1. Gondolatok az önbizalomhiányról
Az önbizalom megléte, illetve hiánya sokak számára fontos kérdés. Mindenki úgy születik,
hogy van neki és hosszú évek tapasztalatait követően foszlik apránként semmivé. Bárkinek
lehetősége van arra, hogy újra felépítse, de ehhez meg kell értenie előbb azt, hogy hogyan
veszítette el. Az önbizalom felépítése nem egy pillanat műve, hanem egy folyamat része.
Önbizalomhiány a kompromisszumok kötésére hajlamos embereknél
alakul ki. Őket konfliktus kerülőknek is szokták nevezni.
Az emberek a konfliktusokban két alapvető viselkedésmintából választanak. Az egyik a
hiszti, a másik a kompromisszum. Amikor két ember konfliktusban egymásnak feszül, akkor
közülük csak az egyiknek az akarata érvényesülhet. Ő az, akinek igaza van. Neki sikerül
elérni azt, hogy a
másik az ő elképzelése szerint alakítsa a viselkedését. Ez a
„hisztis” karakter nem hajlamos az önbizalomhiányra, hiszen erre semmi oka nincs. Nem is
foglalkozik a kérdéssel, mert számára az egyetlen járható út, ha
a másik az ő
elvárásának megfelel.
Önbizalomhiány a
kompromisszumok
kötésére hajlamos,
konfliktus kerülő
embereknél alakul ki.
Az a fél, aki
Értelemszerűen egy konfliktusban, ha az egyik fél a hisztis,
akkor a másiknak a kompromisszumot kell vállalnia, hiszen
csak az egyik akarata érvényesülhet, vagy legrosszabb
esetben egyiké sem érvényesül (ha netán mindkét fél
elképzelése megvalósul, akkor nincs konfliktus).
kompromisszumra
érdekében, hogy
kényszerül arra koncentrál, hogy mit tegyen annak
a másik őt elfogadja.
Igyekszik jó előre kipuhatolni, hogy
kell a saját viselkedését alakítania
annak érdekében, hogy
hogyan
a másik fél
beleegyezésével és hozzájárulásával a célját ő is elérje. Röviden: úgy viselkedik, hogy
mindenképpen elfogadják. Megint másképp fogalmazva
hogy cserébe
azt teszi, amit elvárnak tőle,
elismerést kapjon. Vagyis nem azt teszi, amit a szíve diktál, nem vállalja
1

2. önmagát, sőt ezzel a kérdéssel egyáltalán nem is foglalkozik. Ő az, aki azt mondja, hogy
„igazad van!”. Arra törekszik, hogy a feladatnak megfelelő karakterrel azonosulni tudjon.
Mindaddig természetesen semmi gond, amíg ezért cserébe elismerést kap. Sajnos azonban
az élet rendszeresen produkál olyan helyzeteket, melyekben
sem kapja
meg a várt
elismerést.
Minden egyes alkalommal, amikor ezt tapasztalja,
veszít az önbizalmából, hiszen igyekezete ellenére sem
sikerült kivívnia az elismerést, a pozitív visszaigazolást. Az
egyetlen kiutat az jelenti a számára, ha kitalálja azt, hogy
hogyan szerezheti vissza a másik bizalmát és elismerését,
ezért lépésről lépésre
egyre jobban feladja önmagát.
Ugyanakkor minden egyes kudarcot követően egy kicsit
kevésbé képes elhinni azt, hogy meg tud felelni az újabb
elvárásnak,
hiszen
a
korábbinak
erőfeszítései ellenére
sem
tudott.
És
ez
A saját viselkedését úgy
alakítja, hogy az a
másik
elvárásának
megfeleljen.
Amikor
ebben kudarcot vall,
akkor
veszít
az
önbizalmából.
Minél
több kompromisszumot
köt, annál többször
adja fel önmagát és
annál
kevesebb
az
önbizalma.
fokozatosan teljesen felőrli az önbizalmát. Végül már
azt sem tudja, hogy mit szeretne és ki is ő valójában. Egyáltalán nem magára, hanem a
másikra figyel. Minél többször adja fel önmagát, azaz minél több kompromisszumot köt,
annál többször fordulhat elő az, hogy veszít az önbizalmából, míg végül alig marad belőle.
Végleg önbizalomhiányos lesz.
Ezek alapján a megoldás látszólag egyszerű:
nem kell kompromisszumokat kötni,
sem pedig konfliktust kerülni. Csakhogy ezzel két probléma is van. Az egyik az, hogy
a kompromisszumokat már megkötötte és a konfliktusokat is elkerülte. Ezért lett
önbizalomhiányos. Ha a továbbiakban is kerüli az ilyen helyzeteket, azzal eléri, hogy nem
romlik tovább a helyzete, de javítani sem tud rajta. Ettől nem lesz több önbizalma, igaz
kevesebb sem. Azonkívül ezt könnyű tanácsolni, kivitelezni viszont annál nehezebb. Főleg
annak, aki mindig is ezzel az eszközzel élt.
Nézzünk egy helyzetet, ami az önbizalomhiányos embernek gondot okozhat. Mit tegyen
akkor, amikor egy megbeszélt tárgyalásról késik? Amikor késésben van, vagy el is késik egy
találkozóról, akkor stresszes lesz, mivel nem felel meg annak az elvárásnak, hogy időre
odaérjen. Kezelheti ezt a stresszt úgy, hogy megnyugtatja magát gyógyszerekkel, vagy
mentális gyakorlatokkal. Például légzőgyakorlatokkal, vagy más módon begyakorolhatja,
2

3. hogy ilyenkor is képes legyen higgadtan és nyugodtan viselkedni és lefolytatni a tárgyalást.
Akár elképzelheti és gyakorolhatja azt is, hogy hogyan reagáljon.
Csakhogy nem azzal van a baja, hogy stresszes, hanem
attól stresszes, hogy van
egy olyan problémája, amire nem talál megoldást:
ha netán elkésik és ezt
felróják neki (vagyis elutasítják), akkor arra nem tud mit reagálni, mert saját maga is egyetért
azzal, hogy nem helyesen cselekedett (bűntudata van). Az nem reakció, hogy bekap néhány
szem tablettát sem az, hogy jó mélyeket szippant a tárgyaló levegőjéből. A bűntudaton így
nem változtathat. A helyzetet csakis azzal tudja megoldani, ha
bűntudattól,
megszabadul a
mert akkor nincs mit kompenzálnia és nem akar magyarázkodni sem. Ez
történt és kész.
Azért van bűntudata, mert mások elvárásának akar megfelelni ahelyett, hogy önmagára
figyelne. Aki
arra figyel,
hogy
nehogy olyat tegyen, ami a másiknak rossz
akár azon az áron is, hogy közben önmagának rosszat tesz -, annak
ez nem
-
bűntudata van, ha
sikerül. Sőt akkor is, ha sikerül. Vagy másnak tesz rosszat és azért van bűntudata,
vagy saját magának, akkor meg azért. Csoda, ha nincs önbizalma?
Kiutat akkor talál, ha megtanul önmagára figyelve élni. Ne foglalkozzon azzal,
másiknak mi a jó és
bűntudatától és
mi a
rossz. Azzal törődjön a másik.
hogy a
Így megszabadul a
lesz önbizalma is, mert tudni fogja, hogy mi a jó neki és arra
koncentrál.
A múltban gyökerező bűntudattól és az ebből eredő jelenlegi önbizalomhiánytól akkor tud
megszabadulni, ha feldolgozza azokat az emlékeit, melyekben a bűntudata keletkezett. Így
eltűnik a bűntudata és a késés már nem fogja zavarni. Ha mégis felróják neki, akkor is
megfelelően fog reagálni, mert nem stresszes. Ennek eredményeképpen tovább fog
erősödni az önbizalma. Ez egy öngerjesztő folyamat, csak el kell indulni rajta.
2014.02.13.
Loós Balázs
http://analogterapia.hu/
3