A külsőkkel még csak-csak elbánunk, no de a belsőkkel … Amikor vágyaink, álmaink, elkötelezettségeink ütköznek. Mi a fontosabb? Anyagi biztonság, család? Új karrier vagy kiszámíthatóság? Péter vagy Tamás? És akkor ezek még csak az egyszerűbb esetek voltak, hisz konfliktusba kerülhetnek régi emlékeink, döntéseink épp úgy, mint egyes céljaink, vágyaink, vagy az, amit hiszünk sorsunkról, lehetőségeinkről. NLP trainer blog – wordpressonline konzultáció: skype: NLP.trainer photoblog: http://nlp-coach.tumblr.com/ Érezd jól magad – facebook oldal Life-Coaching – google plus közösség

1. Belső konfliktusok
A külsőkkel még csak-csak elbánunk, no de a belsőkkel ... Amikor vágyaink, álmaink,
elkötelezettségeink ütköznek. Mi a fontosabb? Anyagi biztonság, család? Új karrier vagy
kiszámíthatóság? Péter vagy Tamás? És akkor ezek még csak az egyszerűbb esetek voltak,
hisz konfliktusba kerülhetnek régi emlékeink, döntéseink épp úgy, mint egyes céljaink,
vágyaink, vagy az, amit hiszünk sorsunkról, lehetőségeinkről.
Sajátosságuk, hogy mindegyik kizárólagosságra törekszik, vagy legalább is arra, hogy
minden mást megbénítson, lehetetlenné tegyen, ha már ő nem lehet egyeduralkodó. Ezek
összeférhetetlen versenyzők: mind az időnkre, energiánkra pályáznak.
A belső konfliktus több különböző szinten is jelentkezhet – rendszerint egyszerre többön is.
Hitek, értékek szintjén: „nagyon fontos számomra az egészség, de erre a cigire még azért
rágyújtok”. „Mindent megteszek az anyagi biztonságért, de nem a gyerekeimre szánt idő
terhére”. „Itt születtem, ez a hazám, de itt a gyermekeimnek nincs jövője.”
Képességek szintjén: „meg kéne már tanulnom franciául, no de ezzel a nyelvérzékkel”.
„Fontos a matek vizsga, de sík hülye vagyok hozzá”. „Jó lenne találni valakit, no de ebben a
korban már”.
De sokszor az egyszerű cselekvések szintjén is: „facebookozzak még egy órát, vagy megírjam
a leckém”.
De gyakorta az identitások is ütközhetnek: „feleség, szerető, anya, dolgozó nő”
Általában egész jól ellavírozunk a különböző késztetések jéghegyei között, s csak néha
játszunk Titanikot – de akkor nagyon.

2. Sok esetben ez olyan, mintha két részre szakadtunk volna belül. Mintha két megvadult elme
csatázna bennünk: „jól érzem magam a szeretőm karjai között, vágyok minden vele töltött
pillanatra, de az életem, a gyerekeim otthon vannak”. S ezek a részek elkülönülnek
egymástól, saját értékrendet, képességek tárházát, viselkedés mintákat, szokásokat alakítanak
ki. Néha magunkra se ismernénk „józan pillanatainkban”.
Nehéz megúszni ezt neurózis nélkül – vagy ki-ki az épp divatos, s közkeletű nyavalyák közül
választhat magának címkét. Egy biztos, a belső konfliktus már önmagában is bénító erejű
stressz forrás. Ami a külső viselkedésünkre is kihat, korlátoz, irracionális döntésekre vezet.
És nagyon nehezen feloldható helyzetekbe sodor. Ami csak további stressz.
És a stressz hajlamos megjelenni testi tünetekben, betegségekben, oka nincs fájdalmakban.
Mi meg csak vergődünk, mert bárhogy is döntünk, rosszul döntünk: valamit, ami szinte már
mi voltunk, elveszítünk. Ilyenkor tud az ember az okos szavaktól, megnyugtató együttérzéstől
is falra mászni.
Sajnos, az ilyen konfliktusok nem oldhatók meg az egyik nyer, másik veszít alapon, s mivel mindkettő teljes
embert igényelne, így a „nyertes-nyertes” megoldás is kizárható: csak bukni lehet. Vagy mégse.
Először is, próbáljuk meg kívülről nézni magunkat – talán úgy, mintha egy helikopterről tekintenénk le, vagy egy
mozi vásznán látnánk önmagunkat, s jeleneteinket. Néha még az is előfordul, hogy önmagában ez megoldja a
gondot. De ha azt nem is, legalább szusszanásnyi időt adhat. Amit érdemes kihasználni.
1. Bár lehet, a kérdés triviális, de azért fontoljuk meg a válasz: „Mi változik az életünkben, amikor ezt a
belső konfliktust kiiktattuk?” Mit jelent ez? Mihez visz közelebb? Honnan fogjuk tudni, hogy tényleg
kiiktattuk? Mit látnak majd ebből mások? Mit szólnak hozzá? Akarjuk mi ezt egyáltalán?
Megérdemeljük, hogy végre megszabaduljunk ettől?
2. Azonosítsuk azt a részünket, amely leginkább elszenvedi ezt a helyzetet. A belső konfliktusok mindig
stresszel járnak együtt, ami – már igen rövid idő alatt is – megjelenik, mint valamilyen kellemetlen
testi érzés: feszültség, fájdalom, zsibbadás, vagy bármi, nem túl komfortos érzés. Hol jelentkezik ez
most a testünkben? Érintsük meg könnyedén.
Alapvetően hedonisták vagyunk – bár ez, pl. egy ilyen helyzetben nem nagyon látszik rajtunk. Ebből az
is következik, hogy az egymással konfliktusba keveredett részeink külön-külön jó szándékúak, valami
jót szeretnének számunkra elérni. (Mint tudjuk, a pokol tornáca is …) Érdemes lehet belegondolni, mi
lenne, ha nem így lenne, az egyik valamilyen pocsék dolgot akarna, vagy mindkettő. Nem lenne
konfliktus: hanyatt-homlok hagynánk ott.
3. Amennyire lehet, pontosan tisztázzuk, mi az a jó szándék, amit ezek a részek el akarnak érni. Az se baj,
ha az elemzésedet írásban rögzíted. Mit akar „A”, mit akar „B”. Válasszuk ki az egyiket, mondjuk az
„A”‐t (természetesen ugyanezt majd a „B”‐vel is). Ez a rész is „leképeződik” valahol a testünkben – hisz
ő is frusztrációnk egyik forrása: stresszt okoz.
a. Keressük meg, hol jelentkezik ez a rész a testünkben… érintsük meg
b. Készítsünk gondolatban egy szimbólumot, ami kifejezi, megjeleníti a lényegét
c. Helyezzük el valahol magunkon kívül a térben. Figyeljük meg, hol, tőlünk milyen távolságban
találja meg a helyét. (Segít, ha arra a helyre leraksz pl. egy üres lapot)
d. Köszöntsük illő tisztelettel, tudva, hogy jót akar nekünk, s kérdezzük meg, hogy pontosan mi
az a jó, amit ő el akar érni számunkra.
e. Figyeljük meg, hogy a szándék milyen szinten jelent változást.
f. Mit szeretne (máskép) csinálni? Hogyan szeretné? Miért? Mely részünket szeretné
aktívabban használni?
Utána csináljuk meg ugyanezt a konfliktus „B” szereplőjével is.
Azután, hogy tisztáztuk mindkettő pozitív szándékát és azt, milyen szinten jelentkeznek
g. Figyeljük meg a két szimbólum egymáshoz képesti elhelyezkedését, távolságát is.
4. Alakítsunk ki egy „A”‐tól is „B”‐től is független, biztonságos „meta pozíciót”, mondjuk „X”‐et. (Itt is tud
segíteni egy üres lap lerakása)

3. 5. Győződjünk meg arról, hogy „A” és „B” is kölcsönösen elismerek egymás jó szándékát. (Ha ez véletlen
nem így történik, akkor tekintsük „A” és „B” dolgot egy „külső konfliktus” két szereplőjének, és
alkalmazzuk rá a megfelelő technikát, majd térjünk vissza a 6.ponthoz)
6. Maguk a pozitív szándékok rendszerint nem ellentétesek egymással, sokkal inkább egymás kiegészítői.
Ugyanakkor azon a logikai (gondolati) szinten, amelyen létrejöttek, nem integrálhatók – ha megtehető
lenne, már rég megtettük volna, s nem lenne belső konfliktus. Mi az a közös, fölé rendelt jó dolog, amit
mindketten akarnak, ami „A”‐t is, „B”‐t is magában foglalja, s lehet, még náluk is több?
a. Ellenőrizzük, hogy mindkét részünk elfogadja‐e ezt a közös fölérendelt pozitív szándékot.
(Álljunk először az egyik, majd a másik helyére – itt segítenek a lapok – és ha kell,
módosítsunk a megfogalmazáson)
b. Ellenőrizzük, hogy nekünk megfelel‐e ez a közös pozitív szánék, mi változik az életünkben, ha
ez maradéktalanul megvalósul (pl. az 1. pont szerinti kérdésekkel járjuk körbe – s ha kell,
módosítsunk a megfogalmazáson)
7. Az „X” pontban tartózkodva, dolgozzunk ki legalább három alternatív módot, utat (lépések sorozatát)
a közös fölérendelt pozitív szándék elérésére.
a. Vizsgáljuk meg, hogy alakul most „A” és „B”
b. Lépjünk vissza most saját bőrünkbe – ki‐ki a sajátjába, ha lehet.
c. Mi lesz az első lépés, amit a közös fölérendelt pozitív szándék elérése érdekében teszünk?
d. Mikor?
e. Mi lesz rá a bizonyíték, hogy jó úton járunk?
f. Mi változik ezáltal az életünkben
És folytassuk a lépéseket, míg célba nem érünk.
NLP trainer blog: http://nlptrainercoach.wordpress.com
online konzultáció: skype: NLP.trainer
photoblog: http://nlp‐coach.tumblr.com/
Érezd jól magad – facebook oldal
Life‐Coaching – google plus közösség