mindig szívesen áll szóba, és akik szintén szívesen beszélgetnek vele mindig és mindenről és
ezért és még sok apró másokért jól érzi magát a bőrében, a sorsában és az életében.
Barátaim, én még hithű papban sem láttam ilyet…
És nem csak azért nem, mert ezek a személyek is éppen olyan letagadhatatlanul betegesek
lesznek, szintén úgy 4O – 45 éves koruk után. Hanem azért is, mert jól meglátszik rajtuk,
hogy nekik is elegük lett és lesz abból - Ha nem is már 4O – 45 évesen, de 5O – és 55
évesen mindenképpen! -, hogy az a külső és objektív Isten, akiben ők hisznek olyan sok
alkalommal nem hallgatta meg, a legcsekélyebb óhajukat sem, illetve, hogy annyi ezer féle
bajt és nem egy estben, nyomorúságot hozott az életükbe, hogy már csak önmaguknak
keményen hazudva tudnak „neki” megbocsájtani. Hogy miközben szolgálták őt húséggel és
betartották mind a 1O parancsolatát, (persze, az olyanokat, hogy ne hazudj, vagy hogy ne
tégy hamis tanúságot a felebarátod ellen, meg, hogy ne kívánd a más férjét – feleségét, csak
„valamennyire”  .. És arról nem is beszélve, hogy azt majdnem egyáltalán nem, hogy ne
kívánd meg a mások vagyonát, sikereit...) és miközben nagy odaadással gondozták azt a

9. rettenetesen soknak képzelt egy – két, maximum három gyermeküket és igyekeztek mindent
megadni nekik és tényleg jó szándékkal nevelték, és nagy humanista megértéssel és
keresztény toleranciával magyarázták az erkölcseik értelmét, azok felnővén, bizony nem
mutatnak velük szemben semmiféle hálát sem, nem, hogy tiszteletet... –
Szóval, utána lehet annak járni, hogy hivők és hitetlenek számarányához viszonyítva, a 45
és 55 életkort megért személyek között, itt, a valamikori kereszténység táptalaján kiérett
civilizációban, éppen annyian panaszkodnak az élettársaikra és azok szüleire (főként
férjeikre és anyósaikra...), valamint a kamasz, ifjú és felnőtt gyermekeikre a papoknak, mind
a pszichológusoknak, vagy a szomszédoknak, esetleg az erre szerződött, vagy ingyenesen
felesküdt telefonos segélyszolgálatok szakembereinek. Következésképpen, a vallásos
személyek is inkább csak magukat és – vagy a környezetüket ámítják azzal, hogy boldogak,
mert ha tényleg azok lennének, akkor sem a papoknak sem egymásnak, sem másoknak nem
panaszkodnának az élet nehézségeiről, de főleg a politikusok és az önkormányzati
képviselőik erkölcstelenségéről az őszintébb pillanataikban, arról nem is beszélve, hogy
ilyen csodálatos, már magzati korban elkezdődő egészség-védelem és orvostudomány
mellett, és a tökéletesebbnél tökéletesebb gyógyszerek és tudományos gyógyítási technikák
mellett, ekkora hittel, mint amekkoráról tanúságot tesznek minden templomi ceremónia
alkalmával, egyáltalán nem szabadna még csak betegek sem legyenek, nem hogy betegesek!
– Amennyiben tényleg boldogok lennének. Amennyiben tehát a folytonos harmóniát
biztosító boldogsági állapotukban az isteni gyógyító energiával telítődnének.
És akkor itt maradtak még, ha csak eléggé kevés százalék-arányban is, igazi boldogság-esélyesnek,
az un. ezoterikus tanok követői és gyakorlói, a különféle misztikus mozgalmak
és iskolák hívei és képviselői, vezetői! Azok tehát, akik nem csak az egészséges (elsősorban:
hús mentes...) táplálkozás tudományát és más féle egészség-megőrző és energia-szerző
életvezetési tant ismernek, de ismernek még különböző misztikus meditációs technikákat is,
amelyekkel ideig – óráig be lehet idézni a, többek között gyógyító hatású boldogság-állapotot.
- Az, hogy a boldogság-állapot miért gyógyít, nagyon egyszerű! Nem azért, mert
az un. boldogság-hormon, amit a szervezet ilyenkor kiválaszt, gyógyító és lazító hatású (Ez
csak logikus következmény!), hanem éppen azért, amiért boldog-állapotaink ezt a
hormonális hatást (is) kiváltják a szervezetünkből. Amikor tényleges boldogság állapotba
kerülünk ugyanis, a megváltotti állapottal, vagyis az abszolút ősforrásnak az eredetileg is
osztatlan spirituális – egység állapotával kerülünk közvetlen szubtilis kapcsolatba, tehát
azzal az ősforrással, amelyből minden, ami létezik és így az élet és az életerő is ered!
Normális tehát, hogy ez a kapcsolat az életadó – életlétrehozó ősforrással, feltölt olyan, a
tudomány által követhetetlen szubtilis energiákkal, amelyek regeneráló, gyógyító, erősítő
hatásúak.
Az egyes joga gyakorlók, a buddhisták, és az egyes keresztények, tehát mindenki, aki
meditálni tud valamelyest, valamint a derűs és vidám kedélyű, vicces – bolondkodó
személyek, megidézik, illetve lehetővé teszik a maguk számára ezt, az ős-kauzális állapottal
való közvetlen kapcsolatot, ha tudatosan, ha tudatlanul és abból képesek ideig – óráig

10. szellemileg és lelkileg is táplálkozniuk (magukat szubtilis energiákkal feltölteniük). Igen ám,
csakhogy az általunk Lilith néven ismert Isteni zavarhatatlanságot biztosítani hivatott
jelenség miatt, itt – ott megbomlott egységű abszolútumnak a helyenkénti és időnkénti
káosszá alakulása, illetve ennek a káosznak az egyetemes meghaladási kényszer-szüksége,
azt eredményezi, hogy mi - Akikben mind az abszolút léttudat, mind a káosz determinációk
megjelennek (Lásd az egyéni sorsképletekben a Lilith jelentéseit). - sem henyélhetünk és
vikkendezhetünk ártatlanul egész életünk során, időnként, vagy akár folyamatosan az élet
ősforrásából (tudatosan, vagy önkéntelenül beidézett boldogság-állapotainkkal megnyitott
teremtő energiával) táplálkozva, hanem mindannyiunknak fel kell vállalni és be kell
teljesíteni azokat az egyénenként változó, gyakorlati életfeladatokat, amelyeknek a
teljesítése közben, kialakulhatnak azok a megszerzendő új személyi képességeink, amelyek
segítségével a karmikus maghatározottságainkat meghaladhatjuk. „Munkálkodjatok, mert a
ti Atyátok is munkálkodik.”
Persze, hogy nem öncélú Bábel torony építésre gondol Jézus, hanem elsősorban belső
munkálkodásra, a külső munkálkodás segítségével.
Ezeknek karma-feloldáshoz és a megfelelő kiegyenlítődési – harmonizálódási képességek
kialakulásához vezető, sajátos, általános – emberi életfeladatoknak és a személyi
sorsképletekből kiolvasható, jellegzetesen egyéni életfeladatoknak az elkerülése, kicselezése,
elhárítása ugyanis, éppen azt jelenti, hogy az ember nem vállalja a legfontosabb – központi!
- rendeltetését: a megváltás egyetemes trendjében való részvételt.
Nos, ezért van az, amiért nem lehet kizárólag a misztikuskodás és a vallásosság
segítségével boldog lenni! Ez az oka annak, hogy ez a fajta boldogság-állapot nem idézhető
fel a végtelenségig, ez az oka annak, hogy az ilyen fajta, steril boldogság nem tartható fenn
az emberiség többségének, hosszú távon negatív visszahatások nélkül. „Aki az égi mannát
zabolátlanul fogyasztja, egyenesen a pokol felé tart.” Mert rendeltetésünk szerint, nem az a
dolgunk a földön, hogy itt, lustálkodva, ingyen élve, boldogak legyünk, mind az örök
vikkendezők, hanem az, hogy a velünk hozott (velünk született) un. Lilith- tulajdonságainkat
(karmánk jellegét), egyénenként, külön - külön felismerve, feloldjuk és meghaladjuk, illetve
annak a közvetlenül megfelelő pozitív egyéni tulajdonságokat és képességeket megszerezve,
vagyis tudatos törekvésekkel, ön-rávezetéssel kialakítva, minél nagyobb mértékben képessé
tegyük magunkat az un. harmóniára, a belső tulajdonságainkkal és külső környezetünkkel
való kiegyenlítődésre. – És ennek a minél nagyobb mértékű megvalósítása hozza magával
az igazi, un. immanens (belülről, önmagától eredő, önmagából jövő) boldogságot. – Egészen
pontosan: ez tudná elhozni, ez kellene, hogy elhozza az igazi – belső és biztos (Való,
hazugság nélküli, biztos és igaz” – Tabula Smaragdina) – boldogságot.
Merthogy a valóságban igen kevesen képesek erre, hiszen egyetlen vallásos, vagy akár
szekta szerű misztikus tanítás sem mondja ezt ki világosan, mivel ezek a tanítások is mind
korrumpálódtak idővel. Legutóbb a kereszténység, amelynek a tanító-főszereplője (És aki
nem vallást alapított, hanem a fent leírt megváltás rendeltetéséről szóló beavatási tanokat

11. tanította!) a lehető leg messzebbre el ment az emberi rendeltetésre vonatkozó igazság
felfedezésében és nem csak szóbeli, de tettbeli szimbolikus kinyilatkoztatásában (Lásd a
sorsfeladatokat jelképező kereszt-vállalásának az utolsó, de őrökre szóló tanítását –
leckéjét.), de amelyiket a legjobban korrumpálták a vallás-gyártók az által, hogy az ő
rendkívüli, Isten-mivoltának a bizonyítására használták fel az egész spirituális tanítását. Ti.,
az által hogy az ő kivételes képességeiről és Isten-fiúságáról szóló legendákat égivé és
megismételhetetlenül egyedien-rendkívülivé magasztalták az Evangélium-kanonizálók,
azonnal meg is fosztották a lényegi fontosságú tartalmától és funkciójától: az anyagi lét és az
emberi élet értelmének a legtisztább metafizikai magyarázatától.
Szóval: így is, úgy is oda jutunk, hogy az igazi boldogság nem az, amit misztikus és
vallásos tevékenységgel és azokon belül főként a meditációk segítségével beidézhetünk,
hanem az, amit az asztrológiai sorsképletből egészen pontosan és határozottan kiolvasható
egyéni karmának a megismerését követő feloldása által, illetve a feloldáshoz vezető
általános és a horoszkópjainkból megismerhető egyéni életfeladatok felvállalása és
beteljesítése következményeként érhetünk el. Csakis az általános-emberi és a egyéni
életfeladataink felvállalása és azok nagy mértékben való beteljesítése után, illetve a feloldott
és meghaladt karmánknak a múltból jövő negatív következményeinek és visszahatásainak az
elmaradása után juthatunk el ahhoz a belső-derűvel párosuló biztonság-érzetet adó
nyugalom-érzéssel, amivel ténylegesen lés huzamosan jól érezzük magunkat a bőrünkben és
a sorsunkban. Arról a biztonság-tudatot adó, belső boldogság érzésről beszélek, amely által
tudva-tudjuk, hogy tejesen biztos immár, hogy jó úton járunk, és ez az abszolút
kiegyenlítődési – egyesülési utunk, ami nem más, mind a harmónia – képességünk
tökéletesedése, és amely harmónia-képességbe az igazságért való harc vállalásának a
bátorsága is bele tartozik, nem szakad meg a halálunkkal sem, hanem tovább folytatódik az
abszolút léttel való teljes egyesülésig, a teljes megváltódásunkig, amiben is nem
semmisülünk meg (Az egójukat féltő tűz-karmások, mind megszeppennek és efelől
érdeklődnek, amikor erről a végső kiegyenlített egybeolvadásról beszélek nekik.), hanem
azzá válunk – változunk!
Ez a magyarázat arra, hogy miért nem kielégíthető a boldogság-vágyunk a világi élet
értékeinek és élményeinek – élvezeteinek a halmozásával: az anyagi gazdagsággal, anyagi –
testi élvezetek halmozásával, a hatalmi és siker-vágyaink és más külső ambícióink
kielégítésével, de nem kielégíthető és nem elérhető teljesen még a művészetek különböző
műfajának gyakorlása és élvezete által sem. És ugyanakkor ezért nem helyettesíthető a
karmánk egyéni jellegét is feltáró sorsprogramunk asztrológiai megismerése, semmiféle
misztikus módszer segítségével történő, fantáziadús „tisztánlátói feltárásokkal” és nem
helyettesíthető semmiféle un. misztikus, vagy vallásos hitrendszer elsajátításával, illetve
ilyen jellegű, egzotikus és szertartásos életformák gyakorlásával, ezen rendszerek
előírásainak a követésével, azok dogmatikus tanainak a szajkózásával. - És ez ellen, a
karmánk egzakt megismerésére és feloldására – meghaladására vonatkozó „égi elvárás”

12. ellen, nem lehet semmit tenni, bármennyire is ambíciósak, illetve bármekkora misztikus -
mágikus képességekkel rendelkező, kivételes személyek is lennénk. Mivel erre, az egyetlen
karma-feloldási, karma-meghaladási szükségre, erre a mindenkire és mindenkor érvényes,
egyetemes, de ugyanakkor személyes (tehát nem átadható és nem átvállalható!)
megváltódási - boldogulási szükség-program beváltásának a szükségére – hogy ne
mondjam: kényszerére! - vagyunk már jóval a foganásunk előtt "ráállítva".
Aki a karmája sugallatainak a hatására (Pl. főként a Levegő- és a Tűz-karmával született
személyek!), akikben erősebb a külvilággal szembeni ambíció és a nehézségekkel szembeni
haragvási – neheztelési késztetés, ezzel a benne is ott levő (mivel, hogy mindenben ott levő)
kiegyenlítődési és egységesülési programmal, vagyis az egyetemes megváltódási –
boldogulási programmal szembeszegül, vagy azt kicselezi, azt a maga kárára és
boldogtalanságára, betegségére és szélsőséges helyzetben: korai halálára, végül:
megváltatlanságára teszi! És sajnos ezt teszi ma az emberiség kilencvenöt százaléka. Azért
van boldogtalanság és siralmasan sivár egyedüllét, és szenvedéssé halmozódó fájdalom,
azért van egyre nagyobb mértékben szennyeződő és pusztuló természeti világ.
- Pedig csak egyszerű megismerés, illetve a megismerés érdekében hozott áldozat kérdése
az, hogy melyik úton indulunk el. Én, a szerencsémre meghoztam az áldozatot ezelőtt húsz
évvel. Nektek - Önöknek is ezt ajánlom.
Csíkszereda, 2O11, április 1 – 13.
II.
Folytatás 2014 November 22-én:
A fent leírtakkal szembeni szellemvilág- és isten-tagadó, és annak megfelelő liberális –
feminista filozófiát valló, valamint annak megfelelően mindenkivel szemben gátlástalan –
romboló magatartást gyakorló budapesti blogerrel, Gerle Évával való „Teljes Beavatást”
biztosító kilenc hónapos konfrontációból leszűrt tanulságok arra késztetnek, hogy mindazt,
amit a fentiekben leírtam három évvel ezelőtt, megerősítsem és ugyanakkor tovább
mélyítsem, árnyaljam és pontosítsam.
Amint a három évvel korábban is írtam, a Tarot 22-ik ikonja: a Bolond által megtestesített
és gyakorolt magatartást nem lehet és nem is kell egész életre szóló „hivatásként”
gyakorolni, és főként nem szabad azt folyamatossá tenni fiatal korban, amikor igen is fel kell
vállalni az általános életfeladatokat. és azokat beteljesítve – gyakorolva, tapasztalva,
közvetlen kapcsolatba kerülni és megbarátkozni - harmonizálódni az első hét bolygó által

13. megtestesített teremtő- és megváltó sorserőkkel. Majd, hogyha szükségét érzi az ember, a
saját horoszkópjából az egyéni karmájának a színezetét (A konkrét karmikus
meghatározódásait) és az azoknak a feloldásához vezető, ugyancsak egyedi és egyéni-sajátos
gyakorlati életfeladatait is megismerve, azokat felvállalva, elindulhat az élete értelme és
célja (sorsa) beteljesítése, vagyis a megváltódás irányába. De figyelem: ezek közben igen is,
szükséges és üdvös, nem csak a meditáció gyakorlása (És egyeseknek, egészen pontosan az
un. Halak-karmásoknak és tehát azoknak is, akiknek a 12 házban áll a Lilithje vagy a
Sárkányfarka, ez egyenesen gyakorlati életfeladat!). Hanem a Bolond által gyakorolt derű és
vidámság és bizonyos nehéz, és „értelmetlennek” látszó drámai sors-helyzetekben, hosszas,
vagy rövidebb krízis-állapotokban (Az un. csődökben), amikor jön, hogy kétségbeessünk,
hogy megfutamodjunk, hogy haragudjunk a sorsra és ez által az istenre – Sőt: egyenesen
magára a teremtő Istenre is! -, nos, ilyenkor az un. „Bolondkodás” egyenesen kötelező!
Vagyis, szükséges a megfelelő személyi felelősségek és a külső felelősségteljes megtartás
mellett, a sors- és életirányítás teljes feladása és a helyett, hogy az Istenre (A bennünk is
létező teremtő erőkre, de főképpen az Ars Magnara: a Sors-logikára, a Logoszra!) való
haragvás helyett, nem, hogy ajánlatos, de kénytelen vagyok azt írni, hogy azok számára, akik
tényleg egészségesek és boldogok akarnak lenni, egyenesen „kötelező” a teljes Bolondulás –
Bolondozás. Vagyis, az, hogy amikor az ember azt érzi, hogy „most aztán tényleg…”
kegyetlen – igazságtalanul (és persze: méltatlanul és jogtalanul  ) elbánt vele a sors, és jön,
hogy káromkodjon, vagy egyenesen átkozza az életet, sőt: az Istent is, ahelyett, akár a szó
szoros értelemben is, vágjon szélsőséges grimaszokat magának, álljon fejre, vagy
bukfencezzen, ha van erre helye, álljon a tükör elé és nyújtsa ki magának a nyelvét és tegyen
meg mindent ami csak eszébe jut, hogy a világ legnagyobb Bolondjának tudhassa magát,
amiért, és aki még ilyenkor is képes bolondozni, ahelyett, hogy azt tenné, amit ilyenkor
minden, „racionális és józan gondokozással” rendelkező személy tenne: sírna, átkozódna,
vagy jajveszékelne. Illetve, ha nem is lenne öngyilkos esetleg, de megnémulna, vagy
minimum mély depresszióba esne.
És ezt a Bolond-magatartást ajánlatos felvenni mindig, valahányszor az élet olyan mélyen
abszurdnak látszó (Az, mármint az abszurd egyébként nem létezik, csak mi nem vagyunk
olyankor képesek az adott helyzetben átlátni az egymást keresztül-kasul átszövő szellemi
törvények logikája szerinti összefüggéseket!) helyzet elé állít, amitől jön, hogy
„megörüljünk”. A racionális őrület helyett tehát, válasszuk az irracionálisnak tűnő boldog-bolondságot
és bízzunk abban, hogy előbb, vagy utóbb meg fogjuk érteni az abszurd, vagy
éppenséggel drámai, sőt: még a tragikusnak ítélt sorsfordulataink, életeseményeink logikáját,
de főképen abban, hogy amennyiben ezt tesszük és ahelyett, hogy megkérdőjeleznénk
tovább is bízunk az isteni igazság (Az Asztrológiában a Plútó által megtestesített őserő
szimbóluma a Bolond ikonján is szerepel!) szellemében, és abban, hogy ez végül is
megérthető és főként abban, hogy ez a szellem általunk is gyakorolható! Tehát, amennyiben
már van bátorságunk, még akkor is jogosnak látni a hirtelen előállt krízises és drámai

14. (szélsőséges esetben tragikus) sorshelyzetünket, amikor az abszurdnak és igazságtalannak és
„jogtalannak” látszik, és ennek megfelelően képesekké válunk továbbra is bizakodón nézni a
jövőnkre és az életünkre, azt fogjuk tapasztalni, hogy ezek a krízises sorshelyzetek és drámai
életkörülmények kezdenek ritkulni és enyhülni, de legalább is kezdik a tragikus mivoltukat,
sőt egy idő után még a drámai jellegüket is elveszíteni, majd valamikor teljesen eltűnnek az
életünkből. Az utóbbihoz viszont szükséges a horoszkópunkból kiolvasható életfeladatok
minél maradéktalanabb beteljesítése, és a karmának a szüntelen szellemi önvizsgálat
segítségével (A horoszkópunk mély – karmikus tanulmányozása segítségével, a
legrejtettebb „apró gonoszságaink” felfedezése és feloldása – meghaladása segítségével)
történő pozitív képességekké való, minél nagyobb mértékű átváltoztatása. Ez viszont már
egy másik téma, amit a más jellegű metafizikai – asztrológiai tanulmányaimban már
elemeztem és még fogom elemezni.
Egyelőre csak a személyi horoszkópokból pontosan megismerhető karmának a
feloldása – meghaladása mellett, vagyis azzal együtt Bolond derűs és vidám
alapállásnak a begyakorlása segítségével elérhető Boldogságról és a Boldogság
bolondságáról kívántam írni. – Igen jól olvastad kedves barátom, a tartós és igazi
boldogság igen is, nagyon igen komoly bolondsággal jár, anélkül egyáltalán nem
megvalósítható. Éspedig anélkül, hogy a lelkünkhöz legközelebb álló szeretteink
– szerelmeink mellett, az attól legtávolabb álló ellenségeinket kell a leginkább
szeretnünk, és áldanunk és számukra az általunk elképzelt legjobbakat kívánjuk.
És nem (csak!) azért, amiért Jézus tanította, ti., hogy csak és csakis ekkor és
csakis így leszünk képesek legyőzni őket. Vagyis csakis ekkor szabadulunk meg
a sok bajtól és kártól és drámától és tragédiától, amit a fejünkre – életünkbe –
hoztak és hoznak. Nem! Hanem azért, mert, ha elég okosak, ügyesek és éberek
vagyunk, illetve, ha elég behatóan ismerjük a személyi horoszkópunkból
kiolvasható karmánkat, és persze, ha ismerjük és használjuk a hangoltság szerinti
vonzás és vonzódás (rezonancia, tükrözés, stb.), a polaritás és a karma meg a
fejlődés törvényeit, lehetnek és végeredményben ők is lesznek a mi legnagyobb
felvilágosítóink, beavató mestereink. Ők azok ugyanis, akik a leginkább
megjelenítik (eljátsszák) karikatúra szerű vastagsággal és durván, előttünk és
nekünk, és persze oly fájdalmas és bosszantó, és sokszor kétségbe ejtő módon,
tehát úgy, hogy azt ne tudjuk figyelmen kívül hagyni, azt, ami a nappali éber
tudatunk elől a karmánkból rejtve marad. Azt tehát, amire szó szerint, még
álmunkban sem gondoltunk volna, illetve egy nagyobb karma-oldási időszak
eltelte után is, tehát a nappali éberségünk – elől még mindig rejtett karma-foszlányainkat,
karmikus késztetéseinket, vagyis, azokat a negatív, mágikus
imaginációs erővel bíró késztetéseinket, amelyekkel az un. sorsnehézségeinket,
nehéz életkörülményeinket még mindig fenntartjuk.

15. Úgy-e mekkora bolondság ez?
De enélkül boldogtalan, mert a szomorú, beteges és erő-fogyott (ügye-fogyott)
öregkor vár mindenkire. Sőt, egyesekre – a szélsőségesen „komoly” esetekre -
korai öregedés és elerőtlenedés, mint az én anyámra, másokra meg korai halál,
mint a gyermekkori legjobb barátomra.
Kozma Szilárd
Lásd a karma-oldási lehetőségekről szóló kifejtéseket és a vitákat á értekezéseket az:
www.aldottelet.com
www.kozmaszilard.com
www.asztrologosz.hu
www.kozmaszilard.hu - honlapjainkon, honlapjaimon.